Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-21 / 222. szám

y l LAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Iternéljük, hogy a genfi szellem tovább fejlődik és erősödik Mi gátolja a tervteljesítést a Csurgói Vegyesfaipari Vállalatnál? Egy rosszul értelmezett közmondás i. ' A MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El B 1 Z OT T SAGA N A K LAPJA XII. évfolyam, 222. szám. AHA 51 FILLE* Szerda, 1955. szeptember 21. Szilárdítsák meg az új tsz-eket, mozgósítsanak az őszi munkákra a nagyatádi járásban Megvizsgáltuk: hogyan haladnak az őszi mezőgazdasági munkák, és a járási szervek mit tesznek az új tsz-ek megszilárdításáért a nagyatádi járásban. A tapasztalatok azt matatják, hogy a tsz-szervezésben eredmé­nyes és dicséretes munkát végeztek. Ellenben igen sok és sürgős tenni­valójuk van az elért eredmények m gszilárdításában, az őszi munkák meggyorsításában. Feladatuk: az új tsz-ek első lépésénél nagyobb segít­séget nyújtani, az őszi kalászosok vetőmagcseréjét, a talajelőkészítést és a vetést szorgalmazni. Nem kevesebb a feladatuk a kapástermények be­takarításának megszervezésében sem. E feladatok megoldása végett leg­alább olyan munkát várunk a nagyatádi járás párt- és tanácsvezetőitöl, mint amilyent a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében végeztek. Ne hagyják magukra as újonnan alakult nagykorpádé tsx-eket A nagykcrpádi Béke Termelőszö­vetkezet csaknem 100 új belépővel erősödött a nyáron. Ennekelőtte kicsi volt a tsz tagsága, földterülete, de munkája nagy vonzóerő volt az egyé­niek számára. Most is jól dolgozik a Béke, példát mutat a többi tsz-mek, mert Nagykorpádon ezenkívül még három termelőszövetkezet alakult. A többi tsz-ek azonban elmaradtak mind a leltározásban, mind pedig az őszi szántás-vetésiben. Ezért a járási vezetők is hibásak, a járási tanács, de a járási pártbizottság is. Amikor a tsz-szervezési munkák folytak, a járási tanácstól, a pártbizottságtól állandóan kint tartózkodott 4—5 elv­Nemrégiben hírt adtunk arról, hogy Nagyatád-Henézen új termelő­szövetkezet alakult. Ma viszont már arról számolhatunk be, hogy leltá­roznak. számtanak-vetnek a tsznben. Negyven mázsa ősziárpa-vetőmagot szedtek össze a termelőszövetkezet tagjaitól, mert 42 holdat akarnak őszi árpával elvetni. Mégsincs minden rendiben Hené- zen, baj van a közös állatállomány létrehozásával. Igaz, a leltározás megtörtént, 63 lovat vettek leltárba. A belépők szinte valamennyien egy- egy pár lóval rendelkeznek, ebből azonban csak az egyiket akarják a közösbe adni, a másikat pedig egyé­nileg szeretnék értékesíteni. Arra hi­vatkoznak, hogy a tsz-nek nincs társ, most pedig csupán a járási pártbizottság instruktora van időn­ként a községiben. A leltározásihoz is még csak kedden érkezett segítség, holott már több mint két hete meg­alakultak ezek a tsz-ek. Sürgetni kellett volna ezt a munkát, hiszen itt van az őszi szántás^vetés is. Az új tsz-eket azonban éppen most hagyták magukra, mikor a legna­gyobb segítség kellene. A járási szervek adjanak sürgő­sen segítséget a nagykorpáéi tsz-ek- nek. Segítsenek nekik az indulásban is ugyanolyan lelkesen, mint ahogy az alakulásban segítettek. szüksége ennyi lóra. A tsz vezetői nem tudnak e nézet ellen fellépni, tapasztalatlanok még, s most úgy gondolják, engedni kell a tsz-tagok akaratának, mert a köz­gyűlés így határozott. Nem magya­rázta meg még nekik senki, hogy ez az alapszabállyal ellentétes. Felme­rül a kérdés: miért nem mennek ki a községi vezetők a henézi tsz-be, miért nem segítenek a tsz intézőbi­zottságának a tsz-tagok felvilágosí­tásában, az alapszabály betartatásá­ban? Még mindig nem értik, hogy az első lépéseknél kell a legtöbb se­gítséget adni az új termelőszövetke­zeteknek, hogy a községi vezetőknek most legalább annyi időt kell tölte­niük a tsz-ben, mint a szervezéskor. Magyarázni, segíteni, tanácsot Keli adni. Értékesítse a termelőszövetke­zet a felesleges lóállományt, őt illeti meg erre a jog és a tsz fizesse ki a tagoknak ebből az őket megillető részt. Érdemes lesz a nagyatádi községi vezetőknek szétnézni saját házuk tá­ján, hogy meglássák, hol kell segí­teni. Meddig várakoznak árvetéssel a Háromfai Állami Gazdaságban? A Háromfai Állami Gazdaság ve­zetői is keveset törődnek az ősziek vetésével. Bodor János főagronómus és az állami gazdaság többi vezetői két hétig, míg az idő alkalmas volt a vetésre, azt latolgatták, hogy a 100 holdnyi őszi árpát a burgonya után. vetik el. Igen ám, csakhogy a burgo­nyaszedéssel lassan haladtak, s köz­ben eső is esett, így most két hét után elhatározták, hogy mégsem, a burgonyaföldbe, hanem pillangós után, tákanmányföldbe vetik az őszi árpát. Vajon nem jobb lett volna, ha ezelőtt két héttel határoztak vol­na az utóbbi szerint? Úgy véljük, igen. Mert ha álékor nagyobb gond­dal, előrelátássál vizsgálják a dol­got és számolják, hogy a burgonya- szedést mikorra végezhetik el, ak­kor is megtudták volna, hogy nincs idő a várakozásra, s legalább a 100 hoiQ árpát elvethették volna. Igen szégyenletes, hogy a gazdaság egy szem árpát sem vetett el eddig. Okuljanak ebből a háromfai, de a többi állami gazdasági vezetők is. Mert most már nem a dolgok latol­gatására, hanem sürgős tettekre van szükség, hogy el ne késsen az őszi kalászosok vetőmagja a földből. Bíróság vonja felelős­ségre a ssántást-vetést halogató segesdi hutáitokat! Kabódi Józsefné segesdi kulak, akinek 26 hold földje van, nem hogy vetne, de még a földjei felé sem néz. Parlagon hevernek földjei. Durgó Jánosné, akiinek 22 hold szántóföldje van, eddig még szántén nem szántott, nem vetett. A községi A Nagyatádi Gépállomáson .arról panaszkodnak, hogy a tagosítások és földrendezések miatt nem .tudnak folyamatosan dolgozni a traktorok. Három erőgépük már nyolc napja áll, mert nincs hol szántson, illetve talajt előkészítsen vagy vessen. — Sőt — mondja Nagy Pál elvtárs, a gépállomás párttitkára — egyik traktorosunk, Buzsáki György ebben a (dekádban, még semmit sem szán­tott, mert nincs hol... mert a többi traktor el tudja végezni, ami munka van az új és a régi tsz-eíkben is. Az a baj, hogy nincs terület, pedig a Nagyatádi Gépállomás körzetében még igen sok a számtanivaló. A ve­tést meg éppen hogy megkezdték, de azt sem minden községben és tsz- Iben. Ezt akkor láttuk és tudtuk meg, amikor kimentünk néhány helyre, hogy munkát keressünk a Nagyatádi — Vetnek már, elnök elvtárs? — Csak vetnénk —> válaszol bosz- szankodva Pitz Géza, a mikei Uj Élet TSZ elnöke —, ha volna mit. — Tálán nincs vetőmagjuk? — De van, csak a TV-raktáros, Lednenszki Lajos nem hajlandó ki­adni a raktárból, mert az!t mondja, hogy mivel nagyon nedves a csere­rozsunk, nem1 veheti át. A traktor szánt, kész a magágy. a vetőmag pedig még a zsákban van. Ez valóban bosszantó. Főleg azért, mert hasonló esettel gyakran talál­kozunk a nagyatádi járásban, de másutt is a megyében. Bosszantó azért is, mert minden perc drága, sürget az idő, 'hogy földibe kerüljön az őszi kalászosok vetőmagja, s mégis azt kell tapasztalni, hogy a zsákokban van még töbibhelyütt a vetőmag. Persze azt senki, s egyet­len tsz sem kívánhatja, hogy a TV- raktáros a minőségi vetőmagért a tanács már jelentette ezt a járásbí­róságnak. Most a bíróságon a sor, hogy a szabotáló kulákok megkapják méltó büntetésüket. Gépállomásnak. Szerencsével jár­tunk. A rinyabesenyői Győzelem TSZ, amely nemrégen kezdte meg működését — már egy hete várja és kéri a traiktort a Nagyatádi Gépállo­mástól. A nagyatádi Uj Élet TSZ- ben is arról panaszkodtak, hogy már napok óta várták a traktort, míg végre megérkezett. Bosszantó és felháborító, hogy a Nagyatádi Gépállomás gépeinek »áll­ni kell munkaterület hiányában«, amikor pedig várva-váxják a trak­torokat a itsz-ekben. Úgy véljük és ezt a tények is igazolják, hogy a Nagyatádi Gépállomáson nem tudja a fej, hogy mit csinál1 a kéz. Ideje lesz véget vetni a tétlenség­nek, s a gépállomás vezetői ne vár­ják, hogy más szerezzen területet gépeiknek a szántáshoz, vetéshez. megengedéttnél nedvesebb gabonát vegyen át cserébe. Hisz magunkat, az országot károsítanánk meg, ha a nedlves gabonától a raktáriban meg- romlana a kenyérnekvalló, mert tu­dott dolog, 'hogy a TV-riaktárafc túl­zsúfolták, s nehéz ott megszárogatni a nedves gabonát. Ha azonban a TV vezetői és dolgozói egy kicsit is job­ban szívükön viselnék a tsz-ek és az őszi vetés sorsát és azon igyekezné­nek, hogy miképpen gyorsíthatnák meg a vetőmagcserét, nem ak,adózna a vetés. Vajon nem lehetne kiadná a minőségi vetőmagot az olyan tsz- nek, amelynek ugyan megvan a cse­regabonája, de pl. csak 5—8 nap múl­va veheti azt át a TV-raktáros? És ha már annyira bizalmatlan a TV a tsz-szel szemben, akkor egy kötelez­vény ellenében nem adhatnák-e ki a minőségi vetőmagot? Érdemes ezen elgondolkozni a TV vezetőinek. Adjanak segítséget a község vezetői a kenési tsz-nek A Nagyatádi Gépállomáson nem tudja a fej, hogy mit csinál a kéz Van vetőmag — mégsines A TAPASZTALTABB ELNÖK TANÁCSAI Losonczi Pái elvtárs Szenyéren Pirosbordás fehér terítő az aszta­lon. A térítőn fehér üvegben piros bor. Csak Otelló, de összemelegíti, akik 'körülülik. Ha a szó néha mégis karcos, mint a gazda bora, semmi köze ahhoz a bornak. Még kevesebb a barátságnak. Sőt. A kemény sző, az őszinte szó éppen a barátság hőfokát jelzi. Igaz, nem régi keletű ez a barátság, öt napja csak, hogy Barcson összeis­merkedett vendég és házigazda. Ak­kor a mostani házigazda volt a ven­dég, de három napra rá szalajthatía a lányát a vezetőség összehívásával. — Édesapám kéreti Imre bácsit, tessék feljönni hozzánk. De gyorsan! — Csak nem Losonczi elvtárs jött meg, Margitka? — De bizony ő. — Friss ember, az már szent. Mondd meg apádnak, szaladok. Tudta három nap óta az egész fa­lu (elhíresztelte id. Simon Mihály, meg a Somogyi Néplapban is olvas­ták), hogy jön. Szenyérre jön Lo­sonczi Pál, a Szocialista Munka Hő­se, országgyűlési képviselő, a barcsi Vörös Csillag TSZ elnöke. A hívottak (a négyhetes, az 1200 holdas szenyéri Béke TSZ intézőbi­zottsági tagjai) kóstolták már a fe­lelősséget, intézkedtek már úgy, hogy maguk se igen hitték, hogy job­ban nem lehetett volna... A jókor- jött, a segíteni jött vendéget, a hír­ből ismert híres embert siettek is hát fogadni... Megismerte még aznap délután egész Szenyér, az Alsó- és Felsősor egyformán ... Járt a régi tsz-ben, az Uj Életben, akik sehogyse akarnak egyezni az újakkal, a Békével. Illet­ve: fordítva is lehetne ezt monda­ni... Ott volt a Béke közgyűlésén is, ahol a tagok nehezen akarták megérteni a vezetőséget. Jobban- mondva: áll ez is, fordítva is. Vita a vetőmag meg a lovak körül — Adunk mi vetőmagot, de csak kölcsönbe vagy pénzért — e körül forgott a vita, meg a lovak körül. Sok van belőlük, 60 pár. El kellene adni a felét. De kiét? Ök csutakolták, vakarták ezeket kiscsikó koruktól. Az ő saroglyájuik után poroszkáltak, az ő szemük előtt futkároztak ezek a szenyéri erdő alatt. Nagyobb korukban ugyanott szántottak. Büszkeség volt nézni is őket. Az »enyém«! Nagy szó az... A közösbe ibeadták, jó. De elvinni őket a gazda szeme elől, holott a gazdá­nak eszébe se jutott volna eladni?! Ez már nehéz eset. — Traktorok mellett nem kell ennyi ló, tagtársak. Csak megennék még a fejüket is — vitázott a ven­dég. — Hát akkor hadd adjuk el mink magunk. — Várjunk csak egy kicsit! Ha a leltárba felvett ló megdöglene, kitől követelnék akkor is az árát? A szö­vetkezettől, saját szövetkezetüktől! Meg is fizetné! A közösség megvette őket. — Nyilván a közösség határoz abban is, hány lovat és kiét adják el... Nem volt könnyű napja az első, a szerda Losonczi elvtársinak, de alá­hagyott a vihar, még ott a gyűlésen. Meglett az egyezség a vetőmag dol­gában is. Vetni kell •— és ki más adhatna vetőmagot a földhöz, mint a föld gazdái? A termésre adnak elő­leget. Az pedig az övék lesz. Saját- magúknak akarnak pénzért eladni vetőmagot? ..; Hordták is csütörtökön a szekerek a magot. A vendégnek ezzel, meg az istállónézéssel, a határszemlével, a két tsz békítésével és tucatnyi más tennivalóval telt el a második napja is. Sárosán, összeázva most itt ül Si­mon Mihályéknál. Lassan búcsúzko- dik. Lassan, mert még mindig sűrű a kérdés, hogy hogyan kezdték ők, a mai milliomosok hét évvel ezelőtt? Tanulságos itt minden mondat. Az­tán a Szenyéren látottakra fordul a beszéd. Van abban olyan szó is, amit nem hallgatnak szívesen a kérdezők. De hasznos az — ebből okul az em­ber! A vendég segít — tapasztaltán, okosan — El ne felejtsem, Simon elvtársi Maga panaszolta, hogy nem minden­ki jön még a közösbe dolgozni. A tagok meg panaszkodtak, hogy nem szóltak nekik, hogy mikor és hova menjenek. — Nem járhatunk mindig a nya­kukra, Losonczi elvtárs. Naponta biztassuk, hogy gyerünk, gyerünk dolgozni?! — Ki mondta, hogy naponta? Szabják meg, hogy ki-ki két napot ekkor, vagy akkor dolgozik a közös­ben. A hét többi napja az övé, saját dolgára. — Kevés ez a két nap! Nem hala» dunk akkor a munkával. Kéne leg­alább három-négy nap hetente. — Látja, nem gondolkozik! Mi tart tovább, egy holdat betakarítani vagy bevetni? — A betakarítás, az biztos. — Hát ezért legyen négy nap ar­ra! A betakarítás hadd legyen kész minél előbb. Vetni csak azután le­het. Id. Simon Mihály derekasan állja T a leckéztetést. De nem is azért vár­ta, a vendég sem azért jött, hogy ud­varoljon. Arni rossz, az rossz. Csak a jót kell dicsérni. A talajelőkészí­tést például lehet. Simon Mihályék megjelölték a kizsarolt, sovány föl­deket (nem minden gazda kezelte egyformán). Majd segít a műtrágya, feljavítja azokat is a többihez. És milyen jól esik, hogy Losonczi Pál ezt is észreveszi és dicséri... Olyan, mint a zuhany. Hol hideg, hol meleg, aztán megint jéghideg. De így jó ez. Ettől pezsdül fel az ember... Közben beállítanak látogatók öt­ször is. Egyik cukorrópaszerződés miatt. Műtrágya ügyében a másik, s most dönteni kell, szemcsés pétisó legyen-e október közepén, vagy por­alakú, de rögtön? Simon bácsi is- táliótrágyávad táplálta a maga 14 holdját. Jól, elsőrangúan. De a mű­trágyában nincs -neki gyakorlata, mint ahogy az 1200 hold vezetésében sincs. A vendég segít... Az új el­nök, az új vezetők megint tanultak. Nem is felejtik ezt már el. — Össze kell most már hozni az állatállományt. Istállót is kell épí­teni — De a pénz, az a pénz! — vet ellent Bódis Imre, lévén ez az ő dolga, a könyvelőé. — Jaj, megint úgy csinálnak, mint a jászolkarikával. — Már megint az a jászolkarika?! — Simon bácsi röstellkedik is, mér­ges is. A vendég nevét. — Megint bizony, és mindig is fel­emlegetem, ha ilyen siráinkozók. Ott is azt mondták, nem lehet összehoz­ni az állatokat, mert nincsenek rend­ben a jászolkarikák. Most is olya­nok! Tehetetlenek! Hát vegyenek fel hitelt! — De tízezrekről van szó — mond­ja a könyvelő. — Nagy pénz az! — Hát hány holdja volt Bódis elv­társinak? — Tizenkettő. — És most? A jelenlévők nevetnek, most értik, érzik meg tán először, hogy csak­ugyan, hát hiszen »nagybirtokosok« ők. — Ezer holdon százezrekben kell megtanulni számolni és merni kell, elvtársak... Most tán azt hiszik, hogy én köny- nyelmű ember vagyok. — Nevet, szélesen, ragadósan. — Mi Barcson leszídjuk, aki akár 10—20 forint árát is elherdál, de merünk kiadni okos, hasznothiajtó dologra akár százezret is. — Jaj, ha mink úgy állnánk, mint én Barcson láttam — mondja Simon elvtárs, és ki tudja hányadszor is el­kezdi, hogy mi minden van ott. Hec- celődve toldja hozzá: — Könnyű a milliomosoknak! — De nem volt az hét évvel ez­előtt. Nekünk nem volt, aki segítsen. Maguknak igen. Van Somogybán de­rék, tapasztalt elnök épp elég. Kér­dezzék csak őket! Hiszem, hogy szí­vesen jönnek segíteni, hogy ne bot­ladozzanak annyit azok, akik még az elején tartanak a közös útnak. — Poharat fogjunk, elvtársak! Igyunk rá, hogy így legyen! Valaki kifordítja a rövid pohárkö­szöntőt. Zeng a szó, mint a harang­zúgás, öli,tattal — kérőn — remény­kedve. — Mielőbb így legyein! Erre igyunk! Tóth Andor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents