Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-11 / 291. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. december 11. ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS, ÉPÜLŐ SZOCIALIZMUS DCij pajtása Ima k, á Ma rc) írne k AZ IRTIS A Szovjetunióban több mint 700 erőmű épül, közöttük negyvennél is több nagy vízierőmű. Az egyik leg­nagyobb ilyenfajta építkezés a buh­tarmai vízierőmű építése az Irtis fo yó mentén. Az ötödik ötéves terv előirányozta, hogy az Irtás partján, Uszty-Kama- nogorszkinál fel kelt építeni egy erő­művet és meg kell kezdeni Buhtarma •közelében a második erőmű építésé: is. Az első erőmű már áramot szol­gáltat, a második építése pedig teljes ütemben folyik. A fö’dmunkák már befejezésükhöz közelednek. Rövide­sen megindul a -betonozás. A buhtarmai erőmű sokkal na­gyobb teljesítőképességű lesz, miint az uszty-karaanogoTSzki. Felépítése után Nyugait-Szibénia térképéről el fog tűnni a Zajszan-tó. Ezt a tenmé­PARTIÁN szeíes tavat ugyanis elnyeli majd a »Buhtarmai-tenger«, ez a hatalmas, mesterséges víztároló, amelynek hossza csaknem 600 kilométer lesz. ami nagyjából megfelel Európa és Ázsia legnagyobb édesvizű tava, a Bajikál-íó hosszúságának. Ebben a hatalmas víztárolóban annyi víz fér el, amennyi 3 év alatt folyik ke­resztül az Irtis és mellékfolyód med­rében. Az új »tenger«, amely egy 100 méter magas vasbetongát segítsé­gével jön létre, nemcsak a buhtarmai erőmű , zavartalan munkáját fogja biztosítani, hanem az uszty-kame- nogorszki és a jövőben épülő több* irtísmentí erőműét is. Az új erőmű energiáját az Aitáj- vidék gazdag érc készletének feldol­gozására és a mezőgazdaság fejlesz­tésére fogják felhasználni. 53 millió orvosi vizsgálat fal év alatt A népi demokratikus Csehszlovákia évről-évre nagyobb gondot fordít a la­kosság egészségügyi ellátására. Minden évben úja bb kórházakat, orvosi rende­lőket, szanatóriumokat adnak át rendel­tetésének. Csupán Szlovákia területen ezév első felében az egészségügyi köz­pontok száma több mint tíz százalékkal emelkedett az elmúlt év hasonló idő- izakához viszonyítva. Ez alatt az idő alatt a csehszlovák orvosok az ország területén 53 millió esetben részesítették a dolgozókat orvosi ellátásban. Ősbemutató a kolozsvári Állami Magyar Operában A kolozsvári ASami Magyar Ope­ra évről-évre gazdagítja repertoárját. November második felében osztattam siker közepette rendezték meg Verdi Traviatájának ősbemutatóját. Új hatalmas gvár épf ését kezdték el Bulgáriában A napokban újabb hatalmas gyár építését kezdték el Bulgáriában. Az új üzemben tiszta réz, kékkő és kén­sav előállításával foglalkoznak. Különösen fontos a réztisztító mű­hely. Bulgária kellő -mennyiségű nyers rézzel rendelkezik, de a tisztí­tás végett a nyers, fekete rezet kül­földre kell szállítani, ment Bulgá­riában nem áll rendelkezésre tisztító berendezés. A réz tisztításával egy­idejűleg nyerik a kékkövet és a kén­savat, amelyek közül a kékkő kü­lönösen a mezőgazdaságban nélkülöz­hetetlen. Az új gyár kié’égitt Bul­gária egész belföldi szükségletét, te­hát elkészülése 'utón tetemes valu­tamegtakarítást tesz lehetővé. A gyárban műhelycsarnokokat épí­tenek, amelyben a megtisztított réz­ből mindjárt a helyszínen kitűnő mi­nőségű villamossági cikkeket és kü­lönböző réz alkatrészeket állítanak elő. Egy fiatal örmény énekes érdekes élettörténete Artur Ajdinyán örmény kivándorlók gyermeke, 1917-ben született Szalonikiben. Szülei szerették a zenét, apja szépen hegedült. A fiút már kiskorától kezdve mindenütt kedvelték szép hangjáért. Artur később ap­jától gitárt kapott és azon kísérte magát. A háború alatt résztvett a fa­siszta megszállók ellen irányuló ellenállási mozgalomban. Sokszor kissé tompán szólt gitárjának hangja: Artur hangszerébe rejtette a terjesztésre szánt röplapokat. Sokat járt társaival a város mellett fekvő tüdőszanató­riumban; a betegeknek rendezett hangversenyek alkalmával továbbította a közeli hegyekben táborozó partizánoknak szánt küldeményeket. A fasisz­ták rájöttek, hogy a kórházon keresztül tartja a lakosság a kapcsolatot a partizánokkal. Tizenhat tüdőbeteget agyonlőttek és Artur Ajdinyánt több társával letartóztatták. Artur kegyetlen verések után, hónapok múlüa félholtan került ki a gyűjtőtáborból. A verések következtében megva­kult, de szemevilágával nem vesztette el lelkierejét. Barátai elvitték mindenhova. Segítségükkel mindig megtalálta a közönségét az ifjúsági klubbokban és az utcán is. A partizánok dalait énekelte mindenütt es szép hangjáért, lelkesítő dalaiért mindenütt szerették. Annikor megtudta, hogy a «■Csukotka« gőzösön a Szovjetunióba lehet jutni, pillanatig sem habozott. Elindult szüleinek hazájába. Jeveránban az orvosoknak - sikerült visszaadniuk szemevilágát. Artur megláthatta a hazai táj szépségét és most már boldogan énekelt. Beirat­kozott a jeveráni zeneiskolába, kémény munkával képezte magát. Látása újból romlani kezdett, de Filatov professzor ogyeszai klinikáján sikerült látási zavarait megszüntetni. A konzervatórium elvégzése után Artur sorra adta hangversenyeit Jerevánban, Tbilisziben, Ogyesszában, Kisi- nyevben, Lvovban, Leningrádban és Rigában. Kedves Pajtások ! A DISZ Somogy megyei Végrehajtó Bizottsága tervet készített, hogy mi, úttörők méltpn ünnepeljük szervezetünk 10 éves fennállását: a jubi­leumi évet. A tervben szerepel az is, hogy minden csapatba létre kell hoz­ni egy vagy két technikai jellegű szaKkört. E szakköröknek fontos fel­adatuk lenne. Egy-egy szakma alapelemeivel ismerkednénk meg bennük. A szakkörök vezetésére főleg üzemi, mezőgazdasági szakemberekét, szta­hanovistákat kérnének fel a csapatok. A szakkörökben megismerkedhetnétek a gyakorlati élet kérdéseivel, megtanulnátok becsülni a fizikai munkát. Ilyen szakköri, gyakorlati feladat az iskolakertekben végzett munka is. A kertekben olyan növé­nyekkel kell kísérletezni, amelyek megfelelnek a helyi viszonyoknak és ez hasznot jelentene még a népgazdaságnak is. A micsurini biológia fel- használásával szép eredményeket érhetnének el az iskolakertekben. Ha jól dolgoztok, minden bizonnyal meglátogatnak benneteket a községetek ter­melőszövetkezetének taglal vagy egyénileg dolgozó gazdák. így vem csu­pán mi, úttörők tanulnánk sokat, de a felnőttek is tanulnának tőlünk. Kedves Pajtások! Ezeket a célkitűzéseket adta nekünk, úttörőknek a DISZ Megyei Bizottság. Nagyon szép terv. De sajnos, sok csapatnál so­káig csak terv marad, mert messze rll^ak még a megvalósításától. Kérlek benneteket, derék úttörőkhöz méltóan küzdjetek a célkitűzé­sek végrehajtásáért, hisz ez mindannyiun közös érdelce! Előre! FEKETE CSABA rajtanácselnök. FEJTSD MEG! 1 2 3 4 5 G 7 8 (!!!!!! :::::: 9 10 lt 12 13 Ilii;! u :::::: 15 16 :::::: 17 18 :::: 19 20 2! 22 23 •ii 24 :::::: ■>5 •>6 27 üli!! ?8 •mis 2 9 30 31 iiji 32 In 33 !!!!!! 34 35 36 11 37 38 39 iiiiii 40 !!!!!! 41 <2 1 Vízszintes: 1. 1848-as szabadsághar­cunk egyik hőse. Folytatás vízszintes 17- 29. 31. 8. Tör. 9. Ruha darab, 10. Rö­vidített igazgató. 11. Fogyasztó. 13; Va­lamilyen irányba. 14. Azonos mással­hangzó. 15. Géci mássalhangzói. 17. A vízszintes 1. folytatása. 20. Megy. 2a. Betűt vet. 24. M. Ü. R. 25.. Sporteszköz. 26. Tesz. 28. Arcpirosság. 29. A vízsz. 17. Folyt. 31. A vízsz. 29. folyt. 33. El­távozik. 35. Léha mássalhangzói. 37. Er­dei ál'at. 38 Aktuális. 41. Mögé ellen­téte. 42. Szabadságharcunk nősének rendfokozata. Füqqőleqes: 1. Nemes szerv. 2. Bug. 3 H-val épület. 4. Ragadozó madár. o. Kötőszó. 6. Szétmegy. 7. Ritka férfinév. 11. Tűnik. 12. Keverve sorszél. 14. Vlsz- sza: állat. 16. Vissza: hónanrövidltés. 18. Vissza: ferde. 19. Ri. 21. Üzenet. 23. Fogoly. 25. Balatoni csatorna 27. Ká­posztafajta. 28. Pék(i). 30. Bátor. 31. A démon magánhangzói. 32. Gyümölcs. 34. Bútordarab. 36. Számnév. 37. As igavonó. 39. Szamárhang. 40. Csapadék. 41. Ékezet nélküli személynévmás. Beküldendők: A vízszintes 1, 17. 29, 31. 42. Beküldés határideje: december 15. A múlt heti keresztrejtvényünk helves meqfejtese: Emlékezzünk József Attilá­ra, A költő halálára. Könyvjutalmat nyert: Tengerdi Piros­ka Somogyaszaló, Vértes Sándor Len­gyeltóti, Deák Csaba Kaposvár. ■ Szorgalmas rejtvényfejtéséért meg­dicsérjük Végvári Piroska kaposvári. Lengyel Magdolna mernyei, Hergert Ma- tild kaposvári. Nagy Károly nagyberki. Szegfű Ilona bárdudvarnok! és Boros Je­nő kaposvári pajtásokat. A Somoqyi Néplap clkkpályáza- tán II. díjat nyert írás. A mull’ kísérfete írta: Berky Éva Se teqnapot ne nézz, se mát, de csüqqj a holnap homlokán. Elvesztve minden múltadat, minden jövendő csak tiéd. (Gábor Andor) A nagyabiakú irodahelyiség mini­den zugát beragyogja az ősz­végi napsugár. Az iratszekrénnyel szemben egyetlen hosszú íróasztali ált, mellette ül a vállalatvezető. A vékony kis szóiké asszony szürke szemével, keskeny arcával fiatal nőt mutat, csak aranyhajszálai között megbúvó ezüstszálak árulják él, hogy közeledik a negyvenhez. Az asszony gondolatibamélyedten feláll, gépiesen végigsimít szoros kontyba­fűzött haján és az ablakhoz láp A rohairhosan fejlődő kisváros hétfő reggeli forgalma mosolyra kénysze­ríti: bőrpámás távolsági autóbuszok, hosszú, szépvonalú személyautók, berregő teherautók váltogatják egy­mást, s közöttük lassú bakta.tással csikorognak a városi piacra érkezők kenetlem szekerei. De. ilyen a város­ka maga is. Egész kis gyár az 5 ha­talmas fehémeműkészítő üzemük, amely három emeletével, széles ab­lakaival messze kitomyosul az ósdi kis házak közül. Az ablakiból ide- lótszik az új gimnázium, mögötte a három ponthézzal, ahol a gyár mun­kásai laknak kényelmes, két-három- szobás, komfortos lakásokban. Épí­tés zajától hangos az egész város­ka, s nincs talán egyetlen olyan ut­cája sem, ahol maiteres ládába ne ütköznék az ember. — Építünk és bontjuk a múlt ma­radványait ... — állapítja meg az asszony. Ahogy gondolataiban idieér, újra csak bezárul a kör, visszaérkezik előbbi töprengései tárgyához, a kis vöröshöz. U ónapok óta figyeli ez az alig tizenöt éves, rendetlen ruhá­jú, elhanyagolt ipari tanulólányt, az­óta, amióta az üzembe tette a lábát Kétségbeejtő látvány ez a fiatal, in­duló ember, aki olyan magános, olyan egyedüli, mint. a pusztai fa. A DISZ-titkár azt mondja, hogy felelőtlen 'kis alak, akit közösségi munkába nem lehet bevonni; néma, mint a hal. legfeljebb megvonja a vállát és gúnyosan mosolyog vagy dühösen mondja; — Hagyj békén! A párttitkár is, 6 is többizbem be­hívatták magukhoz, de azonkívül, hogy árva és a nagynénje neveli, egyebet nem tudtak meg tőle. Bár az utóbbi időiben észrevette, ’hogy őt a kislány ikamaszos, rajongó te­kintettel kíséri, boldog, ha megszó­lítja, de kérdéseire csak szűkszavú, alig hallható igennel-nemmel felel. Betegesen fél mindenkitől, senkivel sem tud összemelegedni. Ennek el­lenére mindenki úgy találja, hogy értékes gyerek, oktatói dicsérik ér- telmességéért. szorgalmáért. — Vajon, milyen álmai, vágyai, gondolatai lehetnek? — tűnődik az asszony, miközben égő váddal gon­dol arra, aki ebből a gyerekből ilyen emberkét nyomorított. S ami a vállalatvezetőt legjobban felháborítja, az a gondolat, hogy olyan ez a kislány, mint a múlt kí­sérlete. Olyan, amilyen sok volt az ő gyermekikorában, húsz esztendő­vel ezelőtt, ,s amilyennek ma már nem szabad lennie, ök is iíyen el­hanyagoltak, elvadultak voltak. A borzalmas nyomor, a kilátástalan élet, a felnőttek komiszsága őket ta- nttttia így korai magénosságra. gya­nakvásra, félelemre mindannel, min- decrlksivel szemben. Őket, akik család nélkül, társtaílanul éltek, szívesség­kenyeret ettek. Százszorosán fájdal­mas látvány ez neki, aki ebben a korban, maga is hasonló volt, 'aki most vezető állású kommunista, s amellett anya. Őt többszörösen ter­heli a felelősség ennek az embernek a jövőjéért, életéért Tudja, hogy itt csak tettekkel és a legmesszebbmenő áldozatkészséggel segíthet. Ennek a gyereknek nevelésit, családot, ott­hont kell adni, hogy' bízó, egészsé­ges, szocialista embert faragjanak belőle. ]¥/X ár beszélt az urával, aki a vá- nosá tanácsnál dolgozik, s aki eleinte viszolyogva fogadta a hírt, hogy idegen kerüljön a házba; — Vannak még ilyenek ... nem lehet mindennel egyszerre leszámol­ni —. • vitatkozott. Ez társadalmi probléma, majd megoldják ... Sem­mit sem jelent, ha egy valakin se­gítesz ... — Kik oldják meg? — kérdezte az asszony. — Hát... a társadalom... — mondta bizonytalanul az ura. Az asszony azonban élesen szem­befordult vele: — Valóban vannak még olyanok, akik kijátsszák törvényeinket, s kü­lönféle kapcsolatok ürügye alatt ki­használják ezeket a tehetetleneket. Vannak még olyanok, akik az isko­lai neveléssel élesen szembefordít­ják. az otthoni nevelést, hogy elva­dult, sehova se tartozó embereket nyomorítsanak. De ki a társadalom? Valami homályba burkolt jótékony szellem, amely betekinthet minden zárt ablakon és lecsaphat minden jogta’anságra? Vagy pedig mi, kö­zülünk akármelyik, aki ha észrevesz ilyet, megakadályozza? Igen, vannak még ilyenek, mint ez a kislány, de mi többen vagyunk! Ezek ha kike­rülnek az életbe, e’őbb-utóbb talál­koznak olyan elvtárssal, aki a he­lyükre segíti őket. Én ezzel találkoz­tam, nekem ezen a gyéreiken kell segíteni! A hosszú vita végül az asszony győzelmével ért véget: — Mi .nyolcán voltunk testvérek —• mondta beteegyezően az ura — és szüléinkkel együtt egy szobában nyomorogtunk, most négyen talán el­férünk ebben a , kétszoba-hallos- ban... Negyedik általános iskolai tanuló kisfia pedig izgalommal várta a nő­vérkét. Az asszony már hetekkel ezelőtt eldöntötte, hogy a kislányt magához veszi, de amíg közelebbi kapcsolat­ba nem kerül vele, nem akart ez­zel az ajánlattal elébe alku. A mostani események azonban nem hagytak ’ időt a további vára- kozásra. Ma reggel üzennie kellett' a kislány nagynónjének, hogy jöj­jön 'be, beszélni akar vele. Bár ma­ga alaposan utána járt a gyerek családjának, de még tisztábban akart látni ahhoz, hegy ezt a döntő lépést megtegye. A múlt két végén ugyanis eltűnt egy férfiing az üzem­ből, s rajta kezdve mindenki a kis vörösre gyanakszik. Itt, ahol főleg nők' dolgoznak, mindenki rendezett körülmények között él, ilyen eset évek óta nem fordult elő. ondólataiiban kopogtatás za- varja meg Nagydarab, jó’öl­tözött, erősen festett, de ápolatlan, rendetlen külsejű, ötven körüli nő lép be: — Szabadság, asszonytárs! — kö­szön bizonytalanul. *—> Nem tudom, jó helyen járok-e? Én vagyok Szé­kely Piroska nevelőanyja .,. — Igen — válaszol a vállalatve­zető — üljön le ... — Csak nincs vele valami baj? — lihegi izgatottan —, hogy hivatni tetszett? —i Nem, baj nincs vele... —. vá­laszol vontatottan az asszony — de különös kislány a maga nevelt lá­nya. Szeretném jobban megismer­ni .. _ Úgy gondolom, maga .segít­hetne ebben... Az asszony lemondóan legyint: — Nem lehet azit kiismerni ... — Mégis — néz a szemébe a vál­lalatvezető — maga nevelte, maga ismeri legjobban ... Hogyan, mikor került magához? — Több mint tíz esztendeje kín­lódom ezzel a lelketlen, hálátlan te­remtéssel! Jaj, ha tetszene tudni, mit vesződtem vele — csapja össze kezét és rémült kétségbeeséssel néz a másik arcába A vállalatvezető látja, amint gyászkeretes körmű, húsos ujjaiba belevágnak az aranygyűrűk, olcsó, magykövű, közönséges portékák. Un­dor fogja el, de kérdően tekint a sápítozó nő arcába, aki boldogan, 'hogy beszélhet, szaporán kezdi el: ¥# iai^ árus vagyok, asszonytár- sam... kofa ... Azok voltak szüleim is. Éjt nappallá téve dolgoz­tunk, hogy öcsémet, ennek a lány­nak az apját, taníttassuk. Tanítót neveltünk belőle ... Elesett a fron­ton — isten nyugosztalja — nagyon hálátlan teremtés volt. Amint állás­hoz jutott, otthagyott minket, és el­vett egy közönséges munkásnőt... Kérdem én. — kiáltja felháborodot­tan —- hát én nem férjhezmehettem volna? De tudtam, mi illik! Akárki­hez nem mentem, inkább lány ma­radtam! Dehát ő — legyint leki­csinylőén — megtette E'vette azt a szövőnőt, vagy micsodát... Ilyen kese-vörös volt az is, mint ez a lány ... Nem hiába mondják kérem, hogy vörös kutya, vörös ló, vörös ember egy se jó... de szenfógaz! Az a nyomorult egyebet se csinált, csak napszámra a papírt firkálta: — Hej, ha én tanulhattam volna — mondogatta mindig — én tervez­tem volna a 'legszebb kelmemintá­kat Magyarországon... Az asszony szuszog, liheg, s amint a vállalatvezető érdeklődő arcába néz, kényelmesen elterpeszkedik, az íróasztalra könyököl, és 'lelkendezve folytatja: — Ahogy elment az ura, az asz­szony pár hónap múlva tüdőgyulla­dást (kapott. Ki se gyógyult, ettől kezdve vért köpött Persze, nyomor- gott az élhetetlen. Tetszik tudni, az inflációban nekem jól ment... a cserevilágban... — teszi hozzá só­várogva _ akkor azt mondtam, hogy • az öcsém csábítójának nem adok egy falatot sem, de a lányát magamhoz veszem, — Hát nem adta — lihegi még az évek távolságából is gyűlö­lettel. — Inkább elpazarolt mindent, még az ágyravalóját ás, úgy feküdt. az ágyban huzat nélkül... Nem is ólt sokáig, elpusztult abban az év­ben, amikor a lány betöltötte a ne­gyedik esztendőt. \ nő felemeli hangját és szinte rikácsolva gyűlölködik: — Enni nem volt nekik, de a gyereknek két láda játéka volt, amikor hozzám került! Festéke, szí­nesceruzája, papírkifestő je ... Az^ a bolond a legjobb ruháit szabdalta te'., ebbé: csinált mindenféle kia állatot a lányának 'karácsonyra. Na, én aztán elintéztem. — Szegény lány vagy, árva... — mondtam neki, hiszen egy ötödik esz­tendejében lévő .gyerek már megérti .— én tartalak el, játék helyett in­kább azon járjon az eszed, hogy meg- szo'gálj a tartásodért. Akárhova ko­rú’ sz, ingyen senki sem fog már tar­tani! —■ Hogy a lány dolgozni tud, ne­kem köszönheti — dicsekszik az asz- szony. — En már hat esztendős/ko­rában rászoktattam a takarításra^ mosogatásra. — Szegény is vagy, csúf is vagy — mondogattam neki. — Egyedül vagy, mint az ujjam, az Is­tenen kívül csak a kéj- kezedre szá­míthatsz. Mát tudem en, mikor hu­nyom le a szemem, akkor aztán akár- hová kerülsz, szíjat hasítanak a há­tadból, ha nem tudsz dolgozni. In­kább nálam tanuld meg! A vállalatvezető szédülten nézi- * az asszonyt, akinek vonásai csszekeverődnek azzal, aki az ő éle­tének megrontója, gyerekkorának re­me volt. Arcát vérbu'k’ém festi pi­rosra, keze ökölbe szorul és majdnem durván szól az elnémult, rémülten figyelőre: — Folytassa! A nő megszeppenteni vádaskodik: — Egy darabig nem ütöttem, ne mondják, hogy verem az árvát, még­is feljelentettek miatta az árvaszék­nél a jószomszédok. Egyiktől se ka­pott egy fillér árát se, de azért mind­nek azon járt az esze, hogyan lazítsa ellenem. Azt mondták, hogy nem adok neki enni. Hát mi mással bün­tethettem volna? Meg aztán anyjától örökölte azt a firkálási léhaságot la. Vagy harmadik elemista lehetett, amikor azt mondtam neki: — Te vörös! Ha űrká’áson kap­lak, hát javítóba küldetek!... Erre, mint egy kis hárpia, nekem ugrott: — Soha nem enged a gyereketekéi játszani — vádolt —, ha elvégzem a munkám, akkor sem! A gyerekek hallották, hogy maga vörös kutyának hív, azóta csúfo'nak az Iskolában! Pe­dig a tanító bácsi azt mondta, hogy nem is vagyok vörös, csak szőke.. a

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents