Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)
1956-04-12 / 87. szám
Csütörtök, 1956. április 12. SOMOGYI NÉPLAP 3 Hova fett a ftaposfiomokiak elsősége? A Kaposvári Járási Tanács legutóbbi versenyhíradója beszámol a községek közti nemes vetélkedésről, a felszabadulási versenyszakasz eredményeiről. Ismerteti a híradó, hogy olyan községek kerültek az élre, melyek eddig alig hallattak magukról, mert az eddig élenjáró, az elsőséget már-már bizonyosra vevő községek vezetőit a sikerek megszédítették. Azt hitték, hogy a versenyszervező, felvilágosító tevékenység fokozása nélkül is eljutnak a célba. Az ő hibájukon múlott, hogy ez nem így sikerült. így történhetett meg, hogy az a Kaposhomok, amely jóidéig biztosan tartotta az első helyet, a felszabadulási versenyben megelégedett a 16. hellyel. Bizonyos, hogy a tanács vezetőinek megelégedettsége vált a to-f vábbi előrehaladás gátjává. Okulja-11 nak ebből a tanács, a pártszervezet*' vezetői. r A begyűjtési versenyben az ar Kisasszond tört az élre 103,3 száza-*' lékos teljesítésével, amely tíz nappali ezelőtt még a 15. volt a községeké közti versenyben. Fontos azonban, hogy az itteni elvtársak ne váljanak önelégültté, dolgozzanak úgy, hogy végig megtartsák az első helyezést. A Kaposvári Járási Tanács versenyhíradója sok segítséget ad a községeknek, de még Jótékonyabbá válik, ha a vezetők több gondot fordítanak arra is, hogy a versenyhíradó ne 9—10 nappal, hanem legkésőbb 2—3 nappal az értékelés után eljusson minden községbe. Az 1956, évi kollektív szerződéseket most kötik: megyénk állami gazdaságaiban Most folynak az állami gazdaságokban az 1956. évi kollektív szerződés^ kötések. Ebbe a munkába a gazdaság pártszervezete, üzemi bizottsága a dolgozókat is bevonja, hogy jó javaslataik figyelembevételével minél sikeresebben küzdjenek a tervek túlteljesítéséért. a dolgozók szociális körűimé nyernek további javításáért. fi dolgozó!« segítségével a termelés nöYeSssfeórt A Balaíonboglári Állami Gazdaságban többelv között a tervezett 350 ezer darab szőlőszaporító anyag helyett 400 ezret termesztenek úgy, hogy a harmatgyökerezésre új módszert vezetnek be, és a talajelőkészítést tovább javítják. Ez majdnem 200 ezer forint többlet jövedelmet jelent a gazdaságnak, és az 5 százalékos önköltségcsökkentéssel -pedig mintegy 140 ezer forint megtakarítást érnek eb A két és fél millió sima alanyvessző helyett 2,7 milliót termetnek. Az állattenyésztésnél a tej önköltségét 4 százalékká! csökkentik litcrenkint, ami évente 68 000 Ft többletet jelent. Tejbeadási köteiezettsé Süket 112%-ra teljesítik, ami 170 ezer forinttal növeli a gazdaság jövedelmét. Az állami és munkafegyelem betartásáról, a társadalmi tulajdon védelméről rendszeres ismertető előadást tartanak. A dolgozók szakképzettségének emelése céljából 30 fő részére ezüstkalászos tanfoJyamot szerveznek, és 10 dolgozó traktoros-gépész előkészítő tanfolyamon vesz részt, A bérezéseik ismertetésére 30 dolgozót oktatnak ki tanfolyamokon. Megszervezik az újító-kört, ahol az ész- I szerű javaslatok megvalósításával a termelést tovább növelik. fi dolgozó*« körülményének javítása céljából az idén három jól felszerelt xTYurkáisszállás t létesítenek, ahol külön betegszoba is lesz. Négy dkerüakás még a nyáron elkészül. A balesetek megelőzését elősegítő 10 oktatófilmet vetítenek. Ebben az évben megépítik a gazdaság korszerűen felszerelt harmadik üzemi konyháját is. A jó és olcsó étkeztetés végett a lengyeltóti üzenegységnél konyhák éri észetet létesítenek. A mezőn dolgozók ellátására pedig egy éthordó kocsit állítanak be. Évente négy kiváló dolgozót iré-t szesítenek jutalomüdüiésben, és be-|[ vezetik a szűrővizsgálatot a beteg- ' ségek megelőzésére. A kulturális ne védőmunkát 7000 könyv segíti edő, megszervezik a kul- túrcsoportot is. A községektől távol-11 eső üzemegységekben rendszereseb- |( ben filmet vetítenek. Eddi-g tíz állami gazdaság kollektív szerződését vizsgálták felül a MEDOSZ Somogy megyei elnökségei, és a napokban megkezdik az ünnepélyes kihirdetést és aláírást is. 2000 méter szövet nem kell senkinek? ! 2000 méter szövet, 300 000 forint érték. Ennyi anyag fekszik el immár több mint negyedéve a Kaposvári Ruhaüzemnél. Ezer gyermekruhát gyárthatnának belőle, ezerrel több gyermekruha között válogathatnának a vásárlók. Ez a kétezer méter szövet azonban itt fekszik felhasználha- tatlanul, egymásra dobálva és lepi a por. Miért? Mert az Újpesti Gyapjúszövőgyár az év utolsó napján, december 31-én adta fel ezt a negyedik negyedre szóló szállítmányt. Kaposvárra már ebben az évben érkezett, a Kaposvári Ruhaüzemnek azonban ebből az anyagból erre az évre nincsen tervszáma. Nem tudta felhasználni a későn érkezett szövetet és ezért felajánlotta á Könnyűipari Minisztérium Ruhaipari Igazgatósága áruforgalmi osztályának. A Ruhaipari Igazgatóság áruforgalmi osztályának azonban nem kell az anyag. A Kaposvári Ruhaüzemnek sem. Nem úgy a népgazdaságnak. Annak szüksége volna rá, hiszen az Újpesti Gyapjúszövőgyár is azért küldte utolsó napon a szövetet és azért maradt még előzőleg nyolcezer méterrel adós, ment nem tudja a szükségletet kielégíteni. A Ruhaipari Igazgatóságon azonban nem sokat törődnek azzal, hogy ezt az anyagot valahol nagyon jól felhasználhatnák, az sem érdekűi őket, hogy emiatt a Kaposvári Ruhaüzem nem tudja az előírt (normaszinten tartani anyagkészletét és ezért háromhavanként 10 000 forint kamatot fizet. Hiába tiltakozik a Ruhaüzem, hiába tiltakozik a bank, ők hajthatatlanok. Még mindig itt van tehát a 2000 méter szövet, itt van a bankkamat, de hol van itt a népgazdasági érdele? Nem lesz áruhiány a Somogy megyei textilszaküzletekben Kaposvárott, a Széchenyi tér egyik ' sének szakvéleménye. Minden egyes .t»i—.. Amíiiotánoir hoiórüH nítain I ruhadarabot minőségileg is átvizshatalmas épületének bejárati ajtaja felett hatalmas cégtábla hirdeti, hogy a Déldunántúli Textü- és Felsőruha Nagykereskedelmi Vállalat lerakata van ott, ahol hajdanában egy füstös kávéház székelt. Hatalmas árubőség, no és példás rend, ami szemébe tűnik a belépőnek. Pedig nem könnyű ám elhelyezni azt a több ezer férfi- és fiúöltönyt, amely a közelmúltban épült új raktár földszintjén van elhelyezve. Találunk itt férfiruhákat minden színben és minőségben. Természetes, most a tavaszi és nyári öltönyök várnak elsősorban eladásra — mégpedig igen jó minőségben — hangzik ICiss Lajos, a raktár felelőÁ niklai „sóhajok hídja” (Újságírót ritkán ér olyan élmény, mint minket a niklai határban a minap. Egy rozoga híd mellett vitt el az ütünk. Olyan gyatra alkotmány, hogy már csak hálni jár bele — a pillér! Be azért f meglepődve figyeltünk fel, hogy ; sírni, panaszkodni kezd! Meghúzód- < tunk a kitört támasztéka mellé, s i feljegyeztük alábbi panasz-zengze- í tett.) | — Hej, micsoda tekintélyen volt nekem egykor! Még az a címeres fehér túzok is megsüvegelt engem, : amelyik a Bera-patak partján, az öles fűben csatangolt egykor körü- lőttem. Nem csoda ám! Büszlcék voltak akkor nám a niklaiak! Hetedhét határban nem akadt ilyen : erős támfájú híd, mint én voltam. Tölgyfa eresztékeim meg se nyisz- szánták, ha 20—30 mázsás drága terményekkel púpozotlan megrakva vágtattak végig rajtam a fogatok. Egész nemzedékek felnőttek : már annak a drága búzának a lisztjéből. amelyiket az én hátamon vitetek át. Most? Nyöszörgés az életem. i Ember se tud végiglépkedni lógó ■ deszkáimon, nemhogy egy állat! j ktár megéltem vagy ötven eszten- > dót. De mi ez a hidak életéhez ké- | Pest? A niklai parasztoknak van (dm esze ahhoz, hogy a határból melyik úton s milyen irányba vigyék haza terményeiket. S annak I is megvan az oka, hogy engem 1 miért éppen ide tettek a Bera- I Pafoíc fölé. Minden út erre fut el 1 Mc.k rajtam keresztül vihetik hazc szorgalmuk drága gyümölcsét, a legcélirányosabb úton, a legrövidebb idő alatt. A niklai emberek igen szorgosak voltak, mióta én tudom az eszemet. Ha kell, még a hegyeket is kimozdítják a helyükből. De énrólam megfeledkeztek. Nagy hiba, nagy hiba. »Hídeszem« ezt a nagy bajt fel nem tudja érni!... (Ugylátszik, észrevette, milyen nyitott füllel figyelünk rá, mert így folytatta:) — A minap is itt számolgatott a tanácselnök tört támasztékom mellett. Azt is mondta: Nohát, ott1 a tanács udvarán az a tizenkét köbméter fa! Megér vagy 15 000 forintot. Rozzant idomaimat a niklai ácsok — élükön Harangozó Ferenccel — egészen simán rendbehozhatnák. Csak egy kis társadalmi munka kéne még hozzá. Érdekes, érdekes! Tavaly — mert lyukas voltam már akkor is — tizennégy szép magyartarka riskát a patak hideg vizén hajtották keresztül. Meggyulladt a tüdejük. Elpatkoltak szegények. Kár, kár értük! A tanácselnök azt is felbecsülte, hogy ezzel 42 000 forint kár érte a nik- laiakat. Dehát rozzantak a lábaim. En nem tudok hozzájuk menni, hogy segítséget kérjek tőlük. Hid vagyok, de fáj minden tagom. Hová menjek, kihez forduljak? (Ennyit a híd. Mi se teszünk hozzá semmit. Csak közöljük feljegyzett jajgatását. Vajon meddig sír ott egymagában, míg sor kerül kijavítására. felavatására?) gálnak. A minőségi ellenőrzésnél épp a Vörös Október Ruhagyár által szállított kamgarn-öltönyöket vizsgálják, s hamarosan bizony itt is, ott is feltűnik egy-egy hibás darab. — Mi történik ezekkel? — tesszük fel a kérdést. — Kifogásoljuk a szállítást — hangzik a válasz — s ennek eredményeként rendszerint az uyen hibás gyártmány leértékelt áron kerül majd a fogyasztóhoz. Odébb hatalmas csomagok jelzik, hogy újabb szállítmányok érkeztek. Ezek mind-mind minőségileg átvizsgálva kerülnek helyükére, a raktárakba. Mert mindennek j megvan a maga helye. A Textil ' Nagyker. dolgozói otthonosan mozognak a hatalmas raktárakban, de nemcsak ők, hanem a vásárlók is. Ezek a vásárlók a kiskereskedelmi vállalatok vagy földművesszövetkezetek megbízottai. A Kaposvári Föld művesszövetkezet vásárlását éppen akkor csomagolták, amikor ott jártunk. A Nagybajomi Földművesszó- vetkezet egyik boltkezelője raktárról raktárra járva vásárolt. Elégedetten nyilatkozott a Textil Nagyker. munkájáról s az áruellátásról. Mint mondotta: textil méteráruban, szövetben, konfekcionált áruban, egyszóval mindenben talált a nagybajomi vásárlóközönség igényeinek megfelelő árut. Ez évben nem lesz egyetlen hiánycikkünk sem — toldja meg a szót. Egy másik boltos női kétrészes kész ruhákat, rakott aljakat válogatott. Nagy a forgalom a szép piké-anvagoknál, s igen sok karton is az expediáló részleghez került aznap, hogy holnap vagy hol napután megjelenjék az állami vagy a földművesszövelkezeti kiskereskedelem árudáiban, boltjaiban. S folyik a munka. Uj áru érkezik. Összeállított csomagok kerülnek a várakozó teherautókra vagy a postára, mint ahogy egy nagykereskedelmi vállalatnál ez megszokott dolog. — Épp olyan kereskedők vagyunk, mint a kisker. vagy a föld- szöv. dolgozói — felelte kérdésünkre Kiss Lajos elvtárs. Ez a megállapítás helyes. S csupán annyit fűzünk még hozzá, hogy kereskedelmi vállalatainknál is szeretnénk az üzletekben azt a szép rendet látni, amit a Textil Nagyker-nél, s azt az udvarias és figyelmes kiszolgálást megtalálni, mint amit ugyancsak a Textil Nagyker-nél láttunk. MINT PARTTAG, VÖRÖS ISTVÁN PEDAGÓGUS MÉG LELKESEBBEN DOLGOZIK Másfél hónappal ezelőtt a somogysámsoni pártszervezet taggyűlésén egyszerre emelkedtek a fejek fölé a kis, vérvörös könyvecskék: a taggyűlés egyhangúlag szavazott Vörös István párttaggá való felvétele mellett. Nem sok szó előzte meg a szavazást, olyan elvtárs elfogadása mellett döntöttek, akit mindnyájan jól ismernek, hiszen többéves együttes munka van már ismeretségük mögött. Vörös elvtárs első ajánlója, a községi tanácstitkár azzal kezdte felszólalását, hogy bátran ajánlja a párt tagjai közé; öt éve ismeri, együtt kezdték a munkát Somogy Sámsonban. Azóta mint községi tanácstag, a végrehajtó bizottság tagja ’aktívan dolgozik, szívvel-lélekkel ellátja tanácstagi tennivalóját, más társadalmi munkából is mindig kivette a részét. Vörös István tehát teljesjogú tagjává vált pártunknak. Fiatal kora ellenére nagy utat tett meg addig, míg megérlelődött benne a gondolat, míg felismerte, hogy a legjobbak élcsapatában a helye. Érdemes bepillantani életébe, sokunknak szolgál tanulságul. Kilencedmagával nőtt fel a tapsonyi tanítólakásban. Harmadmagával tanító lett, van, aki gyógyszerésznek készül, akad könyvelő és kisdiák a testvérek között. Már ennyi után is elképzelhető, hogy nem volt gondnélküli a Vörös-család élete. István az érettségi után orvosnak készült, minden vágya az volt, hogy hetegeket gyógyíthasson. Ezért iratkozott be a pécsi orvosi egyetemre. Egyetemi éveinek kezdete éppen a fel- szabadulás utáni nehéz esztendőkre esett, amikor államunk még nem tudott annyit segíteni az ifjúság tanulásához, mint napjainkban. Istvánnak le kellett mondania szép terveiről, olyan pályát kellett választania, ahol rövidebb tanulási idő után, hamarabb állásba mehet. A családhoz a pedagógus pálya állt a legközelebb, ö is ezt választotta. A kitűnő eredményű képesítő, a tapasztalatokban gazdag gyakorlóév után Somogy- sámsonba helyezték és két év után rábízták az öttanerös iskola vezetését. A fiatal, jóval harmincon aluli fiatalembernek tág teret adott az élet, nem utolsó sorban a párt, amely mind többet segített neki és mind nagyobb feladatokkal bízta meg. Vörös István azonban nem ijedt meg a sok munkától, segíteni a tanácsnak, az ifjúsági szervezetnek, részt venni a felnőttek nevelésében — mindre volt idő. Pedig az iskola, a tantestület munkájának ellenőrzése sem kis gondot okozott a kezdő tanítónak. S az eredmény? Nem volt meddő az igyekezet. A tantestülettel elérte, hogy minden tanuló elvégzi a nyolc osztályt, sőt vannak idősebi» fiatalok, akik a pedagógusok segítségével magánúton végzik a hetediknyolcadik osztályt. A népművelési munka is fellendült. Iskolásokból, DISZ-fiatalokból színjátszó csoportot szerveztek. Három év alatt 7—8 ezer forintot gyűjtöttek össze a bevételekből az iskola átépítésére, a kultúr- ház tatarozására. így ismerte meg községe Vörös István iskolaigazgatót; Ezért jelölte választókerülete tanácstaggá, ezért választotta be a tanácstagság a végrehajtó bizottságba. Most, ahogy itt beszélgetünk a petróleumlámpával gyéren világított tanítói lakásban Vörös elvtárssal, fiatal feleségével, szinte világít a két ember arca a boldogságtól. Szívüket adták eddig is a munkába, de mióta a férj zsebében van a párttagsági könyv, mintha új értelmet nyert volna mindkettőjük munkája. Ez talán a sok-sok tervben nyilvánul meg elsősorban. Van ebben a tervben mindenből egy kicsi: a község szépítése, az iskola kerítésének elkészítése, énekkar szervezése, a tavaszi mezőgazdasági munkák fokozott segítése, új DISZ-tagok szervezése és még sok minden. Hogy miért kérte felvételét a párt tagjai sorába Vörös elvtárs? Nehéz, de ugyanakkor könnyű is e kérdésre a válasz. Azért, mert munkája, melyet igen becsületesen, dicséretre méltóan végzett eddig is, szorosan kapcsolódik a párt feladatainak megvalósításához, mert ebben sokat segített a párt, mert meggyőződése közénk valónak avatta. — A párt segített, a párt emelt felelős munkakörbe, s ezért nemcsak hálával tartozom a pártnak. Munkámmal akarom leróni a hálámat, s úgy érzem, akkor még többet tehetek, ha párttag vagyok. Ezért kérte felvételét, s ezért fo gadta el minden somogysámsoni kommunista, amikor tagjelöltnek, majd februárban, amikor párttagnak vették fel Vörös István elvtársat. P. L-né A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL „Minden falunak olyan orvosa legyen, mint a miénknek“ Iskolánk szülői munkaközössége nevében arról szeretnék beszámolni, hogy lábodi körzeti orvosunk, dr Bérdi János hogyan ügyel Mike lakóinak egészségére, hogyan tanít bennünket gyermekeink egészséges nevelésére. A szülői munkaközösség szervezetében lcéthetenloént tart egészségügyi előadásokat. Körzetéhez hatezer ember tartozik. Munkája sokszor a késő estébe nyúlik, mégis szívesen felel arra a számos kérdésre, amit a szülők a különböző betegségekről, azok megelőzéséről tudni akarnak* Amíg az édesanyák, édesapák a mezőn dolgoznak, a gyermekek egészségére az óvónőkön kívül a mi doktorunk is vigyáz. Azon- is fáradozik, hogy Mike községnek szép, világos, egészséges orvosi rendelője legyen. Ezúton köszönjük meg orvosunk fáradozását. Azt kívánjuk, minden falunak, városnak olyan orvosa legyen, mint a mienknek: dr. Bérdi János. A mikei szülői munkaközösség nevében: KACSAR JÖZSEFNÉ, FÜRTS ISTVÁNNE. Megbeszélés — a sötét folyosón Annyi tiszteletet adj mines — a tanácsházát szélest a tanácsház sö- meg imr. soknak, ameny- jelöltük meg. El Is jött tét folyosóján, a falnyit magadnak is meg- a tsz vezetősége, s a maik támaszkodva Mun- kívánsz — tamtja a szó- tanácsház folyosóján kámik tehát így is ered- Oás-mondás. Kovács várakoztunk 7 órától, menyes volt. De joggal hegy majd csak jön a háborított fel bennűn- vb-elnök és bemehetünk az irodába Úgy 8 óra lehetett, amikor az elvtárs, a kaposkeresz- túri vb elnöke sajnos nem eszerint él, cselekszik. Ezt az április 6-án történt esetből egyik intézőbizottsági gondolom. A tanács út- tag elment a szomszéd ján meghívtam a tsz kocsmába és kérte az intézőbizottságát, hogy ott tartózkodó vb-eűnö- mint új tsz-szel, meg- köt, jöjjön el az ülésre, beszéljük, milyen se- vagy adja oda a kul- gítséget tud nyújtaná a csőt. Kovács eflvtárs gépállomás. A megbe- nem jött el. A kulcsot szélés helyéül — mivel sem adta oda. Mi azért a tsz-nak irodája még megtartottuk a megíbeket Kovács elvtáms Magatartása, hiszen erejéhez mérten neki is segítenie kellene a termelőszövetkezet munkáját. A leírt esetből nem ez látszik, de még az embertársaink Iránti megbecsülés sem. Duics János gépállomás-igazgató, Fonó. VASÚTÁLLOMÁSOK SZÉPSÉGVERSENYE A Balaton nyáron a hazai és a külföldi dolgozók egyik igen kedvelt, látogatott üdülőhelye. Ezért a MÁV sokat áldoz a balatoni állomások csinosságára, tisztaságára. Balatonmá- riafürdő vasútállomásának dolgozói elhatározták, hogy idén különösen nagy gondot fordítanak állomásuk csinosítására. Terv szerint fogják végezni a parkírozást, kávirágozást. Hogy munkájuk még eredményesebb legyen, versenyre hívták a balaitoMali- gai állomást. Versengésük eredménye 'bizonyosan a virágos, szép állomás lesz. Büszkék lehetünk majd rá mind küifófeii, mind hazai vendégeink előtt. Görbe Zoltán, állomásfőnök.
