Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-18 / 67. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956, március 18. Mérlegen a pedagógus pártszervezet munkája VITASSUK MEG! Milyen feladataink vannak az ifjúság nevelésében ? HEVESI EL VT ARS, A CUKORGYÁR PARTTITKARANAK HOZZÁSZÓLÁSA: En is olvastam a Somogyi Néplapban Vass elvtárs levelét az if­júság neveléséről. Levelének első részével azonban — amelyben azt írja, hogy a műszaki vezetőnek nem feladata az ifjúság nevelése — nem értek egyet. Különben Vass elvtárs ezt a későbbiekben maga is megcáfolja. Igenis minden kommunistának, de a pártonkívüli dol­gozóknak is feladata az ifjúsággal való foglalkozás. Biztos vagyok abban, hogy az illetékes pártszervezet azóta már meg is bízta ezzel a nemes feladattal Vass elvtársat. Az ifjúság nevelése nem könnyű. Nálunk, a Cukorgyárban is sok gondot okoz, mivel a fiatalok egyrésze fegyelmezetlen, az idősebb dolgozókkal szemben tiszteletlenül viselkedik, a DISZ munkájából sem veszi ki a részét. Sokat töprengtünk, hogyan tudnánk változ­tatni ezen. Láttuk, hogy ezeket a hibákat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, de azt is láttuk, hogy nem a 'PISZ-tagokra jellemző elsősorban a fegyelmezel lemig, a tiszteletlen magatartás. Nemrégiben pártvezetőségi ülésen beszéltük meg a DlSZ-szer- vezet munkáját. Megállapítottuk, hogy a fiatalok gyakran nem kap­ják meg az idősebb szakmunkásoktól azt a segítséget, amit joggal elvárnak. Persze ebben a fiatalok is hibásak. Ifj. Harsány József DISZ vezetőségi tag kérdésünkre, hogy miben látja a hibát, azt vá­laszolta: »Olyan segítséget kapunk az idősebb szakmunkásoktól, ami­lyen megbecsülést mi adunk nekik«. A fiatalok gyakran azért nem adják meg a kellő tiszteletet az idősebbeknek, mert maguk a szülők sem nevelik erre serdülő gyer­meküket. Ez sokszor a szülők elfogultságából fakad, akik saját gyer­meküket többre becsülik másokéinál. Később aztán maguk látják ennek kárát, mert ők sem kapják meg a kellő tiszteletet gyerme­küktől. Előfordul, hogy a gyermek nem tiszteli tanítóját az iskolá- baji, később pedig a munkapadnál az idősebb szakmunkásokat. Amikor a fiatal szakmunkás bekerül az üzembe, hogy szakmát tanuljon, és az idősebb dolgozók figyelmeztetik hibáira — mert jó szakmunkást akarnak belőle faragni —, akkor a fiatal gyakran gú­nyos vállrándítással vagy cinikus megjegyzéssel hárítja el magától a jóakaratú figyelmeztetést. Ezért alakult ki az a helytelen gyakor­lat, hogy az idősebb dolgozók csak legyintenek: nem érdemes a fia­talokkal foglalkozni, úgysem fogadják meg a jó szót. Természetesen ez eleve hibás álláspont, hiszen a fiatalok neveléséhez nagy tüfe­lemre van szükség. Pártszervezetünk állandó feladatává tette a fiatalok nevelését. Mi azonban — helytelenül — az ifjúsággal való foglalkozást csak abban láttuk, hogy különböző értekezletekre mozgósítottuk a fiatalo­kat. Ezzel azonban lényeges eredményi nem értünk el. Az új DISZ- vezetőséggel most megbeszéltült: a fiatalokat a jövőben szórakoztat­va neveljük. Ifjaink, lányaink örömmel vesznek részt a különböző kulturális rendezvényeken, mi is elmegyünk közéjük, hogy még kö­zelebb kerüljünk hozzájuk. Szerintem is jó módszer, ha a fegyelme­zetlen fiatalokat fegyelmezett társaik győzik meg viselkedésük hely­telenségéről. A fiatalok egymástól jobban elfogadják a bírálatot, és inkább változtatnak hibáikon. DARÁZS JÓZSEF BALATONÖSZÖDI TANÁCSELNÖK HOZZÁSZÓLÁSA: Rendkívüli fontos a pedagógus pártszervezet munkája. Pártunk nagy feladatot ró’a pedagógus aiap- szervezetekre, a pedagógusok világ­nézeti nevelése, iskolai nevelőmun­kájuk segítése területén. Mielőtt értékelnénk a kaposvári középiskolák: a Tanítóképző, a Tán­csics- és Leánygimnázium, 'valamint a Közgazdasági Technikum kivételé­vel a technikumok kommunistái kö­zös pártszervezetének munkáját, vizsgáljuk meg, melyek a középis­kolai pártszervezetek legfőbb felada­tai. Első — és talán legfontosabb — feladata a kommunista és pártonkí­vüli pedagógusok világnézeti neve­lése. Ifjúságunk nevelői ugyanis a régi rendszerből magukkal hozták' a múlt örökségét, s a felszabadulás óta még nem sikerült teljesen ki­gyomlálni a fel-feltörő burzsoá csökevényeket pedagógusaink tudatából. Pártunk rábízta a becsületes, jó- szándékú, idősebb pedagógusokra az ifjúság nevelését, akik azonban tel­jes értékű munkát csaűc úgy végez­hetnek az ifjúság szocialista neve­lésében, ha a pártszervezet segít ne­kik a marxista—leninista világnézet ■kialakításában, a szocialista gondol­kodás formálásában. Az iskolai pártszervezetek a hiva­tali pártszervezetek jogkörével van­nak felruházva. Ez azt jelenti, hogy nincs ellenőrzési joguk a szákveze­tés féltett. Métgis igen sok és felelős­ségteljes feladat hárul a pártszerve­zetre az iskolai! munka segítésében. Itt van például a középiskolai ta­nulók munkára nevelésének kérdése. Pártunk azt a feladatot tűzte a kö- zépiskoüák elé, hogy a diákokkal már az iskolában megszerettessék a mun­kát, s érettségi utóm1 minél többen a termelésben helyezkedjenek él. Fokozott figyelmet kell fordí­tani a munkás- és parasztszü­lők gyermekeinek tanulására. '* pedagógusok többletmunkájára van szükség, hogy a mumikás- es pa­rasztszülők gyermekei megkapják tanulásukhoz azt a segítséget, amit a szülői házban nélkülöznek. Ebben is sokat segíthet a pártszervezet. S ha mér a pedagógus pártszervezet feűiadaitaáinák felsorolásánál tartunk, nem hagyhatjuk ki a DISZ-szel, a szakszervezettel való foglalkozás sok­rétű munkáját sem. A kapesvár középiskolák össze­vont pedagógus pártszervezetének munkáját vizsgálva bátran őMitihat- ;juk, hogy jól dolgozik az alig két­éves alapszervezet. Cselek László elvtóirs, az alapszervezet titkára bár még fiatal pedagógus, s nincs sok tapasztalata a 'gyakorlati pártmunká- bam, mégis jól irányítja a vezetőség munkáját. Hozzá íkélll tenni azonban, hogy a pántszervezet eredményes munkája érdeme a vezetőség min­dén tagjának, akik — különösen Me­rő Béla elvtárs, vezetőségi tag, a vá­rosi pártbizottság tagja — egyforma lelkesedéssel végzik párta-munkájukat és sokat segítenek a titkárnak. Szép eredményt értek él a pedagó­gusok világnézeti Inevelésében. 22 hallgatóval önálló pár!oktatást in­dítottak, a magyar pártit örtéhet sza­kosított tanfolyamán tanulnak. A tanfolyamiba bevonták. valamennyi iskola DISZ-vezető tanárát és apár- tonkíviilieket is. Nehezen indult a tanulás. Nem annyira a tárgyi tu­dással volt a baj, sokkal inkább az elvi ifcázomytalans ággal. ’ Többen a könnyebb utat választották, és elvi kérdéseket egyáltalán nem boncolgat­tak. A pártvezetőség segítségére volt szükség — és dicséretükre legyen mondva —, a harmadik konferencián már színvonalas elvi vita folyt s a pártvezetőség valamelyik tagjának, vagy Szabó Gyula elvtárs, konferen­cia-vezetőnek a segítségévei tisztá­zatlan kérdés nem maradt. Jól foglalkozik a pártszervezet a tanulók munkára nevelésé­vel is. A pártszervezet javaslatára a taná­rok nemcsali az iskolai év utolsó hetesben beszélnek erről, hanem ál­landóan, már a ta-név kezdetétől. A szakkört foglalt ozásokon kívül üze­meket látogatnak meg a tanulókkal, és a helyszínien ismertetek meg ve­lük az egyes szakmák szépségeit. A Tanítóképzőben például a népműve­lési munka jelentőségéről beszéltek * nyekónt többen jelentkeztek kultu­rális szerveiahez munkára. Mit tesz a pártszervezet a mun­kás- és paraisztszánmazású .gyermekek tanulmányi ^Ziínvcnai’ának emelésé­ért? Cseleik elvitárs büszkén mondja, hegy a Tanítóképzőben és a Tán­csics Gimnáziumban a munkás- és paraszttá,mulők tanulmányi átlaga magasabb, mint az értelmiségi szü­lők gyermekeié, sőt az csizíályáfelag- nál is magasabb három nizeddél. Ez azonban nem ad okot a 'megnyugvás­ra. Céljuk az, hogy reális osztályzás­sal még magasabbra emeljek tanul­mányi szín vonalukat. Ezért úgy ha­tározott a pártvezetőség, hogy párt- feiiadiatikónf megbízzák a kommun,is­ta pedagógusokat a munkás-. és pa­raszt származású tanulók fokozott se­gítésével, s hogy minél eredménye­sebbé váljon az iskola és a család együttműködése, a vidéki szülőiket is rendszeresem meglátogatják. Kiss ta­nár ellvtéins ebben az iskolai évben például már száz vidékről bejáró ta­nuló szülőjét látogatta meg. De még nem minden középisko­lában kielégítő a helyzet. Az Élelmiszeripari Technikumban például a munkás- és parasztszár- nnazású tanulók tanulmányi átlaga alacsonyabb, mint az értelmiségi ta­nulóké. A városi pártbizottság ja­vaslatára hamarosan megvizsgálja ennek okát a pártszervezet, s a vizs­gálat eredményétől függően javasla­tot fog lenini a szakvezetés megjaví­tására. Említettük, hogy az iskolai párt­szervezetnek fontos feladatai közé tartozik az is, hogy törődjön a DISZ- szeli és a szakszervezettel. A kapos­vári középiskolák pártalapszervezete igen jólj sokoldalúan segíti különö­sen az ifjúsági szervezet munkáját. Egy vezetőségi tag például más pártmunkáján kívül állandóan fog­lalkozik a DISZ-szervezetekkel. .Se­gít a taggyűlések előkészítésében, rendszeres kapcsolatot tart a DISZ- vezető tanárral. Minden ifjúsági Pártszervezeteink az újságokból értesülitek arról, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresz- szusánaik anyagát a Központi Veze­tőség határozata alapján március vé­gétől — ‘megszakítva a jelenleg fo­lyó pártaktatást — fel kéül dolgozni. Megyénk kommunistái, de 'becsüle­tes pártonkívüli dolgozói is a kong­resszus idején éllénk érde.kilődéssei tianuiniíányoziták Hruscsov és Bulga- nyiin elvtárs beszámolóját, az el­hangzott hozzászólásokat, azonban eddig még nem veit elég idő arra, hogy a kongresszus anyagának leg­fontosabb kérdéseit — megfelelően csoportosítva — a szervezett párt- oktatás keretein 'belül vitassuk meg. A XX. pártkongresszus anyagának tanu’mányozása nekünk, kommunis­táknak nemcsak azért fontos, mert ismernünk ikelfl azokat az elméleti té­teleket, melyeket a 'kongresszus az elmúlt évek gyakorlatából mint ál­talános tapasztalatot szűrt le; nem­csak azért kell megismerkednünk részletesebben a Szovjetunió hato­dik ötéves tervével, hogy lássuk: a kommunizmus építésének milyen há­taim,as távlatait nyitja meg a szov­jet nép előtt, hanem ázért is, mert — mint azt Rákosi elvtárs mondot­ta: »Túlzás nélkül el lehet mondani, hogy a XX. kongresszus határozatai­nak alig van olyan tétele, amelyet megfelelő változásokkal nem lehet a mi viszonyainkra alkalmazni«. Rákosi elvtárs a Központi Veze­tőség ülésén bejelentette, hegy ez év májusában a második ötéves terv irányelveit a Központi Vezetőség a magyar dolgozó nép élé tudja ter­jeszteni. A másodclk ötéves terv ter­mészetesen újabb feladatokat jelent muirjkásiaszt'á'lyuinilsnak, dolgozó pa­rasztjainknak és szorgos értelmfeé- günikinek. És ebiben a nagy feladat­ban van szükség azoknak a gazdag tapasztalat,clknak felhasználására, amelyeket az SZKP XX. kongresz- szusa rendelkezésünkre bocsátott. Ehhez azonban állandóan és rend­szeresen fanuihnányozn'unk kell a kongresszusi anyagot. A Közgazdasági Szemle márciusi szá­mának vezércikke az SZKP XX. kong­resszusáról emlékezik meg. Szabó Ger­gely cikkének címe a Technika fejlesz­tése a Szovjetunió VI. ötéves tervében. A lap közli Gönczöl Györgynek a Német Tudományos Akadémia Gazdaságtudo­mányi Intézete elméleti konferenciáján elhangzott hozzászólását »Európai in­tegráció és imperialista ellentétek« cí­Pálinkás István cikke a termető­« gyűlésein részt vesz a pártvezetőség titkára vagy egyik vezetőségi tag. Kevés dicsérő szót írhatunk azon­ban a szakszervezet munkájának el­lenőrzéséről, segítéséről. Hiba lenne, ha lebecsülnék a szakszervezeti munkát. A tan,ároknak ugyanis csak kisebbik része párttag. A szakszervezetnek ennélfogva itt különösein, nagy je­lentősége van. A szakszervezeti mun­kát azonban csak a szakszervezeti bizottsági tagok végeznek. A párt- szervezet ugyan igyekezett ezen se­gíteni, rendszeresen beszámoltatja vezetőségi ülésen az szb-einököt, ja­vulást azonban még nem sikerült el­érni. Összegezve: a pártszervezet műkö­dését. vizsgálva, nyugodtan mondhat­juk: jól dolgoztak a kommunista pe­dagógusok. Mióta küllőn pártszerve­zete van az egy foglal1 hozásai középis­kolai tanároknak, ©’mélyült bennük a msitenialTsta világnézet, javult az oktató-nevelő munka a kaposvári középiskolákban. Természetesen vsa még javítani1 való, többet és jobbat is adhatna a pártszervezet. Ehhez azon­ban még több segítségre, tapasztalat­ra lenne szükség. Eminek pótlására javasolta a pártiszervezet a városi pártbizottságnak, hogy hívjanak ö;sz- sze a városiban pedagógus kommu­nista aktíva ülést tapasztaíiatcseire jelleggel.. Helyes a kezdeményezés. Bizonyára hasznos lennie a Közgaz­dasági Teohralkum és az általános is­kolák pártszervezetéinek áis a tapasz­talatcsere, de tisirauilhiatinánaik az égésitett. pártszervezet komimu,ni.s - táj is. Javasoljuk addig is a munka szervezettebbé tétele céljából, hegy készítsen a pártvezetőség negyedéves munkatervet, ebbe vegye bele az is­kolai munka legfontosabb felada­tait, ennek figyelembevételével dol­gozzák ki: a pártszervezet sajátos nagy teret szentelt a szovjet nép anyagi és kulturális jólétének to­vábbi növelésére. A mi második öt­éves tervünk is célul tűzte ezt. Rákosi elvtárs a KV ülésén elhang­zott beszédében hangsúlyozta: »Mi nem vagyunk megelégedve a dolgo­zók jelenlegi anyagi és kulturális életszínvonalával. Tovább akarunk és tovább fogunk menni«. Ennek azonban alapvető előfeltétele, hogy minden részletében teljesítsük a ter­veket. Tehát most, amikor hozzákezdünk a kongresszus anyagának tanulásá­hoz. legfontosabb: úgy tanulmányoz­zuk, hegy mozgósítsa eges^ nép an­két második ötéves teirvünjcoél'ikitű- zéseimek megvalósítására. Tehát most is elsősorban propagandistáink­ra hárulnak nagy feladatok. A párt ast várja telük, hogy most is úgy, mint az elmúlt időiben kezdeménye­zői legyenek az egészséges viták ki- 'bcnteikozásámak, segítsék megértetni az ipari és a mezőgazdasági többter- mélés jelentőségét és a jelenlegi nemzetközi helyzetből adódó felada­tokat. A kongresszusi anyag tanulmányo­zása pártszervezeteinket is újabb feladat éllé áilÉtja. Megfelelő ellen­őrzéssel és segítségadással biztosíta­niuk kéül az elvi kérdések tisztázá­sét, a foglalkozások magas elvi szín­vonalát. A propagandistáikkal közö­sen et kéül érniük, hogy a pártokia­dás hallgatói valamennyiem részt ve­gyenek a kongresszus anyagából ren­dezett vitákon, sőt azokat a pártta­gokat, akik eddig vaJá-milyen oknál fogva nem vettek részt a pártokta­tásban, most vonják ibe a tanulásba. Magyarázzák meg, hogy a komirmu- riistáiknafc nélkülözhetetlen a mun­kában a XX. kongresszus anyagéinak ismerete. Pártcktatásunk e jelentős esemé­nyére tehát fel 'kell készülnie minden párttagnak, el kell érnünk, hogy a kongresszus egész anyaga pártunk tagságának közkincsévé váljék. szövetkezeti termelés idei tapasztalatait elemzi. Mérei Gyula tanulmánya az 1848—1819-es magyar kormányok gaz­daságpolitikáját ismerteti. Keserű János, az Amerikában járt mezőgazdasági kül­döttség tapasztalatairól számol be. A Szemle-rovatban Rába András a kelet—'nyugati kereskedelemről fr cik­ket, Bukta Lajos és Rákos Jenő cikké­nek címe: mezőgazdasági termékek bi­zományi értékesítése a szövetkezeti ke­reskedelemben. Ha az ifjúság neveléséről van szó, mindig összehasonlítom a üa- falság megbecsüléséi a múltban és most. Ilyenkor , látom egész jelentőségében azt az alapvető változást, amely a fiatalság életé­ben az elmúlt 11 évben végbe­ment A múltban a fiatalok szó­rakozása csak a Uocsmázásbó] állt. Ifjúságunk a felszabadulás óta óriásit fejlődött, Nekünk, kommu­nistáknak, az államhatalmi szerv vezetőinek is arra kell töreked­nünk, hegy az ifjúság nevelése ér­dekében az adott lehetőségeket még jobban kihasználjuk. Ha Ba- iatenőszedön megvizsgáljuk az if­júság tevékenységét, joggal mond­hatjuk, hogy segítségükre minden­kor támaszkodhatunk, természete­sen csak akkor, ha mi is segítjük őket nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is. Községünkben mind­össze 29—25 fiatal van, valameny- nyi tagja a DISZ-nek. Ebben az évben a Peíófi-iskola II. évfolya­mát hallgatják. Tapasztalatunk, hogy a néphad­Szeretnók néhány gondolattal részt venni abban a vitában, me­lyet Vass elvtárs a Somogyi Nép­lapban elindított. Úgy érzem, miint ifjúsági vezetőnek kötelességem ehhez hozzászólni. Nemrég, 1955. májusában jelent meg a Központi Vezetőségnek az ifjúság közötti po­litikai mjunikáróll szóűió határozata, amely megszabta minden tömeg- szervezet és intézmény feliadatát az ifjúság szocialista szellemű neve­lésében. E határozat nemcsak a párttagoknak szól, hanem mind- azcfcnák, akik a mindennapi élet­ben közvetlen vagy közvetve fcap- csciiatot tartamiak; az ifjúsággal1. Nemrég részt vettem a városi tanács ülésén, ahol az ifjúság hely­zetét vitattuk meg. Szeretném idéz­ni S. elvtárs fé'Sző’jalását, aki el­mondta, hogy egyik ismerősének VII. osztályos fia még egy vödör vizet sem képes vinni édesanyja-' mák. Ezt csak azért mondtam el, mert feltété’, ezem, hegy szülők is olvassák a lapban az. ifjúság neve­lésével fcapcsciiaitos hozzászóláso­kat. Szerintem ugyanis gyakran a helytelen, szülői nevelés idézi elő a gyermek szófcgadatlainságát, efc- kényeztetéssél restségre, a fizikai munka lebecsülésére nevelik. Idézek egy másfk példát is, ahol megfelelően irányítják, segítik a jövő szakmunkásainak nevelését. A Faipari Vállalat a káslétszámú üze­sercgből leszerelt, hazakerült fia­talok igen jó hatással vannak az itthoniakra, és általában sok se­gítséget adnak ® DISZ munkájá­hoz. A községi tanács úgy is tá­mogatta, az ifjúságot, hogy a té­len tüzelőanyagot biztosítottunk számukra, így a legnagyobb hi­degben is összejöhettek esténként. Ennek ellenében természetesen azt várjuk a fiataloktól, hogy ta­vasszal a növényápolásban, nyáron pedig az aratás-cséplésben legye­nek segítségünkre. Vass Lajos elvtárs levelének utolsó soraira válaszolva pedig csak annyit mondhatok: úgy ke­rülhet közelebb a fiatalokhoz, ha részt vesz minden megmozdulá­sukban, ha átadja nekik sok éven át szerzett tapasztalatait, ha min­denütt kiáll az ifjúság érdekeiért. Ha a fiatalok látják, hogy az idő­sebbek lelkiismeretesen foglalkoz­nak velük, gyakran maguk is ké­rik maid az idősek véleményét, még több tisztelettel néznek fel«az idősekre. mek iközé tartozik, de fiatéi szak­munkássá példaképül állhatnak más vállalat ifjúmunkásai előtt. A pártszervezet, a DISZ, sőt a vái- íliaCat vezetősége is rendszeresen, ibglálíkozik a fiiaitalcklkai, a DISZ taggyűléseim részt vesznék idősebb párttagok ás és bátran, nyíltan fel­tárják a fiatalok hibáit, segítik az ifjúság jeliemben, szakmai és po­litikai fejlődését, Igen káros az a következtetés te­hát — melyet gyakran haűliani —, hogy a fáaitalck javíthatatlanok. Ezt csak azok a papírformából ki nem éviekéit emberek, vezetők 'mondják, akik a papírok mögött .nem látják az embert, mem vizs­gálják az életet, és elfelejtik, hogy maguk áis vetek íiataíick. Nemcsak a fiatalokban kéül keresni a hibát, hanem azokban is, akik nem segí­tik, vezetik és nevtíúk az ifjúságot, hatott ez elsőrendű fetedatük vol­na. Van egy közmondás: ki mint veti ágyát, úgy afiussza álmát. Ez az ifjúeáigra vonatkoztatva azt je­lenti: ha nem sajnáljuk a fialtatok 'nevelésében a fáradságot, akkor saját munkánkat segítjük élő, min­den feladatban számíthatunk a fiatalokra. Úgy gondolom, helyes vciit ezt a vitát elindítani, ezzel is hozzá­járulhatunk az 'ifjúság nevelésé­ben felmerült problémák megoldá­sához. a végzi« tanulókkal, ennek eredmé-r^en. 1 tennivalóit. Póczá Jánosné «OBR Készüljünk fel a XX. pártkongresszus anyagának tanulmányozására Bulganyim elvtárs beszámolójában Megjelent a Közgazdasági Szemle új száma NÉMETH GYULA, A VÄROSI DISZ BIZOTTSÁG TITKÁRÁNAK HOZZÁSZÓLÁSA:

Next

/
Thumbnails
Contents