Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-08 / 237. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Szombat, 1955. október 8. Szalai Béla elvtárs beszéde a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának hatodik évfordulója alkalmából Ünnepség a Berlini Állami Operaházban Bertám (MTI). Szalai Bella elwtárs, a Maigya,r Dolgozók Pártja Közpon­ti Vezetőségének titkára, a Berlin^ bem 'tartózkodó magyar konmámykül- döttsóg vezetője a következő üd- vözlőbeszédet tartotta az Állami Operahá2ban október 6-án rendezett ünnepségen,: Drága barátaink, kedves elvtársak! A Magyar Népköztársaság Minisz­tertanácsa, a Magyar Dolgozók Párt­jának Központi Vezetősége és az egész magyar nép nevében üdvözöl­jük önöket békeszenető államuk, a Német Demokratikus Köztársaság megalapításának 6. évfordulója alkal­mából. A Német Demokratikus Köz­társaság megalakulása történelmi je­lentőségű esemény volt. Németország történetében elsőíz­ben jött létre valóban békeszere­tő, demokratikus német állam, amelyért Németország baladó erői régóta küzdöttek és amely­ben a német nép legszebb célki­tűzései testesülnek meg. A Német Demokratikus Köztársa­ságban a munkásság, a parasztság és az alkotó értelmiség vette át a hatal­mat. Mélyreható történelmi átalaku­lás és a gazdasági építőmunka nagy­szerű eredményeinek sorozata jelzi a Német Demofcrfáitikuis Köztársaság fejlődésének útját és világosan mu­tatja az eddig élért nagyjelentőségű sikereket. Teljes szívünkből további sikereket kívánunk önöknek gazda­sági és kulturális munkájukban, ne­mes célkitűzéseik megvalósításában. A Német Demokratikus Köztársaság Németország békeszerető erőit kép­viseli és állhatatosan küzd a német egység megteremtéséért. Szilárd meggyőződésünk, hogy ezt az egységet senki sem mozdíthatja elő jobban, mint maguk a németek. A német egység kérdése eüsősodbain a németek ügye, a német egységet ma­gük a mérnetek fogják győzelemre vinni. Ennek legjobb biztosítéka a Német Demokratikus Köztársaság békeszerető .politikája és a német egység demokratikus alapon történő megvalósításai erdőkében kifejtett fáradhatatlan erőfeszítése. A magyar nép mély, őszinte ba­rátsággal és nagy figyelemmel követi a küzdelmet, amelyet a Német Demokratikus Köztársa­ság a békéért, a demokráciáért és a német egység megteremtésé­ért folytat. Meg vagyunk győződve róla, hogy a Német Demokratikus Köztársaság törekvései a ‘békét, az európai biz­tonságot, a népek közötti baráti együttműködést szolgálják. A ma­gyar nép ezért örömmel1 üdvözölte a nagy Szovjetunió és a Német De­mokratikus Köztársaság között létre­jött barátsági szerződést, amely le­hetővé teszi a Német Demokratikus Köztársaság küzdelmének megerősí­tését és naigymértékben hozzájárul valamennyi nép béketörekvéseinék megvalósításához. Kívánjuk, hegy a jövőben egyre nagyobb eredményeket érjenek el ab­ban a harcban, amelyet a német nép egységének megteremtéséért vívnak. A Magyar Népköztársaság lakos­sága az elmúlt tíz esztendőben ha­talmas eredményeket ért el a gazda­sági és kulturális élet minden terü­letén. Népünk nagy feladatok meg­oldásán munkálkodik mind az ipar, mind a mezőgazdaság terén. A ma- gyár nép egységesen és felzáirkózöt- tan küzd a tartós békéért, boldog szocialista jövőjéért. Éljen a magyar és a német nép. barátsága! Éljen a Német Demokra­tikus Köztársaság! A FRANCIA NEMZETGYŰLÉS MEGKEZDTE A MAROKKÓI KÉRDÉS VITÁJÁT Párizs (MTI). Feszült légkörben., zsúfolásig megtelt karzatok előtt kezdődött meg csütörtökön este ki­lenc órakor a marokkói kérdés vi­tája a francia nemzetgyűlésben. Az elnök 'bejelentette, hogy a kormány­nak 18 interpellációra kell válaszol­nia. Á nemzetgyűlés pénteken és szom­baton egész nap folytatja a tárgya­lást. A vita a jelek szerint szomba­ton este ér véget és feltehető, hogy a miniszterelnök vasárnapra virra­dóra felveti a bizalmi kérdést. Ez esetben hétfőn keiül sor a szava­zásra. A nemzetgyűlési vita megkezdése előtt a külügyi bizottság rövid ülést A marokkói helyzet Párizs (MTI). A francia fővárosba érkezett jelentések szerint Marokkó­ban változatlanul rendkívül feszült a helyzet. Vonatkozik ez különösen az ország északi vidékeire, ahol a tartott. Az ülésen Faure miniszter­elnök néhány szóval igyekezett po­litikáját megvédeni, utalva arra, hogy July, a marokkói és tuniszi ügyek minisztere előző nap már ki­fejtette a kormány álláspontját. Pi- nay külügyminiszter a miniszterel­nök támogatására hozzátette, hogy a bandungi értekezletnek jelentős következményei voltak és lesznek s egy pillanatig sem sejtették, hogy »akkora felfordulást okoz majd a vi­lágban«. A nemzetgyűlési vita elején Faure miniszterelnök felszólalásában igye­kezett a kormány marokkói politiká­ját igazolni. változatlanul súlyos csütörtöki nap folyamán heves ősz- szeütközésekre került sor. Aknoul környékén, továbbá Tizi-Uzli körze­tében, különösen Boured és Aknoul között voltak heves harcok. RÖVID KÜLFÖLDI becs HÍREK Bécs (MTI). Csütörtökön véget ért a bécsi Waagner—Biró Fémművek dolgozóinak sztrájkja, amellyel 110 társuk elbocsátása ellen tütakoztak. Az egységes fellépés sikerrel járt: az elbocsátott munkások és alkalmazot­tak túlnyomó részét visszavették. BERLIN (MTI) Ollenhauer, a Német Szo­ciáldemokrata Párt elnöke szerdán este beszédet mondott a nyugat-ber­lini sportcsarnokban. Ollenhauer kénytelen volt beismerni, hogy Né­metország újraegyesítésénél »feltét­lenül figyelembe kell venni« a Né­met Demokratikus Köztársaságban elért szociális vívmányokat és hoz­záfűzte, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaságot nem lehet egy­szerűen »átcsatolni« Nyugat-Német- országhoz, mint azt bizonyos politi­kai körök szeretnék. A szociálde­mokrata párt elnöke azt a vélemé­nyét fejezte ki, hogy Németország újraegyesítése »csak részben német ügy«, mert a német egység helyre­állítása — szerinte — elsősorban a négy nagyhatalom feladata. A Nagymalom dolgozói a szakszervezeti választásra készülnek Az üzemekben, vállalatoknál most folynak a szakszervezeti alapszerve­zeti választások. Azokat az üb-ta­gokat, bizalmiakat, üzemi bizottsági elnököket, akik eddig jó munkájuk­kal rászolgáltak dolgozótársaik bi­zalmára, ismét megválasztják, s új­ra megbízzák őket szakszervezeti munkával. Azok helyett pedig, akik nem álltak hivatásuk magaslatán, nem végezték el a rájuk bízott mun­kát, olyan elvtársakat választanak, akik megfelelnek a dolgozók bizal­mának, Igen fontos tehát, hogy az üzemi bizottságok gondosan, körül­tekintően készítsék elő a választáso­kat. Hogyan készülnek a Nagymalomban a szakszervezeti választásra? Mielőtt azonban szemügyre ven­nék a választási előkészületeket, szólnunk kell arról, hogy a múlt év­ben hogyan dolgozott az üzemi bi­zottság, miképpen töltötte (be fel­adatát. Megállapíthatjuk, hogy az adminisztratív munkával kapcsola­tos szakszervezeti teendőket jól el­látták. A dolgozók megelégedésére intézték a segélyezéssel kapcsolatos feladatokat, de nem volt különösebb hiba a beteglátogatások, a munka­védelmi berendezések ellenőrzése körül sem. Annál több a kifogásolni való az üzemi bizottság, a szakszervezet egyik legfontosabb feladatával, a munkaverseny szervezésével kapcso­latban. A szakszervezet . feladata, hogy motorja, lendítő ereje legyen a munkaversenynek. A Nagymalom­ban azonban nem ezt láttuk. A mun­kaverseny szervezésével csupán az íib-elnök foglalkozott. De így van ez most is, amikor a november 7-i versenyre kellene mozgósítani. A pártszervezet támogatása is hiány­zik. A DlSZ-fiatalok sem tevékeny­kednek a november 7-i verseny szervezése terén. Szükség volna az üzem igazgatójának fokozottabb se­gítségére is. Gátolja a munkaver­seny kibontakozását az is, hogy a ki­váló dolgozók nem kapják meg a munkájukért a megfelelő elismerést, az őket jogosan megillető »kiváló dolgozó«, vagy a »szakma kiváló dolgozója« címet. Hat olyan dolgo­zója van az üzemnek, aki már 15 hónapja tartja a sztahanovista szin­tet. Állítólag már kétszer felterjesz­tette őket az üzem a sztahanovista cím adományozására, de valahol mindig elakadt. A szakszervezeti választások al­kalmával mindezeket figyelembe kell venni, hogy úgy válasszák meg az arra alkalmas dolgozókat ülb-tag- nak, hogy a jövőben az említett hi­bák ne fordulhassanak elő. A választási munkák előkészüle­teit már hónapokkal ezelőtt meg­kezdték. A pártszervezettel megbe­szélték, hogy kik azok a dolgozók, akik érdemesek — korábbi szakszer­vezeti munkájuk után ítélve — az üzemi bizottsági tagságra, akik rá­termettségük, lelkiismeretes, jó mun­kájuk folytán alkalmasaik erre a megtisztelő feladatra. Olajos elvtárs, az üb elnöke rész­letes munkatervet dolgozott ki a vá­lasztás sikeres lebonyolítása céljá­ból. Már megválasztották a bizalmiakat. Frányó Istvánná bizalmi az elmúlt két esztendő alatt jó munkát vég­zett. Most vezetőségi tagnak akar­ják megválasztani. A választások előtt felülvizsgálták a tagkönyveket is, hogy mindenki­nek rendben van-e a tagkönyve, nincs-e elmaradás a tagdíjfizetés­ben. Hét hátralékos volt, akiknek egyrésze a felvilágosító szó nyomán máris rendezte tartozását. Még a választási gyűlés előtt üb-ülést tar­tanak, hogy az üb-tagokkal megvi­tassák a beszámolót. Már kész a pontos és kidolgozott terv a válasz­tási gyűlésre is. Mi szükséges ahhoz, hogy a Nagy- malom üzemi bizottsága a jövőben jobban betöltse hivatását? Első és legfontosabb tennivaló a munka­verseny állandósítása, a vállalások teljesítésének rendszeres ellenőrzése. Havonta meg kell tartani a terme­lési értekezletet. Fokozott önállóság­ra kell nevelni a bizalmiakat, hogy ha a dolgozók apró-cseprő pana­szaikkal hozzájuk fordulnak, intéz­kedni tudjanak. A bizalmi a maga üzemrészében mindenkor legyen gaz­dája a munkaversenynek. A vállalat vezetősége, a pártszervezet és az üzemi bizottság pedig ne csak ak­kor üljön össze munkáját egybehan­golni, amikor már baj van, hanem rendszeresen, s jó kapcsolatot kell teremteniük egymás között. Az üb munkájának megjavításá­val foglalkozó tervek helyesek, élet­képesek. A Nagymalom szakszerve­zeti vezetőinek arra kell töreked­niük, hogy a tervek valósággá vál­janak. DAMASZKUSZ Súlyos repülőszerencsétlenség az Egyesült Államokban A londoni rádió és a Reuter iroda közli, hogy súlyos repülőszerencsét­lenség történt csütörtökön az Egye­sült Államokban. A United Air Lines amerikai re­pülőtársaság New Yorkból San Fran­ciscoija tartó utasszállító gépe 62 utasával és 3 főnyi személyzetével a fedélzetén Wyoming államban egy hegyoromba ütközött. A gép ron­csait a sziklás hegység egyik völgyé­ben találták meg. A repülőgép vala­mennyi utasa és személyzetének va­lamennyi tagja életét vesztette. ■ (MTI) Az AFP értesülése szerint a szíriai képviselőház elnökségéhez két határozati javaslatot nyújtottak be. Az első — amelyet 19 képviselő írt alá — javasolja, hogy hívjanak meg Szíriába szovjet parlamenti küldöttséget. A második határozati javaslat — amelyet 35 képviselő írt alá — követeli, hogy Szíria ismerje el a népi Kínát. Rövidesen tárgyalás alá kerül a bonni kormány hadkötelezettség! törvényjavaslata (MTI) A bonni hadügyminiszté­rium e napokban befejezte a hadkö­telezettségi törvényjavaslat meg­szövegezését. Értesülések szerint a törvényjavaslat a közeli hetekben a szövetségi kormány és nem sokkal később a szövetségi gyűlés elé ke­rül. A törvényjavaslat érteimében a hadkötelezettség béke idején Nyu- gat-Németország 18—25 éves, hábo­rú esetén 18—60 éves férfi lakosaira vonatkozik. A legmegfelelőbb hely Igaz történet — írta: B. Protopopov * Z UTOLSÖ PERCBEN kide- rült, hogy az épülő gyár kész helyiségei közül egyik sem elég nagy a tárgyaláson résztvevők­nek befogadására. Ezért a területi bíróság kiszálló tanácsa egy tágas ideiglenes fabarakkban foglalta el helyét. A padokat szorosan egymás mellé tették, de még így sem volt elég hely és az emberek állva szo­rongtak körös-körül. Vaszilij Bolotov ügyét tárgyalták. Mihail Nyikolajevics, a köztiszte­letben álló idős kőműves brigádve­zető egy alkalommal, az állványo­kon járkálva megállt Bolotov mel­lett. Vaszilij, aki nemrégen került ki az ipariskolából, nem dolgozott lustán, de azt sem lehet mondani, hogy lendületesen. A téglák kipo­tyogtak a kezéből, a habarcsot egyenetlenül rakta fel. Mihail Nyi­kolajevics több dolgot kifogásolt, s amikor Vaszilij közelebb lépett hoz­zá, erős pálinikaszagot érzett rajta. Ekkor a brigádvezető szigorúan rá­szólt, hogy azonnal menjen haza. A legény feleselni kezdett, majd tettlegesen -bántalmazta az idős mestert. A munkások példás büntetést kö­veteltek. Mihail Nyikolajevics ott ült az első sorban: napbarnított arca szi­gorú és egyben bánatos volt. Kuta- tóan nézte Bolotovot, mindenáron igyekezett felfedezni rajta a meg­bánás nyomait. A fiú csüggedten ült a helyén, szemöldökét komoran összehúzta, és csak nagyritkán, lop­va vetett egy-egy pillantást a te­remben ülőkre. Az utolsó szó jogá­val nem élt. A bíróság visszavonult, majd fel­olvasták az ítéletet: két évi javító­munka. Vaszilij az őr kíséretében elin­dult a kijárat felé, s amikor az em­berek utat engedtek neki, körülné­zett, mintha keresne valakit. Észre­vette Mihail Nyikolajevicset, szólni akart, de csak az ajka húzódott ke­serves mosolyra. MÉHÁNY ÉV MÚLVA hallot- ^' tam, mi történt később Bo- lotovval. Másfél év múlva szaba- donengedték, s azonnal odautazott az építési munkahelyre, ahol ré­gebben dolgozott. Tanácstalanul álldogált a várócsarnokban, nézett a tovarobogó vonat után. Közben törte a fejét: vajon helyesen tette-e, hogy éppen ide jött? Bűnére itt mindenki jól emlékszik. Mélyeit só­hajtott, majd nekivágott az isme­rős útnak, s elcsodálkozott, hogy mennyi a változás. A gyár már működött, de a ha­talmas udvaron még egyre újabb csarnokok épültek. Vaszilij ott mászkált és gyönyörűséggel szip­pantotta be a mész, a festék és a frissen kiásott föld szagát. Majd megállt és hosszasan nézte a kőmű­vesek süngését-forgását. — Mi kéne? — kiáltották le ne­ki az állványról — Kőműves kell-e? — kérdezte Vaszilij és elcsodálkozott rajta, mi­lyen félénk a hangja. — Kőművesre mindig szükség van — hangzott a válasz. — Menj be oda, a személyzeti osztályra ... A frissen vakolt nagy szoba hű­vös és tiszta volt. A sarokban az asztalnál kedves arcú szőke lány beszélt a telefonon és kíváncsian1 nézett a belépő Vaszilijra. — Kőműves? — kérdezte, miután letette a kagylót. — Adja ide le­gyen szíves a személyi igazolvá­nyát és az utolsó munkahelyén ka­pott bizonyítványát. — Személyi igazolványom még nincs, nemsokára megkapom — nyújtotta oda zavart mosoly kísé­retében okmányait. A leány belepillantott, hirtelen elvörösödött, egy perc türelmet kért és eltűnt az ajtó mögött, amelyen tábla volt ezzel a felírással: »Sze­mélyzeti osztály«. Néhány pillanat múlva újból kijött és megkérte Va­szilij t, hogy menjen be. A személyzeti osztályvezető, ez az aprótermetű, gondterhelt arcú öreg ember nagy szarukeretes pápasze­met viselt. Futólag végigmérte Bo- iotovot, aki egyik lábáról a másikra nehezedett, visszaadta neki okmá­nyait e rövid szavakkal: »A maga- fajtájú emberekre nincs szüksé­günk«. Vaszilij válaszolni akart, de a kis öreg máris a telefon után nyúlt és belekiabált a kagylóba magas te­nor hangján: »Én vagyok az.;: igen hallom!« Bolotov megkérdezte a rokon­szenves lánytól, hol találja meg az építésvezetőt és eltávozott. A vezetőinél éppen értekezlet volt, Vaszilij az előszobában várakozott. Az ablak mellett álldogált és köz­ben azt latolgatta, igaza volt-e az öregnek, hogy olyan kurtán eluta­sította őt. ÄR-MÄR FELÁLLT, hogy elmenjen, amikor kinyílt a dolgozószoba ajtaja és az építésve­zető betessékelte. Uj ember volt a munkahelyén, de tudott Bolotov esetéről. Sokáig for­gatta az okmányokat, majd elhatá­rozta magát és odatette az iratokat Vaszilij elé. — Nincs most üres hely, Bolotov — mondta, de nem nézett a fiúra. — Tudom, olvastam. Becsületesen dolgozott ott, a kiszabott idő le­telte előtt elbocsátották. De ... még sincs üres hely. Meg aztán Mihail Nyikolajevics is itt van nálunk, ő tiltakozna... Az öreg heves termé­szetű és nagyon haragszik magára. És valljuk be, nem is ok nélkül... — Hát akkor — mormogta Va­szilij — nem lehet mit tenni. Ez persze igaz. Már kint ment az udvaron, de még mindig hallotta a szavakat: nincs üres hely... nincs üres hely... Hol lesz most az ő számára »üres hely«. Mikor odaért a gyár kapujához, valaki a nevét kiáltotta. Megfordult és szembemtalálta magát Mihail Nyikolajeviccsel. Mikor meglátta az öreget, állva maradt, mintha gyö­keret vert volna a lába, lehorgasz- totta a fejét. Néhány szót váltottak és egy-két perc múlva már indultak is vissza­felé. Mihail Nyikolajevics nekipi­rulva és felhevülten ment elöl, úgy hogy a zavart és boldogan mo­solygó Bolotov alig győzött vele lé­pést tartani. »A pártbizottságon voltál-e? — érdeklődött mérgesen az öreg kőműves. — Es az üzemi bi­zottságnál? No látod... Az ember sorsát nemcsak a főnök dönti el«. Amikor beléptek az építés veze­tőjének dolgozószobájába, az még a helyéről is felállt, amikor meg­látta az idős brigádvezető arcát. »Vlagyimir Petrovics, magát nem azért állították erre a helyre, hogy csak a munkát kísérje figyelem­mel, az emberek iránt is érdeklőd­ni kell egy kicsit! — kezdte az öreg kőműves minden bevezetés nélkül; — Vaszilij életében talán a gyár az egyetlen biztos pont. Mit tehet, hogy ha onnan is kitaszítják? Az én véleményem az: ha tudtuk megbün­tetni, akkor tudjunk neki megbo­csátani! Mert máskülönben nem viselkedünk párttaghoz illően, nem cselekszünk szovjet emberek mód­jára. Nem bizony...« fi OK MINDENT VÁGOTT ^ még főnökének fejéhez a dühbe gurult öreg. — No, elég, Mihail Nyikolajevics — vágott közbe ama2 zsebkendővel törölgetve kivörösödött arcát. Majd odafordult Vaszilij felé. — Aztán most nem csalódunk majd benned? — kérdezte, de látva a fiú boldogságtól ragyogó arcát, legyintett a kezével: — Jó, jó, el­hiszem. Holnap állj munkába. Mi­hail Nyikolajevics majd bevesz té­ged a brigádjába. Bolotownak felcsillant a szeme. Ez volt a legmegfelelőbb hely szá­mára. j

Next

/
Thumbnails
Contents