Somogyi Néplap, 1956. március (13. évfolyam, 52-78. szám)

1956-03-03 / 54. szám

Szombat, 1956. március 3. SOMOGYI NÉPLAP 3 Az SZKP XX. kongresszusa nyomán „Gyermekeim vannak. én is békét akarok“ Ezekben a napokban, mindenkit — természetesen engem is az SZKP kongresszusának eseményei érdekeinek, mondja Horváth János II., a Cukorgyár munkása. Valóban, a cukorgyári dolgozók igen so­kat foglalkoznak ,a 2ÜC. kongresszus je etítőségéveL Horváth• János II. elmondja, hogy a munkások mind an reggel megtárgyalták a kong­resszus előző naipi eseményeit. — Munkatársammal és névrokonommal. Horváth János I. elv- .társsal minden reggel azzal kezd t űk és kezdjük még most is a na­pot, hegy a kongresszusról hallottakat vagy olvasottakat vitatjuk meg. Sokszor bizony órákig is elvi taitkozunk, hogyan is van ez vagy áz a Szovjetunióban és hogyan iejz az majd nálunk. Mert ugyan kit nem érdekel a jövő? — teszi fel ,a kérdést Horváth elvtárs. Igen, a mi jövőnk, a Szovjetunió jelenje. Énről beszélgetünk Horváth János II-vel. Csillog a szeme, amikor a szovjet emberek egyre növekvő jólétéről, az épülő rengeteg lakóházról beszél. •— Túl fogják szárnyalni a legfejlettebb kapitalista államokat is a terme­lésben — mondja, majd lelkesen teszi hozzá: milyen eredmények fognak akkor majd ezután következni. Pillanatig elhallgat, látszik, gondolata a távoli jövőben kalandozik, talán már nálunk is a hét­órás munkaidőt látja. — Pedig addig még sokat kell dolgoznunk, igaz Horváth elvtárs? i — Tudom, de ilyen célért, ily arí jövőért érdemei dolgozni — fe­leli határozottan. Horváth János II. egyszerű segédmunkás. De a ma Segédmunká­sa, a minden iránt érdeklődő, gondolkodó ember, a holnap építője. Ismeri a Szovjetunió eredményeit, tudja, milyen erőfeszítéseket tett és tesz a béke megvédése érdekéiben, hogy a hatodik ötéves terv megvalósítása milyen gigászi feladatokat követel. — Engem mégis Hruscsov elv társnak az a megállapítása raga­dott meg legjobban — mondja —, hogy a béiketáber erői ma annyira megnövekedtek, hogy a háború már elkerülhető. Gyerekeim vannak, én is békét akarok. Békében akarnak élni és dolgosmi a Horváth Jánosok. Ezért foglalkoznak ennyit a XX. pártkongresszus jelentőségével, és ezért vitatkozik még ma is erről minden reggel a két Horváth János, az egyes és a kettes. ' í tavalyi tapasztalatok birtokában az Én köietkezetesebben hajtsuk ifire a kdzseofejlesztési terveket Megyénk valamennyi községében március 5-ig meg kell tárgyalni az idei községfejlesztési terveket. A ve­hetőknek és a dolgozó parasztoknak egyúttal ezen a tervtárgyaló gyűlé­seken be kell számolniuk arról is, hogyan járulták hozzá tavaly saját falujuk, lakóhelyük szépítéséhez, meg va! ósí tóttá k-e azokat a terveket, amelyeket egy évvel ezelőtt célul tűztek matuk ©lé. A tavalyi községfej Lesztési tervek nagyrésze megvalósult. Megyénkben majdnem 20 millió forintot fordítottunk községfej- fcésre, ebből az összegből utak, hidak, orvosi rendelők, iskolák, kultúrházak és lakások épültek. Megyénk lákossága mintegy másfél- máRi’ió forint értékű társadalmi mun­kával járult hozzá e tervek megvaló­sításához. így találkozott az állam segítőkeze a dolgozók kezdeményező erejével. Fonyódon. 170 000 forintos községfejlesztósi alapból vízvezaték- hálózatot létesítettek. Megkönnyítet­ték a lakosság vízellátását. Öregla­kon', Scmogysárdon eddig nem volt körzeti orvosi rendem. Most van. Csupán a fonyódi járásban 1955-ben 365 000 forintot fordí­tottak utak, hidak építésére, ja­vítására. Bize, Kelevíz, Kétheíy községekben egy esztendővel ezelőtt még nem vált kultúrház. Az idén már mind­három község büszkélkedhet vele, a dolgozó parasztok így segítették sa­ját művelődésük biztosítását. Az osz- topániak állatorvosi lakást vásárol­tak a múlt évi községfejlesztésből. .Mindezek az eredmények örvendete­sek és dicséretreméltóak. A jó mun­ka azonban nem általánosítható me­gyénk minden községére. Tanácsaink távolról sem tettek meg mindent, hogy a községfej­lesztési tervekből valóság legyen. Sok községben elkészítették ugyan a térvet, de azért már semmit sem tettek, hogy a községfejlesztésből a falu minden lakosa becsülettel kive­gye részét. Tavalyról még több mint négymillió forint hátralékkal tartoz­nak saját maguknak a megye lako­sai. Töfobhelyütt pedig 'beszedték a pénzt, de a tervet mégsem valósítot­ták meg. Ez pedig csökkenti a dol­gozóik alulról jövő kezdeményezését. Az is előfordult — mint pl. Ando- cscn —, hogy megalapozatlan cél­kitűzéseket irányoztak elő, így már eleve lemondtak a megvalósításról. A tavalyi tanulságokat; tanácsaink vegyék figyelembe. Az idei tervek elkészítésébe von­ják be a népfront-bizottságok, a DISZ és a tömegszervezetek vezetőit, a falu dolgozóit. Velük alaposan megbeszélve, együtt dolgozva küzd­jenek ezzel is életszínvonaluk eme­léséért, a lakosság szociális és kul­turális igényeinek mind nagyobb kielégítéséért. — Ismét megkezdik az olcsó irofi- körzők gyártását. A ceruzára húzha­tó egyszerű szerkezetet nikkeiezett kivitelben állítják elő. A nagy ér­deklődésre való tekintettel márciusig mintegy 50 000 irenkörzőt gyártanaK. NAGYSIKERŰ BARTÓK-EMLÉKEST SIÓFOKON A Siófoki Állami Zeneiskola taná­ri kara és az ötven éves, nagymúltú siófoki dalkör február 25-én este közös rendezésben Bartók Béla em­lék-estet tartott a Fogas-szálló nagy­termében. ti. u Béla műveiből bemutatás­ra kerültek a Szervánszki féle át-, i a zovgorakíséretes gyermek­dalok dr„ Balló Gyuláné hegedűjén művészi tolmácsolásban. A kéthege- dűre komponált Bartók művek kö­zül a „Párnás tánc“ szlovák, rutén és román népdalok hangzottak el. A szólamokat dr. Balló Gyuláné és dr. Koppány Tibor főorvos az est vendégei játszották tökéletes tech- nii. a cv, stilushű felfogással. Szavherer Júlia.és Arányi György, a zeneiskola tanárai Bartók zongo­raműveiből egy sorozat népi táncot és egy Rondát mutattak be gondos kidolgozásban, érett művészéttel. Arányi György egy briliáns tech­nikám $zonátatétellel, mint zene­szerző is bemutatkozott Siófok kö­zönségének. Bartók kórusműveiből egy népdalsorozatot énekelt a dal­kör, Daday Kálmán karnagy ve­zényletével, Kenessey György zon- goraü'í'érY’tével. A műsor további részében Liszt Ferenc zongoraművei, Kodály, — Bárdos és Lányi férfikórusai, nép- dalátíratai hangzottak fel a dalkör tökéletesen kiegyensúlyozott előadá- aáKav, Kenessey György és Daday Kálmán karnagyok vezetésével. Fe­hér Lajos és Soós Péter, a siófoki közönség kedvencei népdalokat éne­keltek nagy sikerrel. Soós József pedig saját verseiből szavalt. A műsorközlést Rőder Alfréd általános iskolai tanár látta el. Elő­adásában rámutatott Bartók művé­szetének népi eredetére, forradalmi voltára, a világ zeneművészetére gyakorolt hatására. Kiemelte azt a munkáiát, melyet Bartók a szom­széd népek véndalkutatásában vég­zett az évszázados kölcsönhatások kimutatásával. Hangsúlyozta azt a minden sovinizmustól mentes, mély magyarságot, amellyel Bartók a né­pi muzsikából a legmagasabbfokú hangszeres és vokális zenét kifej­lesztette. A közönség feszült figyelemmel hallgatta imáig a gazdag músorszá- mnkat és hálás tapssal adózott a ki­váló szereplőknek. Pordán Horváth F. levelező 185 ezer forint a somogyi termelőszövetkezeti Édesanyáknak A megyénk termelőszövetkezeti tagjait hathatósan segíti kormá­nyunk azzal is, hogy a szülő édes­anyák részére segélyt folyósít. 1953. óta a Somogy megyei termelőszö­vetkezetekben dolgozó édesanyák betegségük alatt ugyanúgy megkap­ják a rendeletben előírt pénzössze­get, mint bármelyik üzemben vagy hivatalban dolgozók. Ma már több olyan édesanya van a megyében, mint idős Paska Imré- né, aki a nágocsi Szabadság Terme­lőszövetkezet tagja, nemrégen egész­séges ikreknek adott életet és hát­száz forint szülési segélyben része­sült. Paska Imrénének ez már az ötödik gyermeke. Kecskés Jánosné, a balatonszárszói Béke TSZ tágja negyedik gyermekét szülte, 400 fo­rintot utaltak ki számára. Eddig a megyében több mint 185 ezer forintot fizettek ki szülési se­gély címén. Egyre kevesebb az ember előtt NEM NAGYÜZEMRŐL aka­runk írni, vagy annak többszáz dolgozójáról, esetleg nagy hord­erejű újításról, amit tudományos munka előz meg. Nem! Azonban mégis üzemről — de kicsiről, dol­gozókról — de kevésről —• és mégis áj módszerről. Az Arany utcai tég­lagyárról, az ott folyó munkáról. Milyen új „módszert“ lehet itt al­kalmaz»!, vethetné közbe valaki, hisz ez a téglagyár még csak nem is gépesített, mint már sok társa. Pedig mégis lehet, s ezt bebizonyí­tották a téglagyári dolgozók, ami­kor télen a téglavetéshez kezdtek... De vegyük sorjába az eseménye­ket úgy, ahogy történt. Még február hónap elején Za- kumer elvtárs, a gyár vezetője azt javasolta dolgozótársainak, hogy kezdjék el a téglavetést a kemen­cében. — Most, februárban — hangzottak az álmélkodó közbeve­tések — képtelenség és a legtöb­ben kinevették. Nyomban sorakoz­tatták is .a kifogásokat, az akadá­lyokat: sötét van a kemencében, meg meleg is. Begőzösödik, rossz a levegő, stb. Azonban vállalkozók mégis akadtak. Pedig akkor talán még maguk sem hittek kezdemé­nyezésük sikerében. Hosszú József üb-elnök, Zaku- mer Erzsébet DISZ-titkár és Pri- ger Ilona kezdett munkához, s feb­ruár 10 óta vetik a téglát a kemen­cében. Ilyen pedig „téglás emléke­zet“ óta nem fordult elő. Mindhár­man úgy vannak öltözködve, mint nyáron. A lányok rövidujjú ruhá­ban, harisnya nélkül, Hosszú Jó­zsef pedig egy szál nadrágban. Igaz, meleg van, de nem kibírha­tatlan. A villany ég, a leverő is jó, gőz sincs. Melegvízzel keverik a sarat, szintén bent a kemencé­ben. S a köralakú kemencében körbe haladva vetik a téglát. Ahol már megszikkadt, ott felszedik és haladnak újra előre. Április 4-re már versenyvállalást is tettek. Zakumer elvtárs érdeklő­dik tőlük: Hát hogy is lesz azzal a versenyvállalással, mennyi téglát csinálunk? Hosszú József megismé­teli a kérdést a lányoknak. Azok biztonsággal felelnek — hát úgy, a lehetetlen ahogy megbeszéltük. Április 4-ig meg lesz az 50 000. „Mi megcsinál­juk az 50 000 téglát, de a munka- feltételek is meglegyenek: a hely és a melegvíz.“ Ez igazán nem nagy kérés, könnyen teljesíthető. A három ember terven felül, helyesebben terven kívül 80 000 darab téglát készít, ráfizetés nél­kül abban az árban, mintha nyá­ron, a megszokott munkakörülmé­nyek között végeznék ezt a mun­kát. MEGYÉNKBEN állnak a tégla­gyáraik. Itt az Arany utcai téglagyár­ban azonban folyik a téglavetés. • S ez úgy vált lehetővé, hogy jeget törtek a maradi gondolkodásmó­don; mert mindeddig taton vala­mennyi téglaipari dolgozó azt tar­totta, amikor a háztetőt vastag hó borítja, téglát vetni nem lehet. S lám lehet. Most már az Arany ut­cai téglagyár kételkedői sem nevet­nek, nem gúnyolódnak, elismerik: egyre kevesebb az ember előtt a lehetetlen. Pintér Ilona DISZ- ÉLET A fagkönyvfciosztó taggyűlés fordulópont volt a kutasi DISZ-szervezet életében Alig két hét telt el azóta, hogy a kutasi területi DlSZ-szervezetben ünnepélyes keretek közt átadták az új tagsági könyveket. A tagkönyvki- osztó taggyűlés jelentős esemény a szervezet életéiben. És mint minden nagyobb eseménynél mérleget készí­tenek az emberek, a kutasi diszisták is mérlegre tették végzett munká­jukat. S bizony a mérleg serpenyőjét mélyrelbibentették az elkövetett hi­bák» Dehát hogyan jutottak idáig? Hi­szen a kutasi szervezet megyénk leg­jobb területi DISZ-szervezetei közé tartozott. A baj az, hogy az utóbbi időben elbízták magukat. S elbizakodottságuk egyre-másra szülte a hibák tömkelegét. Pedig a szervezetnek jó titkára és vezetősé­ge van. Mindenki elismeri, hogy Piecskó Gyula, a titkár tisztában van feladataival és lelkiismerete szerint igyekszik is azokat a legjob­ban megoldani. Azonban minden munkát egyedül elvégezni ő sem tud. A közelmúltban pedig csaknem ez volt a helyzet. Néhány fiatal kivé­telével senki sem segítette. Kótai József, Egri László, Fankas Eta se­gítsége kevés támasz egy 60 tagú DISZ-szervezet minden tagjának lelkiismeretes, becsületes munkája helyett. Pedig ennek a DISZ-szervezetnek minden adottsága megvan arra, hogy példásan működjék. Tudtak volna ők jól dolgozni, hisz a községi párt­szervezet és a tanács rendszeresen segíti őket, mindig ott állnak biztos támaszként a hátuk mögött. D© nézzük csak meg közelebbről, milyen hibák is tűntek fel a közel­múltban. A szervezetnek több mint 60 tagja van. a létszám pontosan ellenőrizhető a szépen vezetett tag­nyilvántartásban. De azt vajon ki tudná megmondani, hogy közülük hányán nem ének szervezeti életet? Jórészük bizony csak papíron diszis- ta! Ezenkívül még komoly hiányos­ság mutatkozik a tagbélyeg elszá­molásánál is. Széli János gazdasági felelős, vezetőségi tag még a mai na­pig sem számolt el a novemberi tag­sági bélyegekkel. Miért? Mert töb­bek között Bódis Ferenc, aki szin­tén vezetőségi tag, az Ady-TSZ DISZ- csepcrt-vezetője, még mindig nem adta vissza a nála lévő októberi, no­vemberi és decemberi bélyegeket. Azután a politikai képzés! Ha a jól induló Petőfi-áskola nem is szűnt meg, s a hallgatók nem is morzso­lódtak le, a hiányzás, vagyis az iga­zolatlan . mulasztás igen nagy. Csu­pán néhány nappal ezelőtt orvosol­ták a hiányzás okát. Hideg, alig fűthe+ő helyiségben tartották eddig a politikai iskolát. Ezentúl az isko­lában meleg, kellemes, barátságos környezetiben tartják a Petőfi-iskolát. De vajon ezt előbb nem tehették volna meg? A községi tanács elnöke a tamócsházán, az általános iskola igazgatója az iskoláiban minden bi­zonnyal eddig is szívesen adott vol­na egy-egy helyiséget a Petőfi-iskola részére. A fiatalok fáradhatatlanul dolgoznak kulturális téren. Nagy­részt az ő munkájuk eredményeként vált megyeszerte híressé a kutasi népi együttes. De a fiatalok nevelésére nem elég csupán a kultúrmunka, vagy a sporttevékenység? A fiata­loknak ’csak ez a két tevékenysége nem lehet kielégítő akkor, amikor a fiatalok fokozottabb neveléséről be­szélünk. Köztudomású az, hogy a fiatalok politikai nevelésének legjobb eszkö­ze a termelőmunka. A fiatalok ne­velésére tehát Kutason is kínálkozik nagyszerű alkalom. A községben négy termelőszövetkezet van. Sok diszista tagja valamelyik tsz-nek. A termelőszövetkezetek elnökei miért nem adják meg végre a lehetőséget, hegy megalakulhassanak a tsz-ekben az ifjúsági munkacsapatok. Most kí­nálkozik a díszesek részére lendüle­tükhöz, lelkesedésükhöz nagyon is megfelelő munka. Bízzák meg a tsz- elnökök a termelőszövetkezetek fia­taljait a vadvizek iecsapoMsával, a vízlevezető árkek tisztításával. Szin­te beláthatatlan előnyük származna a tsz-eikiben, ha az ifjúsági munka­csapatok megalakulhatnának, Á dí­szesek 'bebizonyították, hogy tudnak dolgozni, ne feledkezzenek meg énről a tsz-elnökök. A tagkönyvikiosztó taggyűlésen a községi pártszervezet titkára, Kiss elvtárs, hiányolta, hogy v a DISZ-szervezetnek nincs munkaterve. A diszisták fegyelmi 'helyzetéről is sok szó esett ezen a taggyűlésen. Gyakran előfordul, hogy verekedés van a bálon, s a verekedéseket. több­ször diszisták, sőt nem ritkán veze­tőségi tagok kezdeményezik. A mérleg serpenyőjét.; mélyrehúz- iák az elkövetett hibák. De nem túl­zás azt mondani, hogy a taggyűlés fordulópont volt a kutasi területi DISZ-szervezet életében. Alig két hét telt el e taggyűlés óta, s a bírá­latnak van foganatja. A DISZ .-szer­vezet vezetősége elkészítette mun­katervét, a többi szervezet munka­tervével összehangolta. Határozatot hoztak arra, hogy kéthetenként meg­tartják a vezetőségi üléseket. A ve­zetőség munkájáról havonta a tag- gyűlésen adnak számot. A kultúr­ájúnkén kívül a fiatalok: résztvesz- nek a MÖHOSZ-kiképzésiben is. Lö­vész és motoros szakkört alakíta­nak. Amint kedvezőre fórdúl az idő, ifjúsági park építését kezdik meg. A legrövidebb időn belül rendezik a tagbélyeg elszámolásokat. A Petőfi- iskola legközelebbi foglaíközását pe­dig már az általános iskola egyik kellemesen’ fűtött osztályában i tart­ják meg. A taggyűlésen; felvetették, hogy a sokatígérőn induló olvasó- mozgalom is abbamaradt. Pozsonyi Margit vezetőségi tag, könyvtáros már megkezdte újra az ölvasómöz- galem szervezését. Két hét nagyon csekély idő ahhoz, hogy eredmények szülessenek. De e két hét mégis elég ajihoz, hogy be­bizonyítsák a kutasi fiatalok, elfogadták a bírálatot és annak szellemében igyekeznek él­ni. És ezzel együtt bebizonyítják azt is, hogy nem méltatlanok arra a jó hírnévre, melyet már a régebbi jó munkájukkal kivívtak maguknak. A. tagkönyvkiosztó taggyűlésen a párt- szervezet és a községi tanács nagy segítséget adott azzal! is„ hogy bírál­ta a tétlenkedőket,' hogy bírálatot mondott 3 DISZ-szervezet fölött. To­vábbra is vezessék segítő kézzel a szervezeteit A pártszervezet vezető­sége küldjön mind több fiatal párt­tagot a DISZ-be, hogy a . szervezet munkáját azok is erősítsék, tudásuk­kal elősegítsék a fiatalok politikai képzettségének növelését, tanítsák, neveljék őket. Ment fontos és na­gyon szép feladatok megoldására', hi­vatott a kutasi területi DlSZ-szer- veaet és az ő segítségük,. a pártszer­vezet irányítása nélkül képtelenek lennének erre. A fiatalok pedig kér­jék továbbra is a párt segítését, ta­nácsát, támogatását. S ha a párt­mutatta úton faladnak, a következő alkalommal, mikor ismét mérleget készítenek végzett munkájukról, a mérleg serpenyőjét nem billentik mélyre az elkövetett hibák. S a ku­tasi DISZ-szervezet dicsőség csilla­ga ismét olyan fényesen ' tündöklő lesz, mint amilyen volt még nem is olyan régen. ' Szántó István A nagyüzemi gazdálkodás módszereit tanulják az új nagykorpádi tsz-ek tagjai Uj termelőszövetkezeteink elkészí­tették már ez évi termelési tervüket. A területeket miind a négy tsz-bem kiosztották a tagok között. A kapá­sokat mindegyik tag maga munkálja meg és személy szerint felelős azért, hogy termelési tervét teljesítse. Tervbe vették új lő- és szarvas­marhaistálló építését is, s amíg azok elkészülnek, addig régi istállókba vit­ték; össze az állatokat. Az új szövetkezetekben már az első évben az egy munkaegység ér­téke — ahogy számítottuk — 27.—38 forint között lesz. A jól dolgozó ta­goknak jut majd a közös munkából termény és pénz a zárszámadáskor. Hogy az új tsz-tagok megismerhes­sék az alapszabály minden ' egyes pontját, hogy megértsék, miért fon­tos az, hogy becsületesen részt ve­gyenek a közös munkában, egyetér­tésben dolgozzanak, most a téli es­téken- szakmai előadásokat tartok ne­kik. Az új tszttagság 60—70 százalé­ka .pontosan eljár ezekre az élő- adásokra, érdeklődéssel, figyelem­mel hallgatják a nagyüzemi gazdál­kodás módszereiről szóló előadáso­kat, hogy azok alkalmazásával vi­rágzó mezőgazdasági nagyüzemmé te­hessék majd szövetkezetüket. Bajor Lajos agronójnus, . Nagykorpád

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents