Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-19 / 93. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1956. április 19. Bulganyin és Hruscsov elvtárs megér ke sett Angliába London: Magyar idő szerint teg­nap, szerdán déli 12,05 órakor fu­tott be a Portsmouth: kikötőbe Bul­ganyin cs Hruscsov elvtársakkal az Ordzsonikidze szovjet cirkáló. A pcrtsmcuthi kikötőből 15 kilométer­re a hajó elé ment a Vigo nevű an­gol cirkáló. A hajó megérkezésekor 13 ágyúlövést adtak le a szovjet ve­zetők tiszteletére. Bulganyin és Hruscsov elvtárs 12,43 órakor lépett Nagy-Britannia földjé­re. Ezután különvonattal utaztak to­vább és magyar idő szerint 15,15 óra­kor érkeztek meg a londoni Viktória- pályaudvarra. Újfajta angol—szovjet megértés felé Az angol sajtó Bulganyin és Hruscsov látogatásáról Londonból jelenti a TASZSZ: Az angol sajtó nagy figyelemmel foglalkozik N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov angliai látogatásával. A Daily Telegraph and Morning Post, a Daily Mail és több más lap közli az Angliába tartó Ordzsoni­kidze cirkáló fényképét. Egyes la­pok szerkesztőségi cikkben foglal­koznak a szovjet vezetők látogatásá­val. A Times szerkesztőségi cikkében az alábbiakat írja: »Az orosz és az angol népet mindig tisztelet töltötte el egymás iránt, még a legrosszabb időben is. S midőn az angol nép Hruscsovot és Bulganyint üdvözli, ez a két nép közti barátság elmélyíté­sére irányuló törekvés őszinte kife­jezése«. A Times annak a reményé­nek ad hangot, hogy a küszöbönálló tárgyalások komolyak és őszinték lesznek. A Daily Express szemleírója rá­mutat: Londonban erősödnek azok a remények, hegy Bulganyin és Hrus­csov londoni látogatásának közvet­len eredménye egy újfajta angol— orosz kölcsönös megértés lesz. így ér­tékelik legújabban a helyzetet a te­kintélyes londoni diplomaták«. Számos lap felháborodását fejezi ki amiatt, hogy a napokban garázda elemek provokációt követtek el: megkísérelték a TASZSZ londoni szerkesztőségének felgyújtását. A Daily Herald kijelenti: »A vad ha­rag ilyen megnyilvánulásai teljes el­lentétben állanak a közvélemény ér­zéseivel, mert a népet örömmel töl­tik el a békés tárgyalások és bízik benne, hogy ezeket siker koronázza«. A Daily Worker írja vezércikké­ben: Az angol nép. ha magára hagy­nák. a lehető leglelkesebb fogadta­tásban részesítené Bulganyint és Hruscsovot. Ez a fogadtatás mutat­ná mély, odaadó ragaszkodását a bé­ke ügyéhez és azt a reményét, hogy az Eiden és a szovjet vezetők közötti megbeszélések nagy lépést eredmé­nyeznek majd az angol—szovjet ba­rátság felé. Franciaországban wind nagyobb méreteket olt az algériai békét követelő mozgalom dett küzdelemre került sor, hogy a francia katonák és az algériaiak kö­zött szuronyos kézitusa alakult. Gra- rem közelében lovas algériaiak tá­madást intéztek egy francia egység ellen. Mindkét részről többen meg­haltak. Hétfőn 22 politikai fogoly megszö­kött a chercheli börtönből, miután le­lőtte az egyik őrt és a börtönigazga­tót. Algírból jelentik, hogy egy őr agyonlőtte Allaoui Bendzsellult, dr. Bendzsellul képviselő »fegyverrrej- tegetéssel« vádolt 61 éves fivérét. Az erről kiadott nem egészen világos szövegű közlemény szerint Allaoui Bendzsellult rajtakapták, amikor szö­kést készített elő. Párizsból jelenti az MTI: Franciaországban egyre nagyobb méreteket ölt. különösen a munkás­ság körében, az algériai békét köve­telő mozgalom. A gyárak egész so­rában munkabeszüntetések voltak és a dolgozók küldöttségeket menés.. tettek a miniszterelnökségre. Hétfőn este Guy Mollet miniszter- elnök nyilatkozott a rádió és a tele­vízió számára az algériai kérdésről. Guy Mollet hangoztatta: »Nem is­merem el a francia -kormánynak azt a jogát, hogy maga válassza ki tár­gyalófeleit, mert azokat azonnal le­becsülnék. Nem ismerem el azonban a körülbelül 15 000 főnyi lázadó (értsd: algériai szabadságharcosok) jogát sem arra, hogy az állást nem foglalt nyolcmillió algériai nevében beszéljen. A tárgj’alófelek kijelölésé­nek egyetlen módja: választások tar­tása«. Ramadier pénzügyminiszter sajtó- értekezleten ismertette az algériai katonai akcióval kapcsolatos költsé­geket. Rámutatott arra, hogy ha azé a Daily Express című angol kon- algériai műveletek indokolta l:ato-|iZervatív lap, hétfői számában »Ta­nai kiadások emelkedése valóban , »nuljon egy kicsit oroszul. Szüksége meghaladná az ez évi 150 millárd í 1 leliet rá e héten, ha Bulganyin és frankos első becsléseket, akkor szá-1 'Hruscsov betoppan egy csésze teára mításba kell venni, hogy adómegol-1 ‘címmel szembetűnő helyen orosz dóshoz folyamodnak. I1 nyelvleckéket indított. Algériából újabb heves összetűzé- <1 Ha Malenkov Burnst idézte az an- seket jelentenek. A legutolsó adatoké góloknak — írja a lap — illő, hogy szerint a halottak száma az utóbbi» az angolok is többet tudjanak az 48 órában több mint 200. Condé forosz nyelvből az egyetlen »vodka Smendou környékén olyan elkesere-f szónál. Malenkov a legváratlanabb Moszkvába érkezett az angol energetikus küldöttség Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió v LEamoseröm ű vei minisztériumának meghívására április 17-érs 19 tagú angol energetikus küldöttség érke­zett viszontlátogatásra Moszkvába. A küldöttség vezetője Lord Citrine, az angol villamossági hatóság elnö­ke. A vendégek fogadására a vnukovói repülőtéren megjelent G. M. Malen­kov is. A repülőtéren Lord Citrine a mik­rofon előtt rövid beszédet mondott; AZ IZLANDI KÜLÜGYMINISZTER NYILATKOZATA Koppenhága (TASZSZ). A Sociai- domokraten című lap Gudmundsson izlandi külügyminiszter nyilatkoza­tát közli. Gudmundsson az észak­európai országok külügyminiszterei­nek értekezletére érkezett Koppen­hágába. Az izlandi külügyminiszter kijelentette, hogy Izlandinak a NATO-hoz való viszonya ugyanolyan maradt, mint korábban, azonban — hangsúlyozta — egy északi ország számára kellemetlen, hogy békés időben külföldi csapatok állomásoz­zanak területén. Az 1951-ben kötött szerződés értelmében Izlandnak joga van arra, hogy bármikor a szerződés felülvizsgálását követelje. Izlandban — mondotta Gudmundsson — ellen­állás tapasztalható az amerikai csa­patok jelenléte miatt. E kérdés idő­szerű jelentőségére tesz szert a jú­nius 24-re kitűzött választásokon. Május 1-én minden eddiginél fényesebb ünnepségeket rendeznek Jugoszláviában Felgrád (TANJUG). A jugoszláv társadalmi, tömeg- és gazdasági szer­vezetek épp úgy, mint a néphadse­reg hatalmas előkészületeket tesz május 1 megünneplésére. Az idei ün­nep Szerbiában, valamint Boszniá­ban és Hercegovinában ugyanis ju­biláns jellegű. Szerbiában hatva­nadszor, Boszniában és Hercegoviná­ban az idén üruneplik meg ötvened­szer május 1-ét. Ünnepélyesebbé te­szi az idei május 1-ét a népfelkelé­sek 15. évfordulója és a néphadsereg napja is. Különösen fényes ünnepségeket rendeznek május 1-én a fővárosban. Nagyarányú előkészületek folynak a köztársaságok fővárosaiban is min­den nagyobb városban és faluban is. „Tanuljon egy kicsit oroszul, szüksége lehet rá e héten6i helyeken bukkant fel és elegyedett ]i beszédbe. Ugyanezt teheti Bulganyin és Hruscsov is — írja a Daily Ex­press. A lap hétfői számában közölt első orosz nyelvlecke ezzel a mondattal kezdődik: »Nagyon örülök, hogy lat­hatom«. Ezután a lap tudtul adja, hogyan kell Bulganyint és Hruscso-(i vöt oroszul ebédre és vacsorára hív-' ni, sőt hogyan kérjék fel egy ké­ri ngőre! AZ ARCKÉP írta: Kurl David p MBONE — parányi kis francia halásztelep, amely ott húzó- •Ll dik az Atlanti-óceán partján. A tengerbe mélyen benyúló fövenyes földnyelven mindössze hét lapostetejű kunyhó sorakozik. A sziklás, szakadékos parton sárgas-zöld rekettyebokrok tarkállnak szerte. Rendszerint hűvös, nyirkos a vidék. A köd sokkal gyakoribb, mint a derűs napsütés. S mikor 1942 egyik őszi reggelén a felhők kö­zött néhány percre kibukkant a nap, úgy látszott, mintha még egy­szer emlékezetébe akarná vésni az embereknek a táj minden szépsé­gét. Azon a reggelen motorkerékpár dübörgött végig az úton. Német katona ült rajta. A katona egy ív papírt hozott csupán — 3 kiürí­tési parancsot, amely egyszerre elvett a lakosságtól mindent: kenye­rét, hazáját, a szegényes, szűkös boldogságot. — Mindössze egy órát adnak indulásig! — szólt a harmadik házból való öreg halász, az összegyűlt falubelieknek. Job'okezében tartotta a kis darab papírt, s míg beszélt, meglendítette a levegő­ben. A baloldali kabátujja üresen lógott, csak egy kis csonk maradt a karjából — még az első világháború idején vágták le. A falubeliek közrefogták az öreget. Voltak köztük férfiak, nők, gyerekek. — Katonai támaszpontot akarnak ide építeni a nácik! — folytat­ta izgatottan az öreg. Az asszonyok kezüket tördelték, a férfiak komoran dugták ösz- szeszorított öklüket zsebükbe. A gyerekek kérdő tekintettel vizsgál­ták a felnőttek arcát. Aztán lassan elszéledtek. ... Minden kunyhó előtt egy kis kétkerekű taliga állt. Máskar ezeken szokták behordani a városba az osztrigát. Most az asztalokat, székeket hordják ki rájuk. Végié elkészülnek a rakodással. A fél­karú öreg kijön a házból, még egyszer megvizsgálja a kötéllel átkö­tött taligát, majd fölnéz a kunyhó lapos tetejére, megcsóválja fejét, odatámaszkodik az ajtófélfához és hosszan néz a távolba. Előtte nyújtózik az óceán. Úgy néz rá most az öreg, mint ahogy a parasztok szoktak végignézni a mezőn. ÉpDen dagály van. A hul­lámok tajtékozva, mormogva csapódnak neki a partnak. Sárga folt­ként úszik a ködben a nap. Az öreg most utoljára körüljárja a kuny­hóját, cipője orrával félrerúg egy-egy osztriga-héjat. Aztán ismét az ajtóhoz megy; megáll a fal hasadékaiból kinőtt folyondár mellett. A sűrű zöld lomb között halványrózsaszínü virágok és bimbók pöty- työznek. Futva érkezik a házhoz egy fiú. TEHERRE! JÖNNEK A NEMETEK! — A gyerek a faluba ve- ■*- zető útra mutogat. Az öreg előveszi a kését. Sietős mozdulatokkal sorba vagdossa le a folyondárról a virágokat és bimbókat. »Ezeknek ne virágozzál!« A levagdosott virágokat óvatosan összegyűjti és egy fekete ken­dőbe köti, amit épp az előbb vett le a szoba falán függő arcképről. Az arcképet és a kendőbe csavart virágokat hóna alá csapja, bal­karja csonkjával odaszorítja törzséhez. A kitűzött óra elérkezett. Embone utolsó órája... Az öreg Pierre kunyhója előtt gyülekeznek a szomszédok is a maguk taligájával. A ’íémetek mar meg is érkeztek. Huszonötén van­nak. Nyakukat nyújtva szívják a cigarettát és kíváncsian tekintget- nek be az ablakokon. A csoportból kilép egy hadnagy és odamegy a halászokhoz. Pierre ismét ott áll kunyhója ajtajánál és nézi a tengert. A had­nagy így szól bozzá: — Talán ideje lenne elindulnotok, mi. öreg? Amaz, mintha nem is hallaná, csak néz valah. vá messze. A had­nagy most rr-.egisméti; az előbbit franciául is. Pierre azonban tekin­tetre sem méltatja; elindul a taligája felé. Egészen lassan megy, tud­ja, mihelyt ő megindul, a többiek is megindulnak utána. A hadnagy vizsla szemmel fi gyei i az öreg minden lépését. Kissé zavarban van, talán mivel még túl fiatal az ilyen operációkhoz. S valóban alig 19 éves. Amikor az öreg halász lehajol a taliga rúdjához, a hóna alól ki­csúszik a kép és a kendőbe bugyolált virág. A kis hadnagy, aki úgy gondolja, ho«" jelen helyzetben igazán helyénvaló a segítség, ugrik is mindjárt, fölemeli a lehullott tárgya­kat a földről. Az öreg gyorsan el akarja venni tőle, de a hadnagy csak a kis batyut nyújtja feléje. És az arckép... Kezével maga elé tartva, zavart mosolygással nézegeti. — A papája, igen? — kérdezi meg végül. A Z ÖREG HALÁSZ csak hallgat, elnéz a hadnagy mellett; e szavaknál azonban hirtelen kiderül az arca, s mosolyogva így válaszol: — Igaza van... Igen — igen, ő a mi apánk! Pierre visszakapja az arcképét. Nagy lendülettel kezdi tolni a taligát, s utána néhány lépésre sorban megindul a többi is. Nemso­kára elnyeli őket a köd. A kép Lenint ábrázolta. VIHAR UTAM 4 Irta: BERKY ÉVA A férfi, amint az asszonyt megpillantotta, veszekedett kedvében legszívesebben nekiugrott volna. Az asszony azonban nem törődött vele, nyugodtan megterítette az asztalt, aztán szembefordult az urával: — Mielőtt felkelteném a gyerekeket, beszélni akarok veled — mondta határozottan, s izmos, erős alakja úgy tornyosult az ember előtt, hogy szinte még fizikai fölényt is tükrözött­— Mondd meg, hogy mi bajod, mert ebből így elég volt! Hónapok óta gorombáskodsz, a gyerekek ijedten menekülnek előled! így nem megy! Végre is ezen változtatni kell! A férfi felkapta nagy, sötét fejét, és vérben forgó szemmel szi­szegte : — Menjek el, mi? Az asszony éles pillantást vetett rá: — Nem, de változz meg, légy a régi, s bánj velünk, a családod­dal úgy, ahogy megérdemeljük! A férfiben megtorpant a harag, és szörnyű fáradtságot érzett: — Ha elköltözünk innen, s te otthon maradsz, újra az leszek... Válassz: vagy dolgozol, s akkor ér. megyek el, vagy velem jössz... Az asszony döbbenten nézett rá: — Bandi!... — kiáltott felháborodva. — Hiszen ezért dolgoz­tam, ezért tanultam ... Nem ... ilyet nem kérhetsz tőlem ... Hi­szen ... A férfiben az első ellenkezésre újra fellángolt a gyanú s magá­ból kikelten kiáltotta: — Szóval nem???... Szóval menjek el — mondta vészt jósló vontatottsággal —, hogy szabad utat hagyjak a szeretődnek?... Ez volt a végső határ, ennél többet már nem bírt az asszony: — Honnan veszed ezt? — ké-dezte olyan visszautasítással, hogy a férfi kénytelen volt meghátrálni. Az asszony alig tudta összeszedni magát. Az első pillanatban ar­ra gondolt, hogy menjen, menjen, menjen mielőbb ez az ember, aki minden ok nélkül, tíz esztendei boldog házasság után ilyen gyaláza­tos orvtámadásra, ilyen mocskos rágalmazásra képes. Aki új mun­kájának. új életének minden boldog sikerét, saját felszabadulása, fel­VIHAR UTÁN fedezett emberi méltósága örömét az ocsmány gyanakvás, a rága­lom sarával piszkolja. Már nyílt a szája, hogy döntsön, visszavonhatatlanul, amikor az urára nézett, akit szeretett, mióta ismeri, s akit szeret ma is, és sze­retni fog, amíg csak élet van benne... Ott bent a szobában három gyermek alszik, mit sem sejtve, boldogan, szerelmük élő, eleven va­lósága ... Mert az övé az is, akit azon az éjjelen hozott magával, akit ő nevelt fel, s aki neki is úgy mondja, mint a többi: — Édesanyám ... A férfi sejtette, hogy mi történik. Nagy sötét szeme aggódva, de megszokott gyanakvással figyelte az asszonyt, aki halkan, izgalom­tól rekedt hangbn mondta: — Hogy mertél meggyanúsítani? Dolgozó asszony vagyok! El tu­dom tartani a családomat! Ha nekem rajtad kívül valaki kellene, akkor mit keresnél te itt? — kérdezte felelősségrevonóan. — Miért menjek el, miért hagyjam itt a munkám, mert egyeseknek nem tet­szik, hogy munkásnő a telep vezetője? Azt hiszed, nem tudom, Gá- lyos, a volt halkereskedő kirohanásait ellenem? Aki aljas rágalmai­val még téged is meg mert környékezni? Mert tudta, hogy boldogan élünk, mert tudta, hogy el tudom látni a munkám, jól számított, tudta, hogy csak te tudnál elvinni innen! Hogyne, hiszen ő még most is szeretné ezt a helyet! Hiszen még lelépést is kínált érte, úgy nem ment, hát így próbálkozott! Az asszony közelebb lépett az emberhez és súlyosan ejtette ki a szavakat: — Hát én ezt a helyet nem adom! Nekem ehhez jogom van! Itt voltam munkás, halász volt a nagyapám, az apám, minden ivadé­kom. Jogom van hozzád, az azeimu boldog családi életemhez, de jo­gom van ehhez a munkához is! Egyiket sem adom! Itt vannak... — fordult el az urától és az asztal fiókjából iratokat vett elő — itt van­nak a bizonyítékok, hogy el is tudom végezni ezt a munkát. Ezért tanultam, ezért harcoltam, ehhez ragaszkodom, még akkor is, ha az urammal is szembe kell érte szállnom! A férfi felugrott. Hiszen gyötrő bizonytalansága idején sokszor gondolt ő is ezekre, de mindig elnyomta a nyúlós ködként rátapadt gyanú, amit először Gályos ültetett a piacon a szívébe. — Bandi... térj eszedre ... — hallotta az asszony most már kér­lelő hangját. — Mondd őszintén, van valami okod arra, hogy en­gem gyanúsíts? (Folytatjuk) Az amerikai vezérkari főnökök | egyesített bizottságának ülése Washington (MTI). Az am« vezérkari főnökök, egyesített -bizott­sága hétfőn rendkívüli ülést tort, amelyet — a Reuter szerint — azért ihlvtak össze, hogy »megvizs­gálják az esetleges változtatásokat, az Egyesült Államok globális stra­tégiájában«. DÉL-VIETNAMBAN FOKOZZÁK A HÁBORÜS ELŐKÉSZÜLETEKET Hanoi (TASZSZ). A Nhan Dán című lap azt írja, hogy az Egyesült Államok a dél-vietnami háborús elő­készületek fokozása céljából ebben az évben a fegyveres erők növelésé­re 230 müfláó dollárt adott a Ng* Dinh Dáem-íéle hart óságoknak. Megsértve a genfi egyezményeket, nagy mennyiségben szállítanak fegy­vereket és hadianyagot, ezen belül -tankokat, bombázó repülőgépeket, vadászgépeket, helikoptereket, hadi­anyagot Dél-Vietnamiba. A Szakszervezeti Világszövetség távirata a spanyol dolgozókhoz Prága (TASZSZ). A Szakszervezeti Világszövetség április 17-én közzé­tette a sztrájkoló spanyol dolgozók­hoz intézett táviratát: az SZVSZ forró üdvözletét tolmácsolja és tá­mogatja a 'béremelésért, életkörül­ményeik megjavításáért, a szakszer­vezeti jogok és a demokratikus sza­badságjogok elismeréséért harcaié spanyol dolgozók bátor akcióit. I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents