Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-15 / 13. szám
Vasárnap, 1956. január 15. SOMOGYI NÉPLAP 7 így kezdték az új évet Vasutas dolgozóink a zavartalan és pontos szállításért A MÁV pécsi üzletigazgatóságának iolgozói lelkes munkával kezdtek az íj évet; A vasutas dolgozók napról lapra újabb felajánlásokat tettek a iobb kocsikihasználásra, a kocsifor- iulók növelésére, a kirakási és berakás! tervek: túlteljesítésére, a mozdonyok gazdaságosabb kihasználására. A vállalások nyomán a vasút dolgozói kiváló eredményeket értek el az év első nyolc napján. Több mint 16 000 tonnával szállítottak, többet a tervezettnél A kaposvári vasutasok különösképpen jó munkát végeztek. Berakási tervüket 137 százalékra, a kirakási tervet 210 százalékra teljesítették. Emelték a mozdony-félfor- ( dűlők teljesítését is. A gazdaságos ( kocsikihasználás eredményeként 463 ( kocsit takarítottak meg, ezzel a 463 ( kocsival többet tudtak a szállító felek rendelkezésére bocsátani. Ebben ( a 8 napban mindössze 8 kocsival maradtak adósak a szállítási igényekkel < szemben. Olyan eredmények ezek, amelyekre méltán büszkék vasuta- < saink. — E kezdeti jó eredményeket még < tovább akarjuk fokozni — mondja * Várnai László főiritéző —, úgy aka-1 runk dolgozni, hogy zavartalan és’ pontos szállításainkkal elősegítsük az’ 1956. évi tervek teljesítését. Ebben az évben mi is teljesítjük a tervet — mondták a Baromfifeldolgozó Vállalat dolgozód, amikor elkezdték az új tervévet. És az első dekád eredményei arról tanúskodnak, hogy a dolgozók be is tartják adott szavukat. Első dékádtervüket 136 százalékra teljesítették. Különösen kitűnt a munkában Farkas Imréné kopasztó 198 százalékos teljesítményével. Kü- hár Józsefné teljesen selejtmentes munkát végez. Rózsa Irén új kopasztó, alig 3 hónapja dolgozik a vállalatnál, mégis kiváló minőségű ’ munkát végez, teljesítménye 141: százalék. De nemcsak a kopasztók,! hanem a csomagolok is kiveszik ré- ] szűkét a jó munkából. így különö- j sen Papp Erzsébet és Bán Ilona cső- j magolópár ért el jó eredményt. Ügyes, fürgeujjú asszonyok, leá-) ínyok boszorkányos ügyességgel ko-) pasztják a tyúkokat, libákat. Pilla- ) natok alatt tűnik el a tollréteg ke- ) zük alatt. Jó eredmények a Kefeanyagkikészítő Vállalatnál Jó eredményekkel zárták az év első ’ dókád ját a Kefeanyagkikészítő Vállalat dolgozói. A műszakiak jól megszervezték :a munkát,' biztosították a szükséges anyagot, a karbantartó részleg lelkiismeretes , munkával tette lehetővé,a zavartalan üzemeltetést, az ügyeskezű asszonyok meg szorgalmas munkával, nagy veri senylendülettel kezdték el az új évet. A lelkes munka meg is hozta gyümölcsét, Első dekádtervüket 10 százalékkal túlteljesítették. Nagy része) van ebben az eredményben Vekszli) Lászlónénak, Erdélyi Vinoénének,. akik kimagasló eredményükkel, ki-) tűnő minőségű munkájukkal elisme-) rést vívtak ki, maguknak. A serte- íisztítóban Banda Józsefné és Bozsá-’ novics Mihály vezetnek a munkaversenyben. A Bánya- és Építőanyagipari ES csatlakozott a Va !-és Fémipari Kombinát versenyfelhívásához 1956-ban a Somogy megyei Tanácsi Bánya- és Építőanyagipari ES üzemeit korszerűsíti, kibővíti. A Kaposvári Műkőüzemben . pl, egyes munkafolyamatokat "teljesen gépesítenek, ami jobb minőséget és önköltségcsökkentést eredményez majd. A beiesapusztai" és kadarkúti -telepeket újjáépítik, új berendezésekkel látják el. A, műszaki dolgozók már kidolgozták az új berendezésekkel ellátott üzemek technológiáját. A dolgozók jó munkával kezdték az új évet. Fellendült a versenyszel- ) lem is. Szocialista munkaversenyre) hívták a Veszprém megyei, Vas megyei, Zala megyei, Tolna megyei és) Baranya megyei Építőanyagipári) ES-eket. Vállalták, hogy évi tervüket december 20-ig teljesítik: Ugyanakkor a telepek. egymást is. verseny-# re hívták. A .Vas- és Fémipari Kcmoinát versenyfelhívásához is örömmel csatlakoztak és vállalták a versenypontok1 teljesítését. Egy zsemleformázógép panasza Közel egy esztendeje feküdt ott vadonatújan a zsemleformázógép a Siófoki Sütőipari Vállalat 1. számú sütödéjében. Azóta áll ott elhagyottan, munkára éhesen és nézi irigykedve szorgalmas társát, a napi munkáját jól ellátó kiflisodrógépet. »Hej, ha egyszer megmutathatnám, mit tudok!« — sóhajtotta százszor is. »Hiába tartanak itt engem haszontalan, semmitérő gépnek, hiába néznek el fölöttem, én havonta mégis 4—5000 forint megtakarítást jelentenék az üzemnek — számítgatta magában a zsemleformázó — és sok fáradságtól kímélném meg a dolgozókat«. De hiába volt minden. A szegény gép panaszára nem ügyelt senki a vállalatnál. Ők egyszerűen kijelentették, nekik nem kell a gép. Hiába számítgatta a gép, hogy ő milyen hasznos, milyen gazdaságos, hogy mennyi munkát lehetne vele megtakarítani, hiába szólt a felettes szerv, hiába adott utasítást a használatra, mindig volt valami kifogás. Most ezért nem jó, most azért nem jó, most meghibásodott, mielőtt használni kezdték volna, most meg eltörött rajta ez, eltörött rajta az. Vitték, hordták a gépet javítani. így teltek a hónapok. így lett mind. vastagabb a por a zsemleformázógép 19 000 forintos testén, jóllehet ezt a gépet másutt örömmel használták volna. Itt azonban nem kell. Takarékosság ide, takarékosság oda, nem kell. Végre azután hosszás vita, jegyzőkönyvezés után egy januári éjszakán használatba vették a kitaszított gépet. A gép boldogan emelte karjait, forgatta a kis cipókat, gyors egymásutánban ontotta a. kerek zsemletésztát. »Végre felvirradt az én napom is« — gondolta boldogan. Szegény, naiv gépecske! Azt hitte, most már megszerettette a gépet azokkal, akik félnek tőle, azt hitte, sikerült neki bebizonyítani a fejlettebb technika, a gépesítés előnyét. Pedig dehogy! A Siófoki Sütőipari 'Vállalatnál ismét kijelentették: a gép rossz,„nem lehet használni: ' ~~~r Es most ismét ott áll a zsemle- formázógép elhagyottan, kihasználatlanul. Vajon meddig? ... L.-né G YERMEKSZEMMEL Csendélet a kaposvári kultúrváróteremben Ha úgy akarná, akár a gyermekváróterem- ben is átaludhatna a vonat indulásáig hátralévő időt. De néki ez eszeágábam sincs: Valami nagyoskodó na- gyotiakarással fejébe- veitite, s az elkényeztetett ötévesek fölényes nyakasságával kitart amellett, amit dacos hangocskájával az imént jelenített be édesanyjának: a kul- rtúrváróterem csendjében óhajtja bevárni az indulásit. Ezt némi fölénnyel mondta, s nyomatékként megrántotta cseppnyi kabátja övét, s kis pisze orra nyergén feljebb lökte szemüvegét. Az anya mi mást tehetne? Enged. Jó, menjenek oda. Oda mennek. Pár pillánál!! múlva Sanyiik® a Sándorok komolyságával veti le kabátját, s kapaszkodik fel a székre. Álla épp egy magasságba kerül, a csip- keteríitős asztal szélével, Önérzetén ez a csekélység — minden, jel arra'mutat —nem éjt csorbát. Az anya , képeslapot kér gyermeke, és a maga számára. A gyermeket óh bocsánat, Sándort — azonban nem érdeklik most a képek. Inkább nézelődni van kedve. A terem kellemesen meleg. Bágy muzsikát sugároz, a. sarokban álló hatalmas rádió. Határozottan jó a közérzete. Nézelődik. A kultúr váróban, pillanatnyilag többen is várakoznak vonatuk indulására — némi ku’íúrálódás közepette. Hozzájuk legközelebb két kisbaj szos apaí'or- ma üil. De apa komoly, ezek meg itt rém viccesek. Pedig nagy gondban vannak. Ráncolják a homlokukat, néha morognak, s az egyik kezük szüntelenül a hajukba túr. Másik kezükkel fatoá- bukat taszigálnak. A bábuk előbb még szép kettős rendekben álltak. Most meg? ösz- sze-vi,ssza lökdösték már őket. Unalmas lehet ez a játék, amit egyébként úgy hívnak, hogy sakkozás. Na, ez nem is érdekes ... Hohó, dehogy isnem! Most kint égy mozdony sipo! Egyszerre ugranak, s. döntik -fel. Aztán rájönnek, hegy csak tolatás van, s naigymiérgesem vüjsszfe^ ülnek. És kezdik ismét elölről. .Milyen vicces emberek!... Rém vicces volt az ijedtségük.., A másik asztalnál két néni — lehetnek már talán tizenöt évesek is -— szóval egész felnőttek üldögélnek. Sokat susognak, még többet mosolyognak, és az arcuk egész piros. És közben úgy tesznek, mintha a világért sem tekintenének afelé az asztal felé, ahol a két bácsi ül, akik még talán náluk ás idősebbek. Pedig azok csak őket nézik. Úgy látszik, ezek meg így játszanak — gondolja Sámidorka. Nos, elvégre ez is játék. Még érdekesebb, műit a másik. S anyu? Ö már alszik. Hátra dőlt nagykényelmesen a széken, s lehajtott fejjel elaludt. Na, felnőttel sem érdemes eljönni ilyen helyre. Nem tudja érfékeüjnl a jót. , Bezzeg, ha a Pityu, vagy a Karcsi itt lenne! .; **- ' — Szántó — Egy levelező arcképéhez Hogyan akarja csökkenteni az önköltséget a Ruhaüzem igazgatója az AKÖV igazgatója ■— Soha olyan lelkesedéssel nem dolgozlak munkásaink, mint az új esztendő első de- kádjában. Büszkék, hogy üzemünk — fennállása óta először — exportra dolgozik. Vadász fiúruhákat készítünk Norvégiába. Olyan munkát akarunk és fogtunk is készíteni, hogy ott messze északon is megszeressék és keressék a Kaposvári Ruhaüzem készítményeit. Ez a tervünk, a jó minőségi munka egyben önköltségcsökkentést is jelent. 1956-ban 1 százalékkal akarjuk minőségi munkánkat javítani. Ez a minőségjavítás az első negyedben 34 000 forint önköltségcsökkentést eredményez majd. Hogyan akarjuk ezt elérni? Nagyobb gondot fordítunk a nyersáru bevizsgálására, vagyis tüzetesen megnézzük a feldolgozásra kerülő anyagól; it, nehogy hibás szövetet dolgozzunk fel. így elkerüljük, hogy hiibás anyag feldolgozására fizessünk ki munkabért. Újítások, ésszerűsítések bevezetésére célprémiumot tűztünk ki és újítási feladattervet készítettünk. Ezzel is fokozni akarjuk az újítási kedvet. Az újítások, ésszerűsítések mindig takarékossággal járnak, csökkentik önköltségünket. Ebben az évben máris több újítást adtak be dolgozóink. Különösen az exportgyártmányok készítésével kapcsolatban születtek igen hasznos javaslatok, amelyek jobbá teszik a minőséget. Ebben az évben a rajzok készítésénél már jelentős mennyiségű papírt és munkaidőt takarítottunk meg egy új módszer bevezetésével. További terveink is az újítások, a fejlettebb technika alkalmazása, új munkamódszerek elterjesztése. Mi főleg ezekkel az eszközökkel akarjuk ebben az évben önköltségünket csökkenteni és emelni a termelékenységet. Az első dekádra előirányzott önköltségcsökkentést sikerrel végrehajtottuk. Állandó, rendszeres ellenőrzéssel kívánjuk biztosítani hónapról hónapra, dekádról dekádra a tervben előírt önköltségcsökkentést. Az Autóközlekedési Vállalat dolgozói már a múlt évben is jelentős sikereket értek el az önköltség csökkentésében. A mi véleményünk azonban az, hogy ebben az évben még sokkal olcsóbban kell dolgoznunk. A mi önköltségcsökkentési lehetőségünk elsősorban az anyagtakarékosságban rejlik. Gépkocsivezetőink állandóan versenyeznek egymással a nagyobb anyagmegtakarításért. Mi ezt az egészséges versenyszellemet akarjuk továbbfejleszteni, hogy a versenymozgalom a termelés növelése mellett mindjobban szolgálja az önköltségcsökkentést is. A mi vállalatunknál eddig is igen szép eredményeket hozott a Gazda-mozgalom. Ezzel a mozgalommal a múlt évben 300 000 forintot takarítottunk meg. Az a szándékunk, hogy ezt a mozgalmat mégi tovább népszerűsítjük és ebben az évben a tavalyinál nagyobb megtakarítást fogunk elérni a hulladékanyagok felhasználásával. Másik tervünk az önköltség csökkentésére a gumijavítóműhely és kovácsműhely felállítása. Ennek a két műhelynek felszerelése kb. 50—60 000 forintba kerül, míg egy évben várható megtakarítás mintegy 200 000 forint. így a befektetett összeg majdnem negyedév alatt megtérül. Csökkenteni akarjuk önköltségünket az újítómozgalom további szélesítésével. Dolgozóink újításai már a múltban is igen jelentős megtakarítást eredményeztek vállalatunknak. Tavaly 300 000 forint önköltségcsökkentést értünk el ezzel. Most még nagyobb segítséget akarunk adni az újítóknak, hogy ebben az évben jelentősen növekedjék az újítások száma. Máris vannak szép eredményeink, mert ebben az évben már 3300 forintot fizettünk ki újítási díj-előlegként. Dolgozóink vállalták, hogy az idén sokkal több felújítást végeznek a gépkocsikon, mint eddig tették. Olyan alkatrészeket is felújítanak és ismételten felhasználnak, amit azelőtt már eldobtak. Az Autóközlekedési Vállalat r dolgozói lelkes munkával kezdték el az új évet és vállalták az önköltség csökkentését is. A mi dolgozóink pedig betartják adott szavukat! T)ár évvel ezélőtt került ki az iskola padjából Dorcsi Sándor elvtárs. Nem is olyan régen még maga is sok-sok órát átszurkoló diák volt. Aztán szinte észrevétlenül elszálltak a diákévek, a vidám, csintalan kis diákból komoly »vén diák« lett, míg egy júniusi napon ott állt az iskola kapujában, kezében a tanári oklevéllel és »kilépett az életbe ... « Távolkerült a régi, kedves iskolától, távol szülőfalujától Somogy- orszigba, Háromfára helyezték. A fiatal tanár tele lelkesedéssel, ambícióval kezdett munkához, hogy betöltse nemes hivatását, új embereket kovácsoljon a háromfai kis parasztgyerekekből. Nagyon kellett már -az új tanár az iskolába, de még nagyobb szükség volt rá a DISZ-ben. Dorcsi elvtárs a falu életének átformálásából is kivette a részét. A pái tszervezet irányításával élénk, mozgalmas kultúréletet teremtett a községben. A fiatalok szívesen látogattak el a kultúrotthonban, kapcsolódtak be a DISZ-munkába, mert ott vidáman, kellemesen és hasznosan töltötték el szabadidejüket. Az iskola úttörő szervezete is felélénkült. A falu népe hamar megszerette Dorcsi elvtársat, mert érezték, hogy ő is szereti a falut. Kinevezték az iskola igazgatójának, s az egész iskola gondja-baja az ő vállára nehezedett. A fiatal- igazgató mint ügyes kormányos jól irányítja az iskola nagy »hajóját«. A háromfai dolgozó pa- . rasztok egyre szépülő. élete, a falu if jóságának lelkesedése csak fokozta az ő lelkesedését is. Azon gondolkodott, hogyan hozhatná tudomására az egész megyének mindazt, ami íiá- romfán történik: a dolgozó parasztok munkáját, a , község eredményeit. Elhatározta, hogy ír a Néplapba. Megírja, hogy milyen élénk a DISZ- élet, milyen mozgalmas kultúráiét van a községben. El is küldte a levelet, melyet a lap le is közölt. (Ez körülbelül 2 évvel ezelőtt történt.) Ezután mgr rendszeresen érkezteti a levelek Dorcsi élvtárstól. Kapcsolata egyre szorosabbá vált a szerkesztőséggel, azóta rendszeresen beszámol. a falu életéről. S okoldalú levelezői munkái végez Dorcsi elvtárs. Semmi sem kerüli el a figyelmét, a »közvélemény parancsnoka« szemével figyeli az eseményeket. Nemcsak jó pedagógus, hanem jó társadalmi munkása is a párt lapjának, mert nemcsak a kis úttörőkbe oltogatja nagy gondossággal a tudományt, hanem a megye dolgozóit is tanítja a lapon keresztül. H. Gy.-né Tanácstalan tanácskozás a siófoki tanácsháza sorsáról Vajon mit építenek a siófoki Szabadság tér kellős közepén? A sok cölöp, deszka milyen új létesítmény építésére szolgál? Ha közelebb er kíváncsiskodó, meglepetten áll meg. Nem az építkezés nagysága nyűgözi le. Szó sincs róla. Hiszen itt nem építkezés folyik, még csak nem is tataroznak. A sok gerenda csak a siófoki tanásházát támogatja jobb- ról-balról. hogy össze ne dőljön. Az ablakok mögött üres szobák tátogatnak, a tanács dolgozói meg ugyanakkor ott szoronganak az egyik üdülő apró, egy-két ágyas szobáiban. Így áll ez az épület már hosszú hosszú hónapok óta, megroggyant alapzatával, dülőfélben lévő oldalaival. Az épület mellett járni életveszélyes, mégsem történik semmi, nem bontják le, nem javítják ki az épületet. Miért? Mert amíg Siófoknak ez a régi szép épülete düledezik, azalatt különböző szervek vitatkoznak. Az egyik szerint ennek az épületnek megsüllyedt alapzatát kell megjavítani, a másik szerint teljesen új tanácsházat kell építeni. A régi épület átépítésének, illetve • kijavításának tervei már el is készültek. Igén ám, csakhogy az drága, sokkal drágább, mint egy új épület építése. Nem engedjük tehát a régit átépíteni, takarékoskodni kell — mondják az új hívei. Mi meg ragaszkodunk a régiek, mondják a régiségpártiak, a tanácsháza Siófok egyik legrégibb épülete. Jönnek hát a bizottságok és mennek a bizottságok. Jegyzőkönyveznek és véleményeznek. »Első a takarékosság« ... »Ugyan kérem, a műemlék fontosabb«. Gyűlnek a papírok, halmozódnak a jegyzőkönyvek, vastagodnak az akták. A vita pedig rendületlenül folyik tovább. Úgy látszik, egészen addig, amíg az épület maga nem dönti el a vitát és össze nem dől. így majd megoldódik a kérdés és nem lesz többé vitás, hogy mit kellene csinálni: újjáépíteni vagy újat építeni. Mert az összetörött épületanyagokkal együtt eltűnik a takarékosság lehetősége, de eltűnik egyben a műemlék is. Esetleg csak néhány szerencsétlenül járt járókelő marad útána ...
