Somogyi Néplap, 1955. október (12. évfolyam, 231-256. szám)

1955-10-27 / 253. szám

í SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1955, október 27. Ml TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN? A TÁBORNAGY ÁBRÁNDJAI A genfi külügyminiszteri értekezleten részvevő szovjet küldöttség Berlinben Boriim (TASZSZ). Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke október 2'5-én a Niedersdhön- hausen-palotában fogadta V. M. Mo- lcitovot, a Szovjetunió Minisztertaná- csáinak első elnökhelyettesét, a Szov­jetunió külügyminiszterét. A szívélyes baráti légkörben meg­tartott fogadáson eszmecsere folyt a genfi négyhatalmi külügyminiszteri értekezlettel összefüggő kérdésekről. A beszélgetés megmutatta, hogy a Szovjetunió és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya azonos nézeteket vall mind az európai biz­tonság megteremtésének alapvető kérdéséről, mind a német kérdésről. Otto Grotewchl, a Német Demok­ratikus Köztársaság miniszterelnöke október 25-én ebédet adott a genfi négyhatalmi külügyminiszteri érte­kezleten részvevő és átutazóban Ber­linben tartózkodó szovjet küldöttség tiszteletéire. Az ebéden részt vettek a szovjet küldöttség tagjai és a ber­lini szovjet nagykövetség tanácsosai, valamint a Nérhet Demokratikus Köztársaság állami, politikai és tár­sadalmi élétének vezetői. Az ebéd meleg, baráti légkörben folyt le. Elérkezett as idő, hogy as Egyesült Államok elismerje a Kínai Népköztársaságot A Chicago Daily News cikke New York (TASZSZ). A Chicago Daily News tokiói tudósítójának cikkét közli, amelyben a cikkíró ki­fejti, hegy az Egyesült Államok szá­mára elérkezett az idő a Kínával szemben követett politikájának meg­változtatására ©s a diplomáciai kap­csolatok megteremtésére a Kínai Népköztársasággal. A tudósító rámutat arra, hogy a Kínai Népköztársaság függet­lenül attól létezik, kívánja-e ezt az Egyesült Államok, vagy sem és »minél hamarabb elismerik az amerikaiak ezt a tényt, annál jobb.« »Azok, akik ellenzik az elismerést, azt állítják, hogy az elismerés követ­keztében megbukna az Egyesült Ál­lamok részéről a Kínával folytatott kereskedelemre kimondott tilalom. Az elismerés kétségtelenül gyengíte­né az ejnbargóit. Ámde, másfelől, az embargó már amúgyis gyengül.« Az embargó — ismeri be a továb­biakban a tudósító — magának az Egyesült Államoknak ártalmas, nem­csak nyugati szövetségeseivel való viszonyának szempontjából, 'hanem Ázsiában is. Japánban határozott kö­vetelések hangzanak a Kínával való kereskedelmi kapcsolatok kiterjesz­tése érdekében és elégedetlenség tapasztalható az Egyesült Államokkal szemben amiatt, hogy akadályozza e ke­reskedelmi kapcsolatokat. A természeti kincsekben gazdag, de más áruikban hiányt érző délkel élt- ázsiai országokban szintén fokozó­dik a követelés a Kínával való ke­reskedelmi kapcsolatok bővítésére.« A tudósító a továbbiakban rámu­tat arra is, hogy: »Minél tovább ta­gadjuk meg az elismerést, annál ne­hezebb lesz esetleg később az elis­merés presztízsveszteség nélkül. Nem kétséges, hogy az Egyesült Államok helyesebben járna el, ha hozzájárul­na Kínának az ENSZ-,be való be­engedéséhez, mintsem megvárni egy olyan helyzetet, amikor kénytelen lesz ehhez hozzájárulni.« Jugoszláv küldöttség utazik Moszkvába Belgrád. A belgrádi rádió jelenti: A Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának meghívására a Jugoszláv Szakszervezeti Szövetség Központi Tanácsa küldöttséget me­neszt Moszkvába a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségek­re. A jugoszláv szakszervezeti küldött­ség Ivan Bozsicsevicsnek, a Jugo­szláv Szakszervezeti Szövetség Köz­ponti Tanácsa alelnökének vezeté,sé­vel november' 4-én indul Moszkvába. Dél-Vietnamban kikiáltották a köztársaságot (MTI) Az AFP hírügynökség szaigoni jelentése közli, hogy Dél- Viétoambain kikiáltották a köztársa­ságot. A köztársaságot szerdán reg­gel kihirdetitek hivatalosan Szaigon- ban. Molotov elvtárs megérkezett £ Genfbe Genf (MTI). Molotov szovjet kül­ügyminiszter Berlinből jövet szerdán repülőgépen megérkezett Genfbe. Kíséretében volt Gromiko külügymi- mi-szterhelyettes. Szckolovszkij mar­sall, vezérkari főnök és Puskin nagy­követ. Mctotov volt az első külügyminisz­ter, aki a csütörtökön kezdődő négy­hatalmi értekezletre Genfbe érkezett. Egyiptom elhagyását javasolták az Egyesült Államok kairói légügyi attaséjának New Ycrk (TASZSZ). Amint a United Press hírügynökség kairói tudósítója közli, az egyiptomi kül­ügyminisztérium szóvivője október 25-én bejelentette, hogy! az egyip­tomi kormány az ország elhagyását javasolta a kairói amerikai nagykö­vetség légi attaséjának, mivel olyan kijelentéseket tett, amelyek sértik Egyiptom méltóságáé. Svájc megtagadta a beutazási engedélyt az NDK munkásküldöttségétől Berlin (ADN). A svájci hatóságok hétfőn megtagadták a beutazási en­gedélyt az NDK-ból érkezett tizenöt főnyi munkásküidötitségéől. amely a genfi külügyminiszteri értekezleten a német munkások álláspontját akarta előterjeszteni. Minden jel azt mutatja, hogy »Genf szelleme« kibillentette lelki egyensúlyából Montgomery tábor­nagyot. A tábornagy olyannyira elé­gedetlen a nemzetközi feszültség enyhülésével, hogy ezt a nyilvános­ság előtt is szóvátette. Nemrég az Egyesült Királyi Ka­tonai Akadémián harcias beszédet mondott, az Eszakatlanti Szövetség vezetőire jellemző stílusban. »Egy­séges politikai szervet kell létrehoz­nunk — jelentette ki — a háború vezetésére... Ez a szerv fogja irá­nyítani a világméretű légi hadmű­veleteket«. A hadműveletek pa­rancsnoka »amerikai kell, hogy le­gyen« tette hozzá az angol tábor­nagy. Montgomery tehát világmére­tű hadműveletekről ábrándozik, bárha amerikai tábornok parancs­noksága alatt. De ki ellen? A tá­bornagy ezt nem mondta meg, hall­gatói azonban jól tudták, ki ellen terveznek efféle hadműveleteket. Montgomeryt láthatóan nem hagy­ják nyugton a kanadai légierők hadműveletei, főnökének babérai. ö ugyanis a napokban kijelentette: »Álláspontunk az, hogy meg kell értetnünk az oroszokkal: porrá zúz­hatjuk őket«. Montgomery nem marad el kol­légáidtól. Szem/mel láthatóan vá­gyódik a »-hidegháború« levegője után, amellyel pedig az emberek torkig laktak. Mi mással magyaráz­zuk harcias kijelentéseit, amelyek a ............................ c sődöt vallott »erőpolitika« szelle­mét árasztják? Egyes angol polgári lapok szerfe­lett érdekesen reagáltak a tábor­nagy nyilatkozatára. Nem azért bí­rálják, mert háborús hisztériát srit, hanem azért, mert »tervei nehezen valósíthatók meg«. Többek között a Daily Mail véleménye is ez. A Ti­mes szerkesztőségi cikkben foglal­kozott a tábornagy katonai elgon­dolásaival. A cikket olyan kifejezé­sek tarkítják, mint például »globá­lis háború«, »a háború vezetése«, »magfegy ver fölény« stb. Montgomery elgondolása, jelenti ki a Times, »reménytelenül nélkü­lözi a realitást«. Mindamellett »hasznos emlékeztetőnek« tartja a lap arra vonatkozóan, hogy »globá­lis háború« esetén »szükség van gyors megoldásokra,«. Es ezek a kijelentések olyan idő­ben látnak napvilágot, amikor a népek az egész földkerekségen szen­vedélyesen óhajtják, hogy az álla­mok között létrejöjjön a bizalom és az együttműködés, s hogy mind­örökre véget vessenek a »hideghá­borúnak«. Az. angol tábornagy nyilatkozata nyilvánvalóan ütközik honfitársai millióinak gondolataival és törek­véseivel. Montgomeryt aligha fog­ják emlegetni elismeréssel azért, hogy meg akarja gátolni Nagy-Bri- tannia és a Szovjetunió jó kapcso­latainak erősítését, azért, hogy há­borús hisztériát szít. ÉRDEKESSÉGEK innen — onnan. Penicillin — a növényi betegségek ellen Szovjet tüdősek felfe­dezték, hogy a penicillin és a streptomycin fel­használható a növények megbetegedésének meg­előzésére. Kísérleteket végeztek a kolhozfölde­ken és gyümölcsösökben, s az eredmények kielégí­tőnek mutatkoztak külö­nösen a gyapot és gyü­mölcsfák megbetegedé­sének megakadályozásá­ban. A szovjet tudósok most azon dolgoznak, hogy felhasználják an antibiotikumot a burgo­nya, főzelék és más kul­túrnövények betegsége elleni harcban. Szépségkirálynőválasztás Három szép fiatal lány, Miss Monte Carlo, Miss Franciaország és Miss Olaszország hajára szálltak Londonba: Egyi­küket megválasztják a világ széipségkirálynőjé- vé. Melyiket? Újra játszik a bécsi Burgszínház Ünnepélyesen újra megnyitottak a híres bé­csi Burgszínházat, ame­lyet a nácik 1944-es visszavonulásuk során teljesen elpusztítottak. 25 építész és technikus és 1200 munkás 10 évig dolgozott a Burgszínház újjáépítésén. Arab nyelvű film Moliére egyik művéből Francia—egyiptomi sze­replőkkel, arab nyelven készül film Moliére Bot­csinálta doktor c. művé­ből. Megtalálták a Linzi szimfónia első nyomtatott pelldányáf Willem Nc-ske holland hegedűművész Hollan­diában megtalálta Mo­zart Linzi szimfónia né­ven ismert művének egy 1780-ban ny-omta»- tott példányát. A szak­értők eddig azt gyaní­tották. hogy ezt a mű­vet csak Mozart halála után, >1791«ben! aefták! ki. Ez a nagyon gondos első nyomtatás egyike azoknak a ritka művek­nek, melyeket Mozart', életében nyomtattak ki. A VILÁGON EGYEDÜLÁLLÓ TÓ van a Szovjetunióban,,» Murmamszk közelében. Kildine szigetén. A 17 méter mély tóban öt kü­lönböző vízréteg van, melyek egyáltalában nem keverednek. 1. A fenéken kénes víz élő­lény nélkül. 2. Bakté­riumok miUiárdjiaitóS vörösre festett víz. 3. Nagyon sós, tiszta víz, tengeri halakkal benépe­sítve. 4. Édes-sósvíz, melyben medúzáik és rá­kok élnek. 5. A felszí­nen a víz teljesen édes és átlátszó. KISS ZOLTÁN: ŐSZESTI KALANDOZÁS Elbeszélés A Somogyi Néplap cikkpályá­zatára beküldött írás. U ágas szél bor ónál ja az utat. ^ Valahonnan északról kelt út­nak. Egyesek úgy vélik, a Balaton ringatta bölcsőjét, mások a Bakony gyermekeként átkozzák a hívatlan, gyersreptű vándort. Mondják róla, hogy a tó vízéből rabolta el fagyos leheletét. Abból nyer magának erőt, mit a partra érve arra fecsérel, hogy letépje ágáról a sárga levelét, s ar" codba vágja; arra, hogy megfossza a fát gyümölcsétől', mit késve érlelt az idén. Segít az estnek, segít a sötétségnek elűzni a világosságot. Ködöt, felhőt, homályt kerget maga előtt, mely el­nyeli a nap aranysárga sugarait. Nem gyönyörködhetsz a nyugvásra térő nap bíborában, nem a kelő hold sápadt arcában, mert mindezt elrejti előled a homály, a sötét s a por, mit suhanó autó kavar fel s ad a szél szárnyára, hogy takarjon, leplezzen mindent, mi emberi: bűnt, erényt, szennyet, ragyogást, bánatot, szerel­met ... * * * D udai Jenő sóhaját is elnyelte ^ * a kora esti zsongás. Nagyot nyújtózott, megropogtatta csontjait, tekintetével végigsimogatta a gyö­nyörű gépkocsi árajnvcnalai't, köz­ben cipője orrával nagyokat rúgott a kerekek gumiabroncsán, s vissza­ült a volán mellé. — Most aztán kezdődhet a portya! Az igazgató elvtárs otthon van, a ko­csi az enyém. Az a néhány liter ben­zin igazán nem számít. Azt a néhány percet sem ellenőrzi senki, ami el­múlik, mire a garázshoz érek. Kü­lönben is, ki veszi számba azt, hogy az igazgató elvtárs mikor ért haza a telepről? Már búgott is a motor, s a kocsi kerekei simán követik a fénynyalá­bokat, melyeket két fénylő tűzgolyó hint az út porára. Még néhány pil­lanat, s a száguldó gépicsoda — mint kecses csónak a kikötő falához — simul oda a járdaszélhez, ahol Dohai Jucika várt rá szívszorongva. Igen, így beszélték meg ezt a leg­utóbbi bálon, ahol Jucika életében először látta Jenőt, s táncra keltek. Minden lány ir.igykedive tekintett reá, hogy ilyen elegáns, jóvágású partnerre akadt. Ml -tagadás benne? A szép lányon hamar megakad ez idegen fiú szeme. Egyenes, délceg tartása, formás alakja, kecses moz­dulatai, bájos mosolya megkapta a fiút. A lány is lángra lobbant. Miért ne? Miikor ez a Jenő olyan finam legény. Kezi.tcsókolommal köszönt, magázta, nem mint a falubeli fiúk. Hát -még ahogy táncol! Egyszóval így kezdődött. Nem is táncolt Jenő mással egész este, csak vele. Bene Marikát, Kovács Ellát és Sándor Piroskát csupán azért hívta fel egy-egy fordulóra, hogy leplezze a vele való foglalatoskodást. Jucika legalább így gondolta. Az, hegy a többi fiú azután nem kérte fel tán­colni? Az is baj? Nem is kellenek! Azok csak vakangaissák a Riskát meg a Bandit-és ölelgessék Zö:d Trézsi meg a Nyári Rozi derekát! Azok valók hozzájuk! Autózni persze csak őt viszi, őt egyediül! Ebben már nem osztozik vele senki! Most azért mégis magrázkódott, ahogy a fiú »kézit csókolom, Jucika, drágám«-maj rá köszönt, s udvarias mozdulattal kitárta a kocsi ajtaját. A lány csak akkor szólalt meg, mi­kor a kocsi szinte észrevétlan-üd út­nak indult. Észak felé haladtak, a Balaton -irányába. Szembe a zúgó széllel, amiből azonban mitsem érez­tek. Az autóban kellemes enyhe volt a levegő. Kezdetiben közömbös dolgokról be­szélgettek: — Jé! Ilyen gyorsan megyünk! Hetveinöitös sebességgel! — Dudáljon. Jucika! Ilyenkor a kezük összeért... A duda hangja pedig hosszasan- verte fel a táj csendjét. Jucika egyik ámulatából a másikba esett. Még soha nem ült autóban. Egyszarcsak zenét hall: »Árnyas erdő rejtekében teveled ...« Jenő bekapcsolta a rádi­ót, onnan a zene. Alig autóztak 10—15 percet, máris ismerős helyen, a vendéglő előtt állt meg a kocsi. Jucika is járt erre a nyáron kerékpárjával. Béniről zene szűrődött ki... Hideg balatoni levegő vágta meg őket, amint kiszálltak a kocsiból. Jól esett hát a féűdeci csokoládé­likőr. Falun nem lehet inni- effélét. Táncra nem jutott az időből. Hét órára Jucikét várják a DISZ-ben a szín-játszócsopiort próbájára. Ott kell lenni minden körülmények között, hisz édesanyja -is azzal búcsúzott el tőle, hogy hét órára ott lesz ó is, megnézi a táncot. Most — ahogy eszébe jutott az édesanyja — elpirult. Megvolt -rá az oka! Félrevezette az édesanyját. Hazudott... Azt mondta, hogy néki hat órára kéül menni, mert a lányok a próba előtt külön gyakorolják a táncot addig is, míg a fiúk megérkeznék. M-i lenne, ha édesanyja észreven­né? M-i lenne, ha megelőzné őt? Még rá-gomdolni is rossz! — Menjünk, Jenő! * * * IT :irmad napra újra útnak vágott1 11 a két fiatal. Mcst már nyoma sincs a. szorongásnak, otthonosan ér­zi magát a lány is az autóban. Fel­oldódott benne a drukk->!ás is a le­gény miatt, hisz bizonyr-s, hogy sze­reti, bizonyos, hogy feleségül fogja venni. Most már nem elégedtek meg a legközelebbi balatoni vendéglővel, halnem Keszthelynek vep.ék az irányt. Ott nem keli tartani a lelep­lezéstől. Az idő is kedvezett a ki­rándulásnak. Szép, tiszta volt az ég­bolt. Amint kiértek a tó partjára, eléjük tárult a nagyszerű táj. A veszprémi hegyek apró íalvacskái- nak lámpái, -mint megannyi szwvt- jánosbogárka fénye, villogtak. A tó sima tükrében a csillagok mil''ó tű­nődtek. — Én még soha nem láttam ilyen szépét — töflt fel a lányban a sóhaj. Mintha paracsszóra történt volna, lelassultak a kocsi kerekei, ,■ a -gép letért a műútról... Amint kiléptek, lábuk előtt ott csillogott a magyar tenger milliónyi d-rágaigyöngyével. A gyönyörűség­től-e vagy a tó üde leheletétől, a lány megremege't. \ fiú átkarolta, magához ölelte. — Tetszik ...? Szép .. .? — Nagyon... ! Ügyes, gyakorlott férfi volt Budai Jenő. Juciira nem tudta, mi történik ve­le, átadta magát a gyönyörűségnek, ízlett a csók. Az első. a második, a tizedik... Az idő nem állt meg Dobai Juci boldogságánál, tovább haladt. A kocsi órája fél kilencet mutatott mér, odahaza a DISZ-ben ma este kezdődik a Petőfi-iskola, a politikai oktatás .. . azaz fél nyolckor kezdő­dött, de nélküle. * * * TV em kell a jókedvet unszolni, árad az magától is. Persze nem egészen magától, hiszen a Ke­rekhagy leve, az, cportó nedve ott fortyog az öblös kádakban, hordók­ban, hogy jókedvvel jutalmazza azt, ki 'megkóstolja. D-obai Mihály-ék portáján is ez a kútfeje a vigasságnak. Akad ott még más -is. ami örömet okozzon, ami terem tője, érlelője legyen a víg- eág, a gondatlanság gyümölcsének, a dalnak, a kacagást kiváltó mesé­nek, no meg egy kis pletykának is. Még hogy -mi az a más? Hát az a két halom kukoricacső. ami kiválik az udvar feketéi lő földjétől. Az egyik — az e-gyre fogyatkozó na­gyobb halom — a fosztatlan. A má­sik meg a kisebb, de szorgos kezek munkája -nyomán növekvő. Nagy -hát a sürgés-forgás Dobaiék- nál, kukoricatfosztás van. Csák az öreg Dobai nem vesz részt a do­logban. Ö, a jó házigazda, dómizson- nal a kezében perdül, fordul. Mire harmadszor tár! kcirüL nyomában nóta szegődik. Az öregek a »Daru madár« mel­lett tartanak ki, azokról énekelnek, akik menni készülnek. Alighogy be- végzik, az ifjak csc-po-rtja — mert hogy külön is ülnek — vidámabbat énekel. Azt fújják, hogy Ablakomba, ablakomba besütött a holdsugár.,. Idáiig jutottak a nótával, mikor Darázs Margit csak úgy a könyöké­vel oldalba bőikbe Sándor Piroskát, ugyanakkor mutatóujját szájéra he­lyezte, mint aki titkot akar elárul­ni. — Tudod-e, miért hiányzik -innen Kovács Elluisi? '— Hát már honnan íudlnám? Ha tudod, mondd már! _ fúrta a kí­v áncsiság Piroska oldalélt-. — Szóval... hát... neki most jó dolgai van-! Autózik! Ha most á nap világított volna az égen, s nem a csillagok pislognának, ugyancsak megijedt volna Dairázs Margit Sándor Piroska rémült arc- kifejezésétől. Iigy azonban nem lát­hatta Piroska arcát, aki hogy zava­rát leplezze, meg azért is, hogy most már bizonyságot nyerjen Kovács Ellus autózásáról, hát megszólalt: — Ugyan kivel autózna? — Tudod? Mióta olajkutaikat fúr­nak a falu határában, liakiik itt vala­mi igazgató, vagy vallatni efféle, akinek van autója ... — Az autózhatja? — vágott köz­be fellélegezve Piroska. — Dehogy! A sofőrje, a Budai Jenő... Az igaz, hegy Piroskától nem ment tovább a hír, de annál inkább mondogatták mások, merit Darázjs Margit bizony nem csinált belőle

Next

/
Thumbnails
Contents