Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-15 / 13. szám

Vasárnap, 1956. január 15. SOMOGYI NÉPLAP 5 HORVÁTH JÁNOS VERSEI: BUBORÉKOK Búcsúsás a vidéktől Sáros kis város, megemlegetlek majd Piroskámnak, ha visszatérek, guggoló házaid zsupfedéllel őrzik az ősi szegénységet. Sáros kis város, majd kiköveznek, cuppogó utadon koppan még a kő, guggoló házad zsupfedelére kerül majd piros cserépfedő. És visszajövök néhány év múlva viszontlátásunk soha sem unja százszor kacagó találkozásunk, hiszen megannyi álmodozásunk apró magjai csíráznak itt, hol sár van ma még, de mégis itthon. KATICABOGÁR Decemberi napsütésben ablakom kitárom, szivárványos színek égnek lehunyt szempillámon. Ablakomat teletömte a késő ősz nyárral, levéltelen folyondárok lombos árnyékával Egy elkésett, piroshátú Katicabogárba napsugárba lubickoló hosszú útat járna. Fölrepülne — erőtlenül erőlteti szárnyát; ablak alatt lehullt lombok, hideg árnyak várják. Megóvnám én, megőrizném, tenyeremre tenném, kisujjamról, nagyujjamra szaladni engedném. Kitenném a galléromra, lány blúzára tenném, hadd aludna, melegedne tavaszig a mellén. MOLNÁR JÓZSEF: VAKÁCIÓN Napszámba jár az én anyám, s a városból, ha néha vár: terítve mindig asztalunk ... Ruhát mos rám az én anyám, ha randevúra vár a lány: vasalt az »új«, s az ing fehér Bőröndbe rak az én anyám — előtte nap, az útra már — kacsát, kalácsot, hegy-levét... (Titokban könyvet hagy elő: — nagyfia, tudja, jóevő — »Maradjon inkább könyve itt!«) Szívembe- versbe foglalom, amit Te adtál, s ajkamon köszönni csőkom édesül ... BONDOR GÉZA: Rinyaparton Lustán morog a vén Rinya. Pihenni tér, elnyúlt csendben, Mint fáradt vad, melynek ina Megszakadt a menekvésben. S a természet meggyászolva Ködfátylával takarta be, Hogy ne lássa magát holtan Az ég kék tiszta tükrébe! Oldalról domb (falut takar). Mint óriás bozontos álla Megfeszül a deres kertalj ... Aranypenge borotválja. Kopasz marad és elhagyott, fák ruhátlan integetnek ... Már álmodnak — e varázsban Köszönnek a kikeletnek. Filmgyártásunk a fejlődés útján A múlt évtoen jelentősen fejlődött filmgyártásunk 1955-ben tíz új ma­gyar film született, több mint eddig bármelyik évben a felszabadulás óta. A Filmgyártó Vállalat tervében szereplő négy kisfi'm helyett hat ké­szült el, s a »Nem igaz-« című szí­nes mesefilm felvételeit most fejez­ték be. Még az elmúlt évben kezde­tek meg a »Dollárpapa« című, a századforduló elején játszódó szati­rikus vígjátékot és már folynak a »Császár 'parancsára« című színes történelmi film előkészületei. A film 'Hajnóczyról, a Martimovics- féle szervezkedés egyik kiemelkedő alakjáról szól. Most fejezték be Darvas József: »Szakadék« című filmjének műtermi munkáit, s az új magyar filmnek most folynak a vá­gási, hangfelvételi és más technikai munkái, A tavaly elkészült és bemutatott filmek közül különösen kiemelked­nek a »Budapesti tavasz«, ,a »Dísz» előadás«, a »{Különös ismertetője!«, az »Egy pikoló világos«, a »Gázolás« -és a »9-ets kórterem« című új. ma­gyar filmek. Nemsokára bemutatják az ugyancsak tavaly megkezdett »Gábor diák« és »Az élet hídja« cí­mű filmeket. Már a címeik felsorolása is azt mutatja, hegy a tavalyi filmgyártás tematikájában mennyire változatos. A tíz film közül négy napjaink problémáival foglalkozott, három pedig a közelmúlt történetéből me­ríti meséjét. A külföldi lapok is elismeréssel beszélnék az új magyar filmekről'. A Kcmszomolszkaja Pravda decem­beri számában Rosztoctkij, a Gorkij Filmgyár rendezője »Uj találkozá­sok« című cikkéiben összefoglalja a magyar filmek fesztiváljának ered­ményeit. A bemutatott, filmek közül a »Budapesti tavasz«-t emeli ki a ’egjobban és nagyra értékeli Má- iriássy Félix rendezői munkáját. A Szovjetszkaja Kultúra című lapban Bjeljavszkij »Nagy úton« című kri­tikájában röviden elemzi a Szovjet­unióban bemutatott magyar filme­ket, s elsősorban a »Különös ismer- tétőjel« című film művészi értékeit hangsúlyozza. Csiky Gergely: Buborékok című háromfelvonásos vígjátékát mu­tatja be színházunk Január 20-án. A bemutatót a kaposvári közönség nagy érdeklődéssel várja, hiszen ez az első alkalom, hogy megismerkednek annak az írónak egyik jelentős alkotásával, akiről a kaposvári színház a nevét kapta. A vígjátékban a színház prózai művészeinek legjobbjai lépnek a közönség elé, hogy méltóképp tolmácsol­hassák a nagy író mondanivaló­ját. Tekintve, hogy a vígjátékot a megyeoen igen Kevesen is­merik, a Bemutatót megelőzően ismertetjük a darab tartalmát. AZ ELSŐ FELVONÁS-I a Solmay-család budapesti lakásán játszódik. Megismerkedünk az es­télyre készülő családanyával, a fér­jét (Homokay Pál) terror alatt tartó, felszínes, léha gondolkodású Szidó­niával (Gábor Mara), aki az élet csillogó buborékjait kergeti, s .gyer­mekeit is ugyanilyen szellemben ne­veli, valamennyiük számára fényes partit készítve elő. Béla, az idő­sebb fiú (Szép Zoltán) — ország- gyűlési képviselő —• éppen a mai estélyen készül bejelenteni eljegy­zését özvegy Sereczkynéval, akinek szépségét bearanyozza vélt vagyona, a középső lány (Mészáros Joli) szá­mára Chupor Aladárt (Pusztai Pé­ter), a nemesi arany ifjúság léhűtő díszét választotta ka férjül. Róbertre (Ketnessi Zoltán) és Arankára <Já- nossy Zita), a legfiatalabb gyerme­keire majd legközelebb kerül sor. Róbert addig is lóverseny-adóssá­gok közt éviekéi, Aranka pedig anyját utánozva, a ragyogó toalet­tek bűvöletében páváskodik. Az es­télyre érkező első vendégek között ion Szerafin (Kerpely Judit), a leg­idősebb lány, aki nemrég ment férj­hez Rábay Miklóshoz (Sallós Gá­bor), a komoiy gondolkodású mi- 'isztériumi tisztviselőhöz. Rábay szüntelenül — mindezideig hiába — küzd Szerafinnal anyjától öröklött, könnyelmű, külsőleges életmódja ellen, ez állandó összetűzéseik for­rása. Soknayék távoli rokona, Ma- osa.n Demeter (Körösztös István) is most jött fel Pankotáról — ahol a Solmay-család .birtokai vannak — fiával, Tamással (Árkos Gyula) együtt. Két dolgot szeretne elintéz­ni: Rábayval kell beszélnie, mert szeretné elnyerni az engedélyt a Kőrös-szabályozási munkálatokra és meg szeretné kérni Gizella kezét Tamás számára. — A két fiatal ko­zott a nyáron szerelem szövődött. — '-Szidónia azonban lenézi Marosáné- kat és a leánykérést nevetségesnek bélyegzi. Tamás azt hiszi, hogy az anya Gizella válaszát tolmácsolta, s ezért súlyosan megbántva mennek el. A Kőrös-szabályozási ügy sem áll jól, mert Marosán konkurrense, Hámor (Vásárhelyi András) ügyesen fonta feleségének, Malvinnak (Fá­bián Klára) segítségével a megvesz­tegetés hálóját Rábay köré: Sze- rafinnak férje elől eltitkolt adóssá­gait kifizette, s csak annyit kér el- 'enszolgáltatásul, hogy Szerafin em­lítse meg odahaza, hogy Hámor szeretné elnyerni a .pályázatot, amit a «butaságig naiv asszony meg is tesz. Rábay azonban tudomást sze­rez a kifizetett számlákról, s a fele- lősségrevont, sarokbaszarított Szera- fin azt hazudja, hogy azokat apja fizette ki. A tehetetlen Solmay kénytelen vállalni a hazugságot. Ezért viszont Szidónia vonja fele­lősségre, s kétségbeesetten szabad­kozó férjével háromszorosan fizet­teti meg a Szerafinnak adott aján­dékot. A MÁSODIK felvonásban Rábayék lakásán az estélyt követő reggelen folytatódik a veszekedés Szerafin és Rábay között. Solmay jön, és lányának ötezer forintot ad át, hoigy az a Hámor által meg­vesztegetésre szánt összeget vissza­fizethesse. össze is bgkíti a házas­társakat, akik szerető egyetértésben búcsúznak el: Rábay a miniszté­riumba megy a Kőrös szabályozási pályázat eldöntése ügyében, Szera- fin pedig anyjával távozik, hogy a legközelebb rendezendő kosztümös életképhez megvásárolják a szüksé­ges kelméket. Amikor fizetésre ke­rülne a sor, a pénz után kutató Szi­dónia Szerafin táskájában megtalál­ja Hámornak visszaadandó pénzt, amelyet a szövetek kifizetésére for­dít, Solmay felháborodva tudja meg, hogy Szidónia elverte az öt­ezer forintot, s hogy mégis kifizet­hesse ezt a becsületbeli adósságot, Marosántól 'kéri kölcsön az össze­get. Rögtön át is adná Hámornak, aki a pályázat ügyében .keresi Rá- ibayt, s most azt hiszi, Marosán el­ütötte az üzlettől; feldühödt fenye­getőzésére toppon be Rábay a dön­téssel: a megbízatást Hámor • nyerte el. Hámor óriási zavarban hálál­kodva távozik, most azonban Ma­rosán vádolja a megdöbbent Rábay: azzal, hogy hagyta magát megvesz­tegetni. A vádaskodás végiggondo­lására nincs ideje Rábaynak, mert Chuporral az élen bejönnek mind­azok, akik az élőképek próbájára gyűltek össze. Ghupornak titkos megbízatása van: levelet kell átad­nia Szerafininak. Próba közben át is adja a levelet, melyet a féltékeny Rábay észrevesz. A levélben a kifi­zetett számlák vannak, mellettük figyelmeztetésként Hámor Malvin­nak a névjegye, amiből Rábay megsemmisülve döbben rá arra, hogy Marosán vádja igaz volt. A HARMADIK FELVONÁS másnap reggel újra Solmayék la­kásán játszódik. A tömkrememés kü­szöbén Solmay magatartása ihatáro- zottabbá válik Szidóniával szemben, áld asszonyi raffinériájának minden fegyverét felvonultatja férje ellen, de mindhiába. Solmay makacsul kitart elhatározása mellett: felszá­molja budapesti lakásukat és vissza­költöznek Pankotára, ahol talán Tnég szerényen meghúzhatják ma­gukat. Szidóniát további csapásak is sújtják, tervezgetéseinek csillogó buborékjai egymásután pattannak el: Szerafin őt és neveltetését okol­ja boldogtalanságáért, férje elvesz­téséért. Rábay ugyanis a gyanú ár­nyékát nem tudva elviselni, lemon­dott hivataláról. Róbert is felhagy élősködő életmódjával és dolgozni fog, méghozzá éppen a lenézett Ma­rosán egyik vállalatánál. Béla és Sereczkyné felbontják eljegyzésü­ket, mert kiderül, hogy mindegyi­kük a másik pénzére alapozta há­zassági tervét, Chupor is kijelenti hogy esze ágában sincs elvennie Gizellát. Solmay Szidóniával való szembeszallásának eredményéként megkéri Marosántól Tamás fia ke­zét Gizella számára, Rábay pedig elfoglalja azt a titkári állást, ame­lyet Marosán ajánl fel. A boldog ki- bonyeflódásra csak egyetlen felhő Árnyéka vetőd’K: mégis csak Szi­dóniáé az utolsó szó. A vígjátékot Földeák Róbert ren­dezi: K onyvespolc Shakespeare összes drámái A téli vásárra felkészült könyves­boltok kirakataiban négy pasztell- szürke vászonkötésű kötet vonja ma­gára az érdeklődők figyelmét. A könyvek gerincén aranybetűs fel­írás csillog: Shakespeare összes drá­mái. Ebben a négy kötetben .megta­lálhatjuk a mester valamennyi szín­padi alkotását, királydrámáit, vígjá- tékait, tragédiáit és színműveit. Nincs .költő, akiről az emberiség többet tudott volna meg az emberi­ségről, mint Shakes,peare-től, s alig van .költő, akinek az életéről, embe­ri alakjáról kevesebbet tudna az emberiség, mint Shakespeare-éről. Ezért nyilvánul meg világszerte oly nagy érdeklődés a mester munkái iránt, s ezért terebélyesedett ki ná­lunk is, különösen az utóbbi években a Shakespeare-'kultusz., Angol és skót népballadák Az irodalomtörténet sok ponton kimutatja a skót és angol né-pballa- dáknak a magyar irodalommal való kapcsolatát. A magyar foalladakölté- szet .hangjának, formájának, sajátos levegőjének kialakításához is erő­sen hozzájárult a skót balladaköltéT szét példája. Költőink jóné,hány skót népballadát fordítottak magyarra. Éppen ezért jelentős ez a .gyűjte­mény, amely színes képet ad a skót és angol népballada irodalomról. A kötetben közölt Ityalladákmak több­sége eddig még magyarul sem je­lent meg. A költeményekből szemlé­letesen rajzolódik ki az angol és a skót nép történelmi sorsa, népi hő­séinek színes élete, nagylelkűsége, népszeretete, a zsarnokság iránti gyű­lölete. SZABOLCSI—BARTHA: Liszt—Bartók Emlékkönyv A Zenetudományi Tanulmányok III. kötete, amely Bartók Béla halá­lának 10. évfordulója alkalmából je­lenik meg, igen .gazdag tanulmány és kottaanyagot tartalmaz. Az első rész tanulmányai közül ki kell emelnünk Szabolcsi Bence írását az öregkori Liszt Ferencről, Prahács Margit Liszt-levelezés .gyűjteményét, Tóth Aladár elmélyült tanulmányát Liszt Ferenc útjáról és mint külön érde­kességet, Bartók Béla két kis Liszt- tanulmányát. A második rész teljes egészében Bartók Béla életművével foglalkozik. Igen jelentős Demény János Bartók életrajza és kritikáinak gyűjteménye, iff. Bartók Béla sze­mélyes élményei apjáról. Bárdos La­jos, Lendvai Ernő és Legány Dezső Bartók-emlékezései, Kodály Zoltán három kis Bartók-tanulmánya, Sza­bolcsi Bence írása a »Csodálatos mandarin«-ról. Szöllősi András Bar- t ók-bibliográfiája igen értékes se­gédeszköz lesz a Bartók-kutatók és Bartók-művek iránt érdeklődő kö­zönség számára. NEVESSEN VELÜNK - NOÉ BÁRKÁJÁN Nem a bibliából vettük át a mesét, Az egyik német lap közölte ezt eképp. Az NDK lapja öntött humort rája, s ezt a címet kapta: A Noé bárkája. »Jelentést közlünk most az időjárásról: Szörnyű felhők Jönnek a nagy óceánról. Eképpen jelenti a Mennyet Adó, Tessék felkészülni, özönvíz várható! Vén Noé hallgatja házi vevő-gépén. S felkiált: özönvíz?! Hű. mi lesz a végén? Ha igaz, nem szabad Időt veszíteni, nosza, gyerünk gyorsan bárkát építeni! Nézzétek csak, srácok: ilyen lesz a bárka. A Noé papátok ezt jól kifundálta. A többi tervet meg el kell hajítani. Egyiket sem lehet megvalósítani. Nézze, Noé tata ez a két hódocska arra gondol: az út ne kerüljön sokba. Napok óta a fát szorgalmasan rágják: vélik, ledolgozzák a hajójegy árát. Nézz csak ide, Noé egész nap itt ülök Pontban kész legyenek az úti kosztümök, íme, itt a fiú, s rajt az úti ruha, uonaoiom, megtelel a tengeri útra ... (Helyszíni közvetítésünket a Noé bárkájáról jövő vasárnapi számunkban folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents