Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-15 / 90. szám
Vasárnap, 1956. április 15. SOMOGYI NÉPLAP 7 A GÖRÖG MITOLÓGIA VILÁGÁBÓL Orpheusz és Eurüdiké Irta: Jólesz László (Mi lesz a halál után? Ez a kérdés a babonák és vallásos gondolatok egyik fő tárgya volt mindig. A görög mitológia is sokat foglalkozik a halállal, ezzel az egyszerű ember számára oly nehezen magyarázható jelenséggel. A görögök mesélő kedve. csapongó képzelete megteremtette a halottak országát. az Alvilágot, ahol Plútón — más nevén Hádész Isten — uralkodik szépséges feleségével, Perszephonéval. Ebben az országban »élik« a megholtak testetlen életüket. Cháron révész szállítja át ide őket a Sztüx folyó sötét vizén, s akit átvitt a vizen, az már vissza nem térhet. Ettől a gondolattól már csupán egy kis lépés a következő: az embernek életében kell keresnie és meglelnie a boldogságot, megteremtenie a szép és jó összhangját, a »kalokagathlát« — ahogy a görögök mondták. Ez az értelme az itt következő történetnek is. melynek hőséről többek között Monteverdi. Gluck. Offenbach és mások Írtak muzsikát, költeményt. Hőse a történetnek a dal is, a zene. az érzelmeknek ez a csodálatos kifejezője, az emberiség szellemi termékeinek egyik legnagyszerűbbje.) A thrákiai Orpheusz kiváló dalnok volt. Tehetségét atyjától. Apollón istentől örökölte, akit a szobrászok lantosnak szoktak ábrázolni. De anyja sem maradt el mögötte: Kalliopé volt az, a hősi énekek istennője. Orpheusz — így mondják — Linosztói. a legnevesebb mestertől tanulta a húrok pengetését, de a tanítvány csakhamar felülmúlta mesterét. Ha ujjal rácsaptak a nemes húrokra, oly kellemes dallamok hagyták el a lantot, hogy az egész természet révülten hallgatta. Amikor Orpheusz dalolt, összegyűltek körülötte az erdő vadjai, a madarak bűvölten hullottak alá cikázá- sukból, az ezüstös halak is felemelkedtek a szelíd vizekből hallgatni a lantost, s megindultak a fák is és a zordon sziklabércek a varázsos ének felé. Orpheusz boldog volt, mert dalával, zenéjével szelídséget árasztott maga körül. Boldog volt, mert mindenki szerette, a földi emberek és a halhatatlan istenek egyaránt. Es boldog volt. mert a szépséges Eurüdiké volt a felesége, akivel együtt Járta a gyönyörű thrák föld erdős lankáit, együtt ittak a tiszta források üdítő vizéből, s közös volt minden örömük, közös minden sóhajtásuk. De boldogságukat megirigyelte a Végzet, akinek pedig nem mondhat ellen sem halandó, sem isten. így történt, hogy egy napon kigyó marta meg Eurüdiké lábát, és a szerencsétlen meghalt. Orpheusz — aki akkor éppen nem volt a közelben — szinte elveszítette eszét, amikor meghallotta Eurüdiké sorsát. Lantja ugyan nem neműit el, de bánat és szomorúság lett úrrá a dalnokon, és a húrok ettől kezdve csak zokogni tudtak, cs Orpheusz éneke csupa panasz volt. Panaszait meghallották az Olümposz! istenek, és könnyekre fakadtak. Felkeresték Zeuszt, az istenek urát, és könyörögtek: engedje meg, hogy Orpheusz lemehessen Hádész országába, hátha megtenné neki az Alvilág ura, hogy visszaengedi a földre a köny- nyü járású Eurüdikét. Zeusz bólintott, és a szárnyas sa- rujú és szárnyas sisakú Hermész, az istenek hirnöke máris megkereste Orpheuszt, hogy elkalauzolja Hádész birodalmába. Az Alvilág kapuját egy háromfejű szörnyeteg kutya őrzi, Kerberosz — a rómaiak Cerberus-nak mondtak —, de Orpheusz andalító énekére a félelmetes őr elszunnyadt, cs Orpheusz beléphetett a kapun, ahol pedig élő nem járt még sosem. Hamarosan odaért Hádész király és Perszepho- né trónja elé, és nem szólt semmit, csak elkezdett lantján játszani. A szépséges Perszephoné szeméből csakhamar könnyek hullottak alá, és még a könyörtelen Hádész sötét arca is megenyhült. Amikor Orpheusz befejezte dalát, ezt mondotta Hádész: »Visszakapod Eurüdikét, s újra magadhoz ölelheted. Egyetlen feltételt kell csak teljesítened: amidőn felmegy országomból hátad mögött megy majd hitvesed; ám jól vigyázz, hátra ne fordulj, mert akkor Eurüdikét örökre elveszíted!« Orpheusz leikéből hála szakadt fel, és megköszönvén a kegyet, igy szólt: »0, Alvilág királya, bizonnyal elég erős leszek, hogy feltételedet teljesítsem!« — Kegyesen intett feléje Perszephoné, de jóságos tekintetét felhő árnyékolta, mintha félt volna valamitől... És elindult Orpheusz, könnyű léptekkel, vidáman, az élet, a föld felé. Ismét boldog volt, mert maga mögött hallani vélte Eurüdiké halk járásának könnyű neszét. De ahogy ment, valami félelmes gyanú ötlött eszébe: *Az istenek nem egyszer űznek tréfát a földiekkel — gondolta —; ki tudja, hátha engem is megtévesztett Hádész. S ha most nem viszem magammal Eurüdikémet, még egyszer nőm engednek ide az Olümposz halhatatlan istenei! De mit tegyek? Forduljak hátra, hogy meggyőződjem? Ha mégis ott van Eurüdiké, akkor meg Hádész szavai szerint végleg elveszítem ... Mit tegyek hát?« — így té- pelődött Orpheusz. Szerelem és gyanakvás viaskodott benne, és a gyanakvás győzött. Hátratekintett, és megpillantotta maga mögött Eurüdikét... Megpillantotta, de nem látta, csak egy pillanatig: Hádész beváltotta ígéretét. Hiába rohant oda a kétségbeesett Orpheusz, hiába ölelte volna által — csak az üres levegőt szorította, s Eurüdiké mint ködkép enyészett el az Alvilág mélyén... _________________ ZI CHY MIHÁLY (Halálának ötvenedik évfordulójára) Minden Zichyk közt legnagyobb nevű Te, Családod félt, hogy foltot ejtsz nevén; Somogy fiát a nagyvilág becsülte, Itt hirgazdag vagy, ott kincsben szegény. Merészen rajzolt, szárnyas álmaidban Eszmék s eszmények lázas lelke cseng; Feloldott titkok vallomása villan: Jós mámorod egy szebb jövőn mereng. Tudós vagy, költő, bölcselő, apostol; Elmés ecsettel (távol a gonosztól) Mindég az embert zengi hű lírád. K" Tömérdek műved tarka változatban A test s a lélek vágyát szűri át... Csillag lehullhat, csillogsz változatlan! MÁRKY IMRE Könyvespolc • A szó fegyverével (Katonai Kiadó). A gyűjteményes kötet tizennyolc fiatal író elbeszéléseit, verseit tartalmazza. Ezek az írók többségükben ma is katonák, vagy még a közelmúltban néphadseregünk egyenruháját hordták. Közös jellemzőjük, hogy mindannyiuk íróvá válásában nagy szerepe van katonakori élményeiknek, amelyekről itt e kötetben adnak számot. Mondanivalójuk sokrétű. Úgyszólván nincs a katonaéletnek olyan mozzanata, amelyet ne mutatnának be az itt közölt művek. Versek, elbeszélések villantják meg a kemény helytállást kívánó «szürke« munkás hétköznapok hosszú sorát; más írások a katona örömét, bánatát éreztetik velünk; ismét mások a katonaélet derűjét, humorát ízleltetik meg az olvasóval. Fiatal írók szólnak hozzánk a kötetből, akik életünk olyan területének feltérképezésére vállalkoztak, amely — mondhatni — fehér folt mai irodalmunkban: a néphadseregről írnak. Néha még elvétik a szót, tollúk helyenként megakad a versszabta formák szövevényében, de dicséri őket a mondanivaló újszerűsége, bátorsága s az a szeretet, amely- lyel témájukhoz nyúlnak. !ll!lllllllllllillllllllílllllllllllllllllllllll!lll!l!lll!ll!lllllllllllllllllllllllllllllll|||!!llllli!l!! M O Z A í K O K a Qla^atádi ^/IIíwpLűcLpiL 'Tőáz Élztíb&L Próbál a zenekar Munkaidő után, estefelé mind gyakrabban csapódik össze a Nagyatádi Járási Művelődési Ház lengőajtaja az érkezettek mögött. Sokan a könyvtárba mennek, mások az emeletre kopognak fel, ahonnét rövidesen zeneszó szűrődik szét az épületben. Próbál a művelődési ház kamarazenekara. Tavaly szeptemberben alakult három taggal. Most tizenhatan készülnek második önálló hangversenyükre, melyen a régebbieken kívül hat újonnan tanult számot adnak elő. Jancsi és Juliska Néhány ajtóval odébb a bábjátszó szakkör gyakorolja hevenyészett kulisszák mögött a Jancsi és Juliska című mesejátékot. Itt fültanúi vagyunk egy telefonbeszélgetésnek, hogy a Nag.vbaráti Állami Gazdaság gépkocsit biztosít a bábszakkörnek, hogy a járás községeibe ellátogathasson. De a feltétel az, hogy az állami gazdaság üzemegységeiben is tartsanak előadást. Szívesen! — kiáltja a telefonba Vránics Imre, a szakkör vezetője, és örömmel próbálnak tovább. A stúdió „szerkesztőségében“ Az egyik legcsendesebb szoba az, ahol a stúdió írógárdája dolgozik. Nagy a feladatuk. Az, hogy atádi híreik ne száraz, ízetlen statisztikai jelentések legyenek, hanem eleven, szellemes tudósítások, hogy álljanak meg az emberek az utcán, amikor a hangosbemondóban felcsendül a jól ismert hang: «Mi újság Atádon?« És nicsak, megállnak!... 15 perc múlva, amikor elhallgat a hangosbemondó, már mások vannak a szobában. A tíztagú képzőművészeti kör Krauman Erik tanár irányításával díszleteket fest, és az új faliújság karikatúráit rajzolja. Akik közel hozzák a messzit... Amikor a fotószakkör tagjai végeztek megbeszélésükkel, és megállapodtak abban, hogy az élenjáró dolgozók fényképezésével egyidőben művészi felvételeket is készítenek, melyekből rövidesen kis házi kiállítást rendeznek — új emberek gyűltek a szobába. Huszonötén vannak. Ez a Petőfi Sándor levelező-kör. Ruhtner Andor tanár szavaiból megtudjuk, hogy huszonöt atádi fiatal célul tűzte: kollektiven leveleznek külföldi fiatalokkal. A DÍVSZ jóvoltából már van címük a Szovjetunióból, a Német Demokratikus Köztársaságból, Angliából, Olaszországból, Indiából és Finnországból is. Nem szükséges a kör minden tagjának a nyelvtudás; a kollektíva átírja a levelet a kívánt nyelvre, és a választ is magyarra fordítja. Több célja van ennek a körnek. Elsősorban nyelvtanulásra buzdít, de bővíti a fiatalok látókörét, ápolja a proletár nemzetköziség gondolatát is. Vránics Imre pl. egy leningrádi kislánnyal levelez, s már sok fényképet és egy díszkötéses orosz nyelvű Pe- tőfi-kötetet kapott ajándékba. Viszi a posta szerte a világba az atádi fiatalok leveleit, és ők reménykedve várják a választ, s azon gondolkoznak, hogy — 250 forint értékig lehet ajándékot küldeni — mit is küldjenek? És mit kaphatnak ők? ... Tervezik, hogy a kapott ajándékokból kiállítást rendeznek majd. Nem könnyű — de ki lehet bírni Az udvarról nyíló szobában lakik Varga Sándor, a művelődési ház igazgatója. Éppen vacsorázik. Tányérja mellett ott a jövő heti program. Azon töpreng, hogy kit kellene megkérni ismeretterjesztő előadás megtartására. A gyors- és gépírótanfolyam és a gazdasszonykör szabóvarró köre vizsgájának előkészítése is gondot okoz. Jó üzemi szervezőket is szeretne maga mellett tudni, hogy ne csak 10—12 dolgozó látogassa a művelődési házat. Felesége arról beszél, hogy jó lenne, ha kapna egy motorkerékpárt a művelődési ház, mert mindig úgy elfárad férje a kerékpározásban. Varga elvtárs mosolyogva legyint: Ki lehet bírni... Ami nem válik a diszisták dicsőségére Csak egy ajtó van, amit ezen a napon nem nyitott ki rajtunk kívül senki. Ez a területi DISZ-ifjúság szobája. Nagy harc után, decemberben kapta meg az ifjúság a művelődési háznak ezt a szobáját. Függönyt tettek az ablakokra, és két táncestet rendeztek itt azóta. Ezenkívül semmi más nem történt. Még ki sem takarították a szobát az utolsó összejövetelük után. Jó lenne, ha a nagyatádi DISZ-ifjúság hasznosabb célokra használná fel és megbecsülné a fiatalok otthonát, melynek megszerzéséért sokat küzdöttek a község dolgozói. Üzenet a MOKÉPNEK A művelődési ház vezetőségének vállára nehezedik az atádi filmszínház gondja is. Most tatarozták és korszerűsítették a mozit mintegy 50 ezer forintos költséggel. Az atádiak szeretik mozijukat, és' szívesen mennek a filmelőadásokra. Kifogásolják azonban, hegy a MOKÉP műsorpolitikája cseppet sem igyekszik az atádiak kívánságához igazodni. Az atádiak pl. szeretnék már látni a Hin- tónjáró szerelem című magyar filmet, melyet a barcsi mozi már hatodszor vetít. Másodszor látják a Fel a i'ejjel-t, de még ismeretlen előttük a Gázolás. Ahogy az atádiak mondják: a Körhinta talán a második ötéves terv vége felé jut el hozzájuk. Reméljük, hogy nem lesz igazuk. . * » * Késő van. Csak a társalgóban vannak még néhányan, akik a III. Magyar Zenei Hét hangversenyét hallgatják a rádióból. Páran sakkoznak, mások olvasnak. Jó dolog ez a művelődési ház!... Kosa István VIHAR UTÁN Irta: BERKY ÉVA Az asszony álmatlanul hallgatta a szűnni nem akaró viharos szél zúgását. Nyugtalanul forgolódott, aztán felgyújtotta az éjjeli lámpát, papucsa után nyúlt, de az kicsúszott kezéből, és hangos zajt ütve koppant a földre. Ijedten figyelt. A hárem gyerek egyenletes szuszogj^ megnyugtatta. Az asszony sietve kiszállt az ágyból, pongyolát és kendőt kapott magára, aztán, kisietett a tornácra és a Balaton felé fordult. A szél belekapott sűrű, szőke hajába, s meglobogtatta magas, erős alakján a pongyolát. __ Késnek... — sóhajtott fel, majd futó, de figyelmes pillantással körülnézett. A kelet felől meghasadt, sötét égbolton az előbb még penge- keskeny vörös csík már aranysárgára festette a körülötte vonuló felhőket, s egyre szélesebben, egyre világosabban íveit felfelé. De a halászteiep házacskáinak ablakjain még a sápadó hajnali hoki sugara fénylett. A máskor zajosan nyüzsgő, hatalmas udvar most teljesen kihalt volt, csak a kifeszített, száradó hálókat csapkodta az orkán. A felkorbácsolt tavon tarajos hullámok űzték egymást, s mélyen 'bent, a tó közepén, apró fények villogtak, jelezve a halészhajókat. Az asszony aggódva nézite a távoli fényeket, az egyre erősödő, egyre vadabbűl csapkodó szélviharban. — Nem lesz fogás ... — csóválta fejét. A partmenti fákat már térdig bókoltatva a vihar a víztükör fölé. Az asszony megborzongott, s végigsietve a tornácon benyitott az irodába. Felkapta a telefent: _ Bejöttek a hajóik? — kérdezte a szomszédos halászteiep vezetőjétől. __ Igen, de semmit sem fogtak — hangzott a válasz. — Látom. ma guk még kint vannak, pedig kár ebben az időben... _Most mit csináljunk? — kérdezte kétségbeesetten az asszony. A férfi nevetett: _ Nvugalom, kartársnő, majd h Érászunk a tsz tavaiban ... Az asszony felháborodva csapta le a kagylót, majd a központot hívta: __ Egyetlen telepről sincs eredményünk — válaszolták. — Pedig ez kétségbeejtő... Az üdülök nagy részének halat Ígértünk. Szombat van ... vasárnapig már ók sem tudnak intézkedni. VIHAR UTÁN __ Ha clül a szélvihar, újra kimegyünk — mondta izgatottan. — Ne künk lesz halunk... — s ezzel letette a kagylót. Tudja, mit vállalt, s most tenyerébe hajtott fejjel gondolkodott Este, amikor kifutott a halászraj, szélcsend volt. De alig egy órán belül még a háló első leengedése előtt hatalmas orkán kerekedett S így ment ez egész éjjeL Szinte bizonyos, hogy a felkorbácsolt vízben szétszóródott halaktól csak igen kevés akadt a hálójukba. A másféikilaméteres háló csónakbaszedése ilyenkor igen nehéz munka. Az emberek kimerülve, átázva érkeznek haza. Hogyan álljon eléjük azzal, hogy újra ki kell menniük, amint vége a viharnak? S ami a legnagyobb baj, szinte félelemmel gondolt az urára, aki az egyik hálászhajó vezetője. Vajon ő mit szól hozza? Az utóbbi időben ingerlékeny, durva, követelőző, amilyen azelőtt sohasem volt. Szemmel láthatóan boldog, ha megsebezheti őt idegenek előtt. És csak azóta .ilyen, mióta ő, a felesege, a telep vezetője lett. Az asszony hosszas megfigyelés, töprengés után rájött, hogy féltékeny De hogy valakivel kapcsolatban-e vagy a beosztásara-e. nem tudta eldönteni. Sokat törte már a fejét rajta, hogy valaha akár tréfából, akár figyelmetlenségből éreztette-e vajon az urával, ezzel a büszke, vad vízi emberrel, hogy ő a felettese lett? Nem... nem emlékszik. hogy ez valaha is előfordult vcúna ... Pedig tudja, határozottan tudja, hegy valahol itt, új beosztása kerül kell keresnie a baj forrását. De az ura minden kérdését, minden érdeklődését durván visszautas ltja. A napokban megint úgy megbántotta, hogy ha rágandó!, még most .is szúrást érez a szívében: Egész éjjel osztályozták, szállították a halat, s reggel lett, mire elkészültök. Le sem feküdt, mindjárt reggelit készített, rendbehozta a gyerekeket, kitakarított, s főzéshez látott. Pontosan tizenkettőkor beállított az ura. Mér csak a tarhonyának kellett párolódni, s csalk azért nem merte ki a levest, mert tudta, hogy az ura evés közben nem szeret várni. — Mindjált készen vagyok — mondta neki —, tíz perc múlva ebédelünk. Az urában fellobbant az indulat, rekedt és vörös lett a dühtől: — Mi az, nagyságos asszony? Maga ellőtt az ura már senki? Kutya, sildnek ebéd sem jár? Vagy ha jár, akámnlcar odavethetjük neki? _______VIHAR UTÁN__________________________________3 Az zal ssrkonfordult, s a rémülettől dermedt gyermekek szeme láttára úgy bevágta a konyhaajtót, hogy ‘két ablaküveg kirepült utána az udvarra. Tudta, hogy az urának nem volt útja, akár órákat is varhatott volna. Estig mégsem látta, akkor is úgy jött haza, hogy egy szava sem volt hozzá. Az első ilyen összecsapásnál csicsította, kérdezgette, mi baja, de rájött, hogy ez csak claj a tűzre, ettől még hangosabb a botrány. ' 11 i^V. Azelőtt, míg ő munkásnő volt, hányszor kitakarított, miire 6 hazajött. hányszor várta vacsorával, hányszor fektette le a gyerekeket. Nem kívánta, nem kérte tőle, éppen ezért jólesett ez a figyelem. Most pedig a legcsekélyebbet sem teszi mag. Egy kis vizet, egy kis fát nem hozna be hónapszámra, s ha lehet, gáncsoskcdik, fitymálja az ő házimunkáját. __ Az asszony felál'lit az íróasztal mellől, s erős, szépformaju kezet, súlyosan az asztalra ejtette, mint aki fogadalomra készül: Ezen pedig változtatni kell, hiszen egyre rosszabbodik a helyzet, s a végén ki tudja, mivé fajul. Hiszen ők együvé tartoznak, szeretik, tehát lehetetlen, hegy meg ne értsék egymást. Ha törik, ha szakad, akkor is kiveszi belőle, hogy mi baja ... Végre is, joga van tudni, hogy iri a kifogása ellene... , Ez az elhatározás megnyugtatta, s indult, hogy reggelit készítsen s felöltözzék. Útközben egy piiilenatra megállt a tornácon. Már erősen ha; na*-0- dott, s a hajok még- mindég kint vesztegeltek: — Miért r.em jönnek? — tette fel önmagának a kérdést türelmetlenül — amikor úgyis tudják, hogy hiába, s ért etilen fejcsóválás- sal, új gondba merülve indult fakása felé. A két párhuzamosan haladó halászhajót mint papírcsónakokat dobálta a szét vihar. A jobboldalt hajón, a hálófeűhúzó gép: a csörlő mellett igen magas termetű, váhartkafcótiba bürkeit, gumicsizmás férfi állít. Felső teste ide-oda imbolygóit a huiíflámzás szerint, de lába megingathatatlan erővel tapadt a hajópadlóra. Egy-egy magasabb hullám felcsapott rá. hogy utána mii (Hó fénycseppre bontva szikrázva permetezzen át a túi- oCdalra. A férfi felegyenesedett, s égő, fekete szeme kutatva tekintett a víztükör felett a hosszú háló másik végére, ahol a halászmeste.r csónakja ti kozot t a hullámokkal. Folytatjuk.
