Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-20 / 94. szám

Péntek, 1956. április SO. SOMOGYI NÉPLAP 3 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ☆ „Köszönjük, hogy közénk jött pártunk hívó szavára44 űvös novemberi napon volt a múlt ősszel az a közgyűlés, amelyen tsz-ünk tagsága megtudta, hogy új elnök jön Budapestről. Miért jön? Mikor? Nem jó a régi el­nök? Hiszen rendes ember! — Hang­zottak a kérdések, ellenvetések... Múlt az idő. December 12-én volt a zárszámadó közgyűlés. Ezen a na­pon énkezett meg az új elnök. Épp jókor, nem kellett új taggyűlést összehívni. A tagság már tudta, hogy ő, Érdi István, a Gddberger-gyár volt munkása lesz az elnök. A zár­számadó közgyűlés kis csalódást okozott a tagságnak. Terményből ugyan mindenkinek szépen jutott, de pénzből kevés. Ezen a gyűlésen szólt tagsághoz első ízben az új ein öle. Egyszerű, ke­resetlen szavakkal mondta el: eljött Budapestről, megszokott munkahe­lyéről, barátaitól, hogy segítsen fel­virágoztatni a termelőszövetkezetet, s bízik abban, hogy a tagsággal együtt képes is lesz eri;e. Félderül­tek az arcok Az egyszerű szavak el­jutottak oda, ahova szánta őket: az emberek szívéhez. A közgyűlés után nehezen távoztak a tagok, mindenki akart néhány szót váltani az új el­nökkel, s ő készségesen válaszolt minden kérdésre. Decemberben történt mindez, az­óta alig néhány hónap telt d De a bálványosi Dózsa Termelőszövetke­zetben ez idő alatt sokat változott az élet. A télen ás szorgos munka folyt. Ki hordták az összes trágyát, a föl­delőét felszántották, a magokat idő­iben előkészítették a vetésre. Az új elnök mindenütt ott van: az irodában, a tagok családi körében és kint a földeken. Jó munkájával szö­vetkezetünk harmadik a járásban! A taggyűléseket rendszeresen meg­tartjuk, nincs már zajongás, civó- ciás, szépszóval bírálják egymást az emberek. Fegyelemhez szoktak. A tehenészet is fejlődik; novem­berben a napi tejhozam 25—30 liter volt, ma 80—85 liter. Gépeket is vettünk, gattert létesítettünk. S ha valami probléma van, az elnökhöz fordulunk. öt hónap nem hosszú idő, de máris érezzük, tudjuk, hogy az idei zárszámadó közgyűlésen senkit sem ér csalódás. Legfontosabb kötelezett­ségeinknek eleget tettünk, rövidesen előleget ás osztunk. Ahogy szaporodik a földeken a mimika, az elnököt annál ritkábban találjuk az irodában. Kerékpárjá­val állandóan a földeiket járja. Érdi Istvánnak azonban még szó­rakozásra is van ideje. Futballcsapa­tot szervezett a faluban, ő maga is játszik. Régi spartfársai május else­jén eljönnek falunkba, összemérjük velük erőnket és talán legyőzzük a pestieket. Érdi Istvánt mindenki megszeret­te Bálványoson, s talán ő sem bánta meg, hogy közénk jött; hiszen kell, hogy érezze a tagság ragaszkodását, szeretetét. Látják ezt a változást a falu egyé­ni dolgozó parasztjai is: 40 család, 70 taggal és 300 hold földdel lépett be ebben a gazdasági évben a tsz-ibe. Állandóan vannak jelentkezők, akik önként választják a közös gazdál­kodás útját. Nemsokára ezer hold földünk lesz és egy nagy, együttérző, együtt dol­gozó családunk. S ebben nagy része van új elnökünknek. Köszönjük, hogy közénk jött pártunk hivó sza­vára. Keresztes László tsz-tag. „ftistakaritAssal“ is megelégszünk Szerte a megyében •tisztasági verseny folyik. Üzemek, intézmények, üzletek már végzik a tavaszi nagytakarításo­kat, ezzel is elősegítve a verseny sikerét. Csák ama vagyunk kíváncsi­ak, hogy az IKV 'kezelé­sében lévő házakban mikor ikezdik meg a »nagytakarítást«. Vajon körülnézlek-e az, IKV illetékes dolgo­zói, hogy a házfelügye­lők mit tesznek a tiszta­sági verseny sikeréért? Nem hisszük, A »’-házi­rend« ugyan mindenütt ki van függesztve, ame­lyet, ha egyszer is elol­vasnának a házfelügye­lők, megtudnák (ha még eddig nem tudták), mi a kötelességük. A Kos­suth Lajos utca 8. szá- •oú 'háznál biztosan nem Olvasták még el. A lép­csőházat az ősszel mos­dok fel utoljára, s egy- sier egy hónapban sep- r®c le, a korlátot pedig •^öha sem törlik le. Va- nüért kapják a ház- y*ügye!ők a fizetést? Egy takarítónő heten­ként egyszer különbül eivógezmé a ház rend- bentartását. Sok házfelügyelő 'ar­ra panaszkodik, hegy az IKV nem ad tisztító- • szereket. Jó lenne, ha eetílore is nagyobb gon­dot fordítanának az IKV vezetői. Sz.-né. MIÉRT ÜLTETJÜK GÉPPEL A BURGONYÁT? Alig néhány héttel ezelőtt jelent meg a Somogyi Néplap hasábjain az az örvendetes hír, hogy a nagy­atádi Kossuth Tsz magáratalált és megindult az egész­séges fejlődés útján. Ennek az útnak határkövei azok a munkasikerek, amelyeket szorgalmasan dolgozó tsz- tagjaink a tavaszi vetések gyors befejezésével elér­tek: 17 lkat. holdon vetették el a zabot, 7 kát. holdon a tavaszi takarmánykeveréket, 10 kát. holdon a napra­forgót, 7 kát. holdon a cukorrépát, 5 kát. holdon a takarmányrépát, 5 kát. holdon a csíráztatott burgonyát, ezenkívül 12 hold burgonyát ültettek el, valamint 11 kát. holdon végeztek felülvetést. A héten befejezik a burgonyagumók elültetését, és elvetik a borsós csalamádét is, hogy idejében hozzákezdhessenek a kukorica vetéséhez. Az első közösen végzett tavaszi munkánál gyakran előfordultak szócsaták, aminek következményei leg­többször a szakszerű eljárások, a célravezetőbb mód­szerek alkalmazása volt. Egyik ilyen vita alkalmával azonban minden rábeszélés hasztalannak bizonyult. Nagy Lajos, a tsz elnöke mereven elzárkózott attól, hogy a burgonyát fészektrágyázással vessék azokon a földeken, amelyek nem kaptak az ősszel istállótrá­gyát. Az elnök elvtárs azzal utasította vissza a javas­latot, hogy a fészektrágyázás munkaigényességénél fogva elvonná más növények elől a munkaerőt. Papírt, ceruzát vettünk elő, s kiszámítottuk, hogy 10 kát. hold burgonya fészektrágyázása 16 munkaegy­ség-ráfordítást igényel. Ez értékben a tervezett mun­kaegység részesedése alapján 560 forintot tesz ki. Ha pedig ugyanekkora területen géppel ültetünk, S00 fo­rint költségmegtakarítást érhetünk el, és munkaerő szabadul fel. Tehát a 10 kát. hold burgonya gépi ülte­tésénél annyi munkaerőt takaríthatunk meg, amennyi elegendő 10 kát. hold terület fészektrágyázásához. Ezek a számok meggyőzőbben beszéltek a legéke­sebb szavaknál is, s 10 kát. holdnyi területen növeltük meg a talaj tápanyagtartalmát a sorokba adagolt érett istállótrágyával, másik 10 kát. holdon pedig a napok­ban munkába kezd a burgonyaültetőgép. NYÁRI ERZSÉBET tsz-mezőgazdász, levelező. A társadalmi tulajdon védelmében Úgy gondolom, érde­mes arról is írni, hogy a vasútállomásokon ho­gyan óvják a társadalmi tulajdont. Április 10-én a Ter- ményforgaimi Vállalat héthelyi kirendeltségé­nek badatonmáriafürdői részlege egy vagon ro­zsot rakott a kaposvári malom részére. Rakodás közben Sipőcz János máliházó észrevette, hogy a lemérlegelt zsákok közül egyet nem ürítet­tek ki a vagonba, hanem elrejtették a raktár külső fala mellett azzal a szándékkal, hogy azt majd magúkkal viszik. A felfedezés után a há­rom rakodómunkás vé­dekezett, hogy »»véletle­nül« történt, de aztán a félretett zsákot is felön­tötték a vagonba. A lo­pás megkísérlésének ügye már a vasúti rend­őrségnél van. Meg kel1, dicsérni Sipőcz János elvtársat éberségéért, hogy ügyel és védd a társadalmi tulajdont. Görbe Zoltán állíomásfőnök, levelező. VIHAR UTÁN 5 Irta : BERKY ÉVA — Hónapok óta tönkretetted az életünket, csak azért, mert nem mertél szembenézni velem. Nem mertél felelősségrevonni, nem mer­tél megkérdezni. A nagydarab mackótermetű e mbar, mint megszeppent gyerek mondta: — Féltem ... féltem, hogy elveszítelek... Az asszony boldogságtól égő szemmel, de komolyan bólintott: — Közben elveszítetted magadat. Akikkel' jóba voltál, azokkal összevesztél... tanulmányaidat elhanyagoltad.». ^eMfegésben tar­tottad magadat és minket... Ebben a pillanatban hosszú, elnyújtott kiáltás vetett véget a házaspár vitájának: Anyuuuu! kiáltott, a legkisebb fiú elnyújtott an; mint min­dig, most is így jelezte reggeli ébredését. Az asszony kinyitotta az ajtót és beszólt: —■ Jövők, kisfiáim. — aztán visszafordult az emberhez, aki tehe­tetlenül toporgott, s nem tudott magával', az asszonnyal s kiimagya- rázkodásuk felett érzett boldogságával mit kezdeni, odaugrott a fás- kosárhoz, s magasra emelve^ kiszórta belőle a maradék fát, köz­ben szörnyű szemetet, porfelhőt kavarva maga körüli Hozok egy kis fát... — mondta hónapok óta először, zavart mosollyal. Délután nagy halászat volt! Mire leszállt az alkony, zsákmány­nyal terhelt halasbárkát húztak a hajók. Az asszony apja veje mellé húzódott: Az eccaha 'biztos halott vöt a vízben ... Attól háborog így a tó... A hajóvezető bólintott, igen, így tudják a halászok. Közeledtek a parthoz. A férfi már megpillantotta lakásuk abla­kában a világosságot. Szívét soha sem érzett boldog nyugaton ön­tötte ek A sötét víztükör visszaverte a fénylő csüllagak milliárdjait, s a parti lámpák éles fénnyel ragyog talk vissza Fény volt mindenütt. A Hold is t éti (képpel világított, mert így szokott lenni mólunk, vihar után .;; VÉGE Nem akarunk nagy port felverni Nem csupán a magam, hanem sok dolgozótársam nevében ké­rem, hogy olajozzák fel a Füre­di, Petőfi és Honvéd utcát, mert igen nagy a por. Ez pedig a tüdő veszedelmes ellensége. A lakáso­kat az utca felől nem lehet szel­lőztetni. A tisztasági hónap ke­retében ezen a környéken is na­gyobb rendet lehetne tartani, ha nem úszna minduntalan porfel­hőben az utca. Kérjük az illetékeseket, ola­jozzák fel az utcákat még most, a tavasszal, hogy egész nyáron élvezhessük a tiszta levegő örö­mét. , TORMA JÓZSEF levelező. Állatokkal is segítjük az árvízkárosultakat Nemcsak terménnyel és pénzzel se­gítik megyénk dolgozói az árvízkáro­sultakat, hanem állatokkal is. A bar­csi járás 2, a csurgói 11, a fonyódi 41, a kaposvári 46, a marcali 27, a nagyatádi 2. a siófoki 11, a tabi járás 48 süldőt ajánlott fel eddig az árvíz­károsultaknak. Baromfiból a barcsi járásban 69, a csurgói 54, a fonyódi 372, a kaposvári 404, a marcali 277, a nagyatádi 102, a siófoki 135, a tabi járás 211 darabot gyűjtött össze ed­dig, hogy ezzel is segítsék pótolni az árvíz sújtotta területen elpusztult ál­latállományt. Hasznosítsuk a vezetőségválasztó taggyűlések tanulságait Részletek Nemes Frigyes elv­társnak, a Társadalmi Szemle márciusi számában megjelent cik­kéből. Február végén pártunkban véget értek a beszámoló és vezetőségvá­lasztó taggyűlések. Január első nap­jaitól kezdve sok ezer pártalapszer- vezetben jöttek össze a kommunis­ták, hogy megválasszák az új párt­vezetőséget, hogy megvitassák a le­lépő pártvezetőség beszámolóját a kétéves munkáról és a jövő felada­tairól. Nagy jelentőségű eseményso­rozat volt ez, hiszen a kétéves út, amelyről most számot kellett adni, nehéz időszak volt pártunk életében, és tanulságainak elemzése, mérlege­lése sok segítséget adhat további munkánkhoz. Sok fontos tanulságot szűrhetünk le a taggyűlések tapasztalataiból. Már maga az a tény, hogy valameny- nyi pártszervezetünk egy közös irányelv fényében, a Központi Veze­tőség november 3-i határozatának iránymutatásával mérlegelte az el­múlt évek pártmunkájának problé­máit, lehetővé teszi, hogy felhívjuk egy-két olyan jelenségre is a figyel­met, amely nemcsak a taggyűlések­nek, hanem egész pártmunkánknak még megoldásra váró kérdése. A pártmunka próbaköve: a javuló termelés Már volt néhány ízben vezetőség- választás pártunkban, de mindez­idáig most értük el legjobban, hogy a vezetőségválasztás ne maradjon szűk szervezeti kampány, hanem emelőül szolgáljon a termelési és a helyi pártszervezetek előtt álló más, időszerű, fontos feladatok megoldá­sában. Fellendült az aktivitás falun is. A sokrétűbb, érvben gazdagabb párt- agitációnak nagy szerepe van abban, hogy megszilárdult az állami fegye­lem — és így a begyűjtési terveket legtöbb helyen túlteljesítették —, hogy a gépállomásokon eredményes volt a téli gépjavítási kampány, hogy a téli hónapokban sem topogott egy­helyben a termelőszövetkezeti moz­galom, hanem sok ezer család lépett a közös gazdálkodás útjára. Milyen hiányosságok miatt nem voltak még eredményesebbek a tag­gyűlések, hogyan tudtak volna még több segítséget adni a termelő, a gaz­dasági munka megjavításához? Az első, amiről beszélni kell: az ipari üzemekben csak a napi termelési kérdéseket vitatták meg, s kevés szó esett a Központi Vezetőség novem­beri, a műszaki fejlesztéssel foglal­kozó határozatáról. A beszámolók vég nélkül sorolták a számokat, té­nyeket, de ezeket nem a technikai haladás szemszögéből világították meg, sőt legtöbbször semmilyen szem­szögből sem, hanem csak mechniku- san ismertették. Nem elemezték a jelenségeket, nem vontak le követ­keztetéseket. A másik hiba, s ez már egyaránt jellemezte az üzemi és falusi alap­szervezetek többségét, hogy a ter­melési, gazdasági kérdéseket nem a pái'tmunka szempontjából vizsgálták. Ezért egyes taggyűlések feltűnően hasonlítottak egy termelési értekez­letre, vagy termelőszövetkezeti köz­gyűlésre. Természetesen helytelen lenne elhallgatni, hogy szórványos, elenyésző jelek már ezeken a tag­gyűléseken is arról tanúskodtak, hogy pártszervezeteink kezdik meg­érteni: a helyi pártszervezetnek a maga sajátos politikai eszközeivel kell segítenie a termelő munkát. De ezek — ismételjük — csak szór­ványos esetek. És bár még sok he­lyen megemlékeztek a kommunista példamutatásról, agitációról, még­sem ez volt a jellemző, hanem a gaz­dasági feladatoknak, a gazdasági ve­zetők nézőpontjából való megvilágí­tása. Igaz, a márciusi határozat óta alapszervezeteink tekintélye megnőtt a gazdasági vezetők előtt, de még tá­volról sem alakult ki a helyes, párt­szerű viszony a pártszervezetek, ve­zetőségek és a gazdasági, műszaki vezetők között. Fejlessxiik a párt demokráciát, bistosítsuk a bírálatot és önbírálatot A pártvezetőségválasztás fellendí­tette a pártéletet is; ez a néhány hó­nap a pártdemokrácia erősödésének, a párttagság erősbödő aktivizálódá­sának időszaka volt. Már az előkészí­tés időszakában megnövekedett az aktív párttagok száma. Régen szen­dergő pártcsoportok keitek életre, munkához láttak, sok helyen megtár­gyalták a párttagoknak a Szervezeti Szabályzatban rögzített jogait, köte­lességeit. S ez az aktivizálódás, pezs­gés nem szűnt meg a taggyűléseken sem. De a pártélet fellendülését, eredmé­nyeit sem lehet egyértelműen pozi­tívnak értékelni. Pártmunkánknak egyes, immár évek óta ránknehezedő fogyatékosságaira a mostani taggyű­lések is éles fényt vetítettek. A legtöbb pártszervezetben már nem úgy készült a beszámoló, mint ahogy ez régen bevett szokás volt. Nevezetesen nem egyedül a párttit­kár fogalmazta meg, hanem kollek­tiven állították össze. Kiderült azon­ban, hogy a kollektív anyaggyűjtés, tájékozódás — megfelelő munkastí­lus, szellem nélkül — keveset ér. Mert mi történt? A brigádok, párt­vezetőségi tagok rengeteg anyagot összehordtak, és a beszámoló még­sem tükrözte eléggé az életet, a va­lóságot, a tényleges problémákat, a párttagságot érdeklő kérdéseket. Azért is, mert csak kevés »»egyszerű, szürke« párttaggal beszéltek, de fő­leg azért, mert az elvtársak, akik a beszámolók elkészítésében részt vet­tek, tartózkodtak a bátor, önálló ál­lásfoglalástól, sokszor nem úgy és nem azt írták meg, amit láttak, ta­pasztaltak, hanem az összegyűjtött anyagot megszűrték, megrostálták. A legtöbb pártszervezetben meg­vitatták a DISZ problémáit. De csak nagyon felületesen, szervezeti mó­don: hány tag van, hogyan fizetnek tagdíjat, hogyan járnak oktatásra stb. — tovább, mélyebbre nem ju­Új pártvesetőségek a Már jóval a vezetőségválasztások előtt a pártmunkások magyarázták a tagságnak, hogy milyen igényeket támasszon az új vezetőségek tagjai­val szemben. Ez az előkészítő mun­ka sok erőt lekötött, de megérte. A párttagság véleménye legtöbbször megegyezett a felsőbb pártszervek elképzeléseivel, s így sikerült párt­hű, rátermett, jó tömegkapcsolatok­kal rendelkező elvtársakkal tovább erősíteni a párt vezetőségeket. Hogy a párttagság elismerte s helyesen ér­tékelte a régi vezetőség áldozatos munkáját, arra bizonyíték, hogy a régi vezetőségi tagok közül kb. 60 százalékot ismét megválasztottak. tottak. Pedig — bár az idő kevés volt — legalább néhány mondatba* fel kellett volna hívni a párttagság figyelmét az ifjúság életkörülményei­re, erkölcsére, hivatásérzetére stb. A falusi pártszervezetek nagy többségében a beszámolók csak a kötelezettségekről, az adóról, a be­gyűjtésről és más napi kérdésekről tájékoztatták a párttagságot, és a falu életének sok lényeges, a dolgo­zókat érdeklő kérdését elhallgatták. Az üzemekben a munkások, a mun­ka-, szociális és életkörülményeiről, a kollektív szerződések betartásáról esett kevés szó, pedig ezekről a kér­désekről mindennap sokat beszélnek a párttagok és a pártonkívüliek. A politikai tömegmunka elemzésé­nél is a legtöbb pártvezetőség nem a valóságból, a meglévő helyzetből indult ki, nem voltak konkrét isme­reteik, hogy milyen helytelen néze­tek vannak (vallásosság, nacionaliz­mus, paraszt-ellenesség, munkás-el- lenesség), és hogy ezeket ki, hogyan képviseli, hanem általában hangoz­tatták: harcolni kell az ellenséges nézetek ellen. Mindez szorosan ösz- szefiigg a pártdemokráciával. A vezetőségválasztó taggyűléseken világosan kiderült, milyen gátak áll­ják az útját a kommunisták bírála­tának. Az a jelenség, hogy a válasz­tásokon sok olyan elvtárs alig ka­pott szavazatot, akiket a jelölőlistára egyhangúlag vettek fel, mutatja, hogy sok pártszervezetben még min­dig félnek bírálni a párttagok. A munkások kedvét elvette az is a bírálattól, hogy sorozatosan, sok­szor hónapokon keresztül felvetnek bizonyos panaszokat, a vezetők min­dent megígérnek, de keveset vagy semmit sem tesznek. Ez a módszer: a halogatás, a bírálat látszólagos elfo­gadása igen elterjedt. De éppen mert ilyen burkolt formában jelentkezik, még veszélyesebb, és éberebben, kö­rültekintőbben kell ellene küzdeni. lapsxervexeteink élén A választásokon széleskörűen ér­vényesült a pártdemokrácia, a párt­tagság akarata. Az új vezetőségbe azokat az elvtársakat választották, akiket a kommunisták szeretnek, tisztelnek. Kár, hogy a választásokon több volt a dicséret, mint a bírálat, és így nem adtak elég útravalót az új vezetőségi tagoknak. Mégis a ve­zetőségválasztások után nagyszerű lehetőségeink vannak pártéletünk megjavítására, pártmunkánk fellen­dítésére. Az új pártvezetőségektől és a megválasztandó új pártbizottságok­tól függ, hgy ezeket a lehetőségeket ki is tudjuk használni, valóra tudjuk váltani.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents