Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-18 / 220. szám
Vasárnap 1955. szeptember 18. SOMOGYI NÉPLAP ngotanraa 7 Ahol a szép bútorok j * készülnek A Somogy megyei Faipari Vállalat Z nem régi üzeme Kaposvárnak. Bú- | torgyártás azonban kizárólag január j óta folyik itt. Uj műhelyeket létesí- ■ tettek, jelenleg is építkezés folyik, á két új műhely épül. Most szerelik be ■ a gőzfűtést. Több dolgozó s'ürög- | forog a munkapadok és a gépek kő- ; rül, a létszám mintegy 20 fővel ! emelkedett az utóbbi hónapokban. S Az év elején még hiányos volt a ■ géppark. Ezen az üzem vezetői és ! dolgozói saját erejükből igyekeztek J segíteni. Több gépet megjavítottak, S felújítottak. Korábban a bútorok s összeszereléséhez szükséges lyukakat ; kézi erővel fúrták. Most már géppel • végzik. Saját erejükből készítették a [ maró- és gyalugépet is. Ezek üze- : meltetésével jelentősen könnyebb és ; gyorsabb a munka. A Faipari Vállalat vezetői és dől- £ gozói. mindenütt alkalmazzák a fej" £ lettebb technikát, ahol csak tehet. A ■ fapréseken kívül már vasprések is > működnek. így egyszerre 20 szobabú- : torhoz szükséges munkadarabokat ; préselhetnek, míg korábban a faprés ■ ennek csupán a felére volt képes. ; Uj gép a' szalagcsiszoló, és most van j kísérlet alatt a politúrozó gép. A fejlettebb technika alkalmazása, S valamint a sorozatgyártás bevezetése S lehetővé tette, hogy hónapiról hónap- • ra jelentős összeget takaríthassanak ■ meg s csökkentsék az önköltséget. ! Egy hálógarnitúra elkészítéséihez 80 : óra az előirányzott munkaidő. A gé- ; pesítéssel 65 órára csökkentették ezt ; az időt. Míg tavaly 30—35 ezer fo- ! rint értékű bútort készítettek havon- : ta, most ez az összeg ennek már az s ötszöröse, sőt hatszorosa. Nagy gondot fordítanak az újítá- • sokra. Minden újítóval és újítással S külön foglalkoznak. A legkisebb, : sokszor jelentéktelennek látszó ja- ! vaslatot sem 'hagyják elkallódini. Az • első félév folyamán bevezetett hét • újítás nyomán gyorsabb lett a mun- : ka, s több tízezer forintot takarítót- ■ tak meg. A múlt esztendőben mindössze ■ 4-5 sztahanovistája volt a vállalat- ! nak, most pedig 39 a sztahanovisták jj száma, az üzem dolgozóinak majd- : nem 50 százaléka. A legkiválóbbak ■ közülük Vatulik Péter, Kovács Gyű- ■ la, Somogyi József, Doma János, jj akik a közeljövőben kapják meg a i ►-Szakma kiváló dolgozója« címet. ; Ezek a számok azt tükrözik, hogy ; a Faipari Vállalatnál is vidámabb az ! élet, jobban megy a munka. 1 VIRÁGZÓ KAPÓ SVA Reggel hét óra. A helyi autóbuszjárat megállója előtt munkások, tisztviselők, kicsinyeiket tartó dolgozó édesanyák várakoznak. — Hát ezt is megértük, autóbuszjáratunk van — mondja valaki — Régen nem is tett volna rá szükség — viszi tovább a szót egy fiatalember. Vajon hova mentünk volna az autóbusszal? A lezárt Vasgyárhoz vagy az évente két hónapot dolgozó Cukorgyárhoz? Komoly munkahely nem akadt ebben a városban!.. No, azért akkor is volt olyan hely, ahova naponta csapatostól mentek a munkások. Jómagam is minden' reggel odatartottam — folytatja egy idősebb férfi, Kovács Vendel. Azután hamiskásan néz a meglepett arcokra. — Hát a köpködőre gondolok — teszi hozzá. A köpködő... Sokuk emlékében felmerült az egykori Kossuth tér képe. Sovány, éhes emberek rongyokban, sokszor mezítlábasán' lesik egész nap, nem akad-e számukra valami alkalmi munka, favágás vagy cscmaghordás. A volt városháza udvarán felállított inségkonyha, ahol öregek és fiatalok, apró, tipegő gyermekek tülekedtek az üres rántott- levesért. . ' —~ Dudaszó hallatszik. Eltűnik a múlt kisértése. Itt van a jelen: a gyönyörű, modem autóbusz a munkóbasáető dolgozókkal, iskolába igyekvő gyermekekkel. Felszökünk az autóbuszra és elkísérjük a kocsiban utazó egyik édesanyát a Ruhaüzem bölcsődéjébe, ahová kisgyermekéi viszi, ■ — A VIDÁMSÁG ÉS DERŰ OTTHONÁBAN Nagyablakos, világos épület, körülötte virágos kert. Odébb egy kis medence, amelyben, nyáron az apróságok strandolnak. Az édesanya: átadja picinyét a gondozónőnek, aki azonnal bölcsőde ruhájába 'öltözteti az apróságot. A bölcsőde egy éve készült el. 44 csöppség részére van itt. férőhely. Három hónapos kortól három éves korig hozhatják ide a szülők gyermekeiket. Amerre csak nézünk, mindenhol csín és ragyogó tisztaság. Halványzöld falak, fodros habfüggönyök, levegős, minden igényeket kielégítő tágas szobák, öt szakképzett gondozónő vigyáz a gyermekekre, amíg a szülők értük nem jönnek. Mindenfelé kacagó, vidám gyermekek mosolyognak ránk. Már búcsúzunk is a hancurozó, jókedvű gyermekektől. ,s kilépünk az utcára. Elvegyülünk a város forgatagában. Mindenfelé munikába- siető emberek, diákok, piacra igyekvő kosaras asszonyok. Megrakott teherkocsik robognak tova. Pobjedák suhannak, motorkerékpárc-k robaja hasítja a levegőt. Itt-ott egy-két döcögő szekér. Sokszoknyájú néni, nagyibajuszú bácsi tart a piac felé. A nyüzsgő élet, dolguk után siető emberek képe tárul szemünk elé. KÉTEZERNÉL TÖBB INGYENES CSECS EMÖKELENGYE Ellátogattunk a kaposvári üzletekbe is. A bútorüzletben nagy a forgalom. Fiatal párok nézegetik a bútorokat, tervezgetik, mit hová állítsanak otthonukban. — Forgalmunk állandóan növekszik. A múlt hónapban 50 százalékkal többet adtunk el, mint tavaly ilyenkor. A dolgozók nagyon megkedvelték a részletre vásárolható csőbútort. Utunk innen az Állami Áruházba vezet, ahol két kismama válogat az ingyenes csecsemőkelengyében. Ebben az évben már több mint kétezer 400 forintos csecsemőkelengye-utalványt váltottak -be a kaposvári üzletekben. Ez a szám állandóan növekszik, mivel hónapról hónapra rohamosan emelkedik a 'kis honpolgárok száma. AHOL A JÖVÖ TANÍTÓI TANULNAK A Bajcsy-Zsilinsziky utcába érve egy hatalmas, szürkepalatetős épület ablakai mosolyognak ránk. »Állami tanító- és tanítónőképző« — hirdeti a tábla a kapu mellett. Kicsit későn értünk ide, már a másodikat is elcsengették. Óvatosan körülnézünk, nem látunk-e más későn- jövőt is. Azonban sehol senki. Némán ásítanák a hosszú, széles folyosók. Az ajtók mögül halk, monoton zaj szűrődik ki. önkéntelenül is R VIRÁGZÓ halkabban járunk, ne zavarjuk a tanulókat. Az igazgató, Steiner elvtárs végigkalauzol bennünket az egész iskolán, s közben elmondja, hogy az épület most augusztus elsején, készült el. Az iskola 16 tantermes és 189 ifjú tanítójelölt készül itt, az életre. Az épület, két; emeletes. Ötmillió forintos beruházással készült, a felszerelések, padok egy millióba kerültek. Az iskola a Dunántúl 'legmodernebb tornatermével rendelkezik; • fizikai, kémiai, biológiai,, földrajz|i szertára;, fotólaboratóriuma a legkorszerűbben van felszerelve. Fejlődő iskolahálózatunk ezenkívül még óvónőképzővel, több iskola pedig új tantermekkel bővült. Hét középiskolánkban 2500 fiatal tanul, A MÍNUSZ 46 FOKOS HIDEG BIRODALMÁBAN Egyenesen a Hűtőház építkezése felé igyekszünk. Nem nehéz megtalálni. Hatalmas, mintegy 35 méter magas ópületömb emelkedik >a Vörös Hadsereg út végén.. Ez a hűtőház többszázvagonos befogadóképességével biztosítja majd egész Dél-Dunántúl dolgozóinak friss élelmiszerekkel való ellátását, sőt exportra kerülő élelmiszereket is tartósítanak itt. Saját jéggyára lesz, amely nemcsak Kaposvár, hanem az egész balatonvidéket is 'kellő mennyiségű jéggel látja el. Ammóniák- vezetékes 'berendezése a legkorszerűbb. A különböző munkákat gépesítve, mechanikus úton végzik. Mélyhűtő alagutak vezetnek a mínusz 46 fokos hőmérsékletű mélyhűtő helyiségbe. Még utoljára végigpillantunk a hatalmas épületen és elindulunk ebédelni a posta üzemi konyhájára. Itt habfehér abroszokkal terített asztalok mellett ülnek a dolgozók és jóízűen fogyasztják el a finom levest, paradicsomos káposztát sertéssülttel és két nagy cső kukoricát, A jó ebédtől friss erőre kapva folytatjuk útunkat a Vaskombinát felé. Az utcákon az új automata-telefon kábeleit rakják le. Még ebben az évben megszűnik a kaposvári telefonálók bosszúsága, a hosszú várakozás a telefon mellett. FOLYIK A VAS De már itt is vagyunk a Vaskombinátban. A hatalmas, kibővített öntőcsamokban éppen öntenek. Tűzfolyöként ömlik, szikrázik az izzó vas. A modem kemencékkel felszerelt, kibővített, világos helyiségben senki sem ismerne rá a régi, sötét öntőhelyiségre. Külön épületben helyezkedik el a kétmillió forintos költséggel felépített modem csem- pés fürdő és öltöző. ÉVSZÁZADOS FÁK ALATT A Vaskóméin útból a Jókai-ligetbe megyünk. Itt fog felépülni: Kaposvár szabadtéri színpada. A hatalmas, régi fák árnyékában sétálunk, Előtűnik a Kapos-folyó kiszélesített medre. A szabályozással régi álma valósult meg a város dolgozóinak. Nem fenyegeti a környéket árvíz- veszély. Későre jár az idő, sietnünk kell 7 órára a Vörös Csillag filmszínházba. A Békében élni című filmet nézzük meg. A szép, fővárosi mozikkal is vetélkedő filmszínház új, modem vetítőgépet kapott. A hatalmas nézőtér zsúfolásig megtelt, sőt kicsinek bizonyult. (Éppen ezért új filmszínház építését tervezik.) Vége az előadásnak. Kifelé megy a tömeg. Ki munkába, ki haza, ki pedig szórakozóhelyre igyekszik. Mi is hazafelé tartunk. Itt-ott fiatalok sétálnak, tervezgetik szép jövőjüket. Amott a Textilművek har« madik műszakjára siető vidám kis csapat 'beszédjétől hangos az utca. A Béke-szállóból tánczene hallatszik. Belesünk az ablakon. Egymáshoz simuló párok, békésen, vidáman szórakozó dolgozók képe fogad. A lakásokból rádió hangja szól. Már a Szabadság park gyönyörű sétányán járunk. Itt a szovjet hősök megragadó, monumentális emlékműve hirdeti Kapos .'ár dolgozóinak soha el nem múló háláj át azok iránt, akik elhozták a lehetőségét annak, hogy megteremtsük az új Kaposvárt. Szerte a városban vidáman csillannak a Villanyfények. Kaposvár, az egykor minden kultúrától elzárt, munkanélküliségre ítélt vidéki kisváros megváltozott életének szimbólumaként, a városi tanácsház tornyáról mess'zire világít, és békét, boldogságot sugároz az ötágú vörös csillag.- Langer Károlyné lépett volna a téeszbe is, csupán özvegy anyját nem akarta magára hagyni a tizenkét hold földbe, aki még hajthatatlan. Már-már megbánta, hogy nem ő fogadta a legényt. Hátha Méri néni nem mondott igazat... ? Ha egy pillanatig megnyugtatta is magát abban, hogy Pista őt szereti, a következő percben már újra rázta a könyörtelen zokogás, hisz nem lehessen tudni, hátha igaza van Mári néninek. Akitor pedig... akkor... * * * \/laga sem tudta, hogyan került oda, de azon vette észre magát, hogy ott áll a falu közepén, ahol térre szélesedik ki a poros utca. Messziről vidám zenét hozott feléje az őszies szellő. Ez még inkább elkeserítette, mert eszébe jutott, hogy az eddigi vasárnapi délutánokat együtt töltötték örzsével a DISZ-ben. Milyen szépen táncol is az a lány...! De hát mi a mennykő csapott beléjük? Megállj, örzse... megállj... gyüssz te még utánam! Egy keserves sóhajtás után, mely nagyon mélyről tört fel belőle, éppen indulni készült, amikor gyengéden megérintette valaki hátulról a vállát, s negédeskedő hangon megszólalt: — Úgy látom, unatkozol itt egyedül, Bander Pista. Amint hirtelen sarkonfordult, Dani Eszter állt előtte, talpig fehérben, ünneplőben. Mindketten meglepődtek. Eszter ocsúdott fel először. — Ne álljunk már itt az utca közepén! Nem volna kedved egyet táncolni? Hallod, szál a zené! — ujjúval a DlSZ-helyiség felé bökött. — Ott? Veled? — Ott! — Hm... még soha nem láttalak eddig ott táncolni! — Ha akarod, most elmegyek veled,.. akarod? — Látom, kedved van hozzá. Gyere hát... menjünk! Nem telt el egy perc sem, amint ■a két fiatalba fiú meg a láng elindult egymás mellett. \ * * # a, mit mondtam, Dani Balázs — rikácsolta már, amint a kiskapun át az udvarra lépett — lakodalom lesz a télen! Nézd csak a lányodat Bander Pista oldalán! Úgy összeillenek, hogy nincs még egy ilyen pár a faluban! Ami igaz, az igaz, Dani Balázs maga sem hitt a szemének, amint utánuk pislantott a kerítés mögül. Kétkedve fogadta a vén szipirtyó délelőtti károgását, de most már jóleső érzéssel tapasztalja saját szemével, hogy mégis csak van valami a dologban, Nem köll azért olyan nagy visítást rendezni, te Mári! Ez még nem esküvői menet. Már megint kishitüsködsz, te Balázs! Majd elrendezem én az ifjakat továbbra is, csak bízzátok rám. Persze én is rászorulok egy kis segítségre — miközben üres tenyerét mutogatta — de tudom én, nem hálátlan népek a Dani Balázsék! — Jól van — veregette meg Mári hátát Dani Balázs — nem mész haza üres kézzel a lakodalomból, Mári! Akad azért még nálunk is egy kis ez is, az is... ❖ * pista eleinte furcsán érezte ma- ' gát a bálban. Mindenki megbámulta őket, főként pedig Esztert, aki most van itt először. A talpalávalót erőshangú zenegép szolgáltatta. Büszke rá a falu ifjúsága. Közös munkával szerezték össze az árát. így vált lehetővé számukra, hogy itt a falun ugyanarra a zenére táncolhatnak, akár a pestiek. Az, hogy a zenekar láthatatlan? — ki számára okozna ez zavart? Azaz, dehogynem. Egy negyedórái tánc után egy lemezcserélés okozta szünetben egyszercsak lebiggyedt ám a Dani Eszter alsó szájaszéle, aztán megszólal: — így vasárnap délutánokra igazán fogadhatnátok cigányt is. Enyugit igazán reckirozhatnátok ám! Ez a vacak minden három percben megáll, elhallgat, aztán épp akkor kell abbahagyni a táncot, mikor az ember gyereke már legjobban bele- tüzesedik! Mire Pista válaszolhatott volna Dani Eszter szemrehányására, máris tovább járhatták. Nem azért falu a falu, hogy ki ne ütközzék a különbség a várostól még a táncban is. így esik aztán az, hogy egy-két fox és keringő után következik a csárdás. Ebből aztán szinte végnélkül. Nincs is annál szebb és igazibb tánc talán az egész világon. Ez való ám a legénynek meg a lánynak! Hogyne volna szí- vet-lelket tüzesítő, amikor Lakatos Sándor meg Toki Horváth Gyula bandája muzsikál felváltva. Boldogság és öröm sugárzik az arcokról, frissesség és üdeség a mozdulatokból. Nyoma sincs a gondnak, a fáradtságnak. Pedig ugyancsak kijutott a munkából valamennyiüknek a múlt hét hétköznapjain. Nem tudják megállni, a hegedűszó előcsalja a dalt a fiúk, lányok ajkára. Hát baj az, ha a nótaszó elnyomja a zenét? Már akinek. Nekik ugyan nem. Fújják is a nótát rendületlenül: »-Estét harangoznak a toronyban. . .« Es zúg, száll a dal. Átforrósodik a levegő, bár női már az árnyék, s odafenn a lombok között az ősziesti fuvallat játszik bujócskát, s onnan felülről a táncolok fülébe súgja a hazatérő csorda halk kolompjának szavát. Vasárnap van, de úgy illik az: haza kell menni. A falun nincs teljes munkaszüneti nap, mert hát sok szeszélyes négylábú akad ám a Csákók, Jucik és Zsemlyék közt, aztán nem hagyják magukat csak úgy akárkinek tapogatni, csak akit megszoktak a közelükben. Tejre meg csak szükség van vasárnap este is. így hát még egy lemez, még egy összeforrás a tán ritmusában, a dalban, a muzsikában, és oszladozni kezd a vidámság ifjú serege. Csak Bander Pista volt rosszkedvű egész délután. Egyre sűrűbben visszatérő gondolatként lüktetett agyaban Huszár örzse, a szerelme, mely ma összetört. Mi lehetett az oka annak, hogy kidobták, hogy megszégyenítették? Hogy tud az az örzse táncolni! Mennyivel különb lány az ennél az agyohcicomázott Dani Eszternél... Eszter örökös sugdosása, elégedetlensége pedig csak olaj volt a tűzre. Nem tetszett ennek itt semmi sem! Hol a lemezek váltása ellen. hol meg a hosszú csárdás ellen volt kifogása. Neki jobban tetszenék a swing, meg a rumba. Az az ő ízlése! Az az úrias! Szinte megváltásként hatott, mikor Eszter megszólalt: — Gyere, menjünk innen! Kísérj haza! — Én még maradok! — jelentette ki határozottan Pista, s nem mozdult el az eperfa törzsétől, melynek nekivetette hátát. — Hát ezért jöttem el veled?! — Te hívtál! Talán nem igaz...? Mindketten mélyen hallgattak:k A lány nem értette a fiú ridegségét, hisz Mári néni azt állította délelőtt, hogy Pista oda van utána. Pista pedig azon töprengett, hogy mi vehette ezt az Esztert arra, hogy idejöjjön a DISZ-be, ahol bebizonyosodott, hogy mindent csak fitymál, mint egy kényes páva. — Akkor... én megyek... — — Jól van — tette hozzá Pista kelletlenül. Még csak egy lépést sem tett utána. Bander Pistának nem kell a kuláklány. Csak ott maradt, csak állt a fa tövében keservesen, boldogtalanul. Előtte, ha megritkult sorokban is, de tovább folyt a vidám forgatag. Nézett-nézett, de mégsem látott senkit, senki mást, csak örzse sudár termetét. Nem az akarata, csak a lábai vitték el ormán. Odafönt az utca fölött magasan járt már a telihold. Ashogy ment magábaroskadtan, ajkai közül kibuggyant a keserűség, mely így kapott értelmet: Szegény vagyok, szegénynek születtem .4 rózsámat igazán szerettem, Az irigyek elrabolták tőlem, így lett szegény igazán belőlem. Dehogy vette észre, dehogy gondolt reá, hogy édes-bús dalát meg szép érces hangját ezer közül is megismerné valaki. Pedig-pedig Huszár örzse meghallotta. Meg... meg bizony, aztán keservesen fúrta kisírt szép arcát párnái közé. Cserdán este aztán úgy hozta a ^ sors, hogy újból örzse vitte a tejet a csarnokba. ■. Pista, aki hétfőn is, kedden is várta a leányt — de hiába várta —, most szerencsével járt. — örzse... édes örzsém! — szólított« meg szerelmét, amint elhaladt a kapujuk előtt. Ne szaladj, várj meg egy szóra! A lány viszont annál inkább futásnak eredt. Am Pista sem volt rest, s a harmadik kiskapu előtt már mint két acélkapocs, úgy ragadta meg örzse gömbölyödő két karját, s mélyen a szemébe nézett. Volt valami kimondhatatlan vágy, valami ellenállhatatlan parancs ebben a tekintetben. A lánynak engednie kellett. — Én... én csak téged szeretlek! Érted? Még akkor is, ha anyád ötször kidob a házatokból... — Hát Dani Eszter...? — A Dani Balázs lánya? — De jól tudod, hogy ki az! — Tudom! Kulák lánya! — Mégis vele táncoltál! — Ö hívott! Meg különben is faképnél hagytam! — Ügy...? — Ügy ám! Aztán ki mondta neked, hogy ez a kuWclány meg.., én... — Na ki? Hát egy boszorkány! — Az pedig nem lehet más.., mint... — Mint... ? Kivel találkoztatok az utcán vasárnap délután, mikor Dani Eszterrel a DISZ felé mentetek — segítette most már örzse — ...« litániáról gyütt. — O, hogy a fene egye meg azt a vén méregkeverőjét! Az biz a Lukács Mári vót! Hazudott...! Irtózatosan hazudott! — Tudtam én már azt vasárnap délután, csak nem mertem mondani édesanyámnak! De most már 5 is tudja! Azért engedett engem a csarnokba, mert most, hogy Dani Balázsék kitették a szűrét ennek a bajkeverőnek, mindent elmondott bosszúból mindenkinek. Már az egész fa\u azt fújja, hogy jól megjárta Dani Észter a Bander Pistával: — Hát akkor miért szaladtál előlem mégis? — ■ Nem - vagyok én kuláklány, hogy én fussak a legény után..,
