Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)
1956-02-22 / 45. szám
SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1956. február 22. A SZOVJETUNIÓ KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK (Folytatás az előző oldalról.) elengedhetetlen és legtökéletesebb eszközeit — még erősebbek, szervezettebbek és hatalmasabbak legyünk. (Hosszantartó taps.) ' Lehetőségeink nem kisebbek, mint a másik táboréi. Anyagi forrásaink, legújabb technikai vívmányaink, óriási embertarta- iékunk és népeink elmélyült barátsága, erkölcsi-politikai egysége a szocializmus táborának legyőzhetetlenségébe vetett biztos tudattal töltenek el bennünket. (Viharos, hosszantartó taps.) Most teljes joggal beszélhetünk az egész szocialista tábor népeinek szakadatlanul erősödő erkölcsi-politikai egységéről. A szocialista országok népei egységesek, barátságuk fejlődik és erősödik s a szuverén és független országok szoros és minden irányú testvéri együttműködésévé válik. Az ilyen helyzet nagymértékben megsokszorozza minden egyes ország erejét és (lehetőségeit. Mindezekkel föltétlenül számolnia kell annak az agrgsszornak, amely támadást merészelne indítani egyik vagy másik szocialista ország éllen. (Taps.) Az elviség és a rugílmasság léniái összekapcsolása a külpolitikában A béke megvédésének kérdésében olyan a nemzetközi helyzet, amilyenről 10—15 esztendővel ezelőtt csak ábrándozhattunk volna. A szocialista tábor határain túli is gyarapszik szövetségeseink száma. Nem csekély az olyan más államok száma sem — különösen azok körében, amelyek tegnap még teljes mértékben az imperializmustól függtek és csak most tértek rá a nemzeti élet önálló útjára — amelyek nyíltan állást foglalnak. az agressziós tervekkel szemben. Ehelyütt feltétlenül szólni kell a gyarmati rendszer mostani szétesésének világtörténelmi jelentőségéről. A független ázsiai és afrikai országok létrejötte hozzájárul a »béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdulásához. Elegendő megemlíteni azt az öt »bé'kés alapelvet, amelyet India és a Kínai Népköztársaság hirdetett meg a népek szabadságának, függetlenségének és békés egymás mellett élésének támogatására és amely »később oly hatékony és széleskörű visszhangot keltett világszerte. Feltétlenül meg kell emlékeznünk a 29 ázsiai és afrikai ország ibandun- si értekezletéről. Ez az értekezlet megmutatta, hogy a nemzetközi ügyekben mennyire megnőtt az ázsiai és az afrikai országok népeinek szerepe. Ezek a népek — ha teljesen még nem is mindenütt — de lerázták magukról a gyarmati igát. A gyanmatellenes mozgalom rendkívül széles tömegeket ragadott magával Ázsiában, de mindinkább kezd kibontakozni Afrikában is. Köztudomású, hogy a kapitalista országokban is széles méreteket öltött a néptömegek háborúellenes mozgalma, a békemozgalom. Soha azelőtt agresszoroknak még nem kellett oily magy nehézségekkel megküzdeniük terveik »keresztülvitelében, mint most. A támadók ugyam is most már nem számíthatnak arra, hogy politikájuk végrehajtását a népek . engedékenyen és alázatosan szemlélik. De korántsem szabad elbizakodnunk, ennek nem szabad arra vezetnie, hogy a véletlenre bízzuk magunkát. Tudjuk, mily Hatalmas és mennyire »különböző eszközöket vesznek igéaybe az imperialisták a fegyverkezési hajsza folytatására és a háborús hisztéria íelszítására, hogy ebben a légkörben »újabb terveket szőjenek támadó háborúra. Tudjuk, mily széles körben használják fel e cél érdekében a burzsoá sajtót, rádiót. mozit és minden más propagandaeszközt. Mindezt nem szabad lebecsülnünk nemcsak azért, hogy ne gyengítsük, hanem azért is, hogy minden lehető módon fokozzuk a népek ellenkezését és ellenállását minden, a háború előkészítésére irányuló tervvel szemben. Ezután sokkal többet kell tennünk. mint tettünk eddig avégett, hogy minden országban állandóan fokozódjék a társ Malom élenjáró erőinek és a széles néptömegek aktivitása és egysége az újabb háború megakadályozása érdekében. Korántsem állíthatjuk, hogy már mindent megtettünk az új háború elhárítására. Még gyakran vagyunk olyan szokások és sablonok rabjai, amelyélv a múltban, a második világháború előtt alakultak ki és amelyek most gátolják a háborúellenos küzdelem újabb szélesebbkor^ és tevékenyebb formáinak kibontakozását. Nem egyszer még lebecsüljük a háború »befejezését követő időszakban jelentkezett újabb lehetőségeket. Ilyen hiányosság mutatkozott a külügyminisztérium munkájában is s erre annakidején rávilágított pártunk Központi Bizottsága. Ezt fel kell számolni, véget kell vetni annak, hogy lebecsüljük azokat a hatalmas lehetőségeket, amelyekkel rendelkezünk a béke és a népek biztonságának védelmében. E lehetőségek alapja a szocialista világtábor megteremtése és erőinek szakadatlan gyarapítása; a gyarmati és függő népek felszabadító harcának példátlan fellendülése, a tőkés országokban kialakult harcos munkásmozgalom és a munkásosztály nemzetközi szolidaritása, a széleskörű demokratikus békemozgalom; a demokratikus, ifjúsági és »nőszervezetek tevékenysége, valamint a békét védelmező, a háború ellen vívott tömegharc más formái. (Taps.) Pártunk külpolitikájában mindig azt a módszert követi, hogy a tog- komolyabban számba kell venni az adott feltételeket, az adott helyzetet és fel kell ismerni a történelmi fejlődés távlatait. Az elviséig és a rugalmasság lenini összekapcsolása a külpolitikai vonal- vezetésiben — ez az, ami biztosítja pártunk sikerét a nemzetközi feladatok megoidásá'ban. Az a »törekvésünk, hogy megvéd- jiik a .békét és megakadályozzuk az újabb világháborút a szocializmus országainak legyőzhetetlen »barátságára és — függetlenül társadalmi és államrendszerüktől — az olyan nem szocialista országok mind hathatósabb támogatására támaszkodik, me- »lyek kiállnak a béke érdekeinek ellentmondó katonai tömbök ellen és íj 1 ástfog!alnak az államok békés egymás mellett élésének elve mellett. Köztudomású, mily nagyjelentőségű a béke megszilárdítása szempontjából az olyan országok álláspontja, mint India, Burma, Indonézia, Egyiptom és más országok. Nem lesz htború, ha a munkásosztály egyesíti erőit A háborús tervek meghiúsításáért vívott harcunkban lenini módon kell figyelemibe vennünk azt a tényt,' hogy a különböző támadó tömbök részvevői között gazdasági és politikai ellentétek vannak és ezek az ellentétek növekszenek. Ezek a nézeteltéréseik elkerülhetetlenek olyan viszonyok között, amikor az ilyen tombök legerősebb részvevői »partnereik rovására imperialista pozícióik megszilárdítására törekszenek. Az említett ellentétek .gyengítik az agresszív erőket és ugyanakkor növelik a »béke védelmének lehetőségét. A békéért és az új háború veszélye ellen vívott harcunk érdekei megkövetelik, hogy mind a »kommunista, mind a szocialista pártok figyelmének középpontjába a munkásosztály egységének megteremtése kerüljön. A munkásosztálynak feltétlenül le kell vonnia a tanulságot abból, hogy az agresszív erők már két ízben használták fel sorainak megosztottságát világháború előkészítésére és kirobbantására. Ez a megosztottság nem indokolható azzal, hogy a kommunisták és a szocialisták nem egyféleképpen értelmezik a szocializmusért vívott harc útjait és eszközeit akkor, amikor oly létfontosságú kérdésről van szó, mint a népek megmentése egy újabb háború fenyegetésétől. A nemzetközi proletárszőlidaritás leküzdhetetlen akadállyá váliita a háború erői előtt, ha a munkásosztály biztosítja sorainak egységét. Nem lesz háberú, ha a munkásosztály tettekkel egyesíti erőit és mindvégig kitart a -béke védelmére irányuló eltökélt szándéka mellett. (Viharos, hosszantartó taps.) 2. a Szovjetunió harca a békéért és a nemzetközi biztonságért Molotov élvtárs a továbbiakban így folytatta: A hitlerizmus összeomlása és a békeszerető Német Demokratikus Köztársaság létrejötte után az európai földrészen most már nincs olyan agresszív állam, amely az adott körülmények között új világháború kirobbantására szánná el magát, »támadást indítana a Szovjetunió vagy a népi demokratikus országok ellen. Tovaszálltak már a háború előtti éveket jellemző idők, aanikor a hitlerista Németország Európában lépésről lépésre előkészítve kirobbantotta a második világháborút. De nem lehet szó nélkül elmenni Nyugait-Németország újrafelfegyver- zésének tervei mellett. Nyugat-Né- metországot már bevonták olyan támadó katonai csoportosulásokba, mint az Északatlanti Tömb és a nyugat-európai katonai szövetség. Nyugat-Németország újrafel- fegyverzése minden kétségen kívül fokozza az ellentéteket és növeli az összeütközések lehetőségét, beleértve az imperialista országok ellenfélteit és konfliktusainak lehetőségét is. Ázsiában, ma — mutatott rá Molotov —, ha Dél-Koreát figyelmen kívül hagyjuk, az sigresszió veszélyének az a fő forrása, hogy Tajvan szigetét amerikai katonai támaszponttá változtatták. Ez a támaszpont teljesen szükségtelen lenne, ha nem lennének agresszív tervek a nagy Kína ellen. A Szovjetunió baráti kapcsolatokra törekszik minden országgal A mi álláspontunk az — emelte ki Molotov —, hogy minden államoi s elsősorban a nagyhatalmakat — a köztük lévő nézeteltérések ellenére — egyesíteni kell annak a körülménynek, hogy valamennyien, érdekeltek a béke megőrzésében. Mindenki előtt nyilvánvaló, hogy az egyetemes »béke biztos»ításának ügye mily naigymért ékben» függ a Szovjetunió és az Amerikai Egyesük Államok viszonyának gyökeres megjavításától. U»gy véljük,. hogy ebben a szovjet nép, az amerikai nép, s természetesen a többi népek is egyaránt érdekeltek. Ennek figyel embe vételével a szovjet kormány N. A Bulganyinnak Eisenhowerhoz. az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez intézett ismert üzenetében, javasolta a szovjet—amerikai »barátsági és együttműködési szerződés megkötését. E javaslat amerikai fogadtatása arról tanúskodik, hogy az Egyesült Államokban most erősek azon körök híveinek pozíciói, amelyek a rendezetlen • kérdéseket nem tárgyalások, hanem háborúk útján kívánják megoldani, s hogy ezek a körök bizonyos befolyással vannak az elnökre és a kormányra. De hiszen az amerikai nép érdekei, épp úgy, mint a többi nép érdekei is a békéről való fokozott gondoskodást követelik »meg. Ilyen körülmények között feltételezhetjük, hogy erőfeszítéseink a szoyjet—»amerikai viszony megjavítására kellő megértésre találnak majd az Amerikai ■Egyesült Államokban. Változatlan igye»kezetünk — folytatta Molotov —, hogy megjavítsuk 'iszonyunkat I^agy-Britanniával. Hazánk vezető államférfiainák küszöbönálló angliai utazása új lehetőséget nyújt a kölcsönös megértés megjavítására, és arra, »hogy együttes erőfeszítéseket j Hegyünk a »nemzetközi feszültség további enyhítésére. A Szovjetunió »baráti »ka»pcsola»toik- ra törekszik Franciaországgal is, "melynek mostani kormánya bizonyos óhajt mutatott a francia—szovjet viszony megjavítására. Minthogy a francia kormány különösen érdeklődik a leszerelés iránt, arra törekszünk, hogy együttesen bizonyos haladást érjünk el e probléma megoldásúban. Feltételezhető, hogy a demokratikus erők megerősödése a legutóbbi parlamenti választásokon köz- -eműködik ebben. A Szovjetunió mindig is híve volt és ma is híve annak, hogy fejlessze baráti kapcsolatait minden országgal, legyen szó nagyról vagy kicsinyről. A többi között reméljük, hogy mód "ah ilyen viszony kialakítására Törökországgal, Iránnal, Pakisztánnal és Japánnal is. Egészen bizonyos: --»zeknek az országoknak a létérdekeivel összhangban van az, hogy jó "iszonyban álljanak a Szovjetunióval. Pártunk és szovjet kormányunk arra törekedett, hogy a »békeharc 'rent iát a hihető legnagyobb mérőkben kiszélesítse, s evégett e ha»r- ••ot a nemzetközi feszültség enyhítésének zászlaja alatt indította el. E uolit;ka — a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája, a békeharc sajátszerű megnyilvánulása a jelen körülmények között. A nemzetközi feszültség enyhítésének politikája a békeharc legközérthetőbb és legrugalmasabb formája, s az adott körülmények között a legnagyobb lehetőséget nyújtja arra, hogy ebbe az ügybe, függetlenül a politikai nézé1 tek eltérésétől, bevonják a különböző társadalmi rétegek ejt-. Ez a politika azáltal, hogy felöleli a gazdasági, és kulturális érdekeket egyaránt, nemcsak az állami és a ■ársadalmi szervek, hanem a magánszemélyek kapcsolatait is, kiterjeszti a békeharcot a szokott határokon túlra is. A nemzetközi feszültség enyhítéséhez nemcsak a diplomaták és a politikusok járulhatnák hozzá, hanem a gazdasági szakemberek és a kultúra művelői is, altár mint államuk »hivatalos képviselői, akár pedig mint olyan magá,nemberek, akik elősegítik az országok »baráti kapcsolatainak és együttműködésének kifejlesztését az állami, a társadalmi és a magánélet valamilyen területén. Az agresszív körök nem ok nélkül tesznek annyi lépést a kereskedelmi kapcsolatok fejlődésének megakadályozásiára. Persze nem véletlen az sem, hogy némelyik országban oly sok akadályt emelnek a leg- »hagyományosabb tudományos, műszaki és általában a kulturális kapcsolatok fejlesztésének útjába. „Soraink még sohase voltak ennyire összeforrottak“ Beszédének »befejező részében Molotov ki jelen tet»te: Pártunk és a szovjet kormány mindig híven őrzi a »béke érdekeit. Hazánk külpolitikáját a kommunista párt és a Központi Bizottsáiga irányítja. Elsősorban ez biztosítja a sikereket a Szovjetunió nemzetközi helyzetének megerősítésében és. a világ »békéjének megvédésébe®. (Taps.) Mind az ország életében kivívott komoly sikereink, mind a fontos külpolitikai eredmények azzal függnek össze, hogy a Központi Bizottság a XIX párt- kongresszus után megvalósította a kollektív vezetés lenini elvét. (Taps.) A Központi Bizottság az egész pórt támogatásával szembeszáll! a marxizmus—leninizmustól idegen személyi kultusszal, amely egy bizonyos szakaszban oly kedvezőtlenül hatott. Mély »meggyőződésünk, hogy a jelen »kongresszus teljes egészében jóváhagyja -zt az elvi állás,pontot. (Taps.) Végül ezt mondotta: A Szovjetunió együtt a szocialista »tábor többi országával a »békéért és a kommunizmus diadaláért, vívott harc élvonalában küzd. Soraink még sohasem voltak ennyire összeforrot- tak, még sohasem volt ilyen erős a végleges »győzelembe vetett hitünk. (Viharos taps.) Eddigi és jövőbeni győzelmeink zászlaja a marxizmus—leninizmus lobogója. E zászló alatt haladunk előre, újabb sikereinknek és a kocn- murázimis győzelmének »biztos tuda- »táiban. »Nagyszabású építőmunikáink és következetes toékeharcuhk összhangban van minden nép, az egész emberiséig érdékeivel. (Viharos, hosz- szanitartó taps.) \ konorre§s«u§ hétfő délelőtti ülése Moszkva, február 20. Az SZKP ' XXv kongresszusának hétfő délelőtti ülése M. A. Jasznov elvtáirs elnökletével nyűt meg. A kongresszus folytatta az SZKP Központi Bizottsága és központi revíziós bizottsága .beszámolójának vitáját. Elsőnek I. D. Musztafajev elvtárs (Azerbajdzsán pártszervezet) szólalt fel. Ezután D. N. • Aidit az Indonéz Kommunista Pórt nevében üdvözölte a kongresszust a megjelentek meleg fogadtatásától kísérve. Hosszas tapssal fogadták a jelenlévők J. Cedembal elvtánsat, aki a Mongol Népi, Forradalmi Párt és a Mongol Népköztársaság nevében mondott üdvözlő »beszédet. Ezután K. J. Vorosilov szólalt fel. (A felszólalás ismertetésére visszatérünk. Z. • I. Muratov, a Tatár ASZSZK pártszervezeteinek küldötte arról beszélt, milyen óriás»i munkát végzett a Köz»pcnti Bizottság a pártszervező és vezető szerepének további emelése, a Párt sorai egységének és ösz- c7efonrcttságiának megszilárdítása terén. A. D. Danyijalov elvtárs (dagesz- támi pártszervezet) felszólalásában aláhúzta, hogy a munkások, a kol- ihozparasztok, s a szovjet értelmiségi dolgozók egyöntetűen helyeslik a XX. .pártkongresszusnak a hatodik Ötéves tervhez adott irányelvtervezetét. M. A. S'olohov elvtárs »(»kamenszki pártszervezet) a szovjet irodalom problémáival foglalkozott felszólalásában. Emlékeztetett arra, hogy StMtov eílvtárs kongresszusi felszólalásában a szovjet áircdalcm eredményeiről beszélve, az irodalom »helyzetét a kiadott könyveik növekvő számával illusztrálta. Pedig nem a könyvek számával mérik az irodalom színvonalát. A feiliszó'ialó hangoztatta, ho»gy mi- vei sok író elszaikadt az élettől, kevés okos, jó új könyv jelenik meg. Sóik fővárosi író — mondoitta — a Moszkvannyaraló-üdülő bűvös háromszögben él. Ez a helyzet Denin- grádban, Kievben, Minszkiben ós más -nagy városokban. Ezért — jelentette ki Scíchov elvtárs — nehezen lehet rövid időn belül jó könyveket várni, ha »ez a helyzet nem változik m»e»g. Arra van szükség, 'hegy a»z »írók hőseik között — a kolhozokban, a gépállomásokon, a munkáslakót,elepeken — alkossanak. A Finn Kommunista Párt és a finn dolgozóik nevében — »a megje- "entek lelkes tapsától kísérve — A. Aaltonen üdvözölte a kongresszust. I. V. Kurcsatov akadémikus felszólalásában ismertette a szovjet tudósok munkásságát az atomerő békés felhasználása terén. Elmondotta, hogyan fogják megoldani a hatodik ötéves tervben az irányelvek tervezetének azt a feladatát, hogy 2—2,5 milliós kapacitást kell biztosítani atomenergiából. A mostani ötéves tervben egyenként 50—200 000 kilowatt kapacitású, »közel tíz atomreaktor építését irányozták elő. Felépítenek egy tóriumot hasznosító nagyteljesítményű reaktort is. Az atomreaktorokkal kapcsolatos munka — jegyzi meg a felszólaló — a szocialista tábor más országainak tudósaival és mérnökeivel vállvetve folyik. Ezek az országok a Szovjetunió részvételével megépítik saját atomreaktoraikat tudományos célokra és tervbe vették atomvillanytelepek építését. A szocialista tábor országainak tudósaival közösen végzett mu»- ka — hangsúlyozta Kurcsatov — bővülni és erősödni fog. A felszólaló rámutatott arra. hogy a;: a'tomerőt közlekedési célokra is hasznosítani lehet. Befejezés előtt áll egy atommeghajtású jégtörő építésének a terve. Ez a jégtörő az Északi- tengeren közlekedő hajók előtt fog járni, mégpedig úgy, hogy csupán 2 —3 évenként vesz fel új üzemanyagot. A mostani ötéves tervben további nagyszabású munkákat végez- r.ek el nemcsak jégtörők, hanem »másfajta hajók, rapülőigé»pek és szárazföldi közlekedési eszközök atom- meghajtá,sáinak kidolgozására. A atomfizikával és magfizikával foglalkozó elméleti munkák — mondotta a »továbbiaikibain Kurcsatov — lehetővé teszik az irányítható termonukleáris reakció'k végrehajtását célzó kísérleteket Mi, szovjet tudósok, ennek az emberiség szempontjából igen fontos tudományos problémának a megoldásán együtt szeretnénk dolgozni a világ minden országának tudósaival, köztük az amerikai tudósokkal is, akiknek tudományos és technikai eredményeit nagyra becsüljük.' . Ahhoz, hogy ez lehetővé váljék, csu- ■pán egy dolog szükséges, az, hogy az amerikai kormány fogadja el a Szovjetuniónak az atom- és a hid- rogónfagyver eltiltására vonatkozó javaslatát. Az esti ülésen folytatódott a Központi Bizottság és a 'központi revíziós bizottság beszámo'lój.ániak vitája. A vita során felszólalt A. N. S'Sljepin (»a Komszomol Központi Bizottságánaik titkára), F. I. Dubko- veckiij (cserkasszi p»ärtszervezet), A. M. Pankratova (moszkvai pártszervezet), T. I. Doro»nyiin (szmolenszki pártszervezet). A Spanyol Kommunista Pá»rt nevében Dolores Ibárruri üdvözölte a kongresszust. Az Argentin Kommunista Párt nevében V. Ccdovilla mondott 'beszédet. A »kongresszus 21-én folytatta munkáját.
