Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-12 / 240. szám

Szerda, 1955. Aktéber 12. SOMOGYI NÉPLAP 3 ÉPÍTSD, ÁPOLD A MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGOT! Az MSZT Somogy megyei titkárságának levele valamennyi alapszervezetéhez A Magyar—Szovjet Társaság megyei titkársága november 7 tisz­teletére tagszervezési kampányt indít a megyében. A kampány októ­ber 7-től november 7-ig tart. A magyar dolgozó nép szabadságát és felemelkedését köszönheti a Szovjetuniónak. Az MSZT az a szervezet, amely e barátság érzé­sét mélyíti el. Ezt a megtisztelő és szép feladatot pártunk bízta ránk. Az MSZT több mint tíz éve hirdeti szóban, írásban, kiállítá­sok útján a Szovjetunió gazdasági, politikai, társadalmi és kulturá­lis eredményeit. A Szovjetunió eredményei, sikerei, békepőlitikája, a nemzetközi életben elfoglalt helye, súlya, tekintélye óriási jelen­tőséggel bír a világbéke szempontjából. A nemzetközi helyzet eny­hülése bizakodást kelt a világ dolgozóiban. A magyar dolgozók ezért is és a felbecsülhetetlen sok segítségért is hálával és szeretettel fordulnak a Szovjetunió felé. Ezt a hálát és szeretetet úgy fejezhetik ki legjobban, ha belépnek az MSZt tagjai sorába. Szeretettel várunk minden dolgozót, párttagokat, pár tonkívülieket egyaránt. Pártunk figyelemmel kíséri és segíti az MSZT tagszervezési munkáját, mert azt akarja, hogy erős, jól működő szervezetek hir­dessék városon és falun egyaránt a Szovjetunió eredményeit. Szer­vezeteink készüljenek fel tehát, s kérjék a többi tömegszervezet se­gítségét is, hogy jól felvilágosító munkával, a Szovjetunió békehar­cának, az MSZT céljainak, feladatainak ismertetésével érjék el, hogy az üzemek, falvak dolgozóinak többsége lépjen be az MSZT- be. Az üzem, a község összes rendezvényein, röpgyűléseken, kis- gyűléseken, termelési, brigádértekezleten, tanácsüléseken csoporto­san lépjenek társaságunk tagjai sorába. Ilyen csoportos belépések­re kell törekedni a tsz-ekben, állami gazdaságokban és gépállomá­sokon is. f A ;magyar—szovjet barátság ápolása nemzeti ügy. Feladata ez pártunknak, a tanácsoknak és minden tömegszervezetnek. Dolgo­zóink szeretik a Szovjetuniót. Rajtunk a sor, hogy megtalálják az utat az MSZT felé, hogy az évi kétforintos tagsági igazolvány meg­váltásával jelképesen is kifejezhessék a Szovjetunió iránti szerete- tüket. A tagszervezési kampányban legjobb eredményt elért járást és alapszervezeteket: 1. díjként: vándorzászlóval, 2. díjként: egy néprádioval, 3. díjként: egy táskagramofonnal, 4. díjként: egy diavetítő-géppel jutalmazzuk. A legjobb vezetőségi tagokat és aktívákat pedig az MSZT »arany«, »ezüst« és »bronz« koszorús jelvényével tüntetjük ki, to­vábbá oklevéllel és könyvvel jutalmazzuk. Építsd, ápold a magyar—szovjet barátságot! Légy tagja a Ma­gyar—Szovjet Társaságnak! Elvtársi üdvözletei: ENDREDI LAJOS m. titkár. V. Dr. Bárcai Gusztáv Kossuth-díjas tudósunk előadása Kaposvárott Élénk emlékezetében van -még Ka­posvár orvosainak, pedagógusainak ■és a nagyszámú más érdeklődőnek -dr. Bárczi Gusztáv Kossuth-díjas bu­dapesti főiskolai igazgatónak a ta­vasszal városunkban megtartott nagysikerű előadása a pavlovi fizio­lógia orvosi és nevelői vonatkozá­sairól. A hírneves előadó okfejtése, ■gyakorlati példái és ragyogó stílusa annyira megragadta a közönséget, 'hogy többen kérték, az ősszel jöjjön el ismét hozzánk. Dr. Bárczi Gusztáv most eleget "tesz ennek a kérésnek. Október 17-én, hétfőn este 6 órai kezdettél a kaposvári Pártoktatás Házában (Beloiannisz u. 18.) előadást tart or­vosok, pedagógusok és érdeklődök számára »Az első és második jelző- rendszer kölcsönhatása« címen. Elő­adásának fő célja, hogy az elmélet gyakorlati felhasználását ismertesse számos példával nagy tapasztalatai­ból merítve, nevelői és orvosi vonat­kozásban. A nagy sikerűnek ígérkező elő­adás a Pedagógus Szakszervezet, az Orvosegészségügyi Szakszervezet és a TTIT rendezésében fog elhangza­ni. A rendezvény érdekességét eme­li, hogy azon részt vesz a Német Demokratikus Köztársaságból ha­zánkba érkezett pedagógusküldött ség. Üdvözöljük a táborból visszaérkezett harcosainkat — Mi készül itt? — kérdez­gették tegnap délelőtt a Kossuth téren és környékén áthaladó já­rókelők. A kérdés jogos volt, ugyanis gyors kezek emelvényt ácsoltak a téren. Az emelvényt vörös- és nemzetiszínű drapériá­val vonták be, majd címerekkel díszítették. Amint ezzel a mun­kával elkészültek, a talány is megoldódott. Az emelvény ele­jére feliratot helyeztek el: »Üdvözöljük a táborhelyről bevonuló harcosainkat!« A felirat láttán egyre többen és többen csoportosultak. a tért körülölelő gyalogjárón... Ha­marosan felharsant az Ady End­re utcán közeledő hcawédzene- kar pattogó indulóinak hangja, s a Kossuth térre kanyarodott az egység oszlopa. Az érdeklődők büszkén nézték a feszes, barna­arcú, égőszemű fiatalok felvonu­lását. Vezényszavak pattogtak, s az egység a téren felkészült a díszszemlére. Az emelvényen helyet foglal­tak a párt és a tanács képvise­lői, a város üzemeiből az él- munkások ... Felharsant a kürtös figyelmez­tető jele: — Elöljáró jön! Magasraemelt fővel, feszes vi­gyázzállásban fogadta a nyíl­egyenes sorokban álló egység a helyőrség parancsnokát. A Him­nusz felcsendülő akkordjaival kezdődött az ünnepély. A hely­őrség parancsnokának üdvözlő beszéde után Mikecz Jáncs elv- társ, a Városi Tanács elnöke a párt és a tanács nevében fogad­ta és köszöntötte a táborból be­vonuló harcosokat, tiszthelyette­seket, tiszteket. A kedves, szívélyes fogadta­tást a pártbizottságnak, a tanács vezetőinek és városunk dolgo­zóinak meleg szavakkal köszönte meg az egység egyik harcosa. A rögtönzött ünnepélyt az In- ternacionálé akkordjai zárták be. Újra vezényszavak harsan- tak. s az egység elvonult kapos­vári száliláskörletébe... Ham teljesítette beadási kötelezettségét — hathavi börtönt kapott Kaletár Erzsébet kaposfüredi la­kos semmibevette az állam iránti kötelesség teljesítését. 1954—1955- ben egyáltalán nem tett eleget ser­tésleadási kötelezettségének. A Ka­posvári Járásbíróság büntető taná­csa előtt kellett felelnie bűnös mu­lasztásáért. A járásbíróság bűnösnek mondta ki Koletár Erzsébetet a beadási kö­telezettség elmulasztása miatt, ezért hathónapi börtönbüntetésre ítélte. — Huszonegy év! — ismételgeti apám — negy­ven év. És sokasok emberöltő. Háremkor kelni és tizenegykor bezuhanni az ágyba ... napokon, hó­napokon, éveiken át... dolgozni, dolgozni, dolgoz­ni... de miért? Kiért? ... És aztán kirúgják az ■embert, mint egy kutyát! Hát ezért küszköd­tem? .. . Ezért? ... Tegnap pedig bent voltam a grófnál. Meg akartam kérni, hogy csak őszig hagy­jon.'. A gyerekek miatt... Mi lesz velünk? ... Meg akartam kérni szépen: »Méltóságos gróf úr, csak három hónapig hadd maradják. Amíg keresek má­sik helyet.« De nem ás lehetett bemenni hozzá! Most munkanélküliség van. Még az okleveles ■gazdák sem tudnak elhelyezkedni. Még siók mér­nök is utcát söpör Pesten... Eh, gonosz egy élet ez! — Hát pedig a negyvenezer- holdon elfért ■volna, Pista bácsi, maga ás — böki tovább a szót az öreg Fazekas — bár annyi az ember, hogy sok. Holnap költöztetem a Tóthékat is, de már öt is Jelentkezett helyükbe. —, Tizenkét gyereke van, azért nem akartam ^engedni — válaszol apám — egyik rongyosabb, mint a másik... amelyik előbb kell fel, az húzza fel a »cipőt« ... micsoda élet!.. . (Füstös, közös konyha, földes szobában két család. De hol jobb? Minden uradalomban csak így van! öcsink nagyot zökkenve ér fel a falúba vivő főútra. Lassan sötétedik. A pusztát már nem látni, beleveszik az alkonyatba. A kocsi zörgése ■elnyeli apám panaszos szavait. Feleletet úgysem ad rá senki. A csend ismét közénk ül. A kastély parkjához érünk. A magas kőkerítés között óriá­soknak tűnő fák imbolyoigniak. Ágaikat kihajtják az útra, s esőit csapkodnak az ama menők szemébe. Az úton sebesen futó lovak patáinak dobogását halljuk. Felfigyelünk. Az öreg Fazekas élorenyújt- ja szikár, ostortairtó kezét, s felmutat a közeledő hintóra: — A gróf! Megilletődött arccal, gyorsan térünk lé az út szélére. A feketelovas kocsi vadul robog felénk. Gyerekfejemet ’kíváncsian dugom Iki a kocsiból, látni akarom a nagy »Urat«, a rengeteg vagyon, föld birtokosát, akinek a nevét olyan irtózatos ■gyűlölettel vegyes féliellieimmel ejti ki minden em­ber a pusztán. Gondolatomban egy pillanatra meg­fordul, hátha a kocsi elé ugranék most, akkor meg­állna, és én megkérném szépen, vegye rossza apámat... de a félelem, a csodálat megakadályoz tervemben. A kocsi sért fröcskölve elszáguld mel­lettünk. Az öreg kocsis mélyen megemeli sapká­ját, apám mereven maga elé néz, majd morogva nyom él1 magában egy káromkodást. Egy sötét, prérnlbeburkolt alakot látok csak a grófi hintóbán, amint mellénk érkezve megvetően elfordítja fejét. Tcvábtomegyünk. Arcomról lassú mozdulatok­kal kaparom le vékony ujjaimmal a ráfröccsent sérdarafoötl, Szüilőföldemre gondolok, '„gazdag és mégis szegény, gyönyörű és mégis szerencsétlen szülőföldemre. Már nem látom, csak érzem, alnyám kezén keresztül, ahogy döbog, lüktet, él... * # * E1 elveszem asztalomról újra az újságot. Előt­tem van az új puszta, pinostetejű házacs­káival, gyönyörű iskolájával, vidám, kacagó, nap­sütötte játszóterén labdázó gyermekseregével. A sorok megelevenednek előttem. Ott járok a pusz­tán, megáldok szülőföldöm határán és szinte nem akarok hinni a szememnek. Elsétállak a háziunkig, lenézek a völgybe. Az erdőből madárcsicsergést) hallani. A kövér termőföldet traktor szántja. Dohcgása összekeveredik a gyerekek kacagásával. De zúgása nem zavaró. A munka, a megszépült élet dallama, mely összhangban! van a környezet­tel. Az öreg Fazekasra gondolok, akinek már nem kell »kezitcsiókolomot« köszönnie a méltóságos úrnak. Régi iskolapaj fásaimra, alkok bátran, fel­eméit: fejjel járhatnak, emberhez méltóan, Dózsa György unokáihoz illően,. Olvasom, s tudom, nem ment könnyen, míg elérték céljukat. Sok nehézsé­get, sok kishitűséget, fáradságot, megalkuvást kellett legyőzniük, míg szocialista községgé let­tek. De a sötétség után a nagy fényességbe mindig hunyorogva néz az ember ... z abroszra árnyék esik. Felnézek. Ott áll mellettem a pincér és kezével barátságosan, de kicsit rosszallóan int: — Elvtárs, teljesen elhűlt a levese. — Nem baj —■ akarom felélni, de ő már megy tovább fürge léptekkel. Csak egy boldog mosolyt tudok utána küldeni. Szüts István PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS Pártmunkások a tömegek közé A pártmunka kifinomultabb, fej­lettebb módszerei azt követelik párt- és állami funkcionáriusainktól, hogy a régi vezetési stílustól elté­rően ne az íróasztal mellől irányít­sanak, hanem kint éljenek a töme­gek között, tanítsák, neveljék az alapszervezeteket Önálló operatív munkára, a párt- és kormányhatá­rozatok maradéktalan végrehajtásá­ra. A Somogy megyei kommunistákat, pártmunkásokat is nagyrészt már ez a munkastílus jellemzi. A Megyei Párt-végrehajtóbizottság instrukto­rai, mint például Bánó elvtársnő, Dómján és Albert elvtársak, vagy a tabi járásban Csallos és Kavecki elvtársak, a járási pártbizottság tit­kárai, Visnyei elvtárs, a karádi párt- bizottság titkára is így dolgoznak. Vannak azonban pártmunkások, akik még nem sajátították el a pártmunka fejlettebb módszerét. Németh elvtárs p!., a Tahi JB volt instruktora munkája során ahelyett, hogy a párttitkárckat kereste volna fel, nevelte, tanította volna őket, ideje nagyrészét a tanácsházán töl­tötte. Erről beszéltek Bonnyán, Kis- bárapátiban, Fiadon, .következéskép­pen ezek a pártszervezetek nem kaptak kielégítő segítséget. így adó­dott, hogy Bonnyán az áprilisi vezetőség­választás óta sem pártvezetőségi ülés, sem taggyűlés nem volt. Kishárapátiban a kulákok tettleg bántalmazták a pártszervezet egyes tagjait, de felelősségrevonás még ma sem történt. A tömegszervezetek sem működnek kielégítően, a párt politikája nem jut érvényre megfe­lelően. Természetes, hogy mindezért az aiapszervezeteken kívül felelős a járási instruktor is. Hasonlóan dolgozik Vajai elvtárs, a nagyberényi körzet instruktora, aki másfél éve van ebben a körzet­ben. Munkájára jellemző: Nagybe- rényben lakik, mégis a régi 80 tagú pártszervezetből jelenleg csak 12 párttag van, de ezek sem élnek párt­életet. Az alapszervezetnek hosszú idő óta nincs titkára, a politikai munka hiánya következtében a ga­bonabegyűjtés idején mintegy 10— 13 vagon gabonahátralékkal tartoz­tak a dolgozó parasztok, s hátralé­kot csak a járási tanács közbelépé­sére számoltak fel Pasika elvtárs, a járási DISZ-tit- kár szintén rossz módszerrel dolgo­zik. ö is szívesebben tartózkodik az irodában, mint a fiatalok között, pe­dig így nem lehet jól dolgozni. Baj van Paska elvtársnál a pártmunká­soknak adott tiszteletadásban is. Sokkal tiszteletteljesebb hangon kel­lene 'beszélnie a járási pártbizottság tagjaival. Tűrhetetlen az a hangnem, ahogy Csallos elvtársnak, a JB egyik titkárának válaszol. Amikor például megkérdezik a járási pártbizottsá­gon, hogy mit csinált a DISZ tag­létszámának növelése érdekében, kérdésre kérdéssel válaszol: — Hát te mit tettél érte? — A Központi Vezetőség ifjúságról szóló határoza­ta, mely az egész társadalom szá­mára kötelezővé teszi az ifjúsággal való foglalkozást, nem mentesítheti Paska elvtársat, a tabi járási DISZ- bizottságot sem a felelősség alól. Pe­dig Paska elvtárs tud jól is dolgoz­ni. 'Amikor a Megyei Párt-VB inst­ruktora 'beszélgetett vele, helyes ja­vaslatokat tett a munka megjavítá­sára és még azon a héten 120 fia­tallal nőtt a járásban a DISZ-tagok létszáma. Németh elvtárs jelenleg a JB ok­tatási felelőse. Lelkesen dolgozik, de munkája akkor lesz igazán jó, ha idejének nagyrészét az alapszerve- zetekmél tölti, s ellenőrzi, segíti az alapszervi vezetőségeket a pártokta­tás sikeres beindításában; ha meg­érteti a pártoktatás jelentőségét, s közösen elérik, hogy minden alap- szervezetben pontosan befizessék az oktatási tananyagok árát, biztosít­sák a megfelelő helyiségeket az ok­tatás megkezdésének idejére. A tabi járás instruktorainak úgy kell dolgozniuk, hogy mun­kájuk eredménye az alapszerve­zetek munkájában jusson ér­vényre. hogy a pártalapszerve- zeteknek legyen harci munka- tervük, rendszeresen megtartsák a vezetőségi üléseket, megfelelő határozatokat hozzanak, és szer­vezzék meg a határozatok vég­rehajtását, majd (ellenőrzését. Ne legyen egyetlen alapszervezet sem, ahol elmaradnak a párttaggyű­lések. Biztosítani kell a havi rend­szeres tag- és tagjelöltfelvételt, a pártépítés e fontos részét. Különös sen Nagyberényben kell elérni, hogy a 12 tagú pártszervezet rövid idő alatt mintegy 30—35 tagra növeked­jék. Fontos feladat, hogy a tsz-ek­ben is létrehozzák a pártszervezete­ket, és többet kell foglalkozni a fia­talokkal, a DISZ-szervezetek meg­erősítésével is. A jó politikai mevelőmumka előre lendíti a gazdasági munkákat, az őszi kapások begyűjtését, betakarítá­sát, a jövő évi kenyér- és takar­mánygabona elvetését, a siiózást, a tsz számszerű fejlesztését és meg­szilárdítását. Ezeket a fontos fel­adatokat csak a tömegek közötti szí­vós politikai, nevelőmunkával lehet eterni. ügy, hogy megtanítják az alapszervezeteket az önálló vezetés­re, arra: hogyan kell harcolni apárt- és kormányhatározatok végrehajtá­sáért. Ha így dolgoznak a járási pártbi­zottság instruktorai, akkor a párt- szervezetek tekintélye, ereje megnő, aktivizálódnak a párttagok, s a párt- szervezetek a falu elismert, tekinté­lyes vezetői lesznek. Fenyvesi János, a Megyei Párt-VB instruktora. Egyetlen propagandista sem hiányzik a négynapos tanfolyamról Kaposvárott A kaposvári marxizmus—leniniz- mus alapjai tanfolyamok propagan­distái második napja vitatják meg az első témakör tananyagát. Egyet­len propagandista sem hiányzik a 65 közül a négynapos tanfolyamról. Ez nemcsak a Városi Párt-végrehaj­tóbizottság jó előkészítő munkáját, ■hanem a propagandisták felelősség- érzetének elmélyülését is dicséri. A propagandistákat három szeminá­riumba osztották be. Az első kétnapi tapasztalat azt igazolja, hogy azok az elvtársak, akiik mind a tizennégy hét anyagát lelkiismeretesen tanulmányozták, kijegyzetelték, a szemináriumokon is jól szerepeltek. Voltak azonban propagandisták, akiknél elég nehe­zen ment néhány alapfogalom meg­értése, pl: a termelési mód két olda­la; a termelőerők és termelési vi­szonyok közti összhang szükségessé­gé, vagy az osztályok fogalmának meghatározása. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a 65 propagandista közül számos elvtárs csak 7—8, esetleg 10 hét anyagával készült el — a többit csak futólag olvasta el —i mindjárt a választ is megkapjuk: miért ne­héz néhány alapfogalom megértése. Remélhetőleg azonban a négynapos tanfolyam hozzá­segíti a propagandistákat az anyag teljes ti sztánlátásáihoz\ Ez annál inkább szükséges, mert hi­szen maguk is vezetnek majd. mar­xizmus—leninizmus tamfolyamot, s ezeken a tanfolyamokon az alapfo­galmakat nekik kell hallgatóik előtt tisztázni. Emellett nem hallgathatjuk el, hogy a propagandisták közül voltak többen, akik az egész tananyagot részletesen feldolgozták, egynészük- nek politikai íalapképzettségük is segített a tananyag elsajátításában. Az első szemináriumon különösen jól szerepeltek: Hegedűs József, a Kaposvári Tangazdaság, Kiss Ist­ván, a BM. Somogy megyei Főosztá­lya, Fischer Béláné, a Húsüzem, László Tibor, a Nyomdaipari Válla­lat, Bartus Gyula, a Textilművek, Kincses Ferenc, a Siketnéma Inté­zet, Halcmvári György, a Városi Ta­nács propagandistái és mások. Két nap múlva véget ér a propa­gandisták tanfolyama, de a propagandisták munkája ezzel nem fejeződik be. Ezt a néhány napot ki kell még használniuk a hallgatóikkal való beszélgetésre. A pártvezetőséggel együtt mégegy- szer ellenőrizniük kell az oktatás technikai előfeltételének biztosítá­sát. — Megkezdik a négytantermes balatamfenyvesi iskola építését. A bailatemfenyvesi áHtaüiános telkolásolk új Iskolája másfélmillió forintos költséggel épül. — Igen sok új játék érkezett az állami és földművesszövetkezieti ke­reskedelem bojtjaiba), A fogyasztás is általában 20 százalékkal maga­sabb, mint" a tavalyi. Vr*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents