Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-25 / 98. szám
Saerda, 1956. április 25. SOMOGYI NÉPLAP S cAkcuyák, Itúyy ai^ág,&3 Izgijeit 3Cufi&wA^ ? A városi tanács: igen! — A lakosság...? AZ EGYES EMBER GONDJA A PÁRT GONDJA IS ►♦Virágos Kaposvár« — így ismerik roe is városunkat országszerte. S valljuk be, mi kaposváriak kicsit büszkék is voltunk erre a virágos jelzőre, szép parkjainkra, ahol egész Pár évvel ezelőtt azonban kezdtünk hűtlenek lenni a mi virágainkhoz. Bár a tanács hatalmas összeget fordított évenként a parkok, virágágyak füvesítésére, szebbétételére, mégis azt kellett tapasztalnunk, hogy a parki és utcamenti virágocskák közül csak alig egypár maradt életben késő őszig. íme csak néhány példa: A Bajcsy-Zsiiinszky utca virágainak egy részét a kiültetést követő éjszaka ellopták. A Kossuth Lajos utca frissen parkírozott járdaszegélyét durva lábnyomok éktelen!tették el, kitaposva a frissen vetett fűmagot, s a friss ülíetésű virágokat. A lakóházak előtti egykori zöld pázsit is amolyan szemétfogó lett. Legtöbb helyütt ide söprik a járdaszemetet, de itt éktelenkednek kora reggeltől soknyáron át a muskátlik nyíltak, a Kossuth Lajos utca és Bajcsy-Zsi- linszky utca gladioluszaira, amelyek éven át pompás képet adtak az utcának. szór késő délutánig a szeméttel teli vödrök, a rossz lavórok és egyéb szemetes edények incselkedve a fémgyűjtő fiatalokkal. Bizony manapság nem valami felemelő látványt nyújt Kaposvár város legtöbb utcája sem lakóinak, sem pedig azoknak, akiknek útjuk "vezet Kaposvárra. Most a tisztasági hónap idején különösképp foglalkoztatja az embereket Kaposvár tisztaságának kérdése, de a kaposvári virágok sorsa is. A minap például Kaposvár város tanácsának végrehajtó bizottsága fél napon át tárgyalta, miként lehetne a jelenlegi áldatlan állapotokon segíteni. A végrehajtó bizottsági ülésen hatványozott mértékben kerültek elő a bevezetőben elmondottak. Ami nem válik a becsületünkre | Baj van Kaposvár tisztaságával | Szennyezettek az utcák, melyeknek seprését is egy zord miniszteri rendelet folytán abban az időben végzik, amikor gyermekeink iskolába, mi pedig munkahelyünkre igyekszünk. (Néhány utcaseprő napi egy órai éjszakai pótlékáról van szó csupán, melyet eltörölt a VKGM rendelete.) — Az éktelenkedő szeme- tesvödrötk eltüntetésének is megvan a lehetősége — hangzott a vállalat igazgatójának szava. — Ha a Köztisztasági Vállalat öt emberrel többet foglalkoztat, akkor nem kell az útszegélyekre kihelyezni a város belterületén a szemetes edényeket, hanem a kapuk alól kihordják azt a vállalat dolgozói — szólt a javaslat. A vb egyetértett a javaslattevővel, s határozatot is hozott azonnal: be kell állítani az öt munkaerőt. Virágos Kaposvárért Sok szó esett a Május 1 utca szeny- nyeződéséről is, mely jórészt a nagy forgalmú főútvonal járműveitől származik. Javaslat született: tiltsák ki a Május 1 utcáról a szalmával, szénává', vagy egyéb szennyeződést előidézhető anyaggal rakott járműveket. Szóbakerült a terelő út gondolata, amely nemcsak tisztábbá tenné városunk belső képét, de csökkentené az amúgy is túlzsúfolt főútvonal forgalmát is. Hogy a kaposváriak azért még szeretik a virágot is, az kitűnt az MNDSZ képviselőjének szavaiból, aki elmondotta, hogy az MNDSZ- asszonyok ismét elindítják a virágos Kaposvárért mozgalmat. Még ablakainkat is virággal fogjuk díszíteni ez évben — mondotta, s kérte a tanács segítségét, hogy boruljon ismét virágba a mi városunk. Mikecz János tanácselnök válaszából kitűnt, hogy a városi tanács ez évben is 780 000 forintot ad a varos parkosítására. az utcák, terek fűvel, virággal való — Csak az a fájó — fűzte tovább beültetésére. a szót Kerekes Andrásné tanácstitkár —, hogy ezt az összeget minden évben újra meg újra be kell állítanunk, mert a járókelők nem óvják az útszegélyező pázsitot, s tönkreteszik a parkokat. Példát is hozott fel: Csak a minap vetették be fűvel ismét a Kossuth Lajos utcai útszegélyt. Az egyik háznál a pázsit helyére máris tűzifát és szenet szórtak. Másutt a felnőttek taposnak rá a füvesített részre. Társadalmi segítségre van szükségünk — mondotta a tanácstitkár —, hogy egyrészt megmentsük a virágokat, s ezzel szebbé tegyük városunkat, másrészt pedig, hogy ezt a tekintélyes összeget a jövőben ne csupán a parkok rendbehozására, hanem a város szépítésére fordíthassuk. Az úttörők segítenek Az oktatási osztály vezetője figyelemreméltó javaslattal állt elő. — Mi az úttörő pajtásokkal a tanács segítségére kívánunk lenni — mondotta. — Az egyes iskolák körzetei védnökséget vállalnak a kerület tisztaságáért, a virágok, a pázsit és a fák megóvásáért. A tanács igazgatási osztálya is segítségül sietett. Kilátásba helyezte, hogy szigorú rendszabályokat léptet életbe, s büntetést szab ki azokkal szemben, akik a közrend ellen vétenék. A felnőttek is segítsenek S így is van ez rendjén. A vb-ta- gok szavaiból, de a kaposvári közvélemény hangulatából is kitűnik, hogy mi, kaposváriak sokan szeretjük a mi virágos városunkat. Örömmel köszöntjük a Városi Tanács kezdeményezését és rendelkezéseit, melynek nyomán újból virágos lesz Kaposvár. Persze ehhez elsősorban az kell, hogy mi kaposvári lakosok legyünk a tisztasági mozgalom szószólói otthonainkban, az utcán, vagy parkjainkban. Ne tapossuk, ne tépjük le virágainkat, hanem óvjuk azokat a pajkos gyermekektől, avagy a rendet sértő felnőttektől is. Ne szemeteljünk az utcákon, a parkokban, persze ne csak most, áprilisban, a tisztasági hónap idején, hanem egész éven át. K. S. KULÁK, VAGY NEM KULÁK? R tagság véleménye legyen a döntő! an egy ember Patosfán, Csérnél Jánosnak hívják, kinek ügyében kedden dönt a Törekvő Termelőszövetkezet tagsága. A dolog nem éppen egyszerű, ugyanis Csérnél János — ahogy a község egyes lakói mondják — kulák. És most arról kell dönteni, hogy felvegyék-e a termelőszövetkezetbe, v>agy sem. A termelő- szövetkezet intézőbizottsága a múlt hét közepén elhatározta, hogy javasolja a tagságnak a felvételt. Tehát az a kérdés, helyesen cselekedtek-e a tsz vezetői, amikor erre az álláspontra helyezkedtek? Kulákot a termelőszövetkezetbe? Ilyen szűkszavúan nem lehet elbírálni a kérdést, meg kell nézni a körülményeket, magát az embert — ebben állapodott meg, és így is tett az intézőbizottság. Hogyan lett kulák Csérnél János? Elsősorban ennek néztek utána. Előkerültek a tanácsházán a Icataszteri birtokívek, az adóügyi könyvek és a következők derültek ki: Csérnél Jánosnak 24 hold földje van és 321 aranykorona kataszteri tiszta jövedelme. Ugyanannyi, mint a felszabadulás előtt, se több, se kevesebb. Ebből azonban még nem tudtak meg mindent, legfeljebb annyit, hogy »hivatalosan« Csérnél Jánost nem is lehetne a kulákok közé sorolni, hiszen ha súrolja is a határt, földterülete nem éri el a 25 kát. holdat, aranykoronája pedig a 350-et. De nem is ez a legfontosabb, hiszen nem ez dönti el elsősorban, hogy ki a kulák, hanem az, hogyan élt a múltban, kizsákmányolt-e másokat, milyen magatartást tanúsított a község szegényebb sorsú dolgozóival szemben. Ez volt az indítóok, hogy Németh János, a tsz párttitkára, Kovács József, a tsz elnöke és az intéző- bizottság többi tagja is javasolta Csérnél János felvételét. Ha Jámbor Istvánról lett volna szó, akinek Patosfán a földje mellett kocsmája, vegyeskereskedése, darálója volt, ezenfelül állandóan kupeckedett, aki a kommandósát, ha az napfelkelte után érkezett a mezőre, goromba szitkokkal zavarta haza, vagy ha Matamcsi Géza kulákról volna szó, akinek földje mellett vegyeskereskedése volt és mint futurás is igyekezett magának harácsolni — akkor egészen másként döntöttek volna. Az ilyeneknek valóban nincs helyük a termelő- szövetkezetben. Csérnél János azonban — mint ezt a község tősgyökeres lakói elmondják — igaz, hogy a jobbmódú parasztok közé tartozott, de mindig ő maga és felesége dolgozta meg a földet, cselédet sohasem tartott, csak a nagyobb munkák idején — aratáskor, kapáláskor — alkalmazott időszaki munkásokat, azokkal is emberségesen bánt. Vezető szerepet a község felszabadulás előtti politikai életében sohasem vállalt — legalább is így emlékeznek erre vissza —, ehhez ő nem volt elég nagy gazda, és nem volt olyan nagy a hangja, hogy magának kiverekedje, mint ahogy Jámbor vagy Maiamcsi tette. z biztos — mondja róla Szabó elvtárs —, hogy mezőgazdaságfejlesztési járulékot sohasem kellett fizetnie. Aztán megmutatja Csérnél János begyűjtési kartonjait, a tavalyit és az ideit is. A kartonon az látható, hogy 1955. évi beadása kenyérgabonából, tej, tojás, baromfiból stb. 100 százalékig teljesítve, 1956. évi esedékes tojás- és baromfibeadása ugyancsak teljesítve. Pedig — ezt mindenki tudja — nem ez a jellemző a kulákokra. Ennyit tudtunk meg Csérnél Jánosról. Persze, nem mi akarjuk eldönteni, hogy végső soron kulák-e vagy sem, de javasoljuk, hogy a községi pártszervezet és a tanács szakítson időt magának, és öntsön itt is tiszta vizet a pohárba. Annál is inkább, hiszen maga a tanács elnöke és titkára mondta el, hogy ők maguk sincsenek meggyőződve Csérnél János kulákvoltáról. No, de térjünk vissza a közgyűlésre, amelyre a döntést bízták. Csérnél János kérte a Törekvő Tsz-be való felvételét, nem ma először. Három évvel ezelőtt kereste fel első ízben a termelőszövetkezet elnökét, és azt kérte, vegyék fel a szövetkezetbe. Nem is vitték ügyét a közgyűlés elé, tudták: azon az alapon, hogy kulák, úgysem fogadná el. Ennek ellenére Csérnél János gyakran megismételte kérését a tsz vezetőinél, s most legutóbb nemcsak a tsz elnökét, hanem egyes tagjait is felkereste, ugyancsak azzal a kéréssel, hogy fogadják őt maguk közé. Miért akar belépni a termelőszövetkezetbe? — kérdezték tőle többen is. — Azért — mondta —, mert már 50 éves vagyok és úgy gondolom, itt sokkal köny- nyebb dolgom lenne, mint így, egyedül, és mert én sem akarok elmaradni a többiek mögött. Térről határoz a napokban tehát 286 termelőszö- vetkezeti tag. S minden bizonnyal helyes határozatot hoz. Ez a termelőszövetkezet 1949. — az alakulás óta — sok nehézségen ment át — ahogy tagjai mondogatni szokták — sok vihart élt át. De most már túlvan azon, hogy megijedjen bármilyen széltől is. 116 család, 286 taggal szilárdan megvetette itt a lábát, s biztos, hogy nem cselekszenek elhamarkodottan. Annyit megtanulták a kulák az kulák, az nem váló közibük, a becsületes, szorgalmas dolgozó parasztnak, akivel szemben hibát követtek el, amikor kulákká nyilvánították, a közösben a helye. — Nem kell ezeket megírni, nem olyan különleges dolgok, hoazá- tartozik a mindennapi élethez — így tiltakozik már a beszélgetés elejé* Bódis László elvtárs. Szülök község párttitkára, s csak újabb biztatásra kezd mondanivalójába. — Azt kérdezi, hogy a község gondjai, sőt az egyes emberek gondjai hogyan válnak a pártszervezet gondjaivá? Válaszolhatnám erre azt is, hogy minden tőlünk telhető segítséget megadunk, ha valaki hozzánk fordul ügyes-bajos dolgával, mindig intézkedünk. Ebből azonban nem tudna meg az elvtársnő sokat, elmondok inkább néhány esetet, s ha úgy gondolja, hogy érdemes megírni, hát írja meg. * # * Apróságok a bölcsőde körül A Megyei Tanács Egészségügyi Osztálya segítségével május elsején 24 férőhellyel bölcsődét nyitunk meg. Hogy ennek mi a jelentősége, nem szükséges hangsúlyoznom, aki ismeri a falusi életet, az tudja, hogy májusban megkezdődik a kapálás, a szorgos mezőgazdasági munka, s bizony ilyenkor az asszonyok a nap nagyrészét a mezőn töltik. Ilyenkor a gyermekes anyáknak gond, hogy kicsinyüket valakire rá tudják bízni. Ahol nincs nagyanya, meg a szomszédok sem vállalják, hogy vigyáznak a gyermekre, ott bizony nehéz az asszonyt a mezei munkába bevonni. Nos, tehát ez a bölcsőde éppen jókor jött, 24 gyermeket el tudunk helyezni, s ezzel jónéhány asszony gondját megkönnyítjük. Nem is itt van a baj, hanem ott, hogy a 24 gyermek helyett ötvenet jelentettek be, s most igazságot kell tenni, melyik család jogosult a legjobban a bölcsődére. Jönnek a pártszervezethez — sokan személy szerint hozzám —, hogy segítsünk. A múlt nap például Ángyán János keresett fel és azt mondta, hogy az összes kovács- munkát ő végzi el a tsz-eknek, hát csak megérdemli, hogy a gyermekét elhelyezzék a bölcsődébe. Persze, hogy megérdemli, magyarázom is neki, hogy így van, de most nemcsak ezt kell figyelembe venni, hanem azt is, hogy kinek az asszonya, hogyan van elfoglalva a mezőn, s az ő felesége inkább csak a háztartásban foglalatoskodik. Végül sikerült megegyeznünk abban, hogy kérjük az egészségügyi osztálytól: emeljék meg a létszámot, s ha ezt teljesítik, nem lesz akadálya, hogy az ő gyermeke is helyet kapjon a bölcsődében. Van azonban, aki nehezebben érti meg, hogy a kevés létszám arra kényszerít bennünket, hogy bizonyos körülményeket figyelembe vegyünk. , Még tavaly hallottam, hogy Knol Istvánná azt mondta valakinek: ő bizony nem vinné bölcsődébe az unokáját, mert ott nem viselik gondját. Most meg egyik nap azzal keres fel engem, hogy talán kifogásom van az ő személye ellen, azért nem akarjuk az unokáját a bölcsődébe bevenni. Dehogyis van kifogás maga ellen, kedves Knol néni — mondom —, dehát meg kell értenie, hogy ahol nagymama van, ott könnyebben boldogulnak a gyermekkel, mint ahol nincs, ki vigyázzon rá. A pártszervezet közbenjárására újból tsz-íag Persze nemcsak ilyen dologban keresik meg a pártszervezetet, hanem sok más ügyben is. Emlékszem, amikor 1953-ban Grosics József kilépett a termelőszövetkezetből, talán még haza sem vitte mind, ami járt neki, máris megbánta tettét. Vissza is ment volna nyomban, de az akkori elnök nem engedte. Most a tavasszal aztán felkereste a pártszervezetet azzal, hogy segítsünk neki, hogy újra termelőszövetkezeti tag lehessen. De nemcsak ő, hanem Grosics Jánosné, Fenyő Pálné és Fodor Jánosné — valamennyien 1953-ban léptek ki — ezzel a kéréssel fordultak hozzánk. Valóban, a pártszervezetnek kellett intézkedni ügyükben. A tsz-tagok egyrészénél ugyanis az a vélemény alakult ki: ha kiléptek, maradjanak csak kinn. Míg végre is sikerült meggyőzni őket, hogy valamennyien jó munkások, és felvételükkel csak erősítik a tsz-t. Külön beszéltünk a Sallai Tsz elnökével és párttitkárával, hogy ők is magyarázzák meg ezt a tagoknak. A sok szó nem maradt hatástalan, mert Grosics József és Fodor Jánosné máris ott dolgoznak a tsz-tagok sorában, és a hangulat olyan, hogy előreláthatóan a másik kettőt is felveszik. Kifizették n jogos járandóságot Még a télen történt, hogy Kalá- nyos István kisparaszt 11 mázsa kukoricát eladott a legeltetési társulatnak, amiért a pénzt a tanácsnak kellett volna kiutalnia. Azt ígérték neki, hogy egy hónapon belül megkapja a kukorica árát. Nem kapta meg; Ekkor a tanács újabb két hét határidőt kért. Akkor sem kapta meg. Ez késztette Kalányos Istvánt, hogy panaszával eljöjjön a pártszervezethez. Együtt mentünk át a tanácshoz, hogy jelenlétében tisztázzuk az ügyet. A tanácsnál azt mondták, hogy lei van utalva a pénz, három nap múlva Kalányos kézhez is kapja. Ebben megnyugodtunk. Igen ám, de három hét múlva megint eljött hozzám Kalányos István azzal, hogy még most sem kapta meg a pénzét. Ekkor már nem volt más hátra, mint felelósség- revonni a tanács illetékes dolgozóját, nemcsak azért, mert három héttel ezelőtt félrevezetett bennünket, hanem azért is, mert mégis csak felháborító. hogy bárkinek hónapokig ne fizessék ki az eladott terményéért megjáró összeget. így kapta meg még azon a napon Kalányos István az 1100 forintját. A dolgozóit javaslatára házhelyet osztottak Jöttek olyan kéréssel is a párt- szervezethez, hogy segítsük őket házhelyhez. Ugyanis a községnek volt egy nagyobb, üresen álló telke, amit többen kértek, hogy osszuk fel házhelynek. Megbeszéltük a tanácsnál és úgy döntöttünk, hogy teljesítjük a község lakóinak kérését, kiosztjuk a telket, hadd kezdjék meg a munkát, akik új házat akarnak építeni maguknak. így kapott 250 négyszögöl házhelyet Gadár Ferenc, aki már a téglákat is oda hordatta és rövidesen építkezik. Ugyanitt építtet ’lázat Devecseri János, a Szuloki Halgazdaság kocsisa is. Hasznos útbaigazítás Nem tudom, hogy ebből a néhány kis példából sikerült-e kialakítania véleményt arról, hogy az emberek gondjai hogyan válnak a mi gondunkká. Az azonban biztos, hogy a község dolgozói ügyes-bajos dolgaiknak elintézésében számítanak ránk; Ebben is érezzük pártszervezetünk erejének növekedését. Van, aki csak tanácsért jön hozzánk. A minap például Lénárt Gézáné és Lénáit Andrásné azt kérdezik tőlem, mondjam meg, milyen úton-módon lehet útlevelet szerezni, mert szeretnék meglátogatni jugoszláviai rokonaikat. Megköszönték, amikor megmagyaráztam nekik, hogy a B. M. Járási Osztályához kell fordulniuk. Törődés az emberrel Akadnak a községben más ügyesbajos tennivalók, amelyekkel nemmindig jön el a dolgozó a párthelyiségbe, vagy a párttitkár lakására elmondani, de nekünk mégis észre kell venni, és el kell intézni őket. Ilyen eset volt, amikor az egyik nap mag- hallóm, hogy Szokol Vendel — a falu szélén egy magánosán élő ember — már napok óta súlyos beteg, de senki sem nyit rá ajtót. Felkerestük otthonában, és amikor láttuk, hogy állapota milyen súlyos, azonnal intézkedtünk, hogy a mentő elvigye a barcsi kórházba. Sőt a múlt héten annak is utánanéztünk, ha felgyógyul, munkát kapjon a Békepusztai Kísérleti Gazdaságban. A népnevelők munkája A legtöbb megoldásra váró kérdést azonban mégis a népnevelők juttatják el hozzánk, s ezekben mindig maradék nélkül intézkedünk. Azért van a mi népnevelőinknek tekintélye és azért várják őket szívesen, mert nemcsak beszélnek, hane n intézkednek is. Nemrégiben egy népnevelőértekezleten Héli Simonné elmondta: az egyik családban arról panaszkodtak neki, hogy 400 négyszögöl szőlőjük van és mégis 800 négyszögöl utón kell adót fizetniük, mert a tanácsnál ennyi van nyilvántartva. Feljegyeztük a panaszt és napokon belül elintéztük. Éppen idejében, mert a tervfelbontás még nem történt meg. Egy-egy ilyen ügy elintézésével nemcsak a népnevelő, de a pártszervezet tekintélye is növekszik. Úgy gondolom, ezek után nem nehéz megérteni, hogy miért számíthatunk mi is minden kisebb-nagyobb feladatban a község dolgozóira: azért, mert kölcsönösen segítjük egymást, bízunk egymásban — mondja búcsúzóul Bódis elvtárs. — Nem különleges dolgok, de mégis érdemes megírni. Vucsák Magda
