Somogyi Néplap, 1955. december (12. évfolyam, 282-308. szám)

1955-12-30 / 307. szám

VILÁG PROLETÁRJAI KGYLSÜLJET KK I rí. ;;,0 Somogyi Néplap A Newsweek hamisítói Több segítséget várnak Nagyatád DIS Z -í'iatal jai a tömegszervezesti és gazdasági vezetőktől Hol szilveszterezzünk? A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 307. szám. A It A 50 PILLÉK Péntek, 1S55. december 30. De nem Lengyeltóti nyerte el a pálmát Öreglak elől a begyűjtésben kell szégyenkezniük az öreglakiaknak sem' Régi versenytársa egymásnak Lengyeltóti és öreglak. A két község dolgozó parasztjai már évek óta versenyeznek a mező- gazdasági munkákban és az ál­lam iránti kötelezettség teljesíté­sében egyaránt. Az elmúlt évek­ben öreglak többször megelőzte versenytársát. Idén tavasszal a lengyeltótiak kezdeményezték a versenyt, s megfogadták: ők lesz­nek a győztesek — legalább is a beadás teljesítésében. Az, hogy év közben az egyes versenyszaka­szokban előreugrottak az öregla­kiak, a lengyeltótiakat csak to­vább serkentette. Különösen az, év vége felé volt heves köztük a versengés. A vezetők szinte na-, ponta érdeklődtek egymás község gének eredményeiről. A gazdákjf pedig a községi tanácstól értesül-j| tek a verseny állásáról. Végül is>j a lengyeltótiak vívták ki az első-l séget évi begyűjtési tervük 1041 százalékos teljesítésével, ami jo­gos büszkeséggel tölti el őket. De elismerést érdemelnek az öreg­lakiak is, mert ők is 102 százalék­ra teljesítették a beadást, nem maradtak adósai államunknak. Miért nem köszönthetjük mi is tiszta lappal az új esztendőt? A tabi járási pénzügyi osztály elvárja és megköveteli tőlünk, községi tanácsoktól, hogy lelkiis­meretesen harcoljunk az adóbevé­teli tervek teljesítéséért. Ez rend­ben is van. Az azonban már nincs rendjén, hogy a járási pénzügyi osztály egyes intézkedéseivel kap­kodásra kényszerít bennünket. Községünk, Bábonymegyer a december 20—i értékelés szerint 100,2 százalékra teljesítette évi adóbevételi tervét. örültünk, hogy községünk tiszta lappal, adósság nélkül kezdi az új eszten­dőt. Ám néha az örömbe üröm is vegyül! így jártunk mi is a járási pénzügyi osztály jóvoltából. Ugyanis 27-én Vörös Lajos elv­Hiányzik tsz-ünkből az MNDSZ-szervezet társ, a járási pénzügyi osztály ve­zetője tudomásunkra hozta, hogy Bábonymegyer 8 százalék híján nem teljesítette évi adóbevételi tervét. Ez úgy hatott, mint derült égből a villámcsapás. Hiszen any- nyiszor kiszámítottuk már, hogy miként is állunk az adóval. Min­dig az jött ki, hogy mi teljesítet­tük az adótervet. Csakhamar megtudtuk, hogy mi igenis jól számoltunk, de a járási pénzügyi osztálynak öt nappal az év vége előtt jutott eszébe, hogy felemel­je a község adótervét. Ezt aztán „jól megcsinálták ...“ Most kap­kodhatunk, s mégsem mondhat­juk majd december 31-én, hogy „tiszta lappal köszöntjük az új évet“. Mert ezt az utasítást ily rövid idő alatt nem lehet végre­hajtani. Még jó, hogy a pénzügyi osztály nem várt szilveszterig ez­zel az utasítással! N. L. Újabb belépők kezdik az új esztendőt a gálosfai Vörös Csillagban A gálosfai Vörös Csillag TSZ nagy tekintélyt szerzett a község dolgozó parasztjai eiott. íviost , mar szinte nap mint nap jelentkeznek új belé­pők, mert jobbnak látják a közös­ben. A legutóbb ismét 10 család 18 taggal, 100 hold földdel lépett a Vörös Csillag tagjai közé. A falu hangulatából érződik: az új esz­tendőt újabb belépő dolgozó pa­rasztcsaládok kezdik meg a gálos­fai Vörös Csillagban. Ki tudja, hogyan áll a Csokonyavisontai Gép­állomás a gépjavítási munktíkkal ? Gépállomásaink többsége adósság nél­kül zárja az 1955-ös évet. A legutóbbi jelentések szerint több gépállomás már 100 százalékon felül teljesítette évi tervét. Néhány gépállomáson azonban elmaradás tapasztalható a soronlévő munkában. A Segesdi Gépállomás mind az eszi terv teljesítésében, mind a gépjavítás­ban jelentősen elmaradt. Witmann Jó­zsef elvtárs, igazgató nem tájékozott a gépállomás munkájában, ami felelőtlen­ségre vall. A Csokonyavisontai Gépállomás szin­tén az elmaradók között van. Dániel elvtárs, a gépállomás igazgatója nem tudja, hol tartanak 20-a óta a gépjaví­tási terv teljesítésében, mert csak tíz­naponként készítenek kimutatást. Vajon Dániel és Witmann elvtárs ho­gyan kíván segíteni időben a bajokon, ha csak tíznaponként néz az eredmé­nyek után? Ne vigyünk át adósságot as új évre! Azokban a járásokban, közsé- I gekben, tsz-ekben, ahol a vezetők (‘ a termelők szívügyüknek te- ykintik az állami fegyelem betan­ítását, ott az eredmények sem ma- jjlradnak el a begyűjtésben. A ku- j/jkorica- és hízottsertésbegyűjtés­;ben a következő járások, közsé­!gek és tsz-ek érték el a legjobb ♦ eredményt a verseny során: ♦ Kukorica: Hízott­sertés: . Első csoport: Kaposvári járás 94,5 100 Második csoport: Tabi járás 100,4 98,2 Barcsi járás 102,6 89,4 Harmadik csoport: Fonyódi járás 103,6 124,3 Siófoki járás 103,6 100,5 LIBAMÁJ, Tabon elsőnek a Kossuth TSZ rendezte egész évi beadását A tabi Kossuth TSZ nemcsak a termelésiben, hanem az állam iránti kötelezettség teljesítésében is ió pél­dát mutatott az idén. Megelőzve a Petőfi TSZ-t és valamennyi egyéni gazdát, Tabon elsőnek a Kossuth rendezte egész évi beadását. Köves­se példáját a tabi járás többi ter­melőszövetkezete, kezdjék tiszta lap­pal ők is az új évet. 115,2 76 113 107 LEGJOBB KÖZSÉGEK: Első csoport: Nagyatád 91,7 Barcs 140 Második csoport: Karád 111 Tab 100 Harmadik csoport: Balatonszentgyörgy 101 100 Nágocs 100 102 Legjobb tsz-ek: a barcsi Vörös Csillag, a csokonyavisontai Ha­ladás, a ráksi Uj Élet, a lüllai Uj Élet, a bolhói Ságvári, az ordacse­hi Úttörő. Áz élenjárók példája serkentse nagyobb erőfeszítésekre á beadás teljesítésére megyénk járási, községi szerveit és dolgozó pa­rasztjait, valamint a tsz-eket: ne vigyenek át adósságot a jövő évre. KACSAMÁJ... Hej, de szeretik az igáid Alkotmány TSZ férfitagjai, ha az asszonyok így ősz végén, tél elején a hizlalt liba, hizlalt kacsa combját, máját terítik eláibük a vacsoraasztalon!... Az idén azonban ilyesmi ritkán esett meg: nem volt elég türelmük, szeretetük, hogy a szép cukorrépa­földjeikre hajtsák például a pulyka­sereget, hogy azok szorgosan felcsip­kedjék kedves élelmüket: a barkó­bogarat. Nem volt sem pulyka-, sem kacsa-, sem libasereg a tsz-ben. Pe­dig tojással, májjal, hússal jól meg­fizetik a munkát, a gondoskodást azok a szerény, sokszor magukat tápláló, ügyes élelemszerző aprójó-**5* szágok.. Szépen hoz pénzt és a ház­hoz: a májat aranyvalutáért veszik a messzi országok háziasszonyai!... A jövő évben épp ezért 300 sárga­magyar tyúk, 20 fehér-magyar lúd, 100 pulyka és egy pekingi kacsa­törzs növeli a tagság örömét, jöve­delmét — még a vacsoraasztalukra ;s jut egy kis libamáj, kacsamáj... A legnagyobb elismerés Termelőszövetkezetünkben sok asz- szony és leány dolgozik, akik csülettel kiveszik részüket a közö munkából. Az asszonyok' többséged csatlakozott a 200 munkaegységess mozgalomhoz és legtöbbjük már ezJ évben is elérte a 200 munkaegység get. A szövetkezetben mi, asszonyoké jól megértjük egymást, közösen dol-g gozunk, segítjük egymás munkáját. \ Hiányzik azonban szövetkezetünkben^ az MNDSZ-szervezet, amely mérg jobban összefogná az asszonyokat ésa nemcsak a munkában, hanem a ta-y nulásban is segítenénk egymást,% együtt szórakoznánk, művelődnénk Volt már tsz-ünkben régebben^ MNDSZ-szervezet, de feloszlott. Mosíf azt kérik az asszonyok, hogy alakít­suk meg. Az a tervem, hogy hamaro-fá san összehívjuk az asszonyokat, ve-f zetőséget választunk és megalakítjukg a szervezetet. A téli hónapokban va­lamilyen szaktanfolyamot indítunk g be, amelyen az asszonyok megtanul-? nak szabni, varrni, kézimunkázni, st így a hosszú téli estéket hasznosan | és kellemesen töltjük el. Reméljük hogy tervünk sikerülni fog, hiszen^ a termelőszövetkezet új vezetősége is( segít bennünket, mi meg majd azon'A igyekszünk, úgy dolgozzunk, hogy jól\ működő, erős MNDSZ-szervezet le­gyen szövetkezetünkben. Zsambok Béla né levelező,t Böhönyei Szabadság ‘TSZ. t Sorsolási tanácsadást rendesnek a Harmadaik Békekölcsön ötödik hú-? zásaikor Székesfehérvárott, a Városig Színház előcsarnokában. DecemberJj 30-án délután tehát nemcsak azok­nak szerez örömet az év utolsó sor-? solása, akik a mostani húzáson nyer-a nek, hanem azoknak is, akik a sor-® solásd tanácsadó útján értesülnek? régebbi nyereményükről. Fischer Bélámé öt éve tagja a Kaposvári Hús­üzem pártszervezete ve­zetőségének. Nem sok­kal előbb került az üzembe, mint megvá­lasztották a pártvezető­ségbe, a későbbi vezető­ségválasztás során i&i mét újraválasztották. Fischemé azok közé az emberek közé tartozik, akik' sohasem éltek vissza a bizalommal, ezért az utóbbi években minden vezet őségváiasz- tó taggyűlésen odake­rült neve a listára. Pár nap múlva újra sszámot kell adnia a pártvezetőség többi tag­jával együtt két év munkájáról, és úgy ér­zi, most is becsülettel szembenézhet a párttag­sággal. Fiséhemé a pártszer­vezetnek nemcsak gaz­dasági felelőse, hanem propagandistája is. Ezt is, azt is jól elvégzi. Mint gazdasági felelős,! munkájára jellemző a párttiitkár véleménye, aki azt mondja róla: »-Nekünk ugyan soha­sem fő a fejünk a pro- p agandaanyag-elszámc« lés miatt, évek óta egy fillérrel sem tartozunk . a Propaganda anyag Ter­jesztőnek.' De a tagdíj- fizetéssel sincs baj. ér­méi külön gondja van, Fischer elvtársnőnek. Minden hónapban pon­tosan ellenőrzi, hogy a párttagok jövedelmük arányában vásárolják-e meg a tagsági bélyeget. És ha el is ismerik a pártszervezet tagjai azt a munkát, melyet Fischer elvtársnő mint gazdasági felelős végez, mégsem ez az, ami első­sorban közel hozta őt az üzem dolgozóihoz, hanem egy másik mun­ka; a propagandamun­ka. Nagy gyakorlata van már ebben. Először még csak a politikai iskola tananyagát magyarázta hallgatóinak, a követke­ző évben már a Szov­jetunió Kommunista Pártjának története első évfolyamát tanította, ta­valy pedig az SZKP tör­ténete második évfolya­mának volt a propagan­distája. Idén ismét reá­bízták az üzem pártok­tatását, a »Marxizmus— leninizmus alapjai« tan­folyam 24 hallgatóját oktatja az üzemben. A sokéves gyakorlat jó módszerek kialakítá­sához segítette, miköz­ben maga is sokat ta­nult. Mégis szeptember elején a — propagandis­ták megyei tanácskozá­sán ezeket mondotta: »Jó volna, ha mi, pro­pagandisták megismer­nénk egymás módszerét, ■bizonyosan sókat tanul­nánk belőle. Azt javas- lem. hogy a Várost Pártbizottság bízzon meg (propagandistákat, hegy ugyanazon az ok­tatási formán ellenőriz­zenek más tanfolyamo­kat. Ezzel kettős célt ér­nénk el: megjavítanánk az ellenőrzés színvona­lát és a propagandis­táknak is segítséget nyújtanánk.« Aki volt már propa­gandista, tudja, hogy nem kis munkával jár ez a feladat: 24 embert nevelni, formálni nem könnyű dolog. Mert Fischemé nem olyan propagandista, aki meg­elégszik azzal, hogy a hallgatók betanulják a szükséges tananyagot; ő nem a szavakat kér­dezi vissza, hanem a tananyag értelmét, tar­talmát — hallgatói úgy mondják, hogy igen nagy türelemmel. És ha már a türelem­nél tartunk, hadd mond­juk el.azt is, hogy hall­gatóit a pártoktatáson kívül is neveli Ha va­laki csak egyszer is hiányzik — igazolatla­nul — a szeminárium­ról, nem kerüli el más­nap a beszélgetést Fischemével. Ez történt Varga Árpád elvtárssal is, aki a második sze­mináriumról hiányzott. Fischemé nem hangos­kodott, nem vonta szi­gorúan felelősségre, ha­nem leült vele beszél­getni, ■ megmagyarázta, hogy a tagjelöltség elő- iskolája a párttagság­nak, ez idő alat t kell be­bizonyítania a tagjelölt­nek, hogy érdemes a párttagságra (t. i Varga elvtárs még tagjelölt), és a pártoktatás kitűnő alkalom arra. hogy a tagjelölt megismerje a párt politikáját, célkitű­zéseit. Végül is Varga elvtárs igazat adott és megígérte^ hogy? többé nem fordul élő hasonrö eset. Fischemé nem félti tekintélyét hallgatói előtt, ha valamit nem tud pontosan megma­gyarázni, de nem is hagy nyitva tisztázatlan kérdést a szemináriu­mon. Legutóbb pl. a sze­mélyi és a magántulaj­don fogalma körül ala­kult ki vita. Másnap már levelet int a Me­gyei Elméleti Tanács­adóhoz és a következő foglalkozáson az Elmé­leti Tanácsadó válasza nyomán tisztázták ezt a kérdés is. El kellene még mondani Fischer elvtársnőről azt, hogy gondja van a pórisajtó terjesztésére, vagy azt, hogy a párttagok és pártcnkívüliek egyaránt sok kis apró gondjuk­kal, bajukkal fordulnak hozzá, és ő mindig in­tézkedik, tanácsokat ad, sohasem utasít el sen­kit. Mindezért a jutalom: a megbecsülés, a biza­lom, ami Fischer elv- társnőnek t mindennél jobban esik. És még egy: érzi, hogy munká­jával részese az üzemi pártszervezet egyre ja­vuló munkájának. Valóban, ez a legna­gyobb elismerés. Vucsák Magda — Mi újság? — „2.5 százalék“.,. Csengetjük a telefont kedden. A kaposvári járás begyűjtési hivata­lának a vezetője áll a telefonzsi­nór másik végén. Érdeklődünk: mi újság a megye legnagyobb járásá­ban? Ök már múlt szombaton tel­jesítették a sertésbeadási tervüket is. Bezzeg a megye a hetedik hely­re esett vissza az országos ver­senyben. Pedig sem állatnak, sem terményeknek nem vagyunk szűki- ben. Az idei év gazdagon fizetett a párt és a kormány támogatását jól hasznosító termelőknek. Balas­sa elvtárs azt tartja: az egész me­gyének teljesítenie kell a begyűj­tési tervét. Ezzel a munkás-paraszt szövetséget erősítjük. Meg is mond­ja rögtön: a sertésbeadás túltelje­sítésére szánták ezt a hetet. 40 be­gyűjtési dolgozót küldenek ki já­rás szerte ebben az ügyben. Ezzel is hozzájárul a kaposvári járás dol­gozó parasztsága az ország szocia­lista építéséhez... íme, a híranyag máris összeállt. A talpraesett információt másnap első oldalon közöltük, feltűnő he­lyen. Hogy az elmaradt járásokat is hasonló vállalkozásra buzdítsuk .... Cseng a telefon csütörtökön. Most is mi csengetjük. A megye becsületén esett foltból még alig- alig tüntettünk el valamicskét. Volna mit kérdezni a kaposvári járási begyűjtési hivataltól is. Mi újság? — szólalunk meg nagy buz­galommal, jegyzettömbbel és ceru­zával a kezünkben. A hivatalve­zető helyettese áll a. zsinór túlsó végén. Semmi különös — mondja. — No, dehát negyven begyűjtési népnevelő repült ki a járás 77 fa­lujába. Nem olvasta? Tegnap ír­tuk meg! — Nem, nem olvasta. — Az anyagot elismételjük. Egy ki­csit sikerül '■’■megagitálnunk«. No, igen-igen — ismeri be — hétfő ófa csakugyan folyik ez a vállalkozá­sunk. Igen, tudok róla én is. Azért indítottuk- el, hogy a sertésbeadási tervünk 100 százalékos teljesítését még 2,5 százalékkal tetézzük. Szó­val, megy a dolog, megy ... De a párbeszéd megáll, zökken nagyokat. Mintha kavics lenne va­lamelyikünk szájában. Mégis, hogy s mint halad az a szép vállalkozásuk? — próbálkoz­nánk még valami konkretebbet, kézzelfoghatóbbat kitudakolni a ve­zető helyettesétől. Például ilyesmi­ket: az a »2,5 százalék« mennyi vá­rosi dolgozó ellátására elég? — No de ő nem, járatos a városi dolgozók háztartásában. A 2,5 százalék súly­ban 3200 mázsa. — Közben ceru­zánk már mozog a papíron: itt az átszámítás. Elég az a 3200 mázsa bizony 3?0 000 városi dolgozó egy­napi ebédjére, vacsorájára. S már csak annyit kérdezünk: a 77 falu hogy reparálta egy-''.mi na­pon a megye becsületén esett fol­tot? Azt sem tudjuk meg. Azok az adatok, ugyanis Balassa elvtárs fiókjában vannak. Bezárta S nincs tovább. Vége a beszélgetésnek. A telefont letettük! Igen-igen csalódottan! S kérdezzük: vajon csak a fiókba lehet bezárni egy járás begyűjtési harcának cdaJait? A szívben és a fejben nincs helye? Erdős Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents