Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-11 / 110. szám
Fenlek. 1956. május 11. SOMOGYI NÉPLAP s DICSÉRNI IS LEHET AZ INGATLANKEZELŐ VÁLLALATOT Aki rendszeresen kezébe veszi a mi Somogyi Néplapunkat, bizonyára emlékszik rá, hogy elég gyakran érte benne bírálat az Ingatlankezelő Vállalatot. Kár volna most azon vitatkozni, hogy a bírálatok mindegyike — ahogy mondani szokták — száz százalékig jogos volt-e. Az az egy azonban biztos, hogy jöttek a panaszok és mi helyt adtunk nekik. De nem adtunk még helyt az elismeréseknek, amileet pedig szintén a lakók mondtak el az Ingatlankezelőről. Most ezt a mulasztást kívánjuk pótolni, amikor beszámolunk olvasóinknak rövid látogatásainkról, melyeket néhány, az Ingatlankezelő Vállalathoz tartozó ház lakóinál tettünk. Első utunk az Arany utca 35. számú házba, özv. Kaponya Já- nosnéhoz vezetett. Éppen nagy munkában találtuk; a kőműves, ácsok és asztalos még javában dolgozik nála, de nem telik bele két nap és Kaponya néni lakása újra egészséges, szép lakás lesz. — NAGYON MEG VAGYOK ELÉGEDVE — mondja —, pedig igen rossz állapotban volt ez a lakas; a szoba Talán nagy hasadás tátongott, amely naponta nőtt. Csak mikor láttam, hogy lassan már lakhatatlan lesz a szoba, akkor kerestem fel az Ingatlankezelőt és kértem segítségét. Még aznap kijöttek a vállalattól, rövidesen pedig a munkákat is megkezdték. Éppen két hét óta dolgoznak itt az iparosok. Tessék — mutatja — nézzék meg, új éléskamrát is csinállak. Ugyanis a konyha elég nagy volt, lehetett belőle elvenni. A padlót is most javítják. Nagyon örülök, hogy végre minden rendben lesz Mindjárt érdeklődünk is Juhász elvtárstól, a vállalat könyvelőjétől: mennyibe került ennek a lakásnak a rendbehozása? 6000 forint — kapjuk meg a választ. Kaponya nénitől utunk a Füredi utca 53. számú házba vezetett, ahol kilenc család lakik. Néhány hónappal ezelőtt itt is sok volt még a panasz, az ajtók kitörtek, a lakók féltek a téltől. De még a hideg beállta előtt —• ahogy a lakók elmondják — minden lakás új ajtókat kapott. Az Ingatlankezelő ennek a háznak a karbantartására 8700 forintot költött. Igaz, hogy újabb tatarozás is elkelne, mert öreg ház ez nagyon. A vállalat tervbe is vett itt a közeljövőben egy nagyobb méretű javítást. A Füredi utca 19. szám alatti házban nyolc család lakik. E ház külső faláról már messziről látszik, hogy az utcaszínen nemrégiben húztak új falat. Most, ahogy beszélgetünk, újabb kérések hangzanak el. Finacsik néni lakásán meg kellene javítani a kéményt, mert állandóan füst van a szobában. Juhász elvtárs — aki útunkon elkísért bennünket — megnézi a lakást, és jogosnak tartja a panaszt. Holnap ide küldi a kőművest — ígéri —, s biztosan meg is tartja ígéretét. EGY RÉGI HÁZ ÚJJÁSZÜLETIK j Utolsónak a Berzsenyi utca 45. szám alatti házba látogattunk el. Aki ismeri a házat és gyakrabban jár erre, maga is láthatja, milyen nagyméretű munkák folynak itt. Teljesen felújítják az épületet, vagy ahogy a lakók mondják — kilenc család lakik itt is — tetőtől- talpig újjávarázsolják a régi házat, sőt minden család új tűzhelyet és kályhát kap. A legutolsó lakásban — amely már teljesen elkészült — kerestük meg Németvölgyi Henrikéket, hogy megkérdezzük, hogyan vannak megelégedve az új lakással. — Nagyon elégedettek vagyonik — válaszolják: — és a nyomaték kedvéért betessékelnek bennünket a szobába, győződjünk meg a saját szemünkkel, hogy rendes munkát végeztek a vállalat dolgozói. Végül azt is megkérdeztük: mennyit fordítottak a Berzsenyi utca 45. szám alatti házra? Pontosan 127 000 forintot — kaptuk meg a felvilágosítást. Szép összeg. Úgy gondoljuk, nem szükséges a fentiekhez kommentárt fűzni. Csupán egy következtetést \onjunk le valamennyien: nemcsak bírálni, de dicsérni is lehet az Ingatlankezelő Vállalatot munkájáért. V. M. A vasutas újítási kiállításról A vasút dolgozói közül a múlt évben több mint ötezren nyújtottak be olyan szakmai újítást, amely megkönnyíti a vasutasok munkáját, olcsóbbá, gyorsabbá, biztonságosabbá teszi a vasúti közlekedést. Ebből az ötezer újításból persze csak egy maroknyit lehetett abba a két vasúti kocsiba elhelyezni, amely pár héttel ezelőtt a fővárosból elindult országjáró útjára. Pár nappal ezelőtt Somogyba érkezett a vasutas újítási kiállítás vonata; Már Siófokon nagy sikere volt a kiállításnak: több százan szemlélték meg. Kaposvárott pedig »országos csúcseredmény« született: két és fél nap alatt csaknem háromezer látogató tekintette meg a 80 kiállított tárgyat s a számos fénykép-illusztrációt. — Azért járjuk az országot, hogy egyrészt a vasutas dolgozókkal, másrészt az utazóközönséggel is megismertessük, hogy milyen nagyfontosságú a vasút területén is az újító- mozgalom — mondta látogatásunk alkalmával Keszthelyi Ervin elvlárs, aki végig kalauzolja az érdeklődőket a kiállított tárgyak mellett. A legtöbb újítás kicsinyített mása — igen ötletesen — apró villanymotorokkal gombnyomásra működésbe hozható. Nem kis gondot jelent ez Keszthelyi elvtársnak, mert a diákfiatalok szinte minden vasútállomáson legszívesebben ezeket a kis modelleket »tanulmányozzák«. A kiállítás azt bizonyítja, hogy szinte valamennyi szolgálati ág kiveszi részét az újításból. Persze azért a főműhelyesek, a fűtőháziak és a pályafenntartásiak vezetnek. Igen ötletesnek találtuk például a 375-ös sorozatú mozdonyok vezérlésével kapcsolatos újítást, mely sok gondot vett le a mozdonyvezetők válláról. Tölgyesi Lajos országos- hirű újítása, a fehérfém helyett alkalmazott ólombronz csapágy több tízezer forintos megtakarítást jelent évente a vasútnak. De szinte nem is lehet felsorolni a derék vasutasaink ügyes keze nyomán született újítások sokaságát. Helyes volt az elgondolás, hogy az újítási kiállítást szinte országszerte bemutatják. Keszthelyi Ervin és Várszegi József, a kiállítás kísérői jól látják el feladatukat, s ügyesen népszerűsítik a vasutas újítókat s újításaikat. — NAGYARÁNYŰ ÉPÍTKEZÉSEK KEZDŐDNEK megyéink tenme- lőszövetikezeteiiben. Istállókat, csaknem 6000 férőhellyel, sertésfiaztató- kat, juh-hcdályokat építenék az idén a somogyi tsz-ekben. JéS @sn@ a segítség... Beszélgetés a darányi Győzelem elnökével, aki a párt hívó szavára jött falura Ez év januárjában került a darányi Győzelembe elnöknek Kun Béla elidárs. Azelőtt a néphadsereg tisztje volt, s Budapesten élt családjával. Bár kevés jártassága volt a mezőgazdasági munkákban, de mint kommunista a párt hívó szavára bátran jelentkezett falusi munkára. Ittléte óta négy hónap telt el. Felkerestük, hogy megtudjuk tőle: jól érzi-e magát, hogy dolgozik, mik a tervei? — Jól érzem itt magam, mert munka akad bőven — mondja kedélyesen Kun elvtárs, majd hozzáteszi: — lla nem számoltam volna előre a nehézségekkel, nem is jöttem volna ide. Ezután sorban elmondta: milyen nehézségekkel küzdött meg és milyenekkel küszködik jelenleg. Röviden, őszintén válaszol minden kérdésünkre. — Hogy fogadták a szövetkezetben? — Mint afféle ismeretlent. Szemembe ugyan nem, de a hátam mögött néha elejtettek egy-egy olyan szót, amelyben bizalmatlanság rejtőzött. De én bíztam az emberekben, a tsz-tagokban, s hamarosan megbarátkoztunk. Sajnos azonban, még nem minden taggal szoros a kapcsolat... — Miért? — Sok baj volt a háztáji földek körül. A régi vezetőség megszegte a mintaalapszabályt, nem számította be. a háztáji területbe a kerteket, gyümölcsösöket és szőlőket. S mikor a tagság többségének elhaiározásával változtattunk ezen, egyesek zsörtölődtek. De azt hiszem, most már az előbb elégedetlenkedők is belátják, hogy helyesen döntöttünk. Az állattenyésztésre fordul a szó. Kun elvtárs elmondja, hogy aránytalanul nagy volt a tsz-ben a lóállomány, s kevés volt a szarvasmarha, főleg a tehén. A tejhozam a minimumra csökkent. Hosszantartó viták után sikerült azonban meggyőzni a tagságot arról, hogy a sok ló eleszi az abrakot a tehenek elől. Végül belátták, hogy fölösleges annyi lovat tartani, amikor a gépi munka olcsóbb, mint a fogatos. így aztán tízzel csökkentették a lovak számát. A tehénállomány felfejlesztése most van folyamatban. A fejési átlag az érdem szerinti takarmányozás bevezetésével 1,5-ről 5 literre emelkedett. Ezzel persze nincs megelégedve Kun elvtárs. és a zöld takarmányozásra való fokozatos áttéréssel hamarosan tovább növelik a fejési átlagot. — A nehézségek egyik forrása, hogy egyesek még mindig a régi módon akarnak dolgozni — mondja rosszallóan Kun elvtárs. — Itt van pl. a tehéngondozónk, Domb Zsigmondné, aki különben igen szorgalmas asz- szony, de nem győztem neki eleget magyarázni, hogy amit tesz, az pocsékolás. Ugyanis együtt keverte a tehenek és a növendékek részére a pácot, s a teheneknek ugyanannyi abrakot adott, mint a borjaknak. Hát mi ez, ha nem pocsékolás? Persze, így könnyebb volt a dolga ... Most azonban a növendékeket elvisszük a tehénistállóból egy régi épületből átalakított szállásra a i . De különben is. hiába erősködik Dombné, mert a többi tag is helyesli az új módszerű takarmányozást. Sőt; hamarosan rátérünk az egyedi etetésre. — Szóval, ha lassan is, de halad a munka — folytatja kis idő múlva PÁRT ÉS PARTÉPÍTÉS A pártszervezet adta az erőt... Nehéz lenne szavakba önteni azt a mérhetetlen örömet, amely a Déldunántúli Fűrészek dolgozóit eltöl- tötte, amikor értesültek arról, hogy az iparágon belül egyedül ők nyerték el ismét az élüzem-címet. Érthető az öröm, hiszen megyénkben nem sok olyan üzem van, amelyik ötödször tűzheti kapujára az élüzem-jel- vényt. A mostani azonban minden eddigitől különbözik, mert ha korábban helyt kellett állni s mindent elkövetni a terv túlteljesítéséért s az egyéb mutatók betartásáért, akkor az első negyedévben sokkal inkább szükség volt erre. De sikerült, s ez váltotta ki azt a mérhetetlen lelkesedést, amellyel készültek az él- üzem-ünnepségre, ahogyan még ma is beszélnek róla az üzemben. Bennünket azonban más is érdekelt, amikor felkerestük az üzem párttitkárát s a többi vezetőt, nevezetesen az, hogy kikutassuk: mi segítette a dolgozókat, hogy februárban dacoljanak a 20— 25 fokos hideggel, hogy kiássák a méteres hóból a rönköket, kicsákányozzák a jéggé fagyott íriszeket. Nevek, teljesíményszázalékok röpködnek a levegőben, kommunistáké, pártonkívülieké egyaránt. Szabó János igazgató elmondja például, hogyan küzdött ereje megfeszítésével a DISZ-brigád a terv teljesítéséért. Egy epizódot említ csak meg, de ez az epizód jellemző az egész negyedévre. A műszakiak napi lebontásban adták meg a brigád tervét, így kívánta a folyamatos termelés. Voltak azonban napok, amikor nem végezték el az aznapi feladatot, s lassan gyűlni kezdett a hátralék. A húsvét előtti héten a brigád egyik tagja, Weith Ferenc azzal állított be az igazgatóhoz, engedélyezze, hogy a húsvét előtti szombatot a hét többi munkanapján arányosan elosztva előre ledolgozhassák. Ha meglesz a terv, akkor szombaton nem dolgoznak, ha nem, akkor túlórának számítják, s szombaton rendes munkanapot teljesítenek. így is történt. Bizony szükség volt erre, mert a szombattal is éppen hogy sikerült a terv teljesítése. És hasonló esetet talán százat is lehetne felsorolni. De ez felesleges. Egyet azonban meg kell állapítani: a kezdeményezés mindig a kommunistáké, a pártszervezeté volt. Pedig a barcsi fűrészüzem pártszervezetét úgy tartják nyilván az illetékesek, hogy tagjainak jórésze nem végez pártmunkát, legfeljebb csak akkor, ha azzal külön megbízzák. Ez a negyedév azonban alaposan rácáfolt erre ;.z Kun elvtárs. — Most építünk egy süldőnevelöt, melynek előterében nyolcszáz ölnyi lucernás lesz, a malacok itt legelhetnek. Fel akarjuk javítani a sertésállományt, mert még igen gyatra. Egészségtelen a fiaztató, ehelyett újat építünk. Most legsürgősebb az állatállomány rendbehozása. — Hogy állnak a szántás-vetéssel? — Már földbe tettük a tavasziak vetőmagját. Sokat segített a gépállomás. Bár a tavaszi munkák zökkenőkkel indultak... _ ? — A tagság egyrésze nem akarta négyzetesen vetni a kukoricát. Azt mondták, hogy a gép »eleszi« előlük a munkát. Mert hogy a kapálást is gép végzi. De amikor elmondtuk, hogy kukoricakapálás nélkül is bőven lesz tennivaló, meg hogy menynyivel olcsóbb a gépi munka, mint a fogatos vagy a kézi, mindjárt megváltozott a vélemény. Most elhallgat Kun elvtárs. Gondolkodik. Mintha azt latolgatná, ki- mondja-e, ami a szívén fekszik. Csak hosszú hallgatás után szólal meg ismét: — Van itt egy nagyobb bökkenő is — mondja lassan, megfontoltan. — Elődöm, Kusz István nem akarta, hogy cukorrépát termeljen a tsz. A járás utasítására végülis engedett ... Hanem akkor azt mondta a tagoknak: »Rendben van, emberek, leszerződjük a 6 holdat, de csak 5 holdat vetünk el. S ha ellenőrzik a területet, majd azt mondjuk, egy hold kipusztult.« így aztán, amikor vetésre került a sor, néhányon bizonytalankodtak. Én megmondtam, hogy mind h hat hold bevetéséért felelősek vagyunk, s nem csaphatjuk be a felsőbb szerveket, az államot. Belátták az emberek, hogy így helyes, és elvetettük a hat hold cukorrépát. A volt elnök eddig is neheztelt rám, ettől kezdve azonban még nagyobb lett köztünk a szakadék. Pedig én szeretnék vele is szót érteni. Jó lenne, ha a járási vagy a megyei vezető elvtársak beszélnének Kusz elvtárssal, segítenék kiigazítani ezt a dolgot. — Hányszor voltak itt a járástól és a megyétől,, mióta itt van, Kun elvlárs? — Ezt könnyen megszámlálom egyik kezemen. Pedig nagyon jól esne, ha megmondanák, mit csinálok jól, mit nem, hogyan kellene jobban. Igaz, én sem kértem még segítséget. így váltottuk a szót sokáig Kun elvtárssal. S hogy még teljesebb legyen a kép, amit munkájáról, a tsz életéről nyertünk, beszélgettünk néhány taggal is az új elnök munkájáról, magatartásáról. Legtöbben így jellemezték: szolid, türelmes, rendes ember, szeretik a tagok. Kovács István elvtárs, üzemi párttitkár-helyet- tes is azon a véleményen van, hogy a járási szakemberek és pártvezetők több segítséget adhatnának Kun elvtársnak. Ezt valljuk mi is. Mert amit Kun elvtárs elmondott, abból nem a nehézségek miatti panaszkodás érződött. Az csendült ki szavaiból, hogy igen is, ő akar, és amit képessége, ereje bír, mindent meg is tesz. De főleg az első hónapokban nagyobb segítségre lett volna szüksége azért is, mert nehezen igazodott el a számára új munkaterületen. Reméljük, hogy a járási, de a megyei illetékes szerveknek is eszébe jut, hogy a darányi Győzelem elnöke a párt hívó szavára hagyta ott a várost, akit illenék időnként felkeresniük, segíteniük -.:; SZŰCS FERENC állításra. Az említett példa alapján ki mondaná, hogy az ifi-brigád vállalása nem pártmunka, vagy az, hogy a kommunisták javaslatára teszik napról napra biztonságosabbá a termelést, vagy hogy Presing István elvtárs szeme mindig rajta van a fiatal munkásokon, oktatja, tanítja őket a szakma megismerésére. A pártszervezet tagjai amellett, hogy élenjárnak a termelésben, hogy kezdeményeznek, segítenek az üzem dolgozóinak, agitációs munkát is végeznek a gazdaságos termelés érdekében. Ez azonban már gyengébb oldala a fűrészüzem pártszervezetének. Több mint harminctagú népnevelőgárda van, a népnevelőértekezleleket is megtartják, s ha ott meghatározott feladatot kapnak, végre is hajtják. Az öntevékenység hiányzik e munkában. Kösz György elvtárs, a pártszervezel titkára elmondja, hogy ezeken az értekezleteken általában az időszerű kül- és belpolitikai eseményeket szokták ismertetni. A kapott szempontok alapján aztán a népnevelők pár napig végeznek is felvilágosító munkát, azonban a két értekezlet közti idő nagyobbik felében leáll a népnevelőmunka e része. Az már ugyancsak ritkán fordul elő, hogy a népnevelők adjanak ötletet a pártvezetőségnek, hogy mivel kellene még foglalkoznia a népes gárdának. Űj módszerek a pártmunkában Az új vezetőség a XX. pártkongresszus hatására most kezd kialakítani új módszert a párttagok munkába való bevonása érdekében. Legutóbb például brigádot alakított a pártvezetőség, melyet azzal bízott meg, hogy vizsgálja meg a munka- védelmi felelős tevékenységét, azt az üzemrészt, amelyben leggyakoribbak a balesetek. A végzett munkát aztán a taggyűlésen összegezték, s mindjárt határozatot is hoztak a munkavédelmi propaganda megjavítására, egyes elavult berendezések felújítására, illetve újakkal való kicserélésére. A párttitkár, igen helyesen, kérte a tagságot, hogy a jövőben is kísérjék figyelemmel ezt a területet, s ha hibát észlelnek, hívják fel a pártvezetöség, az igazgató figyelmét annak megszületésére. Mind több kommunistát sikerül bevonni a termelés pártcllcnőrzésé- be is. Ezt úgy érik el — de helyes, ha még tovább szélesítik ezt a módszert —, hogy az egyes üzemrészekben dolgozó kommunistákat megbízza a pártvezetőség sajat üzemrészük irányításának megvizsgálásává!, ugyanakkor a pártvezetőség is ezidő- ben ellenőrzést tart, és a taggyűlés elé kerülő értékelést közösen állítják össze. Hasonló módszerek kialakítá- j sa során sikerült a pártvezetőségnek ♦ olyan idős párttagokat, is bevonni a | pártmunkába, akik korábban nem | végeztek pártmunkát. Ezt a mód♦ szert sikeresen alkalmazza a párlve- izetőség a DISZ-szervezet munkájáénak megjavítása érdekében is. , Az eredményben I * mindenkinek része van Él, dolgozik tehát a Délmagyarországi Fűrészek pártszervezete, s tegyük hozzá, jól dolgozik. S mindenÍ nek »titka« az, hogy az új pártvezetéséé élén olyan titkár áll, mint Kösz |György elvtárs, aki jó kapcsolatot ■épített ki az üzem gazdasági vezetőivel, aki keresi az új módszereket, aki úgy nagyvonalú, hogy minden apróságra felfigyel. Persze tévedés lenne azt hinni, hogy a javuló munka egyedül a párttitkár személyének köszönhető. Helytelen volna arányokat emlegetni, de legalább akkora része van az üzem öreg és fiatal kommunistáinak, becsületes, az üzem jó hírnevét féltve őrző párton- kívüli munkásoknak, akik lelkes munkájukkal kivívták az élüzem címet, mint a párttitkárnak. S hogy ez így van, abban nemcsak a jó terv- teljesítés, de a jó politikai munka is részes. Pócza Jánosné — FOLYNAK TÖRÖK TAMÁS há- rcrnfelvonásos drámájának, a Dél keresztjének próbái. A bemutató előadás 18-án lesz. A színház ezzel a , darabbal vesz részt az országos fesz- * ti válón. Az előadásokra a jegyeit árusítását már megkezdték. — ÖTSZÁZ CSOMÓ GYÖNGYVIRÁGOT szállítanak naponta Somogyiból. A közkedvelt virág szállítását és gyűjtését az Erdei Meliék- termékgyűjtö Vállalat végzi. A taÍ vasz első virágából, a hóvirágból mintegy 120 000 csomót szállítottak.
