Somogyi Néplap, 1956. január (13. évfolyam, 1-26. szám)

1956-01-31 / 26. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Kedd, 1956. január 31.

Ä varsói szerződés tagállamainak

deklarációja

A. varsói (barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási

rzödésbí n részvevő államok a Politikai Tanácskozó Bizottság prágai ülésszakán deklarációt adtak ki. A deklaráció többek között a következődet tárralmazza:

Az 1955. május 14-én megkötött varsói szerződésben részvevő államok _a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége, a Lengyel Népköz- társaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság és az Albán Népköztársaság képviselői, akik összegyűltek Prágában a varsói szerződés alapján létesített Politikai Tanácskozó Bizottság ülésszakára, kicserélték véleményüket a nemzetközi helyzet és az európai biztonság kérdéseiről. Ennek eredménjreként teljesein egyöntetű értékelésre jutottak mind a nemzetközi helyzet egészét, mind pedig az Európában kialakult helyzetet illetően. Egyöntetű véleményre jutottak azokra az intézkedésekre vonatkozólag is, amelyekre szükség van a nemzetközi feszültség további enyhítése, a megoldatlan nemzetközi kérdések rendezése, az európai béke és biztonság megszilárdítása végett.

* * *

A népek mélységes békeaka- rata már lényeges változásokra vezetett a nemzetközi helyzetben, bizonyos enyhülést Idézett elő az államok közötti feszültségben. Uj, még ki nem használt lehetőségek tárultak fel az államok kapcsolatainak megjavítására és ,a nemzetközi együttműködés megszilárdításéra, az ébernek társadalmi 'rendszerében mutatkozó különbségektől függetlenül. Helyesnek bizonyult, hogy az államok közötti nézeteltérések és viták megoldásénak módszere nem az erőszak alkalmazása, vagy az erőszakkal való fenyegetőzés, hanem a felék kölcsönös érdekeinek figyelembevételével a tárgyalások útja.

Az államok kapcsolatainak az utóbbi években történt fejlődése azt bizonyítja, hogy az a politika, amely a békeszerető államok ellen irányuló agresszív tömbök alakítására irányul. minit például az északatlanti tömb, a bagdadi tömb, a délkelet- ázsiai katonai tömb (SEATO), nem segítheti elő az államok nézeteltéréseinek rendezését, sőt, ellenkezőleg, fokozza e nézeteltéréseket, az államok viszonyának még nagyobbíokú kiéleződésére vezet. E politikai eredménye a példátlan arányú fegyverkezési verseny, különösen a tömeg- pusztító fegyverek: az atom-, a hidrogén-, a rakétafegyver stb. terén. Ez a fegyverkezési verseny már oda vezetett, hogy az államok óriási és egyre növekvő anyagi eszközöket fordítanak az atom- és hidrogénfegy- verek, a rakétatechnika, repülőgépek, hadihajók, tankok, tüzérségi fegyverek és más fegyverek előállítására. Mindez kétségtelenül növeli az új háború veszélyét, pedig ez a háború mérhetetlen áldozatokat és ‘nyomorúságot zúdítana az emberiségre.

Ezzel együtt sok olyan állam számára, amelyet külső nyomással, az eszközökben nem válogatva vonnak, be az említett katonai tömbökbe, a tömbökben való részvétel nemzeti függetlenségük közvetlen veszélyeztetését, azt a veszélyt jelenti, hogy idegen érdekekért keletkezett konfliktusokba sodródnak, jelenti továbbá azt a veszélyt, hogy újból gyarmati rabságba döntik azokat a népeket, amelyek kemény harccal letépték magukról a gyarmati jármot és elnyerték a független fejlődés lehetőségét.

Nem véletlen, hogy az agresszív katonai tömbök alakításának és a fegyverkezési hajsza fokozásának politikáját mind több állam elítéli. Mind nagyobb elismerésre talál az a törekvés, hegy az államok tegyenek kollektív erőfeszítéseket a békéért vívott harcban, működjenek együtt nemzetközi téren a 'területi épség és ,a szuverenitás kölcsönös tiszteletben- t artás,a, a meg nem támadás, az államok belügyeibe való be nem avatkozás, az egyenjogúság és a kölcsönös . előnyök, a békés egymás mellett élés alapján. Ezek a célok megfelelnek több állam olyan irányú törekvéseinek is, hogy az agresszív katonai tömbök politikáját mellőzve semlegesség! politikát folytassanak.

A varsói' szerződés államai üdvöz- lik az ilyen törekvéseket, mert meggyőződésük, hogy e törekvések támogatása szilárdítja a béke erőit és gyengíti a háború erőit.

A varsói szerződés államai ro^ konszenvüket nyilvánítják az ázsiai és afrikai országok iránt, amelyek védelmezik a független nemzeti fejlődéshez való törvényes jogaikat. A varsói szerződés államai kijelentik, hogy teljes ‘ámogatásuk- bain részesítik az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletének határozatait.

A varsói szerződés államai természetesen különös jelentőséget tulajdonítanak az európai helyzetnek és azoknak az intézkedéseknek, amelyek az európai biztonság biztosításához szükségesek. A kialakult helyzetben, midőn Európa egymással szembenálló katonai csoportosulásokra szakadt, midőn az északatlanti tömbben« részvevő államok fegyverkezési hajszája egyre nagyobb lendületűvé válik, midőn az e tömbbe bekapcsolt N y uga t-Német orszá got

aktívan remilitarizálják, az európai népek érthetően aggódnak az európai béke sor&a miatt.

Az agresszív katonai tömbök politikájában és a fegyverkezési hajszában rejlő veszély tudatával magyarázható az a tény, hogy a francia nép a nemrég tartott parlamenti választásokon azokat az erőket támogatta, amelyek a nemzetközi együttműködés, a megoldatlan problémák békés eszközökkel való rendezése mellett foglalnak állást.

A Szovjetunió, Lengyelország, Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kijelenti, hogy kész együttműködni minden más állammal az európai biztonság megszilárdítását és az új európai háború veszélyének elhárítását szolgáló intézkedésekben. Eltökélték, hogy továbbra is a béke és minden állam — a nagyok és a kicsinyek — mindenre kiterjedő békés együttműködésének politikáját folytatják. Ez a törekvésük annak á mélységes tudatán alapszik, hogy az új háború óriási áldozatokat követelne a népektől, elpusztítaná mindazon államok területét, amelyek csatamezővé válnának.

A békeszerető államok az euró- pai biztonság megszilárdítására törekszenek. A nyugati hatalmaik bizonyos körei viszont félnek a nemzetközi feszültség enyhülésétől és az államok együttműködésének kiterjedésétől. Nyilvánvalóan a háborús idegesség fenntartására, a -hidegháború« folytatására törekszenek, mert úgy vélik, hogy csakis ily módon tudják megóvni a széteséstől Európábsn — és nemcsak Európában — alakított katonai csoportosulásaikat és fenntartani a fegyverkezési hajszát, biztosítván a tőkés monopóliumok anélkül is nagy profitjának növekedését.

Ezeknek az államoknak' agresszív körei széles körben reklámozott katonai programjaikkal és gyújtogató nyilatkozataikkal arra törekednek, hogy megfélemlítsék, mérhetetlen katonai kiadásokra, békés gazdasági és kulturális építésük elsorvasztására kényszerítsék a békeszerető államokat. Ezek a körök félnek a béke erőinek megszilárdulásától, a béke- szerető államokban élő népek jólétének növekedésétől.

Mindez megmagyarázza azt a lényt, hogy a nyugati hatalmak egymás után gördítik az akadályokat az általános európai biztonság ügyében vaíó megegyezés útjába, nem hajlandók megoldani a fegyverzet csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának. kérdését, nem hajlandók beszüntetni a fegyverkezési versenye.

rYrszágaink népei, bízva erőifc~ 'ben, fellelkesülve a szocializmus építésében aratott nagyszerű győzelmeiktől, nem hagyják magukat megfélemlíteni, vagy félrevezetni. Országaink népei* a népek kibírhatatlan békeakaraíára, saját egyesült és növekvő erejükre támaszkodva, továbbra is folytatni fogják békés építő politikájukat, tevékenyen elősegítik a békének és a népek biztonságának megszilárdulását.

Az európai népek fejlődéséhez szükséges békés feltéteteket egy európai kollektív biztonsági rendszer megteremtése biztosíthatná a iegjob- bcim. Ez a rendszer lépne az Eutópá- ban fennálló katonai csoportosulások helyébe. A varsói szerződés tagállamai meg akarják könnyíteni á lehetőséget egy hatékony európai biztonsági rendszer megteremtésére és ezért kijelentik, hogy hajlandók a többi ordekelt állammal együtt megvizsgálni azokat a javaslatokat, amelyek megfelelnek e feladatnak.

Ezt a óéit szolgálhatná megfelelő megállapodás megkötése eleinte az európai államok egy része között, beleértve a Szovjetuniót, Nagy-Bri- tanmáát, Franciaországot, valamint a? Egyesült Államokat, 'továbbá az, hogy olyan övezet létesüljön Európában amelyben a fegyveres erők létszámát és elhelyezését _az érdekeit államok külön megállapodás a szabályozná. Meg lehetne vizsgálni azokat a megfelelő javaslatokat is, amelyeket Nágy-Britarmia kormány-.tett a genfi négyhatalmi kormányfői értekezleten.

IT ülönös figyelmet érdeme! az a iv kérdés, hogy Európában hozzák létre a fegyverzet korlátozásának és ellenőrzésének említett különleges övezetét, amely magában foglalja Németország mindkét részét és az államok kössenek erre vonatkozólag megfelelő megállapodást.

Az északaílanti tömb tagállamai fegyverkezési hajszát folytatnak. Tavaly decemberben amellett foglaltak állást, hogy hadseregeiket atomfegyverrel szerelik fel és egyharmadávai növelik ezen csoportosulás Európában állomásozó légierejének 'létszámát

Minthogy az észak a liánt; tömb említett határozata ellentétben áll a népeknek azzal a követelésével, hogy vessenek véget a fegyverkezési versenynek és szüntessék meg az atomháború veszélyét, a varsói szerződés tagállamai határozottan elítélik ezt a lépést, minthogy ez összeegyeztethetetlen az európai biztonság érdekeivel. A varsói szerződés tagállamai javasolják, hogy amíg nem jön létre megegyezés rz érdekelt államok között az atomfegyver eltiltásáról, egyezzenek meg abban, hegy a Németország területén állomásozó fegyveres erőiknek — köztük a Német Demokratikus Köztársaság fegyveres erőinek és a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőinek — fegyverzetében nem lesz atomfegyver.

A négy hatalom vezető állam- férfiainak tavaly júliusban és októberben. Genfben létrejött eszmecseréi megmutatták a feleknek 02t a törekvését, hogy nézeteltéréseiket békés eszközökkel, tárgyalások útján, oldják meg. Ebből H szempontból nagy jelentőségű lenne, ha egyfelől a varsói szerződés tagállamai, másfelől az északatlanti szerződés tagállamai kötelezettséget vállalnának arra, hogy csak békés eszközökkel oldják meg a közöttük támadó vitákat és nézeteltéréseket.

A varsói szerződés államainak .az a véleménye, hogy a jó kapcsolatok megteremtése és az egyes országok közti vitás kérdések rendezése függetlenül attól, hogy ezek az országok jelenleg valamely katonai csoportosuláshoz tartoznak, négy jelentőségű lenne a bálje megszilárdítása szempontjából. Különösen vonatkozik ez az egymással szomszédos államokra.

A hatékony európai biztonsági rendszer megteremtéséről szóló megállapodás megkötéséig a biztonság megszilárdítását és az európai államok közti szükséges bizalom megteremtését segítő komoly hozzájárulás lenne, ha a megfelelő országok megnemtámadási szerződéseket kötnének és vállalnák, hogy a vitás kérdéseket csakis béikés eszközökkel oldják meg. A Szovjetunió, Lengyel ország,

Csehszlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság, Magyarország, Románia, Bulgária és Albánia kormánya kijelentik, hogy eltökélték, a népek békéje megszilárdítása nemes ügyének szentelik erőfeszítéseiket.

Kifejezik készségüket, hogy a többi érdekelt állammal egyu tt megvizsgálják az európai biztonság halaszthatatlan kérdéseit, valamint a többi megoldatlan nemzetközi problémát is, köztük a fegyverkezés: verseny beszüntetését és az emberiségnek az atomháború veszélyétől va'ő megszabadítását célzó intézkedéseket. Ugyanakkor továbbra is kellőképpen gondoskodnak saját biztonságuk biztosításáról, és az a szilárd elhatározás tölti el öker, hogy nvmdein sízükséges intézkedést megtesznek saját állampolgáraik békés munkájának megvédésére, a népeik békés fejlődéséhez és virágzó életéhez szükséges feltételek biztosítására.

Prága, 1956. január 2S.

Az Albán Népköztársaság nevében

M. Shehu, B. Balluku;

a Bolgár Népköztársaság nevében K, Damjanov, P. Panesevszki; a Csehszlovák Köztársaság nevében A. Cepicka, V. Havid; a Magyar Népköztársaság nevében Hegedűs A., Bata I.; a Német Demokratikus Köztársaság névében

W. Ulbricht, W. S topta;

a Lengyel Népköztársaság nevében J. Cyrankiewicz, K. Rokossowski;

a Román Népköztársaság nevében Ch. Stoica, L. Salajan;

a Szó te*. Szocialista Köztársaságok Szövetsége nevében V. Molotov, G. Zsukov.

— A Szovjetunió

és az Amerikai Egyesült Államok kössön barátsági és együttműködési szerződést

N. II. Bulganyin üzenete Dwight Eisenhowerhoz

Moszkva, január 28. (TASZSZ)

Zarubin, a Szovjetunió washingtoni rendkívüli és meghatalmazott nagykövete felkereste Dwight D. Eisenhowert, az Egyesült Államok elnökét és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. \

Az alábbiakban részleteket közlünk Bulganyin elvtárs leveléből:

DWIGHT EISENHOWER őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének,

í Washington

fgen tisztelt Elnök Úr!-* Mély meggyőződésem, hogy ön osztozik az országaink kapcsolatainak jelenlegi állapota miatt érzett aggodalmamban, s ezért közölni szeretném önnel a kapcsolatok megjavításához vezető lehetséges utakról alkotott elképzeléseimet.

Genfbcn, a négyhatalmi .kormányfői értekezleten mindannyian kijelentettük, hogy a békés egymás mellett élés és a hatékony együttműködés elveinek megfelelően készen állunk arra, hogy elérjük a nemzetközi feszültség enyhítését és az államok közti kapcsolatok megjavítását.

Maga az élet bizonyította be, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésének alapjai nem véletlen és múló motívumok voltak, hanem gyökeres és tartós érdekek. Ez szembetűnően kifejezésre jutott mindenekelőtt abban, hogy országaink mindkét világháborúban szövetségesek voltak.

'ön, mint a Hitler-ellenes koalíció egyik kiváló katonai vezetője, különösen jól tudja, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok harci együttműködésének á második világháború éveiben döntő fontosságú szerepe volt a közös ellenség — a fasiszta agresszorok — szétverésében. A két ország legjobbjainak vérével megpecsételt harci szövetség, amelyben Nagy-Britannia, Franciaország, Kína, Lengyelország, Jugoszlávia, Csehszlovákia, Norvégia és a szabadságszerető népek koalíciójának többi országai is részt vettek, becsülettel kiállta a próbát az agresszió erői által Nyugaton és Keleten népeinkre kényszerített háború minden megpróbáltatását. )

Sajnálatos, hogy a háború befejezését követő időben a Szovjetunó . és az Egyesült Államok baráti viszonya és együttműködése megszakadt, A Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok viszonyának megromlása — bármilyen okok is idézték ezt elő — ellentétben áll mind a szovjet nép, mind az amerikai nép érdekeivel, hátrányosán hat ki az egész nemzetközi helyzetre.

A szovjet—amerikai viszonyban jelenleg fennálló helyzet fenntartása azonban nem segítheti elő a megoldatlan nemzetközi problémák rendezését. Viszont a szovjet—amerikai viszony megjavulása — ami megfelelne az országaink közti baráti kapcsolatok fejlesztésére irányuló törekvéseknek — olyan új nemzetközi légkört teremthetne, amely kedvezően hatna a vitás kérdéseknek tárgyalások útján, kölcsönösen elfogadható alapon történő megoldására.

Azt hiszem, Elnök úr, Ön egyetért azzal, hogy a nemzetközi feszültség a mai körülmények között a béke megbontásának lehetőségét rejti magában, ennek a népekre nézve minden' veszedelmes következményével.

Emellett mindenki előtt ismeretes, hogy a hadviselés legújabb eszközei, így az atom- és a hidrogénfegyver, a korszerű lökhájtásos és rakétatechnika különböző eszközei, valamint a tömegpusztító fegyverek egyéb fajtái, minden ország népeit egyaránt veszélyes helyzetbe hozzák a nemzetközi béke felborulása esetén, azzál fenyegetik őket, hogy területük, és elsősorban a magas fedettségit országok sűrűn lakott vidékei az atomháború pusztító hatása alá kerülnek.

M/fa minden államnak jobban, mint valaha, az a kötelessége, hogy szívén viselje a béke fenntartását és megszilárdítását a nemzetközi viszályoknak kizárólag békés eszközökkel, az Egyesült Nemzetek Szervezete célkitűzéseivel és alapelveivel összhangban való megoldását.

Nem lehet kétséges, hogy a Szovjetunió és aZ Amerikai Egyesült Államok népeinek egyaránt érdeke a fegyverkezési verseny megszüntetése, hiszen ez a verseny arra készteti őket, hogy erejüket és eszközeiket improduktív célokra fecséreljék. A jelenleg folyó fegyverkezési verseny nemcsak a katonai kiadások súlyos terhét rakja a népek voltaira és ezzel akadályozza a népek anyagi jólétének, növekedését, de nagymértékben fokozza az új háború veszélyét is.

A szovjet—amerikai viszeny megjavulása megkönnyítené a fegyverkezési hajsza megszüntetését és elősegítené az államok gazdasági erőforrásainak békés célokat szolgáló teljesebb felhasználását. Ebben az esetben azok az anyagi eszközök, amelyek most nem termelékeny katonai kiadásokra jutnak, felhasználhatók lennének a népek anyagi jólétének fokozására: az adók csökkentésére, a reálmunkabér emelésére, lakás- és középítkezésre, arra, hagy a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekében segítséget nyújtsanak az elmaradott országoknak. 1

Az elmúlt háború óta első ízbm találkoztak Genf ben a négy hatalom kormányfői és a táplálkozó során elért eredményeket a világ népei őszintén és lelkesen köszöntött„ mint olyanokat, amelyek megfelelnek vágyaiknak és reményeiknek.

Az utóbbi időben észrevehetően megjavultak a Kelet és a Nyugat országainak, köztük a Szovjetuniónak és az Amerikai Egyesült Államoknak a kapcsolatai, bár e kapcs ólatokat még . korántsem lehet szé- leskörűeknek és elégségeseknek nevezni. Ami a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat illeti, ezek a szélesedő kapcsolatok megmutatták, mennyire erős országaink népeinek törekvése e kapcsolatok és a baráti együttműködés fejlesztésére.

őszinte meggyőződésem, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok megjavítása megérett ás szükséges.

Véleményem szerint ezt a célt szolgálhatná, ha országaink barátsági és együttműködési szerződést köthetnének egymással.

Ez a szerződés kimondhatná, hogy a felek az őszinte együttműködés és a kölcsönös megértét’szellemiben fejlesztik és erősítik a Szovjetunió és az Egyesült Államok népeinek baráti kapcsolatait, az egyenjogúság, az állami szuverenitás kölcsönös tiszteletbentartása és a belügyikbe való be nem avatkozás el"ei alapján, és kizárólag békés eszközökkel, az ENSZ alapokmányában foglalt rendelkezéseknek megfelelően oldják meg összes nemzetközi vitáikat.

A szerződés kimondhatná a felek megegyezését arra vonatkozólag, hogv elősegítik a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági, kulturális és tudományos együttműkö lésének fejlődését és erősödését, a kölcsönös előnyök és az egyenjogúság elve alapján. ,

Én és kollégáim úgy véljük, hogy a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok e szerződésének megkötése fontos hozzájárulás lenne a szovjet—amerikai viszony fejlesztéséhez és egyúttal nagy nemzetközi jelentőségű akció is lenne.

jWW ílységesen hiszem, hogy ön kedvezően fogadja a Szovjetunió 1 és az Egyesült Államok barátsági és együttműködési szerződésének megkötésére tett javaslatot, amely a béke megszilárdítása érdekeinek megfelelően a szovjet—amerikai viszony megjavítására és a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányul és az kedvező visszhangra talál a szovjet népben és az amerikai népben, valamint más országok népeiben.

Remélem, hogy hamarosan kapok öntől elgondolásokat az áltálam érintett kérdésre nézve. őszinte tisztelettel:

N. BULGANYIN