Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-11 / 265. szám

Péntek, 1955. november 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 Téglagyári üzemi bizottságaink járuljanak hozzá az éves terv teljesítéséhez NYITOTT SZEMMEL Téglagyáraink az esztendő első fe­lében a kedvezőtlen időjárás ellené­re szép eredményeket értek el a tervteljesíités terén. A tavalyi több­százezres fagyási kárt nemcsak pó­tolták, hanem tervüket is túlteljesí­tették. Javult a tégla minősége, csokiként a minőségi reklamáció. Bi­zonyítja az eredményes munkát az, hogy az Egyesülés az első és máso­dik negyedévben élüzem lett. A Téglagyári Egyesülés jó terme­lési eredményeihez természetesein hozzájárultak az üzemi bizottságok munkái is. Sikerült megnyerni a dolgozók többségét az ütemes terme­lésre. Elősegítette a sikeres tervtel- jesítéste a gépek jobb kihasználása, a .Duvanov-féle gyorségetés és a Kanteeev-féle .gyorsszárítás. Több gondot fordítottak üzemi bizottsága­ink arra is, hogy a dolgozók szociális ■ellátása a tavalyinál megfelelőbb le­gyeit­A koraőszi esőzések, de a kedve­zőtlen nyári időjárás is azcmiban kedvezőtlen haitásit váltott ki a terv­teljesítésben. A Téglagyári Egyesülés a harmadik negyedévben már nem tudta megtartani az élüzem-címet. .Azóta komoly visszaesés mutatkozik a termelésben. Az üzemi bizottságokra most nagy feladat hárul. Mozgósítani kell a dolgozókat az éves terv teljesítésére. Elsősorban fel keli készülni a korai fagyokra. Hogyan? Kisebb fagyok esetén hasznos a füstölés és a nedves .szalma, vagy a széna is. Figyelmet kell fordítani a nyers téglák tárolá­sára. Ritkábban kell rakni, hogy a huzat, a levegő jobban. átjárhassa, hogy gyorsabban száradjon a tégla. A már szárazabb, vagy félig száraz téglát kukoricaszárral kell körül­rakni. Ahol Keller-sszárítók vannak, ott feltétlen szükséges megvárni a teljes száradást, mert a Kelcr-szá- rítás sokkal jobb és gyorsabb, mint az, ami a szabadban történik. A szabad szárítóban sok talajnedveit kap az amúgy is nedves tégla. Az üzemi bizottságoknak továbbra is feladatuknak kiéli tekinteni a mi­nőségi tégla gyártását. Gyáfcram előfordul még, hogy a tégla nem elég kiszáradt, s a vizes tégla gázt fejleszt a kemencében, nem ég el, hanem megfő. Ezt tapasztalhattuk a Tahi Téglagyárban is. így sok a ne- gyedíosztályú tégla, ami a kirakások után szinte szétesik. Tehát a ke- memiee-mumkásickra, az égetőkre nagy felelősség hárul, nekik kell ügyelni arra, hogy megfelelő, jómi- mőségű téglát gyárthassanak. A jövő évi megnövekedett terv­feladatok érdekében már most hozzá kell látni a jövő évi föld­készlet kitermeléséhez, ne fordulhasson elő, mint az idén, hr így nrm mindenütt termelték ki téglagyáraink az éivi termelésihez szükséges föCdkészdetet. Mint pl. a kaposvári Szigetvári úti Téglagyár­ban., ahol szeptember közepén már elfogyott a föld. Friss, nem megfele­lő összetételű anyaggal keltett dol­gozniuk, ami ,a gyár myersgyártásiát majdnem a felére vetette vissza. Nem beszélve arról, hegy a minőség is romlott. Tehát az 1956-os tervév érdekében feltétlenül szükséges az, hogy már most kitermeljék a földet, hogy az pihenjen, s megfelelő össze­tételű tegyen. Fel kell készülni téglagyáraink­nak a kemencék téli nagy javítá­sára is. Ahol lehetséges, a két-három hóna­pos kemence-állást a minimálisra, 3—4 hétre kell csökkenteni, hogy a megfelelő nyeristéglakéiszlet esettén! újult erővel tudják az éves tervü­ket teljesíteni, a jövő évit adósság nélkül megkezdeni. Tégla gyáraink üzemi bizottságai­nak most e feladatok megoldására kell irányítani a dölgoeók figyel­mét. E célok megvalósítása érdekében fel kell használni a dolgozók he­lyes javaslatait, kezdeményezé­seit, Eredményes munkájuk attól is függ, hegy az üzemi bizottságok és telep­vezetők jól .együttműködinek-e. Egy- egy gyár dolgozói már .nem egyszer bebizonyították azt, hogy ha össze­fognak a vezetők és dolgozók, nagy feladatokat meg tudnak oldani, szá­mos akadályt elháríthatnak a terv- teljesítés, az eredményes munka út- jából. Téglagyári dolgozóinknak érezniük kell azt, hegy az ő mun­kájuktól függ, hogy szerte az ország­ban hány lakóház, hány más építke­zés emelkedik majd a magasba, VARGA GYÖRGY, az Építők Területi Bizhttságániak elnöke. fi somogyszili gazdák egymást segítve vetnek Somogyszil község határa a mező­gazdáság »farradallmi műszakjá­ban« méhkashoz hascnlítlofit, 6-án és 7-én mintegy 250 holdon került földibe a búza. Azok a dolgozó pa­raszté«;, akik már október 3'1-e előtt végeztek a vetéssé®, szomszédjuknak, :a többi gaBdiatársaiükiniak segítettek. Horváth János, a .mezőgazdasági ál- iandó-bizctfciág ©’intőiké Marosi Já­nosnak, Hegedűs Gyula vib-tag test- •vérének, Bíró György 5 holdas .gazda pedig Rcriink Jánosnak segített, akik bér 7-én. még hat gazda teljesítette vetését, akiket ezért köszöntünk: Hegedűs Gyufa, Kiss György, Táskái György. Molnár János, Hegedűs Já­nos és Tangaú Károly gazdáik. Király Lajos tanácselnök arra tett ígéretet, hegy ,a község ezen a héten 'befejezi a vetést. Ha továbbra is (ilyen. leEkiismériateisisin dalgaz.riak, nem fog elmaradni a várva várt eredmény, és még e héten földibe ke­rül iaz uícisó szem mag is a somogy- sziili határban. SZABÁLYOS BÜROKRÁCIA Tóth Margit siófoki lakos lakáskére- lemmel fordult a helyi községi tanács­hoz szóban. Mivel a lakásra hiába várt, hozzánk fordult panaszával. Megkere­sésünkre a községi tanács a követke­zőket válaszolta: » . .. a fent nevezett személyesen fel­kereste ugyan a lakásügyi előadót, aki­vel közölte, hogy lakásra v~n szüksé­ge ... viszont ezideig lakáskérelmet nem adott be«. Azt tudjuk, hogy írásban keli be­nyújtani a kérelmet, de ezt akkor »szóban« is közölhették volna Tóth Margittal, aki ha tudta volna a sza­bályt, talán már kapott volna lakást. már végezték is a vetesse!. Novcm­dl mámdikasúk megmutatták ... A Cukor- és Édesipari Techni- kiim bejáratánál egy harma­dikos fiúval ,találkoztunk. Morcos ■arccal sétált le s föl a kapu mögött. Hirtelen elénk állt: — A klubdélutánra? — kérdezte ridegen. — Igen. Maga is oda jön? — A, engem nem hívtak meg... Ezt ők csinálják ... — Hát nem az iskolai DISZ ren­dezi? — faggattuk tovább. Kissé gúnyos arckifejezéssel vála- .szolt. — De igen. Csakhogy eddig a har­madikosok szokták ... Most a má­sodik is megpróbálja. Meg akarják mutatni, hogy mit tudnak ... De- hát... —s a további szavakat le­kicsinylő mosoly és kézlegyintés he­lyettesítette. Mintha csak azt akarná mondani, hogy »ebből bizony semmi sem lesz, hisz ők »csak« másodiko­sok, nem értenek hozzá ... « No, de rövidesen meggyőződhet­tünk róla, hogy Nagy Jóska borúlá­tása nem helytálló. Talán egy kis irigység is hozzájárult véleményé­hez, vagy éppen azért mondta, meri maga is szívesen eljött volna a II. fiú- és leányosztály november 7-t klubdélutánjára... A második emeleten izgatottan rendezkedtek a fiatalok. A fiúk a tánchelyiséggé varázsolt tantermet díszítették, a leányok pedig az uzsonnával, teával foglalatoskodtak. Csak úgy nyüzsgött a folyosó a diá­koktól, lelkes előkészület, izgalom mindenütt. Hogyne, hisz ez az első alkalom, hogy osztályuk DlSZ-szer- vezete ilyen komoly dolgot szervez... Valóban, meg kell mutatni nekik... meg kell mutatni a többieknek, hogy lássák, milyen ügyesek a másodiko­sok ... Meg aztán nem is kicsiség, amit csinálnak. A nagy ünnepről emlé­keznek meg és ilyenkor néhány órád­ra félre lehet tenni a komoly tanu­lást is. Szórakozni, táncolni vágynak a fiatalok. És egy jó klubdélután előkészítése nem is olyan könnyű. Ok aztán igazán tudják... A leányok tegnap még ott térdel­tek. a konyha előtti folyosón, cukrot, diót törtek ... Hogy miért éppen a folyosón? Mert a város legelismer­tebb gazdasszonyának konyhájában sincs akkora hely, hogy 12—13 csin­talan, de szorgalmas kislány egyszer­re elférjen benne. Pedig ők legalább annyian voltak! Úgy sürögtek-forog- tak, mintha valami nagy lakodalom­ra készülnének. Maguk sütötték a süteményeket és a szendvicseket is ők készítették. Széman Ibi volt a fő­szakács. Igaz, az egyik tepsi ger- beaud egy kicsit »elsikerült«, de an­nál finomabb, ízletesebb lett a töb­bi, ami a fehér asztalra került. Es mit csináltak a fiúk? Ok sem tétlenkedtek, a munka »komolyab­bik« részét v-álasztották. Bevásárol­tak és házhoz szállították a »kellé­keket«. A két osztály diszistái kevés vendeget hívtak, de azok aztán iga­zán jól érezhették magukat. Ott volt az, ™kola igazgatója, a két osztály­főnök, néhány tanár, s valameny- nyien büszke örömmel figyelték iz­gatott, lelkes diákjaikat. Az asztalon példás rendben sora­koztak a süteményes tálak, a szend­viccsel, gyümölccsel megrakott tál­cák, kosarak, s a vendégek tudták, érezték, hogy minden piros almát szeretettel, aprólékos gonddal töröl- gettek ragyogóra a szorgos diákke­zek ... Megkezdődött a műsor. Nem kell valami nagy, »falrengető« dologra gondolni. Egyszerű, de mégis tartal­mas kis műsort állítottak össze a fiatalok, s a szoba egyik sarkában »fellépő« szereplők sok tapsot kap­tak. — Azért rendeztük ezt a kis ün­nepséget, hogy még jobban szívünk­be véssük a Nagy Október emlékét — mondta az örökké vidám, kedves kis diáklány, Petri Ica, s megkérte Jánvári József történelemtanárt, hogy emlékezzen meg az októberi eseményekről. Aztán sok, sok vidám műsorszám, derűs jelenet nyomán jókedvű, önfeledt kacagás töltötie be a termet. Széman Ibi úgy látszik, nemcsak a konyhaművészet mestere, mert a »Pétiké« című vers előadásával is nagy sikert aratott. Petri Ica1 vidám rigmusokat fabrikált s a négy éneklő lánytól sok mindent megtudhattak a vendégek. Megismertük például azt a kislányt — nem írjuk ide a nevét, mert hátha megsértődik — akit »nagy alvó«-nak becéznek, mert éb­resztő után szokott csak igazán mély álomba szenderülni. Molnár Ilonka ott helyben fogadalmat tett, hogy jobban tanul, amikor a »Görbe tü­kör« szereplői »kiénekelték« egy fe­leletet. (Történelemórán ugyanis így válaszolt a tanár kérdésére: »Kálvin a reformátusok pápája.) És még sok, sok hasonló apróság, diákcsíny ke­rült terítékre. Minden szereplő ön­magát adta ebben a kis műsorban, talán csak Balázs Éva csalt egy ki­csit. Ö ugyanis Nagy Magdával egy nagyon rossz diákról szóló jelenetet adott elő. Azért írtuk, hogy csalt, mert úgy tudjuk, Évi kitűnő tanuló. Kozma Gabriella szavalata és nem kevésbé Petri Ica felolvasása is megérdemelte az elismerő tapsot. Alig, hogy a műsor befejeződött, a leányok fehér kötényt kötöttek ma­guk elé és megkezdődött az uzson­na. Párolgó tea került az asztalra és hadd áruljuk el, hogy ezt a finom teát a laboratóriumban főzték a leá­nyok. (Mentségükre legyen mondva, hogy nem lombikokat használtak er­re a célra ■..) Aztán megszólalt a másik terem­ben a zene, s táncra perdültek a klubdélután résztvevői. A táblán öt­letes rajzot láthattunk. Papp Jancsi rajzolta s a kép egy zenekart ábrá­zolt. — Ha már nincs zenekarunk, leg­alább a táblán legyen... — mond­ták jókedvűen a leányok, s ők ma­guk is belátták, hogy ezúttal a le­mezjátszó is nagyszerűen megfelelt. Nagy Jóska véleménye tehát cső­döt mondott. Leányok és fiúk, taná­rok és vendégek nagyszerűen érezték magukat ezen a délutánon, méltóan ünnepeltek. S a leányok még tánc közben is aggódva érdeklődtek: »Hogy sikerült? Mi volt jó és rossz? Mi a véleménye vendégeinknek?« LTadd válaszoljunk a nyilvános­ság előtt kérdéseikre. Rövi­den csak ennyit: ez a klubdélután példamutató volt. Másutt is rendes­nek klub délutánokat a fiatalok, de a szív, a lelkesedés, a gondos, apró­lékos előkészítés, amiről ez a ren­dezvény tanúskodott, még igen sok iskolánkból hiányzik. Iskolai diszistáink tanuljanak e lelkes fiataloktól, a másodikosoktól, akik ezúttal valóban megmutatták... JÁVORI BÉLA Becsaptuk a „Magyarországi útikönyv"-et egy műemlékkel Valamelyik »műértőnek« nagyon bánthatta a szemét a város szívében, a Lenin utcai parkban elhelyezett Rippl-Rónai szobor. Mert a szobor szép volt, műemlék volt, bronzból volt, tehát időáUóan hirdethette, hogy Kaposvár hálóval emlékszik mindig nagy szülöttjére, Rippl-Rónai József festőművészre. A festő bronz mellszobra alatt a talapzat tövén meztelen fiúcska ült, ugyancsak bronzból, hóna alatt festékes tubus­sal, amely egyben szökőkút Is volt. Egyszóval a kaposváriak közül min­denki emlékszik még a szoborra, ép­pen ezért nagy meglepetést okozott, amikor e.gy napon eltűnt a mellszo­bor és a bronz mellékalak. Már-már félni kezdtünk, hogy bejelentés nél­kül szegényebbé tették a várost egy gyönyörű szoborral, amikor a máso­dik meglepetés következett. Ugyanaz a »műértő«, akinek bántotta szemét a bronz szobor, egy rettenetes műkő figurát, egy púpos gnómot ültetett a talapzatra, aki a felárat szerint állí­tólag a nagy., festőművész, Rippl-Ró­nai volna. Azok az idősebb kapos­váriak, akik emlékezni vélnek Rippl- Rónaira, nagyon kötik az ebet a ka­róhoz minden véleménnyel szemben, hogy márpedig ez a gnóm nem tehet Rippl-Rónai, sőt, ez egyenesen meg­csúfolása a festő emlékének. Kapos­vár nem engedheti meg ezt a ke­gyeletsértést. Mert ez bizony az, a javából. A műkőből készült figura pedig iil-ül türelmesen talapzatán. Nem szólhat közibe, hogy sokkal inkább lehet a Victor Hugo regényéből ki­kelt Notre-Dame-i toronyőr megfor­mált mása, mint Kaposvár nagy szü­lötte. S még csak annyit: .nemrég je­lent meg a »Magyarországi úti­könyv«, amelyben mint értékes mű­emléket említik a Lenin utcai park­ban elhelyezett Rippl-Rónai szobrot szökőkútjával. Nos, hát helyreigazí­tásul közöljük, ez a szobor nem azo­nos a műemlékkel, sőt még a szökő- kútja sincs meg. Hála érte a »műér- tőknek« s azoknak, akik megenged­ték a szobor felcserélését... Csalafinta mese 3 vállalatról, 11 lakóról s főként a bürokráciáról Történt anno 1955. november első hetében és a kipusztíthatatlannak tűnő bürokrácia ki tudja hányadik esztendejében, hogy a Somogy me­gyei Építőipari Vállalat a Széchenyi tér 5. számú házába villanyt veze­tett be az egyik helyiségbe. A »jó szakképzettségű« szerelők azonban úgy összebogozták a vezetéket, ösz- szekötözték a tizenegy lakóéval is, hogy amikor egy idő múlva el kel­tett távolítani a hosszú zsinórokat, mást nem tehettek, mint Nagy Sán­dor módjára a gordiusli csomó meg­oldásához hasonlóan elvágták a zsi­nórokat. S lön a ház tizenegy lakó­jának összes helyiségében zűr és sö­tétség, mint kezdetben vala. Nosza, futottak a lakók a KIK-hez, az épí­tő vállalathoz, a DÁV-ihoz, csináltat­nák meg gyorsan a villanyt. Mert lám, ősz van, korán sötétedik, a gye­rekek tanulni akarnak, a gyertya és petróleumlámpa pedig gyenge fényt s.d, különben is a technika fejlődé­sét szégyanítenék meg e világítással a város közepében. S következett a körforgás, ame­lyet a bürokrácia berkeiben úgy ne­veznek: egyszerű ügyintézés. A KIK így szóla: márpedig, ha hozzám is tartozik a ház villanyvezetéke, én nem nyúlok hozzá, csinálja .meg a DÁV. A DÁV így nyilatkozott: én csak a külső vezetékekért felelek. Menjenek az építőipari vállalatihoz, úgyis az rontotta eL Az építőipari vállalat: nem az én feladatom. Vé­gül aztán az építőipari vállalat »szakemberei« a DÁV felügyelete mellett ismét összecsomózták a zsi­nórokat s (bekapcsolták a házat, még« pedig — ipari áramra. S kigyullad­tak a házban a villanyok, de azon­mód ki is égtek az égők, ami ugyan még olcsóbb mulatság, de elégett há­rom rádió is, gazdájuk nagy sírására: S lön ismét sötétség a házban és olyan zűr, amelyhez csak a három előbb említett szerv ügyintézése ha­sonlítható. Most aztán már sem a DÁV, sem a KIK, sem az építők nem akartak a villanyhoz hozzányúlni. A lakók küldöttséget indítottak ide is, oda is, de innen js, onnan is a másik szerv­hez küldték őket. Végül megunva a körbeszaladgálást, s félve attól, hogy a két ünnepre is villanyvilágítás nél­kül maradnak, a lakók megcsinál­tatták a maguk költségére a vezeté­ket. S most ég a villahy, de a mese korántsem fejeződött be. A körfor­gás még tart, az építők a KIK-kel, a KIK az építőipari vállalattal akarja megfizettetni a rádiókat s a villany- vezeték megjavítását. így ?. mese, amely tréfának is tűn­het a bürokráciáról. Pedig nem tré­fa, s az sem tréfa dolog, ahogy a Széchenyi tér 5. sz. ház lakóival el­bánták. Vajon mikor bánnak el vég­re a KIK-nél, az építőknél és a DÁV-nál is a bürokráciával. Éppen ideje lenne, de annak is, hogy a kárt megtérítsék a semmiről sem tehető lakóknak. N. T. A somogyvári Szabadság TSZ zárszámadása is igazolja: DŐL VÁLASZTOTT GYÓCSI ISTVÁN Pár hónappal ezelőtt lépett be a somogyvári Szabadság Termelőszö­vetkezetbe Gyócsi István. Régi ismergse volt Fodor János, a Szabadság TSZ .kiváló tehenésze, aki igen spkat beszélt Gyócsi Istvánnak a terme­lőszövetkezetről, arról, hogy milyen megelégedett életet élnek a tsz-ta- gok. Többszöri beszélgetés után aztán összehasonlítást tett Gyócsi Ist­ván az ő élete és Fodoréké között. I’odorék új (házban lakinak, szép, uj bútoruk van, és anyagi helyzetük is sokkal jobb, mint Gyócsióké. Mind­ez gondolkodásra késztette Győcsiékat és hosszú töprengés után úgy ha­tároztak, hogy belépnek a termelőszövetkezetbe. Ez év márciusában kérte felvételét Gyócsi István a tsz-tagok soraiba: A tagság örömmel fogadta, mert né hányán már ismerték, tudták, hogy ■becsületes, józan ember, szeret dolgozni, jó hasznát veszik a közösben. Saját kérésére a tehenészetbe került, ahol igen becsületesen, szorgal­masan dolgozott. Minden reggel már fél 4-.kor a tehénistállóban szorgos­kodott Fodor elvtárssal együtt. Az istálló szép tiszta, rendes, a gondjaira bízott állatok jól ápoltak, tiszták és jól tejelnek. Gondos munkájának hasznát máris látják a tsz-tagok, mert az elmúlt év hasonló időszaká­hoz viszonyítva a fejési átlag máris kétszeresére emelkedett. De nemcsak a mára gondolnak a scmcigyvári Szabadság TSZ tehe­nészei, hanem a jövőre is. Az a tervük, hogy a jövő évben megkezdik tenyészállcmányuk kialakítását és ennek érdekében több szálástakar- mányt termelnek, hogy az állatok sz akiszerű etetését biztosíthassák. Ma már eljutottak odáig, hogy a tsz vezetői minden támogatást és segítsé­get megadnak az állatgondozóknak, így bevezették az egyedi Takarmá­nyozást, minden állatnak kiporciózzák a takarmányt, és az állatokat rendszeresen etetik. Fodor János, a régi tehenész, és Gyócsi István az új tsz-tag rendbehozták a tehenészetet, lelkiismeretes munkájuk hasznát az egész szövetkezet élvezi. Ez éviben vettek egy tejszeparátort és tej­hűtőt, amit tavasszal munkába állí tanak. Lefölözik a tej egy részét, amiből vajat készítenek és a soványtejjel pedig a malacokat nevelik fel. Ezáltal is bőséges jövedelemhez .jut a termelőszövetkezet-. • A jó munka eredménye és jutalma nem marad el. A két lelkiisme­retesen dolgozó tehenész zárszámadáskor megkapja munkája jutalmát: Fodor- elvtárs ez évben 610 munkaegységet szerzett, Gyócsi Istvánnak március óta 438 munkaegységet írtak a javára. Az egy munkaegység ér­téke 48 forintot tesz ki. Ha összehasonlítjuk Gyócsi István régi .kerese­tét a maival — amikor az Öreglak; Magtermeltető Vállalatnál dolgo­zott — lényeges különbséget tapasz talhatunk. Gyócsi elvtárs azelőtt 800 —900 forintot keresett havonta, ami egy évben 10—11 000 forintot 'tett ki. Ezzel szemben a tsz-iben kapott termények értéke évi keresetének kétszeresét teszi id, amihez még hozzájön' a .pénzbeli részesedés is. Lát­hatjuk,- hogy Gyócsi elvtárs jól választott, amikor a szövetkezet .tagja lett, sokkal - jobban, boldogabban élnek, minit azelőtt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents