Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-17 / 219. szám

2 SOMOGYI mPLAT Szombat, 1935. szeptember 17. „Moszkvában újabb fontos győzelmet írtak a béke ügyének levéltárába" A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között lezajlott tárgyalások sajtóvisszhangja VARSÓ (TASZSZ) A Trybuna Ludu _ a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei kö­zött lezajlott tárgyalások eredmé­nyeit kommentálva ezt írja: »Az első gondolat, amely a moszk­vai tárgyalások záróközüeményének olvasásakor önként kínálkozik, két­ségkívül a következő: Milyen ereje van a békés egymás mellett élés gon­dolatának és milyen erős Genf szel­leme, ha siker koronázott olyan ne­héz és szövevényes tárgyalásokat, mint amilyenek Moszkvában foly­tak!« SZÓFIA Valamennyi bolgár lap vezető he­lyen közli a moszkvai tárgyalások záróközleményét, valamint N. A. Bul- ganyin és K. Adenauer levélváltását. A Trud ezeket a jelentéseket a kö­vetkező címmel látta el: »Az európai béke és biztonság érdekében«. ROMA A Szovjetunió és a Német Szövet­ségi Köztársaság kormányküldöttsé­gei között Moszkvában lezajlott tár­gyalások állnak valamennyi olasz lap figyelmének középpontjában. A l’Unita ezt írja: »Ez a nap való­ban páratlan jelentőségű: jelentősé­gét ma még nehéz felbecsülni. Foly­tatódik az európai feszültség enyhü­lésének folyamata. Moszkvában újabb fontos győzelmet irtaik a béke ügyének levéltárába«. 1 BECS A szerdai bécsi lapok tág teret szentelnek a szovjet—nyugatnémet tárgyalások befejezésének. A lapok többsége, amelyek még nemrég (borúlátóan ítélték meg a tárgyalások kedvező (befejezésének lehetőségét és »zsákutcáról« írtak, megelégedéssel mutatnak rá a pozi­tív befejezésre, arra, hogy a Szov­jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság diplomáciai kapcsolatot lé­tesít egymással. A Die Presse hangsúlyozza: »A moszkvai tárgyalások megmutatták, hogy a nagy európai problémák megoldásához merőben másfajta uta­kat kell keresni, mint amelyek a hi­degháború időszakában voltak«. STOCKHOLM A szerdai stockholmi lapokban központi helyet foglalnak el a Szovv jetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság kormányküldöttségének tár­gyalásairól szóló anyagok. A Morgen Tidningen a tárgyalások befejezéséről szóló jelentésében azt írja, hogy a két állam közötti nor­mális kapcsolat elő fogja mozdítani az egész Németországot érintő ren­dezetlen kérdések megoldását. ■ A Stockholms Tidningen a tárgya­lások eredményeivel foglalkozó ve­zércikkében megjegyzi, hogy ezek az eredmények a világfeszültség gyors enyhüléséhez vezethetnek. A lap ér­tékelése szerint a szovjet kormány elérte annak a kérdésnek megoldá­sát, amelynek a tárgyalásokon alap­vető jelentőséget tulajdonított. KOPPENHÁGA Kedden a dán lapok még általá­ban borúlátó jóslatokba bocsátkoz­tak a szovjet—nyugatnémet tárgya­lások kilátásairól, szerdán e borúlátó megnyilvánulások helyébe már azok a jelentések léptek, amelyek közük, hogy Moszkvában teljes megegyezés jött létre. TOKIO Amint a tokiói rádió jelenti, a szovjet—nyugatnémet tárgyalások befejeztével Tanaka, a japán külügy­minisztérium tájékoztató osztályá­nak vezetője kijelentette, hogy véle­ménye szerint e tárgyalások eredmé­nyei nem fogják előmozdítani a jár pán—szovjet tárgyalások menetének azonnaü megváltozását, de kedvező kilátásokat nyúj tanait további alaku­lásukhoz. Az AFP tokiói, tudósítója jelenti, hogy Japán hivatalos köreiben meg­elégedéssel fogadták azt a megálla­podást, amely szerint diplomáciai kapcsolat létesül a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zött. Ez a megegyezés kedvező eredmé­nyek elérésének előhírnöke azokon a tárgyalásokon, amelyek London­ban Japán és a Szovjetunió viszonyá­nak rendezése céljából folynak. KÖVID KÜLFÖLDI HÍR E K Szófia (BTA). Az Intourist és a Balkán Tourist között létrejött meg­állapodás értelmében kétszáz bolgár turista utazik a Szovjetunióba. Szep­tember 15-én, Sztálin kikötőjéből, a »Nagy Péter« szovjet utasszállító ha­jó fedélzetén elutazott a bolgár tu­risták első csoportja. Moszkva (TASZSZ). J. K. Paasikivi, a Finn Köztársaság elnöke, U. Kek- konen, Finnország miniszterelnöke, valamint az elnököt kísérő személyek szeptember 15-én felkeresték V. I. Lenin és J. V. Sztálin mauzóleumát és ott koszorút helyeztek el. Berlin (MTI). Biquard párizsi A finn köztársasági elnök moszkvai látogatásának jelentősége Moszkvába érkezett Paasikivi finn köztársasági elnök, kíséretében van Kekkonen miniszterelnök, Skog had­ügyminiszter és Svento volt külügy­miniszter. A moszkvai lapok üdvöz- lik a finn köztársasági elnököt és a küldöttség többi tagjait, hangsúlyoz­va, hogy a szovjet—finn együttmű­ködés szemléltető példája a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének. A Pravda vezércikkében megálla­pítja: »A szovjet emberek szívük mélyéből üdvözlik Paasikivi elnököt s meggyőződésük, hogy a baráti állam vezetőinek moszkvai látogatása elő­segíti az országaink közötti együtt­működés továbbfejlesztését«. A lap ezután foglalkozik a szovjet—finn kapcsolatok fejlődésének legfonto­sabb fényeivel s méltatja az 1948- ben megkötött szovjet—finn barát­sági, együttműködési és kölcsönös se­gélynyújtási szerződés jelentőségét, amely megvetette a szovjet és a finn nép közötti baráti és jószomszédi vi­szony szilárd alapjait. De ezen túl­menően: a Szovjetunió és Finnor­szág közötti egészséges baráti kap­csolatok nem kis szerepet töltenek be annak az egészséges, cselszövések­Casey ausztráliai külügyminiszter nyilatkozata az új tagok felvételéről az ENSZ-be Nyugati hírügynökségek jelentései szerint R. Casey külügyminiszter, aki Ausztrália kormányküldöttségét vezeti az ENSZ X. közgyűlésének ülésszakán, New Yorkba érkezve sajtóértekezletet tartott. A sajtóértekezleten az ausztráliai külügyminiszter a többi között kije­lentette, »kormányának véleménye szerint elérkezett az ideje annak, hogy lépéseket tegyenek az ENSZ egyetemessé tétele felé«. Mint mon­dotta — Ausztrália »helyesli és tá­mogatni fogja 17 ország felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe« a X. közgyűlés ülésszakán. Mint kije­lentéseiből kitűnik, a külügyminisz­ter az említett 17 ország közé sorolta Japánt, Olaszországot, Ceylont és négy kelet-európai országot. Casey ugyanakkor annak a véleményének adott kifejezést, hogy a Kínai Nép­köztársaság »ne tartozzék a 17 állam közé, mert ez különleges ügy«. A külügyminiszter végül hangoz­tatta, Ausztrália álláspontja az, hogy Spanyolországot ne vegyék fel az ENSZ-be. egyetemi tanár, a Tudományos Dol­gozók Világszövetségének főtitkára a Német Demokratikus Köztársaság Tudományos Dolgozóinak Szakszer­vezetével egyetértésben szeptember 23—25. napjaira Berlinbe hívta össze a szövetség 4. ülésszakát. A megbe­széléseken Anglia, Bulgária, Cseh­szlovákia, Dánia, az Egyesült Álla­mok. Franciaország, India, Japán, Kína, Magyarország, a Német De­mokratikus Köztársaság, Norvégia, Olaszország, a Szovjetunió és más országok tudósainak képviselői, vesz­nek részt. A szövetséghez eddig 14 állam tudósainak 16 szervezete csat­lakozott. A 4. ülésszak napirendjén a következő főbb kérdések szerepel­nek: 1. Az atomerő békés célokra való felhasználása. 2. A tudósok tár­sadalmi felelőssége. 3. A világszö­vetség küzdelme a tudósok szociális helyzetének megjavításáért. Moszkva (TASZSZ). Jyvaeskilae város tanácsának meghívására Gor­kij város küldöttsége Moszkvából Finnországba utazott. A küldöttség vezetője: M. A. Kamcsatov, a gorkiji városi tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára. töl és gyanakvástól mentes nemzet­közi légkörnek a (kialakulásában, amely Európa e részének helyzetét jellemzi. A Pravda idézi a finn saj­tót, amely kiemeli, hogy Finnország és a Szovjetunió közötti barátság a béke megszilárdulását jelenti és rá­mutatnak e baráti kapcsolatok meg­szilárdulásából következő kölcsönös gazdasági előnyökre s az egyre mé­lyülő kulturális kapcsolatokra. A lap végül megjegyzi, hogy a szovjet és finn államférfiak küszöbönálló esz­mecseréje — a szovjet nép meggyő­ződése szerint — még jobban megszi­lárdítja a két ország közötti barát­ságot és szoros együttműködést. Villiam Douglas: „Jobban meg kell ismernünk egymást“ A TIME című amerikai folyóirat egyik legutóbbi számában érdekes jegyzetet közölt. Teljes egészében idézzük: »Az egyik amerikai tudósító Szov- jet-Üzbe’kisztán öotözőcsatornákkal keresztülnkasiul szabdalt fővárosá­ban, Taskentben járva, a piactéren megpillantott egy cowboy kalapos férfit, s megkérdezte tőle: mondja, nem amerikai? William Douglas, az Egyesült Államok Legfelső Bírósá­gának tagja volt ez a messzire vető­dött turista. Douglas igenlőleg felelt a kérdésre. Douglas valamivel ké­sőbb az egyik közeli gyapottermelő kolhozba indult, ah®l — milyen ki­csi a világ! — 12 amerikai farmer­rel találkozott, akik szintén a Szov­jetunióban: utazgattak.« ... William Douglas, .az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagja a Szovjetunióban tett nagyobb utazás után Moszkvába érkezett. Sok orszá­got beiért már, megfordult Ázsiá­ban, Afrikában., de a Szovjetunióba most került először. A Lityereturna- ja Gazeta tudósítója Moszkvában fel­kereste William Douglást, aki ér- dekődéssel olvasta végig a Times kis jegyzetét, amelyet a tudósító megmutatott neki, s mosolyogva mondta: — Igen, igen, emlékszem erre a mulatságos taskenti találkozásra. A BESZÉLGETÉS Douglas szov­jetunióbeli utazására terelődik. Douglas rövid idő alatt hatalmas utat tett meg, a Szovjetunió sok vá­rosában — Bakuban és Kraszno- vodszkbam, Ashábadban. Csardzsou- ban, Taskentben, Szamarkandban, Frurazeben, Alima-Atában, Barnaul- ban, Novoszibirszkben és Omszk- ban — járt. — Mély benyomást keltettek ben­nem a közép-ázsiai köztársaságok — mondja. — A festői természet, a magas hegyek, a virágzó kertek ha­zám legkedvesebb vidékeire emlé­keztettek. Az volt. a szándékom, hogy az utazás során minél többet lássak, s hogy különböző emberek­kel találkozzam. így is tettem: be­szélgettem ibírákkal és miniszterek­kel, kolhozelnökökkel, tanítókkal és kolhozparasztokkal. Mindenekelőtt azt akarom meg­jegyezni. hogy mindenütt rendkívül barátságosan és nagy vendégszere­tettel fogadtak. Pedig sok helyen megfordultam. Sck kolhozt láttam, megismerkedtem a kolhozok teljesít­ményeivel és az emberek életével. S mindnyájan — ismétlem —, akikkel csak beszélgetésbe elegyedtem, rend­kívül barátságosak, kedvesek és szí­vesek voltak. — Meggyőződtem arról, hogy az Amerika iránti érdeklődés órási — folytatta William Douglas. — A szó szoros értelmében elárasztottak az Egyesült Államokra vonatkozó kér­désekkel, én viszont a Szovjetunió­ról érdeklődtem. A beszélgetés gyak­ran olyan élénk volt, hogy olykor félbe kellett szakítanunk egymást, SPANYOL FOGLYOK LEVELE Negyvenkilenc Franco elleni harcoló spanyol haza­fi senyved a valenciai internáló táborban. A diktatúra ez újabb áldozatai közöt van például Jósé Luis San­tos, a híres tanár és Narciso Julian forradalmár mun­kás. A hóhérok a legkegyetlenebb eszközökhöz folya­modtak, hogy »kémkedési vallomást« csikarjanak ki áldozataikból. De a spanyol hazafiak folytatják a har­cot és hóhéraik minden erőfeszítése meddőnek bizo­nyul. A Béke-Világtanécshoz eljuttatott üzenetükben, amit a világ minden demokratikus szervezetéhez in» téznek, elmondják mind a negyvenkilencen kálváriá­jukat, de szilárdan kijelentik: »Mi hívek és rendíthe­tetlenek maradunk.« íme néhány részltet ebből a dokumentumból: »Ünnepélyesen tudtul adjuk azokat a szadista és vadállati kínzásokat, amelyeket elkövetnek velünk szemben Franco pribékjei, akik csak akkor pihennek meg, amikor testünket már az ütések éd égések fekete feelevónyei bckUtjiáki. '• Elképzelhetetlen! boitialitással hasunkat, addig ütik, amíg vért nem hányunk. Szegek­re térdeltetnek és meztelen lábainkat tapossák. A nép hóhérai most családjainkra vetették magukat, szülé­inkre, feleségünkre és gyermekeinkre; megvonták tő-1 lük az orvosi ellátást. Még azokat a morzsákat sem adják ki nekik, amiket »az Ínségesük« és a közönséges bűnökért elítéltek megkapnák. Mindezt azzall az ürügy- gyei teszik, hegy a mieink nem hajlandók elmenni a misékre. A Franoo-pribékak most katonai pert akarnak zúdítani reánk a védelem joga nélkül, olyaih vád alap­ján, amely bennünket külföldi ügynököknek bélyegez. A legigazságtalanabb büntetéssel akarnak bennünket sújtani. De ez nem ijeszt meg bennünket. Szilárdan ki­jelentjük, hogy híven és rendületlenül fclytaltjük har­cunkat. Senki és semmi nem képes megtörni népünk akaratát, hogy a Franco-diktatúra igáját lerázza ma­gáról. Mi bízunk!« Ezt írja a 49 fogoly levelében. Egyébként Spanyolország minden börtöne zsúfolt. De Franco ellenfelei nem félnek és nem hagyják magukat eltiporni. Folytatják a harcot a diktatúra ellen. TÍZ HÓNAP ÓTA A PORTUGAL FASISZTÁK KARMAIBAN A portugáliai Porto város kis törvényszéki termé­ben öt demokrata ül a vádlottak padiján. Salazar diktátor és politikai rendőrsége (PIDE) hurcolta őket oda, mert szembeszálltak a terrorral és odaadással harcoltak a békéért, a demokráciáért és hazájuk füg­getlenségéért. I A törvényszék mindent elkövet, hogy megijessze azokat a tanúkat, akiket a védelem idézett be. Arra kötelezi őket, hogy minden vallomásnál ijelen legye­nek, jóllehet gyakran* igen messziről jönnek el. A portugál fasiszták nem tudták megtörni a vád­lottak makacs kitartását. Pedig a vádlottak az önkény minden visszaélését elszenvedik és gyakran verik meg őket. Mind az öten tíz hónap óta sínylődnek börtön­ben. Négyen közülük a nemzeti demokratikus moz­galom központi bizottságának tagjai. Nevük: Ruy Luis Gomez tanár, Jósé Morgado, Albertino Macedo éis Virginia Faria Moura asszony. Az ötödik vádlott Antonio Lobao Vitai építész. Vatamennyiük ellen az a vád, hogy az indiai portugál gyarmatokra vonatkozó kiáltványt »próbál­tak terjeszteni«. Ez a kiáltvány valóban leleplezi a Salazar-kormány erőszak-politikáját és azt követeli, hogy folytassanak tárgyalást az Indiai Unióval a por­tugál gyarmatok jövőjének (rendezése érdekében. Salazar diktátor célja az volt, hogy megfékezze a háborús propaganda ellenzékét,' és a nemzeti demok­ratikus mozgalmat, annak vezetőit a kormány kénye- kedvánek szolgáltassa ki. Az 1954. évi május 20-i tör­vényrendelet alapján fel akarja oszlatni ezt a mozgal­mat és vezetőire súlyos börtönbüntetést akar iki- szabatni. Luis Gomez tanárt és társait tehát súlyos bünte­tés fenyegeti. Ha a portugál és a többi nép tiltakozása nem nyilatkozik meg elég eréllyel, öt portugál de­mokratát hurcolnak gályarabságra és internáló tábor­ba.: A diktátor sok áldozata halt már meg a Gap Vert sziget tarrafali borzalmas táborában. mondván: »Most pedig majd én te­szek fel néhány kérdést. ..« DOUGLAS ÚRNAK igen gazdag a programja, minél többet szeretne látni Moszkvából és előtte áll még a leningrádi utazás is. Mosolyogva mondja, hogy a turista napja igen zsúfolt. Douglas úr azonban mégis talál időt arra, hogy elmondja, mi­lyen nagy .hatással volt rá a szovjet köztársaságok nemzeti művészete. Igen tetszett az azerbajdzsán! ének- és táncegyüttes, amelyet Ba­kuban láttam — mondja. —• A színé­szek művészete, temperamentuma, a gyönyörű dalok és táncok sokáig em­lékezetesek lesznek számomra. Ne­héz lenne megmondani, mi az érde­kesebb: ezek a számok, vagy pedig az üzbeg ének- és táncegyüttes Taskentben .látott és hallott népi táncai és dalai. Azt hiszem, mindkét együttes egyaránt remek. Frunzeben jártam az opera- és baléttszínházban. Ott is gyönyörű dalokat hallottam, érdekes Illettet láttam. Természetesen a Moszkvai Nagy Színháziban látottak után azt kell mondanom, hogy a moszkvai opera- és balettművészek tudása na­gyobb, de a fruneei színház tehet­ségei is elragadtatásra késztetik az embert. Alma-Atában három csodá­latos kazah népi énekest hallottam. Fiatalok és elbűvölően énekelnek. Sajnos, a nevüket nem tudtam meg­jegyezni, de dalaikat nem felejtem el, Mindannak csúcsát, amit színpa­don láttam, a Nagy Színház balettje jelenti — mondja Douglas úr. — Ulanova a »Bahcsiszeráji szökőkút«- ■bain felülmúlhatatlan, olyan könnyed és graciózus, mintha nem is érinte­né a talajt.. . Nagyon tetszett ne­kem Golovkina .is a »Hattyúk tava«- ban, abban a balettben, amelynek muzsikáját az egész világon isme­rik. Készségesen válaszol arra a kér- désre, hogyan vélekedik az országok közti kapcsolatok kiszélesítésének, többek közt a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti kapcsolatok kiszélesítésének eszméjéről. — Az a véleményem, hogy meg keli szervezni a turisták legszéle­sebbkörű kölcsönös látogatását. De nemcsak a turistáknak, hanem a kü­lönböző foglalkozású emberek egész csoportjainak látogatást kell tenniük az Egyesült Államokból a Szovjet­unióba, s a Szovjetunióból az Egye­sült Államokba. Szeretnék látni a Szovjetunióban amerikai jogászokat, orvosokat, tanítókat, mérnököket, farmereket. Az amerikai mezőgazda- sági küldöttség szpvjetundóbeii uta­zása, s a szovjet mezőgazdasági kül­döttség látogatása az Egyesült Álla­mokban követésre méltó példa. E küldöttségek kölcsönös látogatása kétségtelenül nagy haszonnal jár és lehetővé tette számunkra, hogy job­ban megismerjük egymást. AZ IS FONTOS, hogy újságírók t? járjanak önöknél. Akkor majd a Szovjetunióról az amerikai sajtóban közölt információk helyesek lesznek. Ha az emberek saját szemükkel lát­ják mindazt, amiről beszélnek, akkor az igazat írják. Ugyanez vonatkozik a szovjet újságírók Egyesült ÁUa- mok-beü utazására. Jobban meg kell ismernünk egy­mást — mondja Douglas. — S ak­kor majd világossá válik, hogy az oroszoknál és az amerikaiaknál sok a közös vonás. William Douglas kifejezésre juttat­ja azt az óhaját, hogy; azokat az akadályokat, amelyek a turisták, kül­döttségek és egyes személyek széles­körű cseréjének, a kapcsolatok fej­lesztésének útjában állnak, ki kell küszöbölni. Hangsúlyozza, hogy ha néhány valutáris jellegű nehézséget sikerül áthidalni, akikor még több amerikai tud majd a Szovjetunióba utazni. BELGRÄDBA ÉRKEZETT MENDES«FRANCE (MTI) Mint a belgrádi rádió je­lenti, Mendes-Fnance volt francia miniszterelnök szeptember 16-án ma­gánlátogatásra Belgrádba érkezett. Mendes-France néhány napos bel­grádi tartózkodása után jugoszláviai körútra indul. * * # Moszkva (TASZSZ). A. P. Volkov, a Szövetségi Tanács elnöke és V. T. Lacisz, a Nemzetiségi Tanács elnöke szeptember 15-én a Kremlben fogad­ta a Pierre Schneiter nemzetgyűlési elnök vezetésével Moszkvában ven­dégeskedő francia parlamenti kül­döttséget. A baráti légkörben lefolyt fogadás után a vendégek megtekin­tették a Kreml nevezetességeit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents