Somogyi Néplap, 1956. május (13. évfolyam, 104-127. szám)

1956-05-29 / 125. szám

lieúd, 1956. május 29. SOMOGYI NÉPLAP s A Minisztertanács rendelete a kenyérgabona kötelező vetéséről A lakosság kenyérgabona-ellátá­sának zavartalan biztosítása érdeké­ben a Minisztertanács szabályozta az 1956—57. évi kötelező kenyérgabona- vetést. A rendelet értelmében a ter­melőknek 1956—57. évre az 1955— 56. évben megállapított vetésterüle­ten kell kenyérgabonát termelniük. Abban az esetben, ha a termelő szántóterülete év közben megválto­zna arányosan nő vagy csökken a kenyérgabona vetésterülete is. A ke­nyérgabona kötelező vetésterv tel­jesítését a termelők kötelesek a köz­ségi (városi) tanács végrehajtó bi­zottságának bejelenteni. A vetési terv nem teljesítése felelősségrcvonással jár. A DISZ Központi Vezetőség felhívása a júniusi vasgyűjtő hónapra Fiúk és lányok! Diszisták és út­törők! Évek óta nem kis elismerést és megbecsülést szereztetek szövetsé­günknek vasgyűjitő munkátokkal. A Minisztertanács az elmúlt évek­hez hasonlóan ismét hozzánk fordult. Nagy szükség van lelkes munkátok­ra, .hiszen második ötéves tervünk megvalósításához igen sole nyers­anyag kéül Diszisták! Úttörők! A DISZ Köz­ponti Vezetőség felhívással fordul hozzátok: járjatok elöl a vasgyűj­tésben, vigyétek ismét győzelemre a párt és kormány felhívását! Szervez­zetek vasgyűjtő brigádokat, kutassá­tok fel az elfekvő anyagokait és ad­játok át az illetékes gyűjtő szervek­nek, hogy azok eljuttassák mielőbb a kohókba. Tekintsétek a vasgyűj­tést a diszisták becsületbeli ügyé­nek, ezzel a munkával is erősítjük drága hazánkat, elősegítjük szocia­lista iparunk fejlesztését. A DISZ végrehajtó bizottságolt szervezzenek versenyt a fiatalok, DISZ-szervezetek és úttörőcsapatok között. A legjobb eredményt elérő szervezeteket a gyűjtőszervekkel kö­zösen jutalmazzák. Dolgozó é6 tanuló fiatalok! Dol­gozzatok úgy, hogy melletekre fel­tűzhessék a kiváló fémgyűjtő jel­vényt! Előre a vasgyűjtő hónap si­keréért! Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége Szorgalmas, hivatásszerető begyűjtési megbízott Egymillió forintos tervtúlteljesítés a babócsai olajkutató fúrásoknál Babócsa határában az R—29-es és az R—20-as fúróberendezés dolgozói az év első hónapjaiban a kedvezőt­len időjárás miatt nem tudták telje­síteni fúrási tervüket. Aprilis'pan és május első két harmadában a két berendezés dolgozói egymással verse­nyezve olyan eredményeket értek el, amilyenre eddig a kutatófúrásoknál még nem volt példa. Krisztek István és Horváth Ferenc főfúrómester irányí­tásával ez idő alatt egymillió forint megtakarítást értek el a dolgozók. Ezzel a május 25-i értékelés szerint a babócsaiak letörlesztették éveleji adósságukat és több mint százezer forint értékben túl is teljesítették esedékes tervüket. A Rotari 29-es berendezés dolgo­zói versenyfelhívással fordultak a fúróberendezés dolgozóihoz, hogy a második negyedévi tervüket tíz nap­pal a határidő előtt fejezzék be. A versenyfelhíváshoz valamennyi ba­bócsai olajbányász csatlakozott. KoraiMi! a Mi magyar {afeldolgozó üzemel A Dunántúli Fűrészek Vállalat barcsi telepe a legrégibb magyar fa­feldolgozó üzem. Már a századfor- duíó idején több külföldi államba szállítottak, innen faárut, A több mint félévszázados gyártelepet ez évben jelentősen korszerűsítik. Az eddigi gőzmeghajtás helyett vdűla- mcsenergáa biztosítja majd a gépek üzemeltetését. Az ipari áram vezeté­keinek és a transzformátor berende­Folyih a zöldsiló készítése termelő­szövetkezeteinkben Az őszi keverékek kaszálása már egész Somogybán megkezdődött és ezeknek a tartósítását is nagy len­dülettel végzik egyes termelőszövet­kezetekben. Az országoshírű barcsi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezet tagjai eddig 250 köbméter zöldsilót készítettek őszi takarmánykeverékből a belcsa- pusztad tehenészet részére. Jelenleg a lucerna és lóhere silózása folyik. A megye többi termelőszövetkeze­tében is hozzálátták a zöldsiló ké­szítéséhez. Az andocsi Sztálin, a so- moigyszcbi Úttörő Tsz-hen már 100— 100 köbméter értékes zöldtakar- mányt tartósítottak. A megyében ed­dig már 1500 köbméter zöldsilót ké­szítet teli a tsz-ek. zéseknek szerelését a napokban kezd­ték meg. A több mint egymilliós be­ruházásból a második negyedévben már tizenegy új gépet állítanak ter­melésbe. Ezzel a korszerűsítéssel a második negyedévben ötezer kétszo­bás lakás padlózásához szükséges parkettát gyártanák Barcson. VIRÁGZIK A BÍBOR A napokban a szántóföldi növé­nyek közül a meleg időjárás hatásá­ra elsőnek a bíbor hozott virágot. A megyében több ezer holdon termesz­tik ezt a növényféleséget, melyet részben takarmányozásra, részben továbbszaporításra használnak fel. A kivirágzott bíbortáblák a helyenkénti fagykároktól eltekintve jó termést ígérnek. A megye bíborvetésein vi­rágzás után, június első felében kez­dik meg a magfogást. Megkezdődön a nagyhalászat a Balatonon A Balatoni Halászati Vállalat dol­gozói szombaton — a hosszú tavaszi halászati tilalom után — ismét vízre szálltak. A kora reggeli órákban a siófoki, szemesi, fonyódi, keszthelyi és tihanyi révből tíz motoroshajó in dúlt el az első fogásra. A balatoni nagyhalászat egy hónapig tart. Az 1000 méteres hosszú kerítőhálókba már az első nap több mázsa hal ke­rült. Kismárton József, Drávaszen- tes begyűjtési megbízottja jó munkával, a törvényesség és az állami fegyelem megszidárdításá- vaü biztosította, hogy községe minden cúkkíé’eségből túlteljesí­tette első négyhavi 'begyűjtést tervét. Drávaszenies a felszaba­dulási versenyszakaszból a járás legjobb községeként került ki. Szorgalma és hivatásszeretete követésre méltó a megye be­gyűjtési megbízottai előtt. GGOOOOOGOOOOOOOOOGOGGGOOt 8 Minisztertanács határozata az állami szeriek unkájánál egyszerűsítéséről és naftáról 40 új fűkaszálógép állt munkába a földeken A barcsi járásban már öt éve nem volt ilyen jó fűtermés, mint ami­lyent az idei első fűkaszálás ígér. A járás területén a lóhere- és bíbor- vetések, valamint a a rétek szálasta- karmámy tennéstöbblete több száz vagonra tehető. Hogy a bőséges termés betakarí­tása zavartalanul folyjék, a napok­ban negyven új fűkaszálógépet kap­tak gépállomásaink. így az idén mintegy ötven géppel vágják a ta­karmányféleségeket. Azokon a terü­leteken. ahol a gépimunkát alkal­mazni lehet, az esetleges esőzések okozta rothadások ellen különböző szénaszárító berendezéseket, többek között svéd ágast állítanak fel. Megkezdték az útszéli, vasúttöltés melletti árkok kaszálását is. A me­gyében június 10-ig valamennyi köz­használati tértidét fűtermését levág­ják. A népi demokratikus államunk előtt álló hatalmas feladatok végre­hajtását, az új ötéves tervünk sike­res teljesítését, a népgazdaság fellen­dítését, az életszínvonal emelését, a tudomány és kultúra felvirágoztatá­sát nagymértékben hátráltatja a túl­zott központosítás, az állami és vál­lalati igazgatás sok területén még meglevő párhuzamosság és a nagy­fokú bürokratizmus. Egyszerű és gyors ügyintézésért Még mindig kevés és ezen belül is általában csak kisebb jelentőségű kérdésekben döntenek az államhata­lom helyi szervei, a tanácsok és nem elég széles a tanácsok által válasz­tott végrehajtó bizottságok hatáskö­re sem. Mindez csökkenti a helyi igazgatási szervek önállóságát és dol­gozói felelősségérzetét. Sokhelyütt törvényeinket megsértve, nem von­ják be a lakosságot az ügyek intézé­sébe, nem veszik figyelembe az alul­ról jövő kezdeményezéseket, javas­latokat, vagyis nem használják ki megfelelően azt a hatalmas erőt, ami a dolgozóknak az államhatalom és államigazgatós munkájába való be­vonásában rejlik. Nincs megfelelő jogköre a vállalati igazgatóknak sem. Az államigazgatás megjavítása és egyszerűsítése érdekében a Minisz­tertanács a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai, az állami hi­vatalok, intézmények, vállalatok ve­zetői feladatává teszi, hogy saját ha­táskörükben gyakorlati intézkedése­ket dolgozzanak ki és foganatosítsa­nak az igazgatás egyszerűsítése és hatékonyabbá tétele érdekében. Nagyobb jogkör, egyszerűbb szervezet A vállalati igazgatóknak és a ta­nácsi szerveknek az ügyek intézésé­ben az eddiginél összehasonlíthatat­lanul nagyobb jogkört kell adni, emelni kell a vezetés színvonalát. Meg kell szüntetni egyes miniszté­riumok és országos szervek felesle­ges, aprólékos beavatkozását a ter­melés vezetőinek és a tanácsi szervek munkájába. Egyszerűbbé kell tenni az államigazgatási és vállalati appa­rátusok jelenlegi szervezetét, össze kell vonni a túlzottan tagolt és a pár­huzamos munkát végző egységeket és a feleslegeseket meg kell szün­tetni. Az állami és vállalati igazgatás munkájának megjavítása, a bürok­ratikus ügyintézés felszámolása ér­dekében a minisztériumok, a taná­csok végrehajtó bizottságai, az üze­mek és hivatalok készítsenek javas­latot a dolgozók, a legjobb szakem­berek, tüdősek bevonásával és hala­déktalanul fogjanak hozzá annak megvalósításához. A javaslatok határideje: július 31. A Minisztertanács felhívja a dol­gozókat, az állami és társadalmi szer­veket, üzemeket és intézményeket, hogy az igazgatás egyszerűsítésével kapcsolatos javaslataikat 1956. július 3l-ig juttassák el az illetékes minisz­tereknek, országos szervek vezetői­nek, vagy illetékes tanácsok végre­hajtó bizottságainak. Azokban a kérdésekben, amelyek a miniszterek hatáskörét meghalad­ják, illetve amelyek más szervek ha­táskörét s ügyintézését érintik és egyetértés nem alakult ki, a Minisz­tertanácshoz kell fordulni. A megyei (fővárosi és megyei jogú városi) ta­nácsok végrehajtó bizottságának el­nökei éljenek a tanácstörvénybem biztosított jogaikkal és forduljanak a Minisztertanácshoz olyan egyszerű­sítési javaslataikkal is, amelyeknek elfogadásában köztük és az illetékes miniszterek közölt vita van. A tanácsok munkája és jogköre A Minisztertanács bizottságot hoz létre annak megvizsgálására, miként lehet a helyi tanácsoknál, a tanácsok végrehajtó bizottságainál a kollektív vezetést erősíteni, s hatáskörüket nö­velni. A bizottságnak 1956. december 31-ig ki kell dolgoznia: milyen in­tézkedések eldöntése tartozik a ta­nácsok végrehajtó bizottságai és mi­lyen kérdések eldöntése a tanácsok kizárólagos hatáskörébe. A vállalati igazgatók jogköre A Minisztertanács utasítja a gaz­dasági minisztereket, hogy vizsgálják felül a vállalati igazgatók jogkörére vonatkozó utasításokat abból a szem­pontból, hogyan lehetne a vállalati igazgatók hatáskörét tovább bővíte­ni. A saját hatáskörükben elintézhe­tő módosításokat kötelesek két hó­napon belül végrehajtani. A* osztályharc néhány kérdése * A marxizmus—leninizmus azt ta­nítja, hogy a proletárdiktatúra kiví­vása, a hatalom megragadása után az osztályharc nem szűnik meg, ha­nem új körülmények között, új for­mákat öltve tovább folytatódik. Ezt a harcot a munkásosztály és szövet­ségesei a kizsákmányolás teljes meg­szüntetéséért, a szocializmus felépí­téséért, s míg létezik a kapitalista környezet, a szocialista építés békés körülményeiért, az esetleges kapita­lista támadások visszaveréséért vív­ják. Hogy ez a harc milyen éles és milyen formákat ölt, mindig az adott konkrét történelmi helyzettől függ. A marxizmus—leninizmusnak éppen az a lényege, hogy nem ismer dog­mákat, figyelembe veszi a társada­lom fejlődés törvényeit, az élet vál­tozásait, az osztály-erőviszonyokat, s ennek megfelelően dolgozza ki a kö­vetendő politikát. A proletariátus­nak nem érdeke, hogy véres polgár- háborúk és éles osztály-összetűzések sorozatán át valósítsa meg az osz­tálynélküli társadalmat. Ellenkező­leg, a proletariátusnak az az érdeke, hogy a lehető legfájdalommenieseb- ben, a legkevésbé éles osztály-össze­tűzések közepette vívja ki hatalmát, s építse fel a szocializmust. Erre fi­gyelmeztetett Lenin is a Magyar Ta­nácsköztársasággal kapcsolatban 1919-ben: »Abban az államban, amelyben a burzsoázia nem fog ilyen veszett ellenállást tanúsítani, a szov­jethatalom feladatai könnyebbek lesznek, munkája során elkerülheti majd azt az erőszakot, azt a véres utat, amelyre Kerenszkij űrék és az imperialisták kényszerítettek ben­nünket«. A proletariátus harcát s az osz­tályellenség magatartását befolyásol­ja a nemzetközi helyzet alakulása, a szocializmus építésében elért ered­mények vagy esetleges kudarcok. Ezek a tényezők nem érvényesül­nek azonosan a szocialista tábor or­szágaiban, sőt, az egyes országokban *A Szabad Nép május 27-i számából. is más-más élességgel folyhat az osz­tályharc a szocialista építés külön­böző időszakában és szektoraiban. Ezért helytelen általános érvényű, a szocializmus építésének egész korsza­kára vonatkozó tételt felállítani az osztályharc élességéről és formáiról. Márpedig Sztálin ezt tette 1937-ben a központi bizottság plenáris ülésén A pártmunka fogyatékosságairól, s a trockista és egyéb kétkulacsosok felszámolását célzó rendszabályokról című beszédében. Ebben felállította ismert tételét, amely szerint a szo­cializmus építése folyamán az osz­tályharc állandóan élesedik; s hogy minél jobban haladunk előre, minél több sikerünk lesz, a kizsákmányoló osztályok maradványai annál inkább folyamodnak majd a harc élesebb formáihoz, nyúlnak a legkétségbe- esettebb harci eszközökhöz. Ez a tétel helytelen volt és ideoló­giai alapul szolgált a szocialista tör­vényesség súlyos megsértéséhez. A szocialista építőmunka néhány sajátossága t A Szovjetunió Kommunista Párt­jának XX. kongresszusa után külö­nösen világossá vált, hogy a marxiz­mus—leninizmus alapján mindenütt, minden országban, a szocialista épí­tés minden frontszakaszán konkré­tan kell meghatározni a munkásosz­tály harci feladatait. Ezt kell ten­nünk nekünk is. Mindenekelőtt figyelembe kell ven­ni, hogy a szocializmus építése szempontjából gyökeresen és kedve­zően megváltoztak a nemzetközi vi­szonyok. A szocializmus, mint ahogy azt az SZKP XX. kongresszusa meg­állapította, világrendszerré vált. Az imperialisták ezt a folyamatot nem voltak képesek megakadályozni és arra sem képesek, hogy a szocialista országokban vagy azok valamelyiké­ben restaurálják a kapitalizmust. Ez természetesen hatással van az osz­tályellenség hazai képviselőire és maradványaira is. Ezeknek az ele­meknek fő reménységük ma is a kül­ső fegyveres beavatkozás. A nemzet­közi helyzet alakulása azonban, ha nem is szünteti meg, de mindeneset­re lelohasztja reményeiket. Alapvetően megváltozott belső helyzetünk is. A felszabadulás után rögtön kisajátítottuk a földbirtoko­sokat, s ezt követően fokozatosan a városi kizsákmányoló osztályokat is. Megváltozott az utolsó kizsákmá­nyoló osztály, a kulákság helyzete. Intézkedéseink következtében, s mert sok kulák maga likvidálta gazdasá­gát, a kulákok túlnyomó része ma már nem rendelkezik a kizsákmá­nyoláshoz szükséges gazdasági erővel. Nincsenek mezőgazdasági nagygépei (traktor, cséplőgép stb.). A saját ke­zelésükben lévő állatállományuk mi­nimális. A kulákok kiszorítását jel­lemzi, hogy 1949-ben a mezőgazda­ságból származó nemzeti jövedelem­nek 13,5 százalékát, 1954-ben pedig már csak 0,7 százalékát termelték. Ma már csak néhány ezer kulákgaz- daság van. Megnehezíti a kulákgazdaságok pontos számbavételét, hogy helytele­nül sok középparaszt lculák-elbírálás alá került azzal az indokolással, hogy földjük, aranykorona-jövedelmük, vagy esetleg mind a kettő megha­ladja az úgynevezett »kulák határ«-t. A kulákgazdaságot ilyen sematiku­san megállapító i-endelet s az ebből fakadó gyakorlat helytelen volt. Nem a holdak száma és aranykorona-ér­téke tesz valakit kulákká, hanem az, hogy rendszeresen kizsákmányol, hogy jövedelme fő forrása a kizsák­mányolás. A kulákságnak egy nagyon kis ré­sze ma is folytat kizsákmányolást. Többen közülük például állandó al­kalmazottat tartanak, vagy igauzso­ra, kupeckedés stb. révén jutnak munka nélkül jövedelemhez. Ez azon­ban a kulákságnak csak töredéke, s nem változtat azon, hogy a kulákok gazdasági és politikai erejét meg­törtük. 1949-ben a tőkések és család­tagjaik a lakosságnak még 6,6 száza­lékát tették ki, 1955-ben pedig már csak 0,7 százalékát. Ugyanezekben az években a tőkés szektor részará­nya a nemzeti jövedelem termelésé­ben 19,2 százalékról 1,3 százalékra csökkent. Hazánkban tehát már vi­szonylag kevesen folytatnak kizsák­mányolást, s jutnak munka nélkül jövedelemhez (spekulánsok, feketé­zők, egyes kistőkések és kulák ele­mek). Fejlődésünk sajátosságai közé tar­tozik, hogy mivel a proletárdiktatúra viszonylag békés viszonyok között valósulhatott meg, s a polgári de­mokratikus és a szocialista vívmá­nyokért folyó harc sok tekintetben összefonódott, lehetővé vált, hogy a városi és falusi kispolgári rétegek­kel szorosabb szövetségben küzdjünk a munkásosztály hatalmáért, majd a szocializmus építéséért. Lenin azt tanította, hogy az osz­tályharcnak nemcsak erőszakos, nyílt, elnyomó formái vannak, hanem az oszlályharc formái közé tartozik a szívós politikai nevelő és meggyőző munka, a szövetséges osztályok, az ingadozók megnyerése, a szocialista gazdaság építése. Az osztályharcnak ezek a formái bizonyos körülmények között előtérbe kerülhetnek. E lenini tanítás számunkra külö­nösen fontos, meit hazánkban a fen­tebb említett külső és belső viszo­nyok hatására ezeket a formákat jobban lehetett volna alkalmazni. 3 bár e formák érvényesültek is, teljes kibontakozásukat, fokozott előtérbe helyezésüket gátolta, hogy a szemé­lyi kultusz következtében teljesen érvényesülhetett Sztálin tétele az osztályharc állandó élesedéséről. E helytelen tétel elfogadása és al­kalmazása hazánkban is súlyos hibá­kat okozott. Táplálta a szektás né­zeteket, növelte a középrétegek iránti bizalmatlanságot, eltorzította a kulá­kok korlátozására irányuló politikán­kat, s nálunk is alapul szolgált a tör­vényesség megsértésére. Előfordult, hogy egyes rendeletek és intézkedé­sek indokolatlanul az osztályharc élesedését okozták, s nem fejlődött megfelelően a szocialista demokra­tizmus. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents