Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. január 15. Minden erővel a mélyszántásra, a gépjavításra Gépállomási igazgatók tanácskozása Mdént kell szégye-nkezn ün k a Part előtt, a dolgozó nép előtt? Miért vá­gyunk az utolsók a megyék iközött a mélyszántásban, ta gépjavításban, hogyan lehet ezen sürgősen változ­tatni — erről tanácskoztak csütör­tökön délután megyénk gépállomá­sainak igazgatói. Le kell vonni a tanulságot — Nem megy a gépjavítás, lema­radás van a mélyszántásban-, és en­nek elsősorban az az cka, hogy gép- állcmás-aink vezetői egyszerűen jem- rrúbevették, nem tartották be a Mi­nisztertanács és a megyei igazgató­ság utasítását, hogy a gépjavítást, a mélyszántással egyidőben kell végez­ni — mondta Nagy Árpád elvtárs, a gépállomások megyei igazgatóságá­nak vezetője. Több gépáilomási ve­zető egyszerűen -szem elől tévesztette a mélyszántást. Azt hangoztatták, hogy a gépjavításért a felelősek, és a mélyszántással úgyis elkéstünk már, majd a tavasszal elvégezzük. Elnézték az elvtársiak azt, hoigy a traktcristák decemberben tétlenked­tek, a gépállomás -udvarán lézeng­tek. Nem használták ki a jó állót, nem szántottak, de amelyik trakto­ros szántott is, napi teljesítménye igen alacsony volt. A gépszerelők, műhelymunkásck kisebb javítások­kal töltötték az időt, ahelyett, hogy kimentek volna ők is szántani. Nép­szerűtlen feladatnak tartották a m'i gépáilomási vezetőink, hogy őket is beosszák szántani. Elpocsékolták a sok időt tétlenkedéssel'. Már végez­hettünk volna a mélyszántással, ha vezetőink már decemberben minden megfelelő embert, aki csalt a gépja­vításban nem dolgozott, luküldenek szántani. Sajnos nem ezt tették. Itt van január közepe és még mindig mennyi számítottan föld van, és ami a, legszomorúbb, hogy tsz-einket hanyagolták el gépállomásaink. A darányi, tabi, segesdi, kaposvá­ri gépállomások 400—800 hold mély­szántással adósak termel ő s zö vettke- «eteinJknek. Ahelyett, -hogy a tsz-ék­ben. végezték volna el legelőször a mélyszántást, egyéb vállalatoknak dolgozták. Pártunk gépállomásaink­ra bízta terme’őszövetlkezeteirik se­gítését, hegy gépeikkel, szaktaná­csokkal lássák el az új útra lépő­ket. És gépállomásaink nem -adnak elég segítséget a legnagyobb mun­kában, amikor a tsz-ek ez évi jó termésük alapjait rakják le. Az nem kifogás, amit Ferenczi elvtárs-, a-tabi gépállomás igazgatója mondott: azért nem szántottak a tsz-eknek, mert sek helyen nem vágták le a kukoricaszárat, nem hordták ki a trágyát. Erre igen -helyesen megad­ta a ibalat-cnkiliti gépállomás igaz­gatója a választ. fi gépállomások felelősek azért, hogy a tsz-ekben szervezetten iól menjen a munka Miőrt nem mozgósították a gépál­lomás agrenómusai a tsz-ekef, hogy vágják le a szárat, hordják ki a trá­gyát. Nem, nem ez akadályozta a mélyszántást. Egyes gépál-lomásá ve­zetők (akinek nem inge, ne vegye magára) azon spekuláltok, -hogy de­cember 10-e úgyis elmúlt, ezért a munkáért prémiumot már úgy sem kapnak, elvégzik majd a tavasz- szaí, amikor ismét jár prémium. Az ig-az, hogy a premizálásnak nagy serkentő hatása van, de megenged­hetetlen, h-cgy ezt a nemzetgazda­sági érdek fölé helyezzék. Most az a feladat áll a gépállomások előtt, hogy segítsék ez évben 3 százalékkal növelni a -terméshozamot. Több termést elérni csak jó talaj- előkészítéssel, lehet, és ennek az alapját -most a mélyszántással kell leraknunk. Nem elfogadható kifogás az sem, ame’yet Bíró elvtárs, a top- sornyi gépállomás -igazgatója mon­dott, hogy azért húzatták be a trak­torokat, azért nem szántottak, mert nem találták gazdaságosnak. Ugyan­is a traktorosok naponta 0.5—0,8 normál holdat szántottak csak és sok üzemanyagot fogyasztottak. Itt a mélyszántásnál nem azt kell nézni, "liléteké nem ebben lehet lemérni a gazdaságosságot. Mert üzemanyag­gal itt is lehet takarékoskodni, mélyszántás nélkül pedig nincs gaz­daságos termelés, és hogy a traktoristák miért csak fél holdat szántottak fel naponta, azt kint a helyszínen kellett volna leellenőrizniük. Hiba azonban', -hogy a megyei igazgatóságtól kezdve a gépállomás! igazgatókig nem ellen­őrizték, hogyan dolgoznak a trakto­rosok. Igaza van Ferenczi elvtárs- nak, amikor azt mendta, hogy 1 hó­nap óta feléjük se néz jek a megyei igazgatóságtól, és a -traktoristáknak is igazuk van, hiszen az igazgatóik nagyon kevés esetben mentek ki hozzájuk a mezőre ellenőrizni, hogy meleg ruha, forró tea stb. biztosítva van-e részükre. Igen, hiba va-n az 'emberekkel való bánásmóddal is. Keveset törődnek a traktoristák gondjaival, bajaival. Nem ment a mélyszántás, de nem haladt a gépjavítás sem. A mennyei gépállomás igazgatója Tátrai elvtárs arra hivatkozott: azért nem szántottak, mert a jó trafctons- íák, akiket ki tudott volna külde­ni, gépet javítottak. Miért vannak mégis lemaradva a. .gépjavítással? Miért állnak a traktorok tétlenül -az udvarén? Nem is javítják őket, de nem is szántanak. Más bőt a hiba, Tátrai elvtárs, az, hegy a gépállo­más vezetői abban a h; szemben vannak, ha a tsz-ek meigkótbérezik is őket, majd a tárgyaláson valahogy elsimítják. De nem gondolnak arra. hogy a somogyszili Kossuth TSZ tagjai, akik 95 held rre yszéntásra szerződést kötöttek velük, azon törik a -fejüket, -hogyan biztosítják a a százalékos terméstöbbletet 1956-ban, ha a gépállomás nem segíti őket. Hibák vemnek a mélyszántásban-, hibák a gépjavításban, ezen a ..eg- sürgősabbem változtatni kell — ez volt a gépáilomási igazgatók érte­kezletén -az általános vélemény. Igen, most az idő kedvező. A jó traktorokat a legj obb traktor isták­kal ki kell küldeni szántani és a legrövidebb időn belül 'be keli fejez­ni a mélyszántást. Emellett a gépja­vításnál mutatkozó lemaradást is he kell pótolni február il-ig. Hogyan le­hetséges ez? Meg lehet valósítani, csak szervezettebb munka, erős akarat kell hozzá. Hétfőtől kezdve gépállomásainkon kommunista aktivaiiléseket tartanak. Az .aktívaüléseken gépállomásaink vezetői, pártszervezetek tárják fel bátran a kommunisták: előtt. a hibá­kat és kérjék segítségüket. Gépállo­másaink dolgozói eddig is bebizo­nyították, hogy helytállnak, ieküz- diik a nehézségeket. A párt bízik ab­ban, hegy most is bebizonyítják, hogy lehet rájuk számítani. Gépál­lomásaink vezetőit pedig -kötelezze kommunista becsületszavuk, amely­ben ígéretet tettek arra, hegy kija­vítják a hibákat, kiköszörülik a so­mogyi gépállomások becsületén esett csorbát.' Ezt várja .tőlük a párt, a dolgozó nép. Hajdú Györgyné IUIIIIII!llllllllllinilllllllllllllHUIII!IIUIIIIIIIIUlUIIIIIIIUIIIinnHt)li;!inii!!!!! Fejőnők ha összejönnek . . . A KAPOSVÁRI Állami Gazda- ** ség szép kultúrtermében ja­nuár 11-én .falusi asszonyok gyüle­keztek. Az MNDSZ megyei elnök­sége hívta össze őket, mondják el hogyan dolgoznak az állami gazda­ságokban, a termelőszövetkezetek­ben -a fejőnők, hogyan! nevelik a borjakat és tudásuk gyarapítására hallgassák meg Fehér István tanár szakelőadását a szarvasmarhate- nyésztésről és tejtermelésről. Álta­lában az asszonyok között — ha csak ketten is vannak együtt — hamar megoldódik a beszéd. Most is így történt. Szalai Sándc-mé, a Fel- sőbogáti Állami Gazdaság fejőnője vidám aisszcny — ezt mindenki ha­mar észrevette —• ráki jött meg elő­ször a hangja a nagy s-ckadalom- ban. — 14 tehenet gondozok — mond­ja. Annyira megszerettem ezt a munkát, hogy talán mást se tudnék csinálni, mint óL'ataimait babusgatni. Pedig, amikor átvettem a tehenek gondozását, bizony -kevés tejet ad­tak. A 14 tehéntől egyszer-egyszer 85 litert fejtem. így nem maradhat, gondoltam. S csak a jó bánásmód után, négy nap alatt 98 literre emel­tem a lejhozamot. Természetes, hogy mindenkinek tetszett a talpra­esett asszony 'beszéde és kérték, mondja el módszerét, hogy a többi asszony-ck is tanulhassanak belőle. — A tisztaság az első, az elen­gedhetetlen, amiről már Fehér tanár elv-társ is beseé’t előadásában. Na­gyon fontos, hogy fejes előtt tőgy- masszázst végezzünk, mert úgy adja le az összes tejet a, .tehén. És az is fontos, hogy csend legyen az istál­lóban fejéskor. —■' Nekem pedig olyan teheneim vannak, hogy nótára ’tejelnek. De nem ám akármilyen nótára. Csak vidám, pattogós csárdásokra — de­rítette fel az ass-zenysereget Pécsek Györgyné, a lábodi Állami Gazda! ság fejőnője, cáfolva Szál a.né csend- elméletét. — Ez valóban nagyon érdekes — jegyezte meg Fehér tanár — de rit­kán fordul elő. Élettanilag ezt meg lehet magyarázni a »kivételes« szo­kást az ember idézi elő. Pécsekn-é gondozása Blatt 10—-12 tehén van. amelyek 15—20 liternél 'kevesebb fejet nem adnak. —- Eddig 15,2 liter volt 2 fejési átlag — mond­ta — de a tervem az, hogy a 4000 literes országos tej-termelési verseny­ben ezt jóval túlteljesítsem. Mivel aztán. a versenyre terelő­dött a szó, kiderült: a vetélkedés sem csak férfiszekás. Férfj legyen a talpán, aki Szálaiméval és Pécsekné- vel kikezd. A részvevők valamennyiéin hajto­gatták, -nemcsak 'beneveznek a tej- termelési versenybe — hogy az papí­ron legyen — hanem meg is mutat­ják, hogy vátelásiukat -teljesítik, hallják meg az országban is a somo­gyi fejőnők sikerét. A FEJÖNÖK -legtöbbje még kéz- zel fej. Igen kíváncsiak voltak hát a gépi fejesre, hogyan bánik az a fejőgép a .tehénnel. Megkérték Harcosnét, a bailatonnaigybereki Ál­lami Gazdaság fejőnőjét, m end ja el nekik, hogyan is működik az a fe­jőgép? —■ A fejőgép segítségével gyorsan végzünk a fejessel, kevesebb erőire is ven szükség. Ami talán ,a legfon­tosabb, semmi szennyeződés *:nem ér a tejhez. A gép kezelése meg úgy­szólván gyermekjáték. De hát azt látni ke'lere, mert így elmondani nem ’ehet. Hanem versenyben va­gyunk m.i is vagy három -gazdaság­gal és úgy számítunk, hogy meg is nyerjük ezt... Az -erszágoshírű barcsi Vörös Csil­lag TSZ asszonyai eddig ugyan hall­gattak, de ők sem azért jöttek, hogy csendes szemlélői legyenek a ta­nácskozásnak. özv. Benda Károlyné, aki már hárem év óta dolgozik a te­henészetben, elmcndta, hogy náluk is igen fejlett a tehenészet. A tej­termelés-ben, borjúneve,lésben kiváló eredményeket énnek ei. Magas a fe­jési átlag, évente 80 darab borjút nevelnek fel. 1956-bain azonban még tovább fejlesztik tehenészetüket. -Az idén kapnak fej őg épeket és öni.tató- ka-t szerelnek fel a tehén istállókban. — Hanem jöjjenek el hozzánk, nézzék meg a tsz-ümket — mendta mosolyogva Berta Mária, a Vörös Csillag másik fejcnője. Sokan jár­tak nálunk, de fejőnők még nem lá­togattak el hozzánk. Mi sem fukar­kodunk ám a vendégszeretetben ... Sokan arról is érdeklődtek, meny­nyi a keresetük, a jövedelmük a fe- jőneknek? Pécsekmé átlagos kerese­te 1500 forint-, de az elmúlt hónap­ban pl. 2200 forintot kapott. A ter­melőszövetkezeti fejőnőkmek meg sok lenne felser ölni, hogy mennyi munkaegységet írnak jóvá egy-egy hónapban, az ő jövedelmük is eléri a -havi 1500 forintot Az csak természetes, hegy meg­nézték az asszonyok ,a házigazda, a Kaposvári Állami Gazdaság tehené­szetét is. Azért asszony az asszony, hogy ami a. szívén az a száján is. Nem fukarkodtak a dicsérettel, de megmondták a hibákat -is. Megje­gyeztek a látottakat, hogy a hibát -ne kövessék el, a hasznosait meg az ő gazdaságukban is bevezessék. A házigazdák, az állami gazdaság vezetői tízóraival vendégelték meg az asszonyokat. A TANÁCSKOZÁSSAL elége- dattek voltak az asszonyok, de az MNDSZ megyei elnökségének tagjai is, akik ugyancsak resztvettek ezen a találkozón. Héyes, jó kezde­ményezés volt ez a tanácskozás, re­méljük, még követi néhány ebben az évben. Kelemen Rózsa i Lakást változtatott a kulák Hiába, -a baj esőstől jön, különösen az olyan peches emberre, mint Velencei Ferenc kaposfői kulák. Lám, kezdődött a dolog az­zal, hogy még a falu­iban sem hagyták nyugton; gyakorta há­borgatták adóért, be­adási kötelezettségéért és más ilyen bagaitell apróságért. Mit csi­náljon az ember, ha pechje van, ha az egész falu rossz szem­mel néz rá s még azt ás kisütik róla, hegy szabotálja az adófize­tést, a begyűjtést. Szabotálja? Mi az, hogy szabotálja? Ö, Velencei Ferenc? De már -akkor nem tet­szett a dolog, megé­rezte, forralnak ellene valamit. S hát nem úgy történt: kitiltot­ták a faluból a tör­vény és az állampol­gári kötelezettségek megsértése miatt. És senki sem akadt, aki szót emelt volna mel­lette. Milyen -rosszak ma az emberek, min­denki fel-lélegzett vég­re. No, Velencei erre — elvégre valahol csak lakni kell — meghúzódott a szőlő­hegyben, s már már örült is, távol az em­berektől nem -bántják legalább, nem zaklat­ják, amikor ő se fi­zetni, -se a -beadást .tel­jesíteni nem akarja. De hát peches em­ber Velencei. Még a szőlőben is a balsors üldözte. A tanácsel­nöknek, Sárái elvtárs­nak pont az ő szőlő­jén, méghozzá nem is az úton, hanem a tő­kék között kellett vé­gigmennie. S ráadásul egy rendőrrel. S mit tehet ő arról, hogy a gyanútlan elnök meg a rendőr -alatt egyszer csak megnyílt a tőid — óh, de sokszor kí­vánta már ezt Velen­cei nékik —csak pont ne akkor, pont ne az ő szőlőjében történt volna. De hiába, pech­je van. Egyszer telje­sült a kívánsága s rák­kor is fordítva sült el a dolog. Mert bajuk -ugyan nem esett, csak az a boroshordó, az­zal a sillerrel, az ne lett volna ott a gödör­ben. Ilyet még ő, Velen­cei, a sokat tapasztalt,, minden hájjal meg­kent kulák soha nem látott. Ha valaki egy­szer beleesik a gödör­be, jobban a lába alá néz. Ezek nem, sőt ! Az elnök és a rendőr mit. sem törődve a nyak- törés veszélyével, alig hagy kimásztak abbóL a tragikus gödörből, mentek tovább s bele­néztek a többi gödör­be is, s nemcsak az 550 liter sillert, az adó és 'begyűjtés teljesíté­se elől elrejtett ter­ményeket látták meg a szépen álcázott göd ­rökben, de Velencei csalásait, a ikulá-k iga­zi arcát is. így történt, hogy a. kaposfői Velencei ku­lák ismét laikást vál­toztatott, de az új a- kás már korántsincs annyira ínyére, mint a szőlőhegybeli. Igaz, most távol van a falu­tól, de közel a jól megérdemelt bünte­téshez. Hiába, így van az, ha a kuliknak nem csak pechje, de bűne is van ... Aminek a tsz-tagság látja kárát "Az az agár. amelyik két nyulat kerget egyszerre, egyet sem log« — tartja népünk találó közmondása. Illik ez a toponári Békegalamb Terme­lőszövetkezet egynémely kétlaki tagjára. Nézzük csak, mi is esett meg Toponáron? Bizonyára tanulságos lesz. Itt az egyéni gazdálkodással szakított gazdák ugyanis úgy határoztak, csak féllábbal lépnek az új útra. A gyakorlat ban ez azt jelentette, hogy a szövetkezeti családokból nem írta alá minden munkaképes családtag a be­lépési nyilatkozatot annak ellenére, hogy a mintaalapszabály ezt előírja. "A belépési nyilatkozatot a családfő mellett, annak tagként belépő felesé­ge és 16 éven felüli családtagjai is aláírják«. Ehelyett a toponári fiata­lok különböző helyekre járnak dolgozni, csak a szövetkezeti gazdaságba nem. Ugyanakkor sok asszony a háztartási munkákra hivatkozva nem megy a közösbe dolgozni. A szövetkezet 450 hold földjére így alig 50 tag jut, S közöttük jónéhány öreg is van. Természetes, ilyen körülmények között nem tudják megadni a földnek megjáró jó munkát, amely ezért nem is fizet. Nem csodálkozhatnak azon. hagy kukcricaföldjükön tavaly is 30 mázsa helyett csak 12 mázsa termett- átlagban, s takarmány híján 60 darab szép hízónak való süldőt kellett eladniuk. Ily módon a szorgalmasan dolgozó tagok munkája sem hozza meg a megérdemelt hasznot. Miért nem dolgoznak a családtagok a közösben? — tesszük fel a kér­dést, Hiszen a múltban sem szokhattak hozzá a kényelemhez. Egy 8—18 holdas dolgozó paraszt családjának látástól vakulásig kellett dolgoznia azért, hegy megéljen családjával. A gazda mellett ott verejtékezett a csa­ládból -mindenki, aki csak mozogni tudott. Gyermekeik a legtöbb eset­ben azért nem tudták elvégezni az elemi iskola hat osztályát sem, mert szükség volt a zsenge karok munkájára is. Most kevesebb munkával, sok­kal nagyobb jövedelmet biztosíthatnak, mert a gépek elvégzik a munka nehezét. Az asszonyok és a fiatalok többsége azonban mégis kihúzza ma­gát a közös munkából. Vannak olyan tagok is a szövetkezetben, akik nem is akarják, hogy egész családjuk a közösben dolgozzék. így gondolkodik többek között Hor­váth Lajos is. Vajon Horváth Lajos, Cserti János, Nagy Lajos és Hadi István egyéni gazda korukban egyedül, a család segítsége nélkül művelték földjüket? Jó lesz ezen elgondolkozni az új év első napjaiban a toponári Békegalamb TSZ-ben, a maguk hasznáról van szó! Amikor a barázdák Telente, amikor a kasza, kapa, ásó és mindenféle mezőgazdasági szerszám, a fészerbe került — a lomha téli napokon nem fűtötte valami különös tettvyzgy az ezer és tízezer holdas nagybirtokok jó­szágkormányzóit, tiszttartóitj. A természet kedvére hagyták, hogy azt hozza ki a földből, amit éppen lehet. Különben is a téli hólepte mezőkön vadászat zajlott s a ta- nyákon, udvarházakban disznótor, lakzi, névnapi murik töltötték be az úri gazdák életét. Fordult a világ, változtak az emberek,, még a télnek is más a jelentősége a régi namihirtok he­lyét elfoglaló, tervszerűen gazdál­kodó szocialista szektorok földjein: Erről szól az alábbi gyors pár­beszéd: — Jól esik agy kis rtihené*? — kérdjük Rajháty Imrétől, az állami gazdaságok megyei főagronómusá- tól, egy kis évődéssel. — Na-na... A nehéz ősz, a tél­be hajló esőzés nem nagyon ha­gyott bennünket pihenni. Talpára állította az állami gazdaságok dol­gozóit, volt tennivalónk októbertől december végéig épp elég. Látnivaló, hogy a kis csipkelődés célbatalált, a főagronómus azonnal lcapcsolt. S már pereg is tovább a párbeszéd: megduplázódnak... — De mi egyébként sem vagyunk időjárás-lesők. Előrelátásra, terve­zésre, a föld és az éghajlat, meg az időjárás tervszerű kihasználására alapítjuk a terméskilátásainkat. — Mit tesz ilyenkor az, aki a párt, az ország gazdája szemével lát? — vetjük közbe megint. — Azt a földet is termővé tesszük, amelyet az úri rablógazdálkodás ki­zsarolt. Erejét trágyával, műtrágyá­val, jó munkával élesztjük fel újra­— Mi a haszna? — A ióbb növénytermesztés még— robbá teszi az állattenyésztést. A ta­karmányozás híd a kettő között. De ezen a hídon , kétirányú forgalom zajlik. Egyik partról elindul a ta­karmány, — a másikról visszajön a trágya. Ezért az idén minden lele­ményünket elővettük, hogy meg­duplázzuk a barázdáinkat is, csak minél több legyen a takarmányunkL — Azt is lehet? ' — Mégpedig úgy készítettük a ter­vet, hogy a kései kapások -— do­hány, burgonya — elé ősszel spenó­tot vetünk. így nyerünk belőle őszi„ sőt téli legelőt is. A talaj olyan por- hanyós lesz, hogy öröm lesz bele­plántálni majd májukban a dohányt. S ugyanazokról a barázdákról ugyanabban az évben kettős termést takarítunk be ... így hát nem pihennek az állami gazdaságok agronómusai. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents