Somogyi Néplap, 1955. november (12. évfolyam, 257-281. szám)

1955-11-05 / 261. szám

3

SOMOGYI NÉPLAP

Szombat, 1955. november 5.

A magyar népnek a* a kívánsága, hogy egyszer s mindenkorra akadályozzák meg a német imperializmus feltámasztását

A szovjet küldöttség javaslata az összmémet tanács létrehozására és a német kérdés megoldáséra a külügyminiszteri konferencia és a sajtó figyelmét a német kérdésre irányította. A nyugati sajtóban három fő érvet sorakoztatnak fai a Szovjetunió javas- äata ellen: 1. A Szovjetunió javaslata nem tartalmaz semmi újat. 2. A Szovjetunió a status quo alapján, kívánja rendezni a német kérdést. 3. A Szovjetunió nem kívánja egyesíteni Németországot.

Mi az igazság ezekben az érvekben? A Szovjetunió már hosszú évek óta javasolja Németország egyesítését és általában a német kérdés megoldását.

Való igaz tehát, hogy a Szovjetunió javaslatai már ismertek. De

nem az a lényeg, hogy ismert-e egyik-másik javaslat, hanem az, hogy jó-e. A Szovjetunió javaslatai pedig jók. Erről első olvasásra meg lehet győződni.

Van. a szovjet javaslatokban új momentum is, amennyibenjfigyelam- be veszik az Európában, kialakult helyzetet, hogy Európa államainak nagy része két katonai tömbben csoportosul, s hogy e katonai tömbök közűi az együk — a NATO — külföldi katonai támaszpontokkal, növekvő katonai erővel rendelkezik, hegy a párizsi szerződések ratifikálásával elhaitélnoztók NyugatoNémetonszág remiJátirizálását és bekapcsolását _ a NATO-iba. Már ez is nagy veszély Európa nemzetei számára. De a nyu- s(iti tervek továbbmennek és a Német Demokratikus Köztársaságot a jelenleg Nyugat «Németországban újjáéledő imperialista-revansista szellemiben kívánják a NATO-hoz kapcsolná. Ezért a Szovjetunió Németország egyesítését csak egy európai biztonsági rendszer megvalósítása utón javasolja. Meg lehet érteni a Szovjetunió álláspontját. Éppen ©le- get szenvedett a német imperialista ralblóháöorú során ahhoz, hogy biztonságot akarjon maga és minden európai nemzet számára. Ezt mi, magyarok különösen nagyon jól megértjük. Bennünket a német imperializmus már kétszer rántott igazságtalan s népünknek szörnyű szenvedéseket Okozó háborúba. A magyar nép és minden más európai állam polgárainak is az a kívánsága, hogy

egyszer s mindenkorra akadályozzák meg a német imperalizmus feltámasztását.

Ami a nyugati sajtónak azt az állítását illeti, hogy .a Szovjetunió a status qpo alapján akarja megoldaná a német problémát, ez egyszerűen nem igaz. Ez csak azt bizonyítja, hogy vannak, akik félreértik vagy félne- magyarázzák a status quo elvét, amely tulajdoniképpen a fennálló állapotok megőrzését jelenti, vagyis a katonai blokkok fennmaradását, NyugatJNérnetoinszáig remiíitariEálá- sát, a nemzetközi feszültség és az államok közötti bizalmatlanság fenntartását jeleníti. Magyarán szólva

a status quo részét képezi az úgynevezett erőpolitikának.

Nem keli1 sokat bizonyítani, hiszen már sok esetben leírtuk: a Szovjetunió javaslatainak elfogadása, mindennek az ellenkezőjét hozná. Megszűnnének a katonai blokkok, biztonságos, szabad és szívélyes lenne a légkör az államok között.

Végül

London (MTI). Izrael londoni nagykövete csütörtökön megbeszélést folytatott Nutting angol ál'lammindsz- •tenrel az Izrael és Egyiptom közötti viszony kiéleződéséről — jelenti a londoni rádió.

New York (MTI). Az AFP jelenti, hagy Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára csütörtökön fogadta Abba Ebamit, Izrael állandó ENSZ-képvise- lőjét és nyugtalanságát fejezte ki az

Genf (MTI). A genfi értekezlet hetedik ülése — mint az AFP jelenti — pénteken 15 óra 35 perckor kezdődött Molotov elnökletével.

* * *

Landen (TASZSZ). Londoni lapjelentések szerint Anglia folytatja katonai építkezéseit Ciprus szigetén. Az angol hadügyminiszter szerdán az alsóházban egy kérdésre válaszolva kijelentette, hogy a jelenlég Ciprus szigetén épülő katonai berendezései« építési költsége 16 millió 500 ezer fontsterling. Ciprus lakosteljesen hamis a nyugati sajtó állítása, hogy a Szovjetunió nem akarja Németország egyesítését.

A javaslatok és cselekedetek sokasága bizonyítja ennek az állításnak alaptalanságát. A Szovjetunió akarja az egységes Németországot és törekszik is megvalósítására. De ezt a történelmi aktust nem kívánja propagandafogásra felhasználná, mint ezt a kapitalista sajtó, egyes nyugati diplomaták és államférfiak teszik. Azt hiszik, hogy az azonnali német egység követelésével megnyerik maguknak a német közvéleményt, de súlyosam tévednek. Ma már az egyszerű német emberek is józanul gondolkodnak, és tudják: a jelenlegi bonyolult helyzet azt kívánja, hogy körültekintően járjanak el.

Csak a Szovjetunió javaslata alapján lehet megoldani Német országi egyesítését, ezt a rendkívüli bonyolult problémát minden békeszerető ember megelégedésére.

(A Szabad Nép nov. 4-1 számából.)

izraeli csapatok által szerdán éjszaka El Aula térségében végrehajtott katonai akciói miatt.

Kairó. Hírügynökségi és sajtóje- lenitések a kairói rádióra hivatkozva közük, hogy Szaifa térségében légi- harcra került sor Egyiptom és izraeli repülőgépek között. Az egyiptomi légierőnek sikerült kiűzni a térségből az izraeli gépeket.

sága tiltakozik az ellen, hogy a szigetet katonai támaszponttá teszik és önrendelkezési jogot követel.

* * *

Bécs (MTI). Iránt november 3-án hivatalosan is felvették a bagdadi úgynevezett »kölcsönös védelmi paktumba«, amelynek Amj^lia, Törökország, Irak és Pakisztán után most Irán az ötödik tagja lett. Az Irán csatlakozásáról szóló hivatalos okmányokat az iraki külügyminisztériumban helyezték letétibe.

Az Izrael és Egyiptom közötti viszony kiéleződéséről

RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK

ÉRDEKESSÉGEK innen — o unta Oy

Lengyelországban

épülnek Európa ' legnagyobb mészégetői

Európa legnagyobb mészégetője jelenleg Svédországiban van, ennek teljesítménye évi 100 000 tonna mészhidrát. A Lengyel Népköztársaságban ’azonban olyan nagy mészégetőket fognak építeni, amelyek kapacitása egyenként kereken ötször ennyi — évi 500 000 tonna lesz. A mészégetők felszerelését az NDK diess aui Poüysius ne- héagépgyára fogja szállítani. Ugyancsak a dessaui Poüysius Művekben tervezik meg és készítik el Lecigyc'- ország legnagyobb ce- memitművének teljes felszerelését is. A cementgyár napa 2500 tonna cementet fog szállítani. A dessaui üzem más ’országoknak is szállít korszerű cementgyári felszereléseket, így például a Bob gór Népköztársiasógl- mak és Kanadának.

AZ ELSŐ BOLGÁR

RÉPAKOMBAJN

A muszei »Geangi Dimitrov« mezőgazdasági gépgyárban Elija Soev szerelő összeszerelte az első bolgár répakombájmt, amely 1300 különféle alkatrészből áll. A répa- kombájn a ruszei mezőgazdasági gyár dolgozóinak legújabb géptípusa, amellyel újabb jelentős valutaimiegta- karítást érnek el a népgazdaság számára. A mintapéldány elkészülése után a gyár megkezdte az első 50 répakomlbájn sorozatgyártását.

UJ UTAK TIBETBEN

Októberben: átadták a forgalomnak a Lhasszát és Sigacét, Tibet két legnagyobb városát összekötő új autóutat. A 340 kilométer hosszú út építését ez év májusában kezdték meg. Az új útvonal jó kapcsolatot teremt Tibet északi és déli része közt. Ugyancsak októberben megkezdték egy 150 kilométeres út építését, amely Gyancét, Tibet harmadik -legnagyobb városát a HimaMja- hegységban, 4200 méter magasságban fekvő Phari várossal köti össze. Ez a város a kínai'—indiai kereskedelem fontos gócpontja. Az útépítéshez szükséges fát Tibetben a Csamdc-vidék sűrű erdőségei ; szolgáltatják. Ez év első kilenc hónapjában a Csamdo- vidék favágói tízezer köbméter fenyő- és eédrusfát szállítottak. A hosszú utakon folyó áruszállítás meggyorsítására a kínai közlekedésügyi minisztérium 550 tehengépKocsit küldött Ti'betbe.

FÉNYKÉPEZŐGÉP

A SZEMÜVEGEN

A Klolibri—II« típusú miniatűr fényképezőgép közönséges napszemüvegre rászerelhető. Ebben az esetben a- kereső közvetlenül a jobb szem előtt van. A gép tulajdonosa, ha valami érdekeset, meglát, szem- pillantás alatt lefényképezheti. A fényképezőgépet 16 milliméteres filmmel töltik meg.

GÉRARD PHILIPE DEFA-FILMBEN JÁTSZIK

A Nemzetközi Békedíjjal kitüntetett Joris Iveirus Ineves holland filmrendező jövő év tavaszán új DEFA-fii- met rendez. A közös német—franicia fiún

Til Eul einspiegel, a nagy német népi hős történetét mutatja be.

TízkMós

takarmányrépa egy német termelő- szövetkezetben

A Német Demokratikus Köztársaság schönebecki körzetében lévő glöthei »Béke és egység« termelőszövetkezetben/ különösein szép .takarmány- répát takarítottak be idén. Az egyik répa átmérője 25 centiméter, súlya pedig több mint tíz kiló volt.

MI A CAVITRON?

Egy ú.i készülék — fogkezeléshez. Úgy végzi el a fog fúrását, hogy ahhoz hozzá sem ér és fájdalmat sem okoz. A készülék a ke- ményfém-ötvözetek megmunkálásához használt ultrahangvésőhöz hasonlóan működik. A beteg fogra egy csepp vizet helyeznek, amelyben finom dörzsszem- csék vannak. A készülék éle másodpercenként 27 000—29 000 mikroszkopikusan parányi rezgésit végez és ezzel rezgésibe hozza a dörz&szemcsélket is. Ezek a dörzsszemeeskék pontosan a cavi,tnon-él méretének megfelelő csatornát vájnak a fogzománcban és fogmasszában. Miután a készülék hatása nem terjed ki a lágy részeikre, így az idegekre sem, a kezelés egyáltalán nem fájdalmas*

A Somoqyi Néplap cikkpályázatára érkezett írás.

NT égyen ülnek a szobában. Olyan « ' ez is, mint a többi hivatal: lei'égős terem, sárgára mosott padlóval, egyszerű falakkal és néhány Íróasztallal. A késő őszi délután tompa fénye szürkére festi a néhány bútordarabot, elmossa az arcok gödreit és éles vonásait. Innen belülről is csak a láthatár alsó peremének •varancs- és téglaszínei látszanak, ímelyek halványkék és rózsaszín ceveréket dobnak az utakra, látható odrát varázsolnak a sötétülő levegője. Az ablakkeret magába zárja a gyönyörű somogyi tájat, a rozsda- :zinű kukoricatáblát, a fekete szánokat és a távoli erdő ködbevesző anyait.

A négy ember már megtárgyalta a lolgát, és az új élet szervezőinek ima pillanatait éli, amikor a tett itadja helyét az emlékezésnek, vagy ippen a nem szorosan a tárgyhoz artozó egyéb megjegyzésnek. A be- zélgetést senki nem vezeti, a szavak nedre hol elmélyül, hol elcsendese- lik, mint az olyan embereknél, akik okát vannak együtt és megenged- letik a hallgatást is.

Mind a négyet az új hatalom ■melte magasba, kettejük munkás- ént, kettő pedig a paraszt- és cse- édsors megpróbáltatásai után ke- ült idáig. Az egyik munkás látha- ólag vasas: hatalmas termete, szé- es vállai, dörmögő hangja legalább 3 erre mutatnak. A másik véko- yabb, fiatalabb és kevésbé higgadt, lint társa. A másik kettőt bajuszuk rulja el, na meg a cigaretta tartá- a, a somogyi kifejezések, az »ottan- ,égk meg a »jába« és a széles nyak, mely annyi zsákot emelt, vitt az rak magtáraiba.

A beszélgetés folyik, a villanyt em gyújtják fel, s így a tekintetek külvilág még látható jelenségeire ipádnak, a nyüzsgő élet dolgos emer eire, a csikorduló kocsikra, robo- ó motorokra és a boldog gyerekzsi- ajra a megszokott iskolanap után. 'gyszercsak könnyed, surranó zaj zűrődik távolról, aztán pár pilla- atra látható lesz egy hintó gyors és emes alkatú lovakkal, egyenes tar- ísú kocsissal és utasaival.

A bentülök megismerik őket és hogy ez lenni szokott, a beszélgetés j lángot fog. Szó kerül a gazdaság

CSÁKVÁR1 JÁNOS:

INTÓK ÉS UTASOK

jó eredményeiről, az igazgató erényeiről és hibáiról, aztán magának a hintának a rugózatáról, kellemességéről és előnyeiről, egy tsz-elnök- ről, aki a túlzott hintázások miatt került el a csoport éléről.

Mindnyájan sort kerítettek erre meg arra, csak a fiatalabbik nem szólt bele. Elmerülve ült közöttük, mint aki befelé néz és készül arra, hogy összegyűjtött gondolatait úgy közölje, ahogyan érzi; és mint aki megszokta, hogy néhány gondolatsorból hosszabb ideig beszéljen.

A ztán megszólalt. A többiek azoknak az embereknek a jóindulatával hallgatták, akik túl vannak az ifjúkor nagyratörésén, tisztelni tudják mások véleményét, és maguk is bátorítják embertársaikat gerinceik kiegyenesíiésébeo%. Egyébként is kedvelték ezt a lobogó, lángoló fiatalt, tudták, micsoda, harcba került, amíg magát ilyenné faragta, és aki olyan futóhoz volt hasonlatos, aki felvágott homlokkal, mosolyogva közeledik a célhoz.

— Azt mondják, az emlékezés az öregek szokása. Én nem tudom, hogy vagyok vele, de nem tudok felejteni.' Most is, hogy ezt a hintát látom, rögtön odatársul mellé egy régi kép, amint végig gurul az alföldi szülőfalu főutcáján, és egy rmásilc kép, amint az egykori utast később, a sorsforduló irtán, a kocsma ivójában látom. Oly éles mind, a kettő, mint egy friss fotográfia, pedig egyik 20, a másik 10 éve történt. Hadd mesélem el őket, hisz benne van egy egész világ megváltozása.

TJogy az első képet megmagya- rázzam, én mindig azt a perzselő nyári vasárnap délelőttöt látom, amint a kismise előtt a templom előtti nagy keresztnél megáll a sárga hintó, a kékdolmányos kocsis feszes tartása és a gyeplő megmerevednek, s a cifra-fényes szerszámú paripák lassú fujtaMsslal hőkölnek hátra. Hátul, a párnás bőrülésen egy velem egykorú kisfiú ül illedelmesen, tiszta fehérben: a 300 holdas kis bárógyerek, mellette egy fonnyadt nénivel. A kocsis lesegíti őket a földre, és a tisztelendő úr a buja

zöld kerten át, a lugasok és bokrok között hátulról, a sekrestyén át tessékeli be a szentélyben fenntartott vörőspámás, támlás padjaikba. Akkoriban már nem laktunk falun, csak vakációra küldtek haza szüleim, akik a nagy gazdasági válság éveiben kerültek fel a nagyvárosba, eladva a földet, felégetve mindent, ami odakötötte őket. így hát a nyáron együtt jártam a rokongyerekekkel mindenhova. Most is az iskolások között kerültem a templomhajó elejébe, közel a rácshoz, és ott túl sokszor és mindig a fehérkesztyüs kisfiút néztem, vajon mit csinál? Még most is látom magam a hasonszőrű ;mezítlábas, kopasz gyerekekkel körülvéve, érzem frissen mosdatott kútvíz-szagú bőrük illatát, emlékszem a lökdösődésre, suttogásra, a kemény kő hideg érintésére, a mennyezetről alászálló és a színes ablakokban álldogáló ártatlan szentek alakjaira. De mégis tekintetem újra visszajárt a bárógyerekre, puha vonásaira, fényes, fekete, elválasztott hajára. Ha így visszanézek, tudom, irigység nélkül néztem őt — hisz az hiányzik még a gyerekből — és ebben hasonlítottam a cselédekre, napszámosokra, mert én sem, ők sem tudták, hogy ez lehet másképp is, de ha tudták is. nem hittek bénne.

— Közben az élet ment tovább. En láttam őt, ő nem ismert engem, hogy is ismerhetett volna. Belőle su- dámövésű, lányos arcú, jómodorú fiatalember, belőlem befelénéző, kicsit csalódott és magános fiú vált, mint oly sok értelmes, fiatalabb, idősebb társamból, akik habzsolták volna az ismereteket, gondolkodóba estek a világ során, de választ adni, saját és mások életén javítani nem tudtak, nem tudhattak. Sőt még tanúja lehettem annak a szégyenletes látványnak, amint fiatal házas munkástársam összetett kézzel könyör- gött az igazgatónak, ne mondjon fel neki, és én vittem meg a hírt az öregasszonynak: 73 éves férje mellettem dőlt le a munkapadnál, utolsó sóhaját lehelve,

Jgy érlelt engem az idő. Hogy őt, a hajdani hintó utasát hogyan érlelte, a második kép ad erre választ, ha meghallgatjátok.

— Azon a felszabadult tavaszon, amikor először éltem én is fiatalember-életet a húszéves kor minden erényével és hibájával, váratlanul a falu kocsmájában találkoztam vele. A bárófiú már régen hintó nélkül, pár holddal megfogyatkozva ténfer- gett ide-oda. Mondták róla, hogy elmulatta megmaradt vagyonát. A kocsmateremben akkor már bevezették az új szokást: asztalokat állítattak, a vendégek innen kérték az italt és táncra a lányokat, egyszóval saját megbecsülésünk első lépései ■betörtek ide is. Itt volt a falu apra- ja-nagyja és beténfergett az ipszilon- nal végződő nevű úr is. Előbb érkezett, mint a mi társaságunk, és -mégsem jutott neki hely, először ez tűnt fel nekem. Csak azután ismertem fel, amiről beszélni akarok: a nép egyszerűen nem vette tudomásul jelenlétét. Észrevehette, hogy nincs itt keresnivalója, de mintha ragaszkodott volna ehhez. Sorra járta az asztalokat, részeséget tettetett, paro- lázni akart, de nem sikerült, grimaszokat vágott, egyszóval olyan volt, mint egy pojáca vagy egy őrült. Es ekkor következett be, amit emlékezetem hártyája megörökített. A vidámság már tetőpontra hágott, a csárdást amúgy igazán falusiason ropták, amikor a bárógyerek megszólított egy embert. Az ránézett, mint aki sértve érzi magát, szótlanul farkasszemet nézett, aztán Ugyanilyen szótlanul lassan hátat- forditott neki. Néztem a kifejezést: a püffedt arcon, melyet a borosta felvert a száj félrehúzódott, mintha sírni kezdene egy kisgyerek, aztán kitárult, mintha ordítana. De erre nem került sor. A barna szemekben rémület jelent meg, aztán a tehetetlenség: ekkor jött rá, hogy valóban minden elveszett és a múlt többé vissza nem tér. Amíg kitámoly- ■gott, kísértem szememmel, s úgy, mint régen, irigység, most szánalom nélkül. S így voltam'én tanúja az új világ eljövetelének is.

T~í e tulajdonképpen nem is ez a lényeg. Talán az sem, hogy személy szerint én vezető lettem azóta, a nép bizalmából, a bárófiú meg talán kiszolgáló, vagy fényképész valahol. Amit a két képből kihozni akarok, az több a puszta tényéknél, a múlt fotográfiájánál. Ablakomból naponta látom a hintákat: itt száguld a volt cselédgyerekből lett igazgató, a parasztfiúból lett ag- ronómus, erre viszik az újszülött gyermekeket a keresztelőbe vagy az orvoshoz; a várandós anyákat a rendelőbe, s itt vezet el a lakodalmas vigadó hinták sora, rajta az ifjú párral', Teri nénikkel és Pista bátyákkal, az örömtől és büszkeségtől sírónevető örömszülőkkel.

— Mit is akarok mondani? A nép ült fel a hintákra, a nép foglalta el helyét mindenütt. Hogy örülök ennek, azt ki sem tudom fejezni. Minek is volna bennem irigység és szánalom?

— Persze a hintó csak jelkép, ezt jól tudom. De utasai a mi valóságunk tükrözői, a mi embereink, akik a földjeinkre indulnak, a mi közös gondjainkat cipelik vállaikon, a mi rendünk gyermekei, ifjai és szülői. De lm jelkép is a hintó, tudom, mi volt mögötte és mi van most mögötte. Volt: a cselédházak zsúfoltsága, a lenézés, a kisemmizés, a kultúrálatlanéig és önzés. Es van: az új házak sora, a közös megbecsülés, a kultúrházak, bölcsődék és kórházak rendszere, a fény, a zene, a vidámság és gondtalanság beáramlása.

— Ezért emlékeztetek én szüntelenül, ezért szólok a múlt kisemmizettjeihez, a ma utasaihoz, akik átszelik az ország minden részeit: ne emyedjetek a múlt szemetjeinek kisöprésében, az új élet nehézségei közötti építésben.

T áthatólag a beszéd végére ért, a végén mintha csak saját magához szólt, magával vitatkozott volna, hisz a többiek — gondolta — ezt úgyis tudják. Amazok pedig, behunyt szemekkel, szótlanul hallgatták őt. Csak hagyták szívükre és értelmük legtávolabbi zugába is hullani a szavakat, mert így volt, így van, így igaz!