Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-22 / 96. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Vasárnap, 1956. április 22.

LéM&dűtt entkam

4 PÄRT tette tönkre. Aztán félredobta ... «

Súlyos, megdöbbentő szavak. S az ember, akiről mondták, nem ugrik fel, nem vágja a vádló arcaba: Hazugság! Rágalom! Nem a párt, én vagyok a hibás!

Pedig ezt kellene tennie.

A duruzsoló hang folytatja:

— Pedig mit dolgoztál, amikor még járási titkár voltál. Ott aludtál az asztalon, az irodádban. Ha aludtál. Mert sokszor még arra sem szentelhettél időt. Én tudom, akkor már ismertelek. De most nem ismerek rád. Mit csináltak belőled?

Legyezgeti N. hiúságát a múlt emlegetése. A sok bírálat, a korholó szó után most valaki érdemeit emlegeti. S bólint, bólogat, helyesel.

— így volt, bizony így volt. Hiúság, önfejűség — mint mindenütt, társak ebben az emberben is. Csak dicsérjék, legyezgessék a hiúságát, emlegessék vélt érdemeit, játsszák előtte az együttérzőt, már nem tiltakozik akkor sem, amikor lelkiismerete, becsülete, a volt párttag, a munkás becsülete felmordul bensőjében a rágalmakra. Sértődött ember, úgy érzi, megsértették, félreismerték. A sértődöttség és a hízelgő. hazug szavak ilyenkor már könnyen vezetik, amerre akarják.

— Mert úgy van az, minden vasas tudja, a vas is, az anyag is elhasználódik egy bizonyos idő múlva — folytatja a másik. — És mondjuk meg, az történt veled is, hogy kihasználtak. Dolgoztál, aztán most félredobnak. Elhasználódtál. Kifacsart citromnak néznek.

N. még itt sem vág közbe. Talán igaznak érzi e szavakat? Nem érezheti annak. Vagy már mindent elhisz, minden rágalmat jóváhagy, csakhogy magát igazolja, hogy alapját keresse sértődöttségének?

Ülnek a Kossuth téri cukrászdában. Előttük egy szimpla. Az egyik munkahelyéről jön. A másik, a sértődött ember ki tudja hányadik csapszékből. Két hónapja lassan, hogy nem dolgozik. Akkor váltották le. Azóta kaphatott volna már állást, nem is egyet. Neki nem kell. Nem fogadja el a városi pártbizottság elvtársainak segítségét. Nem kell, hogy sajnálkozzanak rajta. Nem kell »könyör-állás«.

— Persze, iskolára küldtek, egyévesre. De tudod, kit küldenek oda? Akit már nem akarnak használni, akit félre akarnak rakni, mellőzni — mondja a szembenülő. Es N. most egyszerre kirobban.

— Igen, az iskola, az tett tönkre. Minek küldtek engem oda? Mi szükségem volt nekem arra? — ömlik belőle a panasz, a sértődöttség szavai, a vélt hántások emléke... S vádol mindenkit, a pártot, elvtársait, akikkel együtt dolgozott, akik segíteni akartak rajta, akik bírálták. Vádolja az egész világot, csal: magába nem néz, önmagában nem látja a görbe utakon járó, az oktalanul megsértődött, elbizakodott embert. Csak magát nem vádolja, magában nem keresi a hibát.

DÁU ESZTENDEJE még a me- gye egyik legnagyobb járásában a pártbizottság első titkára volt. A jófejű, jó szervezőképességü embernek egyszerre csak fejébe szállt a dicsőség. Furcsa módszerekkel lepte meg munkatársait. Néha éjszaka rendelte be őket. Nem vette észre, hogy munkatársai előtt megcsappant a becsülete, éppen emberi fogyatékosságai, nagyképűsége, s később már az alkohol nagymérvű fogyasztása miatt.

Hallgatja a cukrászda asztala mellett a rágalmakat, s helyesel rájuk, mert úgy érzi, őt igazolják, öt, a félredobott embert.

Pedig a párt nem dobta félre. Megpróbált segíteni bírálattal, beszélgetésekkel. Próbálta észhez téríteni.

Már akkor s most is mártírt csinál magából. Pedig a párt sohase kí- vántft, hogy átdolgozza éjszakáit. Hogy az íróasztalon aludjon. Hogy éjjel rendelje be értekezletre munkatársait. Meg is mondták neki, figyelmeztették: kímélje magát és elvtársait.

Most azt emlegeti a cukrászdában, a kocsmai pultok mellett, hogy ó mennyit éjszakázott, mennyit áldozott a pártért.

Egy éve iskolára küldték. Talán az segít. Egy esztendő nagy idő. Képezze magát, tanuljon. A pártnak szüksége van rá.

Ö ezt a nagy bizalmat akkor s most is félremegyarázía. Őt »félre akarták tenni« — mondja. Pedig az iskola, az egyéves, módot nyújtott neki, hogy tanuljon. De az sem használt.

— Az iskolán is állandóan piszkáltak — mondja cukrászdái társának.

Bírálták, nagyon sokat bírálták már az egyéves iskolán is. Magatartása miatt, ivott, fegyelmezetlen volt. Csupán arra nem gondolt, milyen megtiszteltetés érte, hogy hibái ellenére tanulni küldték. Gond nélkül tanulhatott, teljes fizetését kapta, de az iskola sem tudta megváltoztatni. A párt mégis a város egyik nagy üzemének vezetését bízta rá.

S most azt mondja: tönkretették az iskolán, s amikor az üzembe tették. Mert ő pártfunkcióba, pártmunkára akart menni. Pedig az igazgatói kinevezés is pártmegbízatás volt. S jele annak, a párt mégis bízik benne.

Egy esztendeig sem bírta. Két hónapja le kellett váltani, alig pár hete ki kellett zárni a pártból.

Hl JÉ RT NEM BESZÉL itt a cuk***■ rászdai asztal mellett arról, hogy nem az üzem tette tönkre és nem a párt, majdnem ő tette tönkre az üzemet? Miért nem mondja, hogy a munkások, akik be akartak men- £ ni hozzá, először megkérdezték: í »Nagyon részeg az igazgató? Mert \ akkor majd máskor jövünk«. Miért ! nem mondja, miért felejti el, hogy < átzüllött éjszakái után másnap ott- \ hon maradt, azzal, hogy vidéken í van...? í

»A párt tett tönkre ... «

Fel kellene ugrania, arcába kelle- j ne vágnia a hazug rágalmazónak. í De ő adja a mártírt, a sértődött embert, és sajnáltatja magát. Hagyja, hogy rágalmazzák a pártot, ahelyett, hogy magában keresné a hibát.

Duruzsol a hang a cukrászdái asztal mellett. És N. bólogat: — így van, így igaz.

És így bólogat és így rágalmaz már maga is a kocsmai pultok mellett. Hogy őt megsértették, félredobták ... j

A hajbókolok, a talpnyalók, akiki az ő pénzéből együtt vedelték vele t éjszakáról éjszakára a bort, a fél- ♦ deciket, most már meg sem ismerik. Akkor körülhízelegték, most legyintenek: Hja, N. az már lebukott Most mást keresnek, aki még hajlili a talanyalók felé, akinek még telik egy-két éjszakára, italra.

Most van, akadt még egy ember aki a cukrászda asztala mellett dicséri öt, s táplálja sértődöttségét. D( a szimpla már rég elfogyott, restellnek üres asztal mellett ülni. A másik szól:

— Kellene valamit még inni. Ne üljünk üres asztalnál.

|*T A ZSEBÉBE NYÉL, de hiá

J ’ * ba. Többre már nem telik.

A másik legyint, s már búcsúzil is. Holnap már ő sem ül le egy asz faihoz N.-mel. Holnap már ő sem di cséri.

És N. ki tudja, hol köt ki panaszaival, sértődöttségével...

Ha akarja, ha van ereje, méi visszafordulhat...

N. T.

[Egyesült erővel Ítészül a Hazafias Képfront, az MNDSZ, az MSZT és a béüeblzetiság május 1 megünneplésére

A

A tömegszervezetak; MNDSZ MSZT és a békebizol tság lelkes aktívái sok sikeres akcióval gazdagították már megyénk életét. Gyakran előfordult azonban, hogy — különösen (kis községekben — nem tudtak ■munkájuk során olyan eredményt elérni, mint amilyet szerettek volna. A hiba gyökere majdnem mindig abban rejlett, hogy kevés volt az erő a feladatok elvégzéséhez, s még nehezítette a működést a kellő ösz- szehamgoltság nélkül működő tömegszervezetek gyakran tervszerűtlen munkája. Ezek az akadályok jórészt fellelhetők voltak a Hazafias Népfront járási és községi bizottságainak munkájában is.

A Hazafias Népfront az utóbbi hónapok során igyekezett közös nevezőre hangolni a tömegszervezetek munkáját.

A tél elején például magyeszerte ENSZ-t ismertető 'békegyűléseket szerveztek, melyeknek sikere érdekében mái- nemcsak egyedül a népfront fejtett ki szervező munkát, hanem a többi tömegszervezet is. Az eredmény nagyszerű volt: több mint háromszáz bókegyűlést tartottak, a

részvevők száma pedig elérte a negyvenezret.

Hasonló közös akcióba kezdett napjainkban, is a népfront. Az MNDSZ, az MSZT és a békebizottság megyei szervezetének vezetőivel újabb közös Programm végrehajtását határozták el, s máris

közösen fáradoznak azon, hogy a járási szervekben csakúgy, mint a falvakban megteremtsék és megszilárdítsák a tömegszervezetek együttműködését.

Most egyesült erővel május elseje méltó megünneplésére készülnek. Elhatározták, hogy május 1-ig bezárólag minden üzemben, minden községben előadásokat tartanaik a május 1-i ünnepség keletkezéséről, a nemzetközi munkásmozgalom akkori helyzetéről. Az előadások szervezésében a népfront-bizottságokon kívül részt vesz a két tömegszervezet és a békebizottságok is. Előadásanyagot a megyei népfrentiroda készít, több községbe megyei előadót is biztosít.

Az időszerű nemzetközi kérdések ismertetését is közösen oldják meg. Három kaposvári körzeti és minden községben egy-egy előadást tervez(

mek a szovjet államférfiak angli«i út» jának ismertetésére, s az egyéb fontos, a XX. pántkongresszus által felvetett nemzetközi kérdések ismertetésére.

Csak helyeselni lehet a Hazafias

Népfront megyei bizottságának

az erők összevonására irányul* kezdeményezését.

Elismerés illeti a siófoki és a csángói járási pártbizottságot, amely « gondolat megszületésének pillanatától kezdve aktívan támogatja a terv kivitelét. Mindkét járásban az történt ugyanis, hogy a pártbizottság összehívta a 'tömegszervezetsk járási vezetőit, * népfront járási elnökét, illetve titkárát és az MDP-csopcrt vezetőjét. s megbízta őket, hogy a községekben segítsék szorosabbra fűzni a tömegszervezetek , kapcsolatát, szervezzék meg a közös munkát. A tömegszervezetek együttműködése azon felül, hegy több aktuális kérdéssel foglalkozó előadást haiigat- hatunk megyénkben, jelentős színvonalemelkedést is fog eredmAijrezni, s ugyanakkor számos jó elgondolás kivitelezésére is nagyobb erét tud fordítani.

3

FÁJDALMAS

FIGYELMEZTETÉS

Súlyos baleset érte Fabricsek Józsefet, az Arany utcai Téqlaqyár munkását. Leesett a mozgó csilléről. Leesett, mert ráült. Ráülni pedig nem szabad. Tiltja a balesetelhárítási szabályzat, tiltja a biztonsági megbízott. P/lert minden üzemnek van biztonsági megbízottja, akinek feladata biztosítani a dolgozók munkavédelmét, akinek oktatni, nevelni kell a dolgozókat arra, hogy tartsák be a biztonsági szabályzat rendelkezéseit.

Fabricsek József azonban úgy látszik mit sem tudott arról, hogy a csillére ülni nem szabad, hogy egészségét, testi épségét veszélyezteti az a dolgozó, aki nem tartja be az óvórendszabályokat. Hát az Arany utcai Téglagyárban nincsen biztonsági megbízott? De van. Csakhogy ez a megbízott vajmi keveset törődik feladatával. ííem oktatja dolgozó társait, nem figyelmezteti őket a szabálytalanságokra. Csak egyszer, egyetlen egyszer hívta fel a figyelmet arra, milyen súlyos szerencsétlenség származhatok abból, ha valaki nem törődik a balesetelhárítási rendszabályokkal. Akkor, amikor leesett a csilléről. Ugyanis az Arany utcai Téglagyárban Fabricsek József a biztonsági megbízott.

Május 1 mindig örömünnep lesz

/"'sima József a VaskombináibaT1 dolgozik. Nem kis felelősség ne- hezedik vállára: ő a lakatosműhely ipari tanulóinak oktatója. Igyekszik feladatát jól ellátni, mert tudja, hogy a jövő szakmunkásait nevelni, tanítani megtisztelő kötelesség. Csima elvtárs 58 éves, de fiatalos friss es ég gél j ár-kel tanítványai között. Itt is, ott is tanácsot, útbaigazítást ád. Megmutatja, hogyan kell a fémfűrésszel bánni, másutt a tolóreszelő sima csúsztatására hívja fel a figyelmet.

A minap az egyik ipari tanuló engedélyt kért tőle, hogy az ízem előtti rész parkosításánál segédkezhessek. Csima elvtárs nem szereti, ha tanulói nem szakmunkájukkal foglal koznak, s ezért első pUlaaxaitiban rosszallását fejezte ki. Mikor azonban szóba kerültt, hogy az ünnepi külsőt május 1-re készítik, rögtön fel derült az arca.

— Május elseje lesz hamarosan — hívta fel a ügyeimét most már ő Volpert Antalinak, munkatársénak, az öreg kovácsnak. — Emlékszel még a 19-es május 1-re? — kérdezte. — Ott, gyülekeztünk a Séta téren. Tóth Lajos elvtárs egy székre állt fel, az veit a rögtönzött emelvény, s Minen hívta fel figyelmünket május 1 jelentőségére, a világ prole tár iá tubának nr t\ ünnepért.

Aztán továbbsiklik Csima József és Volpert Antal emlékezete. Kirándulásuk a töröcskeá erdőbe május elsején, amikor a zöldibebcrult erdő fái visszhangozták a kiránduló munkások énekét, az ír tornác ionálét.

— Mennyivel más a mai fiataloknak! — mondja Csima József.

— De ne is legyen szomorú májusuk, mint nekünk volt, legyen mindig örömünnep — toldja meg a szót Volpert Antal, aki visszaemlékezik azokra a szomorú május elsejékre, amikéi neki és családjának kenyér- gondjai voltak, mert munkanélküli veit. Aztán felderíti mindkettőjük arca, s továbbfolytatják munkájukat.

Csima elvtárs hangja ezen a napon még melegebben csengett a fiatalokhoz. mint máskor... K. S*.<'

Két évi muoka eredményeit, hibáit mérlegelve útmutatást adott a kaposvári járási párfértekezlet

Miért nincs vís a mernyei, a karádi, a lengyeltóti gépállomásokon ?

Tavaly óta áll készen a Mernyei Gépállomás mélyfúrt kútja. All és nem működük. Nem működik, mert a villanyáram bekapcsolásához kaséira van szükség. Nem mintha a kábel megszerezhetetlen anyag lenne. Lehet azt kapni, csak meg kell rendelni. A Kaposvári Állami Építőipari Vállalat azonban nem rendelte meg, hanem rendelés helyett a gépészeti részleg szépen »elfektette« az ügyet. Ezért nem kapnak vizet a Mernyei Gépállomás dolgozói.

A Karádi Gépállomáson sincs még víz. Az Iparterv elfeledkezett ugyanis arról, hogy nem elég víztornyot építeni és kutat furaton, hanem a kettőt össze is kell kötni. Később a pótterv készítését áz Ipairterv a Soproni Tervező irodára. az meg az Ipartervre hárította, majd a kivitelező budapesti vállalat a későn kapott tervre hivatkozott. Mindenki hivatkozott, mindenki vitatkozott, és még most, több mint fél évvel később sem folyik a víz a hárommillió forintos beruházással készült építkezésnél!

A Lengyelfóti Gépállomáson is régen elkészült a mélyfúró tt kút. Ott ás szükség van vízre. Qtt is várják a dolgozók, ott is sok milliót költött államunk a gépállomás építésére. A víz azonban ott sem folyik. Az Iparterv, amely munkájában nem nagy szervezettséget és nem nagy gondosságot tanúsít. ebben az esetben igen következetes, igen logikus volt. Lengyeltótiban sem tervezte meg a vezetéket a víztorony és a kút között, sem pedig az aknát a kút előtt.

meg

Bátran, önkritikusan, eddigi mun- ájukat és a feladatokat mélyen elemezve tanácskoztak szombaton a aposvári járás pártértekezletének üldöttei. Volt miről számot adni a leszámolónak és küldötteknek egy- iránt. Két eredményekben gazdag sztendot kellett felmérniük úgy, ogy a két év tapasztalatai tanulsá- ul szolgáljanak a jövőre is.

Az elmúlt években a mezőgazdaági termelés hozamának emelése s a mezőgazdaság szocialista át- zervezése állt feladatul a járási •ártbizettság és a járási szervek lőtt. A beszámoló és a felszólalások zámot adtak arról, milyen ereömé- tyeket értek el e kettős feladat végek ajtósában: 1954-,ben — a'ossz ádő- árás mellett — 6 mázsa volt a já- ásban a búza holdankénti átlagtermése, 1955-ben 9.6 mázsa, a termelő- zövetkezeteké 10,8 mázsa. Hason- óan emelkedett a járási átlag más erményekböl: kukoricából, burgo- lyából, cukorrépából. Jelentősen fej- ődött az állatállomány mind az gyeni gazdáknál, mind a termelő- zövet kezetekben.

A kaposvári járás kommunistái néltán lehetnek büszkék a mezőgaz- aság szocialista átszervezésében el- rt eredményeikre. 1954-ben 50 termelőszövetkezete volt a járásnak, most 96 van.

A kél pártértekezlet között a járásban több mint 3200 dolgozó paraszt lépett a termelőszövetkezeti gazdálkodás útjára, s a tsz-ek szántóterülete 8,3 százalékról 22 százalékra növekedett.

Mi a titka ezeknek az eredményeknek? A kellő alapossággal elkészített beszámoló és a felszólalások elmondták azokat a módszereket is, amelyek beváltak mind a terméshozam emelése, mind a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése terén. A pártbizottság kezdeményezésére szakképzett előadókkal különböző termelési ankétolcat rendeztek a növénytermesztésről és állattenyésztésről egyaránt. A dolgozó parasztok termelési kedvének növelését segítették különböző eszközökkel. Igaz, érte olyan vád abban az időben a járási pártbizottságot, hogy a tsz-eket

elhanyagolják, hogy sokat foglalkoznak az egyéniekkel. A vád jogos volt, de csak addig, hogy a tsz-eket elhanyagolják. A tsz-ek kommunistáinak figyelmeztetése és a KV 1954. augusztusi levele után az év őszén elkezdték a termelőszövetkezetek fejlesztésére iránvuló munkát.

A termelőszövetkezetek gazdasági megszilárdulása, a tsz-ek termésátlagának növekedése mindennél jobb agitációnak bizonyult. Kedvezően változott a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért folyó munka, a tsz-ek erősödése a KV 1955. márciusi határozata nyomán.

A helyes módszerek mellett a beszámoló és a felszólalások feltárták a hibákat is. Zsolnai Lajos, a gálos- fai Vörös Csillag Tsz elnöke azért bírálta a járási pártbizottságot, mert volt idő, amikor a tsz-fejlesztésnél egyes területekre összpontosították az erőt. más helyeket pedig elhanyagoltak. Be helyes volt s

utat mutatott a beszámolónak az a megállapítása, hogy a termelő- szövetkezetekbe való belépés nem mehet egyformán minden időben, de lemondani róla, abbahagyni ezt a munkát egyetlen héten s egyetlen helyen sem lehet.

Sok felszólaló foglalkozott a termelőszövetkezetek belső rendjével, munkájával, a tsz-ek gazdálkodásának jövedelmezőbbé tételével. A beszámoló számos helyes kezdeményezést, módszert említett meg. Igen nagy alapossággal foglalkozott a ráksi tsz eredményeivel, módszereivel, s összehasonlította adottságait, munkáját az évet gyengén záró gá- losfai termelőszövetkezettel. Az ösz- szehasonlítás helyesnek bizonyult; kitűnt, miben különbözik a két tsz- ber a vezetés, a munka s így az eredmények is.

A hedrehelyi Búzakalász Tsz elnöke, Hurtos István is termelőszövetkezetük munkájáról, különösen az állattenyésztésről beszélt, s elmondta, hogy megfelelő szakemberekkel cserélték fel az eddig az állattenyésztésnél dolgozó tsz-tagokat.

A termelőszövetkezeti demokrácia — mint a beszámolóból és a felszólalásokból bebizonyosodott — különösen az új termelőszövetkezetekben erős. Az sem véletlen, hogy a gazdaságilag elmaradt termelőszövetkezeteknél állt be szakadás a vezetők és a tsz-tagok között.

Igen nagy erőssége volt a beszámolónak és a tanácskozásnak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalommal, nemkülönben a termelőszövetkezetek munkájával hosszan és alaposan foglalkozott. A beszámoló és több felszólaló: Pctrakanits Andor és Tátrai János elvtárs arról adott számot, hogy gépállomásaink milyen segítséget adlak a tsz-ek gazdálkodásának megszilárdulásához, s ugyanakkor keményen bírálták is a járás gépállomásait, hogy keveset törődnek a technika fejlesztésével, s hogy a tsz-be kihelyezett gépállomási mezőgazdászok közül sokan nem éreznek felelősséget a tsz egész munkájáért, terméseredményeiért.

Két esztendő alatt a kaposvári járásban a pártmunka minden területén nagy előrehaladás történt. Nagy segítséget nyújtott ebben a kaposvári járás kommunistáinak a KV márciusi határozata. A járásban megindult a harc a kötelezettségek teljesítéséért, az állampolgári fegyelem megszilárdításáért, a párt- és a gazdasági munka fokozottabb összekapcsolásáért.

A pártszervezetek a tömegek között végzett politikai munkával elérték, hogy javult az állampolgári fegyelem a járásban, s az egyes mezőgazdasági munkák idején mozgósítani tudlak a járás dolgozó parasztjait.

Persze, követtek el e munka közben hibákat is: a JB is néha sietségében utasításokat osztogatott, parancsolgatott. A pártmunkának ezeket a megengedhetetlen módszereit önkritikusan. keményen vetette fel a pártértekezlet. A türelmes, meggyőző politikai munka helyességéről, az adminisztratív módszerek helytelenségéről beszélt Ignácz Pál elvtárs is, a fonói alapszervezet küldötte.

A két járási pártértekezlet között megnőtt a kaposvári járásban

a párt tekintélye — s ez a falusi