Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)
1955-12-31 / 308. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Gyorslista a Harmadik Békekölcsön ötödik sorsolásáról Egy módszertani foglalkozás tapasztalatai Egészheti rádióműsor A MAGYAR DO LG ŐZÖK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 308. szám. AHA 50 PILLÉK Szombat, 1955. december 31. i terem- Je t. Pedig vezető- % XT r.ac 't* 0 DISZ-tagösszeírás néhány tapasztalata a barcsi járásban Járásunk DISZ-szervezeteinek tagjai a legnagyobb örömmel vették tu- 1 dcmásiul, ho.gy 1956-faain új tagsági fii könyvet bocsát ki a DISZ Központi Vezetősége. De mielőtt DlSZ-'tag- $ jaiink az új könyveik birtokosai lesz- J\j nek, végre keiül’ hajtania münden szer- -U vezetnek az összeírás nagy munka- Je ját. Ezzel egyidejűleg állandó kap- JjJ csolatot kell tartani a szervezeten •% kívül állókkal. Az összeírás ideje alatt el1 kell jutni valamennyi DISZ- t); fiatalhoz és szervezeter.kívülihez egy- aránt. .ÍJ Rendszeres felvilágosító munkára *)! van szükség, meg kell hívni vala- M mennyi fiatalt a taggyűlésekre, is- mertetíná keld a szervezet életét, cél- JJ> kitűzéseit az 1956-os évre. A iiegna- él gyobb hiba járásunkban is az. hegy alapszervezeti titkáraink nem terem- *!• tették meg az aktívahálózatot, DISZ-tagjaink segítenének a ségnek ebben a munkában. Kevés ,. azoiknak az alapszervezetekneik a K száma, ahol az összeírást aktívákra J ( bízták volna. A titkár egy személy- Ju ben képtelen ennek a nagy és fele- K lősségteljes munkának az elvégzésé- él re, s ebből adódik, hogy a tagokkal «ft való kapcsolat is megszűnik, vagy éppen a tagokkal való beszélgetés nélkül írják össze adataikat. De hol marad akkor az új tagok felvétele? Hogyan akarják taglétszámukat növelni azok a szervezetek, amelyek nem törődnék nagyobb gonddal az összeírással? Régi tapasztalat járásunkban is, hogv a szervezeten kívül állókat nem tudják bevonni a szervezetbe, ha nem tartják a kapcsolatot a DlSZ-tagofckal. Éppen ezért van nagy jelentősége a tagok és kívülállók szoros kapcsolatának. Alapszervezete*<nk vezetőségei és tagjai példát vehetnek a pétenhidai DISZ-szervezet vezetőségétől, ők az összeírólapon már 10 fiatallal számolnak többet. De példát vehetnék a babócsai szervezetről is, ahol az összeírok: Papp Margit, Vukmann Mária, Babács Gizella fáradságot nem ismerve végzik munkájukat. Ennék eredménye, hogy jóval több fiatalt számol jövőre a szervezet. Vincze Imre Akik még az óévben léptek az új út ra Új tss alakul a fonyótli járásban Újév küszöbén így áll a begyűjtés A Mernyei Gépállomás szerelői jól őrködnek a gépek „egészségén“ Két nappal ezelőtt kisszámú küldöttség kereste fel hivatalában Jani János elvtársat, a Fonyódi Járási Tanács mezőgazda- sági osztályvezetőjét. A küldöttség hamarosan a tárgyra tért. Egyikük gondosan kisimította a zsebből előhúzott papírlapot, melyen az állt, hogy a hét elején a Somogyvámoshoz tartozó Gilla-pusztán 10 család, 150 hold földdel tsz-előkészítő bizottságot alakított, és kérik a járási tanácsot, hogy segítsen az alakuló ülés előkészítésében. Jani elvtárs most hallott először arról, hogy új tsz szerveződik a kis pusztán, örömmel ültette hát le vendégeit, akik sorra elmondták, hogyan jutottak el a döntő elhatározásig. Francz János 4 holdas, Stadinger János, Gaisz János, Prabai Imre, Babodi Imre, Sárközi József, Latz Konrád, Pintér Mihály egymás szájából kapkodták a szót: hogy ők már régóta figyelik a somogyvámosi tsz munkáját, úgy látták, eredményesebb a gazdálkodás, ha közösen végzik. De nem ez volt az egyedüli, ami az új életre sarkallta őket. Tamás Lajos, a gár- donypusztai Béke őre TSZ könyvelője fáradhatatlanul magyarázta a közös gazdálkodás szükségszerűségét, no meg előnyeit sem rejtette véka alá. Mindez mostanra megérett bennük, kérik, hogy még ebben az évben megalakíthassák tsz-üket. Köszöntjük a gillapusztai bátor kezdeményezőket, sok sikert kívánunk munkájukhoz! Akiket szívesen vár haza a toponári Békegalainb tagsága egy emberre a tsz-ben. A legutóbb azonban közgyűlési határozatot hoztak, hogy minden családtagot be kell vonni a szövetkezet munkájába. így. sikerült elérniük, hogy 13 családtag állt a közösbe. Van azonban még néhány olyan családtag, aki nem ment haza a tsz- be, bár szíves szóval hívták őket. Csérti Máriát, aki Kaposvárott dolgozik, könyvelőnek hívják haza, mert tudják, hogy Csenti elvtársnő jói ellátná a tsz könyvelését. De igen várják haza a szövetkezetbe Hódi Istvánt is, aki jelenleg a kaposvári nagymalmi jegeséknél dolgozóik. Ezek az elvtársak jói megtalálhatják számításukat odahaza a tsz-ben is, amire az egyre erősödő közös gazdaság a biztosíték. Gondolják meg a dolgot: szívesen várja őket a tsz tagsága. . f' K Egy nap választ el bennünket az '(I új esztendőtől. A jövő héten már új feladatok, új tervek teljesítése áll előttünk. De vajon a régit hogyan teljesítettük? Vegyük csak a beadást. lí A fenyödi, siófoki, tahi és kaposvári p járás dolgozó parasztjainak, tanácsi j és begyűjtési funkcionáriusainak nem keli szégyenkezniük, felemelt fővel Jj nézhetnek szembe az 1956-os esztenr \{[ dővei, elmondhatják, hogy megtet- 'jt ték a magukét. .)• No és a csurgói, a nagyatádi és V marcali járás? Hát bizony itt nincs Jto minden rendben, nekik már akad * szégyenkezni valójuk, annál is inkább, mert csak néhány százaiéit választja el valamenmyiüket a száztól. Igaz, nincs sok idő, de még a mai napon ás lehet segíteni valamit a bajon. Községi tanácsaink, begyűjtési megbízotitaink keressék fel’ az elmaradókat, dolgozó parasztjaink pedig — akik még az 1955. évi beadással tartoznak — mutassák meg, hogy ők sem rosszabb gazdák az állami kötelezettség teljesitésében, mint mások. Megyénk az új év küszöbén az állami kötelezettségek teljesítésében —• búzamázsa százalékra átszámítva — a következő képet mutatja: Járás: Százalék: Járási tanácselnök :: Begy. hiv. vez.: 1. fonyódi 107,66 Király Ferenc Győréi József 2. siófoki 105,04 Nagy Lajos Gajdos László 3. tabi 103,87 Tengerdi Imre Kovács István 4. kaposvári 100,93 Suil Sándor Balassa Tibor 5. barcsi 99,81 • Mátyás József Siszler István 6. marcali 95,91 Kula József h. Sifter Jenő 7. nagyatádi 95,37. Sasvári Ferenc Borbandi Ambrus 8. csurgói .93,66 Vörös Gábor Horváth György Nagy előnyökhöz jutnak azok a tsz-tagok, akik fölös kenyérgabonájukat eladják az államnak A topenári Békegalamfo TSZ-ben sokáig gondot okozott a vezetőségnek, hogy nem volt mindig megfelelő munkaerejük egy-egy sürgős munka elvégzéséhez. Tudták, hogy mi ennek az oka, csak lassan ment, míg meggyőzték a tagokat, hogy a közösbe vitt területük megműveléséihez szükség van a családtagokra is. Ugyanis számos olyan tsz-család volt. ahol csak a családfő vagy a gazda másodmagával lépett a közösbe ugyanazzal a földterülettel, amelyet — míg egyéni sorban volt — egész családja részvételével művelt. Különböző vállalatokhoz, üzemekhez ment dolgozni a család többi tagja, amikor a gazda a közösbe állt. Persze, hogy így több munka jutott egyEzen a héten a Terményfargalmi Vállalat dolgozóinak, valamint a községi tanácsoknak felvilágosító szavára újabb termelőszövetkezeti tagek adták e.l fölös kenyérgabonájukat éUsmunknak szabad áron. Megértik a termelőszövetkezeti tagok, hegy jobban járnak, ha feleslegüket nem tartogatják a kamrában vag^ a padláson, hanem eladják éllamuiníkinak jó áron, elősegítve ezzel országunk kenyérellátásának biztosítását. Azok a termelőszövetkezeti tagok, akik államunknak adjak et fölös kenyérgabonájukat, az eladott kenyérgabona mennyisége aranyában különböző építkezési anyagokat és iparcikkeket igényelhetnek, illetve kapnak megfelelő éren. A kötcsei Előre TSZ-ben Kadocsí István, aki 50 kg rozsot adott el á lamunknak, ezer darab téglára kapott utalványt. Sárközi Ferenc, a kőröshegyi Uj Élet Termelőszövetkezet tagja 12 mázsa búzát adott el és egy motorkerékpárt igényelt. Varga József, a patosfai Törekvő TSZ tagja ezer darab téglára kapott utalványt az államnak eladott 50 kg rozs után. A sávolyi Szabadság Termelőszövetkezetben Orbán Károly elvtárs etoök, aki 3 mázsa búzát adott el szabad áron áUamumkiniak, 6000 téglára kapott utalványt. A Terményforgalmi Vállalat dolgozói a községi tanácsok, de a pártszervezetek is tudatosítsák a termelőszövetkezeti tagokkal, hegy milyen előnyhöz, jut, aki felesleges kenyérgabonáját államunknak adja el. Emelték a szerződéses hizlalt bikák átvételi árát A korább; feltételek megtartásával az eddiginél nagyobb átvételi árat fizetnek az állatiorgalmi vállalatok a szerződéses hízlaCit bikák után. Az átvételi ár növelését új súlykategória .beiktatásával: tette lehetővé kermányzatunk., Az ban: átvételi árak' eszerint forintExtrém I. o. II. o. 400—450 kg-ig lil 10 9 451—500 kg-ig 12 11 10 501—550 kg-ig 13 12 11 551 kg-cn felül 14 13 12 A Mernyei Gépállomás traktorosai közül még sokan szorgos- kodnak a hozzájuk tartozó termelőszövetkezetek földjein. A traktorosok leküzdve az időjárás nehézségeit, azon igyekeznek, hogy mihamarabb felszántsanak minden talpalatnyi ‘ földet a tsz-ekben és az egyénieknél. A mostanában bőségesen lehullott csapadék feláztatta talajon nem könnyű a munka. De a jó gép segítségével a szakmájukat jól értő traktorosok felülkerekednek a nehézségeken. Ahhoz, hogy a traktorok és munkagépek egész évben üzemképesek legyenek, elengedhetetlenül fontos a gépek alapos, szakszerű kijavítása. A Mernyei Gépállomás szerelői fontos segítői1 a traktoristáknak. Ők azok, akik őrködnek a gépek „egészsége“ felett, nélkülük szinte elképzelhetetlen lenne a jó eredmény. Ferenczi Vendel elvtárs, a főgépész és az 3 irányítása alatt dolgozó műhely-j dolgozók, lakatosok becsületesen ! megállják helyüket. A december] hóra beütemezett' gépjavítási i munkálatokat mind végrehajtót- ] ták. Kijavítottak 20 cséplőgépet,! 4 aratógépet, 3 kombájnt, 7 ekét, < 12 tárcsát, 5 vetőgépet és 7 erő-! gépet. Még jobban felkészülnek aj következő évre, hiszen a gépek j jelentős részének kijavítása a kö-j vetkező hónapokra vár. Az év első napján az eddig működő négy! javítóbrigád helyett nyolc brigád! végzi majd a gépek javítását. A< gépjavítási munkálatokból legjob-1 ban kivette a részét Nagy Györgyi és brigádja, eddig 20 cséplőgép ja— | vitását végezte el. Az erőgépek! javítását úgy folytatják, hogy* azok javításra való bevonása ne| okozzon kiesést a termelőmunká-} bél. ! A NÉPNEVELŐ Tanultunk az idei hibákból“ Sókat fejlődött termelőszövetkezetünk ebben az évben. Jövedelmünlk jóval több, mint egyéni gazda • korunkban. Adósság nélkül zárjuk az 1955-ös évet. Eredményeink mégsem megnyugtatóak, ugyanis az egy munkaegységre jutó osztalék értéke csak 26 forintot tesz ki. Ennek oka az, hogy a vezetőség megengedte a munkaegységhígítást, nem a munkaegység-könyv szerint számolták el a teljesítményeket. Tanult a tagság, tanult a vezetőség az idei hibákból. Záirszámadó közgyűlésünbe- ] jövő! kön megfogadtuk, hogy ezután tartjuk a mintaai.apszabályt, a évben másképp, ésszerűbben gazdái-! kódunk. Eddig a fősúlyt a növény-j termelésre fordítottuk. Jövőre fej-} tesztjük az állattenyésztést és a me’- j ’’ék-üzemágakat is. 5 holdas kerté-! szeet létesítünk. Több gondot ferdí-t tünk takarmánynövények termelésé- j re. ♦ Dömös János levelező, a somod or i Alkotmány TSZ » tagja. : Gelencsér bácsi, a 63 éves, kissé hiajlotthátú, csontos, földbarna arcú . portás nap mint nap szívvel, türelemmel neveli a Kaposvári Bai- romfifeldolgozó Vállalat dolgozóit, fiatalt és idősebbet ■ egyaránt, egyszerűen, természetesen, ahogy munkaközben éppen adódik, ahogy a portásszobában megfordulnak. A portásszobába {ha egyáltalán szobának lehet nevezni a 2—3 méter hosszú helyiséget), csinos, 16 év körüli, barnaszénül, barnahajú kopasztó lány lép be. — Jónapot, portás bácsi! Itt kötözik be a sebet? Megsebesültem. — Itt, Mutasd csak, gyermekem — közeledik a lányhoz Gelencsér -bácsi, Is szemüvegét öreges, szürke szemére biggyesztve nagy szakértelemmel vizsgálja a leány kezét. — Szerencséd voit, kislányom, ment csak horzsolás van a bőrön, csak éppen hogy vérzik. Pedig nagyobb baj is lehet az ilyesmiből, ha nem vigyáztok munka- közben, ha nem azon jár az eszetek, amit tesztek. Persze, fiatal vagy — cirógatja meg a leány hamvas arcát. —- Mindig csak a legényen, a vőlegényen jár az eszed. —r Dehogyis — pirult el a lány — nincs nekem még vőlegényem. Amíg Gelencsér bácsi nagy szakértelemmel kötözte a leány kezét, a leány köHilnézetti Az asztalon újság feküdt. Egy nagyobb, cikk címe messziről is jól látszott: »■Az irodalom a nép ügye.« A leány megkérdezte: — Ez rólam is szól? Az én ügyem is az irodalom? En is a nép vagyok? Gelencsér Ferencnek megállt a keze, egy kicsit a száját is mvitva felejtette, aztán jóízűet nevetett. — Ejnye, lányom, már miért ne lennél te is a nép, már miért ne tenne a te ügyed is? — Hát csak úgy kérdeztem — válaszolt a leány könnyedén. — Szoktál te újságot olvasni? — folytatta Gelencsér bácsi Szoktál te politizálni? Most meg a kislány nevetett nagyot. — Már minthogy én politizálni? Nem értek én ahhoz ... öregapám mindig azt mondta, hogy a politikai úri huncutság. —! Csak az volt, lányom, öregapád idejében, de most a mai dolgunk az is. — Eh, miről jó az énnekem? — legyintett a lány. — Hát hogy magyarázzam meg?... .— Miért? Nem vagyok én olyan buta — nézett az öregre sértődötten. — Nem is butaság, hanem nagyon fiatal vagy te még. — Hát aztán? — Nem tudod te naég az életet és miegyebet. — Talán az a politika, ami ide van írva, hogy a néo ügye? ; — Hű, de ráhiiibéztál, te lány! Mi az apád? —• Parasztember. — Hány holdja van’ — Négy és fél a toponári határban. — Aztán miért nem tanulsz te tovább aZ iskolában? Hiszen most lehet. Miért nem elv ásol ‘több könyvet? Van itt minálunk a könyvtárban sok jó könyv, vigyél haza belőlük, aztán rfvass, olvassátok. Én is Sokat olvasok, pedig öreg vagyok. — Visszahívta. — Nézd csak, érv éppen ezt olvasom. Majd ha elolvastam, odaadom neked, jó? —- Jó — felelte a leány, aztán megnézte a könyv borítólapját. —■ Uj föld. Miről szól ez? — Hát tüdőd, az igazat megvallva még magam sem tudom — igazgatta a sapkáját Gelencsér bácsi —, mert most kezdtem el olvasni, de mindenki igen dicséri, azt mondják, olyan mint Solohov ’jkönyve, csak nem Oroszországról szól, hanem mirólunk. — Azt olvastam — derül fel a kislány arca, mint aki kedves ismerőssel találkozik. _ Uj b arázdát szánt az eke, ez a címe, igaz-e? —■ vágta tó büszkén,. — Az, az, jól mondtad, lányom. — Szóval ideadja, ha kiolvasta? — Oda, oda, persze hogy oda, hétfőn elhozom, gyere ide érte. —i Jövők, jövök, szívesen. Köszönöm a segítséget! — és boldogan elsietett a lány. így neveli fez üzem népét a hajlotithátú Gelencsér bácsi, a portás. Somogyi Pál
