Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-25 / 73. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. március 26. K. J. Vorosilov és Norodom Szuramarit | TAVASZI SOROK |ÉRDEKESSÉGEK kambodzsai király táviratváltása irtneu-on/iao. ‘Moszkva (TASZSZ). Norodom Szu- ramairStinaik, Kambodzsa királyának megkoronázása alkalmából K. J. Vo- rosölov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot intézett a királyihoz. Norodom Szuramarit, Kambodzsai királya táviraitban köszönte meg az| üdvözlést. Rendkívüli minisztertanács Párizsban A Francia Miniszteirtanács pénteken René Coty köztársasági eílinök ei- nökletével rendkívüli ülést (tartott. A minisztertanács elsősorban Lacoste miniszter rezidensnek és Boru- ges-Maiunoury hadügyminiszternek az (algériai helyzetről szóló 'beszámolóját (hallgatta mieg. Lacoste szerint Algériában a légkör lényegesen enyhült és a helyzet »nem olyan rossz, mint korábban«. A miniszter rezidens több rendeletét fogadtatott el$ a minisztertanáccsal. Az egyik ilyen ^ rendelet szerint növelik a muzulmán^ alkalmazottaik számát a (közágaagatás-í ban és a különböző közüzemekben.| Egy másik rendelet az algériai föld-5 tulajdonra és bankkölcsönök felvé-^ telére vonatkozó intézkedéseiket tar-fj talmaz, ismét másik az algériai föl-^ dek öntözéséről szól Hol van hát a vasfüggöny? Az Egyesült Államok külügyminisztériuma ismét megmutatta ország-világ előtt, hogyan értelmezi a »kapcsolatok szabadságát«. A Transdorld Airlines amerikai légiforgalmi társaság meghívott öt vezető egyiptomi újságírót Amerika-körüU repülőútra, a társaság egyik új utasszállító gépén, amelyet most állítanak be a Kairó—New York vonalon. Az utazáshoz szükséges vízumot azonban az öt újságíró közül csak három kapta meg. A közvélemény önkéntelenül is összehasonlítja ezt az esetet az egyiptomi újságírócsoport tavalyt szovjetunióbeli látogatásával. A szovjet kormány megadta a vízumot az egyiptomi újságírók nagyabb csoportjának, annak ellenére, hogy a küldöttség egyik tagja alapos »-hírnévre« tett szert, mint a Szovjetunióval szembeni ellenségeskedés egyik szítója. Az egyiptomi vendégek háromhetes szovjetunióbeli tartózkodásuk során szabadon utaztak az ország egész területén és részletesen tájékoztatták olvasóikat tapasztalataikról. Tudósításaikban nevetségessé tették azt a koholmányt, hogy a Szovjetunióban vasfüggöny van. »Amikor úton voltunk a Szovjetunió felé — írja Inzsi Rusdi újságírónő, az Al-Musszavar című lapban — feltettem magamnak a kérdést: a szovjet uralkodó körök képviselői valóban kitárták-e előttünk országuk kapuját? Igaz-e, hogy csak koholmány az a vasfüggöny, amelyről mindig azt mondották, hogy légmentesen elzárja a Szovjetuniót a külvilágtól? Moszkvában több száz emberrel találkoztam, akik a világ különböző részeiből érkeztek látogatásra a Szovjetunióba: orvosokkal, parlamenti képviselőkkel, gazdasági szakemberekkel, kulturális személyiségekkel, különböző színű és nemzetiségű turistákkal. Ekkor értettem meg, hogy a Szovjetunió ajtói valóban nyitva állnak és a vasfüggöny nem létezik«. »Ma már magam is nevetek, amikor visszaemlékszem azokra a kérdésekre, amelyek felmerültek bennem útban a Szovjetunió felé — ismeri be Muhammed Hakki, az Al-Izaa című lapban. — Nevetnem kell ezeken az ostoba kérdéseken és csodálkozom, hogyan is merülhettek fel bennem.« Amikor Muhammed Hakki hazatért, megkérdezték, mi tette rá a legmélyebb benyomást a Szovjetunióban. »Habozás nélkül azt válaszoltam — írja —, hogy a békés egymás mellett élésre való törekvés«. Ha összehasonlítjuk, azt a fogadtatást, amelyben a Szovjetunióban részesítették a külföldi vendégeket és azt az eljárást, amelyet az Egyesült Államok külügyminisztériuma alkalmazott velük szemben, könnyen megadhatjuk a választ arra a kérdésre: hol van tulajdonképpen a vasfüggöny? Hallottátok? — tegnap éjjel Szűk, kis résen, a ravasz, Langyos testtel, üde szájjal Becsusszant már a tavasz ... Éretlen még, kopasz, nyűgös, S csecsemődalt nyöszörög, Szél szeszélye sziszeg hozzá, Síró eső csöpörög. Majd fejlődve kék szemet tár, Napsugár fon rá hajat, Meleg szövi fű ruhája Selymes zöldjét ezalatt. Kalaptíísznek bütykös ágra Rügyet robbant, rózsaszínt, S köntösére tündréujjal Hímez arany gólyahírt. Ezüst cipőt hamvas lábra Kígyó-patak bőre ad, Sokszín övét derekára Szivárványnak íve szab. Szép sugárzón, szelíd bájjal, Langy csókkal nyer híveket, S varázslatos boldogsággal Árasztja a szíveket. Hallottátok? — ma hajnalra — Fecskevárón, nevetve Rendezkedik már a tavasz Dús földszagot lehelve. TÖRÖK LÁSZLÓNÉ VITA A FINN PARLAMENTBEN AZ ÁLTALÁNOS SZTRÁJKRÓL Március 22-én a finn parlament esti ülésén megkezdődött a vita arról a koamánynyiiatikozatról, amely beszámolt az általános sztrájknak végetvető egyezményről. A vita késő éjszakáig elhúzódott és március 23-án folytatták. A jobboldali képviselők, különösen a koalíciós /párt tagjai, igyekeztek sötét képet festeni az ország helyzetéről!, törvényellenesnek próbálták feltüntetni a sztrájkot, követelték az általános sztrájk megtiltását. Kuusánen, a finn nép demokratikus szövetsége parlamenti csoportjának elnöke hangsúlyozta, hogy az alkotmány jogot ad a dolgozóknak a sztrájkra, sőt általános sztrájkra is. Kuusinen javaslatot nyújtott be, mely szerint a parlament intézkedéseket vár a kormánytól a munkások és kisbirtokosok életviszonyainak megjavítására, demokratikus jogaik biztosítására és megszilárdítására. A parlament péntek délutáni ülésén megtörtént a szavazás az általános sztrájk befejezésére vezető kormányintézkedéseket tartalmazó kormánynyilatkozat fölött. A parlament százötvenkét szavazattal' negyven ellenében bizalmat szavazott a kormánynak. A »ZSEBTRAKTOR« A gyártó osztrák cég s»Kis szolgának« nevezte jel a miniatűr lánctalpas | traktort, amely különbö- f ző mezőgazdasági mun- 5 kák elvégzésére alkal- |mas, de vontathat pótkocsikat, meghajthat kü- Jlömiböző gépeket és dolgozhat gyümölcsösben is. A traktor léghűtéses ^motorja kéfhengeres. A J henger űrtartalma 350 | köbcentiméter, a motor J10 lóerős. A traktor acél l lánctalpainak gumi alátétjeik vannak. A trak- 1 tornak három sebességi ^fokozata van: 1,8—8 kilométer óra között, hát- lr amen éti sebessége 1,6 a kilométer. AGYMŰTÉT ALACSONY HŐMÉRSÉKLETEN A svédországi Lund város orvosai három év óta rendkívül fontos agysebészeti kutatómunkát folytatnak. Igen alacsony hőmérsékleteken, vagyis az emberi test hőmérsékleténél 10—12 fokkal alacsonyabb hőmérsékleten végeztek műtéteket. A (kitartó munka eredményeképpen elkészülitek azok a készülékek és műszerek, amelyek szükségesek, hogy bonyolult koponyaműtéteiket végezzenek, előzőleg a testet 25 Celsius fokra lehűtve. Már több mint tíz agyműtétet végeztére. Amikor az emberi testet 25 fokig lehűtik, nagy mértékben csökken a vérnyomás és ezáltal a műtét helyén a vérzés nem zavarja a miunkát. A beteget a műtét után különleges kamrába (helyezik, ahol fokozat osan felmelegedő, egyenletes és hosszú ideig tartó légáramlat hatása alatt 30 fokra melegszik fel a test. Gyantából és homokból készült öntőformák Az egyik nyugat-németországi gyárban a maximum 130 kilogramm súlyú acél-, réz-, bromz- és alumínium alkatrészek öntéséhez gyantából és 'címekből (készült formákat használnak. Ezeket a formákat úgy állítják elő, hogy a felmélegített modellre rásütik a homok és az üvegmassza everekét. Ennek a keveréknek az alkalmazá sa majdnem 90 .százalékkal csökkenti a homok- felhasználást a közönséges hemokforrnákhoz képest és lerövidíti a forma szárításának idejét. Az ilyen1 formába öntött fém gázai szabadon eltávozhatnak a forma falain keresztül, miáltal eles 'k annak lehetősége, hogy az öntvényben gáz- bulborékok üreget (képezzenek. »MIKROELEMEK« Nagyon gyakran' van szükség egészen aipró galiván-eiemetare és akkumulátorokra jelzések- heez, összeköttetéseikhez vagy az olyan »engedelmes« és »eszes« lövedékek műszereinek táplálásához, amelyek maguk kutatják fel a célt, stb. Ilyen például a »Silvered« ezüst-cinkelem, amely egy gyufaszál mellett elenyésző nagyságú. Az elem súlya mindössze 5 gramm és egy éven át állandóan uííködik. »Mikroelemeket« használnak az »Äldgin« gyártmányú viűlamos- óráfcban, a fényképező impuilzislámpákban, a hallókészülékekben, a zsebrádiókban és magnetofon okban. Az »Aldgin« óragyárban (Egyesült Államok) készülő »mikroelemek« indium anódja formáját és méretét tekintve kis gombra, vagy váltópénzre emlékeztet. HÁROMKEREKŰ GÉPKOCSI N yugat-Németország- ban kisméretű, sajátságos kétüléses autót készítettek. A vezető helye az utas előtt van, mint valami kis repülőgépben. Ezt a hasonlóságot még csak fokozza az autó átlátszó anyagiból készült félrehajtható teteje. Az egyhengeres; kétütemű motor hengerűrtartalma 173 köbcentiméter, teljesítménye 9 lóerő. Az autónak élői két kereke van, amelyek közt a nyomtávolság 920 milliméter. A hátsó kerék a hajtott kerék. A motorról a meghajtás a négyfokozatú sebesség- váitóművöín keresztül történik. A kocsi maximális sebessége jó úton 78 kilométer/óra, benzinfogyasztása 100 'kilométerre 2,4 liter. A tartályba lto. 12 liter benzin fér. A félrelhajtható fedél szerves üvegből készült. Nyáron az oMaiaiblakofc kinyi tíhatók és ezáltal biztosíthatják a jó szellőztetést. A kocsi ára alig több egy motonbi- ciiklinél. Üzembentartési költségei sem nagyok. V itorlázórepülőgép, amely autó is 'Hamburgban egy olyan újfajta vitorlázó repülőgépet készítettek, amelyen kis motor is van. Ez a motor repülés közben néni működik, hanem ballasztként szerepel, amely megjavítja a kor- mámyozhatóságC't. A repülés előtt és utón a 100 köbcentiméteres, 1 hengeres kis motor arra a célra szolgál, hogy eljuttassa a vitorlázó repülőgépet a 'kívánt helyre. A gép szárnyai ösz- szahajt'hatók, ezáltal a repülőgép maga közlekedhet a városi és vidéki utakon. \ párttagság ma nagy figyelmet szentel a személyi kultusz elleni harc fontos problémájának. És teljes joggal. Nem lehet túlbecsülni e kérdés óriási jelentőségét az egész nemzetközi munkásmozgalom, a szocializmus világméretű előretörése szempontjából. Nem lehet véletlennek tekinteni azt a határozottságot, amellyel a XX. kongresszus harcot hirdetett e káros, a marxista—leninista világnézetünkkel összeférhetetlen idealista nézet ellen. A kommunisták tudják és vallják, hogy nem egyes emberek csinálják a történelmet, alakítják a társadalom életét, bármily kiválóak is — hanem a néptömegek. Millió és millió egyszerű dolgozó ember munkálkodik azon, hogy megtermelje a társadalom fenntartásához és előreviteléhez szükséges anyagi javakat. Mi nem tagadjuk, hogy kiváló emberek nagy szerepet játszhatnak a történelem formálásában. A mi korunkban is voltak és vannak kiváló vezetők, akik a kommunista pártok élén harcra tudták és tudják szervezni és lelkesíteni a néptömegeket. Sokat köszönhet nekik a nemzetközi munkásmozgalom, megbecsülés és tisztelet övezi személyüket. De mégsem ők, hanem a dolgozó tömegek döntik el a kommunista pártok vezetésével a történelem alakulását. A szovjet népek munkája, alkotó ereje építette fel a szocializmust, teremtett hatalmas ipart és fejlett nagyüzemű mezőgazdaságot a szovjetországban. Marx és Engels nemegyszer szembeszállt a vezetők dicsőítésével; Lenin, kinek szerénysége közismert volt — azt vallotta, hogy a nép az új élet, a szocializmus építője, s a párt, a pártvezetés csak akkor dolgozik jói, ha helyesen fejezi ki, amit a nép gondol és akar. Kíméletlenül ostorozta ezért a személyi kultusz minden formáját, s óvta a pártot az olyan vezetőtől, aki saját személyét tolja előtérbe, a párt, a nép fölé emeli magát. Sztálin kétségtelenül kiváló képességekkel rendelkezett, s mint a Központi Bizottság titkára, nagy érdemeket szerzett a szocializmus felépítésében,' a trockista és buharinista nézetek elleni harcban. De egész világnézetünk és a történelmi tények tiltaA SZEMÉLYI KULTUSZRÓL koznak az ellen, hogy az ő személyes érdemének tulajdonítsuk a szovjet nép, a kommunista párt sikereit. A XX. kongresszus rámutatott arra: ném volt felesleges Lenin intelme. Sztálin a harmincas évektől kezdve kivonta magát a pártélet lenini szabályai alól, nem hallgatott a vezető kollektíva és a széles párttagság véleményére, a dolgozó tömegek véleményére. Saját akaratát, egyéni döntését kényszerítette a pártra. A pártvezetés kollektivitása ettől fogva egyre inkább csökkent, gyakorlatilag szinte megszűnt. Egyesek azt mondják, hogy abban az időben a párt sorainak megerősítése szükségessé tette az egyszemélyi vezetést. Ez igaz. Valóban ilyen helyzetben rendkívül erős pártfegyelemre, a párt sorainak sziklaszilárd tömörítésére, a pártvezetés nagy tekintélyére volt szükség. De a pártfegyelem és a bizalom igazi alapja csak a párttagság növekvő öntudata, a pórt és az ország politikájának formálásában való aktív részvétele lehet. Ezek helyébe azonban mindinkább a személyi kultusz lépett. A vasfegyelmet a vakfegyelem váltotta fel, a vezetők iránti bizalom helyett pedig egy ember kritikátlan dicsőítése kapott lábra. Mindez súlyos károkat okozott. F súlyos károkról sok szó esett •*-J a XX. kongresszuson. Nagy károkat szenvedett a marxizmus— leninizmus tudománya; a személyi kultusz megakadályozta a fejlődését, s csalhatatlan dogmákká merevített elméleti tételeket. Rámutatott a kongresszus, hogyan szorította hát-, térbe a személyi kultusz Lenin kimagasló történelmi szerepét, s ezzel együtt, milyen önkényesen, gyakran a valóságot elferdítve mutatták be a Szovjetunió, valamint a párt történetét Számos elvtárs kérdi mostanában: de hát ott voltak a kommunisták — miért nem fedték fel időben a bajokat, miért nem előzték meg a bajok elhatalmasodását? Maga a személyi kultusz, amely ezt megakadályozza. Megakadályozza hatalmi eszközökkel, de ártalmas légkörével is, amely nem tűri a bírálatot, az ellenvéleményt. Sokan azt hiszik, hogy a személyi kultusz csupán külsőségekben jelentkezik. Vegyük le a vezetők fényképét a falról, tüntessük el szobraikat, s szerényebb jelzőkkel dicsérjük őket — így gondolják egyesek a személyi kultusz elleni harcot. Nem ennyiből áll a harc. A személyi kultusz azért igazán veszélyes, mert levegőjével megfertőzi az egész pártmunkát, pártéletet, mert a pártvezetés legmélyebb alapjait rombolja. Ha elharapózik a személyi kultusz, akkor a párttagok egyre kevésbé vesznek részt a párt kérdéseinek eldöntésében. így gondolkoznak: »Minek fáradjak? Ott van a vezető, az határoz úgyis, mit számít az én szavam!« És a párttagság visszahúzódik, nem kezdeményez vagy csak arca szorítkozik, hogy végrehajtsa a felülről kapott utasításokat. T/Tlágos, hogy ilyen helyzetben ’ olyan embereknek van nagy becsületük, akik hajlandók, sőt szeretnek nem gondolkodni, agyukat és szívüket az utasítások betűivel helyettesítik. A hízelgők és udvarlók jutnak szóhoz, akik áhítatosan lesik vezetőik minden szavát, s igyekeznek a »csalhatatlan«, a »mindenható« vezető kedvében járni. Kialakul a pártmunkások egy olyan típusa, aki mindig, minden helyzetben »egyetértését« fejezi ki vezetője legegyszerűbb szavára is, s orákulumnak tekinti azt. Ahol ilyen szellem van, ott általában a fejbóiogatást összetévesztik a párthűséggel, de az igazi kommunistát, a harcos, egyenes, saját fejével is gondolkodó párttagot kellemetlen, sőt veszélyes embernek tartják. És ebben van a személyi kultusz nagy veszélye. Világos, hogy ilyeti körülmények között parlagon hever rengeteg gyakorlati tapasztalat, amelyet a párt tagjai és a tömegek halmoznak fel; nem termékenyítheti meg az elméletet, nem válhat a párt politikájának alakítójává. \T annak persze elvtársak, akik ’ forradalmi tapasztalataiknál, elméleti képzettségüknél fogva jobban, tisztábban látnak, akik megszokták, hogy véleményt formáljanak a körülöttük zajló életről, bátran és önállóan következtetnek. Sajnos, ahol eluralkodik a személyi kultusz, ahol csak egy véleményt ismernek el — ott ezek az elvtársak sem mernek szólni. Ha nem is megtorlástól, de a megbélyegzéstől félnek, attól, hogy sanda szemmel néznek majd rájuk. Félnek attól, hogy a pórtegység megbontóinak, a pártfegyelem megszegőinek kiáltják ki őket. De vajon a pártegységet, a pártfegyelmet rombolja-e aki a maga véleményét pártszerűen, a párt és a nép érdekét szolgálni akarva, elmondja? A pártegység és a pártfegyelem rendkívül fontos, s mint szemünk fényére, úgy kell vigyázni rá. Nem szabad megengednünk, hogy a »szabad véleménynyilvánítás« ürügyén, a pártdemokrácia kereteit kihasználva, azzal visszaélve egyesek a párt fegyelme ellen, a párthatározatok végrehajtása ellen támadjanak. Pártfegyelem nélkül épp oly kevéssé lehet a lenini pártot elképzelni, mint pártdemokrácia nélkül. De a pártnak nem a vakon hívők fegyelmére, nem a fejbólogatók egységére van szüksége. A pártegységet és a pártfegyelmet a centralizmus mellett az erősíti, ha a párttagok érzik, hogy nyíltan elmondhatják véleményükét, problémáikat, esetleges kétségeiket is. Az erősíti a pártegységet és a pártfegyelmet, ha a vélemények szabadon kicserélődhetnek, pártszerű keretek között. Az egész kollektív vezetés feltétele, hogy egyes kérdésekben különböző embereknek különböző nézeteik lehetnek, s a helyes álláspontot nyílt, elvtársi vitában alakíthatják ki. Olyan vitában, mely termékeny, a feladatok jobb elvégzését segíti. A kollektív vezetés valósággal megszűri és magasabb fokra emeli az egyesek véleményét, növeli a párt küzdőerejét — ebben van nagy ereje. A személyi kultusz mindezt aláássa. Hiszen ha egyes vezetőknek van csak joguk önállóan gondolkodni és bírálni, s a párttagság, a tömegek véleményének ehhez kell igazodnia — akkor megakad á nyílt, becsületes véleménycsere a pártaktíva és a párt vezetői, a párt és a dolgozó tömegek között. Mint a vérkeringés zavarai az egészséges testet, úgy sorvasztja a vélemények kicserélhetőségének hiánya a pártéletet. Valósággal megbénítja a demokráciát a pártban és a demokráciát az egész társadalomban. A személyi kultusz következményei megmutatkoztak nálunk is. Ezeket a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata, majd az MDP III. kongresszusa bátran feltárta. Azóta komoly eredmények születtek a személyi kultusz leküzdésében, s abban, hogy a pártvezetés minden láncszemében meghonosodjék a kollektív vezetés, elmélyüljön a pártdemokrácia. Tagadhatatlanok az eredmények, de ez nem jelenti, hogy meg lehetünk elégedve velük. Sem a pártban, Sem az ország egész életében nem érvényesül még úgy a demokrácia, ahogyan szeretnők, s ahogyan a feladatok végrehajtása meg s követeli. Pártunk és pártszervezeteink vezetőinek, egész párttagságunknak éreznie kell, milyen nagy erő a kollektíva, a tömegek bevonása a párt, az ország ügyei intézésébe. Beláthatatlan erőt szabadít ez fel az emberekben, óriásira kő az alkotásvágy, a munkakészség, az eddiginél is sokkal inkább közös gonddá válik az ország irányítása, úrrá lehetünk minden nehézségen, s a mainál is sokkalta nagyobb feladatokat oldhatunk meg. TVf egszilárdítani mindenütt a Központi Vezetőségtől az alap- szervezetekig a kollektív vezetést, a pártdemokráciát — ez nálunk is a legfőbb dolog. A kollektív vezetés és a pártdemokrácia édes testvérek; egy a lényegük. Az, hogy egész munkánkban bátran és feltétlenül a párttagságra és a tömegekre támaszkodjunk, hogy megtanácskozzunk velük minden fontos kérdést, kikérjük és felhasználjuk véleményüket. S persze nem könnyű dolog, hogy ez a vezetési stílus igazán mélyen érvényesüljön. A régi szokások és munkamódszerek napról napra nehezítik a múlt hibáinak teljes felszámolását. Állandó szívós nevelésre van szükség: a mások és a magunk nevelésére is. Magunkban is és másokkal is meg kell vívnunk a harcot a kritikátlanság, a merevség, a dogmatizmus, a szellemi restség ellen. így forraszthatjuk össze még jobban pártunkat, így erősíthetjük tovább a tömegek bizalmát a pártban. (Készlet a Szabad Nép 24-i cikkéből.)
