Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-13 / 112. szám
A JÖVŐ MEZŐGAZDASÁGI SZAKEMBEREI — Látogatás az ádándi szakiskolában — Kíváncsian nyitunk be az Ádándi Mezőgazdasági Szakiskola kapuján. Vajon, hogyan .tanulnak, jól érziik-e itt magukat a mezőgazdaság jövő szakemberei? I.gyekeznek-e .behatolni a számukra legfontosabb tudomány berkei.be? Mit remélhet tőlük a párt, a falu? — Ezekre a kérdéseimé akarunk választ kapni. Az udvar előterében dús lomboza- tú fák vetnek árnyékot a zöldellő, buja .gyepszőnyegre, a száz színiben tarkálló virágokra s a keskeny, sárgakavicsos gyalogjáróra. Jobbról az egykori grófi kastély, balról az újonnan épült iskolaépület zárja be az udvar első részét. Ha az ember nem hallaná a hátsó udvar,ban berregő gépek és kalapácsütések egybehangzó zaját, s nem látná az ott sürgölődő kékoverálios traktorosok hadát, azt hinné, hogy egy nyaraló udvarába tévedi. De látni és hallani, hogy milyen eleven, zajos itt az élet. Mindez már magában arról beszél, hogy szávvel-lélekkel készülnek új hivatásuk betöltésére ezek a fiatal, életvidám emberek. Mert valamennyien fiatalok. Egyik csoport ekéket, a másik kul- tivátorokat, a harmadik traktorokat szerel, a negyedik a kombájn motorja fölé hajolva hallgatja figyelmesen Horváth György Oktató szavait: valamennyien megismerkednek az ösz- szes korszerű mezőgazdasági gépek bonyolult alkatrészeivel, beállításával, szerelésével, kezelésével egyaránt. — Valóságos univerzális emberek lesznek, mire a hat hónap lejár — mondja mosolyogva Teke Miklós elv- társ, az iskola igazgatója. Majd hozzáteszi: — Legalább ás mi azon vagyunk, hogy jó szakember váljék va- lamennyiühből. Aztán elmondja, milyen a tanrend. Amit hetenként három nap elméleti oktatással elsajátítanak a tanulók, azt a hét másik három napján a .gyakorlatban valósítják meg. A tantermekben állványra szerelt gépelt, gép- részeit vannak amelyeket szabad idejükben is tanulmányozhatnak a tanulók. A gyakorlati oktatást a helyi Petőfi Tsz-nél, vagy az Oroszi-pusztai Állami Gazdaságnál végzett munka közben végzik. A minap a burgonyavetőgép működésével1, irányításával a Petőfi Tsz-iben ismerkedtek, a négyzetes kukoricavetőgép kezelését az Qroszi Állami Gazdaságban próbálták ki. Sokat kell tan,ulni,uk ezeknek a fiatal szakember «-újoncoknak«, de ha mind a 115-en eredményesen fejezik be a taníolyamot, sokat tehetnek majd a mezőgazdaság fejlesztése, a termelés növelése érdekében. Számát is rájuk a párt, a Isz-ek, az állami .gazdaságok, az egész ország az új ötéves terv során. Bíznak bennük munkahelyükön, ahonnan iskolái'a küldték őket, s akik anyagilag •is gondoskodnak róluk. De kérdezzük meg magukat a .tanulókat is. — Bennem bátran .bízhat a Tengődi Állami Gazdaság vezetősége — Az első félévi vizsgán 4,8 volt a tanulmányi eredményem, de igyekszem ezt a legközelebbi vizsgáig ötösre javítani. Szeretem a szakmámat, és ha az iskola végén visszakerülök az állami gazdaságba, hasznosítani fogom a tanultakat. És sokszor gondolok majd az iskola vezetőre: Teke Miklós igazgatóra, Lepsényi László mondja Király József hallgató. — Azon vagyok, hogy minél tökéletesebben elsajátítsam a tananyagot. igazgatóhelyettesre, akik szakembert faragnak belőlem. És hogyan vélekedik az iskoláról Szőke László, a Tabi Gépállomásról idekerült, traktoros? — Nem mondom, egy kicsit nekem nehezebb a gépeli megismerése, mint a régebbi traktorosoknak — mondja Szőke László —, mert én kezdő vagyok a traktoros életben. Három évig katona voltam, csak tavaly kerültem haza, akkor kezdtem a szakmát. De igyekszem tanulná, ezt a jó alkalmat kihasználná, hogy szakember legyek. Hasonló a többi hallgató álláspontja is. Igyekszenek úgy tanulni, hogy .mire kibocsátja őket az iskola, igazi «univerzális« emberelőké váljanak. Dicséret illeti dolgos asszonyainkat Örömmel veszem kezembe a tollat, hogy beszámoljak termelőszövetkezetünkről, a mennyei Petőfi Tsz munkájáról, örömmel adjuk hírül, hogy termelőszövetkezetünk a tavasziak vetését jóval az egyéniek előtt, 100 százalékra elvégeztük. A kenyérgabona és takarmánygabona vetésével már áprilisban végeztünk, és a kukorica vetését is 30-án megkezdtük. Május 5-ével befejeztük 60 hold kukorica elvetését. Hogy a munkák ilyen jól mennek, azt jórészt a helyi gépállomás dolgozóinak köszönhetjük, akik lelkiismeretesen dolgoztak kora ősztől ezideig. Dicséret illeti termelőszövetkezetünk asszonyait, akik a növénytermelésben dolgoznak: Tóth Lajosnét, Varga Károlynét és Faj-kas Imrénél. Ök dolgoznak legtöbbet a tsz többholdas kertészetében is, ahol már jórészt kiültetésre kerültek a korai palánták. Reméljük, hogy tagságunk szorgalma, a gépállomás segítsége meghozza a várt eredményt, jó zárszámadásunk lesz. HORVÁTH LAJOS, növénytermelési brigádvezető. Több segítségre, határozottabb irányításra van szükség a vésői tsz-ekben Elfogyott a takarmány, mit etetünk tovább az állatokkal? Ez a kérdés vetődött fel pár nappal ezelőtt a vései Táncsics és Petőfi tsz-ek tagjaiban. Tanácskozni kezdtek, mitévők legyenek? Megszületett a gondolat: van a közösnek bíbor-, lucernavetése, szépen kizöldellt, lehet már kaszálni. Sokan más gondolatra is jutottak: van olyan területe a közösnek, amelyet még az ősszel, egyéni gazdaként vetettek el, miért ne kaszálhatnának ebből is lovaiknak, teheneiknek — a közösének. Mindenki keresett tehát megoldást, csak egyedül a két tsz elnöke és vezetősége maradt télien. Illetve, ha gondolkoztak is a takarmányprobléma megoldásán, nem tudtak semmi okosat határozni. Jogosan vetődik fel mindenkiben: milyen az a vezetőség, amelyik nem tud kilábolni a nehézségekből, amelyik nem talál megoldást? Helyettük — ebben az esetben károsan — a tsz tagjai határoztak. A határozat megszületése óta aztán valóban megszűnt a probléma. Emellett azonban nagyobb probléma megoldása vár a közeljövőben a két tsz vezetőségére: meg kell magyarázni helyes érveléssel, meggyőző, okos, kommunista szóval a tsz tagjainak, hogy menynyire helytelen ez az eljárás, az alapszabályban lefektetett törvények megnyirbálása, ha minden tag saját belátása szerint cselekszik, nem vezethet az jóra. A tsz-ek vezetői könnyűszerrel rájöhettek volna a megoldásra, melyet senki sem kifogásolhatott volna: mindennap két fogat fennakadás nélkül elláthatná takarmánnyal a tsz lovait, teheneit. De mindmáig is hiába figyelmeztette őket a községi tanács elnöke, Gombai elvtárs, hogy alapszabályellenesen cselekednek a tagok, nem hallgattak a jó szóra. Igen furcsa, hogy miért van szüksége egyik-egyik 7—800 holdas termelőszövetkezetnek 60—70 lóra? Jórészüket értékesíthették volna, helyettük jobban, többet jövedelmező állattartásra rendelkezhetnének be. Igaz, tudjuk, nem kevés gondot okoz a két tsz-nek a közös istállók felépítése, illetve átalakítása, az állatállomány elhelyezése. Jóllehet nem a tsz-eknek a hibája, itt inkább a felsőbb szervek felelősek azért, hogy a községben lévő nagy gazdasági épületek még nem kerültek a tsz-ek tulajdonába. Amint elmondták, fűhöz-fához fordultak kérelmükkel, a minisztériumban már több hónapja intézkednek, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Igazgatósága is intézkedik, sajnos azonban még nem jutottak az épülethez. Kétségtelen, nehéz így irányítani, összefogni a tagokat, de nem megoldhatatlan feladat. Reméljük, ezután felfigyelnek a tsz-vezetők a káros állapotra. Szükség van a gyors intézkedésre, még mielőtt nagyobb kára is származna ebből a közösnek. NEM LESZ MUNKAERŐHIÁNY az idén a Kutasi Állami Gazdaságban — mondja Pintér elv társ, az igazgató. — A 390 hold kukorica zöme már földben van, hétfőn az utolsó holden is befejezik ezt a munkát. Tavaly ebben a gazdaságban alacsony veit a kukorica átlagtermése, az idén ezért, 20 hold kivételével, mindet, négyzetesen vetik eL Nagyobb gondot fordítanak a növényápolásra is. Most már megfelelő munkasgár- clávail rendelkezik a gazdaság, minden attól függ, hogyan szervezik meg és hogyan osztják el a meglévő ereket. A mezei munkákra hét munkacsapatot szerveztek, élükre megfelelő képzettségű munkást áMítot* tak. A munkacsapatokon belül egymással is versenyeznek, ki ér el nagyobb teljesítményt, magasabb keresetet. A munkacsapatok közül eddig Hajdú Vendelmé és Dóra Endréé tűnt ki, ez utóbbi végezte el az ösz- szes répa sarabolását. Ha a gazdaság vezetői, a párt- és szakszervezet tovább segíti a versenymozgalmat, helyesen szervezik meg a tennivalókat, a Kutasd Állami Gazdaság eredményesen zárja a gazdasági évet, példát mutat a termelésben. * 6 — Felemelték a lakóterületről begyűjtött hulladék vasféleségek árát. A feketebádog hulladékot az előző 6 forint helyett mázsánként 12 forintos áron vásárolják a MÉH átvevőhelyek, az ónozott, a rezezett és a zománcozott bádoghulladékért 3 forint helyett mázsánként 12 forintot fizetnek. Az égetett, a zománcozott öntvénytöredék árát 2,60 forintról 12 forintra emelték fel. Frank elvtárs falun is teljesíti kommunista kötelességét Barátságos áj otthon Csinos kis porta... A szépen kimé szelt ház, nagy fehérkeretes ablakaival néz szembe a szikrázó déli nappal. Körülötte fiatal gyümölcsfák bontogatják mézillatú virágaikat. A tornác előtt tarka virágok, arrébb a konyhakertben zöldellő vete- mények szívják magukba a tavaszi nap melegét. Az udvar másik felén, túl a drótsövényen pityegő csibe- sereg kapirgál, s az ólban négy szép süldő heverész lustán. Rendet, tisztaságot, jó módot lát az ember Frank Józsefnek, a bonnyai Béke Tsz elnökének portáján. Mert ő lakik itt, aki néhány hónapja még az egyik budapesti bőrkonfekciós üzem ellenőre volt. — Hogy érzik magukat az új otthonban? — Úgy megszerettük ezt a helyet — mondja Frankné megelégedetten —, hogy már nem cserélnék senki budapestivel... Megtudjuk tőle, hogy szeret a jószággal bánni és a mezőn dolgozni. Ezek régi tulajdonságai, élt ő már falun azelőtt is. S egy ilyen szorgalmas, gondos asszony mellett nyilván a férjnek is könnyebb a dolga. De lássuk csak a férj munkáját! Nem malacdöglesstő már a „vörös ahol“ Amikor Frank elvtárs előszór körülnézett a tsz-ben. még nem tudta, mennyi gond, munka szakad rá. De hamarosan előjöttek a megoldásra váró problémák. A tagság bízott is benne, meg nem, is. Ö azonban első dolgának tartotta megismerni az embereket, s szót érteni velük. Voltak jó, de voltak kevésbé jóindulatnak is a tagok közt. Az utóbbiak például azt hangoztatták, hogy az új elnök sem lesz képes többre, mint az előbbi vezetők. Az első volt, amivel ezt megcáfolta az új elnök az, hogy a »vörös akol« nem malacdöglesztő már. Az új, pár éve épült sertésólat hívják »vörös akol«-nak a tagok, s ezt okulták azelőtt, hogy a sertésszaporutai fele mindig elpusztult. Pedig más volt a hiba... Az, hogy nem volt felelős, állandó gondozója a sertéseknek, rossz volt a takarmányozás is. Most, amióta Pilótás Lajos a gondozó és szakszerűen összeállított szabvány szerint abrakolnak, nincs hiba a sertésekkel. A kocákat előkészítették a fialásra, s olyan szépek, vastagok a malacok, mint a vánkos. Elhullás szinte egyáltalán nincs. Az egész évi malacszaporulati tervet már jóformán ezzel a fialással teljesítik. 14 kocától 116 malac lett, s mind makkegészséges. De nem is nedves, gőzös ám a kutricában az alomszalma! Erre gondosan ügyel Pilótás Lajos, mert tudja, hogy a szaporulat után prémium is jár. Szépek a süldők is, amelyekből 50 darab 70 kilogrammos átlagsúlyú. Ezekből lesznek a hízók beadásra, szerződéses és szabad eladásra. A sertéstenyésztésből 123 ezer forint bevételt terveztek a télen, de már 150 ezerre számolnak. yyEabat*jas embev Hasonló hibák voltak a tsz tehenészetében is. Itt még növelte a bajt, hogy a tagok sajnálták az abrakot a tehenektől. Füstös Lajos tehenész sokszor zsörtölődött is emiatt, mert hisz világéletében tehenész volt, tudta, hogy mi jó, mi nem ... De ilyenkor a tagok kézlegyintéssel elintézték: «Gabarjás ember.« Nem adtak a szavára, így aztán a tehenek nem csak elapadtak, hanem egészen le is romlottak. Már igen kedveszegett volt Füstös Lajos, amikor Frank elvtárs idekerült, s elbeszélgetett vele. Örült az öreg a biztatásnak ... Elkezdték a teheneket érdem szerint etetni. Aztán úgy kaplak abrakot, hogy az ellésig mind jól összeszedjék magukat. Mert nagyhasas valamennyi. És ha a tej szaporodásán nem is, de a tehenek erőbeni állapotán le lehet mérni a változást a tehenészetben. Mire fejősek lesznek a tehenek, addigra bevezetik az egyedi etetést is. Úgy számolnak a tsz vezetői, hogy a tervezett 1800 helyett 2400 liter tejet fejnek tehenenként. Ennek feltételéről, a jó és bőséges takarmányról is gondoskodnak. A 70 hold pillangós takarmány és az 59 hold rét ad takarmányt bőven. De készítenek 400 köbméter silót is, amelynek fele zöldsiló lesz. Így már Füstös Lajos sem zsörtölődik annyit, s nem mondják rá: »gabarjás ember«. Már nem csáhissalmája... Olyan volt itt a közös takarmány azelőtt, mint a csákiszalmája: hordta, aki érte. A zöldtakarmányt kocsiszám hordták a tagok a háztáji állatoknak. Nem mérte azt senki... A közös állatoknak sem mérték ki a takarmányt, s nem ellenőrizte senki, hogy miből mennyit kapnak. Most van takarmányos, aki az állatfelelőssel közösen kiméri, és utalványra kiadja a takarmányt. Amelyik tagnak pedig háztáji állatai részére zöldtakarmányra van szüksége, annak kimérnek egy bizonyos nagyságú területet, amelyről vihet. Ezt majd év végén elszámolják. A száraztakarmányt pedig majd a közös kazalból mérik ki év végén a munkaegységekre. így most már nem csákiszalmája a közös takarmány. Ellenségből jóbarát... Ezelőtt divat volt a Békében, hogy csak egyszer kapálták meg a kukoricát. Persze, a termés is csak olyan volt: 7 mázsa (morzsolt) kukorica termett tavaly is egy-egy holdon. Amikor Frank elvtárs közgyűlésen mondta a tagoknak, hogy géppel, négyzetesen vetnek el 70 hold kukoricát, az asszonyok elkezdtek zúgolódni, hogy miként szereznek ők munkaegységet, ha a gép veti a kukoricát, meg ha az is kapálja majd. De aztán megnyugodtak, amikor megtudták, hogy lesz alkalmuk munkaegységet szerezni, mert az idén háromszor kapálják a kukoricát, s ezt nemcsak géppel, hanem kézi erővel is végzik. Ami pedig a vetést illeti, olcsóbban jönnek ki a géppel, mint a kézi, illetve fogatos munkával, s még ráadásul a gép minden holdnál megtakarít öt kiló kukoricavetőmagot iS. Meg aztán nem 7, hanem legalább 15 mázsa kukoricatermésre (májusi morzsolt) számíthatnak holdanként. Most már nem is bánják az asszonyok, hogy 300 hold gépi kapálásra szerződött a tsz. Úgy tekintik a gépet, mint segítőtársat, jóbarátot, s nem mint ellenséget. Megnőtt a becsülete a munkaegységnek Kevés ember akad a Békében, akit noszogatni kéne a munkára. Ez érthető is. Hisz tudják, hogy az idén már legalább 35—40 forint értékű jövedelmet számol a vezetőség munkaegységenként. S az is tudott dolog, hogy a hízottsertések árából nemsokára előleget is oszt a tsz a munkaegységekre. Nyilván az jár jobban, aki több munkaegységet teljesített. Müller János, Hortestein Konrád, de — néhány tag kivételével — valamennyien igyekeznek is jó munkájukkal kiérdemelni a minél több munkaegységet. Csak azt nem érti a vezetőség, hogy mire nézi a napot Roffaisz György és Forró Mut András, akik nem nagyon törik magukat a közös munkában. Már pedig ők is csak a teljesített munkaegység után részesednek... Jó lesz ezt fontolóra venniük! A tsz esse as ugronómus A bonnyai Béke tagjai sokat beszélhetnének arról, hogy mit jelent egy jó agronómus a közös munkában. Frank elvtárs, de az egész tagság nagy bizalommal van ■ Perusza László gépállomási kihelyezett agronómus iránt. S ez nem is csoda. Az ő szakmai tanácsai alapján készítették elő a talajt a vetések alá, s tették földbe a magot. Az őszi vetéseket időben hengerezték, műtrágyázták, aszerint, ahogy a növény megkívánta. Az agronómus javaslatára négyszeres gyomirást végeztek 20 holdon. Szintén ö kezdeményezte azt is, hogy a tavaszi árpa nagyrészét kereszt sor osan vessék. Büszke is Perusza elvtárs a tsz gyönyörű vetésére. A minap megmérte a rozs magasságát: a jobb talajon már elérte a 120 centit. Szerinte búzából 9, rozsból 10, őszi árpából 14 mázsás átlagtermésre számolhat a tsz. Tavaly a búza 7, a rozs 7,5, az őszi árpa 12,84 mázsát termett holdanként. Mint gyermek as édes ssülőkket... Megbecsülik az idős, munkában megöregedett tagokat a tsz-ben. Frank elvtárs úgy bánik az öregekkel, mint a gyermek az édes szülőkkel. A 67 éves Majer Imréné, aki még tavaly 150 munkaegységet teljesített, tél óta beteg. Naponta háza elé áll a-tsz kocsija, s viszi a kisbár- apáti orvoshoz kezelésre. Betegsége idejére megkapja a múlt évben teljesített munkaegységének 50 százalékát, illetve az arra eső részesedést. Nincsenek tehát anyagi gondjai, mert a közösség törődik vele. Majer néni azt sem tudja, hogy köszönje meg ezt a gondoskodást, özvegy Kiss Ig- nácné már túl van a hetvenen, de mert mindenáron dolgozni akar, megtették baromfigondozónak. A 73 éves Silinger János bácsi is már megérdemelné, hogy pihenőre vonuljon, de olyan akaratos, hogy el sem lehetne kergetni a lovak mellől. Szeret ko- csiskodni. Mindenesetre azért a tsz gondol arra, hogy az öregeknek tudjanak anyagi támogatást nyújtani. A szocialista alapban félre van, téve a pénz.. Hosszan lehetne még írni arról, amit egy nap alatt láttunk, hallottunk a bonnyai Béke Tsz-ben. Külön cikket írhatnánk arról, hogy a község egyéni dolgozó parasztjai is nagy elismeréssel beszélnek a tsz munkájáról. Nem vitatják azt sem, hogy a Béke földjei szebben vannak munkálva és vetései is szebbek, mint bármelyik egyéni gazdáé. S hogy ez így van, azért sokat írhat a tsz az új elnök, Frank elvtárs javára, aki becsülettel, a közösség érdekeit szívén hordva teljesíti kommunista kötelességét, a munkásosztály megbízatását falun. SZŰCS FERENC
