Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-01 / 1. szám
\ 1 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1956. január 1. Éjféli koccintás Emlékezés egy leningrádi Szilveszterre Tj1 LJÖTT az 1954-es év utolsó napja. Hogy. rohan az ddő! Úgy érzem, egy éve sincs annak, hogy idejöttem tanulni, s egy félév múlva már búcsúzom is Leningrád- tól. Ma veszünk búcsút az óévtől, s telve reménységgel és bizakodással fogadjuk az új, az 1955-ös évet. Tiánya, az egyik évfolyamtársam mér két héttel ezelőtt meghívott magukhoz, hogy az év utolsó napját töltsem náluk. Tányáf nagyon jól ismerem. Egy tanulócsoportban vagyok vele ' már negyedik év óta. Családját azonban nem ismertem. Apjáról annyit tudtam, hogy mérnök az egyik üzemben. Néha tanulócsoportunk néhány tagjával elmentünk Krilovékhoz, de a családtagok nem szoktak ilyenkor Tánya szobájába bejönni. Tánya, amikor meghívott, megjegyezte,. hogy rajtam kívül nem lesz más „idegen“ a kis ünnepségen. Ez kicsit zavarba hozott, hiszen sohasem szerettem, ha a „figyelem központja” én vagyok. Tánya nevetve hárította el kifogásomat: — Ugyan, ez a kicsinység ne zavarjon. Meglátod, épp úgy fogod magad érezni, mint otthon. Hisz te is elvégre a nagy családhoz tartozol. Hát... ami igaz, az igaz. Erre már nem tudtam kifogást felhozni. Egy-két érvet még felhoztam, de Tánya nem tágított. A megjelölt időpontban megjelent a diákotthonban, az utcán valósággal úgy pakkolt fel .egy trolibuszra. — Csak semmi elfogultság, Géza. Erezd magad úgy, mint otthon. Még egy-két biztató szó és máris megérkeztünk. HT ÉLT ARCÚ, 40—45 év körüli nénike nyitott ajtót. — Ez a mamám, súgta Tánya. Bemutatkozom. Vera Vlagyimirovna mosolyog, olyan kedvesen fogad, mint egy réglátott rokont. — Vesse csak le a kabátot, aztán ‘kerüljön beljebb. A hangra kiroham a szobából Tánya kisöccse is, Vologya, ötödikbe jár. Fümgemozgású, eleven gyerek. Vele hamar megbarátkozom. Megjelenik az ajtóban a házigazda, Krilov mérnök. Ötven év körüli, magas, széles- vállú ember; Haja két oldalt őszes, de a feje tetején is csillog már néhány ősz hajszál. Nagyon kedves ember. Amint ránézek, rögtön ro- konszenvet érzek iránta. — Jónapot, fiatalember. Hallottam, alig lehetett rábírni, hogy eljöjjön. Basszushangja vara. Csak visszhangzik tőle a ház. — Csak semmi elfogultság. Ha nem akartuk volna, hogy eljöjjön, nem hívtuk volna meg. Nem igaz? fiz va’óban így van. Előkerül a konyhából Tánya nagynénje is, An- na-Ivánova. Ö családtagnak számít. Férje halála után ideköltözött a Kri- iov-családba. ASZTALHOZ ÜLÜNK. Megin- dúl a beszélgetés. Azon veszem magam észre, hogy én magyarázok a legjobban. Félóra múlva Vologya már térdemen lovagol. Azon nyaggat, hogy meséljek neki arról az időről, amikor én voltam még olyan kis legény, amilyen most ő. De én el vagyok foglalva. A ház urával beszélgetek vadász-dolgokról. A mérnök ugyanis szenvedélyes vadász. Alaposan kikérdez a hazai viszonyokról, kalandjait meséli. Én, sajnos, kalandokról nem tudok beszámolni, mert életemben egyszer voltam vadászni, és akkor sem lőttem még csak verebet sem. Mindegy, elmesélem ezt az egy vadászélményemet is. Szárnyakon repül az idő. Már éjfélre jár. A televíziós készülék domború üveglapján megjelenik a Kreml tornya. Az óra érces hangja elüti a tizenkettőt. Majd a bemondót lá- *nm amint minden kedves nézőnek boüdiog újévet kíván. Felállva koccintunk mi is: a magyar nép boldogságára — mondja mosolyogva Krilov elvtárs. A szovjet dolgozók egészségére — válaszokra. — A szovjet- magyar barátságra — toldja meg a szót Vem Vlagyimirovna. A HRA, hogy a „nagy család“ örökké békében éljen — teszi hozzá Tánya Kiürítik a poharakat. Egy pillanatra csönd lesz. — Jól mondtad, Tánya, töri meg a csöndet a mérnök. Békét akarunk. Azt akarjuk, hogy a bánat tűnjön örök feledésbe, hogy egy nagy család legyen az egész világ. Leningrad, 1954. január 3. Kurucz Géza gimnáziumi tanár volt szovjet ösztöndíjas. Híd épült a Dnyeszter torkolata fölött A napokban indult meq a forgalom a Dnyeszter folyó torkolata fölött épült fémhidon. Az építők a XX. pártkongresszus tiszteletére fél hónappal határidő előtt fejezték be a híd építését. Az új híd 500 méter l^osszú. Vasúti és alkalmas. Az halad át gőz25 éves a CsMikotkai és Korjak Nemzetiségi körzet A csukotka i nemzetiségi körzet gazdasági és kulturális élete egy negyed évszázad alatt a felismerhetetlenségig megváltozott. A körzetben létesített hatalmas szén- és ércbányákat a legmodernebb gépberendezéssel szerelték fel. Erőteljes fejlődésnek indult a halászat is. A közös rénszarvascsordák állománya 25 év alatt nyolcszorosára szaporodott. Gyökeresen megváltozott Csukotka lakóinak élete is. A kolhozok az állam segítségével lakóházakat, gazdasági és közüzemi épületeket építenek. A falvakban mindenütt jólfelszerelt iskolákat, népművelési intézményeket, kórházakat, falusi rendelőket találunk. Az itteni dolgozók — a csukcsok, eszkimók, a csuvancok, lamutok. jukagi- rok újabb munkasikerekkel köszöntik körzetük megalakulásának 25. évfordulóját. Ezekben a napokban a kultúrhá- ^akban. klubokban, olvasótermekben előadásokat tartanak, amelyek ismertetik az évforduló jelentőségét, Csukotka ás a magadáni terület (a nemzetiségi körzet e területhez tartozik) dolgozóinak életét. ÚJ RÁDIÓPALOTA Jerevánban befejezéshez közeledik a négyemeletes rádiópalota építkezése. Hat nagy teremben helyezik el a stúdiókat. A legkorszerűbb berendezés segítségével nemcsak az adás műszaki minőségét javítják, hanem kiszélesítik a műsort is. A rádiópalotában helyezik el a jereváni posta és a rádió dolgozóinak klubját is. Egy hónapja jár a leningrádi földalatti vasút A Lenin nevét viselő leningrádi földalatti vasút első szakaszát eqy hónappal ezelőtt helyezték üzembe. Azóta hat és félmillió utas vette igénybe a földalattit. A metroépítők folytatják a munkát. Épül a földalatti villanyvasút új szakasza, amely a Néva folyó alatt megy eresztől és összeköti a moszkvai pályaudvart a finnországi pályaudvarral, így mind az öt leningrádi pályaudvar között metroösszeköttetés lesz. Az új szakasz hossza kb. három és fél kilométer. A leningrádi földalatti vasút építőit Lenin-renddel tüntették ki. A Lenin- rendet Vorosilov elvtárs nyújtotta át. Magántanuló kolhozparasztok a Mezőgazdasági Akadémián A Bjelorusisz Mezőgazdasági Akadémia ‘levelező tagozatán nemrégiben kezdődött meg a hallgatók téli viszg a id őszaka. Százával érkéz,neik a vizsgáikra a mezőgazdasági dolgozók Bjelcrussziából:, Ukrajnából, a Lett és a Litván SZSZK-bóil, Kazahsztániból, a szimolensziki, brjanszki és kurszki területekről. A levelező tagozaton az idén több mint ezer 'kclhozparaszt vesz részit a magasfokú szakmai oktatásban^ Számuk közel kétszer annyi, minit a múlt éviben veit. gépkocsi közlekedésre Odessza — izmaili vasútvonal úgy rajta. A híd helyén eddig csak kompátkelés volt. 3C is fordítóink nt unkáiból A BARATSAG VIRÁGAI Az őszi virágok hagyomány« kiállítása nagy érdeklődést keltett Moszkvában. Ez természetes és érthető is. Ki ne szeretné a virágokat, az éleit megszemélyesített örömét és szépségét! Itt pedig mintegy százezer növény került kiállításra, méghozzá a legszebbek, legritkábbak és legérdekesebbek. A kiállítás élőt két feladat áll1: hegy bemutassa a szovjet főváros beültetéséiben ed'dig elért eredményeket, és. hogy az emberek újabb SZIMONOft: VÁRJ REÁM... Várj rám; én megjövök, Csak te várj nagyon, Vér- reám, ha a bánat Sck : árnya nyom, Várj, ha téli szél süvölt. Vár,, ha nap ragyog, Várj, ha nem vér senki sem. Várd a nagy napot! Várj reám, hogyha levél Sem jön tőlem már, Várj, ha kívüled engem Ott senki sem vár. Várj reám; én megjövök. Csak várj, mint azelőtt, Ha halottnak hisz is már Anyám és apám, S elfelejtett régen Barátom is talán. Még egy utolsót koccint Pár ió fiú rám ... Várj! Te csak hagyd őket, Csak várj, ne igyál! ezreit toborozza a megnövekedőit zöld vagyon védelmezésére. Az utolsó öt év folyamán több mint 41 millió fát és bokrot ültettek el Moszkváiban. Az elmúlt, nyáron a tereken és sétányokon elültetett virágok száma meghaladta a 300 milliót. A Moszkva beültetésével foglalkozó önkéntes társadalmi ‘bizottság több mint 110 ezer embert számlál saraiban A bizottság tagjainak száma évről-évre gyarapodik. A kiállításon kb. 200 kiállító szerepelt: botanikus kertek, melegházak és faiskolák, intézmények, iskolák, házgondnokságiolki. A virág- kertészet kedvelőinek munkája is nagy tervet kapott, akik szabadidejüket új dísznövények kifejlesztésére szentelik. A moszkvai virágkertészek meghívására ez éviben, először vettek részt a kiállításon Hollandia virág- kentésizei, akiknek magasfokú virág- kultúrája az egész: világon (közismert. Egy évvel ezelőtt, amikor Hollandiáiban jártunk, megismerkedtünk a holland kertészeti egyesület elnökével, di\ Venhaageval. Szívélyesein, nagy vendégszeretettel fogadta • szovjet szakembereket, s nagyon sokat tett, hogy megismerkedhessenek a 'holland kollégák gazdag tapasztalataival. A TÍZ FIATAL BARÁT — Kínai népmese — Irta: Szany San^fej Szjao-liny édesapja korán reggel elment a gyárba. Édesanyja fogta a kapát, és kiment a mezőre. Szjao-liny otthon maradt, de semmi dolga nem volt. Elhatározta, hogy ő is dolgozni fog. Fogott egy kapát és kiment az udvarra. Ott sok szemét és kőtörmelék volt. Szjao-liny kisöpörte az udvart és kosárba rakta a szemetet. Később virágágyat csinált és a köveket elhordta a patak partjára, amely a ház mellett folyt. A virágágyak elkészültek, vizet hozott, és gondosan megöntözte őket. Elkészült az öntözéssel és kezet mosott. Mikor minden munka kész volt, lefeküdt pihenni a fa alá. Az apja visszatért a munkából és megkérdezte Szjao-linyt: —• Ki csinálta ezt a rendet az udvaron? — A tíz kis barát segített nekem — válaszolt Szjao-liny. Mikor az anyja visszatért a mezőről, ő is megkérdezte: — Ki csinált rendet? — A tíz kis barát segített nekem! — válaszolt újból Szjao-liny. — Hol van a te tíz kis barátod? — kérdezte az apja és az anyja. — Nézzétek — mondta Szjao- liny ■— és felmutatta ujjait —i itt vannak. Oroszból fordította: Kelemen András III. c. Várj reám; én megjövök, Hogy bosszanthassam A csúf halált, ki mindig A sarkamban van. Ki nem várt — néz — rámnevet: »Szerencsés gyerek«. Csak mi tudhatjuk ketten; Te menteitől meg Sok-sok borzalmas csatán Hordtál szíveden Minden vérzők viharán, óvtál — kedvesem. Oroszból fordította: Mecseki László a Táncsics M. 'gimn. IV. A. 0. í. Most újból találkoztunk —• ez alkalommal Moszkvában — és ‘boldogok vagyunk, hogy fogadhatjuk vendégeinket. A népek barátságot, és bármely jó ügyben való együtműködés,t óhajtanak. Eminek a törekvésnek • egyik megnyilvánulása a *ni találkozásunk is a moszkvai őszi virágkiállításon. Fordította: Fekete István Táncsics Gimn. II. c. o. JClifraitáwkíiak, illlövőkíiek /'nr/vvvvv^ivvvvvvviAno Kedves Pajtások ! Búcsút mondtunk az óévnek, 1955-nek. Most, amikor átléptük az újesztendő küszöbét, úgy illik, hogy köszönetét mondjunk az elmúlt évnek. Megérdemli, mert jóbarátunk volt. Ezernyi ajándékot kaptunk tőle, sok vidám órát adott mindannyiunknak. Emlékezzetek csak vissza, pajtások a februári vidám hócsatákra. Emlékezzetek az erdei kirándulásokra, a sétákra, melyeket az újra zöldellő természetben tettetek májusban. Köszönjük meg a nyarat: milyen feledhetetlenül szép volt élvezni a jó tanulás jutalmát az úttörőtáborokban. Szeptemberben a nyári pihenés után még a tanulás is külön élvezet volt. Most újra itt az új év. Eljött az ideje, hogy előre tekintsünk az új év felé. Sokan találgatjátok: milyen lesz a jövő. Megadhatjátok önmagatok is a választ. Olyan lesz, amilyennek ti építitek magatoknak. Ti teszitek boldogabbá, szebbé. Legyetek szorgalmasak, becsületesek, s akkor sok szépet és boldogságot hoz az új esztendő. S mi is ezt kívánjuk nektek: nagyon boldog újesztendőt! NAGY LÁSZLÓ: UJE VRE Tekints a hegy magasára, hó fedi, fehér sisak. Völgyben a rezgő nyárfákat dér verte, s most mint hatalmas rezedák virítanak. Óriás dongók a varjak, bolyongnak csapatosan, ághegyen hintáznak lomhán, s millió csillám lezúzva tündért fénnyel zuhan. Fehér a bazalthegy, hallgat, hol van a szüreti dal? Helyette szellő cicázik, venyige karói ölelget rézvörös kapcsaival. Tél van, de szagos dongák közt bor tisztul, dallal teli — év repül, s készülünk ismét új évet és ifjúságot új borral köszönteni. „Boldog újévet!“' A zt mondják, hogy Szilvesz- térkor mindenki „rózsaszínben“ látja a jövőt. Ez a szólásmondás manapság joggal megállja a helyét. Valamikor azonban csak kevesek számára mutatott rózsaszínt az új év. S hogy ez mennyire így volt, annak bizonyítására egy rövid történetet mesélek el. Húsz-huszonöt évvel ezelőtt történt. Akkor január elsején olyan hideg volt, hogy a jégvirágtól alig-alig lehetett átlátni az ablakon, Az utcánjárók orra, füle csak úgy lángolt a hidegtől. Még azok is fáztak, akiknek melegruha takarta testét, prémes sapka védte a dermesztő fagyos széltől a fejét, s lába jó bőrcipőben csikorgatta a havat. Nagyon hideg volt. Ha a jólöltözöttek is fáztak, hogyan fázhatott akkor az a két kis szegény, szerencsétlen 7—8 éves gyerek, akik már hajnaltól kezdve rótták a városka utcáit. Télikabátja csak az egyiknek volt, de az is kopott, foszladozó, folt hátán folt. A másik egy öreg nagykendőbe volt burkolózva. Lábukon rongyos cipő, az egyik fején ócska katonasapka, a másikon karimájátvesztett kalap. / iírták az utcákat, járták a házakat, bekopogtak ide is, oda is. Hidegtől remegő szájjal dünnyögték el jókívánságukat: boldog újévet! Kevés helyen engedték meg, hogy néhány nercre felmelegítsék fagyott tagjaikat a lakás kellemes melegében, s még kevesebb helyen nyomták kékre- dermedt kezecskéikbe néhány fillért vagy egy falásnyi ételt. Hogy jókívánságaik megfogantak-e, nem tudni. De az biztos, hogy ők ketten nem sok jót kaptak attól az új esztendőtől sem. Szegények és éhesek maradtak. S abban az évben is többet sírtak, mint nevettek. A zóta már rég megnőtt a két fiú. Felnőttek és becsületes munkásemberekké váltak. Gyermekeik is vannak már, akik olyan korúak most, mint ők voltak akkor, azon a Szilveszteren. S ami az ő gyermekkorában nem adatott meg, megadatott gyermekeinek: nektek pajtások: a boldogsággal teli élet. Édesapáitok, akik mikor akkorák voltak, mint ti, minden évben egyre rosszabbat ígérő új esztendő hajnalán járták a házakat, bekiabáltak az ajtón, ablakon: szabad-e újévet köszönteni. Most pedig? Minden Szilveszterkor egy még örömtelibb újesztendő köszönt titeket. Kacagjatok, örüljetek, s veletek együtt apáitok is, akik nem felejtik soha a 20—25 évvel ezelőtti újév napjának reggelén megdermedt ujjakkal számolgatták azt a néhány odavetett fillért, amelyet jókívánságaikért kaptak, miközben nehéz könnycseppek gördültek le arcukon. Kacagjatok, örüljetek, m,ert most már nektek kíván minden igaz ember boldog újévet! FEJTSD MEG! 11 |2 3 4 I5 1 6 lüMii 1:::::: 7 8 4 j 1 I I 10 1 11 nini i2 13 Iliiül 14 ‘5 16 17 18 I i 1 i 1 1í 20 21 22 Ili 23 :::::: 24 j j j 2 5 :::::: ’6 27 28 :::::: 29 | lllll 30 31 32 33 34 I 1 1 35 i lilil 36 jfjjp| :::::: 137 138 39 40 41 42 43 44 45 i í 46 47 1 48 49 Vízszintes: 1. 1956. január 1, (folyt. vízszintes 7, 15, 26, függ. 13. vízsz. 37. függ. 31.) 9. Eltitkolná. 10. Sütő mássalhangzói. 11. T. R. 15. Vízszintes 7 folyt. 18. Fém. 19. A talpéra helyezte a testsúlyát. 20. Zalavárl Kálmán. 21. Biztatja a lovát. 23. Szamárhang. 24. Kevés-e? 26. Vízsz. 15. folyt. 29. V. K. L. 30. Sze- mélynévmés. 31. Állati lábfej. 33. Fedél. 35. Menyasszony. 37. Függ. 13. folyt. 41. Háziállat. 43. Viszálya. 45. Földet túr. 46. Állam iránti kötelezettség. 48. A fogolyra vigyáz. 49. Szikla. Függőleges: 1. Vásárolok. 2. Égést szüntet. 3. Lát mássalhangzói. 4. Nóta. 5. ó. G. 6. Gyom. 7. Unalmassá vált. 8. Ismeretlen, idegen. 12. Hajts! 13. Vízsz. 26. folyt. 14. Régiesen adott. 16. Z-vel ülőke. 17. Gyilkolja. 21. Bátortalan. 22. Pirult ikerszava. 24. G. V. 25. Enne fele. 27. ötéves tervünk erősen fejlesztette. 28. Számnév. 31. Vízsz. 37. folyt. 32. Tanú betűi keverve. 34. Arra ellentéte. 36. Azt. 38. A tón betűi keverve. 39. Az hálót szövő rovar. 40. A világ is ilyen. 42. I. S. A. 44. Izom. 47. Vissza: ajándékoz. Beküldendők; vízszintes 1, 7, 15. 26. függőleges 13, vízszintes 37, függőleges 31. Beküldés határideje: 1956. január 5. A múlt heti keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Karácsony a béke ősi ünnepe. Az ajándék. A múlt heti keresztrejtvényünk megfejtéséért könyvjutalmat nyertek: Ifj. Oros Sándor Kaposvár, Szabó Katalin Kaposvár, Hergqrt Matild Kaposvár. Szorgalmas rejtvénymegfejtésért megdicsérjük Ősz Ágnes Somogy aszalói, Tö- röcsik István kaposvári. Burcsa József kaposvári pajtásokat. Madárszimfóni® Tökéletes másolás A Renault művek Vercors francia ha- egyik zenéért» munka- ladó író, grafikus mű- sa, Georges Albouz© vész újfajta eljárásit magnetofon .«segítségé- fedezett fel, amelynek vei felvételt készített lsegitségével teljesen az erdő madarainak h)ű másolatok százait éjszakai énekéről. Al- lehet készíteni bár- toouze, aki a zenének mely festményről. Pi- és a madaraknak egy- casso és más neves aránt jeles J ismerője, festőik képtelenek vol- vaíósógos szimfóniát t-afc eredeti műveiket állított össze e saját- megkülönböztetni Verságas mádon. cors másolataitól. Napenergiaüzem Turkméniában Nemrégiben az Egyesült Államokban a foglalkozó tudományos konferenciát tartottak. Tbilisz és -Taskend vidékén már több éve napenergiával működő vízmelegítők vannak üzemiben. Turkméniá- bam egy napenergiaüzem működik.
