Somogyi Néplap, 1956. február (13. évfolyam, 27-51. szám)

1956-02-07 / 32. szám

A Bulganyin—Eisenhower üzenetváltás újabb visszhangja Eisenhowernak élnie kellett volna a kínálkozó alkalommal TASZSZ. Washington A Nation című laip február 4-i számában hírmagyarázatot fűz N. A. Buligainyin és Eisenhower üzenetvál­tásához és rámutat, hogy a húszéves barátsági szerződésre előterjesztett szovjet javaslat elutasítása még olyan ürüggyel seim előnyös az Egyesült Államok kormánya számá­ra. hogy csupán prepagan-dajavaslat­ról van szó. A lap hangsúlyozza: ál­talában alig lehet felfogni, hogyan le­het elutasítani egy barátsági szerződést, majd ezeket írja: »Kot nagyhatalom között a jelen pillanatban kétoldalú egyezmény megkötését sokan hatal­mas jelentőségű eseménynek tekin­tenék. Ezért az elnöknek valamivel tovább kellett volna mennie vála­szában és fel kellett volna hoznia azokat a feltételeket, amelyek alap­ján hajlandók lennénk szerződést kötni ... Vagy pedig sokkal rnesz- szemenőbb és fontosabb javaslatok tervezetét kellett volna kifejtenie«. A lap szerint Eisenhowernak élnie kellett vol­na a »-kínálkozó alkalommal, hogy eltekintsen attól a válaszfor­mától, amely oly .gyakran ismétlő­dik, hogy mór az amerikai diplomá­ciai üzenetváltás sablonjává vált, ne­vezetesen, hogy eltekintsen attól a feltevéstől, amely szerint helyesen járunk el, amikor »tetteket, nem pe­dig szavakat« követelünk, mielőtt tárgyalásokba bocsátkoznánk az oro­szokkal A tárgyalások többségének az a célja, hogy megegyezésre bírják a feleket bizonyos akciók kifejtése érdekében. Ezek az akciók a tár­gyalások eredményei, nem pedig elő­feltételei kell hogy legyenek. Ennél­fogva kellemetlen helyzetbe kerü­lünk, ha továbbra is kitartunk amel­lett, hogy a Szovjetunió jóindulatá­nak bizonyítására adja fel a német kérdésben elfoglalt álláspontját a ml álláspontunk javára, mielőtt a kérdést vele megtárgyalnánk. Ha Uyen álláspontra helyezkedünk ... kijelenti ük, hogy nem békés tárgya­lásokkal hanem. feltétel nélküli ka­pitulációval akarjuk a kérdések ren­dezését Szükséges, hogy mindkét fél közösen oldja meg a nemzetközi problémákat London A Reynold’s News vasárnapi szá­méiban óva int a »katonai hatalmon vagy katonai szövetségeken alapuló« politikai irányvonal folytatásától. A különböző társadalmi rendszerű or­szágok kölcsönös viszonyáról szólva a lap ezeket írja: »Most égetően szükségesek az olyan irányú erőfeszítések, hogy mindkét fél közösen oldja meg a nemzetközi problémákat. Vagy együttműködést- kezdünk, vagy folytatjuk a cselszövéseket és a harcot mindaddig, amíg -ki nem rob­ban a nukleáris háború«. Az angol sajtókcmmentánok nagy figyelmet fordítanak a Bulganyin üzenetében foglalt javaslatokkal kap­csolatos francia magatartásra, ame­lyet a francia külügyminisztérium legutóbbi nyilatkozatában határozott meg. A Sunday Times párizsi tu- dósitóia ingerülten írja, hogy »a francia kormány nem osztja az Eisenhowerhoz intézett újabb Bulganyin-üzenettel kapcsolatos szkeptikus angol és amerikai magatartást és azt szerelné, hogy az orosz javas­latot további megvitatás tárgyává tegyék«. fiz arcerifcpi Bronapmiaszmek nehéz helyzetbe kerülte}' Athén Az Avgi című lap ezeket írja: — Eisenhower a nemzetközi fe­szültség enyhülését ellenző körök be­folyása alatt elutasította az első ja­vaslatot. Az amerikai propaganda­szervek kénytelenek elismerni, hogy nehéz helyzetibe kerültek, mert nem tudják megmagyarázni a népeknek, miért vetették el a barátságra vonatkozó javaslato­kat. — Az Egyesült Államok kormá­nyának helyzete — írja a lap — még súlyosabb lesz, ha ezúttal is ki­tart korábbi álláspontja mellett. SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1956. február 1. A külügyminisztérium közleménye Az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztériuma 1956. február 3-án a Magyar Népköztársaság washingtoni követségének minősít­hetetlen hangú jegyzéket nyújtott át, amelyben tiltakozik a nemrégi­ben idegen hatalomnak végzett kém­kedésért c’ítélt magyar állampolgá­rok ügyében. A jegyzéket, rágalmazó, a magyar népet és kormányát mélyen sértő hangja, a magyar belügyekbe való durva beavatkozás miatt a Magyar Népköztársaság Külügyminisztériu­ma a kormányhoz nem továbbította, hanem az Amerikai Egyesült Álla­mok budapesti követségének vissza­küldte. Eltűnt az amerikai riélsarki exoedíció egyik renülösjéne (MTI) A londoni rádió értesülése szerint szembajon reggel óta nem ‘ért vissza kiindulási pontjára az «mer.!Jsai délserki expedíció felderítő ’•epülőgéoe, héttagú személyzetével A New York Times szerint az expe­díció központi táborhelyén felfogták a repülőgép SOS-jelzéseit. Anglia sokkal többet költ, mint amennyit termel London (MTI). Macmillan elmon­dotta első beszédét pénzügymiinisz- terd minőségében. Hangsúlyozta, hogy a legfontosabb és legsürgősebb feladat az infláció megfékezése. A pénzügyminiszter .szerint Nagy-Bri- tórmia alapvető baja az, hogy sok­kal többet költ, mint amennyit ter­mel. Ezt a folyamatot — húzta alá a pénzügyminiszter — meg kell ál­lítani, mert különben romlás fenye­geti az országot. Guv MoHst elutazott Algírba Párizs (MTI). Guy Mellet francia miniszterelnök hétfőm délelőtt el­utazott Algírba. CATROUX TÁBORNOK LEMONDOTT I Párizs (MTI). Az AFP hivatalos értesülése alapján hírt ad arról, hogy Catroux tábornok, az algériai ügyek iminiszterrezidense hétfőn be­nyújtotta lemondását. ÉRDEKESSÉGEK írni — onnan birodalmi főügyésze Jégkorszakbeli mammut-csontokat találtak * Sztálinvárosban Hét méter mélység­ben ősállat maradvá­nyaira bukkantak a sztálinvárosi kokszcló- mű építésénél a szén- iszapfogó medence föld­munkái során. A mú­zeumi szakembereik megállapították, hogy egy jégkorszakból mammut medence­csontja és combcsont­jának töredéke került napvilágra. A leletet a sztálinvárosi múzeum­ban helyezik el. Növelik az éghetetlen filmszalagok számát a Szovjetunióban A Szovjetunióban a hatodik ötéves terv ideje alatt 30 százalék­kal növelik a filmvetí­tések számát. Különö­sen a filmstúdiók, filmszínházak korszerű ■technikai felszerelésé­re fordítanak nagy fi­gyelmet. Oly mérték­ben növelik az eghe- tetlen filmszalagok gyártását, hogy az öt­éves tex-v végén már kizárólag ilyen film­szalagokat készítenek. Biztosítják a színes fil­mek jó minőségét is. ROTHADÓ KÖNYVEK A müncheni egye­e n A bonni légihaderőt újjászervezik Ennek keretében ki­építik és megnagyob­bítják a már létező nyugat-németországi NATO repülőterekéi, miáltal sok paraszt földjét fenyegeti ve­szély. Pfalz tartomány­ban, a mehlingen- sembaiohii repülőkéi! mellett már terv,bevet­ték a földfoglalást. A buechelalfleni repülő­teret szintén ki akar­ják bővíteni a nyugat­német iNATO-hadsereg repülői számára. A düsseldorf-lohauseni re­pülőtér meg|na,gyobb!M tása érdekében 1000 hektár hasznos mező- gazdasági terület megy veszendőbe. A repülő­teret a lökhajtásos gé­pek szuper-repülőtei é - vé akarják kiépíteni. Ahol a bűnösök ,jobban élnek, mint áldozataik A bonni - belügymi­nisztérium beismerte, hogy dr. Lautz, a fa­siszta népbíróság volt 1342 márka j yugdíjat kap. A bonni kormány e tevékenysége, hogy a loégi fasisztáknak minden nehézség nél­kül magas nyugdíjat biztosítanak, szóba ke­rült a szövetségi gyű­lésen is. Ebből az al­kalomból az egyik szo­ciáldemokrata párti képviselő kijelentette, ez a Lautz-eset tipikus példája annak, hogy a náci uralom áldozatai rosszabbul élnek Nyu- gat-Németországban, mint a bűnök elköve­tői, akikhez dr. Lautz is tartozik. Tömeges kivándorlás Nyugat- Németországból A Német Szövetségi Köztársaságot éven­ként 60—70 000 polgár hagyja el. Feltűnő, hogy a kivándorlók között sok kitűnő szak­munkás, orvos, geoló­gus, mérnök és okleve­les mezőgazdász talál­ható. Aki szemtanúja volt az angliai nagy vasúti szerencsétlenségnek Ritkán történik meg, hogy egy vasúti vagy közúti iszerencséjf.enség nek olyan szemtanúja legyen, aki végignézte, jobban mondva látta &z egész esetet, s erről .reálisan tudjon beszámolni. Most éppen ez történt, s amint a londoni Daily Worker írja, egy fiatal lány volt a szemtanúja annak a vasúti szerencsétlenségnek, melynek hi­re bejárja egész Angliát, a lány — Miss Jean Dorothy Love, középiskolai tanuló — elmondta, tem ezer és ezer érté- hogy amikor ,a személyvonat és a tehervonat kés tudományos köny- összeütközött. a személyvonat oldalt lezuhant ve a szakszerűtlen tá- egy szakadékba és eltűnt a mélyben,. — Mozdui- rolás és kezelés követ- ni sem tudtam — meséi i a lány — annyira meg- keztéiben elrothadlt döbbentett a látvány. Pár pillanattal később az vagy más módion tönk- egyik felfordult vasúti kocsi aljéból lángok tör- rementf Szakemberek: tek elő. s pár perccel később az egész kocsi sű- szerint a kár több rű füst- és lángoszlop képét mutatta. A kocsi- rnint 5 millió márka, ban bent voltak az utasok, s egyikük, egy bi- Sok esetben olyan tu- zonyos Mr. Doyle, kinek felesége ottveszett a dományos munkák szerencsétlenségnél — lyukat ütött a kocsi tete- pusztultak el, melyek jén, így menekült ki a felborult és lángokban pótolhatatlanok és álló kocsiból A szerencsétlenség egyébként 13 amelyek értéke nem halálos áldozatot követelt, a súlyosan sebesültek is határozható meg. száma csaknem száz. Tervesőkből ^ alkotók ’.gazságszerető, nyakas magyaro'- lakják Balatonszabadit. ezt a több nr.ilnt Itizenkétezer holdas toághatá« rú, se vége, se hossza falut. Lakói­nak esztendőkön át keserű volt a szájíze, mert Balatonszabadit nem is oly régen minden illetékes és nem illetékes szerv »a hátulfcuüogó«, »a rossz falu« jelzővel emlegette. Adó, begyűjtés, mezőgazdasági mun­kák elmaradása miatt mindenért mindig csak csepülték. Ez a nem sze­retlek hangulat még a járási párt- bizottságra is átragadt. TEREPSZEMLE Két esztendeje, hogy a járási párt­bizottság két új titkára ismerkedő terepszemlére indult Balatonszaba- diba. Amit ott találtak, abban való­ban nem sok örömük telhetett. A 10—12 tagú pártszervezet csak ten- gett-lemgett, pártélet alig volt, új tagokat ki tudja mióta nem vettek fel. De találtak mégis valamit, ami­ben örömüket lelték: három-négy szókimondós. egyenes, 'becsületes barátot, később mindig többet. Elein­te csak hetenként egyszer, később már gyakrabban is kijártak Bala- tomszabadiba, mert egyre több barát­jukhoz invitálták őket. Kezdetben vendégként, később már barátként fogadták őket. Ma, aki a járási párt- titkárral akar végigmenni a falun, az hajnalban induljon, estére tán célba ér. Felnőttek és fiatalok, asz- szonyok és lányok állítják meg itt is, ott is egy-egy szóra. Aki meg szóta- lanul halad el mellette, ahhoz neki akad néhány érdeklődő szava. Ami a vendégeknek miig nem sikerült volna, azt a barátok már sikerrel oldották meg: új, derék tagokkal frissítették fel a legyengült pártszer­vezetet. Akadtak azonban olyanok is, akik így szabadkoztak: »Én nem léphetek be a pártba. A párt politi­kája a termelőszövetkezet. Én még nem szándékszom qda belépni, te­hát csak rosisz párttag lehetnék. Az meg nem akarok lenni.« UJ SZELEK FUJDOGÄLTAK már a balatoniszabadi határban is. A szekeresek sűrűn jártak Ádándon, Őszödön, a szövetkezetek táján; az újságok egyre csak a termelőszövet­kezeteket ajnározták, a rádió is mind többet harsenázott róluk. Mégis, ha az új tanácselnök. Vörös Ferenc elv­társ is, akit nagyon megszerettek, csak megpendítette a termelőszövet­kezet gondolatát, már szikráztak a szemek. Megmondták szemtől-szembe a járási párttitkámak is: »Itt pedig nem lesz termelőszövetkezet, leg­alább is egy darabig nem!« Hogy volt, hogy nem volt, arra már pon­tosan csak kevesen emlékeznek és azok sem egyformán, de mégis csak megalakult a Petőfi I. típusú terme­lőcsoport. Ha takargatják is, születé­sében mindenesetre termékenyítőleg működött közre az az 52 hold, ame­lyet a megalakuláskor egy tagban kapott a csoport. A Petőfi eredmé­nyei nem voltak rosszak, csak a kö­zösségi szellem sántikált még, és így sántikálva is sűrűn lépegették át az alapszabály mezsgyéit. A mag mégis csak el volt vetve. Nem is tetszett Garda Károly volt csendőrnek. »Éhen döglenek« — ká­rogta szerte a faluban; később gon­dolt egyet, és köpönyeget fordítva be akart lépni a csoportba. Néhányan, köztük Ratter János, Pete József, Csány Gyula nem lel­ték helyüket a Petőfiben, Esténként összedugták fejüket Molnár Jánossal, aki még kívülálló volt ugyan, de barátkozott a szövetkezet gondola­tával. ESTI TERVEZGETÉSEK Méregették, mennyi kiaknázatlan lehetőség kínálkozna egy jól szerve­zett, erős termelőszövetkezetnek. lm, itt borzolódik a határban gazdátlanul a Sóstó, az ervhaiászok zavartalan vadászterülete. A falu nyolcholdas erdeje, 120 hoidas legelője, a »sza­bad juhászok« garázda prédája. (Sza­bad juhászoknak gúnyolják azokat a spekulánsokat, akik a fürdőévad alatt kicsapnak 5—6 tehenet a lege­lőre, és 6—8 forintos tejárral apaszt­ják a siófoki üdülők zsebét, az üdülő időszak befejeztével pedig egy-ket­tőre túladnak a teheneken.) Három­négyszáz birkát jól tartana a legelő. A volt kegyesrendi birtok istállója évek óta üresen, kihasználatlanul áll, húsz pár ló vagy szarvasmarha jól megférne benne. Tervezgettek es­téről estére. Halat telepítenének a Sós­tóba, nyári karámot építenének a le­gelőre, ahol 300 birkát nevetnének, magas tejhozamú teheneket venné­nek, nagy csorda mangalicát hizlal­nának, később keséket is. Siófokon 30—35 forint a korai rántanivaló csirke; 2—3000 darab már tekinté­lyes jövedelmet biztosítana. A ker­tészet is sokat hozna a pénztárba, de amíg eső nincs elegendő, addig erre nem szabad gondolni. Lóállományt csak kicsit tartanának, hisz közel a Kiüti Gépállomás. Számítgatták, mennyit jövedelmezne a községi vámdaráló: három vagen vámdara, az se kutya! w'LNÁR JÁKOS, a Szabadság TSZ elnöke Nemcsak zártkörűen tervezgettek. A négy tervezgetőbői lett nyolc, nyolcból tizenegy, tizenegyből tizen­hét és 1955. szeptember 16-án meg­alakult a balatonszabadi Szabadság Térmelőszö vetkezet. Elnökének — hiába is szabadkozott — Vörös Fe­rencet, a tanács vb-elnökét válasz­tották meg. Nem győzte sokáig, mert egy ember az csak egy ember, két tisztség meg két embert kíván, le­mondott hát. A taggyűlés közfelkiál­tással Molnár Jánost választotta meg elnöknek. Húzódozott, tiltako­zott. Nem érzi magát hivatottnak az elnökségre, meg talán a családi bé­ke is felborul, ha az elnökséggel járó sok lótás-futásit vállalja. »Hát ak­kor válasszunk valakit titkos válasz­tással!« — döntött a taggyűlés. Minthogy titkosan is Molnár János­ra esett a bizalom, mégis csak en­gedett, elváüalta. s azóta becsülettel viseli tisztjét. Ott áll mellette szi­lárd, megbízható segítőtársként a kislétszámú, harcos pártszervezet és lelkes titkára, Ratter János elvtárs. Késő éjszakába nyúló sötét esten alakult meg a Szabadság Termelő- szövetkezet, és tagjai másnap már közösen vetették az árpát. Most látta csak teljes valójában Molnár János, 'hogy NEM KÖNNYŰ DOLOG AZ ELNÖKSÉG. Csata az reggeltő’ estig. Helyre kel­lett állítani az elhanyagolt állapot­ban lévő nagy istállót. A fal, a Se_ rendázat, a tetőzet rendben volt, de legalább három köbméter palló kel­lene a padlás bsdeszkázásához. Hon­nan? Nincs kiutalás, terv, jóváha­gyás, pénzügyi fedezet. A hideg is­tállóban meghűlhetnek, elhullhatnak a közösbe vitt állatok. Már indulás­kor szégyenkezhetnek a falu előtt. Mennyi gond! Hova forduljanak? A Siófoki Járási Pártbizottság segített. Kétszer ad, iki gyorsan ad. Órákon belül elintézte a deszkakiutalást. Na­gyot nézett másnap a falu. mikor a szövetkezet szekerei tele deszkával végiggördültek a főutcán. Most már rendben is lett volna az istálló ügye, ha a plébános úrnak eszébe nemöt- ’ :k, hogy az istállót le kellene bon­tani és a bontási téglából kellene kerítést építeni a templom köré', amely létesítésétől' a mai napig sza­badon, állt. Az. átlátszó mesterkedés­re az emberek rosszallóan csóválták fejüket. Az istálló pedig csak istálló maradt. Rendbehozták és egyek reg­gel Molnár János megparancsolta Laci fiának, hogy visszafelé a csikó­kat a közös istállóba hajtsa és ott lássa el. Bizony összeszorult a szíve arra a gondolatra, hogy a maganevelte két párnásliátú, bársonyszőrű csikója utoljára gördíti ki a kocsit az ud­varról Még bánkódni sem ért rá. össze kellett vonni az állaitckat a közös Istállóba. Még ilyen nehezen nem szerszámozott a Laci gyerek! Még ilyen keservesein sosem indult a fogat. De este Laci mégis a közös istállóban ápolta már a lovakat, s másnap minden állat a közös istál­lóban, minden takarmány a közös pajtában volt. A Szabadság tagjai pedig teljes erővel álltak neki a »Hozásnak. Aki ma azt kérdezi a Szabadság TSZ szép fogataiban gyö­nyörködve, hogy kinek a lovai ezek, a válasz mindig csak egy: »A MIÉNK« Egyik sűrű esős őszi délelőtlön a járási pártbizottság titkára nagy ké­szülődésben találta a Szabadság ve­zetőit. Mintha nem a szokott módon örültek volna érkezésének. Ki is hökkentették, hogy most nem énnek rá tárgyalgatni, mert b’rkaátvételre készülnek SágváTa. Mihalovics elv­társ beültette őket a pártbizottság autójába, maga is az átvevőkkel tar­tott. és segített a válogatásban. Az eső kiadósán esett, de ez a legki­sebb mértékben sem zavarta idősb Molnár Jánost, a termelőszövetkezet juhászát az alapos vizsgálatban. Nem hiába volt hosszú esztendőkön át uradalmi juhász, érti is a mestersé­gét.- Nem kerülte el szemét a legki­sebb hiba sem. Megvizsgálta, milyen a birkák bundasűrűsége, nincs-e főgygyulladásuk, milyen a foguk, lá­buk, minden ízük, porcikójuk. Idősb Molnár János már magának váloga­tott. Nagyot nézett Balatonszabadi népe a 177 gyönyörű birka láttán. Egyetértés, munkaszeretet, a fejlő­dés közös akarata és munkálása a fiatal Szabadság Termelőszövetkezet ékessége, »MEGMUTATJUK AZ EGYÉNIEKNEK, de a régi termelőszövetkezeteiknek is. mire vagyunk képesek« — hang­zik sokszor. Tervszerűen fejleszte­nek. Van már a termelőszövetkezet­nek kőműves, bognár és kovács tag­ja is. Most még egy téglavető csalá­dot szeretnének megnyerni maguk közé, és meglesz mindenük a gazda­ságos építkezéshez. Éberen figyeük a termelőszövet-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents