Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-22 / 19. szám

Vasárnap, 1956. január 22. SOMOGYI NÉPLAP « Nevelőiskola Egyediül maradt a szobában. Fá­radt tekintettel nézett körük A fa­lon függő képek, a könyvszekrény, a rádió, minid, mind valami szépre, egy-egy kelleme­sem eltöltött estére ' emlékeztették. Letilt az egyik székre,. s mereven bámult maga elé. Fülében még most is csengtek a szavak, a kimondott szentencia szíven ütötte..,. — Javaslom, váltsuk le* Guzmics Bélát, válasz- szurik új DISZ titkárt... Most is. látta magasba emelkedni a kezeket, amint elfogadták leváltását. Akkor csak egy lehetet,’’em moz­dulattal árulta el, hogy tiltakozni szeretne. Do nem volt ereje hozzá. Nem, nem lehet, már késő .... M ost úgy érzi, egyedül maradt. Tekintete Dísz­jelvényére esett, s felszámít a szíve- A. torka is kiszá­radt... talán sírni tenne .jó... Eh, felnőtt férfi va­gyok; csak nem sírok- ezért! Megmakacsoltja magát. Felemelte öklét, mint aki -az asztalra akar csapni, de karja- fennakadt a levegőben-... — Nem,- nincs igazuk!-—kiáltotta benne egy hang. Nem is volt szabályos. -Ketten is hiányoztak a ve­zetőségiből, h-oigy válthattak le akkor? Csák 3 meghí­vottak szavaztak, az igazgató, a művezető, meg a. párttá,tikár. Azok akairtáik, hogy ne legyek DISZ titkár! Dühösein ugrott fél, magára dobta kabátját,•-kisza­ladt a szobából. Menekülni szeretett volna, futni, hogy elveszítse, elfelejtse ezt a keserves estét. Végig­rohanta az utcát, s amikor hazaért, már alva, találta a kis családot. — Jobb is így — gcndiolta —1 úgy sem tudnék a szemükbe nézni. ,v,Aznap vacsora nélkül feküdt le. Gyorsan magára- ’ ■húzta-j -a takarót, befordult «' -fal felé, de sehogy se jöjj. álom a szemére. Mint egy fűm, peregtek Végig az események előtte. Mi’Jyen; nagy kedvvel látott munkáihoz, amikor leszerelt katona éktől’. És mennyi elismerésbén, dicsé­retben. volt része. Bíztak feeiaié a fiúk, megválasztot­tak-. tjtkannak. Igein., akkor csak 8 , DISZ-tag volt a. Mélyfúró Valíá-lainél és ,’.. és ma- nézzék meg ... Miin-' den - fiatal. DISZ-tag^ Megy is a munka. Azóta, ,ő vá­rosi, meg megyebizoittsági tag. 'Vidékre, is -járt segíte­ni :,a parasztfiata'.cknak.. .-És most l.ev.gltaltáik'. Egyszerűéin,, leváltották. .De miért? .Miért.?. . .. . Sorra előtörtek a mondátok, a vádak, amit a ve-*-1 zetőségi ülésein hallott. Azt mondták meggondolatlan,. tiszteletien vagyc-k. Igaz ez? • Felült, az ágyban. Egyszerre két hang, egy véde­kező a, egy vádló tört fel -benne eléné’Ihatatlan erő­vel.-—’' Igaz — mondta az egyik. — Emlékezz csak, hogy visszaibeszéltél vezetőidnek. Milyen tiszteletlen, makacs ’ voltál. IV^egbót-ránkoztak a dolgozók. Azt mondták: nem vártak Ilyet a DlSZ-titkártól... A másik hang csitítgatta: — Nem vc.lt az olyan komoly dolog. Csak ingerült vagy gyakran, azért nem tudsz uralkodni magadon Azért jobban is vigyázhatnál. Eigen,d-ólfcozoitt. Igen, igaz. Nem becsültem a veze­tőimet. De figyelmeztettek erre? Hogyne! Mindig szóltak. Durván letorkolva. így beszélt Csendőr elv­társ is. a művezető. Haragszik rám, mert megmondom az igazat. , Meg mindig azt mondta: »A DISZ- titkár ilyen-, meig olyan.« Akkor miért nem hivatkozott rám, amikor megdicsérték a szervezetet? Mindig csak lejáratott. Mert ideges ő is. Meg -talán bántja, hogy most jobb a DISJZ, mint az ő titkársága alatt... Csakúgy röpködtek agyában a gondolatok .. . szin­te belefáradt. Aludni kéme, de nem megy. Sehogy- s-em megy. — Mit is mondtak még? — kérdezte önmagától. Ja igen, hogy a gyenge .lakatosok.’ közé tartozom, hegy példát kéne mutatnom és mindig, lemaradok a töb­biektől. Ez a gondolat mélyen beteszán.tott agyába. — Igazuk van... azt hiszem. Nem megy ,a. munka. De miért? Ügyetlen vagyok, vagy lusta? De hiszen... Nem, nincs mentség, Guzmics Béla — Hergelt a magát. Lemaradtam. Pedig tudnék érn, csak ... De hát segített, valaki? Csak szóval;. Máskép? nepj. Hiába, katona vo’ltam, kiestem a ,gyakoriIáiból..--Osann d.or elvtárs is segíthetett volna,,ahelyett, hogy mindig, letorkolt.. . , ■. . - * . De varjúnk csak — nyilallt .agyéba egy újaibh,,gon­dolat. Kértem én, hegy segítsen? Nem, nem .kértem, -talán kellett voipa! Ej, ’de megínutaitinám én, csak ’még; agilermáig egyszer adnának lehetőséget..,. Forró verítéket -tőbőlt! lé homlokáról: A haja ösz- szekuszálódott, teste meg’remegett- ■ az izgalomtól,- — Igen, megváltozom — suttogta maga elé. A . másik ágyból felesége ésj gyermeké nyugodj, ■ egyenletes Jég-, zéséré lett’ figyélirhes. — Márcsak őértük is.., Milyen büszkék voltak, amikor megjétent -a' fényképem az újságban. Es most... vajon mii szólnának hozzá? Mái hájn-alodott. A hosszú töprengés, kimerültség Után éőhyomta aeí álom, -s- reggel, a Véitókérópa csöngé­sére fáíadt;an, "teverten ébredt. Nem szólj sefnmit ott­hon, majd ha megint DilSZ-titikár lősz . De nem tudott magnyugodni. Aznap; már, fürgéb­ben-forgatta á -szerszámot, s nagyobb’-kedvvel dolgo­zott.. Mégis, napokon, heteken ,át . -gyötörte, valami. Marcangolta szívét, de úgy, hogy -csajk úgy saigote — A, munkámról, a viselkedésemről'hés^éltek . -ott,, -azon az estéin — mondogatta magában. Dry rniért 'hallgáttsk a 'DISZ-rői? Bedig,-népi a, .'Ptunkabe.ly-eirnrő'l, hanem a DISZ titkárságiról: .váltottak lei.. Hej, há a DISZ-! Oéz.péik, nem is lenne:, seipmii Jhiliba. Még aztántödnek éh á .munkámon, :m»g-a mágatártásótricn is, fiitóhé iufr.it valami várt javítani... Égygzer aztán- faléba' .jutott valami várátlanttl jó, bóidc-gító hír. Azt mcnd'ák a- fiúk: Te, Béla, nink’s ám még. befejezve az ügyed... A vezetőség még egyszer összeül... .. Szíve .hevesebben dobogott az örömtől, — Szóval:., mégis.,’.? No, akkor most megmutathatom, ki is az a Guzmics Béla ... ■ És azóta, ha belép az üzembe, bekukkant a dis?-is- ■ták birodalmába, a rádió, a fényezett asztalok, a ké­pek -közé, ,s valahányszor megmarkolja szerszámát, új­ra és újra feltör benne a reipény; — Talán... Talán .mégis, csak DISZ titkár mara­dok ... ’ ) Jávori Béla PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A HIBÁK ELLENI HARC HASZNOS FEGYVERÉVEL ... Egy vezetőségválasztó taggyűlés tapasztalataiból zók életszínvonalénak szembeötlő p0.n állítja ezt? — kérdem. — A dől- és fejlődés érdekében és nem az élet megnövekedése. Mindnyájunk örö- gokat csak a párt tagjai láthatnák ellen, a tőkés körök érdekeiért, sző mernek kell lenni, hogy dolgozó pa— ebben az összefüggésben és az együtt- Vetkezve a pusztítással és a halállal, rasztságunk mind jobban érti ország- (ható események diadalmas öröme építő munkánk szempontjából a ts-ak népünk pártban felsorakozó fé- muftkás-paraszt szövetség alapvető S2énie<k lehetne boldog tulajdona? jetantősé.gét. Hatalmas fejlődésben Nem, ezeket minden becsületes, né­lévQ,nehéz- és könnyűiparunk dol­gozói is joggal várják parasztságunk­tól-annak a feliismerésnek tettekben megpecsátelését, hogy ennek a szö­vetségnek ■megszilárdítása parasztsá­gunk becsülebejii- ügyévé vált. Nem szeretem a filozofálást... vágja-köze fiatal útitársunk. (Idő­közben kiderült, ho.gy mindössze 26 éves.) ,A filozofálást lehet, hogy nem szereti — válaszolom — de az életet, tehát az embereiket, remélem annál inkább. Én pedig ezekről beszéltem realitásokban. Fiatal útitársunk bensejében ha­talmas erők és ellentmondások fe­szülnek, — érzem — és közben arra goindcllok, hogy milyen jó volt az el­pét, hazáját, embert szerető ember­nek így kell érteni. És az ezek feletti öröm mindnyá­junk boldog része hivatott, lenni. Ütitársuink megpróbál- -néhány percre kikapcsolódni a vitából’. Sze­rencséjére jön a «’kosaras ember« és rendé" kezesére áll szendvicskészleté- vel. Már Simont onnyán jól túljár­tunk, amikor uzsonnájához foghatott. A .nő felé fordulva! fogyasztja azt' — és más témába kezd. Bókjai szemmel láthatóan szorongatott helyzetbe hoz­Ä mi békeharcunkban egyetlen pil­lanatra sem feledkezünk meg arról, hogy a békéhez és szabadsághoz min­den becsületes embernek joga van. És ez nem „filozofálás“, amint ön A- bíráló szóra -mindig hagy szük­ségük van a pártszervezeteknek ah­hoz, hegy ne essenek hibába, hogy fogyatékosságaiktól: megszabadulva* gyümölcsözőbbéin dolgozhassanak. A vezetőséigválasz-tö taggyűlések csak növelik, annak jelentőségét, hogy elv-társaink bátran forgassák a bírá lat-önihírála-t. fegyverét. Mélyre me­ríteni a bírálat-ön,bírálat vízéből — ez, a .vezétőségválasztó taggyűlések sikeréinek egyik forrása, ez a két év munkája helyes éríáke'éséinek egyik a’ppja és«2 az új vezetőség eredmé. nyes ■ tevékenységének egyik kiindu lópointja, Me-gíeLelt-e elmek a köve; telrfténynek a keircselig?ti Búza.k-alás.z- TSZ komm un istáinak a napokban megtartott vezetőségválasztó tag,gyű lé$e?' Váliaszb,Íjainak erre a kérdésre az alábbi -sorok. Kezdjük a pártvezetöság beszámo lójával, -amelyet Takács János elv társ; 1 áz ' ailSpszeirv-ezet titkára twin- dott el. Az ekhú-H két esz-tendőben- megszilárdult,' fejlődött a szövetkéz; :— hangsúlyozta Takács elvtársi Az előrehaladás mértékét néhány szám- adattal 'érzékeltetté? növekedett szaivasmairhaálloifianyűik; sertéseiik­száma ma -másfélszerese a két’ év előttinek.'• az 1954-—55-ös gazdasági évben ’’kilenc százalékkal nagyobb volt. fövényeik terméshozama, mint azt megelőzően: ;j tavaly márciusi és ' jÄnJiis.i KV baitáfoZatrk ’ ’ után élénk 1fel-vi,ágcsitó’'müh,káho2; -fö.gtak a SZövétkezát itisTgjál, ’ieísőécirbain. ketomunisták az ’egyánF gazdák’ kö­zött: -okos, meggyőző szavú ki’a biz­ton hallgatott 24 csalf'd,is,így a, szö­vetkezet taglétszáma megkétszere­ződött. • -- -- - . -. Javuló, igazdasági munka, a tagság önitudatának, felelősségérzetének nö­vekedése, a szövetkezet vonzóerejének meghatványozódása, a pártsz.er- vezet számszerű megerősödése — mindez az elmúlt két esztendő pártmunkája hatékonyságának cáfolhatatlan bizonyítéka. Helyesen értékelte, jogos büszkeség­gel sorolta fel a sikereket a vezető :sóg beszámolója. Ám nagyon üdvös : tett volna több elismerő szóval jif letinii mindazekat az e’.Vtárs alkat, mondotta, hanem az élet tárgyilagos jaklknek áldozatos munkája szülte az értékelése. Az életé, az emberé, ki az|eredménysket; A sertéstenyésztés egész közösségért, boldogan vállalt Xfelvirágoztatásáért Kovács István építésben találja meg élete célját ésíelvtárs, a tsz 63 éves sertésigcmdo­ezzel egyben mindennapra bőségesen jutó örömét: együtt, egymásért! Szívből kívánom, hogy ön, aki előbb még megkérdőjelezte az élet általam említett értelmét és örömeit. zója fáíradh-atatlainul dolgozott — megéirdemelít-e volna, ha a pártveze- az jíős-ég ezen- a taggyűlésen, megdicsé­ri' és niyugcdtain mondhatjuk: pél­dája követéire buzdítja a szövetke találja meg helyét és szeresse meg ? ze ti kommuinistákat és pártcinkivü- egész lényével azt, népünk és aztlieket. Nem elég tehát csupán szám­egymásra talált népek nagy közössé- IbaVenni áz eredményeket to­Majd mindkettőnkhöz ezefeb’en siunr- mázza 26 esztendős élete filozófiáját: kiélni az életet! Egyelőre ez a prog­ram az, ami napi munkáján kívül ÍS5*• ■ rBÄ 5Ä.S2Ä nyomában újra egymásra 'találnunk. ’ zák a .gyermekéhez siető fiatal anyát. Sóban. Kívánom, hogy állandó^és fo-|v,ab,bi győzélmeikhez az is kell, hogy « dicsérettel jütalimazza a pártvfezető­kozódó őrömet jelentsen személysze- rint ön számára is ennek mind tisz-|s^g az arra érdemeseket, tább megértése: küzdeni az életért, a | — Megpróbálja a zenére terelni a szót és a IX. szimfónia elragadó szép­ségeiről beszél. Örömmel kapok sza­vain és. rámutatok arra, hogy Beet­hoven mondanivalója milyen mélysé­gesein: emberi és éppen azért mennyi­re igaz. A VII. szimfónia második tételére hívom fel a' figyelmét -ezzel kapcsolatban, ami nekem mindig úgy tetszik, ■ mintha az egész emberiség együtt mondaná... Az elnyomott és szabadságra vágyó népek embertu- daitra ébredése,, korunk fo-rradailmian nagy eseménye, — folytatom Beetho­ven nyomán. Ez diadalmas öröme keli, hogy legyen minden becsületes és igazságot szerető embernek. Nagy élmény számomra, .— folytatom —, hogy ez a kiteljesedő eimbentudat módfelett, megerősítette az ember a legfőbb érték, amellyel takarékoskodnunk kell, a -másik em­berre, az egész közösségre nézve is. Ismét a- filozofálás vádjának tettem ki magam és most már elszántan így készül fel vitánk folytatására: Möst «keresztül lövöm« mindazt, amit ed­dig mondott! Nyugodtan vegye cél­ba a tízest és lője ki minden patron­ját — felelem higgadtan, — de szól- jon, ha az utolsót is elsütötte. Közel haj-öl hozzám és arccm min­den reflexét figyelve »célbavesz«. Az emberiség története arról beszél, hegy a háborúk • mindig fejlődést eredményeztek és új- lehetőségeket nyitottak meg a népek előtt, — mondja ■—, a’z _életinek tehát velejá­rója a harc. — Az előbbi mondattal sehogy sem érthetek egyet — válaszo­got és a békét szerető* "emtSS ,om “ a háború mindig roppant egyűvétart ozását. Ma megszűnt a messze! Nem a rakéta-repülőgépek hangot is magúik mögött hagyó se­bessége szüntette meg. Nem! A ha­talmassá vált embertudat. És az en­nek nyomán megerősödő felelősség, a népek kizsákmányólásmeintes, boldog, békés, szabad életéért. Korea tüzel ™ ^ bennünket, magyarokat, is perzsel- <uzdenek e-szamtan. Étetem tek, Vietnam szabadságharcában a mi szabadságunk ügyét is éreztük. Kína szabadsága a mi szabadságunk­nak is része. Maiga nyilvánvalóan; kommunista! pusztulást jelentett, a modern hadi- technika pedig csak mérhetetlenül fokozná azt. Milyen módon gondolja ön az atomfegyver korszakában, hogy egy agressziós háború akármilyen vo­natkozásban is elősegítené az embe­riség fejlődését? Ez az imperialisták álma, ami ellen ma már százmilliók egyik kimagasló öröme, hogy ebben a kor­ban élhetek és magam is kivehetem részemet a békéért vívott karcból. Az, hogy az élet velejárója a harc, abban tehát egyetértek. Eddig ez , .. , ... , . még soha sem jutott így kifejezésre — vág közbe a fiatalember. Ez.nem az emberiség történelmében mint kétséges, folytatja. A nő egy szót ma, amikor ezermiílió 1 ember fordul sem szól, de -tekontetéből kitetszik, szembe harcos egyakarattal minden hogy hajlandó, a férfivel egy behäng- háborús. törekvéssel szemben. Igen, a közösségért küzdeni pedig azt je- zóan szavazna e kérdésben. 'Mi ala- ez a harc az életért folyik, az építés lenti: élni! békéért, népünk nagy eredményeiért: együtt, egymásért! Pillanatnyi csend következett... Tekintete elárulta, hogy fiatal, 26 éves élete új perspektívában kezd látni. Hosszan, melegen megszorítja a kezemet. Köszönöm! Ebben az ösz- szeí'üggésben még sohasem láttam az életet. Érdemes élni! 51 perces késéssel értük el a Du­nát. A csepeli üzemek ezernyi fénye táncol az éjben tovasiető folyón, Az élet mindmegannyi tüze szikrázik bennük. A gépek zaia nem hallat­szik ide, de ütemük a szívünkben ver, s a -munkapadok mellett állókkal együtt érezzük boldogan: békében épül az ország! Kelenföld következik! ;— jelenti a kalauz. Felkészülünk és búcsúzáskor bemutatkozunk. Utitársaim csodál­kozva hallják, hogy . református lel­kész vagyok. Ugye megmondtam — felelek a csodálkozásra —, hogy az élet teazi, magasabbrendű örömei, a velük * együttjáró feladatokkal, egy­ben mindnyájunk kögös-kincse, mint maga az élet! Az élet pedig szüntelen elkötelezés a mind kiteljesedőbb bé­kéért az emberiség boldog, szabad életéért, ... A villamosig baktatva arra gondol­tam, érdemes lett volna' csupán ezért a beszélgetésért is felutazni Buda­pestre. Csak hárman beszélgettünk, de ez a szám ugyanannyi családot, üzemel, hivatalt jelent. S a béke hó­fehér galambja száguldva viszi to­vább az „igazságot akkor is; ha fáradt mozdonyunkat a futőház szerelői ve­szik át. — Az igazság* rrtégísteérése maga az élet . az ember igaz'jogaiért. Az előrehaladás egyik biztos út­ja a hibák feltárása, kijavítá­suk módjának megmutatása. Erről tanúskodott a beszámolónak az a része, amely, kommunista mó­don megmondta: Andők István" és Finta elvtársak megsértették ,a párt, fegyelmet és a szövetkezet munka fegyelmét. Jellemző, hogy Fiimta elv­társ e taggyűlésen sem jelent meg, Andok elvtárs pedig a beszámoló meghallgatása után- eltávozott a tag. gyűlésről, félt szembenézni azzal a várható, kemény bírálattal, amely-1 lyel magatartását illették a felszó­lalók. Kár, hogy a taggyűlés meg­elégedett e tények’ rrie-gállapí-tásá- val: tovább kellett vc’.na memniök a szövetkezeti kommunistáiknak ennél: az új pártvezetőség feladatai közé be kellett volna v^inmiök Andok és Finta elvtársiak felelősségrevc-nását. A hibákról beszélve első helyen a tsz-fejlesztés elhanyagolását említette meg Takács elvtárs. — Folytatnunk kell a .szocializmus építését a mi községünkben, is. Ez a feladat elsősorban, ránk, szövetkeze­ti kommunistákra vár. Ahhoz azon­ban, hogy minél- több ókosszavú nép­nevelőnk tegyen, -nagyobb gondot kell fordítáraink a pártoktatásra —1 mondotta. Emlékeztette az .elvtársa­kat a Szervezeti Szabályzatban fog­lalt pártkötelessógétere, különösen - az elméleti tudásuk gyarapítására. Moh nán elvláranak, a propagandista munkájához adott útmutatás-t azzal; hegy ne csak a foglalkozásokon^, hanem a múndeirmapi életben is tart-, sen kapcsol atot hallgatóival. Igy_ to­rt m the ti meg az oktatás sikerének e-gyiik -alapját: a pontos és rendsze-. res- megjelenési. , .-’.Ne ,-nteinjeífi- „el egyetlen, kommu- , ■nistá:;se>szó’ -nélkül- a hibák mellett;, mindan párttag: tárja fel azépítgetés nélkül . a tapasztalt;.,fcgyatékosságo- kát’: -ezt sürgette k’ h()z/ás/.!>lók.. iegr többje, .elsősorban;:,Kov-ágs Istvá%- Deák János és iRabrlstvámtelytátsak;, ' ,« ’.-■■-•■-rtk’-v "i s.-,; wÄftf - , Büszkék eredményeikre a Búza­kalász kommunistái, de nem vesz rajtuk erőt az önelégültség ^ ”* káros' szelleme. - v'J Bokát tették - eddig szövetkezeiül felvirágozt a t ásáért/ í tevősítéséért, .fej-: lesztéséért, de inem.-teszik:IbifeikRto®“, zőleg: még erősebben megmarkoijáií. a kommunista példatput-atés-és meg-- igyőzés fegyverét:- idézzünk up^ak-^P- >, yácsv elvtárs. felszólídésábólite^z • ei-, múlt -évben, a szövetkezel;-, vezebősé-,., ge íelüíf néhány tag -steánkozágénakv, s a munkáskéz-hiámyábaip- rt anion-■ dott ;t nagyobb > ■ munkaigényes,’ de Wágybbb haszinötr’: ;-is” -adó nöyényék-' tfeWnesztéáéatiőL A záa’.sz:knadás«-ui,áa, többén’nícndcigatiták: jó Í€®ne dónkén,t *40-í*ö(> kgs-búkra, . ••Iflütbl Jfts. db Szappan, 20-1-30 liter-étofiaá. aszta, iékkéint; ba Cukorrépát és- napiraforv gól fá termál tűnk volna;« Bírálat-ez. javáibóli’-T-lyén szavakatr-esak az blSBat. aklbék szive-telké a szövet­kezeté, akiinek’ minden tette -'g 'siz:ö- vetkézdt előreilandiítését segíti. Nem ’enne teljes értékű Kovács’ elvtársi bírálata, ha csak a fegyatékosságo-í kát- álISpítabó még. Ö ennél többet’ tett: megmutatta a hibákból kivaze- ő utat ’ is. »Nincs «álunk hiány munkáskézből: minden, családtagöt a szövetkezet földjén keill- fcglalkoztato nunk. A vezetőség ne engedje, hogy a szövetkezeti fiatalok az erdészet­inél dolgozzanak. így aztán lesz az év végéh' cukrunk is« — mendotta és hozzátette: »Vállalom, hogy cu­korrépából is megkápálja családunk a számukra kimért parcellát«.. így keli ezt csinái’sni, eívtórsák! így üe- hét a bajckibol gyorsan kilábalni. A hibák elemzése, a kijavításuk1’ hoz vezető utak pontos számbavéte­le, a pártszervezet erejének meg­sokszorozása a párttagság eszmei- politikai színvóinialánaik növelésével,„ új tagok és tagjelöltek nevétesével, a kommunistákban a példamutatás­ra serkentő hév felszításáva-1 — ez további sikereik nyitja! Ezekkel az eszközökkel, érhetik lel a kei'cseligeti szövetkezet -tagjai is .az eléjük tű­zött célokat, amelyek közül első he­lyen a tsz fejlesztése., all. N«m ki­sebb feladatra határozták el magu­kat a Búzakalász kommunistái, ’mint arra, hogy párt szervezetük élén az új vezetőséggel — amelynek, két ré­gi -tagja: Takács János és Kovács János, új tagja pedig Hollósa Má- tyásné — ebbeip az évben 25 pa- rasztcsalédot nyernek meg a közös gazdálkodás gcndolatániaJk- Egyéb -terveik, amelyek a szövetkezet gaz­dálkodásának javításait, a . hozamok növelését,- a jövedelmezőség fokozá­sát. ’célozzák,, sántán -becsiiletea munkát, -szílái'd -helytállást követel­nék. ,­A -kereseligeti Búza-kalász TSZ- -bstn sok áldozatkész és szókimondó elvtárs dolgozik, akik . szívvel-lélekkel vállalják a párt­ós gazdasági munka nehezét és kérlelhetetlenül lerántják a lep­let a hibákról. Áldozatkészségükről -csak elisme­rően szólhatunk — ám bíráló kész­ségük még hagy kívánnivalót maga újén. A helyes -bírálathoz elengedhe­tetlenül hoízzátartozik az is, hegy' a£t névre szólóan címezzék meg. Err® vezetőségyátasztő taggyűlésen, már tettek néhány sikeres kísérletet. Ugyancsak (fejleszteni -kell, ebben, a pártszervezetben az önibírálatoty amelyre eddig kevés gondot fordí­tottak. Az -új párt vezetőség akkor cselek-s-zik. helyesen, ha a. taggyűlé- sein-lcapQtt útraya'ót jól gyümÖIcsŐz- teti, ha a taggyűlési- tapasztalatok alapján több'Segítségét ad a .:hírálat-< iSibírálát ibátöfitás-ávsü, kifcoáfakoz- tatáaáva) e nagyca hasznos, fegyver hozzáértő forgatásához. - y Kutas József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents