Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-13 / 267. szám

Vasárnap, 1955. november 13. SOMOGYI NSPLAF T Széljegyzetek egy premierről EJ ÉLJ EGYEZHETI a Csiky Gergely Színház a pénteki napot, Shaw: Warrenné mestersége bemutatójának napját is ama em- zezetes napok közé, amelyek a színház bátor indulásáról, a kaposvári zönség meghódításának történetéről beszélnek. A premier mindig nagy esemény egy színház életében, különösen y induló, fiatal színháznál. Igazgató, rendező, színészek és technikai emélyzet valami különös, feszült, izgatott hangulatban élik át a kez- s perceit, az első nehéz perceket, amíg feldübörög a közönség első psa. De pénteken a színháznál még a legoptimistább emberek sem ámítottak arra, hogy a »-csak az operettet kedvelő« hírben álló ka- >svári közönség behódol a prózának is, és az első felvonás után még vasfüggöny elé is kihívja a színé székét. Pedig így történt. — hám, i jó a darab, ha jó az előadás, si kere van a prózának is. De még ilyen sikere.., * * * A KÖZÖNSÉG tapsa még tart, amikor Miszlay István, a darab fiatal rendezője szívére szorított kezekkel, olyan boldog izga- >mmal, amely még beszélni sem engedi — végigoson a földszinti páho- lok folyosóján. Nem hisz a sikernek, nem mer betekinteni a nézőtérre, edig a közönség már a vasfüggöny előtt álló színészeket köszönti tap- íval. Ez az első nagy rendezése Miszlay Istvánnak, s az egyik páholy­án ketten, a rendező édesanyja és édesapja könnyes boldogsággal fi- yelik a ‘■'■Pista-« által rendezett darab szép sikerét. * * * T\E OSZTOZNAK MASOK IS e boldogságon. A szélső páholyban ^ Sugár László, az igazgató rejti mosoly alá az előadást megelőző :gulmának utolsó maradványát. Ha valakinek, hát akkor az igazgató- ak szabad izgatottnak lenni. Kis epizódok. Közben követik egymást a gyorsan pergő jelenetek, is­iét felzúg a taps, ismét nyílik a vasfüggöny ajtaja is. De most már ne kerülgessük; mondjuk meg, siker volt, nagy si- er. S itt aztán fel kell sorolni mindenkit, aki megdolgozott érte. Misz- iy Istvánt már említettük, jól mu tatkozott be a kaposváriaknak, mini 'Által, tehetséges rendező. A darab szereplőinél nehéz sorrendet alkot- i. Kevés, ha azt írjuk: jól játszotta k. — Több volt ez — játszottak szív­el, lélekkel. 1 ÁBOR MARA Warrenné volt, izig-vérig olyan, ahogy Shaiv ezt a nőt megformálta. Azért megemlítjük: a közönségest, a kéj- ;ereskedő mivoltát éreztük, az anyát annál kevésbé. Pedig Warrenné, iá egy kicsit is, de anya is volt. De hát most nem is kritikáról van szó. }álfalvy Évát, Vivie alakítóját dicsérni Ish&t, nagyon dicsérni. Szép Zol­án, mint Crofts remek volt, Körösz tös István, Gardner tiszteletes ala- títója többet nem is nyújthatóit, Vá sárhelyi András Praed szerepében negérdemelten részese a bemutató sikerének. S ha még valamit és valakit dicsérni lehet, hát a szép díszletekről s beszélni kell. A Warrenné mester sége díszletei az elsők, amiket a ka­posvári színház a maga erejéből készített. Elismerés a szép kivitelért Bures Jenőnek s a színház diszletf es tőinek. Sok üyen sikeres, szép estet kívánunk színházunknak... N. T. Ünnepélyesen megnyitották az egészségügyi hetet NYITOTT SZEMMEL A bűvös szatyor Tegnap, szombaton délelőtt 11 árakor a Béke-szálló nagytermében ünepélyesen megnyitották az egész­ségügyi kiállítást és ezzel az egész­ségügyi hetet is. A kiállítás szem­léltető eszközökkel, képekkel, grafi­konokkal, felszerelésekkel mutatja be egészségügyünk fejlődését, az ■egészségügyi dolgozók munkáját, harcát a dolgozók egészségéért. Az egészségügyi hét keretében to­vább folytatódnak a mai napon az előadások. Délután 4 órakor a ka­posvári iskolák szülői munkaközös­ségei részére »Az iskolásgyermeikek táplálása« címmel tart előadást Dr. Mózsa Ernő, rendelőintézeti gyer- mejiszakcrvos. Az előadás helye a Központi Alt. Iskola, Május 1. u. Hétfőn a TTIT klubhelyiségében folytatódik az egészségügyi hét mű­sora. 19 órakor előadással egybekö­tött klubesten Franki József kór­házi főorvos tart előadást »Bőrgyó­gyászati problémák a mindennapi 'életben« címmel. NÉHÁNY SZÓ A KENYÉRELLÁTÁSRÓL Pár napja megyeszerte zavar mutatkozik a dolgozók kenyér- ellátásában. Megkerestük ebben az ügyben Hajdú István elvtár­sat, a Megyei Tanács Kereske­delmi Osztálya vezetőjét, aki a következőket mondotta: Biztosítva van megyénkben a dolgozók kenyérellátása. A fal­vakban azonban — ahol a dol­gozók legnagyobb része úgyneve­zett ellátott — túlzottan meg­nőtt a kenyérvásárlás. Jelenleg — a jobb gabonatermés ellené­re — 40 százalékkal több ke­nyér fogy a falun, mint egy év­vel ezelőtt. Mindez abból adódik, hogy akiknek kenyérgabonájuk van, nem őrölíetik be, vagy ha ■ őrlettek is, nem sütnek kenyeret. Nem veszik igénybe azt a kedve­ző kenyérliszt—kenyércsere ak- I ciót sem, amit Kaposvárott vala­mennyi élelmiszerüzlet, — a cse­megebolt kivételével — vidéken pedig minden földművesszövet­kezeti boltban igénybe vehetnek a dolgozó parasztok. Egy kg ke­nyérlisztet 1 kg és 36 dkg ke­nyérre cserélhetnek be. Kénytelenek voltunk tehát az ellátott községekben a kenyérvá­sárlást szűkebb keretek közé szorítani, hogy ezzel akadályoz­zuk meg, a kenyér vagy a ke­nyérgabona spekulációs megen­gedhetetlen célra való felhaszná­lását. Ennek az intézkedésnek a következtében áramlanak a fa­luból a járási székhelyekre és Kaposvárra azok, akik azt hiszik, hogy kijátszhatják e rendeletet, s okoznak zavart a kenyérellá­tásban. Az bizonyos, hogy a dolgozók kenyérellátása biztosítva van, s rövidesen helyreáll e téren a rend — mondotta Hajdú elvtárs. Eddig a nyilatkozat, melyhez annyit kívánunk hozzáfűzni, hogy illetékes szerveinknek sürgősen rendet kell teremteniük a dolgozók kenyérellátásában. Nem léleknélküli és bürokrati­kus, hanem alapos, körültekintő, megfontolt intézkedéseket kell hozniuk. Dolgozó népünk min­dennapi kenyeréről van szó, s nem tűrhetjük a spekulációt, de a bürokratikus intézkedéseket sem. — Jaj a ruhám! — sikolt fel Ele­gáns Elvira a Soványító Üzemi Kony­ha étkezdéjében és rémülten mered a legújabb szabás szerint készült szoknyáján éktelenkedő hatalmas le­vesfoltra. — Nem kell megijedni — nyugtatja őt Mindentudó Kázmér — ez a leves igazán nem hagy zsírfoltot, tiszta vízből és néhány szem babból ké­szült. — De azért a káposztáskockára te­hetnének egy kis borsot, vagy egy kis fűszerfélét az ételekbe — mondja Zörgőcsontú Zoltán, a neves vegetá­riánus, aki azért étkezik ezen a konyhán, mert köztudomású, hogy itt a húsadag olyan kicsi, hogy szinte eltűnik a zsírtalan főzelékben. _ Bizony — elmélkedik tovább — a míg ez a konyha nem alakúit ót Soványító üzemi Konyhává, hanem csak Rendes üzemi Konyha volt, ad­dig nem akadt olyan hely, ahol egy medgyőződéses növényevő étkezhe­tett volna. Mert a vállalatok, üzemek, hivatalok konyháiban mindenütt íz­letes, zsíros ételeket főztek, sőt még — ilyen szörnyűség! — húst is ad­tak, méghozzá rendes adagot és he­tenként legalább négyszer. De itt. hála a szakácsnő, Gondoskodó Gézá- né gondoskodásának, nem kell félni sem a hústól, sem a zsírtól. De még a gyomorbajosokat is óvja a fuszer­— Öt forint hetvenet tetszik fizet­ni — hangzik a Május 1 utcai 210-es élelmiszerüzlet eladójának hangja. — Miért? — csodálkozik a vásárló, hiszen a tarja súlya 13 deka, tíz de­ka pedig 4,20 forintba kerül. — Márpedig ez öthetven— vágja rá hetykén az eladó. Azzal ceruzát, papírt vesz elő, számol és diadalma­san kijelenti: — Na ugye, hogy 5,70? A vevő meghökkenten áll. Érdekes. Ha ő szorozza be a tizenhármat 4,20- szal, akkor az eredmény csak 5,46 3 dekás apróság »Apróság« — cseng a fülemben, amikor a 210-es árudából kifelé vi­szem 44 dekás kolbászcsomagomat. Vajon nem történt-e valamilyen számtani csoda az én számilám kiszá­mításánál is? Utána számolok. Negy­vennégyszer négy az 17,60, én pedig pontosan annyit fizettem. Tehát min­den rendben van. Otthon azután hirtelen ötlettől sugallva mérlegre teszem a kolbászt. A mérleg 41 de­kát mutat. Bosszankodom. Pedig hát itt nincs nagy dologról szó, csak egy kis »apróságról«. Egy három dekás apróságról. félék fogyasztásától. Igaz, nem köny- nyű dolog neki mindezeket eltüntet­ni. Hiszen az állam, a vállalat bizto­sítja a szükséges nyersanyagokat. Ho­va tűnnek hát el azok? Nem, nem ke­rülnek a szemétbe, ő nem pocsékol, tudja, mit jelent a takarékosság, fel­használ minden húst és zsírt, cukrot, borsot, kakaót, vaníliát. Csak éppen otthon a családja ételeit ízesíti azok­kal, no meg készíti belőlük a rántott húst, sült húst. Merthogy ő a család­járól is gondoskodik. * * * Gondoskodó gondoskodik, a dolgo­zó gondolkodik. És ennek a konyhá­nak dolgozói addig gondolkodtak, amíg egy nagyot nem gondoltak. Ki­fordították Gondoskodó Gézáné »üres« szatyrát, amikor hazafelé tartott. Ki­fordították, és abból — csodák cso­dája — mégis két kiló szeletelt hús esett ki. Nem káprázat, nem is bű­vészet okozta. Csak az, hogy a sza­tyornak dupla feneke volt. A borsnak és kakaónak pedig nem kellett külön rejtekhely, meglapult az szépen a kabátzsebben is. És most Gondoskodó Gézánéról is' gondoskodtak, no meg a dolgozók­ról, akiknek ezután ismét vigyázniuk kell, hogy »le ne egyék« ruhájukat. Csak a szegény növényevő sopán­kodik, hol étkezhet ő ezután? forint. Furcsa dolog ez a számtan. A többi vásárló méltatlankodik: ne tartsa fel az eladót azért a néhány fillérért, hiszen itt mindig felfelé ke­rekítenek. Szegény tarjára éhes vevő ijedten néz körül. Miért is mert szólni azért a 24 fillérért, amit csak úgy »kere­kítés« címén akartak a zsebéből ki­venni? Siet a pénztárhoz, úgy hall­ja az eladó felháborodott hangját: — Nahát, hogy ilyen apróságért zavarják az embert! Nincs apróm — Aprópénzt kérek, nincs apróm — kiáltja harsányan minden reggel a vágóhíd felé tartó autóbusz kalau­za. Az utasok oda is adják előre el­készített aprópénzüket. Egy alkalom­mal nem volt 1,40 forint aprópén­zem, ezért egy forintost és egy öt- venfillérest adtam a kalauznak. — Köszönöm — mondja és a kö­vetkező utashoz lép. — De kérem — szólok szerényen — én 1,50 forintot adtam. — Megmondtam, hogy nincs apróm — felel és azzal továbbmegy. Csak úgy csörög utána táskájában a többi utastól kapott rengeteg apró­pénz. A I» Kési © S£ Kerekítés felfelé Motorkerékpárlánc ára: 450 Ft és egy megvont iparigazolvány Kétségbeesett arcú .motorkerékpá- ros ácscrog az egyik siófoki utcán. Motorja lomhán, tehetetlenül álldo­gál mellette. Baj vám, méghozzá nagy. Elszakadt a lánc. É-ossz miár, kopott, új pedig éppen mem kapha­tó. Hogyan lehetne kijavítani a hi­bát, ‘hogyan lehetne továbbindulni? Fiatal kerékpáros legény adja meg a választ. — Keresse fel az eívtérs Kelemen István géplakatost. Akad ott minden, ami üzletben nem kapható. A mentő szalmaszál! A motoros siet és nem csalódik. Kelemen Ist­vánnál akad minden. Lánctól kezdve ,a legkülönbözőbb nehezen 'beszerez­hető alkatrészig. Csupán némi eltérés adódik. így többek között például a motorkerékpárláncot négyszázötven forintért árusítja. Borsos összeg, a megszorult motoros azonban megve­szi. Többszáz forint felárat vág zseb­re érte Kelemen István. Azaz csak vágott. Most már ngm foglalkozik effélével. Csupán azért, mert megvonták az ,iparigazolványát. Megérdemelte? De mennyire! A vizsgálat során kiderült az is, hogy üzleti könyveket gyakran egyál­talán nem, gyakran pedig csak hiá­nyosan vezetett. Foglalkozott to­vábbá • kerékpárkölcscnzéssiel is. Tíz kerékpár sorakozott nála, melyekkel ugyancsak busás hasznot vágott zsebre. Megkapta méltó büntetését. Saj­nálatot érdemel? Talán azok sajnál» ják, akiknek zsebéből kicsalta a pénzt, vagy becsületes kisiparostársai sajnálkoznak rajta? Nem. Az ilyen lelkiismeretlen ember nem érdemid meg a dolgozók bizalmát, nem méltó arra, hogy az értékes termelő mun­kát végző kisiparosok soraiba tartoz­zék. Villa a Ba’aton mentén — adóhátralékból Sok mulasztás tapasztalható az -adófizetéssel kapcsolatban is. Szép számmal akadnak, akik jócskán el­maradtak adófizetési kötelezettségük Becsületes munkát várunk minden kisiparostól Scmogy megyében több mint négyezerötszáz kisiparos dolgozik. Nincs olyan iparág, melyet nem képviselnének, és legtöbben jó, becsületes munkával vívták ki a dolgozók alismeréjsélfc. Az eredmé­nyes munkának nem marad el ju­talma sem és a kisiparosok megfe­lelő jövedelemre tehetnek szert. Erről tanúskodik az is, hogy min­dig többen és többen választanak kisipari szakmát. Míg ezelőtt két éve például egyetlen] kisipari tanuló sem volt a megyében, jelenleg 365 fiatal tanul a legkülönbözőbb .ipar­ágakban, A jó, eredményes munka mellett azonban hiba is akad elég. Egy-egy kisiparos megfeledkezik magáról, fe­lelőtlen munkát végez vagy elmu­lasztja kötelezettségeit. Nemcsak cinmagára, hanem az egész kisipa­rosságra szégyent hoz. Természete­sen az ilyen hibák, mulasztások nem maradnak megtorlatlamil. A KIOSZ Somogy megyei Szervezete ebben az évben is számos működési engedélyt visszavont. Kemény, bün­tetés, de példamutató büntetés. Büntetés azok számára, akik a hi­bákat elkövették, okulás a többiek számára. És a becsületes kisipa­rosok elégedetten veszik tudomásul, mert a felelőtlenek rájuk is szégyent hoznak. Melyek ezek a hibák, milyen mulasztások történnek? Válasz- szunk ki néhányat a sok közül, ami jellemzőbb, gyakrabban előfordul. teljesítésével. Miből adódik mindez? Nincs rendélés, nincs kereset? Az bizony akad éppen elég ahhoz, hogy megfelelő körülmények között élhes­senek a -kisiparosok. Keressünk itt is egy példát. Nem kell ‘messze menni, akad Kaposvá­rott is több. Válasszuk ki az egyik fe-gjellemzőibibst. Ilyen például Arató Andor asztalos működési engedélyé­nek megvonása. Arató Andor több ezer forinttal tartozik az államnak. Mtért? A körülmények miatt? Nem, egyáltalán nem. Arató Andor nagyon jól keresett. Akadt megrendelés bő­ven, jócskán kapott pénzt munká­jáért. Jó módban él, nem szenved hiányt semmiben sem. Mire hivatkozott tehát akkor, mi­ken az adóhátralékot kérték tőle? A válasz nagyon meglepő volt. — Nem fizetek, mert villát építek a Balaton mentén, arra kell a pénz. Villát épít! Tehát nincs baj a jö­vedelem körül. Nagyon helyes. Mi­nél több dolgozó építsen családi há­zat, Inyairalót becsületes : kereseté­ből, de kötelezettségéről se feledkez­zék meg. Arató Andor esete jellem­ző példa. Az a nyaraló egyébként is fölépülhetett volna. Legfeljebb né­hány héttel később bonul rá tető, de tulajdonosa nyugodt lelkidsmerettel tölthette volna benne a nyári hete­ket, mert nem kísértette volna az elmulasztott kötelezettségteljesítés. Akinek kitelett a becsülete Kisberki községben már két év óta várják, hogy fölgyulladjon a villany a házakban. Eléggé türelmesek vol­tak, hogy ilyen sokáig vártak, job­ban tették volna, ha inkább alapo­sabban a körmére néznek annak, akinek hanyagsága miatt ilyen so­káig elhúzódtak a szerelési munká­latok. Hogyan is történt mindez? Két év­vel ezelőtt Muchentaller Jenő ka­posvári villanyszerelő kisiparos Nagyberkiben váltott iparengedélyt és hamarosan vállalta a kisberki vililainybevezetési és beszerelési mun­kálatokat. Az még mindig rejtély, hegy miképpen vállalhatta, miért nem az illetékes állami szerv vette át a rendelést. Lényeg az, hogy vállalta és a villany még most sem ég. Időközben 75 ezer forintot vett át a helybeli dolgozóktól a lakások­ba történő bevezetésért. Aztán csak szerelgetett, szereSgetett, vezetéket húzott. Lassan, kényelmesen, és — rosszul. Mire egyik beszerelésnek a végére érit, az eleje már hasznave­hetetlenné vált. Teltek, múltak ,a na­pok, a dolgozók csak fizettek, a sze­relő pedig élt, miint hal a vízben. Azt se bánta volna már, hogyha a szerelés időtlen időkig elhúzódik, hiszen olyan jó megélhetést biztosí­tott. A KIOSZ megyei központja azon­ban másképp vélekedett. Muchental­ler Jenő fájó szívvel mondott búcsút az ipar igazolványának, a kisberkiek viszont örömmel búcsúztak Muohem- tallentál. Végre megszabadultak tő­le! És Muchentaller Jenő rendkívül csodálkozik majd, amikor a hivata­los szervek is felalősségrevonják. Bácsi Gézától jobb munkát várnak Hiba tehát akad. Kirívóák, elíté­lendők. Ilyen például Bácsi Géza, a Vas- és Műszaki KTSZ motorszerelő részlege szerelőjének magatartása is. Bácsi Géza mint magán kisiparos a legjobb munkát végezte. Most pe­dig? Mióta a ktsz-foen dolgozik, ha­nyagul, rendszertelenül dolgozik és magatartása is méltán vált ki hely­telenítést munkatársai között. Itta­san állít be munkahelyére, köteke­dő, nyema sincs már a régi, jó mun­kájáról híres kisiparosnak. Máért? Bácsi Géza a közösben dol­gozik. Nem olyan munkát kell ott is végeznie, mint amikor magánosként dolgozott? Még jobbat! A közösség megkívánja, hogy tagjai tudásuk legjavát adják. Ezt kívánják a kitsz- ben dolgoztató motortulajdcnosok, ezt írja elő a munkafegyelem, ezt követeli a becsület. Bácsi Gézák akadnak még többen is a megyében’. Olyanok, akik mi kor szövetkezetbe lépnek, úgy vé iik, hogy lerakták a felelősséget, el­hanyagolhatják a munkát. Ilyen ipa­rosoknak nincs helyük a község­ben Nincs helyük azért, mert szé­gyent hoznak szövetkezetükre, anya-, gi veszteséget, okoznak nemcsak ma- guknak, hanem munkatársaiknak is és károsak a társadalom számára. Nem árt, ha Bácsi Géza és- a hozzá hasonlóak kissé elgondolkoznak mindezen. Belépjek, ne lépjek ? Hány falusi kisiparos tette föl már ezt a kérdést, amikor községében tsz alakult. Sok hasonló tartalmú1 la­vél érkezett a KIOSZ megyei titiká'- rához is. A kisiparosok nagyrésze szívesen belép a ktsz-ibe, ‘ha községé­ben megalakul, a fsz-től azonban idegenkedik. Sokan azonban megtör iálták a kérdés helyes válaszát. így például Hercegh József bognár is, aki a sávoly! Szabadság TSZ-be lé­pett -be. Ez ,a -helyes megoldás. Nem alakul­hat minden községben ktsz, a kis­iparosok azonban nagyon jó munka- lehetőséget találhatnak a tsz-ékben. Maguk is hasznát látják és a tisz-ek is csak nyernek velük. Ipari mun­kájuk után is szép munkaegységet kapnak, és ha több jövedelemre vágynak, bekapcsolódhatnak a me­zőgazdasági munkába is. Belépjek, ne lépjék? Hercegh József minden knisáparois- mák azt válaszolja erre a kérdésre, hogy lépjen 'be, lépjen be mielőbb, mert megéri! A felsorolt hibák kirívóák, de a kisiparosak között sok ■becsületes, jó munkát végző is van. Bainelli Sán­dor festő, a könnyűipar kiváló dol­gozója. aki adóját rendszeresen fize­ti és jövedelméből szépen megél csa* iádjával együtt. Még arra is jut asa idejéből, hogy társadalmi munkát végezzen. Banelli Sándor és a hozzá hasonló becsületes dolgozók legyenek a kisiparosok példaképei: azok, akik jó munkát végeznek, teljesítik állam iránti kötelezettségeiket, akik hasz­nos tagjai a társadalomnak. D. J.

Next

/
Thumbnails
Contents