Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)
1956-03-23 / 71. szám
I VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK! ^mogyi Néplap HOGY MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAP3A ARA 50 FILLER Péntek, 1956. március 23. „cAmit mexf kezdtünk 1919-kwi, azt ma q,y&zdjejm*& auszük . . ” A munkásmozgalom öreg harcosainak találkozója el vörösök, proletárok, ( Csillagosok, katonák ... V énekelték az indulót 1919-rc emlékezve a volt vörös katonák, munkásdirektóriumi tagok azon a baráti találkozón, amelyet március 21-én, a dicsőséges Tanácsköztársaság kikiáltásának 37. évfordulóján hívott össze a Megyei Pártbizottság a Pártoktatás Házában. Az őszhajú, az élet ekéjétől barázdált arcú veteránok szemében Ifjúi tüzek gyúltak, amint Tóth István elvtársnak, a Megyei Pártbizottság első titkárának megemlékező szavait hallgatták. Aztán ők adták egymásnak a szót. — Emlékeztek, amikor a Latinka-század a frontra indult, amelyiknek Győrfi elvtárs meg én voltam a politikai kömiszárja? — gombolyította az emlékezés fonalát Somogyi Pál elvtárs. — Mi az orosz burzsujok elleni harcban kezdtük a küzdelmet a Magyar Tanácsköztársaságért — emlékezett vissza Győrfi Antal elvtárs azokra a harcokra, amelyeket a magyar proletárok vívtak a fiatal szovjet hatalom Vörös Hadseregében az ellenforradalmárok ellen. — A kaposvári nyomdászok a Latinka-század géppuskás osztagában voltak — mondta Matók István elvtárs, volt vörös katona. Horváth Pali bácsi, áld fegyvertársa volt Matók elvtársnak, kopott fényképet húz elő, amelyen még fiatalos képpel néz ránk egy szakasz vörös katona, a híres Latinka géppuskásszakasz. Egymásközt is folyik a beszélgetés. Megelevenednek a dicső harcok emlékei, összekoccannak a poharak a régi harcok emlékére, új, boldog életünkre. A marcali, csurgói direktórium tagjai felelevenítik azt a szervező munkát, amelyet a Tanácsköztársaság rövid ideje alatt tettek a dolgozó nép érdekében. Amikor Tóth elvtárs emlékező beszédében a Tanácsköztársaság intézkedéseiről szólt, többször is hangsúlyozta: sokat tanulhatnak a mai pártmunkások azokból a szervezeti intézkedésekből, amelyeket a Tanácsköztársaság tett itt, Somogy megyében is. A közbiztonság megszervezése, termelőszövetkezetek alakítása, a főváros, a katonaság élelmezésének biztosítása, a kulturális intézkedések mind-mind például szolgálnak pártmunkásaink számára. /t találkozón ott voltak az emigrációból hazatért elvtársak, a L/L volt partizánok, az illegális mozgalom harcosai, s együtt tettek ígéretet arra, hogy készek megvédeni ezt a második proletárdiktatúrát, amelyért ők már 1919-ben, az első proletárdiktatúra idején és az illegalitásban m egkezdték a harcot. A múlt, a jelen összefonódott, előremutatott: » ... Amit megkezdtünk 1919-ben, azt ma győzelemre visszük. Alikor sem kíméltük erőnket a Tanácsköztársaság védelmében, ma is készek vagyunk megvédeni a kivívott szabadságot, megvalósítjuk pártunk Központi Vezetőségének határozatait. Minden erőnkkel küzdünk a szocializmus felépítéséért... « — írták táviratukban a baráti találkozó részvevői pártunk Központi Vezetőségének. »... A dicső harcokra emlékezve fogadjuk Központi Vezetőségünknek, hogy a szocializmus építésében, a haza védelmében most is helytállunk, számíthat ránk a párt. Forró üdvözletünket küldjük Központi Vezetőségünknek« — szólt az egyhangúlag elfogadott távirat. Az öreg harcosok üzentek a mai fiataloknak is. De sokszor el kellene mondaniuk azt az életet, amelyet ők éltek, azt a harcot, amelyet ők vívtak! — Sokszor nem akarják elhinni a mai fiatalok, hogy mi milyen nehéz körülmények között éltünk, dolgoztunk — mondta Balogh elv- társ, a volt partizán, aki részt vett a spanyol nép szabadságharcában. — El kell mondanunk a mai fiataloknak, hogy tanulják meg becsülni azt, amit a népi demokráciától kapnak, mert a mi korunkban ilyen lehetőség nem állt a fiatalok számára, sem a tanulás, sem a pályaválasztás, de az élet semmilyen területén sem. A meleg, baráti hangulatú találkozón kifejezésre jutott a párt megbecsülése az öreg harcosok iránt, akiknek a fiatalok ma méltó utódai akarnak lenni, akiktől hazaszeretetet, áldozatkészséget tanulnak. /»z esti órákba nyúlt találkozón a jó vacsora, a tüzes kőrös- CJL hegyi és Sánta Feri muzsikája jó hangulatot teremtett. Még táncra is kerekedtek az elvtársak: fiatalos kedvvel ropták a csárdást. H. J. 12 liáz felépítéséhez szíikséoes faanyagot adnak a Középzói az i troöoaz A Közép-somogyi Erdőgazdaság dolgozói is nagy megdöbbenéssel olvassák a napi híreket az árvízsújtot- ta területeik helyzetéről A gazdaság pártszervezete a kommunisták kezdeményezésére röpgyűléseket tartott, és ennek eredményeként igen szép eühaitározásdk születtek. Kétszáz dolgozó fizetésének 4—5 százalékát ajánlotta fel. Az erdőgazdaság MNiDSZ-szervezetének kezdeményezésére valamennyi család körülnéz otthonában keveset használt, de nélkülözhető holmik — cipő, ruha, stb. — után, hogy azokat is eljuttassák majd a bajbajutottaknak. A romlbadőlt házaik mielőbbi rend- behozására a gazdaság dolgozói még azt is vállalták, hogy 12 ház épület- faanyagát mintegy 60 köbméter épü- letflát ikülJdenék. A kaposvári központi általános iskola tanulói a vállalt forintok helyett fejemként két forinttal segítik az árvízkárosultakat. A szülők ezenkívül 510 forintot és két teherautó rakomány ruhaneműt küldtek; Fátélésük 6 százalékát adják a Fehérnemű KSz dolgozói A Kaposvári Fehérnemű KSz dolgozói is igen szép összeggel járulnak hoErá az árvízkárok helyreállításá- hoe. Fizetésüknek 6 százalékát ajánlották fel erre a célra. A belegi Petőfi Tsz terménnyel és pénzzel siet a kárt szenvedettek segítségére A belégi Petőfi Tsz vezetősége a műit hét péntekén rendkívüli ülésen beszélte meg, hogy miként segíthetnék az árvízkárosultakat. Majd ösz- szehívták a tagokat, akik őszinte szívvel járultak hozzá a vezetőség javaslatához. Ennek eredményeként a hét elején útnafcinidították az összegyűjtött terményt, termékeket és pénzt az árvízkárt szenvedett falvak lakosainak: 10 mázsa búzáit, 4 mázsa burgonyát, 50 kiló fehér babot, 80 darab tojást és 2000 forint készpénzt. Somogyaracs tss-hösség lett A minap adtunk hírt arról, hogy a somogyaracsá kommunisták kezdeményezésére, felvilágosító szavára a község egyéni dolgozó parasztjai közül egyre többen hagynak fel a régi parcellás gazdálkodással s választják a társas gazdálkodás útját. Működésbe lépett az ellenség is, s olyan rémhíreket terjesztett, hogy a belépőknél még a baromfiakat is leltáriba veszik. Ez megtévesztett néhány kívülállót. Palotás József, Radácsi József, Kiss Adolf középparaszt emiatt tartózka- dott a belépéstől. A kommunisták és az új szövetkezeti parasztok azonban leleplezték az ellenség hazug híresztelését, s azóta a korábban még tartózkodók, is bátran lépitek a közösbe. 104 család 186 taggal, 840 hold földdel lépett a termelőszövetkezetbe. Csupán 3—4 család van még a községben, akik nem lépték be a tsz-lbe, de ezek fölünélkülSidk, akik más területen dolgoznak. A kemény, de kitartó harc eredményeként győzött az új Somoigyara- csoni ás. A tsz-tagclkmál most leltároznak, s a' tavaszi munkákat már közös erővel kezdi meg a község népe. Jó munkát, szép eredményeket kívánunk az új útra lépett somogy- aracsáiaknak! Testvérkéinknek II csurgói gimnazisták árvízsújtotta házakat hoznak rendbe a nyári szünidőben Megyénk valamennyi közép- és általános iskolájában tart a gyűjtés az árvízkárosultak megsegítésére. Az úttörők úgy döntöttek, hogy valamennyien két forintot, adnak erre a célra. A megye 25 ezer úttörője így ötvenezer forintot küld a bajbajutottaknak. A csurgói Csokonai Gimnázium szép példát mutatott. A nevelőtestülettel együtt mintegy hétezer forintot .gyűjtöttek össze. Valamennyi osztály brigádot szervezett, mely a közelgő .nyári szünidőiben, egy-egy árvíz által megrongálódott házat rendibehoz majd. A megye tizennégy középiskolája határozta el, hogy néhány héten belül műsoros estet, teadélutánt rendez, melynek bevételét az árvízsújtotta területek megsegítésére fordítják. A Kaposvári Gépállomáson értekezletet tartottak a kukorica négyzetes vetéséről A Kaposvári Gépállomáson mind a 16 megyei gépálicmási igazgató, fömezőgazdász és főmérnök jelenlétében csütörtökön tartották meg a kukorica négyzetes vetésének jelentőségét alátámasztó értekezletet. Megyéink az idén a kukorica terméshozamának emelését biztosító négyzetbevető gépiből 57 darabót kap, 23 kulttvétorra is Fészereinek megfelelő vetőszexkezetet. Az értekezleten a iagaprólékosabban megbeszélték a gép .kezeléséit, a derékszögeié sét, a fordulatait, hogy minden gépállomáson begyakorlott traktoros mentül hifaátlanabbul oldja meg a négyzetes vetés nagy feladatát. A hazánkra zúdult szörnyű csapás, a dunai árvíz híre országszerte megdöbbentett nagyokat és kicsinyeket Amikor pedig elhangzott a felhívás, hogy segítsünk a bajbajutottakon, a legidősebbektől a legkisebbekig megmozdult mindenki. A minap Kaposvárott a legapróbb emberkék, a kis óvodásak segíte- niakarásáról is bizonyságot szerezhettünk. Három kisleány és két kisfiú — a legidősebb talán hat esztendős volt — igyekezett kis kocsijával a városi tanács épülete felé. A kis alkotmányon két zsákban a szabadságparki Kossuth-óvodások gyűjtésének eredménye duzzadt. Amikor a városi tanácsnál kibontották a zsákokat, egy-kettőre 15 pár gyermekcipő, 25 gyermek melegruha, 8 mackóruha, 20 pár harisnya, ki tudja hány hálóing, sapka, sál, kendő és kötény került az átvevő asztalára. Az e,gyik kisfiúcs- ka elmondta, hogy árvízsújtotta testvéreiknek hozták a holmit, melyet óvodájukban gyűjtöttek össze. Streit Laura óvónő az óvoda szülői munkaközösségének 200 formlos gyűjtését is átadta a tanácsnak. — Az árvízkárosulták nevében köszönjük, óvónéni és kedves gyerekek — mondta a tisztviselő, amikor átvette az óvodások ajándékát. — Szívesen — hangzott csilingelő gyermekihangokon a válasz. S az öt kis pajti: Ertli Tibi, Bertalan Attila, Léderer Erzsi, Kovács Erzsi és Maurer Marika elindult kis kocsijával vissza az óvodába. Az apró emberkék.szemében az öröm s a boldogság fénye sugárzott. Tsz-ek az árvízkárosultakért A somogyvámosi Törekvés Tsz tagsága 2 lovat, 5 malacot és 30 mázsa szalmát juttat az árvízkárosultaknak. Az öregüafci Ifjú Gárda Tsz tagjai pedig 10 mázsa burgonyát, 1 db tehenet, 4 süldőit, 5 mázsa sze- mestengerif, 10 mázsa szalmát, ezen felül 1000 forintot adnak az árvíz- károsultak megsegítéséire. EMLÉKEZÉS Ceheket, az emlé‘“7 kezes fájó sebeit tépjük fel. ’Nehéz, nagyon nehéz ilyenkor a beszéd1, hiszen ekiről szó Iván, életét áldozta családjáért, a magyar nép boldogabb életéért... Mégis a fájó könnyeket visszaszorítja a büszkeség, a fájdalmat felváltja a fiúi tisztelet és szeretet, amely a hős édesapának szól... Ezeket olvasom ki Tóth Lajos elvtárs szeméből, amikor édesapjára, a Tanácsköztársaság kaposvári direktóriumának egyik tagjára emlékezünk... ■¥ Tf' zerkilencszáztizen- -*-1 nyolc — ezerki- lencszáztizenkilenc. Örömtől mámoros arcú emberek jártak Kaposvár utcáin. Én akkor 12 éves voltam. Velem egykorú társaimmal értetlenül, csodálattal néztük azt a hatalmas változást, amely szinte napok alatt végbement. A város, a megye éléről eltűntek 'a gőgös urak, és helyüket olyan egyszerű emberek, mint apám, Latinka, Szalma, Peinhoffer, Lewin, Farkas és Szántó elvtársak foglalták el. »Jön a világforradalom, itt a felszabadulás.-« Ezeket a szavakat lehetett hallani és ezt llehetett olvasni mindenütt. Kaposvár, Somogy népe lelkesen ünnepelte a proletárdiktatúrát, amelytől több jogot, jobb és emberibb életet várt. Munkások, parasztok és értelmiségiek százai vettek részt azokon a gyűléseken, amelyeket a proletárdiktatúra vezetői tartottak és itták magukba azokat a szavakat, amelyek a megváltozott új életről szóltak. A direktórium vezetői, köztük apám is, hozzáláttak, hogy ’megszüntessék a világháború okozta \nehéz helyzetet és emberibb életet ■teremtsenek Somogy népének. az iskola, a színház, a művelődés lehetőségének megteremtése a munkások számára, mind 1az egyszerű emf berek, a dolgozó nép érdekében történtek... Ezután nehéz napok következtek. Harc a belső bitangok és a külső túlerő ellen. A túlerő végül is győzött. RöTóth Lajos ébvtárs, direktóriumi tag, egy a Tanácsköztársaságot, |a proletárdiktatúrát éltető felvonulásom 1919-ben Kaposvárott. (Kereszttel megjelölve Tóth Lajost és jfiát ábrázolja képünk.) Ezekben az időkben apám napokig nem jött haza. Minden idejét lekötötte az új rend megszilárdításának, védelmének hatalmas munkája. Hiszen nem volt elég a háború okozta nyomorúság elleni harc, harcolni kellett a tőkések, földbirtokosok ellen, akik régi hatalmuk visszaállítására törekedtek. Intézkedéseik, az élelmezés biztosítása, a munkaidőrendezés, az ifjúmunkások védelme, vid, dicsőséges fennállása után a proletárdiktatúra I megbukott. Apám és társai igazuk tudatában nem menekültek el, hiszen ’minden tettük és cselekedetük a nép érdekében történt... Kint játszottam a mai Csiky Gergely Színház előtt. A rémülettől szólni sem tudtam, amikor apámat láttam hat szuronyos katona által kísérni. Megismert, {magához hívott és megcsókolt. Ekkor beszéltem vele életemben utoljára... Még kétszer láttam. A fogházzal szemben lévő húz tetejéről belestem a {fogház udvarára. Láttam, amikor kitámogatták őt összevert9 és agyonkínzott társaival együtt, mert már járni sem holt erejük. Ö is meglátott és felém intette utolsó üdvözletét. Azután I egyik éjjel' részeg tisztek hatoltak a fogházba, és apámat társaival igyütt elhurcolták. Ipám tudta, hagy perceik meg vannak száméivá, de nem tört meg, banenv, bátran mondotta elvtársainak: »Nekünk végünk lesz v,gyan, mert ezek a vad- illatúk nem kegyelmeznek, de újra feltámad az eszme, mert az nem hal meg soha.« Napok múlva hozták a hirt; valaki látta, hogy a nádasdi erdőben kivégezték őket. Holttestüket kerestük, de nem találtuk meg sehol ... Húszonötesztendőn át szenvedtem én is, éreztette velünk a gyűlöletes Horthy-rendszer, hogy apám 1919-ben a nép liérdekében emelte fel szavát. Szenvedtem, de büszkén folytattam azt a harcot, amelyért apám 1919-ben életét áldozta fel — fejezte be elbeszélését Tóth Lajos élvtárs. jF aposvár, Somogy ■**- felszabadult népe most, amikor a dicsőséges Tanácsköztársaságra emlékezünk, szeretettel és hálával gondol azokra a hősökre, akik életüket áldozták a magyar nép szebb, boldogabb életéért. Sz. L.
