Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-25 / 98. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁZ M9P S_ Y HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A HEGYEI TANÁCS LAPJA XIII. évfolyam, 9S. szám. ÁRA 50 FILLER Szerda, 1956. április 25. ) A TSZ-MOZGflLOM FEJLESZTÉSÉVEL NEM ÁLLUNK MEG Mini már tegnapi számunkban hírűi adtuk, az elmúlt héten ismét közel száz családdal nőtt a termelőszövetkezeti utat választó dolgozó parasztok száma megyénkben. Tovább halad előre a tsz-mozgalom, kommunistáink bátran visszaverik az ellenség bomlasztó híreszteléseit. Az utóbbi időben vannak olyan hangok, hogy most megállunk a tsz-ek fejlesztésével s különösen az újonnan alakult tsz-ek tagjai között próbálnak hangulatot teremteni a közös gazdálkodás ellen. Ilyen hangokról számollak be a kommunisták a járási pártértekezlcteken, ilyen híresztelésekről írtak szerkesztőségünknek tsz-lcvelezőink. A pártértekezletek választ adtak a kérdésre, s most ismét válaszolunk dolgozó parasztjainknak, levelezőinknek. Nem állunk meg a tsz-mozgalom fejlesztésében, bátran, erőteljesen lépünk tovább előre, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének útján. Az SZKP XX. kongresszusa ebben csak erősít bennünket, hisz mi is el akarjuk érni azt a jólétet, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa tűzött ki a szovjet nép számára, s ezt csak akkor tudjuk megvalósítani, ha a mező- gazdaságunk nagyüzemi, szocialista mezőgazdaság lesz. Pártunk III. kongresszusa azt a feladatot tűzte elénk, hogy 1960-ra mezőgazdaságunk túlnyomó részén szocialista gazdálkodás folyjék. A Központi Vezetőség márciusi és júniusi határozata ehhez útmutatást, lendületet adott, melynek nyomán Somogy megye az egész országnak példát mutatott. Ebben az évben is értünk el már szép eredményeket. De megállásról szó sem volt, és nem is lehet. Az újonnan alakult tsz-ek megszilárdítása, a közös munkák megszervezése nagy gondot róttak és rónak párt- és tanácsszerveinkre, de egyetlen héten sem álltunk meg eddig sem, és ezután sem fogunk megállni új tsz-ek szervezésében, a meglévők új tagokkal való erősítésével. Most ugyan új szakasz kezdődött a tsz-ek alakításában, ugyanis a szántás-vetési munkák miatt a közös munka megszervezése csak az ősszel válik lehetővé. Addig is meg lehet alakítani az új tsz-eket, fel kell venni az új tagokat, akik azonban csak az ősszel kezdik meg a közös munkát. Ez persze nem zárja ki, hogy ahol megvan a mód és lehetőség, már most is közösen végezzék az egyes munkákat, megteremtsék a közös gazdálkodás előfeltételeit, vagy éppen alapszabály szerint megkezdjék a munkát. Megyeszerte felmerült a kulákkérdés is. Egyesek olyan helytelen következtetést vontak le, hogy ku- lákok is beléphetnek a termelőszövetkezetbe. Az, hogy néhány becsületes dolgozó parasztot, akit annakidején jogtalanul minősítettek ku- lákká, ma beveszik a tsz-be, nem jelenti azt, hogy a falu kizsákmá- nyolóit is felveszik. Jelenleg érvényes a pártnak az a politikája, hogy a kislakok felé a korlátozást kell folytatni, s a termelőszövetkezetben csak a dolgozó parasztoknak van helyük. Adjanak választ bátran kommunistáink a dolgozó parasztok kérdéseire, mondják meg bátran, hogy tovább haladunk a szövetkezeti mozgalom útján és Somogy megyében is győzelemre visszük a mező- gazdaság szocialista átszervezését. ü Fonói Gépállomás és a Balatonhilili Gépállomás ‘is teljesítette tavaszi tervét A Marcali Gépállomást a tavaszi terv teljesítésében nyomon követik az időjárással jól megküzdő, pontos munkaszervezéssel dolgozó gépállomásaink. Április 23-án estig a Fonói Gépállomás 100,2, a Balatonkiliti Gépállomás pedig 105,3 százalékot ért el tavaszi idénytervének gondos elvégzésével. A Fonói Gépállomáson különösen Farkas János traktoros vált ki: tervét 210 százalékra teljesítette. Megyeszerte gyorsítani kell a kukorica és napraforgó vetését Az elmúlt tíz napban termelőszövetkezeteink és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjaink újabb 28 ezer kát. holdat vetettek be kapások, több mint 8 ezer holdat pedig tavaszi kalászosok magjaival. 8800 hold őszi vetést fejtrágyáztak. Tsz-eink továbbra is példát mutatnak az egyéni gazdáknak. Legnagyobb emelkedés a csurgói, marcali ÜNNIEP ELŐTT ÜZEMEINKBEN és fonyódi járásban volt, s így az elsők közé verekedték fel magukat. A barcsi, siófoki, kaposvári járásban azonban visszaesés mutatkozik. Bár az utóbbi napokban megyeszerte javult a munka, a szántás-vetés még most sem halad kielégítően. Különösen gyorsítani kell a kukorica-, napraforgóvetés ütemét, haladék nélkül be kell fejezni a burgonya ültetését. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság április 20-i értékelése alapján a járások sorrendje a tavaszi munkák versenyében: Május elsejére készülnek a 23. sz. flHŰV-néi A 23. sz. Autóközlekedési Vállalat több 'mault 500 dolgozója lelkesen készülődne május elseje megünneplésére. A (különböző részlegeknél a dolgozók lelkes munkafelajánlást tettek. Szakk László taxis, Blánov Elemér, Szabó II. József, Kaienda Miklós gépkocsivezetők anyagtakarékossággal, jó karbantartással készülnek. A munkaverseny lendülete mellett másképp is folyik a készülődés az AKÖV-nél május 1-re. Hogy az ünnepi felvonuláson hogy mutatja az AKÖV a vállalat munkáját, az ma még »-hétpecsétes tatok-«. Annyi azonban 'bizonyos, hogy a legjobb gépkocsivezetők kocsijukkal vonulnak majd fel az ünnepi menetben. Házi majális is lesz az AKÖV-nél május elsején. Ennek keretében osztják majd ki a -munkaverseny ben élenjárók között a 8000 forintos cél- jutalmat. Vállalásaik túlteljesítésével köszöntik május elsejét a Kaposvári Fütöliáz dolgczói A MÁV kaposvári Fűtőházának dolgozói közül 176-an csatlakoztak a május 1 tiszteletére indított szocialista munkaversenyhez. A fűtőházi dolgozók többek között arra tett ele vállalást, hogy a május elsejei verseny időtartama alatt 5 százalékos szénmegtakarítást érnek el. Ennek a felajánlásnak teljesítése azt jelenti, hogy a fűtőháziak egy hónap alatt kib. 130—150 tonna szénmegtakarítást érnek el. Mint a versenyeredmények mutatják, ezt túlszárnyalják. Járás: Pontszám : Jár. tanácséin.: Mez. o. vez.: 1. csurgói 607.4 Vörös Gábor Pallag András 2. fonyódi 539,2 Király Ferenc Jani János 3. marcali 485,9 Papp Ferenc Tóth Mihály 4. siófoki 478,1 Nagy Lajos Szabó László 5. barcsi 462,3 Mátyás József Feigli József 6. tabi 456,7 Tengerdi Imre Sebők Gyula h. 7. kaposvári 447,6 Suri Sándor Nézer Nándor 8. nagyatádi 422,9 Sasvári Ferenc Isaszegi József Elismerést érdemelnek gépállomásaink A Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága elismerését fejezi ki a megyei gépállomások traktorosainak, agronóniusainak és vezetőinek a tavaszi talajelőkészítésben nyújtott jóminőségű munkájúiért. Mindenütt példamutatóan készítették elő a földeket s ezzel hozzájárulták a KV által megszabott 3 százalékos termés növelés biztosításához. A Megyei Tanács VB ugyanakkor felhívja a gépállomások vezetőit, agronómusait, a brigádvezetőket és traktorosokat: tegyék még szervezettebbé munkájukat, növeljék a gépek teljesítőképességét, az eddigieknél jobban használják ki az idő minden percét, ahol lehet, éjszaka is szántsanak-vessenek. Külön felhívja figyelmüket a vb a négyzetes kukoricavetőgépek és burgonyaültetőgépek helyes, tervszerű kihasználására. A SOMOGY MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA HAJDAN VÁR ÁLLOTT... !Erdősávok telepítését kezdték meg | a Nagybereki Állami | Gazdaságban ♦ Az idén mintegy 200 holdon végÍ zik el a különböző csemeték ültetését. Eddig már 40 holdat erdősítettek, jelenleg a feketeakoli üzemegy- jség területén végzik az ültetést. I A kaposvári vár helyén, a Nostra épület mellett végzett földmunkák alkalmával sorbaállított derékvastagságú tölgyfagerendák kerültek elő. A Rippl-Rónai Múzeum tudományos kutatói megállapították, hogy az oszlopok a téglavárt körülvevő palánkfalnak a maradványai. A pailánktaa valamikor nyugatról, a Kapos mocsarából öt-hat méter magasságba kiemelkedve védte a vár belső területét. A palánkfal két sor egymás mellé sűrűn levert gerendákból élLt. Közét földdel töltötték lei. Kívülről, hogy tüzet ne fogjon, sárral tapasztották be. A külső palánkerődítés valószínűleg a XIV. századból származik. A falon 'kívül a mocsár Iszapjában épen maradt, korabeli, fából készült használati tárgyak, vasszerszámok és agyagedény- töredékek kerültek elő. Édesanya Kis meghívókat hord ezekben a napokban szét a posta: anyák gyűlését rendez az MNDSZ, a népfront és a DISZ április 29-én. Erről ad hírt a meghívó, erre a gyűlésre hív száz és száz édesanyát. »Mindannyiunknak van, vagy volt édesanyja, akinek szeretettel, hálával, mély tisztelettel tartozunk« — ez áll a meghívó szélén. Szeretettel és hálával... Hány éjszakát virrasztóit át ágyaink mellett az édesanya, lesve lélegzetvételünket, zokogva kétségbeesésében, rettenve a szörnyű lehetőségtől, hogy talán elveszíthet minket. Hány édes, jóízű, drága magyar szót adott a szánkba, hányszor vigyázta lépteinket, s hányszor volt úgy, hogy inkább feláldozott volna a maga életéből egy boldog esztendőt, csakhogy minket, a gyermekeket megkíméljen egy rossz órától. Édesanya! Van-e, kinek nem a legdrágábbat jelenti e szó? Felnőttünk már. Bejárhatunk ezer vidéket. Véshetünk emlékezetünkbe csodás tájakat, a művészet ezernyi gyönyörű alkotását. Lesznek — úgy véljük — feledhetetlen emlékeink: egy-egy óráról, szerető asszonyokról, barátról. S az emlékek sokszor visszatérnek ... Mégis, valamennyi közül egy asszony, egy hang, egy név soha nem vész el az elmosódó sok emlék közül; az édesanya neve, alakja, emléke. Sok édesanya ott lesz az anyák gyűlésén. S bizonyos, magukról keveset szólnak, talán semmit, Arról beszélnek, ami nékik a legdrágább, a legféltettebb: a gyermekekről. Arról, hogy miképp nevelhetnek szépülő világunknak boldogabb, emberibb embereket. Édesanyák! Köszönjük ezt a féltő gondoskodást! A gyermekek nem lesznek hálátlanok. — BEMUTATTÁK JÓKAI: ARANYEMBER című drámáját Ba- bócsán. Nagy sikere volt a községi szánjátszócsoport előadásának. A Megyei Párt-végrehajtó Bizottság távirata a Fonói Gépiíllontás dolgozóinak i ♦ Kedves Drankovics elvtársi | Kedves Duics elvtársi t A Megyei Párt-végrehajtóbizottság tőrömmel értesült arról, hogy a Fo- J nói Gépállomás tavaszi tervét — | ezen belül talajmunka-tervét — ha- l táridő előtt teljesítette. Ezért Dran♦ kovies elvtársat, a gépállomás párt- I titkárát, Duics elvtársat, a gépálloÍ más igazgatóját, a gépállomás összes traktor istáját és dolgozóját a Megyei Párt-végrehajtóbizottság dicséretben i részesíti. Kérjük az elvtársakat, hogy a továbbiak során is az eddigiekhez hasonlóan lelkesen végezzék munkájukat, segítsék a termelőszövetkezeteket és egyénileg dolgozó parasztokat, hogy minél előbb földbe kerüljön a burgonya és a kukorica vetőmagva is. Munkájukhoz sok sikert, erőt, egészséget kíván: A MEGYEI PÄRT- VÉGREHAJTÓB1ZOTTSÁG Kedvetlenül ültem az asztalnál. Az járt az eszemben, hogy az osztályom munkás- és parasztszármazású tanulóinak eddig is a leggyengébb az átlaga iskolánkban, s most újabb megpróbáltatás érte az osztályt: új tanulót kaptunk, Vas Lajost, aki félévkor hat tárgyból bukott. Gondolatban átvonult előttem a szeptember óta eltelt idő rengeteg próbálkozása, erőfeszítése. Átsuhant előttem az is, hogy milyen szép jelek mutatkoztak az egy héttel ezelőtti látogatáson ... S most jött Vas Lajos ... Hat tárgyból elégtelen ... Épp ez kellett az én osztályomnak... Németh Józsefné tanár kartárs nyit be, s mintha felelni akarna a töprengésemre, megszólal: — Ez az új tanítvány nekem ismerős. Az édesapjával együtt gyerekeskedtünk So- mogyszobon. Egészen biztos vagyok benne, hogy annak a fia. Az apja is ilyen magas növésű volt, s ez a gyermek arcra is hasonlít hozzá. Vgy hallottam, igen jó munSZÜLŐK ÉS TANÁROK kás, vasúti fűtő az apa. A nagyapa is vasutas volt. Igazi munkás család... — Igen, igen — szólók én közbe — valódi munkás család... csak az a baj, hogy hozzám mostanában mindig ilyen hatból bukott munkás származású tanulók kerülnek. Most azt se tudom, hogy mit kezdjek vele. Boldog lehet, kartársnő, hogy nem ilyen osztálya van. — Hát bizony jól esik, hogy az én osztályom erősebb, de azért fáj nekem a másik osztály baja is — mondja a kartársnőm, s helyesen is fogja fel, nemhiába párttitkár az iskolánkban. — S mégis mit tervez a kis Vas Lajossal? — Meglátogatom a szüleit, s ott keresem, hogy mit tegyek. — No, ha így gondolja, elmegyek magával ahhoz a családhoz. Más lesz az, ha én is beszélek a szüleivel, hiszen ismernek, emlékezniük kell. * * » Alkonyodott, amikor a Vas-családhoz benyitottunk. Épp otthon volt mindkét szülő. A napokkal azelőtt alakított konyhában rend, tisztaság, s az én Lajosom épp az írással bajlódott. A ikét gyermekkori ismerős — az apa és a tanárnő — hamar megtalálta a beszéd fonalát, s a vidám beszélgetésbe bekapcsoltuk a kisebbik Lajost is, akinek a sorsáról folyt a szó. Mintha húsz év óta ismernénk egymást, olyan meghitt, őszinte gondolatcsere alakult. Az édesanya — élénk mozgású, a szálas férfivel csaknem egyenlő magas fiatal asz- szony, aki jelenleg a vajgyár dolgozója — elmondja, hogy az elmúlt hat hónap alatt rendkívül sok gondja, baja volt, s bizony beismeri, hogxj egyáltalában nem tudott időt és erőt fordítani a fiára. Csak a szörnyű félévi bizonyítvány ébresztette rá, hogy igen nagy a baj. Ahogy mindent jól megbeszéltünk, megállapodtunk abban, hogy a fiút gyakran feleltetjük. A korrepetálásba, az órák alatt folyó magyarázatokba, megbeszélésekbe nagy szeretettel bevonjuk. Az osztály minden tanárától hasonló segítséget kérünk, a szülőknek felírjuk a leckét és ők otthon ellenőrzik a gyermek munkáját. Ha még így sem lesz elég a segítség, akkor állandó vezetőt •is állítunk a kis Lajos mellé. A beszélgetés alatt egyre vidámabb lett a gyermek arca. Ez engem igen boldoggá tett, mert a hanyag tanulók legtöbbször még durcásabbak akkor, ha a munkájuk megjavításáról szó esik. De itt nem így volt. Le lehetett olvasni az arcáról és szeméről, hogy ez a kis legényke most az egyszer fontos személynek érzi magát és boldog, mert négy felnőtt ember tanácskozik a sorsáról. * * * Kíváncsian, de kissé aggódva is vártam a következő napokat. Féltem, hogy csak szalmaláng lesz a gyermek és a szülők nekif orr ósodása. Azóta négy hét telt el, s örömmel tapasztaljuk, hogy Vas Lajos változik. Kém gyűjti tovább az elégteleneket, hanem — szinte csodálatra méltóan — számos felelete a hármason felül van. Azt lehet mondani, hogy két igen nehéz tárgy (az orosz és számtan) kivételével már szinte bizonyosra vehető, hogy minden tárgyból egyedül is egészen jól megáll a maga lábán, s ha e két tárgyhoz komoly oktatói segítséget kap, az eddig tapasztalt lelkesedéssel helyre tudja ütni a félévben reménytelennek látszó mulasztásokat. * * * Miről volt itt szó? A két nagy-gondú szülő nem ért rá, a gyér- % mek pedig idegenül, y bezárkózva nézett az 'X előző iskolája tanárai- q ra. De ugyanúgy né- ^ zett volna sokáig ránk is, ha a szülő és tanárnő régi ismeretsége bizalmat nem kelt mindnyájunk iránt. S amint a gyermek bízni kezdett és megbecsülést érzett maga iránt, szinte napok alatt kicserélődött. Állíthatom, ilyen érdekes, gyors változással nem találkoztam még eddigi munkámban. Meg vagyok győződve, hogy az ismeretség és a szülők, nevelők teljes bizalma fordította meg. Ez viszont arra tanít, hogy meg kell teremteni a nevelők állandósításával és fölösleges lefog- laltságtól való mentesítésével azt a lehetőséget, hogy a szülők és nevelők tartós ismeretsége és találkozása legyen az oktató-nevelő munka egyik alapköve. Dr. Iqnáth Mihály, a Sétatér utcai általános iskola tanára
