Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-21 / 95. szám

Szombat, 1956. április 21. SOMOGYI NÉPLAP S LASZLÖ ISTVÁN, A MEGYEI TANÁCS ELNÖKE: A való élet követelményeinek megfelelően szervezzük meg tanácsaink munkáját A Központi Vezetőség legutóbbi határozata felada­tul szabta, hegy az SZKP XX. kongresszusának tanítá­sait minél gyorsabban és minél teljesebben alkalmaz­zuk az élet minden területén, s így az államigazgatásban, a tanácsok munkájában is. A kongresszus tanításaiból egyik legfőbb tanulságként azt vontuk le, hogy egész gyakorlati tevékenységünket, a megyei tanács munkáját át kell alakítani az operativitás követelményeinek megfelelően. Azelőtt .is beszéltünk az »operativ« munkáról. Szinte divattá vált, hogy a felsőbb tanácsok és a ml_ nisztériumok is egy-egy kampányfeladat megoldására felelősöket küldtek ki a községekbe, járásokba és me­gyékbe anélkül, hegy fontolóra vettéík volna, képesek-e a helyi vezetők maguk is megoldani a feladatokat. Rendszeresen alkalmaztuk mi is ezt a módszert. Moz­gósítottuk az oktatási, népművelési és más osztályok dolgozóit, s felelősöknek küldtük ki egy-egy községbe begyűjtési vagy más mezőgazdasági feladatok irányí­tására. Minden erőt igénybe vettünk, de csak azt értük el, hogy eggyel gyarapodott a községi tanácsok dolgo­zóinak száma. Az államháztartásnak azonban súlyos többletkiadást okoztunk, mert a kiküldési költségek te­temesen megnövekedtek. A felelősök ténykedése nem növelte a helyi vezetők aktivitását, sőt sokszor gátolta őket munkájukban. Sokhelyütt a felelősök kivették a helyi vezetők kezéből az irányítást és a megyék meg­szövegezett instrukcióinak mechanikus végrehajtását erőszakolták rá a helyi szervekre. Ily módon súlyosan megsértettük a tanácsdemckráciát, nem szólva arról, hogy sok esetben a kiküldött felelősök a kiküldetés célját nem voltak képesek megoldani. Hogy is kíván­hatnánk például a népművelési vagy kereskedelmi osz­tály dolgozójától, hogy jobban értsen a vetéshez, a be­gyűjtési feladatok megoldásához, mint a helyi veze­tők? Súlyosbította a hibát, hogy ezek a felelősök ter­mészetesen saját feladataikat sem látták el megbízatá­suk idején. Szöilősgyörök községbe például két mező- gazdasági tervelőadót küldtünk ki kampány fele.! ősn ek, mégis ez a község a kenyérgabona vetéstervét rosszul bontotta fel. Megtaláljuk as irányítás helyes, operatív módszerét Ez a módszer helytelen és káros, ezt már tavaly ^ízei láttuk. Más megoldást kerestünk tehát. Ez idő tájt több mint száz újonnan alakult termelőszövetkezet Küzdött nagy nehézséggel. Gyors, operatív és szakszerű segítségre volt szükség ahhoz, hogy meginduljon a munka. De a gépállomások még nem tudtak agrono­mist küldeni az új szövetkezetekbe. Az állami gazda­ságok, a tangazdaságok, a Magtermeltető Vállalat, a "megyei szervek agronómusait hívtuk segítségül, az új szövetkezetekbe küldtük őket néhány havi munkára, de nem »felelősnek«, hanem agronómusnak. A megyei vezetők között felosztottuk az új szövetkezeteket, hogy ellenőrizzék és segítsék az odaküldött agronómusok munkáját. Ennek a módszernek az lett az eredménye, hogy az új termelőszövetkezetekben megindult a közös munka, az őszi vetés, hozzáfogtak a leltározáshoz, el­készítették az őszi gazdálkodási tervet. A brigádok ja­vaslatot tettek a gépállomásoknak, s a megye mezőgaz­dasági igazgatóságnak a gépátcsoportosításra, az agro- nómusok helyes elosztására és más sürgős feladatokra. De hiba volt, hogy átnyúltunk a járások és gépállomá­sok vezetőinek feje fölött, helyettük irányítottunk, s intézkedtünk. Még azt sem közöltük a járásokkal, hogy agronómusekat küldünk az új szövetkezetekbe. Nem cscda, hogy a járási tanácsok nem éreztek felelősséget a termelőszövetkezetek megerősítéséért, s olyan nézet aiakult ki többek között a nagyatádi járásban, hogy a községi és a járási tanács mimikája a termelőszövet­kezetek megszervezésével véget ért. Ezért a fejlesztés­ben elért szép eredmények után a járási vezetők ma­gukra hagyták a szövetkezeteket, s a községi vezetők a megyei tanácstól várták a további intézkedést. Az SZKP XX. kongresszusa segít bennünket, hogy megtaláljuk az irányítás helyes, valóban operatív mód­szerét. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az egyes feladatok megoldásával szakmailag és politikai­lag jólképzett elvtársakat kell megbízni, s a munkát a járási és a helyi szervek önállóságának csorbítása nél­kül, velük együtt, kell elvégezni. A minisztériumok is segítsék a szakigazgatási szerveket Régi adósságunk a híres kaposvölgyi szarvasmarha­tenyésztés fejlesztése. Ezt már a Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata is feladatunkká telte, de mind­eddig nem értünk el említésre méltó eredményt. Most a végrehajtó bizottság megbízta egyik tagját, hogy hosszabb időn át tanulmányozza szakemberekkel együtt az állattenyésztés helyzetét a Kapos völgyében, s a he­lyi, valamint a járási szervek hatáskörét meghaladó feladatok megoldására készítsen előterjesztést. E bi­zottság javaslatára máris intézkedhettünk egy igen fon­tos kérdésben. A Földművelésügyi Minisztérium enge­délyezte, hogy az új termelőszövetkezetek a közösbe adott kiváló minőségű szarvasmarhákért megfelelő árat fizethessenek. Ahhoz, hegy az irányítás helyes, operatív módsze­rét fejleszthessük, szükséges, hogy a minisztériumok is megfelelően segítsék szakigazgatási szerveinket. A Földművelésügyi Minisztérium az ősz folyamán meg­vizsgálta a megye új termelőszövetkezeteinek helyzetét, s a vizsgálati során magá a miniszter adott operatív se­gítséget a nehezebb problémák megoldásában. Sajnos, nem tapasztalunk hasonlót a többi minisztérium részé­ről. Sőt, a minisztériumok nem egyszer bürokráciára kötelezik az általuk irányított osztályokat. A megyei kereskedelmi osztály például két hónap alatt 1450 sta­tisztikai jelentést kapott a vállalatcktól. Az élelmiszer­ipari osztály két hónap alatt 2800 utasítást adott ki. E papírteniger fő forrása a minisztériumok bürokratikus irányító módszere. Ezen változtatni kell, mert csak így tudjuk az államigazgatást, az alsóbb szervek Irányítá­sát a való élet követelményeinek megfelelően átalakí­tani. „MÁSODIK KENYERÜNK« Megyénk harca a nagyobb burgonyatermésért A burgonya népélelmezési szem­pontból sorrendben a második he­lyet foglalja el a kenyérgabonák után, s így joggal »második kenye­rünknek« nevezhetjük. Az ország ve- tőmagburgcnya-ellátását még a 'kö­zelmúltban ás nagyrészt idegen or­S u k Súksük nyelv? No, ilyenről még nem hallottunk. Pedig mennyit halljuk a nyelvet magát! Nincs a mindennapi életünknek olyan terü­lete, ahol ne találkoznánk vele. Ut­cán, üzletekben, hivatalokban, sőt már iskoláinkban is mindjobban elharapózik ez a szép anyanyelvűnk szabályait semmibevsvő, a magyar igeragozást kificamító »suksük«. Úgy terjed, mint valami fertőző be­tegség. S ez annál is kétségbeejtőbb, mivel mái- azek is áldozatul estek neki, akik bizonyos nyelvi igényes­séggel lépnek fel saját beszédhasz­nálatukkal szemben, mint például a pártmunkások, szónokok, előadók. De hát mi is voltaképpen az a suksük nyelv? — kérdezik sokon. Figyeljük meg a következő esetben az egyik szereplő nyelvi megnyilat­kozását. A festők ajtókat mázolnak az egyik hivatalban. Valaki gondjai­ban elmerülve véletlenül hozzáér ruhájával a száradó ajtóhoz. Félhan­gosan morog. Az egyik festő rászól: »Ha kinyissa a szemét, mar láthassa, hogy f e s s ü k.« — Vi­lágosan érzi mindenki, hogy a festő nem parancsolni akar, hanem csu­hán azt akarja megállapítani, kije­lenteni, hogyha a figyelmetlen köz­lekedő ki nyitja a szemét, már láthatja a szemét, már lát­hatja, hogy festjük. Miért pa­rancsolni tehát álékor, amikor csak tud t úl akarunk adni valamit? Egy népszerű egészségügyi előadáson a következőket hallottuk: »Ma már mindannyian tudhassuk. hogy a tisztasággal mily nagy mértékben szagból importált vetőburgonyával tudtuk bizosítani. A felszabadulás utáni években mind nagyobb mértékben megindult a vetöburgcnya rendszeres szaporí­tása. Megyénk Szabolcs megye után az ország második legjobb burgonya­s ü k védhessük egészségünket. Be­láthassuk tehát, hogy a tiszta­ság fél egészség.« Az előadó így akarta mondani: »Ma már mind­annyian tudhatjuk, hogy a tisztaság­gal mily nagy mértékben védhetjük egészségünket. Belátjuk, hogy a tisz­taság fél egészség.« — Ne is be­széljünk aztán az ilyen megnyilvá­nulásokról, mint pl. »Áztat sohase nem tudhassuk.« És így folytathat­nék tovább! Mivel vétünk tulajdonképpen anyanyelvűnk ellen a suksükkel? Azzal, hogy jelentő mód (kinyitja a szemét) helyett felszólító módot (ki­nyissa a szemét) használunk. (Ha a •beszélő szándéka felszólító mód, ak­kor ás így helyes: nyissa <ki!) Ezt aztán rendszeresen eltéveszt­jük (eltévesszük). Szerencsére az is­kolákban már megindult a harc el­lene. Egy előadás alkalmával vala­melyik tanuló már csupán azt je­gyezte, hányszor véti el az előadó az igeragozást. Sokan azt mondják erre: mire jó ez? Mi szükség van arra, hogy ilyen árnyalatbeli kü­lönbségeken nyargaljunk? Mind­azok, akik így beszélnek, azoknak nem számít semmit a mi szép anya­nyelvűnk fejlődése. Azok lassan oda jutnak, hogy pénz helyett is »lóvét«, »bigyót« vagy »lét« fognak monda­ni, és az igazgató is csak »serif« lesz. A szocialista műveltséghez, a mű­velt dolgozó magatartásához nem kevésbé tartozik hozzá a nyelvi mű­veltség. Ha minden másra oly sok gondot fordítunk, miért ne lehetne egy kis figyelmet szánni erre is? termő területével rendelkezik. Álla­mi gazdaságaink és termelőszövetke­zeteink évek óta rendszeresem foglal­koznak a nemesített vetőburgonya- íajták elszaporításával. Az 1955. évi erősen csapadékos idő­járás megyénkben is felfokozta a burgonya-termésátlagokat, a foko­zott minőségi javulás láttán a Föld­művelésügyi Minisztérium elrendelte, hogy a vetőburgenyát a belföldi for­galomban is ólomzárolt zsákokban kell a termelők rendelkezésére bo­csátani. Megyénkből 6 állami gazda­ság és 50 termelőszövetkezet 530 va­gon minőségi vetőburgonyát szállít fémzároltan az ország különböző ré­szébe ez év tavaszán. A termelőszö­vetkezetek közül különösen dicséret­re méltó az aranyospusztai Béke Tsz, amely 15 holden I. fokú Gülbabát, 10 holden I. fokú Merkur burgonyát termelt. Erről a területről a tsz az idei tavaszén 972 mázsa Gülbabát és 980 mázsa Merkúrt szállított fémza- roltan az ország különböző részeibe. Hasonlóképpen említésre méltó a szulcki Kossuth s a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet is. E fá­radságos munka haszna nem marad el, mert ezért a burgonyáért tsz-eink jó árat kapnak. Példaképül megem­líthetjük, hogy az aranyospusztai Béke Tsz a leszállított burgonya vé­teláraként kb. 500 900 forint bevétel­re számíthat. Reméljük, hogy burgonya-termés­átlagaink az időjárástól függetlenül is évről évre magasabbak lesznek. Miklósi László, az Állami Vetőmagfelügyelőség vezetője. — JÚNIUS 9-ÉN nagyszabású út­törő seregszemlét rendeznek Kapos­várott, amelyen a megye mintegy 10 ezer úttörője vesz részt. A sereg­szemlén az úttörők ünnepélyesen avatják fel a Megyei Pártbizottság által adományozott zászilót, majd ne­ves budapesti és kaposvári művészek az úttörők kullltúrgárdáával közösen műsort adnak. JLJICS TALÁLTA KI.. A z Uj-Komszomolszkája ^ metró-állomás földfeletjli csarnokában odalépett hozzám egy kicsiny, fekete ruhás, fej­kendős, ezernyi ránccal baráz­dált arcú öreg paraszt asszony. Megszólított: — Fiacskám ... hogy jutok el a pavelecki állomásra? — Megváltotta a jegyét, néni? — kérdeztem. — A jegy az megvan, fiam, de a vonatot, vagy kocsit, vagy minek nevezzem, amelyikbe be lehetne ülni, azt nem látom se­hol! Nem tudtam megállni mosoly­gás nélkül. Hiszen még a föld felett voltunk, a tulajdonképpe­ni metró-állomáshoz le kell ereszkedni a földalatti nagy csarnokba. Odavezettem a nénit a. mozgólépcsőhöz, amely már vitt is bennünket lefelé. A néni­ké persze nem érezte magát biz­tonságban és alig hallhatóan re- begte: — Szentatyám! Lépcső, aztán mégis magától megy... Tapogatta, elég szilárd-e, csó­válta fejét, mintha azt mondaná, hogy »mit ki nem találnak az emberek!« Aztán egyszerre csak felnézett rám és megkérdezte: — így utazunk egészen a Pa_ velecki állomásig? TV/T egnyugtattam, hogy szó sincs róla, mindjárt le­érünk az alsó csarnokba, ahol a földalatti vonatok járnak. A néninek most már kezdett vissza­térni a bátorsága.. Sőt, a beszélő kedve is megjött. Az öregasszo­nyok a világ minden táján egy­formák. Ö is, kérdés nélkül, el­dicsekedett vele, hogy az unoká­jához jött, aki katonaidejét tölti, s egy kis hazait hozott neki. Először jár a fővárosban — mert- hát azért »nem lehet anélkül meghalni, hogy ez ember Moszk­va-mátuskát ne lássa« — de töb­bet aligha jön el ebbe a »nagy forgatagba«. Ami pedig ezt a »metró-vasú tat« illeti, arról már ő sokat hallott, de hát »annyi mindent összehordanak a falusi népek, ki tndná abból kihámozni a valóságot!?« Közben szépen leértünk a mozgólépcső végéhez. Kitárult az óriási földalatti, oszlopos mär- ványcsarnok és én a nénivel együtt újból átéltem azt az ér­zést, amikor az ember először látja meg ezt a palotának is be­illő pompás termet. A nénike megállt, mint aki- nek földbegyökerezett a lába. Tágranyílt szemekkel, áhi- tatosan nézett fel az oldalfalat díszítő, 4—5 méter átmérőjű, szí­nes domborművű címerre — a Szovjetunió állami címerére — aztán lassan, méltóságteljesen, háromszor egymás után megha­jolt és keresztet vetett, — Szentatyám! — mondta, amikor aztán szóhoz jutott. — Palota! Valóságos palota! Elindultunk a csarnokban. A néni pillanatonként megállt, hol egy márványoszlopnál, hol egy csillár alatt, hol egy mozaik előtt. — Cj, oj, micsoda oszlop ... — Oj, micsoda csillár!... — Szentatyám, micsoda kép (a mozaikot nevezte képnek.) P szébe se volt beszállni; amíg ki nem gyönyörköd­te magái. Nem tudott elszakadni a látványtól. Szemében könny csillogott. — Hetevenhét évet megértem, de ilyet még nem láttam! — só­hajtott. Aztán közelebb hajolt hozzám és halkan azt kérdezte: — Ugye... isten nyugosztal­ja, ezt is a megboldogult Iljics találta ki? ... MARKOS MIKLÓS eme Várható időjárás szomba­ton estig: változó felhö- _ zet. még néhány helyen 21 R eső. Időnként élénk észa­“ *- ■ ki, északnyugati szél. Az éjszakai lehűlés erős ma­rad, talajmenti fagyok lesznek. A fiappall hő­mérséklet nyugaton emel­kedik, keleten alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szom­baton 10—13 fok között. 5£oi művelődjünk, hol szórakozzunk^ Fártoktatás Háza: Könyvkölcsönzés és egyéni tanulás 9—14 óráig. Színház; Kálmán Imre: Montmartre! Ibolya. Este fél 8-kor. bérletszünet. A szombat esti és vasárnap délutáni elő­adáson Raoul szerepét Mucsi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház tagja játsz- sza. Sarkadi: Szeptember. Tájelöadás Bar­cson. Rippl-Rónai Múzeum: Keletázslal fest­mények és fafaragások kiállítása Megyei Könyvtár: Könyvkölcsönzés és olvasótermi szolgálat 13—19 óráig. TTiT-klub: Klubdélután. ÉDOSZ művelődés háza: Az Élelmi- szeripari Technikum műsoros estje. Textilmüvek művelődés háza- Vidám zenés hétvége. MOZIK: Vörös Csillaq: Gábor diák. Uj magyar film. Szabad Ifiúsáq: 15 éves kapitány. Siófok: Vizkereszt, vagy amit akartok. Csurqó; Az élet hídja. Balatonboqlár; Kati és a vadmacska. Barcs: Szakadék. Marcali; Kutyafejflek. Lengyeltóti: Dandin György. Tab: Körhinta. Iqal: Gázolás. Nagyatád: 9-es kórterem. — UJ IRODALMI ISMERETTER­JESZTŐ FOLYÓIRAT JELENT MEG. »Irodaiam és nyelv« címmel megjelent a Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesztő Tár­sulat irodalmi és nyelvi szakosztá­lyánál:: közlönye. A negyedévemként megjeilenő új folyóirat a TTIT bu­dapesti és megyei szakosztályaiban működő értelmiség tájékoztatását szolgálja. A magyarországi és kül­földi ismeretterjesztő munka ered­ményeinek és problémáinak értéke­lése mellett a közlöny jelentős iro­dalmi és nyelvészeti dokumentációs anyagot ás ad. — A méhek »munkabeosztása«. A fiatal méh általában 3 napig taka­rító méh. a 4. naptól a 8-ig az idő­sebb álcák nevelője, a 8-tól a 12. na­pig a fiatal álcákat táplálja méhtej- jel. a 12. naptól a 18. napig pedig építő méh. — Megkezdték a mozgóboltok szer­vezését megyénk földművesszövet- kezetei. A tavaszi és nyári mezőgaz­dasági munkáik idején több mint száz mozgóbolt működik megyénk­ben. — Híradófilm készül megyénkről. A Híradó Filmgyár forgatócsoportja ellátogat az igali sajtgyárba, terme­lőszövetkezetekbe, a kaposvári mú­zeumba és több községbe. — Sokféle áru érkezik Lengyelor­szágból. A lengyel—magyar árucsere­egyezmény keretében még az első félév folyamán nagyobb mennyiségű fa- és textiláru, üvegféleségek, zo­máncedény és bútor érkezik. Ezenkí­vül Lengyelország szállít majd hal­féléket is. Cserébe csillárokat, elekt­romos háztartási cikkeket, fényképe­zőgépet. rövidárut, játékot, női bőr- díszmüveket szállítunk. Rövidesen tárgyalások indulnak a Német De­mokratikus Köztársasággal .és Romá­niával is hasonló egyezmé' — 120 dolgozó paraszt-, értelmiségi és DISZ-fiatal részvételével fák he­te ünnepséget rendeztek Andocson. Az ünnepségen felhívták a részvevők figyelmét a fák megbecsülésére, sze- retetére és a kártevők elleni véde­lemre. Dcbos Tibor erdőmérnök is­mertette a csemeték ültetésének, ne­velésének és védelmének'módjait. Az előadás után három rövidfilmet mu­tattak be a helyes és helytelen fásítá­si módszerekről. — A földművesszövetkezetek a fa­luért című dokumentumfilmet me­gyénk községeiben a közeljövőben mutatják be. A film arról ad szá­mot, hogyan segítik a földművesszö­vetkezetek a falu áruellátását, s mi módcn történik a falusi lakosság ter­ményeinek értékesítése földműves- szövetkezeti úton. — Szovjet polgárokat hívtak meg Greenwichbe. Greenwich angol város meghívást intézett Gorkij szovjet vá­roshoz, amelyben közli: szívesen lát­nának Greenwichben a szovjet város lakosaiból álló küldöttséget. — Korszerű, új élelmiszerbolt nyí­lik Lengyeltótiban és Karádon. E két községben eddig nem volt élelmi­szerbolt. — 95 728 közlekedési baleset Ba­jorországban. Mint a Berliner Zeitung közli, 1950-ben Bajorországban 95 728 közlekedési baleset volt. Ezek során 2410-en életüket vesztették, 66 375 ember pedig megsebesült. — Uj áruféleségek érkeztek a Ka­posvári Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiba. A jövőben vásárolható ti­zennégy karátos aranytoll. Megér­keztek a nyári újdonságok is: a hab­selyem ingek, melyek zsebbel ké­szültek és a nylon férfinyakkendők. — Színes televízió nagy méretben. A nemzetközi televíziós bizottság eindhoveni értekezletének 120 rész­vevője a televízió történelmében elő­ször láthatott színes televíziós adást 2.5x3 méteres képben. Az értekezlet részvevői, akik között szovjet és amerikai szakértők is voltak, a tele­víziós adóállomástól körülbelül 5 ki­lométerre fekvő községben nézték végig az adást. — Az új Kína művészetéről vetí- tettkepes előadás lesz április 23-án este 7 órakor a TTIT-klubban. Elő­adó: Major Gyula, a Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársa. Az előadást a Rippl-Rónai Múzeum és a TTIT mű­vészeti szakosztálya rendezi.

Next

/
Thumbnails
Contents