Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1956. január 1. SOMOGYI NÉPLAP 7 <§> SPORT s Bizony ilyen igazgató is van ... Szapolcai (nevezzük így) igazgató a CSAVÉK- SZER-méH (Csavarhúzó és Kiszerelő Vállalat). Még­hozzá nem mindennapi igazgató, egyáltalán nem. Aki a vállalatnál olyan kevés időt tölt el, mint ő, az inem mindennapi ember. Egy valamit nem -kedvel, a Ibírá- latot. Bár vissza nem utasítja (az nem időszerű), de ha valaki félve megemlít előtte valamit, így fellel: — Nézd, elvtárs, én, ismerem a nehézségeket, én belátom, én magamévá teszem, de... nincs igazad! A következő eset még akkor történt, amikor a CSAV&KSZER-nél jó napot helyett «-nines igazad«- dal köszöntötték egymást az emberek Egy .napon értekezletet hívtak össze. Nemsokára sűrű füstié’-hő jelezte az egybegyűl­tek felelősségteljes munkálkodását. Ekkor megszólalt Szapolcai: i ; ! I ! — Kedves ©Ívtársak! Úgy hallottam, hogy a há­tam mögött egyesek azt mondják, hogy én... nos, elvtársak, hogy én ... hogy én ... fölényes vagyok, hogy én elszakadtam a tömegektől, hogy a fejembe szállt a dicsőség... Kérem, mondják meg nyíltan,.. ilyen vagyok én? A teremben csodálkozó zsibongás -támadt. Ndhát, ilyet! Méghcgy Szapolcai elvtárs fölényes! Node, ké­rem! Hogy a mi édes, kicsi, egyetlen, nagy Szapol­cai elvtársunk ilyen lenne? No nem, az ki van zárva! Szapolcait jólesőn melegítették- a szavak. — Csak tovább, elvtársak, csak egyenként. — Először Kövér k-artárs, az osztályvezető kért szót. — Mindannyáunk nevében kijelentem, hogy mély­ségesen elítéljük- az effajta rágalmakat. Ki lehetett az a felelőtlen demagóg, aki ilyet: mert. állítani? Méghcgy Szapolcai kartórsnak fejébe szállt volna a dicsőség? Ez alávaló hazugság! Sőt, a leghatározottabban állí­tom, hogy a mi szeretett Szapolcai kantérsunk túl­ságosan szerény, túl engedékeny, túl... bírálható, túl... túl... Szapolcai arcán szétterült a mosoly. — Tessék, tovább, szóljanak az elvtársiak. Valahol az utolsó sorban kéz nyúlt, a magasba. Kalocsai elvtársnak, az egyik műhelyi dolgozónak a keze. — Én pedig azt mondom, Szapolcai elődére, igenis fölényes vagy a dolgozóikkal, igenis elszakadtál tő­lünk, igenis ... És folytatta tovább az igazgató hibáit. A teremben megkövesedett tekintetek mereditek a beszélőre. Kövérnek még a cigaretta is elaludt a szá­jában, Ez a Kalocsai megbolondult! Ilyet a szemébe mondaná az igazgatónak! Mi lesz ebből-?! Mindjárt összedől itt minden. He nem történt semmi. A falak nem omlottak össze. Csak Szapc'eai. Még azt sem tudta mondani: «■Nince igazaid«. — Sz. — Mit kívánnak a kaposváriak az új esztendőre? A kaposvári víztelenek: Több vizet a csapokba * A borisszák: Kevesebb vizeit a csapokba. A lakók: Több, gyorsabb és gondosabb épületjar vitást. Az Ingatlankezelő Vállalat: Égy lakót, aki dicséri őket. A mozilátogatók: Kevesebb későnjáiőt. A színészek: Sok telt házat és kevesebb papírzörgető, előadás a-laitit táplálkozó nézőt. Az üzemi konyhán étkezők: Mindenki egye a maga főatjét, még a konyhavezető is. Vesszen ki a darásmétéit és a grsnadirmars! A kiilszolgálatosck: A vonatok indulására vonatkozóan lega­lább némiképpen támaszkodhassanak a menetrendre. Az 1920-as pesti vonat napi késéséit két órára csökkentsék. A Kinizsi-szurkolók: Rengeteg gólt, de mind az ellenfél háló­jába. A sétálók és járókelők; Kevesebb sarat és piszkot utcáinkon. A húsbolti; k. dolgozói: Egész heti munka után szombaton dél­utáni unalmat. A kenyérfogyasztók: Sült krumplit és savanyúságot a hús mellé, de ne a kenyérbe. A feketézők: Kávét, valódi kávét a gőz alá. A táncos hely vezetői: Még több mui-ató vendéget. Az Engels utca lakói: Kevesebb éjszakai duhajt. A fázok: Jobb szenet és -kevesebb követ. Az Útépítő Vállalat: Több követ, szén nem kell. Majdnem mindenki: Kevesebb és rövidebb értekezletet. Társbérlők egymásnak: A kripták csendjét. A Somogyi Néplap szerkesztősége és kiadóhivatala: 1956 szilveszterkor ötezerrel több olvasó­nak kívánhasson boldog újévet. Minden becsületes ember: Békés, boldog, munkás esztendőt! Akik egy nappal előbb fejezték be az évet Látogatás a Kaposvári Textilművekben 1955 utolsóelőtti napján 1955. december 30-a, péntek dél­után. Itt vagyunk a Kaposvári Tex- tólroűvetoban ós nézzük, mit csinál­nak az év utolsó előtti napján a dolgozóle. Ez a nap nálunk már utol­sónak számit ebben az évben-. Szom­baton reggelre akarják befejezni éves tervüket. A munka lázában -találunk min­denkit. Most meg az öreg portás bá­csi sem faggatja a látogatókat 10—15 percig, hanem gyorsan, energikusan ■adja a belépőket. Úgy látszik, őt is elragadta a munka heve. Aki mindent lát, mindent hall és — mindent megtesz A lépcsőn sötétkék köpenyes, für­ge kis emberbe ütközünk. Ő Inke Sándor elvtárs. pár (bizottsági tag. a Textilművek munkaügyi előadója, versenyszervezője és értékelője, jog­ügyi előadója és népnevelő felelőse, propagandistája, a sztaíh-anov komp­lex-tervek szervezője és ©Cenőre, a dekorációs munka irányítója, a filo­zófiai konferenciák részvevője, a saj­tó tudósítója a ... de tovább nem scxroíiuk, mert a többi dolgozónak mór nem jutna hely. Róla még csak annyit: mindig, mindenütt ott van. Mindenben .segít, fáradhatatlanul ró­ja a lépcsőket, az üzemrészeket, ő az. aki mindent 'ót, mindent hall, mindent tud — és ami a fő — min­den munkát elvégez — és szívesen végez. — Azonnal jövök vissza! — kia­bálja íeér-k menetközben és máris eltűnik a lépcső alján. A sport szerelmesei Egyedül indulunk hát tovább, hogy megismerjük a Textilművek futball­csapatának híres tagját, Ferine Jó­zsef kapust. Az ő nevéhez fűződnek a Vörös Lobogó legemlékezetesebb mérkőzései. Valahányszor felveszi a mezt, mindig neki van a legna­gyobb sikere. Öt látják iegszívesseb- ben a kapuban. Már tudniillik az el­lenfél játékosai és szurkolói, A Vö­rös Meteor elleni mérkőzésen is azért engedett be egymás utam csak 8 gólt, mert az ellenfél játékosai foís- íá.k voltak és r.em akartak többet rúgni. Ö teljesen ártatlan abban, hogy csak 8 gól született. Munkájá­ban. a beruházások és felújítások intézésénél azonban már sokkal ügyesebb és rugalmasabb. A másik legnépszerűbb sportág: a sakk. A sakk-szakosztály elnöke egyetlen tagja és versenyzője id. Besztercsényi Tibor gyártásközi el­lenőr, kiértékelő. Az ő jóvoltából lendült fel annyira a sakkélet, hogy ma már igen komoly mérkőzéseket vív — önmagával. Egyik keze a vi­lágossal játszik, a másik a sötéttel. Most még csak az a fogas kérdés: mikor győz és mikor veszt? A gyűjtő A gyűrűsfonóba igyekszünk éppen, amikor a folyosón elénk toppan egy fiatalember. Kezében egy vaslapát nyelét szorongatja. Megáll előttünk, és gyanakodva szemléli a kezünk­ben lévő jegyzettömböt. Majd a zse­bünkből kikandikáló újságra pillant, azután hirtelen a folyosó másik vé­gére siet, ott lehajol és felvesz va­lamit, Kubacska András volt, a több­szörösen , kitüntetett fémgyűjtő, aki mindig mindenütt szenvedélyének hódol: gyűjti a papírt és a fémhul­ladékot. Ijedten tüntetjük zsebünk mélyére jegyzettömbünket, s gyors léptekkel igyekszünk a gyűrű&fcnó hatalmas termébe. A táncos Az egyik gépnél gyorskezű, vidám, mcsclygóarcú fiatal lány szcmgal- maskcdr'.k. Elszakad gépón egy szál, és ő máris ügyes tánc’epésekkel ott terem, ismét előbbi helyére perdül. Rengert Margit, a népiíánccsoport ügyes táncosa a fünge'ábú lány. akinek mírsílg táncol a lába. Pilla­natok alatt perdül-forduli egyik helyről a másikra. Az ifjú feleség és a nagyétvágyú férj Itt dolgozik Blaskovics Mária is, az ifjú feleség, aki sokszor késik, sokat hiányzik, amióta férjhez ment. Még a DISZ rendezvényein sem vesz részt, mert mint mondja, reg­gelit meg vacsorát kell főznie a fér­jének. Ugyancsak nagyétvágyú lehet az a férj, aki még a felesége mun­kaidejét is megeszi, no, meg azt a keresetet, amelyet Blaskovics Mária így elveszít. A szerény Csepei Erzsébet, a városszerte «mert 18-szeros sztahanovista a lánccsévélő üzemrészben dolgozik. Szerény, csendes kislány, szinte el­tűnik a Bének között. Nagyon sze­reti munkáját — mondja. Szalad is a munka a keze alatt. Most külö­nösen ügyeskedik. Hát hogyne, hi­szen az éves terv teljesítéséiről van szó. Aki mindenért felel — Mindenért én felelek — mond­ja gondterhelten Paul László, a fia­tal és ügyes lakatos. Munkaszerete­tében és buzgalmában sokszor olyas- műért is felelősséget érez, ami nem az ő hatásköre. Nemrégiben, amikor a gyár még lemaradással küzdött, megszervezte a DlSZ-tagckat, hogy kezdjenek egy órával előbb. Megle­petésnek, a DISZ ajándékának ter­vezte. annyira, hogy egyetlen felelős vezetőt sem akart beleavatni a terv­be. — Nem kell ide senki, még a terem-mester se — mondta. Majd én mindenért felelek. Ha néha túlbuzgó is, de sajátjának érzi a gyárat. Osz­tozik ’ annak sikereiben, nehézségei­ben. De már iitt vannak az éjszakai mű­szak dolgozói, is. Dénes Mária, a szorgalmas, ügyes, 15-szörös sztaha­novista. Papp Irén e műszák tán­coslábú fonónője, aki ugyan nem itt, hanem a szórakozóhelyeken ropja a táncot hajnalig. Aki nemcsak otthon — az üzemben is asszony a talpán Ismét a gyűrűsfonóban vagyunk. A gépek zaján hirtelen áttör egy női hang. Bckötöttfeiű fiatalasszony, Forró Istvánná előmunkásnő kiabál harciasam egy 35 év kerüli férfinak. »Gyorsan, gyorsan, mi lesz azzal, az előfonóitól«. A férfi, Forró István segédmunkás, a nyelvelő menyecske férje szótlanul siet az előfonóiért. Hiába, az asszony nemcsak otthon parancsol, itt is előmuinikás. No meg hát igaza is van, sietni kell, hiszen reggelre be akarják fejezni az éves tervet. Úgy látszik, erre gondolnak a töb­biek is, mert ezen az éjszakán gyor­sabban megy a munka az egész gyárban. És hajnali 3-kor Grábler József szak- mányvezető bo’dogan újságolja: — sikerült, teljesítettük a tervet! Igen, sikerült. Sikerült, mert a Kaposvári Textiknűvetoben sok Cse­pei Erzsébet.- sok Forró Istvánná, sok Paul László, sok lelkes fiatal és sok fiatalos öreg dolgozik. Boldog új esztendőt, további sok sikert kívánunk nekik és társaiknak, a Textilművek valamennyi dolgozó­jának! Langer Károlyné Mérlegen a Kinizsi Négyévi szünet után ismét szerepelt kaposvári csapat a Nemzeti Bajnokság II. osztályában. 1954-ben a K. Kinizsi 10 pont előnnyel megnyerte a megyei bajnokságot, az osztályozó mérkőzése­ken is csoportelső lett, s feljutott az NB II-be. A kétcsoportos NB II. igen nehéz fel­adat elé állította, az újonc K. Kinizsit. A vezetőség, de maga a szurkolótábor Is csak azt tűzte célul, hogy a K. Kinizsi­nek az első évben olyan helyezést kell elérnie, hogy ne pssén ki az NB II-ből. Ez a célkitűzés valóra vált. A kapos­vári csapat drámai küzdelemben, s csak a legutolsó mérkőzésen szerzett pontjá­val, de kiharcolta az NB II-ben mara­dást. Ezzel a fegyverténnyel aztán elé" gedett is volt Kaposvárott, de megye- szerte is általában mindenki. Meg is volt az oka az elégedettségnek. Végered­ményben a csapat vezetői elérték, amit célul tűztek. Biztosították, hogy 1956- ban is NB II-es mérkőzéseket láthasson az a 3—4000 főnyi közönség, amely vasárnaponként végigszurkolta a Kini­zsi kaposvári mérkőzéseit. Miután lezárult az 1955. évi labda­rúgóidény, időszerűnek látjuk mérlegre tenni legjobb labdarúgócsapatunk 1955. évi szereplését. Vizsgálat tárgyává tesz- szük azokat a főbb körülményeket, me­lyek elősegítették ezt a szép sikert, de rávilágítunk azokra a tényezőkre is. amelyek — véleményünk szerint — gát­jai voltak a még eredményesebb sze­replésnek. A csapat tavaszi szereplését hullámzó teljesítmény jellemezte. Az első mérkőzésen. Várpalota ellen, elveszített egy pont, majd a Győrött és Nagykanizsán elszenvedett súlyos ve­reségek azt mutatták, hogy a csapat ed­zőjének és a vezetőségnek nem sike­rült megtalálnia a rendelkezésre álló játékosállományból a legjobb 11-et. Ne­hezen alakult ki a csapat játékstílusa is. De érre meg is van a magyarázat. Az NB 11-be feljutott régi csapatból meg­maradt 5—6 játékos nehezen szokott össze az idegenből érkezett vagy ko­rábban eltávozott, de újból hazaérke­zett kaposvári játékosokkal. A súlyos pályaviszonyok következtében a felké­szülés egy kis teniszpályán folyt. így a stílushiány miatt szerintünk nem ér­hette — legalább is jogosan nem érhette — vád Háda edzőt. Ezidötájt csak len­dületből játszott a Kinizsi, s ha ez a lendület elég volt a győzelemre, akkor pontot vagy pontokat szerzett a csa­pat. De ha valamelyik ellenfél ezt a lendületét le tudta fékezni és stílusjá- ték-kal rukkolt elő, akkor keserves pont­vesztés következett (Soproni Törekvés, Pécs). Valahogy baj volt az erőnléttel üysí kÚSiv,: - . ..pW ' TJ& is. 4—5 olyan mérkőzése volt a csapat­nak, amelyen 15 perccel a befejezés előtt még döntetlenre állt a találkozó. Budapesten a Szpartakusz ellen 8 perc­cel a befejezés elölt még 2:l-re veze­tett a Kinizsi, végül az utolsó 8 perc­ben két. gólt kapott a csapat s 3:2-re vesztett. Az ilyen vereségek legfőbb oka a rossz erőnléten kívül a helytelen tak­tika volt. A védekező játékmodor, a tá­madás lehetőségeinek feladása nem egy esetben megbosszulta magát. Egyéb hi­bák is adódtak. Ez főként a védelemre volt jellemző. Hat gólt kapott a Kinizsi rossz haza­adásból, 9 gólt szögletből. Ennél a kérdésnél már felvethető az edző felelőssége. Ez olyan hiba követ­kezménye volt, melyet kellő gyakorlás­sal ki lehetett volna javítani. Az őszi idényt 11 ponttal kezdte a csapat, s előrevetette az árnyékát, hogy lényegesen jobban kell a Kinizsinek ját­szania az ősszel, mint a tavaszi idény­ben, ha sikerrel akar szerepelni. S Valóban, a csapat őszi teljesítménye máj' sokkal egyenletesebb volt, mint a tavaszi. Az őszi forduló 15 mérkőzé­se közül mindössze egy nagyobb ki­siklás következett be, a tatabányai 0:7. Ezután azonban máj’ állandósult a csapat formája, s egyenletesebbé vált a teljesítménye. Ezt mutatja, hogy ezidőtől. kezdve a Kinizsi két gólnál nagyobb különbségű vereséget nem szenvedett még idegen­ben sem. - Sőt. a csapatmunka megjavu- iása egész sereg váratlan eredményt szült. A Komlói Bányász elleni 2:0, a Sztálinváros elleni 1:0 és a korábbi Nagykanizsa elleni 4:0 olyan helyzetet teremtett, hogy már biztosnak látszott a kieséstől váló megmenekülés. Ekkor következett be a Szállítók Törekvés el­leni balsiker, amelynél, mint ismeretes, kipattant az emlékezetes »Balázs-ügy«. Az egyideig tétovázó Kinizsi-vezetők ennél az esetnél aztán határozottá vál­tak, s jórészt a vezetőség erélye, de nem utolsó sorban a jóérzésül Kinizsi­játékosok becsületérzete teremtette itt meg a fordulópontot. Ilyen előzmények után született meg a Pécsi Törekvés és a Pénzügyőrök elleni győzelem, majd pedig a Dohánygyár elleni sorsdöntő döntetlen. Ez az öt pont aztán elég volt a bennmaradáshoz. Ez a sikersorozat — véleményünk szerint — egyesek állí­tásaival ellentétben — bebizonyította azt is, hegy a csapat legnagyobb része szakmailag Jól képzett labdarúgókból áll. Ha az edzőnek sikerült volna állandcsita­1955, évi szereplése nia a csapat tervszerű játékát, ha megteremtődött volna az összhang az egyes csapatrészek /között, vég­eredményben a Kinizsi könnyen a bajnoki táblázat első felében is vé­gezhetett volna. Természetesen ilyen igényeket támasz­tani sem a bajnoki idény kezdése előtt, sem pedig utána nem lenne helyes. 'Általában a meglévő fogyatékosságok ellenére is elégedettek lehetünk a Kini­zsi első évi NB ÍI-cs szereplésével. Hogy mégis elsősorban a hiányosságokat mondtuk el, ezt azért tettük, hogy okul­janak belőle a vezetők, a játékosok, szűrjék le a tanulságokat, s küszöböl­jek ki azokat a hibákat, melyek nem ki­zárólagosan a volt edzőnek róhatok fel. Amikor a sikerben közvetlen részese­ket kívánjuk értékelni, az edzővel kel­lene kezdenünk. Miután ő eltávozott s a jövőben nem vezeti mái’ a csapat ed­zéseit, felesleges volna mélyrehatóan taglalni munkáját. Annyit azonban el kell mondani, hogy Háda edzőnek sok nehézséggel, a vezetőség határozatlan­ságával, nem egy esetben a közönnyel kellett szembenéznie, s hibái ellenére Is. mi elégedettek voltunk munkájával. A csapat gerincét Molnár II.. Mezőíi. Bődis, Molnár I,, Balázs, Biczó, Várvizi, Nagy. Nemeth. Mózsi, Hornyák, Vigh és Horváth alkották. A kapuvédő Molnár II. igen rapszodikus teljesítményt nyújtott. Hol a bravúrok sorozatát vonultatta fel, hol pedig egész elemi hibákat vétett. Mezöfi az idény végén kapott helyet a csapatban, s általában azt nyújtotta, amit vártunk is tőle. Bódis mindenese volt a csapatnak. Játszott csatárt, fe­dezetet, hátvédet. Mindenütt hasznos tagja volt az együttesnek ez a jó szel­lemű játékos. Molnár I. egyik oszlopa volt a Kinizsi csapatának. Hibája, hogy csak egylábas játékos, s emiatt néhány mérkőzésen bizony zavarba jött. Álta­lában a tetszetős játék hive, sokszor fe­leslegesen ollózgat, s e hibája miatt bi­zony jó egypár gól terhelte meg a Ki­nizsi hálóját. Balázs egész évi jó mun­káját lerontotta minősíthetetlen maga­tartása. Biczó korát meghazudtoló fris­seséggel s a tőle megszokott hibákkal játszott. Várvizi rendre a csapat egyik legjobb tagja volt. Nagy hibája, hogy nem lúd pontosan passzolni. Emiatt so­kat kell feleslegesen dolgoznia. Nagy Tibor is minden poszton szerepelt. Igazi szívjátékos, aki ha kellő erőnléttel ren­delkezne. állandó tagja lehetne a csa­patnak. Németh jcbbhátvédből lett Jobb­szélső. Nem vonultatott fel küjönleges technikai csodákat. Egyszerűen, sallang­mentesen, hasznosan és szívvel játszott, ha nem is ment neki mindig jól a já­ték. Mózsi, az örök bohém, hol a csapat legjobbja, hol a leggyengébb tagja volt, attól függően, milyen volt az erőnléte. Dicséretére legyen mondva, hogy ami­kor a csapat az utolsó mérkőzéseken a kiesés ellen küzdött, akkor nyújtotta a legjobb teljesítményt. Hornyák főként az őszi idényben játszott, s kitűnt, hogy a tavasszal kár volt őt idő előtt ki­hagyni. Bár darabos volt játéka, de ke­ménysége és góllővőkészsége nagy­mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a csapat .sikeresen szerepelt. Vigh a ta­vasszal gyengén, az ősszel mindvégig kitünően játszott. Kár, hogy a kapura egyáltalán nem veszélyes. Véleményünk szerint kitűnő fedezet lenne. Horváth lassan melegedett bele a játékba, sérü­lése is — különösen az ősszel — sok­szor zavarta. Ennek ellenére ő volt a legeredményesebb csatár. A tartalékok közül Subosits és Szent- gróti a legtehetségesebb. Tőlük a jövő idényben sokkal többet várunk. Hiány­zott azonban belőlük a játékkedv. Bö- röcz nem fejlődött. Ugyanez áll Ger­gelyre Is. Nincsevics, Takács. Rosta és Pammer csak egy-két ízben jutottak szóhoz. Mindent egybevetve: dicséret illeti a csapatot azért a ha­tártalan szívért és lelkesedésért, amely sok esetben segítette át az együttest a nehézségeken. Ez a Kinizsi-szív volt a fő részese an­nak, hogy megszületett az idei szép . si­ker. Nem szabad azonban megfeledkez­nünk néhány áldozatkész vezető fárad­hatatlan munkájáról, és nem utolsó sor­ban a megyei és városi párt-, tanács- és egyéb szervek, a vállalatok és üze­mek dolgozóinak oly nagymérvű se­gítségéről sem, amilyenre Kaposvárott még nem volt példa. Nemcsak mi, de né­hány játékos (Bódis, Biczó, Mezőfl stb.) maga is elmondta, hogy Kaposvárott még soha nem becsülték meg Így a sportolókat, mint a Kinizsi labdarúgóit. Nem minden alap nélküli ez az állítás, melyet régi sportemberek hoznak fel Időnként, mely szerint ha annakidején a KMTE vagy a K. Vasas olyan támoga­tást kapott volna, mint amilyet most élvezett NB II-es csapatunk, akkor ta­lán ma már NB I-es csapata volna Ka­posvárnak. Ezen az állításon vitatkozni lehetne ugyan, de ez a vita nem vinné előbbre a sport ügyét. De az már igen. hogy, ha a Kinizsi újjáválasztott vezetősége, az újjászervezett labdarúgószakoszlály, a csapat valamennyi játékosa, de maguk a szurkolók is leszűrik az idei bajnok­ság tapasztalatait s azokat a jövű év­ben ki-ki a maga helyén hasznosítja, ak­kor a Kinizsi a jövő évben jó középcsa­pat lehet. Ezt várja mindenki az új Ki­nizsi-vezetőktől és a játékosoktól egy­aránt. Azt, hogy a Kinizsi 1956-ban ala­pozza meg helyzetét a labdarúgó Nem­zeti Bajnokság második, osztályában. Kovács Sándor SPORTLEVELEZÖINKÉ A SZÓ Mi lesz a somogyaszalói sportpályával ? SomoQyaszaló fiataljai is szeretik a sportot, vasárnaponként, amikor az Idcjárá« megengedi, rendszerint bené­pesül az aszalói sportpálya. Leqalább is ez így volt a múltban. A jövőben ho­gyan lesz, nem tudjuk, mert Somoqy- aszalón néhényan semmit sem törődnek a fiatalok sportolni akarásával. Erre vall. hogy a labdarúqópályát ma mély kocsiút szántja á*. A somogyaszalói ta­nács és Fazekas István' vb-elnök mit- sem tesznek ennek megakadályozására, pedig ez is a tanács hatáskörébe tar­tozna. Uqye, kedves Somogyi Néplap? Mi, a sport barátai a laptól várjuk, hogy felhívja az illetékesek figyelmét a további pusztítás megakadályozására, mert a mi felemelt szavunkat eddiq semmibe vették. A SOMOGY ASZALÓI SPORTOLÓK * * 'A* (A sporttelepek megóvását az Egész­ségügyi Minisztérium rendeleíe védi, s bizony a tanács feladata, hogy a ren­delet betartásának érvényt szerezze­nek. Remélhetően a mi felhívásunk után a somogyaszalói községi tanács mégis csak meghallgatja a sportoló fia­talok kérelmét, s'az aszalói kocsik a számukra kijelölt úton fognak közle­kedni. A sportpályán pedig majd a ta­vasszal ismét pattog a labda, edzlk és erősítik majd a testüket a Somogy- aszalói fiatalok. Sz-erk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents