Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)
1956-01-06 / 5. szám
VILÁG PROLE TARJAI EGYESÜLJETEK4 A francia sajtó a választások eredményéről A Somogyi Néplap a somogyi asszonyoknak Hogyan segítse a szülő gyermeke tanulását? A NA feOZÓK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XIII. évfolyam, 5. AttA 60 PILLÉK Péntek, 1956. január 6. A Nagybajomi Gépállomás biztosan tartja első helyét a gépjavítási versenyben A Gépállomások Megyei Igazgatóságának január 4-i értékelése szerint gépállomásaink az utolsó tíz nap alatt szépen haladtak a gépjavítás- iban. Ebben a munkában továbbra is szilárdéin tért ja első helyét a Nagybajom! Gépállomás, amely globális tervét 47 százalékra teljesítette. Külön megdicsérendő munkát végzett Boszmai Géza erőig épjavító és Győrfi Lajos cséplőgépjavító brigádja. A Nagyibajcmi Gépállomás mögé szorosan felzárkózik a Csurgói és a Nagyatádi Gépállomás. A megye utolsó négy gépállomása a Tabi, Lengyeltóti, Tapsonyi és Segesdi. Mind a négy helyen nagyon lemaradtak. A táblák globális tervüket 20,7, a beütemezett javításokat 25,1 százalékra teljes tették Alig valamivel vannak előbbre á lengyélAz osztopáni gazdák idén sem akarnak adósai maradni államunknak Ezért mér az új ev első napjaiban .megkezdték kötelezettségük törlesztését. Az első átvételi napon már 4 db hízcittsertést beszállítottak az útvevőheiyre. Eleki György i 1 holdas, Hosszú István 1? holdas, Zsin- ko Pál és Rab János dolgozó paras; tok egész évre lgtették már a lúzofttseirtéisibeadás gondját Csütörtökön szántál vo'á átvétel; ekkor 2 hizottsertést adtak le a - dolgozó parasztok. A tojás- és baromfiátvételi napon is szép eredményt értek el a községben. 78 kiló baromfit gyűjtöttek be. Hosszá István 12 holdas gazda egész évi soványbarom ti beadásának eleget tett ezen a napon. Kaposhomok gó 'begyűjtési munkával kezdte meg az új évet A kaposhcmoki gazdák is jól kezdték az új esztendőt. Az új év7 első napján már mintegy 10—15 mázsa hízottsertésit adtak be államunknak. Ebből a termelőszövetkezel 6 mázsát adott 'be, a többit az egyéni gazdák szállították le. Hartner István 12 holdas gazda egész évi baromfibeadását rendezte az ev első napján: 15 kiló scvámybaromfit adott át a begyűjtőnek. tótiak, a tapS'Cnyiak és segesdiek. A kötelező szinttől azonban ők is messze elmaradtak. Mind a négy gépállomáson megfeszített munkára, minden perc helyes kihasználására van szükség, hogy a lemaradást pótolják. A .gépjavítás terv szerinti teljesítésében a gépállomások közötti serrend a következő: ELSŐK: Gépállomás: Igazgató: 1. Nagyibajomi Molnár Sándor 2. Csurgói Csöndör Lajos 3. Nagyatádi Barna József í TOLSÓK: Tapsonyi Lengyeltóti Tabi Bíró Géza Kangyalka Antal Feienc József MAR TÖBB MINT 200 HOLD FÖLDRE KIHORDTÁK A TRÁGYÁT A BÜSSÜIEK A büssüi tsz-tagok és egyéni gazdák nem üldögélnek otthon tétlenül a meleg konyhában. Kihasználják az időt, amíg le nem. esik a hú, mert azután nem tudnák szekerekkel kijárni a mezőre' Az ősszel felgyülemlett sok érett trágyát hordják ki, most van ennek az ideje. 230 hold földet trágyáztak meg eddig az egyéni gazdák. Ebből 140 Holdat már le is szántót rak. A termelőszövetkezet, s tavaszi kapások alá 30 toldat trágyázott meg. Mind a 30 holdat leszántották. Teljesen előkészítették a magágyat, a tavasz- szal csak a magot kell belevetni a földbe. Kitisztított vetőmaggal várják a tavaszt a somogygeszti Új Barázdában A somcqyqeszti Uj Barázda TSZ tagjai nagy munkában vannak. Szerdán szállították haza az utolsó vagon nyers repaszeletet, amelyből kiváló minőségű silót készítenek állataiknak. 9 darab 100 köbméteres betonsilója van a termelőszövetkezetnek, ezt répaszelettel és kukoricaszárral töltik meg. Ezen a héten végeznek ezzel a fontos munkával, biztosítják állatállományuk bőséges takarmányé Hatását. A tavaszra is készülnek már a szövetkezet tagjai, i isztitjak a vetomaq- vakat, javítják a gépeket, hogy a jó idő beálltával azonnal hozzáláthassanak a szántáshoz, vetéshez. A termelőszövetkezet gépeit a Mernyei Gépállomás szerelői javítják ki, ezzel is segítenek a szövetkezet tagjainak. Hamarosan már »egészségesen«, kijavítva állnak a gépszínben a vetőgepek, ekék, boronák, kapálögépek. ugyanígy katonás sorban a tiszta, egészséges vetőmagvakkal teli zsákok a tsz magtárában. Határozat a vágómarha és vágóborjú szabadfelvásárlási árának emeléséről A Minisztertanács határozata értelmében 1956. január 1-től az egyéni termelőktől és termelőszövetkezetektől felvásárlásra kerülő vágómarháért és vágóborjúért az állatforgai- mi vállalatok az alábbi — felemelt — szabadfelvásárlási árakat fizetik: Extrém: I.o. II. o. III. o. IV. o. V. o. Ökör, tinó és növendék kg-ként 10 9 8 5,50 4.50 Tehén, üsző és bika kg-ként 9 8 7,50 5 4 Bivaly ivarra tekintet nélkül kg-ként 6 5 4 3,50 3 Vágóborjú 59 kg-ig — 7 6 — —' • „ 60—110 kg-ig 9 8 7 — — A Minisztertanács határozata in-. szerződéses hízott bika átvételi áratézkedik a jóminőségű, nehézsúlyú,1 nak felemeléséről is.' EZER GAZDA KÜZD AZ EZÜSTKALÁSZOS JELVÉNYÉRT! Az osztopáni ezüstkalászos tanfolyam példamutatása Közel ezer dolgozó paraszt látogatja az ezüstkalászos taraMyamo- kat megyénkben, hogy megismerkedjenek az élenjáró termelési módszerekkel és a második ötéves terv esztendeiben mér magasabb terméshozamokkal és jövedelmezőbb állat- tenyésztéssel építsék, az országot. Az egyik leglátogatottabb ezüstkalászos tanfolyam hallgatóinak szorgalma, s az új iránti fogékony- sága különösen mutatja, hogy az új falú a régimódi gazdálkodás helyett A kaposvári járásban még mindig 867 holdon zörög a kukoricaszár — Nem restellik a szégyenfoltot odakint a határban? Ezzel a kérdéssel köszöntünk be az igali tanácsházára. A határból jöttünk egyenest. Ott bizony nem kellett nagy kutatást rendezni — szembeszökött magától is a kukoricaföldeken ágrólszakadt siralmasságával a sok-sok vágatlan kukoricaszár. Bárdos János tanácstitkár azonban talpraesetten védi faluja becsületét: — 860 hold kukoricaföldön csak 30 hold betakarítatlan szögletet találhat a legélesebb szemű csősz is! A többit levágták a mi gazdáink idejében. Azok a lusta népek pedig »be- bírók« — a hetedik határban laknak! Haragszanak is rájuk az iga- liak! — Mitévők legyünk? — kérdezték a termelési bizottság és a mezőgazdasági állandó bizottság tagjai. Végül megtalálták a megoldást. Épp most szorgoskodunk az új gazdalajstromok elkészítésén. Hát ebben szerepelnek a más községben lakó »be- bírók« is. Az ezüstkalászos tanfolyamunk 22 legelevenebb hallgatója elvállalta: felkutatja a lustákat, ha kell, c, föld alól fe‘. Sokuk földje határos a lusta »bebírók«-éval. S azt ígérték: egy héten belül levágatják velük azt a hátralék 30 holdat. Én megértem ipaxkod'ásukat. Ez Igái jövő évi terméséért is fontos! Jószágtartóink ugyanis erre az évre 30 százalékkal teljesítették túl a község hízottsertés-szerzödési tervét. Márpedig akkor nem engedhetik, hogy a »bebírók« földjén tavaszig ott teleljen a veszedelmes kukoricamoly: az idén is minél bővebb kukoricatermés kell a hizlaláshoz az igali állattenyésztő parasztoknak. Egy hét múlva magam telefonálok a szerkesztőségbe: »Eltűnt a szégyenfolt!« # # * Következő állomásunk Bonnya, A határ itt egészen riasztó. Csak a főútvonal mentén »szembeugrik« legalább 15—20 ' hold zörgő kukoricaerdő! — Csak két hold az! — mondja a község agronómusa. De nem hisz neki se Hamarek Vince tanácselnökhelyettes, se a la- náxstitkár. Mi sem! Pedig a bonnyai gazdák szarvasmarhaállorpánya 1954- ről 1955-re 92 darabbal emelkedett. Nem kellene nekik a kukoricaszecska, agronómus elvtárs? Viszontlátásra, holnap! Mert folytatjuk a határszemlét: a kaposvári járásban még mindig 867 holdon zörög a kukoricaszár! E. J. a gyarapodást biztosító haladó úton jár. Osztcpámban van ez az eleven, gyakorlati szeriemmel átitatott tanfolyam. Harminc hallgató tanul ott. Mind a harminc már a második évfolyamom vesz részt, a lemorzsolódásnak nyoma sincs. Szabolcsi János, a járási tanács mezőgazdasági osztályának agronómusa miniden héten megbeszéli hallgatóival az éppen soron lévő témát. Legutóbb a tejtermelés fokozásáról — az egyedi, érdiem szerfftti takarmányozásról, a napi háromszori fejősről, a tőgyimasszázásr'óE — beszéltek. Akadtak olyan gazdák, akik nem értették a dolog nyitját. Felkerekedtek tehát az ezüstkalászos óráról, s a Győzelem TSZ istállójában kötöttek ki. Ott éppen fejes, etetés folyt, s amiben addig nem hittek, mindaz a szeműik előtt bizonyosodott be. Az új falu tudásvágyát helyes módszerrel felkeltő, s azt kielégítő ezüstkalászos tanfolyamnak megtett a haszna: három hallgató — Maros Lajos 12, Ivók János 12, Benkő János 7 holdas gazda vezette be a látott eljárást. Jelentették ás gazda- tánsaikmak a következő órán: azóta három literrel fejnek többet teheneiktől, mint amniaíkelőtte.-v A többi hallgató ezért elhatározta, hogy ezután nem pocsékolja a drága jós-zágeteséget olyan tehenekre, amelyek azokat nem tudják bőséges tejjel visszaadni. Minden tsz előrehaladásának biztnsftéka, a gazdag jövedelem forrásaaz alapszabály pontos megtartása A somogyszobi Básakaláss is sokkal erősebb lenne, ha as alapssabály sserint gasdálkodna A jó öreg vaskályha csak úgy ontja a meleget a somogyszobi Búzakalász TSZ irodájában. Körülötte fürge kezű, mosolygós szemű szövetkezeti emberek és asszonyok simítják, kötegelik vasszorgalommal a szép, sár- gásszínű dohányleveleket. Eladásra készítik a somogyszobi szövetkezeti föld múlt évi gazdag dohánytermését. Éppen olyan gyorsan járnak a kezek most is, mint a tavaszi-nyári nagy dologidőben. Az osztalékot illetően sincs panaszuk. Látszólag igen nagy az egyetértés a tagság között. Belül azonban mintha mardosná őket valami. Érzik, valahol »elvétették a lépést«, valahol hiba van. De erről maid később. Amikor leszállt az est, a szövetkezetbeliek közül mind többen siettek a tsz-irodába. Az elnök, Pál fi János elvtárs szabadságról jött haza a minap a keszthelyi elnökképző iskoláról, gondolta, mielőtt visszamegy, összehívja egy kis beszélgetésre a tagságot. Amikor együtt vannak és értésükre adja az összejövetel célját, látszik rajta is némi tanácstalanság; az elnök is tudja, hogy vétettek az alapszabály ellen. Az emberek három-négy év alatt többször alapszabályellenesen cselekedtek, azt hitték, ez így lesz jó. Most aztán nem könnyű feladat az évek óta elkövetett hibák helytelenségéről meggyőzni az embereket. Miről van szó? Ha régebben valaki megkérdezte Páifi elvtársat, váltig bizonygatta: ők jól és az alapszabály szerint gazdálkodnak. Csupa jót és szépet hallhatott az ismeretlen erről a tagoktól iis. Hogy jól élnek, nincs panaszkodni valójuk a jövedelemre, egyetértéssel dolgoznak, ebben igazuk van. De va- ’óban olyan jól, mintaszerűen gazdálkodtak a Búzakalász-beliek ^ múlt évben? Erre aligha válaszolhatnak igennel. Ha kissé közelebbről vizsgáljuk a tsz eddigi működését., megállapíthatjuk, hogy semmi ok sincs a megelégedésre. sőt aggasztó jelenségek akadályozzák a közös vagjlbn növelését és a tsz fejlődését. Az igazság kedvéért persze el kell ismerni, hogy a szövetkezeti tagok többsége odaadással, fáradhatatlanul dolgozott egész esztendőben, jól művelték földjeiket. Az érem másik oldala viszont azt mutatja, hogy a. már negyedik éve működő, gazdálkodni jól tudó volt középparasztokból álló Búzakalász TSZ alig-alig fejlődik egy-egy esztendő alatt. A hibák igyökere elsősorban abban rejlik, hogy a szövetkezetben nem érvényesül kellőképpen .a mintaalap- szabály, a közös gazdálkodás alapvető törvénye Három év óta még mindig külön-külön, a tsz-tagok portáin, egyéni kezelésben vannak a közös állatok. A tsz 25 lova például, 15 istállóban van. Hány munkaerő forgácsolódik így el az etetéssel, az állatok gondozásával? Ez a továbbiakban több kérdést is felvet: 1. Ki felel a közösből kiadott takarmányok célszerű fel- használásáért? 2. Hogyan lehetséges így a helyes munkaszervezés? 3. A volt fogattal rendelkező tagok bizonyos előnyben részesülnek azokkal szemben, akik fogat nélkül létek a közösbe. 4.- Miért Van az, hogy a tsz- tagok egyéni érdekből döntenek az állatokról és végül miért halogatták három teljes esztendő „óta az állatok vételárának részletekben való kifizetését? Ezek azok a kérdések, amelyek felett annyiszor szó nélkül ment el a vezetőség és tagság, Néhány tagból hiányzik a szövetkezet iránti hűség, a közös vagyon iránti felelősség. Kis Illés Sándor, Kisgyura József, Hóka János, Horváth József és maga az elnök, Páifi János élvtárs miért nem' törekedett az állatállomány összevitelére? Persze, ők maguk sem mutattak példát. Tény az, hogy nehézségeik vannak e téren, nincs megfelelő istállójuk, de vajon kinek kell ezt megoldani, ha nem a tsz tagságának. Hiszen tudniuk kell, hogy saját magukat károsítják meg, • ha nem az alapszabály szellemében dolgoznak. A második kérdés: hogyan biztosítják a tagok jövedelmét? Igaz, hogy 1955-ben 45 forintot ért egy munkaegység. Ez tekintélyes összeg. De a 45 forint ebben a szövetkezetben nem fejezi ki az igazi értéket. Azért nem, mert. az átlagos munkaegységteljesítmény csak 177 volt. Ha pedig azt boncoljuk, honnan ered a bevétel, láthatjuk, hogy e téren is sole a javítanivaló. A bevételek a következőképpen oszlanak meg: Növénytermelésből Állattenyésztésből Hitelfelvételből Egyéb forrásból 248 823 Ft 19 645 Ft 15 000 Ft 12 361 Ft Összesen: 295 829 Ft E táblázat minden magyarázat nélkül mutatja, milyen alacsony a tsz-, ben az állattenyésztés ’ színvonala. Tavaly mindössze 6 hízót értékesítettek. A közösen művelt 242 kh. szántó- és rétterületre 43 számosállat jut, kevesebb az országos átlagnál. Még rosszabb képet nyújt az állatállomány megoszlása, az állatok hozama. Sok a ló, kevés a tehén. 100 kát. hold földterületre 2,8 tehén jut. Ugyanakkor Lukács József tsz-tag istállójában 2 háztáji tehén is van. Úgyszólván alig fordítottak gondot a tejtermelésre. Az egy tehéntől kifejt tejmennyiség 1059 liter, 100 hold földterületre pedig 3060 liter tejtermelés esik, az országos színvonalnál sokkal alacsonyabb. Tejbe- adésát teljesítette ugyan a tsz, de a szabadpiacra mindössze 400 liter jutott. Vegyünk papírt és ceruzát, számoljuk ki, mennyivel növelte volna a gondosabb, előrelátóbb gazdálkodás folytán az állattenyésztés a szövetkezet bevételét. Ha a múlt évben biztosítják a földterülethez szükséges — legalább 12 db — tehén állományt és tehenenként legalább 2000 liter telet fejnek évente, a mintegy 16 000 liter tej szabadpiacon való értékesítéséből kb 50 000 forinttal növekedett volna a közös bevétel. Vagyis csupán szabadtejből 7 —8 forinttal juthatott volna több a tagok munkaegységeire. Ebből a pénzből Vég Imre 348 munkaegységére közel 2000 forinttal több jutna. Érdemes mindezeken elgondolkodni! Ahelyett, hogy növelnék a közös állatállományt, a háztáji gazdaságot fejlesztik a közös rovására. Zárszámadáskor kiosztottak 245 mázsa szemestakarmányt. Többet nyernének vele, ha ezit. a mennyiséget a közös állatállománnyal etetnék fel. A somogyszobi Búzakalász kétségtelenül jobb szövetkezet lehetne. Mi kell ehhez? Mindenekelőtt az, hogy a tagok megértsék, az alapszabály betartása Saját érdekük. Az szükséges, hogy minden huzavona nélkül a jelenleg rendelkezésre álló közös istállókba hordják össze a közös állatokat. Az idei tervezésnél feltétlenül -gyarapítaniuk kell a szarvasmarhák létszámát, ezen belül pedig a tehénállomány fejlesztése, a tejhozam növelése kerüljön előtérbe. A somogyszobi Búzakalász TSZ ipéldája figyelmeztetés járási pártbizottságaink, járási tanácsaink és a tsz-pártszervezetek számára. Annál is inkább fontos ez a Nagyatádi Járási Pártbizottság és a Járási Tanács részére, mert funkcionáriusaik tudtak a somogyszobi helyzetről, mégis elnézték, hogy a tsz hosLSzú idő óta megsérti az alapszabályt, alacsony az állattenyésztés színvonala. Isaszegi elvtárs, a mezőgazdasági osztály vezetője is csak ígérgette, de nem adta meg a segítséget a tsz-nek. Tanulság kell legyen a pártszervek számára: a volt középparasztok magukkal viszik a szövetkezetbe a kisparaszti gazdálkodás csökevényeit, egyéni gondolkodásmódjukat. Éppen ezért a pártszervezetek fontos feladata a tsz-be lépett középparasztok politikai nevelése. Meg kell győzni minden tsz-tagot, hogy az alapszabály betartása előrehaladásuk biztosítéka, a jó gazdálkodás, a gazdag jövedelem forrása. Varga József
