Somogyi Néplap, 1956. április (13. évfolyam, 79-103. szám)

1956-04-08 / 84. szám

s m PÁRT- ÉS DISZ-ÉLET m-J A bírálat óta emelkedett a tagdíjfizetési átlag a tabi járásban Nincs még féléve sem, hogy meg­írtuk: a járások között az országban a tabi járás kommunistáinak tagdíj­fizetési átlaga a legalacsonyabb, és ezért felelős a járási pártbizottság, de az alapszervezetek is. A bírálatot akkor a tabi járási elvtársak elfo­gadták. Mi történt a gyakorlatban a bírálat óta? Mindenekelőtt leszögezzük: ha nem is kielégítő még az egy főre eső tagdíjfizetési átlag, mégis lényegesen jobb, mint hónapokkal ezelőtt. Ez t pedig arra enged következtetni, hogy ' a Tabi Járási Párt-végrehajtóbizott­ságon a pártgazdasági munka az utóbbi időben nemcsak a gazdasági és ügykezelési osztályon dolgozó elv­társak feladatát képezte, hanem az egész pártbizottságét. Különösen az instruktorok felelőssége nőtt meg, akik a tagdíjfizetést mindinkább a pártmunka fontos részének tekintik. Legkönnyebben azonban a követke­ző számokban mérhető le a javulás, amely a tabi járásban megmutatko­zik: Nőtt as egy főre eső tagdíjfisetési átlag 1955 novemberében az egy főre eső tagdíjfizetés átlag 4,28 forint volt, ezen belül a termelőszövetkezeti pártagoké 2,27 forint, az állami gaz­daságban dolgozó párttagoké 6,03 forint, a gépállomásokon dolgozó 1 párttagoké 6,88 forint. A bírálat te­hát jogosan érte a járás pártszervei­nek vezetőit, akik hosszú ideig szót­lanul nézték; hogy sok párttag, köz­tük több vezető jóval kevesebb párt­tagsági díjat fizessen, mint ameny- nyit számára jövedelme arányában a Szervezeti Szabályzat előír. Mint említettük azonban, novem­ber óta jelentős javulás tapasztal­ható. Az 1956. évi márciusi tagdíj­elszámolás a novemberihez képest már a következőképpen alakult: a járás kommunistáinak egy főre eső átlaga 5 50 forint, tehát 1,22 forint­tal magasabb, mint az előző év no­vemberi átlaga. Ezen belül a terme­lőszövetkezeti kommunistáké 3,20 forintra emelkedett, tehát a növe­kedés itt 0,93 forintot tesz ki. Az állami gazdasági párttagoké 8,90 fo­rint, 2,87 forinttal magasabb, a gép­- állomási párttagoké 8,20 forintra I emelkedett, 1,32 forinttal több, mint i a múlt év novemberében. Vesetőb, akik nem- a jövedelem arányában ] fiseínek tagdíjat 3 Ezzel nem azt mondjuk, hogy a 3 tabi járásban most már minden II rendben van. Elég sok munkát igc­y ------------------------­ny elt, míg egyes vezetőket sikerült meggyőzni, hogy párttagsággal járó kötelessége jövedelme arányában li- zetni a tagdíjat. Sőt, még nem is si­került meggyőzni minden vezetői erről. Vannak, akik ma is jóval ke­vesebb értékű párttagsági bélyeget vásárolnak, mint amennyit jövedel­mük arányában a Szervezeti Sza­bályzat megszab. Györgypál János elvtárs, a tengődi általános iskola igazgatója például 1810 forintos fi­zetése mellett legutóbb 9 forint tag­díjat fizetett. Hasonlóképpen a kis­béri iskola igazgatója, Kovács Jenő elvtárs is, aki 1570 íqrint fizetése mellett 5 forint értékű párttagság: bélyeget vásárolt. De nem ők az epvedüliek, akiknél a tagdíjfizetés még kívánnivalót hagy maga után. Mindez arra figyelmezteti a párt- bizottság és a pártszervezetek veze­tőit, hogy nem szabad a babérokon megpihenniük. Nem szabad kam­pánymunkának tekinteniük a tagdíj- fizetéssel való foglalkozást, hanem ugyanúgy, mint az elmúlt hónapok­ban, állandóan napirenden kell tar­taniuk. Az eddigi növekedést is úgy érték el, hogy pártbizottsági, párt­végrehajtóbizottsági ülésen, instruk­tort értekezleten, alapszervi vezető­ségi üléseken, a vezetőségválasztó taggyűléseken mint a pártmunka fontos részét tűzték napirendre. A legtöbb vezetőségválasztó taggyűlés könnyen ellenőrizhető határozatot is hozott erre vonatkozóan. A kisbár- anáti és a karádi pártszervezet pél­dául összegszerűen meghatározta hogy bizonyos idő elteltével meny­nyivel emelik az egy főre eső átla­got. Jövedelem és öntudat — a tss-párttagok tagdíjfizetésének emelője Különösen alapos munkát igé­nyelt bebizonyítani a termelőszövet­kezetek párttagjainak, hogy leg­többjük jövedelméhez képest rend­kívül kevés tagdíjat fizet. A felvi­lágosító munkát a vezetők példamu­tatására — akik most már 5—10 fo­rintot fizetnek — és a termelőszö­vetkezeti párttagok öntudatára ala­pozták. És hogy nem eredménytele­nül, erre többek között bizonyíték a Bonnya-pusztai tsz pártszervezete, ahol az egy főre eső átlag elérte az 5,50 forintot A bedegkéri Vörös Zászló Termelőszövetkezet pártszer­vezetében az egy főre eső átlag 4,60 forint, az andocsi Sztálin Tsz-ben 3,05 forint. Tehát amint látjuk, a tsz-ekben is lényeges emelkedést ta­pasztalhatunk, különösen ha azt vesszük alapul, hogy a járás több termelőszövetkezetében a múlt év őszén még a 2 forintos átlagot sem érték el. Most már csak elvétve akad ilyen, márciusban például egyedül a somogymeggyesi Ságván Tsz pártszervezetében volt 2 forin­ton alul az egy főre eső átlag. Azon­ban, hogy ilyen még egyáltalán elő­fordul, feltételezi, hogy mind a já­rási, mind pedig a községi, a ter­melőszövetkezeti pártvezetőknek to­vábbra is meggyőző szóval kell fel­keresniük ezeket az elvtársakat. Meg kell értetni velük, hogy a ter­melőszövetkezetben elért jövedelműi; jóval magasabb annál, mint ami­lyen arányban tagsági díjat fizetnek. Meg kell értetni velük is és mind­azokkal a párttagokkal, akik e párt­kötelességüknek csak részben tesz­nek eleget, hogy a párt tagjainál; erejükhöz mérten támogatniuk kell a pártot gazdaságilag is. És ez első­sorban a tagsági díjfizetésben jut ki­fejezésre. A párt visszaadja, amit tagjaitól kap A párt csak eszerint tudja gazda­ságilag ellátni alapszervezeteit. Sa­ját szemükkel győződhettek meg er­ről a tabi járási elvtársak is, hiszen több pártszervezet kapott gazdasági támogatást a párttól a közelmúlt­ban. Hét alapszervezetet vaskályhá­val láttak el a télen, köztük a tö- rökkoppányit és a bedegkérit. A so- mogydöröcskei és a kapolyi párthe- lyiségbe a télen köttették be a vil­lanyt. Az április 4 tiszteletére »a leg­szebb párthelyiségért« indított ver­seny győztesei részére a párt hét néprádiót küldött a tabi járásba. Ki­osztásukra ugyan még nem került sor, de a verseny során a legesélye­sebbnek a kapolyi, a bedegkéri, a törökkoppányi és a bábonyi párt- szervezet bizonyult. Összegezve tehát az elmondottakat: a tabi járásban a bírálat óta elis- merésreméltó javulás mutatkozik, az egy főre eső párttagsági díj fizetésé­ben, de még mindig nem érték el a azülcséges szintet. Azonban ha a pártbizottság, a pártszervezetek to­vábbra is a pártmunka szerves ré­szeként foglalkoznak a tagdíjfizetés­sel, minden remény megvan arra, hog> a tagdíjfizetés a jövőben is ál­landóan felfelé ível. Vucsák Magda A kötéséi Előre Tsz-ben is váljék vezető erővé a pártszervezet kötesd Előre Tsz alapszervezetében többször vem tartották meg a taggyűlést, mert a párt­tagok egy része nem jelent meg. Legutóbb a múlt hé­ten maradt el a taggyűlés, pedig vem kisebb dolog­ról lett volna szó, mint az SZKP XX. kongresszusá­nak ismertetéséről. Jóllehet a pártvezetőség megtette kötelességét — bizonygatja Kibédi Béla elvtárs, a tsz párititkára. Majdnem minden párttaggal ö maga kö­zölte, hogy miről lesz szó. A 25 párttagból azonban alig tízen jöttek össze. Es kérdezés nélkül sorolja, hogy mik a hibák a tsz pártéleiében. Zökkenők vannak az oktatásban is. Ha azt akarja, hogy a hallgatók többsége részt vegyen a foglalkozásokon, szerda délutánjait arra kell fordí­tania, hogy mindenkinek szóljon, hívja őket a sze­mináriumra. A tagdíjfizetés sem Ikielégítő. Bár 100 százalékos a tagdíjfizetés, a progresszivitással azonban baj van, mindössze 3 forint a havi átlag. Segíteni mindezen csak úgy lehet, ha megkeres­sük: hol vétette el a dolgot a pártvezetőség, mit kell másként, jobban csinálni, mint eddig. Qzóba kerül ezért az elmúlt évek munkája is, hogy fényt deríthessünk, mi az oka a nagy­fokú passzivitásnak. Sok dicsekedni való nincs a múlt­ról. Pártélet csak papíron volt, taggyűléseket meg sem kíséreltek tartani, ha valaki eljutott odáig, hogy kérte tagfelvételét, az egyik titkár a sok közül azzal utasí­totta el: elegen vagyunk, nincs szükségünk senkire. Mindennek azonban már több éve. Az élet nem állt 'deg, sőt, igen rohamosan fejlődött, vele az emberek. Párttagok és pártonkívüliek. Győzött a nagyüzemi mezőgazdaság Kötésén is, a község parasztjainak több mint 80 százaléka tagja valamelyik tsz-nek, igen sokan beléptek az Előrébe is. A kommunisták is együtt nőttek a feladatokkal, c’jak kicsit lassan. Lassan, mert nem volt olyan veze­tősége a pánszervezetnek, amely kibontakoztatta volna « kommunistákban rejlőképességeket, formálta, alakí­totta volna a kommunistákat. Kibédi Béla elvtárs sze­mélyében most olyan titkár került az alapszervezet elere, akinek mindehhez megvannak a képességei, aki s°kkal eredményesebb munkát tud végezni, mi/nt elődei. A jószándék és a képesség azonban még nem min- f”. Hogy eleven pártélet pezsegjen a tsz-ben, szük­van minden kommunista aktivitására, segíteni nkarásá ra. , zámszerüleg is gyenge a pártszervezet. Hogy a múlt évben miért csak három tagjelöltet, illetve tagot vettek fel, s az idén még egyet sem, arra nehezen tud elfogadható választ adni Kibédi elvtárs. Igaz, gyökeréből kiirtották azt a nézetet, hogy elegen vannak, s szívesen vesznek fel új tagokat — ha ké­rik. Erre azonban a példa szerint kár várniuk. Ugye, ara sem vártak ölhetett kézzel, hogy az egyéni gaz­dák kopogtassanak a tsz ajtaján és kérjék felvételü­ket, hanem ők maguk mentek hozzájuk, hívták maguk közé. Ha ezt tennék a párt számszerű erősítéséért is, az eredmény itt sem maradna el. Kibédi elvtárs szerint pártvezetöségi ülésen foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és négy-öt dolgozó nevénél meg is állapodtak, hogy ve­lük gyakrabban foglalkozik a vezetőség, s néhány hó­nap alatt alkalmassá nevelik a tagjelöltségre. Reichert Zoltán brigádvezető egyike azoknak, akiknek két év­vel ezelőtt elutasították felvételi kérelmét. Róla se feledkezzék meg a pártvezetőség. Ezek az elvtársak megsértődtek, visszahúzódtak. Be kell gyógyítani a régi sebeket. Beszéljenek őszintén, nyíltan velük, és ők ha érzik, hogy szükség van rájuk a pártban, biztosan nem zárkóznak el a belépéstől. iNe feledkezzenek meg a fiatalokról sem. Ttz- , tizenkét DISZ-korú fiatalja van a szövetkezetnek, azonban csak kettő tagja a pártnak. Pedig jól dolgoz­nak, tanulnak is, készülnek a párttagságra. Hogy mi­nél előbb elérjék azt a fejlettségi fokot, elsősorban a párlvezstőségen áll. Alakítsák meg hamarosan a DISZ- csoportot, bízzák meg a fiatalokat rendszeresen fel­adatokkal, s végzett munkájuk alapján vegyék fel őket is a párt tagjelöl.tjei közé. Jl/Tegbizatásókat kell adni minden párttagnak, s azoknak a pártonkívülieknek is. akik bizo­nyos idő múltával felvehetők a pártba. Ezzel több fel­adatot is megoldanának. Megjavulna a pártélet, a pár­tonkívüliek is éreznék, hogy a kötcsei Előre Tsz-ben is vezető erő a pártszervezet, könnyebbé válna a párt számszerű erősítése is. A kommunisták cselekvő mun­kája magával hozná a pártonkívüliek aktivitását is, ennek eredményét pedig forintra válthatnák a tsz-ben: többérő munkaegységre, több terményre, bútorra, ruhára, emelkedő életszínvonalra. PÓCZA JÁNOSNÉ VITASSUK MEG! Milyen feladataink vannak az ifjúság nevelésében ? PÁL JÁNOS KAPOSVÁRI DISZ JB MUNKATÁRSA, A DISZ FŐISKOLA HALLGATÓJÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA: _ r P ártunk Központi Vezetőségének 1955. május 8-i határozata ér­tékelte az ifjúság nevelésében elért eredményeket és megszabta a DISZ-szervezetek feladatát. A párthatározatot minden pártszerve­zetben megtárgyalták, és végrehajtására tervet dolgoztak ki. A pártalapszervezetekben még mindig vannak olyan vélemé­nyek, mint a lap vitaindító cikkírójáé, hogy az ifjúságot az nevelje, akinek ez a hivatása: a pedagógus, a szülő és a DISZ. Az ifjúság nevelését azonban külön-külön sem■ a pedagógus, sem a szülő, de még a DISZ sem tudja megoldani, csak úgy, ha az ifjúság nevelése az egész társadalom ügyévé válik. A Központi Vezetőség idézett határozata elsősorban nekünk, leommunistáknak, ifjúsági ve­zetőknek tette feladattá, hogy az ifjúság nevelését társadalmunk min­den tagjának szívügyévé fejlesszük. Hogy ezt mi módon érhetjük el? Elsősorban úgy, hogy minden kommunista, minden vezető, társadal­munk minden tagja a saját munkahelyén, a maga közösségében egyé­ni példamutatással vegyen részt az ifjúság nevelésében. Ifjúságunk többsége tisztelettudó, becsületes, a termelésben pél­dásan megállja helyét. Fiataljaink tele vannak tettvággyal, bátrak, az új iránt fogékonyak, és könnyen lépnek az új útra. E nemes tulaj­donságokra bátran kell támaszkodnunk, s az a feladatunk, hogy az ifjú kor e sajátosságait segítsük kibontakozni, a szocialista erkölcs követelményei közölt fejleszteni. Ennek azért is nagy a jelentősége, mert ebben a korban dől el sok olyan fontos dolog, mint a pálya- választás, családalapítás, amely mind, mind meghatározza, milyen ember formálódik a fiatalból. Mindez amellett bizonyít, hogy az ifjú­ság szocialista nevelése igen sokrétű, bonyolult feladat, amely hosz- szú, türelmes munkát igényel. A DISZ célkitűzése helyes, amikor ez ifjúságot a szülők, az idő­sebbek tiszteletére, a haza, a párt, a munka iránti szeretetve neveli. E munkát a DISZ azonban csak akkor végezheti eredménnyel, ha se­gítik a szülők, a pedagógusok, az egész társadalom. A közösség neve­lése a leghatásosabb nevelő erő, mert a fiatal az iskolában, a szü­lői házban, a munkahelyen egyaránt érzi a kedvező ráhatásokat, és szinte észrevétlenül formálódik, nevelődik szocialista emberré. Ezért helyeslem Vas elvtárs elhatározását, hogy önként, minden felszólítás nélkül kért a párttól megbízatást az ifjúság körében vég­zendő munkát. Példája követésre méltó minden kommunista szá­mára. SZÖNYI ISTVÁN ZÁKÁNYI ÁLTALÁNOS ISKOLAI TANÁR HOZZÁSZÓLÁSA: * z utóbbi hetekben sok érde­kes írás látott napvilágot a Somogyi Néplap hasábjain az ifjú­ság neveléséiről. A téma nagyon aktuális, hisz mindenki jól tudja, hogy ifjúságunk viselkedése, a tár­sadalom iránti magatartása még sok kívánnivalót hágj' maga után. A helyzet azonban nem olyan tragikus, ahogy azt sokan ítélik. Azt. hogy az ifjúság nagyobbik része kiválóan megállja helyét a munkában, még a iegsötétenlá- tóbbaknak is be kell látniuk. Per­sze ma is akadnak olyanok, akik­nél; nem »jószágé-« a munka, ez a réteg azonban mindig vékonyabb lesz. Hazánkban megszűnt a munka­nélküliség. Nem kell hajlongani, kilincselni a1 fásért, minit egykor. Ez olyan tény, melynek jelentősé­gét a mai ifjúság nem érti meg teljes egészében. Természetesnek veszi, hogy miután elhagyta az is- kcüát, bevonul munkahelyére, és végzett munkája arányában meg­kapja a bérét. Az önálló keresettel rendelkező fiatal függetlenebb, öntudatosabb, mint az egykori ifjú, ál cinek nem volt állasa, vagy éhibérért dolgo­zott. A mai ifjú nyitott szemmel jár, könnyen észreveszi a hibákat, de kissé nehezebben az eredménye­ket. Kritikai hajlama fejlett, több­nyire nem rejti véka alá véflemé- nj’ét, de ez a vélemény, amit szó­ban vagy cselekedetben juttat ki­fejezésre, gyakran hamis úton jár. Vegyünk talán egy példát. Ez a pél­da azt mutatja, hogy az idősebb­nél; kijáró tiszteletadás körül van­nak még hibái;. A köszönésről lesz széf. JT gy pedagógus és egy volt ta­nítványa találkoztak az ut­cám-. Már évek óta nem látták egy­mást. Az ifjú —- nevezzük G. J- nek — 18 éves, 1952. tavaszán hagyta el az iskola padját. Utolsó félévi bizonyítványa elégtelen. G. J. ekkor hetedikes volt. Az isko­la agüációja ellenére nem vc&t haj­landó elvégezni még a VII. osz­tály második félévét sem. Szóval G. J. és volt nevelője találkoztak az utcán, és e találkozás döbbene­tes veit. A pedagógus ránézett az ifjúra, és fejében a sói; gondolat közül hirtelen élesen előugrott egy kép. A kép zimankós, hideg hó­vihart ábrázolt. Leszegett fejjel baktatott, haza a viharral szemben G J., mint kisdiák, nem is sejtve, hogy nevelője sílécéveű a lábán a nyomában halad, nehogy a hegyi horgosok egyikébe esve baja történ­jék a gyereknek. De mire gondolt a találkozás pil­lanatában G. J.? Nem tudni. A nevelő azonban a gyűlölet és le­nézés ádáz szikráján kívül nem lá­tott mást az egj'kori kisdiák szemé­ben. miközben elment mellette szótlanul, köszönés nélkül. Felvetődik a kérdés: miért nem üdvözölte G. J. volt nevelőjét? Egy­szerűen azért, ment benne egykori elnyomóját látta, aki kényszeríteni akarta — végső soron a törvény igénybevételével — az iskola elvég­zésére. Ki a felelős azért a téves né­zetért, amelyet egyes ifjak hangoz­tatnak, hogy nem fontos a tudás, a műveltség, mert a kapa vagy más szerszám nyelét anélkül is meg le­het markolni? Ki a felelős, ha egyesek durváik, nem tisztelik az idősebbeket, trágár szavakkal do­bálóznak, vagy úgy elmennek idő­sebb ismerőseik mellett, hogy még csal; nem is biccentenek? Felelős mindezért a család, az iskola, a DISZ-szervezet, szóval az egész társadalom. i a teendő, mát lehet tenni, hogy öntudatosabb, fegyel­mezettebb legyen ifjúságunknak az a rétege is, amelyben mindezek a tulajdonságok még csal; szikra for­májában vannak meg? Tulajdonképpen a családnál kell kezdeni. Sajnos, sok esetben más­képpen nevel a család is, meg az iskola is. E kérdés megoldását rá kell bízni a nevelőkre. Ok a szak­értők abban, hegy megszűnjék e kettős nevelés. Mit tehet a DISZ-szervezet7 Először is be kell szervezni a szer­vezeten kívül levőket, mert a leg­több hiba náluk fordul elő. Nem ártana elmélyíteni és nívóssá len­ni azokat az előadásokat, amelyek az emberek egymáshoz való viszo­nyát tárgyalják. Nem utolsó sor­ban a vezetők személyes példamu­tatása ás rengeteget számít. Jó len­ne, ha megjelenne egy Ids köny­vecske, amelynek talán az volna a címe: Az öntudatos fiatal így vi­selkedik. vagv rövidebben: Dlem- kódex. Egy ilyen szocialista tarta­lommal telített könyv óriási szol­gálatot fenne, annak ellenére, n.\gy a betű még csak betű ugj'am, és nem viselkedés. /) ^zefcglalva 'megállapítható, ^ hogy bizony még sok tenni­való van az ifjúság nevelésével kapcsolatban. Fontos, hogy egyes téves eszmék ne terjedjenek, fon­tos, hogjr az ifjúság tanuljon minél többet, fontos, hogy szervezeteik egységesek, összehangoltak legye­nek, jó, erőskezű vezetőkkel. Ezek a vezetők pedig tartsák szem ellőtt, hogy nem szégyen, ha valaki mám tud valamit. Forduljanak bizalom­mal az idősebb, tapasztaltabb étv- társaiikhoz, vagy ha azok kérés nél­kül akarnak segítő kezét njTÍjtam,. ne utasítsák vissza. ^ *▼/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents