Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-08 / 107. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1956. május 8.

„A Szovjetunió jelene a mi jövőnk“

Rónai Sándor nyilatkozata a moszkvai rádióban és televízióban

Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának meghívására több mint két hét óta a Szovjetunióban vendégeskedik a magyar országgyűlés küldöttsége. A magyar nép képviselői látogatást tettek Moszkvában és Leningrádban, Ukrajnában és Kubányban, a Kaukázus fekete-tengeri partvidékén.

Rónai Sándor, a magyar ország- gyűlés elnöke, a küldöttség vezetője május G-án a moszkvai rádióban és televízióban beszámolt a küldöttségnek a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. Kijelentette, hogy a küldöttség az őszinte barátság és hála érzésével érkezett a Szovjetunióba, ezek az érzések hatják át az egész magyar dolgozó népet nagy

barátja és felszabadítója, a Szovjetunió iránt.

Rónai Sándor ezután a küldöttségnek a gyárakban és kolhozokban, színházakban és múzeumokban, üdülőhelyeken és szanatóriumokban tett látogatásairól, a szovjet dolgozókkal folytatott beszélgetéseiről szólt.

— Örömmel látjuk — mondotta —, hogy itt nemcsak beszélnek a barátságról, hanem a barátság mélyen az emberek szívében lakozik. Ezért nem meglepő, hogy a Szovjetunióban úgy éreztük magunkat, mint otthon, és boldogan ismerjük el, hogy a Szovjetunió jelene a mi jövőnk. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunióban tett látogatásunk még jobban megerősítette népeink barátságát és testvéri együttműködését.

A TASZSZ ax Atlanti Tanács üléssxakáról kiadott xáróköxleményről

Párizs (MTI). A TASZSZ ismerteti az Atlanti Tanács párizsi ülésszakáról kiadott záróközleményt és megállapítja:

A közlemény szövege ellentmondásokat tartalmaz, mert egyfelől elismeri a nemzetközi feszültség enyhülését, másfelől azonban azt a kijelentést tartalmazza, hogy növelni kell az atlanti tömb katonai erejét. A záróközlemény ellentmondásos szövege azt a kísérletet tükrözi, hogy leplezzék az. ülésszak részvevői között támadt mélyreható nézeteltéréseket.

VILÁGOS KÉRDÉS —

HOMÁLYOS VÁLASZ

»Miért gyűlölik az amerikaiakat az egész világon?« — teszi fel a kérdést Raimond Cartier, a Paris-Match című francia folyóirat tudósítója. E kérdés valóban aktuális, hiszen mindinkább nyugtalanítja az amerikai politika vezetőit.

Cartier nem titkolja Amerika-ba- rát érzelmeit. Éppen ezért nem tud hová lenni a csodálkozástól, amikor szembetalálja magát a tényekkel: Bulganyint és Hruscsovot meleg szeretettel, Dullest, az Egyesült Államok külügyminiszterét pedig igen fagyosan fogadta India népe.

Bulganyin és Hruscsov látogatásakor — írja Cartier — »Delhi örömmámorban úszott. Az egész város zászlódíszbe öltözött... Az út mentén közel egymillió ember üdvözölte a vidámHruscsovot és a kedélyes Bulganyint... « Dulles autója ugyanezen az úton — állapítja meg csüggedten — »úgy haladt végig, mint valami temetési menet«.

Semmilyen amerikai propagandafogás nem cáfolhatja meg az indiaiak meggyőződését, hogy az amerikaiak agresszorok és hogy az Egyesült Államok minden más országnál tökéletesebben »testesíti meg a fehér ember agresszivitását és imperializmusát ...«

Cartier színesen rajzolja meg Amerika és az elmaradott népek viszonyát. Igyekszik mentegetni a? Egyesült Államokat. Azonban bármilyen tapasztalt újságíró, mégsem tudja megmagyarázni — vagy talán nem akarja — az Amerika-ellenes hangulat okát. Ezt a kérdést kerülgeti, mint macska a forró kását. Egyes magasállású amerikai személyiségek külföldön tanúsított fennhéjázó viselkedésében próbálja keresni az okot. Vádolja McCarthyt és helyteleníti az Egyesült Államokban folyó négerüldözést. Következetesen hallgat azonban az amerikai agresszív politikáról, a külföldi haditámaszpontokról, a bérenchadseregek felállításáról.

A Minisztertanács határozata a dolgozók bejelentéseinek és panaszainak intézéséről

Érdek

ességek

Az ügyintézésben még meglévő hibák miatt a dolgozók sok esetben ahelyett, hogy az intézkedésre jogosult helyi szerveket keresnék meg, közvetlenül a központi szervekhez fordulnak.

A Minisztertanács azért, hogy az állami szervek gondosabban és gyorsabban intézzék el a dolgozók bejelentéseit és panaszait, s a lakosság bírálatát jobban felhasználják a munka megjavítására, határozatában felhívja a minisztériumok, az országos hatáskörű szervek vezetőit, a tanácsi végrehajtó bizottságok elnökeit és a szakigazgatási szervek vezetőit, hogy mindennapi munkájukban sokkal inkább támaszkodjanak a lakosság javaslataira és észrevételeire. A bejelentések és panaszok gondos vizsgálata, elemzése és általánosítása útján javítsák meg az irányításuk alatt működő szervek munkáját, segítsék elő a bürokratikus munka- módszerek megszüntetését. A bejelentések, a levelek gyors és érdemi elintézésével fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a dolgozókkal.

A minisztériumok, a tanácsok végrehajtó bizottságai és a tanácsok szakigazgatási szerveinek vezetői

innen-onnan

Hogyan sütik a kacsát a

Tudott dolog, hogy a hírhedt »Szabad Európa« rádió »világraszóló« eredményeket ért el a hazugsággyártásban. Se szeri, se száma a kitalált meséknek és kacsáknak, amelyeket bemondói az éterbe röpítenek. A Mlada Fronta című csehszlovák ifjúsági lap egyik számában leleplezte az amerikai propagandisták egyik trükkjét. A lap egy fényképet közölt, amelyen egy négyesztendős körüli kisfiú látható, amint papírral a kezében egy széken áll. Előtte mikrofon. Vajon ki ez a kisfiú és miért van a kezében a papír? Talán tud olvasni?

A fiúcska neve Stanek Bukac. Apja annak idején az egyik nyugat-németországi koncentrációs táborba került. Az amerikai hatóságok ezekben a táborokban erőszakkal fogva tartják a hazájukba visszatérni kívánó embereket. A táborokban gyakran megjelennek a »Szabad Európa« rádió munkatársai, akik interjúalanyokat keresnek propaganda céljaikra. Bizonyos Franta Tabor ajánlatot tett O. Bukacnak, a kisfiú apjának, hogy nyilatkozzék a »Szabad Európa« rádiónak. A férfi visszautasította az ajánlatot. Tabor ekkor a kis Stanek- ra vetette ki hálóját. »Végre akad valaki, aki mindent elmond, amire

Szabad Európa“-rádiónál ?

szükségünk van!« — gondolta örömmel a »Szabad Európa« munkatársa.

S a hírhedt rádióállomás világgá röpítette a »Szabad Európa« kérdéseit és a kisfiú válaszait:

— Bizonyára borzalmas dolgokon mentetek keresztül, amikor átléptétek a határt? — kérdezte a »riporter« hangja.

— Miféle határt? — válaszolt Stanek.

A riporter nem csüggedt: — Nenr találkoztatok katonákkal? — hangzott az újabb kérdés.

— De igen, tegnap sok katona ment el a tábor mellett — válaszolta a kisfiú.

— A katonák dulakodtak édesapáddal, amikor futásnak eredtetek? — folytatódott a faggatás.

— Apám sohasem verekszik, csak én — vágta ki büszkén Stanek.

E válasz megtetszett az amerikai propaganda szószólóinak. A négyesztendős kisfiút, papírral a kezében lefényképezték a mikrofon előtt.

»így készül az amerikai propaganda« — fűzi hozzá gúnyosan a Mlada Fronta, majd közli, hogy O. Bukac a közelmúltban hazatért Csehszlovákiába és ő mondta el a fenti történetet.

„KÉM! MÓDOSÍTÁSSAL“

rendszeresen kísérjék figyelemmel, hogy az általuk irányított szervek hogyan intézik a lakosság bejelentéseit és panaszait. Leplezzék le és vonják felelősségre a lélektelen, bürokratikus ügyintézőket, s az ilyen intézkedéseket hozzák nyilvánosságra.

A Minisztertanács felhívja a lakosságot, hogy bejelentések és panaszok gyorsabb elintézése végett elsősorban az intézkedésre jogosult helyi szerveket keressék meg és ha azok nem intézkednek hiegnyugtató módon, akkor forduljanak a felsőbb szervekhez.

Bonniban egyeseknek, úgy látszik, nem tetszik a külpolitikai időjárás kitavaszodása. Legalábbis erre lehet következtetni abból a hímből, hogy a nyugatnémet parlament éppen most látta elérkezettnek az időt olyan törvényjavaslat megszavazására, amelynek értékűében »némi módosítással« visszaállítják a régi német katonai kitüntetéseket,

világháború idején kapott medáliák vitseié- sét.

Nem' tudjuk még, milyen »módosításokra« gondolt a bonni parlament, amikor re- aktiváita a hitleri rablóháborúk hírhedt érdemikeresztjeit, de — mivel köztudomásúlag minden éremnek két oldaia van — volna néhány javaslatunk:

»Érdemrend az óra» douri vérfürdőért.«

terdam elpusztításáért.« (Módosítás: hollandok élőit t nem célszerű fitogtatni.)

»Vaskereszt Coventry ikiradírozásáért.« (Mó- dosí tás: Angliában

csak tokban hordható.)

»Sas-rend a norvég és dán hazafiak lemészárlásáért.« (Módosítás: a skandináv országokba nem vihető ki.)

Az atlanti szövetség vezérkarában a fenti módosításoktól1 el lehet

MEGJELENT AZ ANYAGÉS ADATSZOLGÁLTATÁS LEGÚJABB SZÁMA

beleértve a hitleri Németországban alapított érdemrendeket is és megengedik a második

(Módosítás: Franciaországban nem viselhető.)

»Lovagkereszt Rottekinteni. Ott ugyanis a jeleli szerint már elfelejtették a második világháborút. (g. p.)

TIBETBEN MARHAVÉSZ ELLENI SZÉRUMOT GYÁRTANAK;

Különszámként megjelent az Anyag- és Adatszolgáltatás legújabb, áprilisi száma. A folyóirat közli Walter Ulbricht elvtársnak a Neues Deutschlandban megjelent cikkét az SZKP XX. kongresszusáról, Gh. Gheorghiu Dej elvtárs és A. Novotny elvlárs beszámolóit a XX. kongresz- szusról, a Partyijnaja Zsizny: Miért káros a személyi kultusz? című cikkét, a Zsenminzsipao: A proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól című szerkesztőségi cikkét, valamint Edward Ochab » elvtársnak a varsói városi és vajdasági pártaktivisták értekezletén elhangzott beszédét.

Tibet békés felszabadítása után a népi hatalom nagy gondot foraítot.t az állatftenysztés fejlesztésére és a korszerű állategészségügy és állatorvosi hálózat kiépítésére. Ennek érdekében Lhasszában szérum-laboratóriumot létesítettek. A közelmúltban a laboratóriumiban első ízben kezdték meg marhavész elleni szérum gyártását. A tervek szerint az óidén a laboratórium dolgozói ebből a szérumból legalább 600 000 köbcentimétert biztosítanak és ugyanakkor további 170 000 köbcentiméter egyék szérumot gyártanak a különbőz« járványos állatbetegségek gyógyítására és megelőzésére.

A szérumok hazai gyártása ágén jelentős, hiszen Tibet legfontosabb háziállata a yak, amely nemcsak a lakosság élelmiszer- és ruhanemű- szükségletének jelent ős részét fedezi, hanem igavonó jószágként is kiváló.

nv^EGTALÁLT út I

★ ★ ★ 5 ■

— Kár érted, fiam, de segíts a szüléidén. Elkel j nálatok a pénz.

■ Ki az, aki arra kényszeríthet engem, hogy a ha- ! Iáiba menjek? Ki az, aki azt kívánja, hogy lőjek vala- j ■kire, akit soha nem láttáin? Lőjek esztelenül azokra, akiiig bizonyos, ezerszer különbek, mint akik gyereke- ; két hajtanak a biztos pusztulásba, azért, hogy patkány S •módra addig ők menekülhessenek, ha percekkel is, de j ■meghosszabbítsuk az életüket? Hol van most Madár ! tanár úr, az oktató? Miért nem jön ide védeni ő a hazát, azt a rendet, aimá nékik adott eleget? De mit ; adott nekem, az anyáimnak, a barátaimnak? Mit véd- ■ jünk mi?

Én tanító akarok lenni! Nem akarok meghalni, ! mint a tanító úr!

— Csani, én meglógok. Bánom én, lesz, ami lesz — súgta most hirtelen a barátom, megszakítva a kínzó, zavargó gondolatokat.

Rábólintottam. Ö maradt !e először. Én még men- • tem pár lépést, de a következő »feküdj«-nél igyekeztem minél messzebb rohanni, aztán megbújná az árokban.

Szörnyű percek voltak. Keresnek-e? Hazaérek-e? • S aztán, aztán mi lesz velem? Elérem-e, amit akarok, ■ amit terveztem?

A szentjaikahi útkanyar már eltakarta a menetet. | Mégis félve kémleltem körül. A puskát otthagytam az • áiokban, s amikor végre megláttam a barátomat is az ■ árokba hasalva, megkönnyebbülten üélegzettem fel. J Ketten mégis csak könn3rebb.

Rohantunk keresztül a nádasdi erdőn, a Risróma- : hegy felé. Megkerültük a várost és amikor ráhullt a j városra az éjszaka, a sötétség leple alatt kopogtattam | be az öröm és félelem könnyeit hullató anyámhoz.. ;

VI.

»... Önöket ház as társaiénak nyiteánátom.«

Lefelé mentünk a városháza lépcsőjén, karomon ■ immár a feleségemmel, és ott zsongtak még most is ■ bennem az anyakönywezető szavai. A ritmust érez- !

j tem benne, mint egy költeményben, a ritmusát (mind- !

• annak, ami történt. Szigorú zártságot, szigorú mértéket, ;

S mint egy klasszikus költeményben. Igen, az életet nem ;

! prózának írták. És ha döccenik ebben a nagy költe- j

• mény.ben csak egyetlen szó ...

Szerencsére semmi sem döccent. Kezdtem érezni, [ megtaláltam az utat, őt. Szeretem, féleségül vettem. *

• Mellettem lesz jóban, rosszban. ■

Hirtelen csapott emlékezetembe egy régi álmodo- i

MEGTALÁLT ŰT ________

zá

s: »A feleségem tanítani fog, egy iskolában tanítunk. A tanítólakás előtt lesz majd egy kis kert....«

Nevettem. A feleségem nem fog tanítani. A feleségem varrólány, mégis mennyivel egyszerűbb, boldo- gítóbb, mennyivel nyugodtabb és szebb ez a szereltem, aimd itt, az anyakönyvvezető előtt folytatódott, mint az a másik. Ö a hozzámvaló asszony... Ö nem szégyelli, hogy férje munkás, hogy kék overáliban jár.

Egy tavaszi este jutott eszembe és nevettem.

A boldog asszony meglepettem nézett rám:

— Mit. nevetsz?

— Semmit — szorítottam meg a karját — csak boldog vagyok, nagyon boldog vagyok.

VII;

— Apa tanul. Nein lehet bemenni hozza!

Elmoscúyogtam magam a jegyzet fölött. Ennivaló

édes kis szájú gyerekek. Mindegyik az, mind a kettő.

Uyenilccr csend van a lakásban. A feleségem int a gyerekeknek, ha hangoskodnak:

— Apa tanul, ne zavarjátok.

A dolgozók .gimnáziumi jegyzeteit bújom immár napok óta. Még egy esztendő, s akkor..;

A régi vágy mái- kezd beteljesülni. Leérettségiztem. De még nem taníthatok. Majd ha tanár leszek. Egyelőre pártmunkás vagyok.

Amiiker bejelentettem, szeretnék tanító lenni, a pártbizottság titkára megrázta a fejét.

— Még nem. Szükség van rád. Ne ‘hidd, hogy csali az iskolai tanítás a pedagógia. Most még nagyobb szükség van arra, hogy az embereket tanítsd, a felnőtteket. Azokat az embereket, akik .közül jöttél!, akikkel együtt dolgoztál.

Két órán át .beszélgettünk. Megértettem az érveit, ő is méltányolta az ellenvetésemet. Fél életen át készültem a tanítói pályára.

Tanítani itt is? A felnőtteket?

Él-tettem, tudtam, ez is hivatás. A pártmunkásnak is pedagógusnak kell ltennie. Tanítani kell az embereket, megtisztítani gondolkodásukat a nyomasztó múlttól, szélesebbre kell nyitni szemüket. Ez is nagy, szép hivatás. A véremmel, a csontjaim velejével, az izmaimmal, a gondolataimmal most ezt a hivatást keli foe- töltenem, szolgálnom.

Minden csvamak megvan a maga helye a nagy gépezetben. Nekem is megvan a helyem, ahogy min- ■ den csillagnak megvan a pályája. Most már tudom az utat.

Kezet fogtam a pártbizottság titkárával. Maradok.

Ősszel már a főiskola hallgatója voltam. Levelező hallgató.

A feleségem aggódott.

— Nem tesz sok? Dolgozni is, tanulni ás?

■■■■■>■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■»•■

ft

MEGTALALTÚT IC }

Megnyugtattam. Gyerekkorom óta ezt csmálom.

S most .mennyivel szebb, mennyivel ,könnyebb. Miért álljak meg? Küldetésnél!, hivatásnak a pedagógus pályát érzem. S ha most nem mehetek a gyéreitekhez, álljak úgy a világban, mint a .gyerek, akit üzenettel szalasztottak át a szomszédiba, és mire odaér, nem tudja, máért küldték?

Nem szabad megállná. Tanulni kell.

Tanulni és tanítani.

Tanítani azekat az embereket, akik elindítottak maguk közül. Akik ösztönöztek, hogy tanuljak. Akik vetem izgultak a vizsgált előtt. Tanítani azokat az embereket, akik velem együtt megtalálták az utat, as igazi emberi életet.

Csodálatos szomjúsággal szívták magukba a tudást. Az orosz munkásosztály harcáról, a tőkésekről, osztályukról beszéltek, tanultak fáradhatatlan szorgalommal.

Egy-egy ilyen forróhangulatú szeminárium felért egy nagy élménnyel. És én, a tanító, ón is tanultam tőlük. De nekem is meg kellett tanulnom előbb, amit nékik átadtam, tanítottam.

Lassan a főiskola esztendei is tovasuhantak, szinte észrevétlenül. Csak itt benn, itt éreztem, mennyived több, mennyivel gazdagabb ember lettem, azzall, amit egyszerre az emberektől, s egyszerre a könyvektől, a főiskola tananyagából tanultam.

A régi vágy serkentett. S az is, hogy akiktől megválók, azoknak gyermekeit fogom irtán nevelni, tanítani.

Szavak csengenek vissza az emlékezetemben, mélyre vésődött szavak. Ott álltunk a főiskola nagytermében, fiatal, most végzett tanárok, ott mondták útna- valóul ezeket a szavakat:

»Ne feledjék a pedagógus szép hivatását. Nem könnyű, de szép feladat, amit ezen a napion önökre bíz a nép: neveljék műveltté, a néphez és párthoz hűvé a felnövekvő nemzedéket, a jövő ígéreteit!«

Nem feledtem el az útravaJőt.

VIII.

Kinyitom a VII. osztály ajtaját. Harminckét gye- | rek zsongó zsivaja szakad félbe egyszerre. Harminckét ; gyerek áll fel belépésemre. Az én osztályom.

Nézem őket. Végigsdmogatom valamennyit tekinte- ! temrnaL Ismerni akarom őket, de ismeretlenül máris j szeretem valamennyit.

A lámpalázas, zavart izgalom nem is tudom hova • tűnt hirtelen. Nagy, nagy nyugalmait, biztonságot érzek, j

Az egyik pádból nevetőszemű fiú lép ki és jelent:

— Tanár bácsinak jelentem, a létszám harmiinc- kettő. Nem hiányzik senki.

Intek, ülj etek te. Felütöm az osztálynaplót és az első lapra bejegyzem:

»Első óra... magyar irodalom.« —Vége■—

iiiililliiliililiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin

iMHaiauui