Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-21 / 95. szám
Szombat, 1956. április 21. SOMOGYI NÉPLAP S LASZLÖ ISTVÁN, A MEGYEI TANÁCS ELNÖKE: A való élet követelményeinek megfelelően szervezzük meg tanácsaink munkáját A Központi Vezetőség legutóbbi határozata feladatul szabta, hegy az SZKP XX. kongresszusának tanításait minél gyorsabban és minél teljesebben alkalmazzuk az élet minden területén, s így az államigazgatásban, a tanácsok munkájában is. A kongresszus tanításaiból egyik legfőbb tanulságként azt vontuk le, hogy egész gyakorlati tevékenységünket, a megyei tanács munkáját át kell alakítani az operativitás követelményeinek megfelelően. Azelőtt .is beszéltünk az »operativ« munkáról. Szinte divattá vált, hogy a felsőbb tanácsok és a ml_ nisztériumok is egy-egy kampányfeladat megoldására felelősöket küldtek ki a községekbe, járásokba és megyékbe anélkül, hegy fontolóra vettéík volna, képesek-e a helyi vezetők maguk is megoldani a feladatokat. Rendszeresen alkalmaztuk mi is ezt a módszert. Mozgósítottuk az oktatási, népművelési és más osztályok dolgozóit, s felelősöknek küldtük ki egy-egy községbe begyűjtési vagy más mezőgazdasági feladatok irányítására. Minden erőt igénybe vettünk, de csak azt értük el, hogy eggyel gyarapodott a községi tanácsok dolgozóinak száma. Az államháztartásnak azonban súlyos többletkiadást okoztunk, mert a kiküldési költségek tetemesen megnövekedtek. A felelősök ténykedése nem növelte a helyi vezetők aktivitását, sőt sokszor gátolta őket munkájukban. Sokhelyütt a felelősök kivették a helyi vezetők kezéből az irányítást és a megyék megszövegezett instrukcióinak mechanikus végrehajtását erőszakolták rá a helyi szervekre. Ily módon súlyosan megsértettük a tanácsdemckráciát, nem szólva arról, hogy sok esetben a kiküldött felelősök a kiküldetés célját nem voltak képesek megoldani. Hogy is kívánhatnánk például a népművelési vagy kereskedelmi osztály dolgozójától, hogy jobban értsen a vetéshez, a begyűjtési feladatok megoldásához, mint a helyi vezetők? Súlyosbította a hibát, hogy ezek a felelősök természetesen saját feladataikat sem látták el megbízatásuk idején. Szöilősgyörök községbe például két mező- gazdasági tervelőadót küldtünk ki kampány fele.! ősn ek, mégis ez a község a kenyérgabona vetéstervét rosszul bontotta fel. Megtaláljuk as irányítás helyes, operatív módszerét Ez a módszer helytelen és káros, ezt már tavaly ^ízei láttuk. Más megoldást kerestünk tehát. Ez idő tájt több mint száz újonnan alakult termelőszövetkezet Küzdött nagy nehézséggel. Gyors, operatív és szakszerű segítségre volt szükség ahhoz, hogy meginduljon a munka. De a gépállomások még nem tudtak agronomist küldeni az új szövetkezetekbe. Az állami gazdaságok, a tangazdaságok, a Magtermeltető Vállalat, a "megyei szervek agronómusait hívtuk segítségül, az új szövetkezetekbe küldtük őket néhány havi munkára, de nem »felelősnek«, hanem agronómusnak. A megyei vezetők között felosztottuk az új szövetkezeteket, hogy ellenőrizzék és segítsék az odaküldött agronómusok munkáját. Ennek a módszernek az lett az eredménye, hogy az új termelőszövetkezetekben megindult a közös munka, az őszi vetés, hozzáfogtak a leltározáshoz, elkészítették az őszi gazdálkodási tervet. A brigádok javaslatot tettek a gépállomásoknak, s a megye mezőgazdasági igazgatóságnak a gépátcsoportosításra, az agro- nómusok helyes elosztására és más sürgős feladatokra. De hiba volt, hogy átnyúltunk a járások és gépállomások vezetőinek feje fölött, helyettük irányítottunk, s intézkedtünk. Még azt sem közöltük a járásokkal, hogy agronómusekat küldünk az új szövetkezetekbe. Nem cscda, hogy a járási tanácsok nem éreztek felelősséget a termelőszövetkezetek megerősítéséért, s olyan nézet aiakult ki többek között a nagyatádi járásban, hogy a községi és a járási tanács mimikája a termelőszövetkezetek megszervezésével véget ért. Ezért a fejlesztésben elért szép eredmények után a járási vezetők magukra hagyták a szövetkezeteket, s a községi vezetők a megyei tanácstól várták a további intézkedést. Az SZKP XX. kongresszusa segít bennünket, hogy megtaláljuk az irányítás helyes, valóban operatív módszerét. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy az egyes feladatok megoldásával szakmailag és politikailag jólképzett elvtársakat kell megbízni, s a munkát a járási és a helyi szervek önállóságának csorbítása nélkül, velük együtt, kell elvégezni. A minisztériumok is segítsék a szakigazgatási szerveket Régi adósságunk a híres kaposvölgyi szarvasmarhatenyésztés fejlesztése. Ezt már a Központi Vezetőség 1953. júniusi határozata is feladatunkká telte, de mindeddig nem értünk el említésre méltó eredményt. Most a végrehajtó bizottság megbízta egyik tagját, hogy hosszabb időn át tanulmányozza szakemberekkel együtt az állattenyésztés helyzetét a Kapos völgyében, s a helyi, valamint a járási szervek hatáskörét meghaladó feladatok megoldására készítsen előterjesztést. E bizottság javaslatára máris intézkedhettünk egy igen fontos kérdésben. A Földművelésügyi Minisztérium engedélyezte, hogy az új termelőszövetkezetek a közösbe adott kiváló minőségű szarvasmarhákért megfelelő árat fizethessenek. Ahhoz, hegy az irányítás helyes, operatív módszerét fejleszthessük, szükséges, hogy a minisztériumok is megfelelően segítsék szakigazgatási szerveinket. A Földművelésügyi Minisztérium az ősz folyamán megvizsgálta a megye új termelőszövetkezeteinek helyzetét, s a vizsgálati során magá a miniszter adott operatív segítséget a nehezebb problémák megoldásában. Sajnos, nem tapasztalunk hasonlót a többi minisztérium részéről. Sőt, a minisztériumok nem egyszer bürokráciára kötelezik az általuk irányított osztályokat. A megyei kereskedelmi osztály például két hónap alatt 1450 statisztikai jelentést kapott a vállalatcktól. Az élelmiszeripari osztály két hónap alatt 2800 utasítást adott ki. E papírteniger fő forrása a minisztériumok bürokratikus irányító módszere. Ezen változtatni kell, mert csak így tudjuk az államigazgatást, az alsóbb szervek Irányítását a való élet követelményeinek megfelelően átalakítani. „MÁSODIK KENYERÜNK« Megyénk harca a nagyobb burgonyatermésért A burgonya népélelmezési szempontból sorrendben a második helyet foglalja el a kenyérgabonák után, s így joggal »második kenyerünknek« nevezhetjük. Az ország ve- tőmagburgcnya-ellátását még a 'közelmúltban ás nagyrészt idegen orS u k Súksük nyelv? No, ilyenről még nem hallottunk. Pedig mennyit halljuk a nyelvet magát! Nincs a mindennapi életünknek olyan területe, ahol ne találkoznánk vele. Utcán, üzletekben, hivatalokban, sőt már iskoláinkban is mindjobban elharapózik ez a szép anyanyelvűnk szabályait semmibevsvő, a magyar igeragozást kificamító »suksük«. Úgy terjed, mint valami fertőző betegség. S ez annál is kétségbeejtőbb, mivel mái- azek is áldozatul estek neki, akik bizonyos nyelvi igényességgel lépnek fel saját beszédhasználatukkal szemben, mint például a pártmunkások, szónokok, előadók. De hát mi is voltaképpen az a suksük nyelv? — kérdezik sokon. Figyeljük meg a következő esetben az egyik szereplő nyelvi megnyilatkozását. A festők ajtókat mázolnak az egyik hivatalban. Valaki gondjaiban elmerülve véletlenül hozzáér ruhájával a száradó ajtóhoz. Félhangosan morog. Az egyik festő rászól: »Ha kinyissa a szemét, mar láthassa, hogy f e s s ü k.« — Világosan érzi mindenki, hogy a festő nem parancsolni akar, hanem csuhán azt akarja megállapítani, kijelenteni, hogyha a figyelmetlen közlekedő ki nyitja a szemét, már láthatja a szemét, már láthatja, hogy festjük. Miért parancsolni tehát álékor, amikor csak tud t úl akarunk adni valamit? Egy népszerű egészségügyi előadáson a következőket hallottuk: »Ma már mindannyian tudhassuk. hogy a tisztasággal mily nagy mértékben szagból importált vetőburgonyával tudtuk bizosítani. A felszabadulás utáni években mind nagyobb mértékben megindult a vetöburgcnya rendszeres szaporítása. Megyénk Szabolcs megye után az ország második legjobb burgonyas ü k védhessük egészségünket. Beláthassuk tehát, hogy a tisztaság fél egészség.« Az előadó így akarta mondani: »Ma már mindannyian tudhatjuk, hogy a tisztasággal mily nagy mértékben védhetjük egészségünket. Belátjuk, hogy a tisztaság fél egészség.« — Ne is beszéljünk aztán az ilyen megnyilvánulásokról, mint pl. »Áztat sohase nem tudhassuk.« És így folytathatnék tovább! Mivel vétünk tulajdonképpen anyanyelvűnk ellen a suksükkel? Azzal, hogy jelentő mód (kinyitja a szemét) helyett felszólító módot (kinyissa a szemét) használunk. (Ha a •beszélő szándéka felszólító mód, akkor ás így helyes: nyissa <ki!) Ezt aztán rendszeresen eltévesztjük (eltévesszük). Szerencsére az iskolákban már megindult a harc ellene. Egy előadás alkalmával valamelyik tanuló már csupán azt jegyezte, hányszor véti el az előadó az igeragozást. Sokan azt mondják erre: mire jó ez? Mi szükség van arra, hogy ilyen árnyalatbeli különbségeken nyargaljunk? Mindazok, akik így beszélnek, azoknak nem számít semmit a mi szép anyanyelvűnk fejlődése. Azok lassan oda jutnak, hogy pénz helyett is »lóvét«, »bigyót« vagy »lét« fognak mondani, és az igazgató is csak »serif« lesz. A szocialista műveltséghez, a művelt dolgozó magatartásához nem kevésbé tartozik hozzá a nyelvi műveltség. Ha minden másra oly sok gondot fordítunk, miért ne lehetne egy kis figyelmet szánni erre is? termő területével rendelkezik. Állami gazdaságaink és termelőszövetkezeteink évek óta rendszeresem foglalkoznak a nemesített vetőburgonya- íajták elszaporításával. Az 1955. évi erősen csapadékos időjárás megyénkben is felfokozta a burgonya-termésátlagokat, a fokozott minőségi javulás láttán a Földművelésügyi Minisztérium elrendelte, hogy a vetőburgenyát a belföldi forgalomban is ólomzárolt zsákokban kell a termelők rendelkezésére bocsátani. Megyénkből 6 állami gazdaság és 50 termelőszövetkezet 530 vagon minőségi vetőburgonyát szállít fémzároltan az ország különböző részébe ez év tavaszán. A termelőszövetkezetek közül különösen dicséretre méltó az aranyospusztai Béke Tsz, amely 15 holden I. fokú Gülbabát, 10 holden I. fokú Merkur burgonyát termelt. Erről a területről a tsz az idei tavaszén 972 mázsa Gülbabát és 980 mázsa Merkúrt szállított fémza- roltan az ország különböző részeibe. Hasonlóképpen említésre méltó a szulcki Kossuth s a barcsi Vörös Csillag Termelőszövetkezet is. E fáradságos munka haszna nem marad el, mert ezért a burgonyáért tsz-eink jó árat kapnak. Példaképül megemlíthetjük, hogy az aranyospusztai Béke Tsz a leszállított burgonya vételáraként kb. 500 900 forint bevételre számíthat. Reméljük, hogy burgonya-termésátlagaink az időjárástól függetlenül is évről évre magasabbak lesznek. Miklósi László, az Állami Vetőmagfelügyelőség vezetője. — JÚNIUS 9-ÉN nagyszabású úttörő seregszemlét rendeznek Kaposvárott, amelyen a megye mintegy 10 ezer úttörője vesz részt. A seregszemlén az úttörők ünnepélyesen avatják fel a Megyei Pártbizottság által adományozott zászilót, majd neves budapesti és kaposvári művészek az úttörők kullltúrgárdáával közösen műsort adnak. JLJICS TALÁLTA KI.. A z Uj-Komszomolszkája ^ metró-állomás földfeletjli csarnokában odalépett hozzám egy kicsiny, fekete ruhás, fejkendős, ezernyi ránccal barázdált arcú öreg paraszt asszony. Megszólított: — Fiacskám ... hogy jutok el a pavelecki állomásra? — Megváltotta a jegyét, néni? — kérdeztem. — A jegy az megvan, fiam, de a vonatot, vagy kocsit, vagy minek nevezzem, amelyikbe be lehetne ülni, azt nem látom sehol! Nem tudtam megállni mosolygás nélkül. Hiszen még a föld felett voltunk, a tulajdonképpeni metró-állomáshoz le kell ereszkedni a földalatti nagy csarnokba. Odavezettem a nénit a. mozgólépcsőhöz, amely már vitt is bennünket lefelé. A néniké persze nem érezte magát biztonságban és alig hallhatóan re- begte: — Szentatyám! Lépcső, aztán mégis magától megy... Tapogatta, elég szilárd-e, csóválta fejét, mintha azt mondaná, hogy »mit ki nem találnak az emberek!« Aztán egyszerre csak felnézett rám és megkérdezte: — így utazunk egészen a Pa_ velecki állomásig? TV/T egnyugtattam, hogy szó sincs róla, mindjárt leérünk az alsó csarnokba, ahol a földalatti vonatok járnak. A néninek most már kezdett visszatérni a bátorsága.. Sőt, a beszélő kedve is megjött. Az öregasszonyok a világ minden táján egyformák. Ö is, kérdés nélkül, eldicsekedett vele, hogy az unokájához jött, aki katonaidejét tölti, s egy kis hazait hozott neki. Először jár a fővárosban — mert- hát azért »nem lehet anélkül meghalni, hogy ez ember Moszkva-mátuskát ne lássa« — de többet aligha jön el ebbe a »nagy forgatagba«. Ami pedig ezt a »metró-vasú tat« illeti, arról már ő sokat hallott, de hát »annyi mindent összehordanak a falusi népek, ki tndná abból kihámozni a valóságot!?« Közben szépen leértünk a mozgólépcső végéhez. Kitárult az óriási földalatti, oszlopos mär- ványcsarnok és én a nénivel együtt újból átéltem azt az érzést, amikor az ember először látja meg ezt a palotának is beillő pompás termet. A nénike megállt, mint aki- nek földbegyökerezett a lába. Tágranyílt szemekkel, áhi- tatosan nézett fel az oldalfalat díszítő, 4—5 méter átmérőjű, színes domborművű címerre — a Szovjetunió állami címerére — aztán lassan, méltóságteljesen, háromszor egymás után meghajolt és keresztet vetett, — Szentatyám! — mondta, amikor aztán szóhoz jutott. — Palota! Valóságos palota! Elindultunk a csarnokban. A néni pillanatonként megállt, hol egy márványoszlopnál, hol egy csillár alatt, hol egy mozaik előtt. — Cj, oj, micsoda oszlop ... — Oj, micsoda csillár!... — Szentatyám, micsoda kép (a mozaikot nevezte képnek.) P szébe se volt beszállni; amíg ki nem gyönyörködte magái. Nem tudott elszakadni a látványtól. Szemében könny csillogott. — Hetevenhét évet megértem, de ilyet még nem láttam! — sóhajtott. Aztán közelebb hajolt hozzám és halkan azt kérdezte: — Ugye... isten nyugosztalja, ezt is a megboldogult Iljics találta ki? ... MARKOS MIKLÓS eme Várható időjárás szombaton estig: változó felhö- _ zet. még néhány helyen 21 R eső. Időnként élénk észa“ *- ■ ki, északnyugati szél. Az éjszakai lehűlés erős marad, talajmenti fagyok lesznek. A fiappall hőmérséklet nyugaton emelkedik, keleten alig változik. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet szombaton 10—13 fok között. 5£oi művelődjünk, hol szórakozzunk^ Fártoktatás Háza: Könyvkölcsönzés és egyéni tanulás 9—14 óráig. Színház; Kálmán Imre: Montmartre! Ibolya. Este fél 8-kor. bérletszünet. A szombat esti és vasárnap délutáni előadáson Raoul szerepét Mucsi Sándor, a Szegedi Nemzeti Színház tagja játsz- sza. Sarkadi: Szeptember. Tájelöadás Barcson. Rippl-Rónai Múzeum: Keletázslal festmények és fafaragások kiállítása Megyei Könyvtár: Könyvkölcsönzés és olvasótermi szolgálat 13—19 óráig. TTiT-klub: Klubdélután. ÉDOSZ művelődés háza: Az Élelmi- szeripari Technikum műsoros estje. Textilmüvek művelődés háza- Vidám zenés hétvége. MOZIK: Vörös Csillaq: Gábor diák. Uj magyar film. Szabad Ifiúsáq: 15 éves kapitány. Siófok: Vizkereszt, vagy amit akartok. Csurqó; Az élet hídja. Balatonboqlár; Kati és a vadmacska. Barcs: Szakadék. Marcali; Kutyafejflek. Lengyeltóti: Dandin György. Tab: Körhinta. Iqal: Gázolás. Nagyatád: 9-es kórterem. — UJ IRODALMI ISMERETTERJESZTŐ FOLYÓIRAT JELENT MEG. »Irodaiam és nyelv« címmel megjelent a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat irodalmi és nyelvi szakosztályánál:: közlönye. A negyedévemként megjeilenő új folyóirat a TTIT budapesti és megyei szakosztályaiban működő értelmiség tájékoztatását szolgálja. A magyarországi és külföldi ismeretterjesztő munka eredményeinek és problémáinak értékelése mellett a közlöny jelentős irodalmi és nyelvészeti dokumentációs anyagot ás ad. — A méhek »munkabeosztása«. A fiatal méh általában 3 napig takarító méh. a 4. naptól a 8-ig az idősebb álcák nevelője, a 8-tól a 12. napig a fiatal álcákat táplálja méhtej- jel. a 12. naptól a 18. napig pedig építő méh. — Megkezdték a mozgóboltok szervezését megyénk földművesszövet- kezetei. A tavaszi és nyári mezőgazdasági munkáik idején több mint száz mozgóbolt működik megyénkben. — Híradófilm készül megyénkről. A Híradó Filmgyár forgatócsoportja ellátogat az igali sajtgyárba, termelőszövetkezetekbe, a kaposvári múzeumba és több községbe. — Sokféle áru érkezik Lengyelországból. A lengyel—magyar árucsereegyezmény keretében még az első félév folyamán nagyobb mennyiségű fa- és textiláru, üvegféleségek, zománcedény és bútor érkezik. Ezenkívül Lengyelország szállít majd halféléket is. Cserébe csillárokat, elektromos háztartási cikkeket, fényképezőgépet. rövidárut, játékot, női bőr- díszmüveket szállítunk. Rövidesen tárgyalások indulnak a Német Demokratikus Köztársasággal .és Romániával is hasonló egyezmé' — 120 dolgozó paraszt-, értelmiségi és DISZ-fiatal részvételével fák hete ünnepséget rendeztek Andocson. Az ünnepségen felhívták a részvevők figyelmét a fák megbecsülésére, sze- retetére és a kártevők elleni védelemre. Dcbos Tibor erdőmérnök ismertette a csemeték ültetésének, nevelésének és védelmének'módjait. Az előadás után három rövidfilmet mutattak be a helyes és helytelen fásítási módszerekről. — A földművesszövetkezetek a faluért című dokumentumfilmet megyénk községeiben a közeljövőben mutatják be. A film arról ad számot, hogyan segítik a földművesszövetkezetek a falu áruellátását, s mi módcn történik a falusi lakosság terményeinek értékesítése földműves- szövetkezeti úton. — Szovjet polgárokat hívtak meg Greenwichbe. Greenwich angol város meghívást intézett Gorkij szovjet városhoz, amelyben közli: szívesen látnának Greenwichben a szovjet város lakosaiból álló küldöttséget. — Korszerű, új élelmiszerbolt nyílik Lengyeltótiban és Karádon. E két községben eddig nem volt élelmiszerbolt. — 95 728 közlekedési baleset Bajorországban. Mint a Berliner Zeitung közli, 1950-ben Bajorországban 95 728 közlekedési baleset volt. Ezek során 2410-en életüket vesztették, 66 375 ember pedig megsebesült. — Uj áruféleségek érkeztek a Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiba. A jövőben vásárolható tizennégy karátos aranytoll. Megérkeztek a nyári újdonságok is: a habselyem ingek, melyek zsebbel készültek és a nylon férfinyakkendők. — Színes televízió nagy méretben. A nemzetközi televíziós bizottság eindhoveni értekezletének 120 részvevője a televízió történelmében először láthatott színes televíziós adást 2.5x3 méteres képben. Az értekezlet részvevői, akik között szovjet és amerikai szakértők is voltak, a televíziós adóállomástól körülbelül 5 kilométerre fekvő községben nézték végig az adást. — Az új Kína művészetéről vetí- tettkepes előadás lesz április 23-án este 7 órakor a TTIT-klubban. Előadó: Major Gyula, a Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársa. Az előadást a Rippl-Rónai Múzeum és a TTIT művészeti szakosztálya rendezi.