Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-15 / 64. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ M XIII, évfolyam ÍGY HEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L A P 3 A ÁRA 50 FILLÉR Csütörtök, 1956. március 15. MÁRCIUS 15 EMLÉKE KÖTELEZ A szabadság hajnalának, 1848- március 15-ének 108. évfordulóját ünnepeljük ezen a napon. 108 esztendeje állt először talpra népünk, s követelte függetlenségét, lerázva magáról az elnyomás kettős jár­mát. Március 15 sok évszázados történelmünk egyik legnagyobb ese­ményét, szabadságharcos elődeink tetteit foglalja magába. Ez a nap jelenti számunkra azokat, akik először mertek tenni a honért; Kos­suthot, akinek lelkes, gyújtó szavaj megteremtették a nemzet egy­ségét, és szabadságharcunk dicső zászlai alá gyűjtötték a nép színc- javát. Jelenti ez a nap Petőfi Sándort, a forradalom messzetekintő költőjét; Táncsicsot, a parasztok ügyének szószólóját; a szabadság- harc diadalmas csatáinak hőseit, s azt az időt, amikor Európában el­ültek a forradalmak tüzei, és egyedül csak a mi népünk vívta har­cát a szabadságért. De jelenti ez a nap a bukást is — amelynek tanulságai mindörökre megmaradnak népünk történelmében. Csaknem száz esztendő kellett ahhoz, hogy valóra váljanak 1848 gyújtó forradalmár tavaszának, a magyar forradalomnak álmai, cél­jai. 1945 hozta meg nemzeti felszabadulásunkat, szabadságunkat, azoknak a céloknak megvalósítását, amelyekért 48 hősei indultak harcba, s amelyek ott lobogtak a szabadságharc dicső zászlain. A népek tavaszát, szabadságunk hajnalát az európai reakció hidege fagyasztotta meg, de 1945-ben ismét eljött a tavasz, amely 48 eszméit csillantotta meg, s váltotta valóra nemzetünk történelmében. 1945 tavaszán Táncsics, Petőfi álmai váltak valóra: először lép­tek a múlt jobbágyai, zsellérei a maguk földjére, s ismerték fel, hogy érdekeik igazi képviselője a munkásosztály s annak vezető pártja. Ez a tavasz vetette meg a munkás és a paraszt megbonthat- ■ tatlan barátságának, szövetségének alapjait. Az első szabad márciuson megvalósultak a szabadságharc céljai. De nem álltunk meg ennyinél: ahol 1848—49 hőseinek vére ömlött — ma termelőszövetkezetek ezreinek nagy tábláin szántanak a trak­torok, 1848 nagy csatái helyén, Kazincbarcika, Sztáiinváros és Kom­ló áll. .Befejeztük az első és hozzá Kezdtünk már a második ötéves tervhez is: iparunk fejlettebb, erősebb lesz, mint Kossuth álmodta s vágyía, mezőgazdaságunk virágzóbb, parasztjaink élete boldogabb, mint azt-az egykori zsellérek, jobbágyok elképzelték. De nem évültek el 1848 tanulságai sem. Egyedül álltunk a nagy túlerővel szemben, nem volt társunk, testvérünk, akik segítségünk­re siettek volna. Ma a szabadság, a szocializmus testvéri országai­nak táborához tartozunk, van barátunk, segítőnk: a baráti népek tábora. Egy évszázad nem váltotta valóra, amiért 1848-ban népünk fel­kelt, 11 esztendő megoldotta azokaj a célokat, sőt még sokkal töb­bet, s úton vagyunk afelé, hogy egész népünk még gazdagabbá, társadalmunk még kullúráltabbá és fejlettebbé váljon. Március 15 számunkra a hazaszeretet ünnepe. Ez volt az elnyo­matás nehéz éveiben is, amikor március 15 jelszavaival a nemzeti egységért, a fasiszta elnyomás ellen küzdöttek 1848 hőseinek uno­kái. Az elbukott szabadságharc 100 esztendőn át kiapadhatatlan forrásává vált a nemzeti öntudatnak. Ébren tartotta népünkben a nemzeti függetlenségre, való törekvést, amelyért a legnehezebb évek­ben a kommunisták vezetésével hős munkásosztályunk harcolt. A párt adta vissza — 1848 szenemében — a magyar paraszt tör­ténelmi jussát. Megteremtette a nép hatalmát, szélesre tárta a Mű­velődés, a tanulás kapuit, s az 1945 óta eltelt esztendők igazolták a 108 év előtti március követeléseinek jogosságát, s azt, hogy már­cius 15 céljai nem álmok, hanem megvalósíthatók. 1848 tavasza nemzeti történelmünk dicső múltjára emlékeztet —■ s megjelöli feladatainkat is. Azt, hogy úgy szeressük hazánkat — tettekkel —, mint 1848 márciusának ifjai, mint a szabadságharc vörössipkásai. Úgy szeressük, mint Kossuth, mint Petőfi, Táncsics — és 1848 többi nagyjai, mint a márciusi célokért később harcba induló Latfcnka Sándor, Schönherz Zoltán, Rózsa Ferenc, Ságvári Endre és a többi kommunista mártír. Ma, 108 esztendővel 1848 márciusa után hálás megemlékezéssel ünnepeljük ismét a hazaszeretet ünnepét. A márciusi ifjak emlékei­ből merítünk erőt nagy feladatainkhoz, s fogadjuk meg, hogy úgy szeretjük hazánkat, mint 1848 hősei, s hogy dolgos hétköznapjaink mindegyikét az alkotó munkás hazaszeretet ünnepévé tesszük. Er­re kötelez bennünket 1848. március 15. Közeledik a negyedév vége — jobb szervező munkát a begyűjtési terv teljesítésére Rohamosan közeledik március vé­ge, amikorra minden községnek hiánytalanul teljesítenie kell az első negyedévi begyűjtési tervet. Vajon, hogyan ériiltí ezt el az olyan közsé­gek, mint Csokonyavisonta, amely mindössze 30, -vagy Karád, amely 36 százalékra teljesítette március 10-ig a tojás-, baromiihegyűjlési tervet? S hogy a tojás-, baromfifoegyűjtés nem halad, felelősség terheli a földmű­vesszövetkezeti felvásárlókat is. Karúdon a múlt évben igen jó eredménnyel járt a mozgó begyűjtés, s a község időben is teljesítette éves tojás-, baromfibegyűjtési tervét. Lep­ted György begyűjtési megbízott, Sülé József földművesszövetkezeti ügyvezető és Békefi István tojás-, baromfifelvásárfló most miért nem szervez mozgó begyűjtést? De ugyan­ezt kérdezhetjük a csokonyavisontai begyűjtési megbízottól és a földmű- vesszövetkezeti ügyvezetőtől, vala­mint a felvásárlótól is. Miért nem serkentik a kötelező beadásra a ter­melőiket? Tán arra várnak, hogy másik faluból menjenek hozzájuk begyűjtők? Akkor viszont miért kapják a fizetést ők, a helybeliek? Jó lesz, ha ezen elgondolkodnak! Ma estig befejezi brigádjai kiszállítását a Kaposvári Gépállomás A Kaposvári Gépállomás 9 bri­gádja közül hatot már a termelőszö­vetkezetekben találhatunk meg. A ■terv szerint elosztották a brigádokat attól függően, hol, mennyi gépre van szükség, hogy a tavaszi talajmunká­kat zökkenőmentesen végezzék el. Osztopánba 3 traktort küldtek. Az itteni tsz és egyéni földeken dolgo­60 helyett 162 óra megtakarítás! zik majd Farkas János, Takács Jó­zsef, Szekeres István traktoros, ők ■máris a helyszínen ismerkednek fel­adataikkal. A második brigád 2 traktorral, 1 Zetorral Somogyjádra érkezett. Csütörtök estig befejezik a brigádok kiszállítását — jelentette a szerkesztőségünknek Fonai elvtárs, a gépállomás üzemgazdásza. A MAHART siófoki kirendeltsége, vagy ahogy a megyében inkább is­merik, a Balatoni Hajózási Vállalat két brigádja: Győrfy Sándoré és Papp Gyula telelő parancsnoké el­határozta, hogy a »Balaton« kotró­hajó 8 tonnás -kazánját 60 munka­órás megtakarítással kiemelik. Bár az időjárás az utóbbi időben sóikat kellemetlenkedett, ennek ellenére a két brigád dolgozói nem. 60, hanem 3 62 munkaóras megtakarítással vé­gezték el a számukra szokatlan mun­kát. A brigádok tagjai ugyanis vala­mennyien forgalmi dolgozók. ’ { Ám erős akaratuk, szorgalmuk át- S hidalta a kemény tél és a szokatlan ! munka nehézségeit, vállalásuknak | eleget tették, az adott szó után nem S maradt el a dicséretreméltó tett sem. ■ GYALÁZATOS VISELKEDÉS Párizsban, az Ismeretlen Kato­na sírjánál örökmécses ég. Az örökké lobogó tűznek minden francia ember különleges szim­bolikus érzést tulajdonít, hiszen azoknak a névtelen francia kato­náknak az emlékét hirdeti, akik a háborúban elestek. Nincs olyan francia család, amely ne vesz­tette volna el valamelyik hozzá­tartozóját a háborús években. Az idegen, bármit gondoljon is erről, de amikor a síremlék felé közeledik, köteles úgy visel­kedni, ahogy az ország szokásai megkövetelik. Egyszerű igazság ez, de mégis szólni kell róla, mert néhány nappal ezelőtt bot­rányos incidensnek volt szenvedő alanya az Ismeretlen Katona. Három amerikai Icatonának kedve támadt egy kis szórako­zásra. Valószínűleg mulattatta őket a járókelők szentimentaMz- ■musa, akik a sír előtt némán, fedetlen fővel álltak. Micsoda unalom, milyen fancsali pofák — gondolták magukban az ame­rikaiak. Az Ismeretlen Katona sírjánál* történt botrány népi olyan mit, mint amilyenek a botrányok áltálában. Senki sem. frieskázta meg a másik kalapját, senki sem rúgott bele senkibe. Az amerikai katonák odaléptek a mécseshez és mintha fáznának, tüzénél melengették kezüket. Bi­zonyára azt gondolták, hogy nem egyéb, mint holmi utcai geszte- nyesütő tűzhely, i A vígkedélyű katonák biztosan azt hitték, hogy szellemes tréfát űztek, amely nincs ellentétben az egészséges prakticizmus elveivel. A párizsiakat mélyen felhábo­rította az incidens. Követelik, hogy a külföldi katonák tartsák tiszteletben azt az országot, amelyben tartózkodnak, de leg­alább is ne hányjanak fittyet ar­ra, ami az illető országnak szent és sérthetetlen. A United Press amerikai hírügynökség jelentése szerint a második világháború francia veteránjai gúnyosan azt tanácsolták, hogy a szövetséges csapatok számára — mielőtt Pá­rizsba engednék őket — tartsa­nak »népszerű tanfolyamot« Franciaország történelméből. Vajon segítene-e ez? A 400 SZÁZALÉKOS TANÁCSTAG Rendszerető, dolgos ember a mi tanácstagunk — így beszélnek ifj. Zsalafcó János kaposvári (Kinizsi Pál u. 25. sz.) 8 holdas dolgozó parasztról a Füredi utcaiak. KELNEK A KISCSIRKÉK A BAROMFIKELTETŐ ÁLLOMÁSON Egyenletesen búgnak a gépek a Ka­posvári Baromfikeltető Állomás üze­mében. A rendkívüli kemény tél aka­dályozta eddig a keltető állomás terv­szerű üzemeltetését is, mert a keltetést nem tudták az eredetileg kitűzött idő­pontban megkezdeni. A hőmérséklet enyhülésével azonban már nem ütközik nehézségekbe a to­jás vidékről való beszállítása. Eddig több mint 1000 naposcsirkét adtak el a kaposvári háziasszonyoknak, a kö­vetkező keltetés pedig a termelőszövet­kezeteknek Jut. Jelenleg 25 000 tojás van a keltetőgépben. A tsz-ek igény­léseit a megrendelések sorrendjében elégítik ki. A magyaregresi Petőfi 300, a toponári Szabad Föld Tsz 500, a ker- cseligeti Búzakalász 2500, az attalai Magyar—Szovjet Barátság Tsz 2000, a jutái Úttörő Tsz 1000, a szorosadi UJ Élet Tsz 1175 naposcsibét igényelt, s ezt a terv szerint április első felében bocsátja rendelkezésükre a Baromfikel­tető Állomás. Ifj. Zsalákó János példamutató munkájával érdemelte tó választói szeretetét. Gondosain, jó gazdához il­lően műveli földjeit, szép állatállo­mánya is van, sokat és jő! termel. Emellett mindig azt tartja: első az állam iránti kötelezettség. Senki sem tudja megelőzni a beadásban. To­jásból, baromfiból 400 százalékra tel­jesítette első negyedévi, beadási kö­telezettségét, rendezte egész évi hí­zott sert ésbeadását. Mint tanácstag szerves . részt vál­lal a körzetéiben lakó dolgozó pa­rasztok nevelésében. Felesége is szót ért parasiztasszonytársaival. Dicsére­tes munkát végez tehát 'á Zsalakó- házaspár. Követendő példaként ál­lítjuk őket falvaink tanácstagjai cs asszonyai elé. SOMOGYI 23-ASOK A TOLNAI GÁTAKON A hatalmas alkotások programjából Növelni kell a különböző modellű és szabású lábbelik gyártását. 1960- ban — a hatodik ötéves terv utolsó évében — körülbelül 455 millió pár lábbelit kell előállítani, s ez 153 százaléka lesz a Szovjetunió 1955. évi termelésének. (SZKP XX. kongresszusa határozatából.) Jött a távmondat: »A 23. sz. Autó- közlekedési Vállalat újabb 15 gép­kocsit indítson útnak a szekszárdi térségbe. A gépkocsioszlop vezetője Faddon jelentkezzék, ahol további utasítást kap«. Nem telt bele fél óra, s Hoffman Sándor, az Autóközlekedési Vállalat igazgatója, Felméri Gyula forgalmi osztályvezető máris útnak indította az újabb gépkocsioszlopot. Géring József gépkocsivezető egyike a legviharedzettebb »piló­táknak«. Amikor elkerülték a ka­posvári kocsik a bonyhádi dombo­kat, kissé mégis megrettentek. Nem messze Bonyhádtól ugyanis már víz alatt állott a mező. Amikor a gép­kocsioszlop egy percre megállt, Drávecz Ferenc megdöbbenve kiál­tott fel: — Nézzétek, visszafelé folyik a Sió! — Aztán megérkezett a' kis csapat Faddra. A gépkocsiirányító azonnal beosztotta a kaposváriakat, és azt telték, amit a többi 500 gépkocsi: hordták a földet a Duna gátjához, amely helyenként bizony már át­eresztette a vizet. Éjfél felé újabb utasítás érkezett. A 46 házból álló Dombori-pusztát az elöntés veszélye fenyegette. Ki kell a pusztát üríteni — hangzott a parancs. S a 23-asok félórai pihenő után ismét munkához láttak. Az egész nap munkától fáradt gépkocsi- vezetőknek azonban még arra is volt türelmük, hogy jó szóval lelket öntsenek az imitt-amott csüggedő emberekbe. Három óra múlva min­den mozgatható ingóságot a maga­sabban fekvő községekbe szállítot­tak a somogyi teherautók. Újabb veszély híre érkezett. A faddi Rákóczi Termelőszövetkezet tanyáját is veszélyeztette az ár. Gulyás László, a kaposváriak egyik legbátrabb gépkocsivezetője azon­ban a vizen keresztül behatolt a ta­nyára, kocsijára vette a beszorult embereket, s a nem kevesebb, mint 600 darabból álló, fajtiszta baromfi­állományt. Tengelyig, vagy még fel­jebb ért a víz, amelyen át kellett törnie. Valóban, ő volt az utolsó élőlény, aki átjutott az áron, amely zúgva-búgva rontott xá a kis tele­pülésre. A fáradt . gépkocsivezetők észre sem vették, hogy újból este, újból reggel lett. Már harmadik éjszaka voltak talpon, de eszükbe sem jutott pihenni. De ki is akar pihenésre gondolni akkor, amikor az elemek oly meg­vadult erővel törnek az emberek békés otthonaira? Most már nem­csak a Duna, hanem, a Sió is gyil- | kos ellenségként tör magának utat. | A Dombori-pusztai házakat azóta f már elnyelte a víz, csak imitt-amott | látszik ki egy-egy kémény, egy-két | vályogból készült házikó már nem | tudott ellenállni az árnak. } ♦ Szekszárdion találkoztunk újra a í 23-asokkál. Ekkor már részt vettek í a faddi gátszakadás utáni munkák- j ban is. Szemük tűzben izzik, arcú- | kát borostás szakáll teszi felismer- | hetetlenné, de lelkesedésük, munka- » kedvük most is töretlen. Ki tudja, | hányadik napja nem láttak ágyöt? ♦ Ott bóbiskolnak a gépkocsik volán- | jánál, várják az újabb utasítást. Mikor munkájukról beszélgetünk, { s elmesélik egy-egy útjuk nehézsé- | geit, oly természetesnek tartják i helytállásukat, mintha nem is vol- f na benne semmi különös. Ez a kö- j telességünk — hajtogatják. ♦ Derék emberek : ♦ ők, érdemes feljegyezni a nevüket: * Kővári József, Gulyás László, Gé- I ring József, Kuruc János, Drávecz | Ferenc, Cser János. Csak hat em- ♦ bér a sok közül, a 23-asok közül, | akik éjjel-mappal ott állnak a vár- t tán, hogy segítsenek bajbajutott j embertársaikon. Megérdemlik a | megbecsülést. * KOVÁCS SÁNDOR S V

Next

/
Thumbnails
Contents