Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-04 / 285. szám

Vasárnap, 1955, december 4.

snwflrvi vpM

5

MOLNÁR JÓZSEF VERSEI:

Vigyázz a szóra!

Ú) KÖNYVEKRŐL ~ RÖVIDEN

Hazádnak rendületlenül

— A Magyar Költészet Gyö (Ifjúsági kö

A történelem századokon ált úgy szabta meg költészetünk irányát, hogy annak vezérlő eszméje a forradalmi hazaszeretet legyen. E vezér- eszmének engedelmeskedve énekelt a szabadságról és hazájáról négy évszázad magyar költőinek java. Örök. szép műveikből válogatva készült a Magyar Költészet Gyöngyszemei sorozatban a Hazádnak rendületlenül című ‘gyűjtemény.

Ez a 'tartalmas antológia időrendben mutatja be hazafias költészetünket s a benne tükröződő törté- ne’met, kezdve a török időiktől napjainkig. A gyűjtemény elején olvashatjuk a hazája romlásán kesergő költő, Bornemisza Péter sorait: «•Vájjon s mikor leszön a jó Budában lakásom«. Versek sorakoznak utána Balassitól, Zrínyitől, majd a kuniékor szegénylegényétől. Hazájuk rendületlen szeretetét sugározza felénk Martinovicsék, a reformkor, a szabadságharc, Bach korszak s' a századforduló idejéből Batsányi, Csokonai, Kölcsey, Vörösmarty, PeVas István a klasszikus ókor poétáitól a modern költőkig »hét tenger ■énekéi« szólaltatja meg kötetében és végigvezeti az olvasót a világirodalom korszakain. Chaucer, Villon, Spencer, Shakespeare, Moliére, Racine, Burns, Chénier, Goethe, Schiller, Keats, Heine, Puskin Brovning, Lermontov, Whitman,

ngyszemei sorozat — nyvkiadó)

tőfi, Arany, Ady és sok más költőnk mindem sora. Roppant erőfeszítésekkel végigküzdött idők örök eszméje a haza és emberiség, a ha'adás és a szabadság elevenedik meg minden műben és felcsendül a bizakodás:

Bús koldusok Magyarországa,

Ma se hitünk, se kenyerünk,

Holnap már minden a miénk lesz, Hogyha akarunk és merünk. (Ady).

A gyűjtemény utolsó versei már arról a korról beszélnek, amikor mint mindannyiunk — költőink előtt 's új távlatok nyílnak — de vezér- eszméjük maradt a régi, a forradalmi hazafiság. Amikor — Illyés Gyula szavaival — leomlanak

bálványok, trónok, égi-földi szentek, de nem amit a munka megteremtett.

A hazaszeretet és a szabadság eszméje, mely végighalad az egész magyar költészeten, a legszebb magyar t-ölteményekból tükröződik felénk a Hazádnak rendületlenül gyűjteményéből.

Nyekraszov, Jammes, Gorkij, Rilke Valéry, Apollinaire klasszikussá váV művei mellett helyet kapnak a kötetben a szovjet költők és a népi demokráciák legjobb poétái. Vas Jstván harmonikus, finom és meresz megoldásaiban sem hivalkodó fordításaiban.

Vigyázz a szóra szertelen ne ontsd a drága új igét, ne űzzék dörgő nagy-szavak az ember alkotó hitét!

f »

Szántó a földre nem »cipel« görögtűzet, se jelszavat* s kurjant-e az, ki útra küld szikrát suhintó tüz-vasat?

Am, ha az illat száll omló ' meleg barázdák véginél, szikrát suhintó tűz-folyó szabott medrében célhoz ér;

s az ember szívben jólesőn elvégzett munka ünnepel: akker* te mond el széo dalod, amelybe’ néped énekel .. .

Mélység előtt, ne trombitálj ugró nagy ! edvet részeoen, mindenki látta gyér-mezőn:

»A dús kalász, lám itt terem!«

Tervezz izmos hidat, ha kell, amely a mélyen átível, a gyér mezen vetésre ints, és hints magot, amely kikel!

Vigyázz a szóra, szívtelen ne ontsd a drága új igét, ne űzzék többé nany-szavak az ember alkotó hitét!

Nem jött már egy sem ...

Mesébe illő helyre csaltak enrészni, egyszer cimborák. Füttyentve, vígat — fOrrén mentem erdőn, mezőn, s a dombon át...

Füttyentve, vigan-fürgén mentem, nem úgy a hívó lelkesek; erdőnél ült le egyik sírva:

»Félek, tovább én nem megyek!«

Aztán a széles nagy mezőben virág marasztalt el komát; mesébe illő helyre vélem nem jött már egyse: dombon át...

(Nem Jött, s mily furcsa lelkesltnj a messzi-szépért másokat: azoknak, kik az »ölbe vár fák« harcolva nem: az »álmokat«.)

Vas István: HÉT TENGER ÉNEKE

(Versfor ditások)

Vj Magyar Könyvkiadó

Igaz Mária, Morvay Péter, Simon Józsefné:

NÉPÜNK HAGYOMÁNYAIBÓL

(Művelt

A kötet fő célja a néprajznak, mint olvasmánynak népszerűsítése, továbbá a társadalmi néprajzi gyűjtés eredményének a helyes néprajzi gyűjtés módszereinek ismertetése.

A könyviben közölt 22 néprajzi leírás felöleli a gazdasági néprajz és fo’kter minden területéit: újabb gyűjtési népszokásokat, népdalokat, meseket a paraszt- és munkáséletről szóló monografikus írásokat találhat benne az olvasó. A szerkesztők a társadalmi néprajzi gyűjtők legjobb munkáitól válogatták össze az anyaNép)

got. Táiétóztetó je’.tegű magvar néprajzi bibliográfia, 60 illusztráció és 14 kottamallléklet egészíti ki a könyvet.

— Újabb 250 kötetes könyvtár létesült Edde községben a DISZ-fia- talok kérésére. Ugyancsak könyvtárat kapott a répáspusztai Első ötéves Terv TSZ is. A termelőszövetkezeti könyvtár megyénk 225. népkönyvtára.

FLÖRIS JÓZSEF VERSEI:

Erkölcsi dolgozó?

»Elég az, ha pár napot dolgozok.« Neve kell’ legyen, minden gyereknek. S az álnok szavak tovább peregtek: »én egy erkölcsi dolgozó vagyok.«

Ml a csoda! Forog a világ velem! Rosszul vette e szót a nyelvére. Erkölcs. 3 munks édes testvér©, s ki azzal visszaél, az erkölcstelen!

Az élet szelleme...

A töke azt mondja »nem« és a józanész »igen«-t bólogat. Uraim! — dőre erőlködés az, hogy nyugaton keljen a nap:

Télre tavasz jő s az újabb télből, ismét csak tavasz ered. Felenged a föld fagya holnap s az Élet győz a halál felett!

A KÖZÖNSÉG NEVÉBEN

KEDVES SOMOGYI NÉPLAP!

úgy kell nekem, hogy már megint beugrottam a hirdetett esztraa műsor nak, engedtem a Nagy Név csábításának és leszurkolva a kémény 16 for intoKat, betértem színházunkba kedden este.

E bevezető sorok után joggal fárthatsz hosszú lére eresztett szóözöntől. Ellenkezőjét' sajnos, nem ígérhetem, ment a mél- totCiamkodás szárnyakat ad gondolataimnak és ékesszólóvá tesz. Kérésem tehát az, hámozzátok ki soraimból az igazságot, vonjátok le a tanulságot, és szokott erélyes tettrekészségtekkel hassatok oda, hogy a vidéki városok, de főleg a mi Kaposvárunk ne legyen a budapesti művészek és műsenrendezőség szeszélyének áldozata.

Nos, hogy a 'tárgyra férjek, a 2?, majd 29-re hirdetett Svéd— Zentai—Keleti műsoros-estre jegyemet a lehető leghamarabb biztosítottam és boldogan készülődtem agy igen szépnek ígérkező színházi estre. Az előadás napján a Néplapot olvasva, kissé elcsüggedtem, mert itt az állott, hogy Vajda Albert helyett egy számunkra ismeretien konferanszié érkezik, Keleti íjászló helyett Halmai Imire jön. Este a színházba nyár,galva, fázó füleimet megütötte a vészhír, hogy a nagy Svéd Sándor az előadást demcindtia. Püff neki! 16 Ft és egy fél éjszaka éúszott — gondoltam magamban. Aztán homályosan felvetődött bennem egy szerény kérdés, hogy vajon mi is maradt meg az eredeti műsorból?

Hát a divatbemutató — az maradt. Ezt az első pillantásra megállapíthatta mindenki, akinek szeme a nézőtérre húzódó dobogóba ütközött (volt, akinek a lába ütközött bele). Ez a dobogó viszont eredeti rendeltetésén kívül testedzésül is szoligáit. Akiknek u. i. a földszint első sorainak első székeire szólt a jegyük, ha azt el akarták foglalni, először könnyedén körül kellett szaladniuk az egész színházat, hogy helyükre végre lerogyhassanak. A gátfutást kedvelők a széktámlékon szökdeJhettek keresztük u. i. a dobogót úgy helyezték e\ hogy az első sorokba középről bejutni nem lehetett Ez aztán é’énk derültséget keltett az olcsóbb jegyek birtokosai között, aíkfk természetesen nyugodtan, kényelmesen és egyszerűen letelepedhettek helyükre.

N->, és aztán jöttek véghebetten sorokban a mode’fek. Majdnem égy teljes órán át jöttek. A nézők ezzel szemben inkább már mentek vona... Kedves Néplap, ne érts fere, én igenis tisztában vagyok annak fontosságával, hogy szocialista iparunk termékeit minél szélesebb körökben népszerűsítem kél. és hogy erre kenesikede1- müinik hivatott, de a körülöttem tengerként morajló felháborodástól a# szűrtem lé. ho®v egy esztrád műsort nem szükséges hosszú divatbemutatóval tarkítani, jobban mondva terhelni, és ezzel az előadást egy órával kite!mi. A színház közönsége dolgozókból áll, akiknek nem mindegy, hogy egy órával későbben térhetnék nyugovóra, egy valljuk be, sokak számára közömbös »műsorszám« miatt. Bőségesen e’egendő lett volna erre a 20 perces szünet, (Eredetileg is így hirdették.)

Ez is elmúlt azonban, és elkezdődött a műsor a Csiky Gergely Színház művészeinek felléptével. Ez az egész első »félidőt« kitöltötte. Az eVő részben tehát 'budapesti művészt a konferanszién kívül nem is láttunk. (Arról nem is beszélek, hogy egyik-másik énekes, valamint a zenekar képességei nem érték el azt a nívót, amit növekvő kuttúrieényeink ma már joggal megkövetelnek.)

Szünet utáni, tehát a második félidőben, ami valóban kitűnő vo't, egészen röviden ízelítőt kaptunk a budapesti vendégművészek nagyszerű képességeftóL Itt végre kiderült, hogy Svéd Sándor helyett Bilicsi Tivadar lép színre, aki igen kiváló művész, de feltehető, hogy aki Svéd bársonyos baritonjára volt elkészülve és nevének vonzóereje miatt váltotta meg jegyét, kissé keserű szájízzel hallgatta kupiéit _

T mét csalódtunk tehát mi, kaposváriak, mert hogy már végre be-7árkán soraimat és összegezzem mondanivalómat: a divatbemutatót megtarthatták volna egy olyan műsoros-est keretében, ahol 'kirzáró’ag kaposvári művészek lépnek fel és — o’csóbb helyárak- kaf. Ha pedig vendégművészek előadását hirdetik — felemelt he’y- áiraiVkai! — ne vezessék fé’ne a közönséget azzal, hogy csak rövid, pár műsorszámhan és csak a tote időben léptetik színre őket! T. Zs.

Kapitalista csökevények

Emberek, ha leülnénk egymással szemben egy elképzelt nagy-nagy •asztalhoz, sok kellemetlen igazságot mondhatnánk egymásnak egymásról, önmagunkról. De hasznos lenne.

Taszte'etremé'litómak tartam azt az Érój törekvést — de aztán hamisnak ás —, hogy olyan emberek portréját rajzolja meg, akik mentesek az e'ö- íté’etektői és mrindalttét, ami így ■vagy úgy, akarva nem akarva bennünk maradt a mú’/tibófli, s még annak a legkisebb tényétől is, amely annyira jellemző a 'kispolgári genMennyi ilyen gonoszul szívós, nehezen kiirtható vadhajtásról beszélhetnénk ! De most csak e^vet vegvünk_

a

z emberi rosszindulattól, kicsim ves- séelből. önzésből, kenyéririgységből összetevődő maradványát a múltnak, amit a közhasználatban kapitalista csökevénvnek neveznek.

FnveseiWiok rozven megromlott az emlékezőtehetségük, amikor arról beszeljek. hogy ez a »bete.pisag« egészen újkeletű. A kapitalista csöke- vény nem úikeietű betegség. hanoim régi, s szerencsére nálunk elhaLóban van. Mit is ír Gorkij? »A gyakorlati életben a jólétért való mindennapi kedvetlen küzdelemben az egyén mindinkább eldurvul és elvadul mind embertelenebbé rrálik. De a kapitalista társadalomban feltétlenül szükség van az ilyen vadállatokra a meoszentelt és áldott magántulajdon védelmére...«

Nem is kellene megerőltetni nagyon emlékezőtehetségüket a feledékenyeknek, hogy feV'déződiék bennük ezer és ezer múltbeli pé’dán kérésziül, talán a maguk é’etéből vett példákon keresztül is az az Íratlan törvény: »Eltaposok másokat, nehogy engem tapossanak el« Az áTiástatan- ság-tól, a kenyénnélküláségtől való

doskodásra. Embereket, emberek gondolkodását meg lehet változtatni — erre tizenegy esztendő ad bizonyítékot —, de azért még most. évek kemény emtórtfonmáló, jeilemfaragó munkája után is kiütközik némelyik emlbenből ilyen vagy olyan formában a múlt. Vadhajtások ezek egy szépen növekvő, erős törzsű fán. A vadhajtások egyikét, másikát gyógyító késsel lemetszhetjük, nyomuk som marad — de a gonoszul szívósakat nehezebb kürtani, de leihet és kell isi.

félelem táp1 tállá ezt a rákfenét »Ösztönös félelem igazgat bennünket« —• írta József Attila, s kS nem féltette a munkapadot vagy az íróasztalt — még ha igen kis darab kenyerei is jelentett? Ez a tételem tó sokakat ösztönzött arra, hogy szafőcskod,iának lelkiismeretűkkel, tóráinkkal, beosztottaikkal — csupán a vé’t na- igyobb érvényesü’ésért. A törvényt, a kiimé1at'1©n harc, a ‘gyengébbek el- teíDOsásárak törvén vét a burzsoázia szorgalmasan plántádba a dolgozókba.

Nehéz, de el lehet törö’tra a mű’t- hóft "'ffragadt kispolgári ént. Itt-obt fe’üti még a fejét, s ha gyengül és elha’éhan van i= — nőm szabad lebecsülni veszélyességét. Ma is találkozunk errftóirekW akik közül e<rves*-k az állásukat féltik, vagy a magasabb beosztást irígyk'k értelmesebb, jobbam dolgozó társuktól. Kenyéririigy- ség — de miért?

TALPNYALÄS

Néha furcsa esetek derülnek ki. Egyik á’liami szervünk vezetőbeosztásbein tevő emberének annyira fejébe szállt a dr'csősség. hogy nem tűnte meg maga körül azokat, akik bfráiLnt

merték munkáját. Ilyen vagy olyan indokkal, néha kcho’it vádiakkal is egymástuám cseré'ite iki a körötte do' gozókat, hogy helyettük oarátjait vetesse feL Olyan barátokat, akik máshoz sem értettek, mint a hibák elkendőzéséhez. »Talpnyaffók és talp- nyailaitók« — méltóbb jelzőt nem ’s tehet e társaságra talá’ná «— így is nevezték el őket. A vezető és barátai között létrejött az a »kapeso’at«, amit csak klikknek lehet mondani. Sógor, koma és barát, meg a »jó ösz- szek ötlet és« révén hamarosan jöblj állásba jutottak, s a klikk úgy érezte. batefima teljében van, amikor mégis akadt 'beosztott, aki szót emelt néhány furcsa doteg miatt. A párthoz fordult, segítsen, vizsgálja meg a furcsaságokat. Nosza, azonnal megindult a rágalcmhadjárat, az adat- iTyű.ités a vakmerő eVen, s amikor bosszú harcok után a bírálót e’bocsá- tották állásától — már-már' úgv festett. ez esetben győzött a fondorlat és a »fúrás« az igazság és iom« kritika fölött. Pedig az ügy még nem feleződött tó, s nem a véletlenein múlt, hogy végre naovrlágma karü’tek a visszaé’ések, a vezető és barátoktól álló Ikrikk v’selt dcPigai — s hogv hamarosan megtörténik az — igazságszolgáltatás.

Lém, nem is olyan veszélytelen ez a »hetesség«. Pedig még furcsább dolgokat is szül az emberi hiúság, a megsértett önérzet, a kicsinyesség.

HTÜSÄG

Egyik intézményünk gazdasági beosztottját vezetője a legérzékenyebb pontján, a hiúságán sértette meg. Sokkal kellemetlenebb vo’t aztán, hogy néha kemény véleményt is kapott munkájáról. A megsértett jel- 1om más orvosi’ásf nem találva — mint aki az események ismerője — •kitálalta a vezetőségről, hogy csalnak, sikkasztanak. E vé’eményt aztán fűnék-fámak hangoztatta s eljuttatta a hivatalos szervekhez is. Lám,

mire képes a megsértett ember. Ha hiúságát nem bántják, történhet bármilyen mulasztás körötte, szemet húny, de ha megsértik, azt is kíta- ’ állja, ami talán meg sem történt. A szenzációéheseknek más se kellett, két nap mú’va már horribilis összegű sikkasztásról, hihetetlenül nagy korrupcióról beszéltek — s hogyan, s máért, nem tudni — de a lavina elindítója, megrettenve, egyszer csak visszavonta állításait, s a feketére mázolt vezetőséget ő maga próbálta tisztára mosni. Igen ám, de az állításokat igazolni kell, s most már nem a rágalom vagy a védekezés, hanem a tények igazolnak vagy tisztáznak.

RÁGALMAZÁS

De az sem vészé1 yte’enebb. amikor az emberi rosszindulat »politizál« is a cél érdekében. Egyik szociális intézmény volt vezetőnőjéről érdeklődtünk a napokban. — Hajh — legyintettek —, az már rég nincs nálunk ;

Még mennyi esetet mondhatnánk — kisebbeket, nagyobbakat. Arta- matLanabbakaf, s igen veszélyeseket. Mi hét az oka, hogy néha annyi ostoba pletyka, koholt vád özöne árad egy-egy emberre? A legtöbbször személyes sérelem. Siri.gvség, emberi kicsinyesség, rosszindulat, az intrika okozója. Kenyér'rigység, eey magasabb állásba való bejutás vagya, ez. ami a névtelen levetek, itt-ott elejtett rágalmazó kije’entesek mögött rejtik A hibákat őszintén fe’táró, jogos kritika távol áll ezektől, az emtó rektől, néha azonban a kritika lep© mögé bújnak. S mennyi embert beszennyeznének, ©’buktatnának — ahogy már sok esetiben tenné akarták. S néha nem is anny'ra a rosszindulat, mint a meggondotatlan locsogás, a hallott hír megtoldása indít el egy-egy régalomlaviinát.

komoly politikai háttere volt az ő ’©váltásának — súgták meg jó’érte- sült fontoskodással. — Politikailag megbízhatatlan volt.

Politikailag megbízhatatlan — milyen fetelőtlenül dobálóznak néhá- nyan ezzel a kifejezéssel, amikor emberekről van szó, akiket rágalmazni akarnék Ahogy kiderült, a vezetőnőt nem teváltották, hanem ell}©lyez~ ték. Már akkor igyekeztek násütmi, hogy politikailag megbízhatatlan, de hát ki adna helyt olyan ostoba indokolásnak, miszerint a vezetőnő »polfitfikai bűne« az, hogy első vőlegénye — 1947-iben — valamikor ieven- teofctafó volt. A vezetőnő azóta már asszony, s nem a vö’t leventeoktaló felesége. S bizony, ha akkor nem néz alaposabban a szakácsnő és a 'beszerző körmére — ma is a legjobbat állítanák róla. Eszükbe se járna vőlegénye után kutatni De még most is küldözgetők új munkahelye vezetöi- ip.ek a leveleket, szórják a rágalmakat —, ame’yrek csak egy magva van: a volt leventeoktató vőlegény.

Bízná az emberekben. Ez a bizalom az, amivel a tisztámlátó emberek és a pórt nyesegeti az emberi jeliem e múltból ittmaradt néha kibukkanó vadhajtásait. A hibákat mindig meg 'kell mondani, a visszaéléseket tel kell tárni. De. miért van szükség alaptalan rágalmak terjesztésére, arra, hogy apró kis fére’mafctől, irigységtől ösztönözve embertársainkat hefeketítsük?

Vadhajtások ezek, némelyiket könnyűszerrel lenyesegetjük; jó szóval, a jellem formálásval; vannak azonban olyanok, amelyeket könyörtelenül 'ki kell szakítanunk, »hogy jobbá tegyük a világot, amelyben élünk.«

Nagy Tamás.

Vadhajtások

Nyessük le a vadhajtásokat