Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-23 / 71. szám

I VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! ^mogyi Néplap HOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A ARA 50 FILLER Péntek, 1956. március 23. „cAmit mexf kezdtünk 1919-kwi, azt ma q,y&zdjejm*& auszük . . ” A munkásmozgalom öreg harcosainak találkozója el vörösök, proletárok, ( Csillagosok, katonák ... V énekelték az indulót 1919-rc emlékezve a volt vörös kato­nák, munkásdirektóriumi tagok azon a baráti találkozón, amelyet március 21-én, a dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltásának 37. év­fordulóján hívott össze a Megyei Pártbizottság a Pártoktatás Házá­ban. Az őszhajú, az élet ekéjétől barázdált arcú veteránok szemében Ifjúi tüzek gyúltak, amint Tóth István elvtársnak, a Megyei Pártbi­zottság első titkárának megemlékező szavait hallgatták. Aztán ők ad­ták egymásnak a szót. — Emlékeztek, amikor a Latinka-század a frontra indult, ame­lyiknek Győrfi elvtárs meg én voltam a politikai kömiszárja? — gom­bolyította az emlékezés fonalát Somogyi Pál elvtárs. — Mi az orosz burzsujok elleni harcban kezdtük a küzdelmet a Magyar Tanácsköztársaságért — emlékezett vissza Győrfi Antal elv­társ azokra a harcokra, amelyeket a magyar proletárok vívtak a fia­tal szovjet hatalom Vörös Hadseregében az ellenforradalmárok ellen. — A kaposvári nyomdászok a Latinka-század géppuskás osztagá­ban voltak — mondta Matók István elvtárs, volt vörös katona. Hor­váth Pali bácsi, áld fegyvertársa volt Matók elvtársnak, kopott fényképet húz elő, amelyen még fiatalos képpel néz ránk egy szakasz vörös katona, a híres Latinka géppuskásszakasz. Egymásközt is folyik a beszélgetés. Megelevenednek a dicső har­cok emlékei, összekoccannak a poharak a régi harcok emlékére, új, boldog életünkre. A marcali, csurgói direktórium tagjai felelevenítik azt a szervező munkát, amelyet a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt tettek a dolgozó nép érdekében. Amikor Tóth elvtárs emlékező beszédében a Tanácsköztársaság intézkedéseiről szólt, többször is hangsúlyozta: sokat tanulhatnak a mai pártmunkások azokból a szervezeti intézkedésekből, amelyeket a Tanácsköztársaság tett itt, Somogy megyében is. A közbiztonság megszervezése, termelőszövetkezetek alakítása, a főváros, a katonaság élelmezésének biztosítása, a kulturális intéz­kedések mind-mind például szolgálnak pártmunkásaink számára. /t találkozón ott voltak az emigrációból hazatért elvtársak, a L/L volt partizánok, az illegális mozgalom harcosai, s együtt tettek ígéretet arra, hogy készek megvédeni ezt a második proletárdiktatúrát, amelyért ők már 1919-ben, az első proletárdikta­túra idején és az illegalitásban m egkezdték a harcot. A múlt, a jelen összefonódott, előremutatott: » ... Amit megkezdtünk 1919-ben, azt ma győzelemre visszük. Alikor sem kíméltük erőnket a Tanácsköztársaság védelmében, ma is készek vagyunk megvédeni a kivívott szabadságot, megvalósítjuk pártunk Központi Vezetőségének határozatait. Minden erőnkkel küz­dünk a szocializmus felépítéséért... « — írták táviratukban a baráti találkozó részvevői pártunk Központi Vezetőségének. »... A dicső harcokra emlékezve fogadjuk Központi Vezetőségünknek, hogy a szo­cializmus építésében, a haza védelmében most is helytállunk, szá­míthat ránk a párt. Forró üdvözletünket küldjük Központi Vezető­ségünknek« — szólt az egyhangúlag elfogadott távirat. Az öreg harcosok üzentek a mai fiataloknak is. De sokszor el kellene mondaniuk azt az életet, amelyet ők éltek, azt a harcot, amelyet ők vívtak! — Sokszor nem akarják elhinni a mai fiatalok, hogy mi milyen nehéz körülmények között éltünk, dolgoztunk — mondta Balogh elv- társ, a volt partizán, aki részt vett a spanyol nép szabadságharcában. — El kell mondanunk a mai fiataloknak, hogy tanulják meg becsülni azt, amit a népi demokráciától kapnak, mert a mi korunk­ban ilyen lehetőség nem állt a fiatalok számára, sem a tanulás, sem a pályaválasztás, de az élet semmilyen területén sem. A meleg, baráti hangulatú találkozón kifejezésre jutott a párt megbecsülése az öreg harcosok iránt, akiknek a fiatalok ma méltó utódai akarnak lenni, akiktől hazaszeretetet, áldozatkészséget ta­nulnak. /»z esti órákba nyúlt találkozón a jó vacsora, a tüzes kőrös- CJL hegyi és Sánta Feri muzsikája jó hangulatot teremtett. Még táncra is kerekedtek az elvtársak: fiatalos kedvvel ropták a csárdást. H. J. 12 liáz felépítéséhez szíikséoes faanyagot adnak a Közép­zói az i troöoaz A Közép-somogyi Erdőgazdaság dolgozói is nagy megdöbbenéssel ol­vassák a napi híreket az árvízsújtot- ta területeik helyzetéről A gazdaság pártszervezete a kommunisták kez­deményezésére röpgyűléseket tartott, és ennek eredményeként igen szép eühaitározásdk születtek. Kétszáz dolgozó fizetésének 4—5 százalékát ajánlotta fel. Az erdőgaz­daság MNiDSZ-szervezetének kezde­ményezésére valamennyi család kö­rülnéz otthonában keveset használt, de nélkülözhető holmik — cipő, ru­ha, stb. — után, hogy azokat is el­juttassák majd a bajbajutottaknak. A romlbadőlt házaik mielőbbi rend- behozására a gazdaság dolgozói még azt is vállalták, hogy 12 ház épület- faanyagát mintegy 60 köbméter épü- letflát ikülJdenék. A kaposvári központi általános iskola tanulói a vállalt forintok helyett fejemként két forinttal segítik az árvízkárosul­takat. A szülők ezenkívül 510 forin­tot és két teherautó rakomány ruha­neműt küldtek; Fátélésük 6 százalékát adják a Fehérnemű KSz dolgozói A Kaposvári Fehérnemű KSz dol­gozói is igen szép összeggel járulnak hoErá az árvízkárok helyreállításá- hoe. Fizetésüknek 6 százalékát aján­lották fel erre a célra. A belegi Petőfi Tsz terménnyel és pénzzel siet a kárt szenvedettek segítségére A belégi Petőfi Tsz vezetősége a műit hét péntekén rendkívüli ülésen beszélte meg, hogy miként segíthet­nék az árvízkárosultakat. Majd ösz- szehívták a tagokat, akik őszinte szívvel járultak hozzá a vezetőség javaslatához. Ennek eredményeként a hét elején útnafcinidították az össze­gyűjtött terményt, termékeket és pénzt az árvízkárt szenvedett falvak lakosainak: 10 mázsa búzáit, 4 mázsa burgonyát, 50 kiló fehér babot, 80 darab tojást és 2000 forint kész­pénzt. Somogyaracs tss-hösség lett A minap adtunk hírt arról, hogy a somogyaracsá kommunisták kezde­ményezésére, felvilágosító szavára a község egyéni dolgozó parasztjai kö­zül egyre többen hagynak fel a régi parcellás gazdálkodással s választják a társas gazdálkodás útját. Működésbe lépett az ellenség is, s olyan rémhí­reket terjesztett, hogy a belépőknél még a baromfiakat is leltáriba veszik. Ez megtévesztett néhány kívülállót. Palotás József, Radácsi József, Kiss Adolf középparaszt emiatt tartózka- dott a belépéstől. A kommunisták és az új szövetkezeti parasztok azonban leleplezték az ellenség hazug híresz­telését, s azóta a korábban még tar­tózkodók, is bátran lépitek a közösbe. 104 család 186 taggal, 840 hold földdel lépett a termelőszövetke­zetbe. Csupán 3—4 család van még a köz­ségben, akik nem lépték be a tsz-lbe, de ezek fölünélkülSidk, akik más terü­leten dolgoznak. A kemény, de kitartó harc ered­ményeként győzött az új Somoigyara- csoni ás. A tsz-tagclkmál most leltá­roznak, s a' tavaszi munkákat már közös erővel kezdi meg a község népe. Jó munkát, szép eredményeket kí­vánunk az új útra lépett somogy- aracsáiaknak! Testvérkéinknek II csurgói gimnazisták árvízsújtotta házakat hoznak rendbe a nyári szünidőben Megyénk valamennyi közép- és ál­talános iskolájában tart a gyűjtés az árvízkárosultak megsegítésére. Az úttörők úgy döntöttek, hogy vala­mennyien két forintot, adnak erre a célra. A megye 25 ezer úttörője így ötvenezer forintot küld a bajbajutot­taknak. A csurgói Csokonai Gimnázium szép példát mutatott. A nevelőtestü­lettel együtt mintegy hétezer forintot .gyűjtöttek össze. Valamennyi osztály brigádot szervezett, mely a közelgő .nyári szünidőiben, egy-egy árvíz által megrongálódott házat rendibehoz majd. A megye tizennégy középiskolája határozta el, hogy néhány héten be­lül műsoros estet, teadélutánt rendez, melynek bevételét az árvízsújtotta területek megsegítésére fordítják. A Kaposvári Gépállomáson értekezletet tartottak a kukorica négyzetes vetéséről A Kaposvári Gépállomáson mind a 16 megyei gépálicmási igazgató, fömezőgazdász és főmérnök jelenlétében csütörtökön tartották meg a ku­korica négyzetes vetésének jelentőségét alátámasztó értekezletet. Megyéink az idén a kukorica terméshozamának emelését biztosító négyzetbevető gépiből 57 darabót kap, 23 kulttvétorra is Fészereinek meg­felelő vetőszexkezetet. Az értekezleten a iagaprólékosabban megbeszél­ték a gép .kezeléséit, a derékszögeié sét, a fordulatait, hogy minden gép­állomáson begyakorlott traktoros mentül hifaátlanabbul oldja meg a négy­zetes vetés nagy feladatát. A hazánkra zúdult szörnyű csa­pás, a dunai árvíz híre országszer­te megdöbbentett nagyokat és ki­csinyeket Amikor pedig elhangzott a felhívás, hogy segítsünk a bajba­jutottakon, a legidősebbektől a leg­kisebbekig megmozdult mindenki. A minap Kaposvárott a legapróbb emberkék, a kis óvodásak segíte- niakarásáról is bizonyságot szerez­hettünk. Három kisleány és két kisfiú — a legidősebb talán hat esztendős volt — igyekezett kis kocsijával a városi tanács épülete felé. A kis alkotmányon két zsákban a sza­badságparki Kossuth-óvodások gyűjtésének eredménye duzzadt. Amikor a városi tanácsnál kibon­tották a zsákokat, egy-kettőre 15 pár gyermekcipő, 25 gyermek me­legruha, 8 mackóruha, 20 pár ha­risnya, ki tudja hány hálóing, sap­ka, sál, kendő és kötény került az átvevő asztalára. Az e,gyik kisfiúcs- ka elmondta, hogy árvízsújtotta testvéreiknek hozták a holmit, me­lyet óvodájukban gyűjtöttek össze. Streit Laura óvónő az óvoda szü­lői munkaközösségének 200 form­los gyűjtését is átadta a tanács­nak. — Az árvízkárosulták nevében köszönjük, óvónéni és kedves gye­rekek — mondta a tisztviselő, ami­kor átvette az óvodások ajándé­kát. — Szívesen — hangzott csilin­gelő gyermekihangokon a válasz. S az öt kis pajti: Ertli Tibi, Ber­talan Attila, Léderer Erzsi, Ko­vács Erzsi és Maurer Marika elin­dult kis kocsijával vissza az óvo­dába. Az apró emberkék.szemében az öröm s a boldogság fénye su­gárzott. Tsz-ek az árvízkárosultakért A somogyvámosi Törekvés Tsz tagsága 2 lovat, 5 malacot és 30 má­zsa szalmát juttat az árvízkárosul­taknak. Az öregüafci Ifjú Gárda Tsz tagjai pedig 10 mázsa burgonyát, 1 db tehenet, 4 süldőit, 5 mázsa sze- mestengerif, 10 mázsa szalmát, ezen felül 1000 forintot adnak az árvíz- károsultak megsegítéséire. EMLÉKEZÉS Ceheket, az emlé­‘“7 kezes fájó sebeit tépjük fel. ’Nehéz, na­gyon nehéz ilyenkor a beszéd1, hiszen ekiről szó Iván, életét áldozta családjáért, a magyar nép boldogabb életéért... Mégis a fájó könnyeket visszaszorítja a büszke­ség, a fájdalmat felvált­ja a fiúi tisztelet és szeretet, amely a hős édesapának szól... Eze­ket olvasom ki Tóth Lajos elvtárs szeméből, amikor édesapjára, a Tanácsköztársaság ka­posvári direktóriumá­nak egyik tagjára em­lékezünk... ■¥ Tf' zerkilencszáztizen- -*-1 nyolc — ezerki- lencszáztizenkilenc. Örömtől mámoros arcú emberek jártak Kapos­vár utcáin. Én akkor 12 éves voltam. Velem egykorú társaimmal ér­tetlenül, csodálattal néz­tük azt a hatalmas vál­tozást, amely szinte na­pok alatt végbement. A város, a megye élé­ről eltűntek 'a gőgös urak, és helyüket olyan egyszerű emberek, mint apám, Latinka, Szalma, Peinhoffer, Lewin, Farkas és Szántó elv­társak foglalták el. »Jön a világforradalom, itt a felszabadulás.-« Ezeket a szavakat lehe­tett hallani és ezt lle­hetett olvasni minde­nütt. Kaposvár, So­mogy népe lelkesen ün­nepelte a proletárdikta­túrát, amelytől több jo­got, jobb és emberibb életet várt. Munkások, parasztok és értelmiségiek százai vettek részt azokon a gyűléseken, amelyeket a proletárdiktatúra veze­tői tartottak és itták magukba azokat a sza­vakat, amelyek a meg­változott új életről szóltak. A direktórium veze­tői, köztük apám is, hozzáláttak, hogy ’meg­szüntessék a világhábo­rú okozta \nehéz hely­zetet és emberibb éle­tet ■teremtsenek So­mogy népének. az iskola, a színház, a művelődés lehetőségé­nek megteremtése a munkások számára, mind 1az egyszerű emf berek, a dolgozó nép érdekében történtek... Ezután nehéz napok következtek. Harc a belső bitangok és a kül­ső túlerő ellen. A túl­erő végül is győzött. Rö­Tóth Lajos ébvtárs, direktóriumi tag, egy a Tanácsköztársaságot, |a proletárdiktatúrát éltető felvonulásom 1919-ben Kaposvárott. (Kereszttel megjelölve Tóth Lajost és jfiát ábrázolja ké­pünk.) Ezekben az időkben apám napokig nem jött haza. Minden idejét le­kötötte az új rend meg­szilárdításának, védel­mének hatalmas mun­kája. Hiszen nem volt elég a háború okozta nyo­morúság elleni harc, harcolni kellett a tőké­sek, földbirtokosok el­len, akik régi hatalmuk visszaállítására töre­kedtek. Intézkedéseik, az élel­mezés biztosítása, a munkaidőrendezés, az ifjúmunkások védelme, vid, dicsőséges fennál­lása után a proletárdik­tatúra I megbukott. Apám és társai igazuk tudatában nem mene­kültek el, hiszen ’min­den tettük és cseleke­detük a nép érdekében történt... Kint játszottam a mai Csiky Gergely Színház előtt. A rémü­lettől szólni sem tud­tam, amikor apámat láttam hat szuronyos katona által kísérni. Megismert, {magához hívott és megcsókolt. Ekkor beszéltem vele életemben utoljára... Még kétszer láttam. A fogházzal szemben lévő húz tetejéről be­lestem a {fogház udva­rára. Láttam, amikor kitámogatták őt össze­vert9 és agyonkínzott társaival együtt, mert már járni sem holt erejük. Ö is meglátott és felém intette utolsó üdvözletét. Azután I egyik éjjel' részeg tisz­tek hatoltak a fogház­ba, és apámat társaival igyütt elhurcolták. Ipám tudta, hagy per­ceik meg vannak szám­éivá, de nem tört meg, banenv, bátran mondot­ta elvtársainak: »Nekünk végünk lesz v,gyan, mert ezek a vad- illatúk nem kegyel­meznek, de újra feltá­mad az eszme, mert az nem hal meg soha.« Napok múlva hozták a hirt; valaki látta, hogy a nádasdi erdőben kivégezték őket. Holt­testüket kerestük, de nem találtuk meg se­hol ... Húszonötesztendőn át szenvedtem én is, érez­tette velünk a gyűlöle­tes Horthy-rendszer, hogy apám 1919-ben a nép liérdekében emelte fel szavát. Szenvedtem, de büszkén folytattam azt a harcot, amelyért apám 1919-ben életét áldozta fel — fejezte be elbeszélését Tóth La­jos élvtárs. jF aposvár, Somogy ■**- felszabadult né­pe most, amikor a di­csőséges Tanácsköztár­saságra emlékezünk, szeretettel és hálával gondol azokra a hősök­re, akik életüket áldoz­ták a magyar nép szebb, boldogabb életé­ért. Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents