Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-10 / 109. szám
2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 19EG. május W. A Szovjetunió honvédelmi miniszterének napiparancsa a győzelem ünnepe alkalmábél Moszkva (TASZSZ) Katona és tengerész, tiszthelyettes és tengerész-tiszthelyettes elvtársak! Tiszt, tábornok és tengernagy elvtársak! Országunk dolgozói, a szovjet fegyveres erők katonái ma emlékeznek meg a hitleri Németország felett aratott győzelem 11. évfordulójáról. Tizenegy esztendővel ezelőtt a szovjet nép és vitéz fegyveres erői a kommunista párt vezetésével, harci szövetségben Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok népével és hadseregével, valamint a hitler- elienes koalíció többi országaival, befejezték a fasiszta fegyveres erők szétverését és feltétel nélküli fegyverletételre kényszerítették a hitleri Németországot. ! E világtörténelmi győzelem évfordulója alkalmából szerencsekívána- taimat fejezem ki a hadsereg, a légihaderő és a flotta egész személyi állományának! Újabb, még nagyobb sikereket kívánok a harci és a politikai felkészülésben, a haditechnika elsajátításában, az általános harc- készség további növelésében, A győzelem ünnepe alkalmából megparancsolom: Május 9-én adjanak le húsz tüzérségi díszsortüzet hazánk fővárosában, Moszkvában, a szövetséges köztársaságok fővárosaiban és a hős városokban: Leningrádban, Sztálingrádban, Szevasztopolban és Odesszában. örök dicsőség a hazánk szabadságáért és függetlenségéért vívott harcokban elesett hősöknek! Éljen a nagy szovjet nép! Éljenek a történelmi győzelmek dicsőségétől övezett szovjet fegyveres erők! Dicsőség a Szovjetunó Kommunista Pártjának, győzelmeink lelkesítőjének és szervezőjének! Moszkva, 1956. május 9. G. Zsukov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere A szovjet üdvözlő távirat Csehszlovákiához felszabadulásának 11. évfordulójára Moszkva (TASZSZ). Csehszlovákia felszabadulásának 11. évfordulója alkalmából K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, N. A. Bulganym, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Párizs (MTI). Tito elnök és Guy Mollet francia miniszterelnök kedden kezdte meg tárgyalásait a Ma- tignon palotában. Az első eszmecsere két óra hosszat tartott. Ezt követően Guy Mollet miniszterelnök újságírók előtt nyilatkozatot tett. A többi között elmondotta, hogy a jugoszláv elnökkel megvzsgálták a kelet—nyugati kapcsolatok alakulását, különös tekintettel a leszerelés kérdésére. A miniszterelnök a továbbiakban közölte, hogy Tito »elvben igen kedvezően fogadta az elmaradott országok segélyezésére vonatkozó francia tervet, amelyet Christian Pineau Bizottságának első titkára üdvözlő táviratot intézett A. Zápotockyhcz, a Csehszlovák Köztársaság elnökéhez, V. Srokyhoz, a csehszlovák kormány elnökéhez és A. Novotnyhoz, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkárához. francia külügyminiszter terjesztett az Atlanti Tanács elé«. Guy Mollet rámutatott arra, hogy az első megbeszéléseken érintették a két országot érdeklő valamennyi problémát, egyebek között annak lehetőségét, hogy Franciaország fegyvereket szállítson Jugoszláviának. »Megállapítottuk — fűzte hozzá a miniszterelnök —, hogy mindezekben a kérdésekben igen nagy az egyetértés közöttünk«. Guy Mollet közölte azt is, hogy kifejtette Tito elnök előtt Francia- ország észak-afrikai politikáját »különös tekintettel az algériai helyzetre«. Somogytúr tsz-fcözség határában meghanosíljáfc a híres Heves megyei diiwyeterflieszlöK módszereit Affig fétl esztendeje szakítottak régimódi éle tulokéi a Ballaton déli partjához közel1 felevő Somogytúr község egyénileg dolgozó .parasztjai. Uj Somogy . néven termelőszövetkeze tét alakítottak és több minit 2000 holdas határolóban szorgalmas munka folyik mindennap. Görög János agronómus, tsz-einök irányításával! a szövetkezeti község határában minden lehetőséget megragadnak, hogy mái' az első zárszámadásuk szép eredménnyel végződjék. Az őszi és tavaszi munkákat idejében elvégezték és 50 holdon he- terózis kukoricát termesztenek, amit már egy héttel ezelőtt, ed is vetettek. 20 holdon hibrid kukoricájuk lesz, 5 holdon pedig az ikersoros vetéssel kísérleteznek. 22 holdas kertészetükben is élénk az ellet: palánták ezreit nevelik a szövetkezeti tagok saját erejéből épített növényházban. Az idén Görög János kezdeményezésére a hevesi dimnyetenmesztők módszere alapján megkezdték a dinnyepalánták nevelését tis. Hat héttel ezelőtt a legelőn 50 ezer gyepkockát vágtak ki, ezekbe vetették el a dinnyemagot, és melegágyi ablakok alatt már szépen ki s keltek: négy levélben vannak. Már kész kis palánták várják az alkalmas időt a kdültetésre. 10 holdon termesztenek dinnyét a somogytúri termelőszövetkezeti község határában hevesi módszerrel, ami szép jövedelmet hoz majd a közös kasszába. A falu határában van tíz holdnyi déli fekvésű domboldal, amelyen jóformán semmit nem lehet termeszteni, ezt 'is gyümölcsözővé teszik a szövetkezet tagjai. 80 cm mélységben sztalinyeccel felforgatták a talajt és borszőlővel telepítik be még az idei tavaszon. KARDELJ FOGADTA A CSEHSZLOVÁK PARLAMENTI KÜIDÖTTSÉGET Belgrád (Tanjug). Edvard Kardelj, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtó Tanács alelnöke kedden délben fogadta Zdenek Fierlingert, a csehszlovák nemzetgyűlés elnökét és a csehszlovák parlamenti küldöttség több tagját. — Tizenegy játékfilmet és tizenegy rövidfilmet készít az idén a tervek szerint a Magyar Filmgyártó Vállalat. Nemrégiben fejezték be az Ünnepi vacsora című új film felvételeit. Guy Mollet francia miniszterelnök nyilatkozata Tito elnökkel folytatott eszmecseréjéről- « Érdekességek lllllllllllllllllllllllllJllUllllllllllllllUlllllllllllllUUlllUlllllUIIIHUUlllllllUIUIIIIUIIIUIIin • \inne n-o nnan A Marseillaise 1792. apriMs 26-án Dietrich, a strassburgi polgármester vacsorát adott. A vendégek között volt egy fiatal mérnökkari tiszt is, aki Strassbungban állomásozott, Rouiget de Lisle. Vacsora után a tiszt felállt és először énekelte el harci danát, melyet a rajnai hadseregnek írt, a MarseiüLaise-t. A dalt néhány kereskedelmi utazó is hallotta, akik azt Mar- seMle-hen ismertették ■az ottani »Marséi Fie-iek«-,nek nevezett- zászlóalja katonái előtt. A katonáiknak nagyon megtetszett és ennek hangjai mellett vonultak ibe Párizsba. Ettől kezdve a zászlóalj .hivatalosan a »Marseillaise« nevet viselte és a harci dal 1 •a Francia Köztársaság nemzeti himnusza lett. A Marseillaise sznim- ibóduma a francia nép harcának a függetlenségért és az emberi alapjogokért: a szabadságért, egyenlőségért és testvériségért. Ez ma is egyike a világ legszebb hazafias himnuszainak, A francia hazafiak ezrei ajkukon e dallal 'bátran néztek szembe a fasiszta (hódítók kivégző puskacsöveivel és a deportálótáborok borzalmaival Egy amerikai katona a párizsi metróban Egy szabadságát Párizsban töltő amerikai katona, William Snider elhatározta, hogy jegyváltás nélkül száll fel a »Place Blanche« megállónál a metróra. A jegyet kérő kalauz elöl ismét leszállt és szembe találta magát egy ellenőrrel, aki meg akarta állítani. Az amerikai megütötte az ellenőrt és úgy íbokán- rúgta, hogy a bokacsontja eltört. Ekkor az amerikai katonai és néhány utas közt valóságos »catch-ascatch- can« birkózás vette kezdetét. Végül is sikerült az amerikait lefogni és a Neuilly-i amerikai fcatonakór- házba szállítani. Uj közlekedési rend terékpárok és motorok számára Franciaországban A franciaországi hivatalos lapban rendelet jelent meg a kétkerekű közlekedési eszközök új közlekedési rendjéről. Eszerint a vezető csak akkor vihet magával kétkerekű kerékpáron vagy motorkerékpáron gyermeket vagy felnőttet, ha a járművön' (külön ülés van félszerelve. A kormány kezelését és a vezető látását semmi sem befolyásolhatja. Hölgyeim, ne viseljenek szűk szoknyát, mert íiflos »amazon- módra« ülni a hátsó ülésen. Keresztben ülni sem a vezető előtt, sem mögötte nem szabad, Qldalkocsd nélküli kerékpáron és motor- kerékpáron a vezetőn kívül legfeljebb egy, oldaikccsison legfeljebb két személy utazhat. Minden ötévesnél fiatalabb gyermék csak külön kosárban utazhat, amelyhez oda kell szíjazmi. Anna hercegnő barátkozik a medveboccsal Niilddit, a kéthónapos medvabocsot, amelyet Bulganyin és Hruscsov elvbársak ajándékoztak a kis Anna hercegnőnek, a napokban mutatták meg először a királyi gyermekeknek a wind- seri kastély parkjában. Erzsébet királynő fényképeket készített gyermekeiről, amint játszanak Nikki- vei. Anna hercegnő és Károly herceg félórás játszadozás után alig tudtak elválni Nikiéitől, hogy édesanyjukkal visszatérjenek a kastélyba. Mr. Bruce, a londoni áüflat'kert őre, aki Nikkit Wdindsorba vitte, jelen volt a királyi gyermekek szórakozásánál és kijelentette: »Nikid, nagyon jól viselkedett.« Tizenegyéves fiú kiirtotta egész családját Az Egyesült Államok Connecticut államában egy farmer Róbert Gurgemven nevű 11 éves fia puskával agyonlőtte apját, anyját és fivérét. Tettét azért követte el, mert az előző héten szülei megbüntették. A gyilkosságot öt napon át gondosan előkészítette. Április 21-én délután puskával agyonlőtte Richard nevű 14 éves bátyját, aki éppen tehenet fejt. A lövés zajára odarohanó anyját is agyonlőtte, majd apját szívenlőtte. Mindhárman azonnal meghalták. Ezután a kiskorú gyilkos vacsorát készített magának és lefeküdt aludni. Másnap reggel a szomszédoknak elmesélte tettét. A rendőrség a gyilkos kisfiút letartóztatta és psziho- lógiai vizsgálatnak fogja alávetni. 5O0O00OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO0OOO0OOOO0OOOO00G0OOOOOOOOO© MOLNÁR JÓZSEF: AZ ARANYMEDÁLIÁK Felszabadulási cikkpályázatunkra érkezett elbeszélés. Tfste a szálláshelyemen két táv- ^ irat fogadott. Nehéz lett volta eldönteni, melyik lepett meg óbban: a nagyanyámé-e, amelyiken íz állt: nagyapád belépett, vagy tagyapa fölszólítása: két hétig a Pa- ota-szállóban nyaralok, ha törik, ha zakad, keress föl! Jóízűen falatázlam — hagyma léikül nyeltem a vastag alföldi sza- cmnát — és miután utolsó falatig belakottam a szombatesti hideg-vacso- át, kisétáltam a Tisza-partra. Csön- iés, nekem való este volt, a fűzené- zek pihentető ciripjét hordta a me- öillatú szellő., i. Nagy néha bőgött sak fel egy-egy teherautó — indult sti útjára — Polgáriba vagy éppen ‘alkonyára cipelte élő terhét: az csókát meg a kőműveseket... az pítkazés szorgosait. A gyöpös földgáton baktattam gész a faluig. A révészháznál meg- .lltam: néztem, hogyan hozza át ladikját a révész. Megvártam, amíg :iköt. — Csöndes jóestét — köszöntöt- ent. — Aggyisten! — Nem vinne át a túlsó partra? - kérdeztem. — Kedvem kerekedett I ladikázásra... A fejét tekerte. Valami olyasfélét lünnyögött, hogy késő van, és bebo- örkált a náddal fedett házba. Odalent a vízzel telt öblös fadézsából ha- alcat válogatott egy hálófélébe, az isztalon lévő ételmaradékot pedig bepakolta a bőrtarisznyájába ... Ha- a készülődött... Mikor kijött, végignézett rajtam. Atta, hogy diákféle vagyok és megérezhette, hogy életemben először illők a Tisza-parton, mert beinvitált i ringó fatákolmányba. A jármű órára állt, lapát mariiéval a két part cözött kifeszített terelőkötélbe ka- XLSzkodott. Én, hogy a vízbe ne bil- enjünk, a csónak farára telepedtem. Mellettem egy apró bádogdobozban furcsa aranyszínű szitakötők voltak ... — Tiszavirág — mondta egykedvűen a révész — másodszor virágzik a Tisza... Többet se szólt. A Tisza ezüstjét ámultam, meg az erőmű égre álló vasbeionvázqit. János vitéz óriásai! Nagy terpeszükkel, mintha átlépni készülnének a tekergő ezüstkígyót... Aztán a révész mozdulatlan arcát fürkésztem. Tekintete a tájat ölelte. Néha rámhunyorított. Éppen úgy, ahogy nagyapa szokott vasárnaponként, amikoi■ előszedte a régi katonaládából a ferenejóskás bronzok, meg a kiseziist mellől az aranymedáliákat, melyeket két éve a megyei tenyészállatvásáron »Zsömle« meg »Sári«, a piros-tarka bonyhádi »kisasszonykák« érdemeltek ... Vasárnap reggel mindig fényesre kefélte a ropogós szalmán iipródó jószágokat. Nagyanya pedig a farkukat. mosta gyapjasra, meg a körmüket manikűrözte csillogóra tányérolajjal ... — Nem akármilyen jószágok ezek — szokta mondogatni — vármegye elsők ... úgy nézzenek ki misenapon, mint a templomba páváskodó kisasszonyok ... Ilyenkor aztán, mivel a kisasszonyok is kereszteket, meg mindenféle érmeket raknak a nyakukba — ünnepély esen a szügyükre akasztotta az aranymedáliákat... Este fejes után kijárt a dupla porció ünnepi abrak, néha még a korpából, krumpliból meg kukoricából zagyváit moslék is... Jl/fsg is haragudott rám — Irgked- vesebb unokájára —, amikor egy éve kétszer is a »kisasszonykák« életére törtem: Tavaly téli betegségem után, orvosom tanácsára falura, nagyapához utaztam. Májusban, amikor a dűlőutak mellett meg a bön-gélc fenekén már hosszúra nyújtózkodott a ropogós fű — nagyapa kiküldött egyszer engem is »őrizni«. Annyira tetszett a kitüntetés, hogy intelméről is megfeledkeztem: — A lucernába ne hogy becsámborogjanak ... fölfújódnak! Becsámborogtak bizony ... Beengedtem őket! Már hogyne engedtem volna, mikor láttam, hogy azt szívesebben harapják ... Hadd menjenek! A két tehén — neki a közepének! Este meg, mikor hazahajtottam — vályúra! (Úgy szokta unokaöcsém is.) Olyan szépen nekigömbölyödtek, mintha borját hordanának ... — Hogy hunyorgót majd a nagyapa, ha meglátja őket — gondoltam magamban. \ Csodálkoztam is, amikor verteién arccal rohant be a konyhába. Már feküdni készültem, egy szál ingben, pizsamanadrágban éppen indulni akartam az elsőszobába... Kacskaringúr,at káromkodott, és úgy, ahogy voltam, kizavart az istállóba. Egész éjjel csutakoltunk — úgy is alig tudtuk megmenteni a liordóhasii jószágokat. Nagyapa egész héten zsörtölődött. Ha nagyanya engesztelni akarta, ráförmedt: — Ne üsd bele mindenbe az orrodat! Tudod jól, hogy két dologban nem lehet velem kukoricázni: ha vasárnap nem ragyog a csizmám, nincs kikefélve az ünneplőm, meg ha valaki a jószágaimat bántja... Szigorú, szürke szemével csak akkor hunyorított rám, amikor az egyik vasárnap valaki kétségbe vonta első világháborús történeteit és én megvédtem az igazát. Nagyon tetszett neki, ahogy »diákosan« — mint ő mondta — megmagyaráztam a hitet- len-pistáknak, hogy az igazi tüzesvérű magyar huszárló, ha nagyon nekiiramodott, fej nélkül is tud egy darabig szaladni., 8 JtyTásodszor nyáron haragudott meg rám. Amikor a faluban alakulóban volt a csoport, s kerek egy hétig mondogattam neki, hogy lépjen be. Letorkolt: — Sok mindenhöz jobban értesz, mint én, de ehhöz egy csipetet sem! Elü se hozd többet!... Engem nem lehet megagitálni. Nem is hoztam elő többet, de vasárnap beállítottam hozzá a falu tekintélyeivel: a tanácselnökkel meg a párttitkárral. Az istálllóban találtuk. Reggel lévén, be akarta invitálni a vendégeket egy korty szilvóriumra a elfüggönyözött előszobába, de mikor megtudta, mi járatban vannak, visz- szatartotta őket az istállóban. A »Zsömle« meg a »Sári« mélán figyelték a vitatkozókat. Néha-néha bődültek csak panaszosan, mintha unnák az üres szócséplést... Mert üres volt! Az elnök meg a titkár az egyedüli helyes útnál többet nem igen tudott mondani a csoportról. Én egy szalmaszálat rágcsálva hallgattam, néha el-elriasztottam a tolakodó legyeket »Zsömle« hátáról. Nagyapa egyre azt hajtogatta: — Nekem ne magyarázzatok, tudom én jól mi az, hogy közös ... vót szerencsém látni!... Hun? ... Melyiket? ... A szomszéd faluban ... a Táncsiesot. Hova akarjátok vinni a jószágaimat? A ganédomra? Mer az ő istállójuk az. A piszok eszi a marhákat...). Nem. ipiros-tarkák llennének ezek ott, hanem fekete-tarkák! Meg mit kapnak télen? ... Silót!... melaszt!... Arrul talán nem is hallottak, ha több tejet akarnak, abrak köll a jószágnak... Meg ha hallottak is, nincsbü nem lehet!... Tavasszal meg csutát dugnának eléjük! ... De ezek okosabbak annál... ezek megérzik, hogy megfújta a tavaszi szél... Mit akartok? Azt akarjátok, hogy a Zsömlének meg a Sárinak is kiálljon a csontja, mint a cigány gebéjének? Hát abbul nem esztek! — Ne csak a teheneket nézd! — próbáltak a vendégek ellentvetni. — Hát mi az istent?!... A gané- dembot, amit szétkapamak a tyúkok, mer nincs pénz a betonmedencére? Nézzétek meg az enyimet! — már tuszkolta is őket kifelé — vagy a térdigérő tarlót... vagy mi az ángyom keservit?! Olyan dühösnek még nem láttam, mint akkor volt. Mereven nézett, huszáros bajusza idegesen rángatózott. NTem mertem a szemébe nézni — ^ * de a vendégek sem. Ki se kísérte őket. Alig tették be maguk mögött a kiskaput, nekem esett: — Mit akarsz ezekkel? — mutatott mindkét kezével a jámborul kérődző jószágokra — mondtam már, hogy engem nem lehet megagitálni, ha csak ezért jöttél, akár holnap pakolhatsz is... Másnap pakoltam. Azóta egy év telt el. Nagyapám- nak hiába írtam levelet, hiába szereztem az egyetemen bolgár társaimtól apró aranysárga dohány- kötegeket (a bolgár dohányra még az első világháborúban szokott rá), a levélre nem válaszolt, a dohányt pedig visszaküldte ... S most ez a távirat... meg a nagyanyámé ... Nem is bántam a révész hallgatását. Jólesett a csend. Szelídítette a kétségekkel teli hirtelen örömöt. .. A parton, ahol kikötöttünk, félig földbe ásott halászkunyhó sötétedett. A révész száraz gally után nézett ... én egy kormos rézüstbe, amit a kunyhóból hozott elő, vizet merítettem a folyóból. Halpaprikást főzött. Behabzsoltuk az utolsó csöp- pig ... Föl se tűnt, hogy azriap másodszor vacsoráztam... Másnap reggel korán keltem, ösz- szecsomagoltam a legszükségesebbeket: fürdőnadrágot, tiszta inget, zsebkendőt és egy köteg bolgár dohányt. (Kéznél volt, mert magam is azt szívtam.) A legelső busszal indultam Lillafüredre. Izgatott, türelmetlen vágy hajtott, mint a felfedezésre indulókat. Kora délelőtt érkeztem. A piroszsindely es Palota-szállóban nem találtam nagyapát. A portástól tudtam meg, hogy korán reggel eltávozott: nem mondta, hova megy, mikor jön. Kerestem a habfehér vízeséseiknél.
