Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-23 / 275. szám

1 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. november 23, N. A. Bulganyin és N. Sz. Hruscsov az Indiai Köztársaság parlamentjében Delhi <TASZSZ). N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa Elnökségé­nek tagja november 21-ém látogatást tett az Ihdiai Köztársaság parla­mentjében, Az indiai parlament november 21-én reggel kezdte meg téli ülés­szakát. A 'parlamenti palota kupalacsamo­Dellhi (TASZSZ). N. A. Bulganyin, á Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legf első Tanácsa Elnökségé­inek tagja hétfőn este Delhiiből kü- löinvonattal a Bhakra-anigal vízierö­Moszkva (TASZSZ). A. P. Volkov, a Szovjetunió legfelső Tanácsa Szö­vetségi Tanácsának elnöke és P. T. Kcmarov, a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Nemzetiségi Tanácsának el­nökhelyettese november 21-én fo­Beriin (MTI). A németek szövetsé­gének elnöksége Düsseldorfban tar­tott ülésén foglalkozott a külügymi­niszterek genfi értekezlete után ki­alakult politikai helyzettel. Az ülés­ről kiadott közlemény a többi között a következőket hangsúlyozna: »A bonni kormány mindent meg­tett a genfi tárgya'ások pozitív ered­ményeinek megakadályozására. Géni­ben azért nem sikerült az európai biztonság, a leszerelés, valamint a kelet—nyugati kapcsolatok kérdésé­ben megegyezni, mert a nyugati ha­talmak ragaszkodtak katonai csopor­tosulásaik fenntartásához és egész Németországnak a NATO-ba kapcso­lásához. Az európai katonai tömbök felszámolása nélkül Németország egyesítése nem valósulhat meg. A külügyminiszteri értekezlet megmu­tatta, hegy a genfi szellem, amelyben a népeknek a béke és a 'biztonság iránti vágya jut kifejezésre, él és to­kában 'tartotta a két ház együttes ülését. Ezen felszólalt N. A. Büllga- nyin és N. Sz. Hruscsov. N, A. Bulganyin és. N. Sz. Hrus­csov hindu nyelvre fordított beszé­dét a ,parlament tagjai nagy figye­lemmel hallgatták. Az elnöklő Sz. Radhakrisna köszö­netét mondott a szovjet vendégeknek felszólalásukért. mű építkezéséhez utazott. A delhi (pályaudvaron az elutazás alkalmából megjelent Nehru, az Indiai Köztár­saság miniszterelnöke és ott voltak az indiai külügyminisztérium felelős munkatársad. gadta a Szovjetunióban tartózkodó osztrák parlamenti küldöttséget. A fogadás után a küldöttség tagjai A. P. Volkov és P. T. Komarov kísé­retében megtekintették a nagy Kreml-pálotát. vátab hat. Ha a Német Szövetségi Köztársaság kormánya továbbra is elieméidást tanúsít a népek akaratá­val szemben, Európa békebontójá­nak szerepét vállalja magára« — ál­lapítja meg a közlemény. A németek szövetségének elnöksé­ge november 24-re 'teljes ülésre hívta össze az országos vezetőséget. Párizs (MTI). Ben Jusszef marok­kói szultán hétfőn reggel bejelentet­te, hogy a kormányzótanács tagjai, valamint Ben 'Szlima kijelölt minisz­terelnök felajánlották lemondásukat. A szultán elfogadta a felajánlott le­mondást és bejelentette, hogy széles­körű tanácskozásokat kezd a poli­tikai pártok és szakszervezetek kép­viselőivel s e tanácskozások alapján jelöld majd ki az új miniszterelnököt, akiinek feladata lesz a kormány megalakítása. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Uj. Delhi... Mint a Reuter jelenti, A. K. Csanda, India helyettes kül­ügyminisztere a parlamentben a hozzá intézett kérdésre a következő választ adta: »Nincs közeli kilátás arra, hogy India barátsági szerződést kössön az Egyesült Államokkal«. Berlin (MTI). Thomas Dehler, a bonni kormánykoalícióhoz tartozó szabad demokrata pánt elnöke párt­jának mülheimi gyűlésén éles han­gon bírálta a Német Szövetségi Köz­társaság Genfbe kiküldött megfigye­lő bizottságának »lagymatag és min­den aktivitást nélkülöző magatartá­sát«. Dehler szavai szerint Bonn kül­döttsége súlyos hibát követett el az­zal, hogy Genfhen nem keresett kapcsolatot a Szovjetunió -küldöttsé­gével. Miután a német újraegyesítés .elsősorban a németek ügye, a nyu­gati hatalmak nem vehetik rossz né­ven, ha a német nép képviselői e sorsdöntő kérdésben közvetlenül is tárgyalni próbálnak a Szovjetunió kormányával — mondotta Delhter és hozzáfűzte: — A Szovjetunióval tar­tandó tárgyalásaink természetesen csak akkor járhatnak eredménnyel, ha kés'zek vagyunk módosítani a párizsi egyezményeket, Bécs (MTI). Figl osztrák külügymi­niszter »A szabad semleges Ausztria« címmel tartott egyik előadásában többek közt a következőket mondot­ta: »Az eddiginél sokkatta jobban és hathatósabban teljesíthetjük nyugat és kelet között közbenjiárói és közve­títői szerepünket. Ausztria aktív magatartást fog tanúsítani minden olyan helj'en, ahol ezáltal1 elérhető a fennálló feszültségek és nézeteltéré­sek csökkentése. Erre a feladatra Ausztriának jó kiindulási . -alapot nyújt a semlegesség«. Párizs (MTI). A többségi pártok között tovább folyik a marakodás a választások kérdésében s amiatt po­litikai megfigyelők szerint igen ki­csiny a valószínűsége annak, hogy március előtt sor kerülhet e választá­sokra. A jelenlegi politikai helyzet már jobboldali körökben ás nyugta­lanságot kelt. A Figaro és a Combat a helyzet »rothadtságáról« cikkezik, a jobboldali szocialista Populaire pe­dig amiatt sopánkodik, hogy »immár hetek óta nem kormányozzák Fran­ciaországot«. Bulganyin és Hruscsov a Bhakra-angal vízierőmű építkezéséhez utazott Fogadták a Szovjetunióban tartózkodó osztrák parlamenti küldöttséget A németek szövetségének nyilatkozata a külügyminiszterek genfi értekezletéről ÉRDEKESSÉGEK innen — o nnstny . Tűz-barridáilok egy japán helység utcáin A Tokió közelében fekvő Sznagava hely­ségben november 4-én nagyarányú ellenállási akció kezdődött. Több minjt ezer lakos l;Ita­kozott az ellen, hogy a. -helységben létesített amerikai légi támasz­pontot még jobban ki­építsék. Az ellenállási akció támogatására to­kiói szakszervezeti funkcionáriusok siet­tek Szniagavába. Más­nap folytatták a tilta­kozó tüntetést. Ami­kor a kivezényelt rendőrség megtámadta a tüntető tömeget, kő- záporral fogadtak. A tüntetők többhely ült szalma-barxikádíokat lé­tesítettek és meggyúj­tották azokat. A rend­őrség több tüntetőt le­tartóztatott!. Ugyanaz­nap Tokióban nagy tö­meggyűlést rendeztek, amelyben részt vettek a szakszervezetek és más tömegszer rezet ek képviselői. A gyűlésen hozott határozat a ja- pán alkotmány 9. cik­kelyének védelmét kö­veteli. Ez a cikkely tiltja Japán m lifcari- zálésát. A Szovjetunió­val és a Kínai Nép­köztársasággal való diplomáciai kapcsola- tok háladéktaiaa felvé­telét is követelték. MOZDONYVEZETŐ NÉLKÜLI .vonatközlekedéssel kí­sérleteztek Párizs kö­zelében (két állomás között^, RöfvádhuMémú rádióval' irányították a villanyvonat mozdo­nyát. A mozdonyve­zetőt rádiójelre mű­ködő relés automata­berendezés helyettesí­tette. A kísérleteket folytatják. Kommentár nélkül Gallup az amerikai élet különböző terüle­tein végzett kutatásai során a következő eredményéket kapta: Az amerikaiak 01 szá­zaléka egy év óta egyetlen könyvet sem olvasott el; a férjek 17 százaléka veri a fe­leségét; ha Eisen­hower nem indul a választásokon, Stevem- sonnnak vannak esé­lyei, de ez utóbbival' kapcsolatban vissza kell emlékezni a jö­vendölök teljes kür­ti arcára az előző vá­lasztásnál. A szennyirodalom romboló hatása Nyugat-Németországban A fiatalkorú bűnözők Köln-Düminwaldba-n egy takarékpénztárt, Essen- Stoppeinbergfoeni egy betegbiztosítási pénz­tárt fosztottak ki. Kiel központjában 3800 márkát rabdltak el egy taikarékpénztárból. Két 25 éves fiatal Weischen- Eunestben 18 000 mar­kát rabolt. A bosing- feJdi Népbankból 7000 márkát vitt el egy f ia- talkarú toeitörä. Több hamburg-st. paúii és schwarzenibecki pénz­tárból 18 000 márkát raboltak el fiatalkorú gengsztereik) A szennyiroda’.om- járvány veszélyei ellen küzdő nyugatnémet in­tézmény hammi (köz­pontija november 5-én felhívta a nyilvánosság figyelmét azokra a nagy veszélyekre, ame­lyeket a nyugatnémet kölcsönkönyvtárak zö- Imébeni;) található' szennyijrodalom és gengszterfüzetek az if­júság terkölcse szem­pontjából magukban rejtenek. A kölcsön- könyvtárak künyváilo- mányáimak jelentős ré­szét a brutalitás és az erotika jehemzi — ál­lapítja meg a többi kö­zött a felhívás. MESTERSÉGES GYÉMÁNT A General Electric amerikai vállalat egyik laboratóriumában si­került elsőízben mes­terséges gyémántot előállítani. Ebből a cél­ból Vasiban . feloldott szenet 2800 fokon 50 ezer atmoszféra nyoi-1 másnak tettek ki. Né­hány perc alatt apró kis gyémánjbokl kelet­keztek. Ha 2 millimé­teres kristályokat akar­tak nyerni, ahhoz 16 órán át kellett fenn­tartani ezeket a körül­ményeket. A mesterséges gyé­mántok sötétek, ék­szerbe inem alkalma­sak. háromszor annyi szennyeződést tartal­maznak, mint a termé­szetes gyémántok. De a knistályekban megvan a gyémánt legfonto­sabb tulajdonsága (, a[ keménység. Karcolnak olyan kemény anyago­kat, mint a zafír, a karborundum stb. A kísérletet több mint százszor elvégez­ték és mindig eredmé­nyesen. Ez lehetővé teszi, hogy ipari úton előállítsák ezt a rend­kívül értékes anyagot, amelyre szükség van a fúró-, csiszoló- és egyéb szerszámokhoz. A tudósok már ré­gebben ájs próbálkoz­tak mesterséges gyé­mánt előállításával, de sikertelenül!, Mosttí azonban a vegyi és a röntgenvizsgálatok két- ségbevcnhatatlamul bi­zonyítják, hogy a gyé­mánt előállítása sike­rült. A. mesterséges gyé­mántok készítésére szolgáló sajtológép kb. hat és fél négyzetcen- timétémyi ,területen százezer atmoszférára képes fokozni a nyo­mást. Ez megfelel a földgömb kb. 400 kilo­méteres mélységéíbeini uralkodó nyomásnak. RÉTI LÁSZLÓ: AZ UTOLS A Somogyi Néplap november 7-i cikkpályázatán oklevéllel díjazott írás. TT AROM NAPJA feküdt már a tárna mélyén harmincadma- gaval együtt. Három nap telt el az­óta, hogy »elszakadt« a századától — szándékosan. Csend volt körülötte, csaik a bajtársak lélegzetének nesze hallatszott, és maga sem tudta, ho­gyan, egy pillanat alatt újra átélte azt az időszakot, amíg idekerült... ... Századának a fele, amely Pé- tervásáron maradt, s amelynek visz- sza kellett volna az este érkezni, még reggelre sem tért vissza a laktanyá­ba. Most már bizonyos lett abban ő is, a többi ottmaradt fiú is, hogy a vissza nem tért társaságból nem is fognak látni senkit. »Lemaradtak« ők is. Reggel volt, sorakozni kellett a to­vábbi indulásra. Félrehívta legjobb bajtársét, megtárgyalták a legújabb változást, és elhatározták, hogy most ők is »lemaradnak«. Minek is menjenek tovább? Mi ér­telme ennek a céltalan menetelésnek, amely már hónapok óta tart? A gyá­va karpaszományos őrmester megló­gott még a nagy menetelés kezdetén, hadnagyuk, a jelenlegi századpa- rancsinokuk állandóan iszik, annyira sem törődik velük, amennyire köte­lessége lenne, és csak azért van a csonka századdal még, mert nem ta­lált ikiutat az elhagyásra. Erélytelen, gyenge idegzetű ember lett, aki csak akkor tud megnyugodni, ha a min­dennapi 'bora biztosítva van. Ezért maradjanak, ezért szenvedje­nek tovább? Nem! Elhatározták tehát, hogy a liegal- iralimasabb időben eltűnnek. Istenmezejét elhagyva, Zagyvaró­nára kellett megérkezni Sietni kel­lett, mert Pétérvásara mögött feltűn­tek az orosz gépfegyveresek. Már közel voltak á faluhoz, ami­kor az eddig enyhén emelkedő út 'hirtelen olyan meredekké vált, hogy ÓNAPOK a legnagyobb erőkifejtésre volt szük­ség, hogy felfelé tudjanak menni. Ne­hezítette az előrehaladást az is^ hogy azon a részen az út havas, csúszós és jeges lett, a lovak nem bírták húzni a kocsikat és mindenkinek segítenie kellett. Kínos-keserves volt aiz egész min­den ség. A megmaradt századrész legszíve­sebben otthagyott volna csapot-pa- pot. De a fegyelem még dolgozott bennük. öreg este lett, amikor Zagyvaróná­ra (beértek. A megmaradt század fá­radt volt, halálosain fáradt. Barna legjobb bajtársa reggel az­zal ment el, hogy »körülnéz«. Tudta, hogy most dől el minden. Barna dél felé tért vissza. Arca nyu­godt és bizakodó volt. Elmondta, hogy beszélt a bányamesterrel, és el­intézte, hoigy ők ketten lemennek a bányába. Gyorsan kezdték csomagol­ni a legszükségesebb dolgokat, és óvatosain .kisurrantak a házból, ahol a szállásuk volt. Vigyázva mentek a házfalak men­tén, mert a falu tele volt németek­kel, akik ha elkapják őket, minden Itt voltak tellát a bánya mélyén. Tudták valamennyien, hogy életük nemcsak a harc kimenetelétől függ, hanem a bányászoktól is. De nem féltek, mert tudták azt is, .hogy a bá­nyászok velük vannak, velük érez­nek. .Azóta három nap telt el és a csata tegnap délután kezdődött meg. Ezt onnan tudta, hogy egyszerre tompa dörrenések zaja hatolt le hozzájuk, néha még a tárna fala is meg-meg- remegett. Heves 'harc lehetett ott fönt. Vagy-vagy! A lélegzettel is vi­gyázná kellett, mert a levegő fojtott és nehéz volt, és kímélni kellett -a szervezetet... * * * A HOGY HANYATT FEKÜDVE két kezét feje alá kulcsolva figyelte a tompa dörrenéseket, anél­kül, hogy akarta volna, egyszerre ha- zagoaidoit. Nem is annyira a ház, a lakás ju­tott az eszébe, mint a Zselicség vi­déke, a somogyi lankák és dombok bűbájos varázsa. A nehéz, lassú lé­legzésben kegyetlenül fájt szívének a visszaemlékezés. Élesein látta maga előtt a váltakozó dcmbhajlatokat, ahol búzatáblák ringatták magukat a lágy esti szellő susogására, a tar­kavirágos réteket, a magasodó erdő szélén legelésző tehéncsordákai, szín­további nélkül végeznek velük. Ide­gesek, (ingerlékenyek voltaik a néme­tek, mert tudták, hogy a döntő har­cot vívják most meg, ők voltak az utóvédek, és itt kellett maradniuk, ha tetszett, ha nem. Es azt is tudták, ha elvesztik a csatát, akkor megnyí­lik a szovjet katonáknak az út a né­met birodalom felé. Nem csoda, hogy a faluban vésztjósló hangulat ural­kodott, és az ottmaradt kevés falusa is igyekezett elbújni a németek gyil­kos pillantásai elől. Még három fiúval találkoztak út­közben, akik szintén a bányába tar­tottak. A ibányaimester már küldött vezetőt és most vele együtt indultak el a bánya felé. Egy kilométeres me­netelés után egy elhagyott bányatár- néba értek. Ott a vezető megmutatta a helyet és nyugalomra intve őket, visszaindult. te hallani vélte a disznók szuszogós csámcsogását. Le (kellett hunynia a szemét, oly erős volt a látomás. De a lehunyt szempillák alól most a kö­ves utak futottak vele szembe, ott látta magát menni Kaposvárra a vá­sár felé, ahol mindig megvette a té­lire való fényes csizmát és érezte maga mellett a magas nyírfák kísé­retét. És ami a legfájóbb az akarat­lan visszaemlékezésben, az a való­sággal kitapintható érzés volt, hogy most mindenütt napfény, szikrázó napsütés öleli körül a zselici dombo­kat,., s a .méhek nászukat ülik á vi- rágmezőkön. Peditg tél volt, kegyetlen, éles tél. Erőszakkal nyitotta ká szemét és kétszeresen nehéz lett a szíve, ahogy a tompa fényben szembe találta ma­gát a komor valósággal. — Édes vidékem, meglátlak-e még? — tette fel a kérdést magának. De felelni nem tudott rá, mert eb­ben a pillanatban egy megdöbbentő szó hasított bele a csöndbe: — Riadó! Te nagy ég! Riadó a bánjáéban! Mi történhetett? Egy pillanat alatt el­fújták a lámpát. Ott álltak és vár­ták, hogy mi lesz? Rögtön megjelent egy bányász em­ber. Kapkodó szavakkal dobta felé­jük, hogy árulás történt, egy német ezredes van itt és minden szöke­vényt szó nélkül agyonlő. Menjen mindenki a kijárat felé! De Barna nem arra akart menni. Szólt a bányász embernek, hogy ket­tőjüket másfelé vigye. Az egy perei,g ha,hozott, aztán intett, hogy köves­sék. Bs megkezdődött a menekülés. Ez volt talán a legrómesebb me­netelése az egész idő alatt, amit a fronton eddig töltött. Bukdácsoltak, vízbe léptek, hosz- szú métereket meghajolva kellett futni, lelógó vasdarabokat kikerülni, vigyázni, hogy az ott vesztegelő csil­léknek neki ne menjenek a sötétben, a tekervényes, 'kanyargós fordulók­ban zihálva, fújtatva rohanni, hogy a tüdő majd kiszakadt a fojtott, ne­héz levegőjű tárnában. Körülbelül egy kilométert kellett így futva megtenni, amikor a vezető az egyik fordulónál megállt. Azt mondta, hogy itt üljenek le, bármi is történik, maradjanak csend­ben., ő visszajön. És otthagyta őket, elöl, hátul sö­tétségben, a bizonytalanság kínos ér­zésével. Hosszú negyedórák teltek el, csak a tompa dörrenés nem szűnt meg. örökkévalóságnak tűnő idő után halvány fény jelent meg, illetve tűnt fel m'essziród, amely egyre közelebb jött. A vezető fért vissza. Mosolygós volt az arca. —• Nincs semmi 'baj — mondta. — Az ezredes már nem fog keresni töb­bé senkit — nyomta meg az utolsó; szókat. —■ A többi fiú is megvan. Lassan visszavánszorogtak a he­lyükre. Valamennyien fejfájásról panasz­kodtak a fojtott levegő miatt, és alél- tan dőltek le a szalmára. A vezető pár óra múlva jelentkezett. — Na, fiúk — mondta —, úgy lát­szik, hogy most dől* él minden. Vagy nyerünk, vagy nyelünk — tette hoz­zá keserű .grimasszal. Akik ott voltak, egy szót sem szól­tak. Tudták, hogy céltalan minden beszéd, de érezte ő is meg mindegyi­kük is, hogy ezt a rejtekhelyei soha nem felejtik el, és ha itt vesznek, soha, soha senki nem tudja meg sír­jukat. * * * MÉM TUDTA, hogy mennyi idő 1 ” telt el, egyszerre olyan erős dörrenés hatolt le hozzá, amiből azt vette ki, hogy valami nagy dolognak kellett ott fenn történnie. A dörre­nés után még süketebb lett a csönd, mint eddig volt. A tárna bejáratán berohant a ve­zető. Arcán nevetés, derű, hangja csupa ujjóngás: — Itt vannak az oroszék! Barna tudott oroszul. Kirohaint. Kis idő múlva nevetve tért vissza: — Fiúk! Beszéltem az orosz szá­zadossal. Szívélyes volt, kedves volt, holnap reggel jönnek értünk. Nem tudta, hogy miikor lett reg­igei, csak azt látta meg, hogy egy 'barna kabát, kucsimós fej és nevető arc- jelenik meg a tárna bejáratánál. Majd egy másik és még egy másik kucsmás, nevető fej. Itt voltak a szovjet katonák.. Csordultig telt a szíve. A szabad­ság fénye, a felszabadulás mámoros jövendő képe integetett felé! Tudta, érezte, hogy most' valami más következik, aminek névét nem tudna adni, tudta, hogy az élete már nem úgy fog folytatódni, ahogy abba­maradt, és ha bizonytalannak is lát­ta a jövőt, nem félt ettől a bizemy- ítalams ágtól. Kiért a fiúkkal a napfényre! .. . Felnézett a havas, hideg, napfé­nyes égre... És, ahogy a friss levegőt tikkadtan szívta be elkínzott tüdeje, boldogság ragyogott a szemében, mert most már biztosra vette, hogy újra meg­látja a zselici dombokat...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents