Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-12 / 266. szám

s SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. november 12. A „Szabad Európa" rádió egyik volt csehszlovák munkatársának nyilatkozata Prága (CTK). Marie Dvorakova, aki nemrégiben' tért haza Csehszlová­kiába, miután - több évein át Müncheniben ,a »Szabad Európa« rádiónál dolgozott, hazaérkezésekor többek között a következő nyilatko- aatot tette: . , Jó ideje készülök hazatérni, azon­ban tisztában voltam vele, mennyit ártottam ,a. Csehszlovák Köztársaság­nak azzal, hogy egy ilyen szégyenr teljes intézménynél dolgoztam. Az általános amnesztia kihirdetéséig nem is találtam semidyen kiutat. Minthogy azonban a "Szabad Euró­pa« rádiónak úgynevezett informá­ciós osztályán dolgoztam, természe­Belgrád (TASZSZ). A Borba Tito elnök és Dult.es külügyminiszter nemrégiben lezajlott tárgyalásaival foglalkozó vezércikkében a többi kö­zött ezt írja: Magától értetődik, hegy Tito és Dulles poliitikaii megbeszélésein szótoakerült Kelet-Európának, vagyis aminák a területnek néhány prob­lémája, amelyhez földrajzilag Jugo­szlávia is tartozik. Fel lehet tételez­ni, hogy részünkről hangsúlyozták a belgrádi Tito—Bulganyin-nyilaitkozat jelentőségét, amely meghatározza Jugoszlávia és a Szovjetunió jelenle­gi viszonyát. Ez a fontos, nemzetközi okmány különösen kiemeli a nemzetközi vi­szonyok világosan megfogalmazott és következetesen demokratikus éji- veit, amelyeknek világszerte a le,§" szélesebbkörű alkalmazásra kell ta­lálniuk. A nyilatkozat hangsúlyozza: "... A népek közti bizalom és együttműködés megszilárdítása vé­gett mindkét kcrmiány a következő alapelvekből indul ki: a kölcsönös megbeszélés és a más erszágok bel- ügyeibe való be nem avatkozás élvé­nek tiszteletbemtartása, legyen az akár gazdasági, akár politáikai, akár tesen bitckibáh kellett tairtaniom ha­zatérést szándékomat. Ennek az információs osztálynak a feladata, hogy kémtevékenységet vé­gezzen Csfihszlövákid és más népi demokratikus országok ellen. A kémszervezetet az amerikaiak irányítják és pénzelik. A kémtevé­kenységek központja München., ahol jómagam és dolgoztam. Itt gyűjtik össze * a kémhálózat általi szerzett jelentésieket. Különös fontossággal bírnak azok a jelentések, amelyek ,a katonai egy­ségekkel, a határőrséggel, a határ- incddensdklkSL és a 'haditermeléssel kapcsölátosak. Említés,re méltó az a tény,- hegy összegyűjtöttek olyan hí­idsológiai jellegű beavatkozás, mint­hogy a belső ■ berendezkedésnek, a társadé,’mi 'rendszerek különbözésé-1 gónek és. a Szocializmus konkrét fej­lődési formái különbözőségének kér­dései kizárólag az illető országok népeire tartoznak.« John Foster Dufies közölte, hogy egyetért a nemzetközi viszonyoknak ezekkel az elveivel. A függetlenség és a más országok, bellügyeibe való. be nem avatkozás a nemzetközi együttműködés alapja. A bonni kormány 1956/57-es költségvetési terve Bonn (ADN). A bonni kormány szerdáin jóváhagyta ’az 1956/57-es költségvetési tervet. A kiadási olda­lon ismét a fegyverkezési hozzájá­rulás ál/f az' első helyen;. Fegyverke­zési költségeikre ■ 9 milliárd, német márkát irányoztak elő. A NATO a jövő évre 14 milliard német márka fegyverkezési hozzájárulást követel Nyugat-iNémetországtól. Számítani lehet arra, • hogy .,a fegyverkezésre szánt kiadásokat tovább növelik. reket is, amelyek kórházakra, azok befogadóképességére és fellszeneléséne vonatkoznak. A »Szabad Európa« egész .rádió- és röpirat-propagandája csupán kiegé­szítője a kémkedésnek. Maguk az amerikaiak nemigen hisztiek- e pro­paganda sikeréiben. Szükségük van azonban erre fő tevékenységük el- leplezése és azoknak a tévelygőknek rendszeres befolyásolása céljából, akikből a "Szabad Európa« új ügy­nökei kikerülnék. A -merfeküftek kilátásai egyre rosszabbodnak, csupán a legallamta- sabb munkát bízzák rájuk és a la­kosság szemében mindig nemkívána­tos idegenek mariadnak. SAJTÓ ANKÉT DARÁNYIJA* E hó 12-én este 7 órai kezdettel a darányi kultúrotthonban sajtóanké- tot tartunk. Az ankétra szeretettel várjuk a Somogyi Néplap előfizetőit és a község minden dolgozóját. Vorosilov, Bulganyin és Molotov távirata albán vezetőkhöz Tirana (ATA). Hadzsii Lesül, az al­bán nemzetgyűlés elnöki 'tanácsénak elnöke, Mehmet Staniu, az Albán N épköztársaság. Minisztertanácsának elnöke és Bahar Shityffia, az A’lbén Népköztársaság külügyminiszitere a következő táviratot kapta Varosilov- tól, a. Szovjetunió Legfelső Tanácsa Etnökségének elnökétől, Bulgainyinr tói, ,a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökéiből és Molotov toll, a Szovjet­unió Minisztertanácsa efso elnök- helyettesétől, külügyminiszteritől: »A Szovjetunió és az Albán Nép­köztársaság diplomáciai kapcsolatai' megteremteséirvsk 10. évfordulója al­kalmából iegszívéiyesebb jókívánsá­gainkat küldjük önöknek, kedves eliVitársak, s az öinöík személyén át a baráti al'ibán népnek.« . A belgrádi Borba Tito és Dulles tárgyalásairól ÉRDEKESSÉGEK inneu-onna«, Ujtípusú motorkerékpár gyártását kezdik Len­gyelországban, .A »Jú­liáik« típusú új motor- kerékpárok 350 köb­centiseik, 16 lóerős mo­torra! rendelkeznek, órámként i sebességük eléri a 120 kilométert. 1960-ig — a lengyel ötéves terv befejezésé­ig — évente 20 ezer darabot gyártanak csupán a szezecinii üzemben. SEJTVIZSGÁLÓ KÉSZÜLÉK mártbapéldányát : készí­tették el az Újításo­kat Kivitelező •Válla­lat’ dolgozói. Az orvos­tudományt szolgáló újtípusú Warburg- rendszerű vizsgáló 'be­rendezés többek kö­zött a :rák-ku tatáshoz is jelentős segítséget nyújt orvosainknak. A készülék első. példá­nyát a Péterffy Sán­dor utcai kórház ku­tatói már átvették. A hindu nyelven beszélő német üvegember sikere Uj-Delhfben Az ‘ október 29-én megnyílt és valószínű­leg december 15-iig tartó Uj-Delhi-t ipari kiállításon, amelyen a Szovjetunión, Kínán, az Egyesült Államo­kon és Anglián kívül több népi demokra­tikus ország is részt vesz, az egyik legszebb pavilon a Német De­mokratikus Köztársa­ságé.! A The Times of India, a leigriagyobb indiai flap .különki­adáséban nagy elisme­réssel írt az NDK ne­hézipari felszerelései­ről. Ä kiállítás egyik legvonzóbb darabja a drezdai Higiéniái. Mú­zeum üvegeimbere, amelyet még a sajtó is »a világ nyolcadik csodájá«-nak nevez. Az üvegember, amely pontos képet' ad az emberi fest felépítésé­ről és belső szerveiről, India négy legfonto­sabb nyelvén — köz­tük hindu nyelven ás automatikuson felvi- .légosítást ad a belső szervek funkcióiról. A szabad területen kiállított mezőgazda­sági és egyéb gépek közt különösem nagy érdeklődést keilt egy reflektoros kozmikus berendezés a termé­szeti kincsek és bizo­nyos myersanyaigfoiiTá- scik felkutatására. Terror dühöng Kenyában A brit hatóságok! közlése szerint eddig több mint 60 ezer af­rikait- öltek- meg és börtönöztek be. GYALOG AKAR ÁTKELNI a La Manche csator­nán Viktor van Leint, belga búvár. Számítá­sa-szerint'15 óra hcsz- szat tart az út. Búvár­ruhája fűthető lesz, sisakjában pedig entri­es innivalót helyez el. HÄRMAS ikrek BULGÁRIÁBAN Gorma Orjahovica városi kórház szülésze­ti osztályán egy Fat­ima Aszanova Iszmai- lova nevű 28 éves tö­rök nemzetiségű asz- szonyinak hármas ikrei születtek. Az új,szülöt­tek közül egy fiú és kettő lány. Nikola Gancsev dr., ci szülészeti osztály vezetője ezeket mond­ta a ritka esetiről: Már. húsz gve dol­gozom szülészorvos­ként. Igen sok alkal­mam volt részt venni ikiersEüliésnéT, de hár- roasikrek még nem voltaik ,a kezem alatt, örvendetes, hogy az újszülöttek niorimáOisBiri fejlődnek. Születésük­kor egyformám 2 kg^s súlyuk volt. Most sze­mélyzetünk gondos fi­gyelme arra arányul, hogy a .gyermekek to­vább fejlődjenek. Fatima Aszanova I'Szmailovának a most született ihénmasifcrek- keil együtt összesen öt gyermeke van. ÉLETÉVEL FIZETTE MEG a doppingolószer hasz­nálatát néhány ame­rikai kerékpárvarseny- ző, Negyvenhét ver­senyző veszélyes mér­gezést kapott. A ható­ságok az Aphemaitime néven. ismeretes ' szer használatát betiltották. A Somogyi Néplap november 7-1 cikkpályázatára beküldött írás. át mégis legyőzték!... Nem vettek fel az iskolába. A gimnáziumot nem a napszámosok fiának építették. Nem nekem. A Kása Zolinak, a téglagyáros fiának. Azok gazdagok,, biztos fizettek a fel­vételért, meg a Bodrogi Piroskáék is. Az ő apja, igaz, hogy csak jegy­ző, de a nagyapjának textilnagyke­reskedése van a. »Hangya« mellett,... Nem nekem építették a gimnáziu­mot, pedig én kitűnő lettem ... Pe­dig a Kása Zolinak is én csináltam meg mindig a házifeladatot (olyankor odaadta fele tízóraiját, mert én so­hasem vittem az iskolába ennivalót, ha néha adott is anyám pár fillért perecre, azt könyvekre kuporgat- tam). Legyőzték, hát mégis legyőztem apámat! Pedig hogy’ bíztam, benne... Emlékszem, egyszer nagyon régen, még elemibe se jártam, a kertek alatti gyepes közön labdáztam pajtá­saimmal ... A labda átszállt a pa­lánkon és Lánckiék rw.gy epresében kötött ki, ahol duzzadó piros gyü­mölcsök kinálgatták magukat, kacé- fan kandikálva a zöld levélernyők alól. Hárman is ugrottak a labda után ... Lánckiné. aki a közelben szundikált, felriadt a huppanásra.. ■ Jókora husánggal kezében loholt a »játszótér« felé. A 'labdakeresők ke­reket oldottak, egyedül maradtam. ■ — Várj csak, te élhetetlen! — si­pította már messziről. Pufók arcán pulykaméreg pírja égett. — Mégremegtem, de nem futgttam előle. (Apámtól tanultam, hogy a be­csületes embernek nem kell soha semmitől félnie.) •A pulykamérgű asszony hozzám érne dühösen taszított a magas desz­kapalánknak. — Te élhetetlen! Te senkiházi! Te tolvaj! — bömbölt, toporzékol.t dü­hében, és ütésre emelte a husángot. Riadt arcomra forró könnycsep­pek ültek. — Ne bántsa! — dörögte egy jól­ismert férfihang. Lánckiné keze lehanyatlott. Apám állt mögötte. • — Mit vétett magának? — Lopott! — Én nem loptam! — Ne hazudj, nem félsz az isten­től, te ... I — Mennyi a kár? — A szentséges isten tudja! össze­vissza gázolta az ágyakat, lehet az öt pengő is ... ’ — Fizetéskor elküldöm a pénzt — szólt nyugodtan az apám. Azzal kf- zenfogott és elvezetett. Az úton nem említette a lopást. Ismert, bízott bennem. Erősnek érez­tem, olyannak, mint János vitéz, aki még az óriásokat is legyőzte ... Ha ruhám készült, vagy rongyos cipőmet a sarokba dobhattam, anyám a fülembe súgta: MOLNÁR JÓZSEF: APÁM — Eriggy, köszönd meg apádnak! Neki dicsekedtem először, amikor harmadikos koromban a tanító néni megmutatta az őszről írt fogalmazá­somat a tanfelügyelőnek, aki barac­kot nyomott a buksimra, mbndván: — Neked tanulnod kell, bikfic! Akkor napcserzett arcára ráncok gyűrődtek: — Megbeszélem anyáddal, jövőre •beíratunk a polgáriba. Este sokáig elkerült az álom. Áb­rándozva fészkelődtem a frissen mo­sott, szappan illatú ágyneműn. A konyhából beszűrődött szüleim be­szélgetése. — Ruhát ráérek csináltatni. Annak az árán megvesszük a . könyveket, meg a beírat ást is futja. — Gondold meg, apa, nincs egy foltat&an ünneplőd. — A gyerek az első ... Felzokogtam. Odakint észrevették. Elfújták a lámpát és halkabbra fog­ták a szót ... — Milyen erős az én apám! — és mégis legyőzték ... A. negyedik év végén ujjongva iramodtam végig a gesztenyésen, uj­jongva lobogtattam bizonyítványom gyertyás fehér virágai felé. Anyá­mat az udvaron találtam. — Kitűnő! — kiáltottam már a kiskapuból. — Kitűnő! Lelkendezve szaladt elém. Megcsó­kolt és kipirult arccal vezetett a csa­ládkirály elé. — Kitűnő! — rebegte helyettem. — Derék dolog, fiam... gyere, ki­megyünk a kertbe, beszélgetünk, amíg anyád elkészül az ünnepi lako­mával ... A kertben letelepedtünk a dió­árnyékolta, 'hús, virágszőttes pázsit- ra, a méhes mellé. Köröttünk ünnepi csend terpesz­kedett, csak a méhek zsongtak egy­hangúan, de halk, ■ pihentető muzsi­kájuk a csend része volt. Sokáig ültünk szótlanul. Ott a kertben, a dió alatt hőn óhajtott vendégünk ünnepelt: a béke. A zsúp- méhkasokat néztük, ahová a virág­portól terhesen érkeztek a szorgo­sok. A kasok előtti deszkákon néhány élettelen here feküdt. — Lám, a méhek, mily okosak, kidobják a heréket magúk közül. Mi, emberek képtelenek vagyunk rá — szólalt meg apám. — Hagyjuk, hogy megmérgezzék életünket, hogy el­herdálják munkánk gyümölcsét. A mi heréink erősek, mert mi, ßzorgo- sok ahányan, annyi felé ... Nem szóltam. Apám igaza megle­pett. Merőben más volt, mint az is­kola belénkvert igazsága. — Lassan legénnyé cseperedsz, fiam — törte-meg újra a csendet. — Ideje, hogy szakmát válassz magad­nak .. GYŐZHETE — En tanulni szeretnék még . ■ ■ Sókat akarok mondani, de kevés a szóm...' Szeretnék úgy fogalmazni, meg olyanokat, mint Verne vagy Jó­kai .... Tanulni szerettem volna — és a nyáron az erdőre jártam az apám­mal: dolgozni (a beíratáshoz tömén­telen pénz kellett). A favágók tábor­tüzeinél új világgal ismerkedtem. — Minek a grófnak annyi erdő.. ■ én dógozok, ü meg csak éli világát, nekem mégsem jut egy darab agya­gos ... — hallottam a keserű sóha­jokat. • — Az én bátyámat a gróf tette nyomorékká. Kepésaratója volt. A múlt nyáron a Fehérakónál aratták áz árpát pengőhúszér’ meg egy tál lebbencsért ... A bátyám harmadnap eldobta a kaszát. Aszongya: Nem uralok pengőhúszér’ meg egy tál leooencsér’. A többi utána ... Jó dö­gös vöt, hallgattak rá ... Az intéző benyargal't a faluba, egy hosszú sze­kér »zsarut« hozott. A bátyámat pus­katussal verték, amikor elesett, egy a mellére ugrott... Etáiéit... Föl- locsúták és újra kezdték.:. Azóta a felesége dogoz rá ... ü meg csak kö­hög, köhög meg vért köp. Aszongyák, kiköpi a tüdejét. Borzongva hallgattam a történetet. Félelem leit úrrá rajtam: apám is a gróf erdején dolgozik — a gróf le­győzheti apámat... — Talán ő győzte le?! Keserű ízekkel telt a szám. Valami szorongatja a torkomat. Valakit el­vesztettem: apámat — a győzhetet­lent.- Valamit elvesztettem, talán örökbe, az iskolát. * * * Tfagyos szél kószált a gúlába ra- ■*- kőit fenyődeszkák között, me­lyek mint nagy ravatal magasodtak az ólomszürke égre. Néha friss gyan- taillat csapódott. ' orromhoz... Egy­kedvűen raktam a nyirkos deszká­kat, Szakadt kesztyűmön lecsurgott a víz. Végigfolyt karomon egészen a könyökömig, fájt, belémcsípett a hi­deg. Fájt belül is apátlanságom, de mar nem voltak- könnyeim. Két hete már, hogy a gróf emberei, az árpád­sávos nyighajok elhajtották apámat bunkert ásni a .két front közé ... Sokáig búcsúzott — mintha megérez­te volna, hogy többé nem látja sze­retteit ... — Mér nem mozogsz gyorsabban, te gyerek, nem fogunk helyetted is gürizni... Lassan a hang irányába fordultam. Apró, töpörödött emberke1 állt mel­lettem. Céklavörös arcáról fürtök­be csurgóit a verejték... A mi ut­cánkban lakik ő is... a Miska bácsi. Hét éve dolgozik itt a gróf depóján. Eres kezei szaporán nyúltak a deszka után... milyen gyorsan dolgozik! — TLEN! otthon biztos nagyon várja a család a pénzt. — Gyorsabban dolgozz! Gyorsab­ban dolgozz! — motozott bennem a biztatás. A te anyád, a te apátián öcséd is nagyon várja otthon a pénzt! * * * 7 94.f~ben egy verőfényes fnir- ciusi délután találkoztam az. első vörös katonával. Kvártélyt ke­resett. Amíg alakulata, a tábori rendőrség falunkban állomásozott, nálunk maradt. Szeme kék volt és nyugalmat árasztott, mint a szüreti égbolt, hangja barátságosan bugy- gyant mindig mosolygós ajkán. Be­teg anyámról való gondoskodása ba­rátommá avatta... Vasárnaponként együtt jártunk halászni a sűrű nád- ölclte, elhagyatott grófi halastóhoz. Ott mesélte egyszer (kézzel-lábhal), hogy e tó gazdáját ne engedjük töb­bé. vissza, hogy őnekik már nincse­nek grófjaik:.. ö vitt el a nyom­dába is... Tetszett a különös mű­hely — ottmaradtam. Rajtam kívül 'még hárman dolgoztak a kopott sze­dőszekrények előtt és m régi, lábbal taposott nyomógépen a község nyom­dájában. (Az orosz kommandó adta. a községnek a gazdátlanul maradt felszerelést.) Hamar megkedveltem a mestersé­get, s mire a fákról hullani kezdtek a fonnyadt bronz levelek és a bá­gyadt napsugaraknak alkonytájt pu­ha köd vetett tejfehér ágyat, már önálló' szedést is bíztak rám. Lekö­tötte figyelmemet a munka, -sokszor mégis eszembe jutott néhai álmom, a gimnázium, és olyankor elszorult a. szívem. Árvának éreztem magam. Kimondhatatlanul árvának, amikor a tábori rendőrséggel egyetlen igaz barátomat is elhelyezték a faluból... Szürke, eseménytelen hétköznapok váltották egymást. Az egyik regge­len, amikor kint nagy pille-pelyhek- ben hullt a hó, hópöttyözte prém- bundában egy köpcös,. kupec kinézé­sű ember állított be a nyomdába. Nagy, kerek arcában .mélyen ülő ap­ró. disznószemeivel végigfürkészett minden zeg-zugot. Káromkodott és köpködött, szidta az oroszokat meg a kommunistákat. A gazda volt.. Az oroszok elől nyugatra mentette az irháját, s mikor megtudta, hogy el­mentek a faluból, visszasompolygott birtokbavenni »ősi jussát«: a vitézi telket, a szőlőt meg az apóstól rá­maradt nyomdát. . A gazda szerződést íratott alá ve­lem ... Négy évre szegődtem. — Tanuld meg, kölyök, az ember a vitéznél kezdődik — mondta a szer. ződés aláírásakor. Gondoskodott róla, hogy megtanul­jam. Nem vett emberszámba. Haj­nalban, ha nyár volt, csalánt szed­tem a derékig érő csatakos geszte­nyésben, ha tél, kukoricát morzsol­tam a padláson. Este, ha tél volt, ha nyár, fát aprítottam a kulipintyóban (a faházat nevezte így). Nappal ön­töztem, ólat söpörtem, talicskáztam a vitézi telekről meg a szőlőhegyről. Néha a nyomdába is beeresztett... — Terád csak rád fizetek — haj­togatta mindig fizetéskor (aranyszíve nem vitte rá, hogy a szerződésben foglalt bért pontosan kifizesse — pe­dig tudott apátlanságunkról). Egy napon azonban elviársak jöt­tek a pártból. (Az egyiket közülük is­mertem is, a tábortűzi mesélő volt, akinek a bátyját betegre rugdalták a csendőrök.) Államosították a nyom­dát. Boldogan kúsztam fel a kapura a »ffy«-os márvány tábláért. A gaz­dám felesége, mielőtt felmásztam, a fülembe súgta: — Egészbe vedd le, édes gyerme­kem (akkor már édes gyermekem, azelőtt nyavalyás kölyök), még szük­ség lesz rá. Megfogadtam a kérését, persze csak úgy, ahogy ők a szerződésben foglaltakat. Akkorát’ csaptam a ka­lapáccsal a büszke cégérre, hogy ap­ró darabokban hullott a pulykaviJTös nemzetesasszony lába e... Eszembe jutott a méhesi beszélge­tés. Szerettem volna apámhoz sza­ladni, mint régen, eldicsekedni, hogy ! mi iS elkergettük a heréket! . Attól a naptól fogva nem éreztem magamat árvának. Szememben szik­rák gyúltak. Ábrándot, álmot, ter- , vet szőttek a dolgos napok ... rPávirat érkezett. Anyáin remegő kézzel hozta be a szobába. Vasárnap lévén még az ágyban lus­tálkodtam, pedig a. nap már a ház­tetőn trónolt. Sietve téptem fel, és ,belepirultam az olvasásba. Fürgén, mint a mókus ugrottam ki az ágy­ból és ikanásztáncot roptam a szoba közepén. Anyám tágranyílt szemmel nézett, de lassan mosoly kerekedett az ajka köré. (Tudta, ha fia kanász- táncot rop, igen jó hírnek kellett ér­keznie.) Mikor belefáradtam a tánc­ba, ünnepélyes pózban felolvastam a táviratot, és össze-vissza csókoltam a meghatódottságtól szólni sem tudó drága asszonyt... — Felvettek , a szakérettségis tan­folyam bölcsész—magyar szakára. Tanulhatok! Tízéves vágyam telje­sülhet! Újságíró leszek! — szavaltam mámorosán. ’. Sebtiben öltözködni kezdtem. — Hová készülsz, fiam? — A pártba, anyám! Megmutatom az elvtársaknak, hadd örüljenek ők is... Anyám elkomorodott, könnyek ül­tek szeme sarkában. — Anyám — szóltam vigasztalőan. — Eriggy csak, fiam, eriggy . ■. Eszembe'jutott, hogy régen, amikor még szegény megboldogult apád élt, neki vitted ilyen lelkesedéssel min­den örömöd... vidd csak, fiam, az örömöd — apádnak viszed ...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents