Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)
1955-09-14 / 216. szám
2 SOMOGYI mPLAP Szerda, 1955. szeptember 14. Tárgyalásainknak elő kell mozdítaniok a nemzetközi feszültség enyhülését Felszólalások a moszkvai tárgyalások szombati ülésén Mint lapunk tegnapi számában már jelentettük, a szovjet—nyugatnémet tárgyalások szombati ülésén nyilatkozatot tett N. A. Bulganyin elvtárs, Adenauer kancellár és von Brentano külügyminiszter, majd N. Sz. Hruscsov elvtárs, V. M. Molotov elvtárs, és W. Hal:stein, a Német Szövetségi Köztársaság külügyi államtitkára szólalt fel. Tegnapi számunkban ismertettük Adenauer kancellár és Hruscsov elvtárs beszédét. Az alábbiakban a TASZSZ jelentése alapján ismertetjük Molotov elvtárs felszólalásét, Adenauer újabb hozzászólásét és Bulganyin elvtárs válaszát. V, M, Molotov elvtárs felszólalása összeültünk erre az értekezletre, amelyre talán valamivel korábban is sor kerülhetett volna. Mindenesetre az itt most megkezdett tárgyalásokat távolról sem szabad nem eléggé megéretteknek tekinteni ahhoz, hogy megtárgyalja az előttünk álló problémákat. Mivel azonban első . ízben találkozunk, természetszerűleg különösen gondoskodnunk kell arról, hogy megértsük egymást, hogy őszintén kimondjuk, amit gondolunk ^ és érzünk és igyekezzük megtalálni közeledés linknek azokat a lehetőségeit, amelyek valóban megfelelnének mind a szovjet nép, mind a nemet nép érdekéinek. Az adott esetben szeretnék nemannyira mint külügyminiszter felszólalni, hanem inkább, mint egyszerű szovjet ember. így nyomban megmondhatom, hogy két kézzel aláírom azt, amit az imént Hruscsov elvtárs mondott. Mi, szovjet emberek nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan kijelentéseket, amelyekben területeink hitleri megszállóinak gaztetteit ösz- szehasonlítják a szovjet csapatok hadműveleteivel, amely szovjet csapatok becsülettel védelmezték hazájukat a Nagy Honvédő Háborúban. Az agresszorral szemben védekezve kénytelenek voltak a hadműveletek során olyan katonai intézkedéseket tenni, amelyek elkerülhetetlenek voltak. Egészen nyilvánvaló, hogy a szovjet csapatoknak Németország területén foganatosított katonai intézkedéseit nem lehet összehasonlítani a területrablóknak szovjet területen véghezvitt gaztetteivel. Ez megalázó lenne a szovjet népre nézve. Remélem, hogy e tárgyalásokon közös nevezőre jutunk az adott kérdésiben. Meg kell említeni, hogy 1945-ben, amikor a szovjet csapatok a hadműveletek során Németország területére léptek, általában ugyanazt, csele- kedték, mint az amerikai és angol csapatok. A szovjet és más szövetséges csapatok között természetesen mégis volt különbség, mivel a szovjet. csapatok előretörtek, magukra- váilalták a háború legnagyobb nehézségeinek leküzdését. Ennek magyarázata az, hogy korábban, majdnem négy éven keresztül a mi területünkön, szovjet területen folyt a háború, s a szovjet hadsereg kellő gyorsasággal és határozottsággal cselekedett, hogy meggyorsítsa a háború befejezését. Helyénvaló lesz itt nemcsak arról beszélni, mit tettek a szovjet csapatok saját hazájukért, hanem arról is, miit tettek a német népért. A szövetségi kancellár azt mondotta nekünk, hogy nem szabad azonosítani Hitlert és a hitlerizmust a német néppel. Mi ezzel teljes mértékben egyetértünk. Jól emlékszünk J. V. Sztálin még 1942. elején mondott szavaira, hogy a hitierek jönnek és mennek, de a német nép, a német állam marad. Ezek a szavak minden szovjet ember mélyen gyökerező gondolatait fejezik ki. De vajon nem tény-e az, hogyha a hitleri hadsereg nem támadott volna a Szovjetunióra, nem szenvedett volna a német nép sem. Vajon nem fény-e az, hogy a német nép nem tudta megszabadítani saját magát Hitlertől és a hitlenizmustól. Ha valaki, úgy a szovjet emberek nagyon örültek volna annak, ha a német nép még a második világháború kitörése előtt megszabadította volna magát Hitlertől és a hitlerizmustól. De a német nép akkor ezt nem tudta megtenni. Tegnap azt mondta nékem a szövetségi kancellár, hogy soha sem látta Hitlert, de ha találkozott volna vele, akkor saját kezével fojtotta volna meg. Mi természetesen megértjük Adenauer úrnak ezt az érzelmét. Akkor értsenek meg bennünket, szovjet embereket is, fogják fe! annak a hadseregünk által végrehajtott történelmi tettnek jelentőségét, hogy a mi szovjet hadseregünk szabadította fel. a német népet a fasizmus, a hitlerizmus alól. Nem kételkedem abban, hogy Adenauer úr nem akart semmi sértőt mondani, amikor a háború végén német területre lépő hadseregünk hadműveleteit említette. Mégis joigunk van megmondani, hogy a hatalmas áldozatokat hozó szovjet csapatok a szovjet nép felszabadítóiként és ezzel együtt a német nép felszabadítóiként léptek Németországba. önök jól tudják, hogy népünk nem csekély áldozatot hozott más európai népek felszabadítása érdekében is. Áttérek, azokra a kérdésekre, amelyeket megvizsgálás céljából elénk terjesztettek. Mit javasolt a szovjet kormány? A szovjet kormány javasolta és javasolja a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtését a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között. Erről világosan és 'határozottan beszélt tegnap Bulganyin elvtárs, a szovjet küldöttség vezetője, ma pedig Hruscsov elvtárs is. Ez jó alapként szolgálna a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztésére, valamint a kulturális kapcsolatok fejlesztésére is. Tudjuk, hogy a Német. Szövetségi Köztársaság egyetért azzal, hogy a tárgyalásokat e kérdéseknek és az ezzel az üggyel kapcsolatos más kérdéseknek -kell szentelni. A Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője a maga részéről javaslatot terjesztett elő a szovjet -bíróság által a háború -idején különösen súlyos bűncselekmények elkövetéséért elítélt volt hadifoglyok -— valójában a háborús bűnösök bizonyos csoportjáról van szó — kérdésének és egy másik kérdésnek — Németország egysége helyre- állítása kérdésének megtárgyalására is. Ma itt a kancellár úr azt mondta, hegy a »hadifogoly« szót nem említette tegnapi beszédében. Ez igen -helyes. Nem itörtént említés »háborús bűnösökről« sem. Ez szintén helyes. Akikor hát kik azok, akikről beszélünk? Mit foglal magában ez a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által felvetett kérdés? Nálunk van néhányezer elítélt háborús bűnös, olyanok, akik kegyetlenkedéseikkel rendkívül súlyos bűncselekményeket követtek el a szovjet néppel, a békével és az emberiséggel szemben. Nálunk más nincs. Éppen róluk van szó, minthogy ezt a kérdést a szovjet kormány elé terjesztették. Megelégedéssel hallgattuk azokat a megjegyzéseket, amelyeket mind a kancellár, mind a Német Szövetségi Köztársaság külügyminisztere tett, arról szólva, hogy megértik a hódítók és a háborús bűnösök által szovjet emberek ellen elkövetett bűncselekményektől és gaztettektől lelke mélyéig felháborodott -szovjet nép érzelmeit. Mi nem gondoljuk, hogy az egész német nép ezt a problémát. — vagyis azt a kérdést, hogyan, bánjanak el az említett súlyos hábórús bűnösökkel — alapvető, vagy elsőrendű problémának tekinti a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kölcsönös kapcsolatok megoldása szempontjából. Másrészt azonban feltétlenül el kell ismerni, hogy ez a kérdés, a háborús bűnösök kérdése érinti mind ,a Német Szövetségi Köztársaságot, mind a Német Demokratikus Köztársaságot. És ha önök hajlandók volnának megvitatni ezt az ügyet a Német Demokratikus Köztársaság képviselőivel együtt, úgy azt meg lehetne tenni. De mi feltételezzük, hogy a Német Szövetségi Köztársaság -küldöttsége ezt a jelenlegi körülmények között aligha tartja célszerűnek. Ezzel számolnunk kell. Felvetődik egy másik kérdés is, a német egység helyreállításának kérdése. A szovjet emberek -természetesen megértik, milyen fontos ez a kérdés a német nép számára. Ezzel kapcsolatban meg kell mondanunk, hogy jelenleg a párizsi egyezmények miatt e kérdésben komoly nehézségek támadtak. Hányszor jelentette ki és figyelmeztetett rá annakidején a Szovjetunió, hogy ezeknek az egyezményeknek a megkötése egyáltalában nem felel meg a német újraegyesítés érdekeinek, hogy-ez -lesz az az akadály, amely nemrég még nem létezett és amelyet ki lehetett volna kerülni. Nemcsak a szovjet emberek, hanem sok-sok német és -más országok fiai számára is teljesen érthető, hogy Nyugat-Németor- szágnak a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokban való részvétele és Nyugat-Németor- szág ramilitarizálásának megvalósítása nem az az út, amely elősegítheti Németország egységének helyre-állítását. Engedjék -meg annak a reményemnek kifejezését, hogy nem sok időnek kell elmúlnia és ez világossá válik a német nép többsége számára. Az a tény, hogy jelenleg a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában vagyunk, az ilyen feltételezés mellett szól. Engedjék meg kijelentenem azt is, -hogy Németország újraegyesítésének kérdését nem lehet helyesen megoldani, ha maguk a németek nem egyesítik erőfeszítéseiket és ' nem fognak hozzá e kérdés megoldásához. Helyesen hangzott el az, hegy e téren -a négy hatalomnak is vannak kötelezettségei. Ami a Szovjetuniót, a szovjet kormányt illeti, ezt jól tudjuk. És mégis Németország egységének helyreállítása elsősorban a németek ügye. Anélkül, hogy a németek ebben az ügyben megtalálnák a közös nyelvet, nem tűnnek, el a meglévő nehézségek. Szó volt itt arról, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége nem támaszt semilyen »-előzetes feltételt«. Ezt. mi úgy értjük, hogy nem támaszt semilyen előzetes feltételt a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti diplomáciai kapcsolatok megteremtésével kapcsolatban. Helyeselnénk a szövetségi kancellár erre vonatkozó világos nyi’at- kozatát. Ilyen értelemben helyeseljük von Brentano úrnak, a Német Szövetségi Köztársaság külügyminiszterének mai nyilatkozatát is, amely-ben elítélően szól az úgynevezett »előzetes feltételekről«. De a szövetségi kancellárnak az a tegnapi nyilatkozata, hogy »egységes egészként« meg kell oldani azokat, a kérdéseket is, amelyek a szovjet -kormány javaslataiban szerepeltek, és azokat a kérdéseket is, amelyék a szövetségi kancellár nyilatkozatában szerepeltek, aligha jelent -mást, mint va! ami »előzetes feltételt«. Úgy kell-e érten; ezt a nyilatkozatot, hogy nem lehet a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió között diplomáciai kapcsolatokat létesíteni, amíg a háborús bűnösök kérdése és Németország újraegyesítésének kérdése nincs megoldva? Ha mi három vagy négy, vagy még több olyan probléma egyidejű megoldását fogjuk várni, amelyiknek mindnek megvan a maga jelentősége, úgy felvetődik a kérdés, meg fog-e; ez felelni a szovjet és a német nép érdekeinek, vagy ellenkezőleg, ellentétben lesz mind a német, mind a szovjet nép érdekeivel? Nézetünk szerint úgy érjük el a legjobb eredményeket, ha egymás után megoldjuk ezeket a kérdéseket. Ha viszont az egyik kérdés megoldását a többi kérdés megoldáséiig elhalasztjuk, elhúzzuk mindegyik kérdés megoldását. Úgy véljük, hogy a diplomáciai viszony megteremtése a jelenlegi viszonyok között megfelel mind a Szovjetunió, mind pedig — és nem csekélyebb mértékben — a Német Szövetségi Köztársaság érdekeinek. Ezt a kérdést még ma megoldhatnánk, ha ezt a Német Szövetségi Köztársaság kormánya célszerűnek tartaná. Ily módon lehetőségünk nyílnék a viszonyok további javítására és az összes többi kérdés megvizsgálására. Ha viszont elhalasztjuk a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése kérdésének megoldását, vagy pedig félmegoldásra teszünk bármiféle kísérletet, ez nem vezet célhoz és teljesen célszerűtlen. A szovjet kormány úgy döntött, hogy magára vállalja a kezdeményezést ezen a téren, a két állam képviselőinek találkozása ügyében. U-gy véljük, hogy ezt helyesen értelmezi a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége is. De csatlakoznom kell azokhoz az imént elhangzott szavakhoz, hogy ha a Német Szövetségi Köztársaság szükségesnek tartja a most megvitatás alatt álló kérdés megoldását valamilyen más időpontra elhalasztani, ám legyen úgy. Adenauer újabb felszólalása Ma délelőtt igen komoly beszélgetésünk volt és meg lehetnek győződve arról, hogy a német küldöttség igen részletesen és komolyan megvitatja az önök felszólalásait. Ennek ellenére azonnal szembe kell szánnom néhány kijelentéssel, mert úgy tűnik számomra, hogy eltérés történik attól az állásponttól, amelynek alapján összegyűltünk. Molotov külügyminiszter úr arról beszélt, hogy ezeknek a tárgyalásoknak az a céljuk, hogy a normális diplomáciai kapcsolatokat megteremtsük. A szovjet kormány június 7-i jegyzéke alapján másképp értelmezzük találkozásunk célját. Ebben a jegyzékben ez áll: »A szovjet kormány úgy vélekedik, hogy a béke és az európai biztonság érdekei, valamint a szovjet nép és a német nép nemzeti érdekei szükségessé teszik a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának rendezését«. A jegyzékben ezután ez olvasható: »A történelem tapasztalatai arra tanítanak, hogy az európai béke fenntartása és megszilárdítása döntő mértékben függ attól, hogy normális, jó viszony álljon fenn a szovjet nép és a német nép között«. Az európai béke érdekében és népeink érdekében azért jöttünk ide, hogy helyreállítsuk a népeink közötti normális és jó viszonyt és nemcsak azért, hogy normális diplomáciai kapcsolatokat létesítsünk — hiszen ez feladatunknak csak kis része volna. Sőt, mi több, mi jó viszonyt akarunk kialakítani. Ezért gondoltuk, miniszterelnök úr, uraim, hogy itt beszélnünk kell valaimeny- nyi visszatartott személy sorsáról, ezért, az európai biztonság miatt, kell beszélnünk itt Németország újraegyesítésének kérdéséről. Áttérek a másik pontra. Hruscsov úr és Molotov úr is azt mondta, hogy én arról beszéltem, hogy a szovjet hadsereg bejövetel után ugyancsak követett el bűntetteket. Kategorikusan kijelentem — ezt ellenőriztem Hallstein államtitkár jegyzeteiből —, hogy. tudatosan és szándékosan nem használtam ezt a szót. Azt mondtam, hogy a csapatok 'bevonulásakor ugyancsak történtek szörnyű dolgok, és helytelen volna, ha itt nem foglalkoznánk ezekkel a dolgokkal. Molotov külügyminiszter úr azt mondotta, hogy a németek nem voltak képesek megszabadulni a hitlerizmustól, de uraim — ne nehezteljenek rám azért, amit most mondok — és ez nem egyedül a Szovjetunióra, hanem több más országra is vonatkozik: miért hagyták a nagyhatalmak 1933 után, hogy Hitler úgy kinője magát? Hiszen ez a döntő kérdés. Amikor arra gondolok, milyen tisztelettel adóztak a nagyhatalmak Hitlernek, például a berlini olimpiai játékok idején, akkor — kérem, értsenek mag — valóban nem tudom visszatartani temperamentumomat. Soha nem felejtem el, milyen büntetlenül megúszta Hitler a nemzetközi szerződések mindenféle megszegését. Ezzel néhány ostoba német szemében hőssé tették ezt az embert, másokban kiábrándultságot keltettek. Látták tehát — én 1933 óta figyeltem —, hogyan engedték ezt az embert ily nagyra nőni és mi — a szövetségi kormányra és parlamentünk tagjaira gondolok — szerencsétlen örökösei vagyunk mindennek. Meg kell próbálnunk — mivel Németország is rendkívül sokat szenvedett a háború idején —, meg kell próbálnunk Németország helyreállítását; meg kell próbálnunk újból kivívni a külföldi államok bizalmát, az önök bizalmát is! Tudom, hogy ez nehéz feladat, de meg kell oldani. Most szeretnék egyet-mást elmondani a NATO-ról. Meggyőződésem, hogyha a nagyhatalmak továbbra is józanul fognak tárgyalni, ahogy ezt már megkezdték, akkor az, amit a NÁTO-iban elértek, eszköze lehet és eszközének kell lennie, az európai biztonsági rendszernek. Én úgy vélem, hogy a nagyszabású és józan politika céljának ennek kell lennie. Uraim, szeretnék még teljes nyíltsággal szólni egynéhány szót önökhöz. Úgy gondoljuk, van tudomásunk olyan esetekről — nem kevés esetről —, amikor katonaként fog- ságbaesett németeket elítéltek olyan bűntettekért, amelyeket a hadműveletek beszüntetése után követtek el. A szovjet nép jószívű és nagylelkű nép. Ugyanezt állíthatom saját népemről is, és éppen ezért játszik ez a kérdés népünkben olyan hatalmas szerepet. Semmi mást nem kívánunk, csak azt, hogy önök velünk mégis csak tanulmányozzák ezt a kérdést. Nagyon kérem önöket, tárgyalják meg velünk ezt a kérdést. Kérem, ne tegyék azt, hogy nekünk ezzel a közléssel kelljen hazatérnünk: a szovjet kormány egyáltalán nem volt hajlandó beszélni velünk erről a kérdésről. Most a Német Demokratikus Köztársaságról. Molotov külügyminiszter úr arról beszélt — és feltételezem, hogy Bulganyin úr szintén erről mondotta —, hogy a németeknek maguknak kell kezdeményezniük találkozásukat. Ebben sok az igazság és ezzel tökéletesen egyetértek. De uraim, mi úgy véljük, hogy a Német Demokratikus Köztársaság kormánya nem tarthat igényt a szovjet övezetben élő 17 vagy 18 millió német képviseletére, mert a szovjet övezet lakosai nem ismerték el képviselőjüknek. Higgyék el, egyáltalán nem arról van szó, hogy mi itt ülünk önökkel szemben és önhittséggel gondolkodunk egyik vagy másik országról — erről nem is lehet szó. Abban a pillanatban, amikor meggyőződünk, hogy valóban a szovjet övezet lakossága által elismert képviselők állnak előttünk, egy asztalhoz ülünk velük. A német nép .akkor — és ez meggyőződésem — tudni fogja, mi a feladata és mi a kötelessége. Szólni szeretnék még valamit, Bulganyin úr. Legyen szíves, tartsa szem előtt, hogy mi, németek világosan tudatában vagyunk földrajzi helyzetünknek és ön ennél a földrajai helyzetnél nem találhat jobb tényezőt, amely ellene szólna az európai háború kirobbaritására irányuló kísérletnek, mert bennünket mindenkinél jobban sújt a háború. Most engedjék meg, hogy arra térjek rá. amit Hruscsov úr mondott a gazdasági kapcsolatokról. Én is úgy vélem, hogy köztünk és a Szovjetunió között mindkét ország számára igen előnyös gazdasági kapcsolatok fejlődhetnek. JY. A. Bulganyin elvtárs válasza Adenauer nyilatkozatával kapcsolatiban ezután N. A. Bulganyin szólalt fel. Mielőtt áttérnénk a gazdasági kérdésekre — jelentette ki N. A. Bulganyin — szükségesnek tartom a következő megjegyzéseket. A szovjet küldöttség tudomásul veszi az ön nyilatkozatát, amely szerint önök megvitatják az én és kollégáim mai felszólalását, megvizsgálják N. Sz. Hruscsov nyilatkozatát. Szeretnék áttérni arra a kérdésre, hogy mi a németek szerepe Németország újraegyesítésében. Nem tudom másnak, mint kirohanásnak nevezni azt, amit ön a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról mondott. Anniak cáfolatául, amit ön a Német Demokratikus Köztársaság kormányáról mondott, elegendő megemlíteni a következő tényeket. Nemrég N. Sz. Hruscsovval a Német Demokratikus Köztársaságban voltunk. Körülbelül 500 kilométert tettünk meg, voltunk ipari és mezőgazdasági üzemekben, voltunk sok városban és helység-ben is. Láttuk a német lakosság igazi, valódi magatartását kormányával szemben, a Német Demokratikus Köztársaság kormányával szemben. A német állampolgárok magatartása arról tanúskodik, hogy a lakosság tiszteli, elismeri és a saját kormányának tartja a Német Demokratikus Köztársaság kormányát. Végül: a Német Demokratikus Köztársaság kormánya szuverén kormány, amelyet több európai ország elismert, amelyet elismert két nagyhatalom, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Kínai Népköztársaság. Véleményem szerint ez teljesen elegendő az ön nyilatkozatának cáfolatára. Úgy gondolom, hogy a Német Szövetségi Köztársaság küldöttsége által itt használt érvelés nem fogja elősegíteni a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság kölcsönös megértését a német nép két részének újraegyesítésével kapcsolatos kérdés megoldásában. Ami azt a javaslatot illeti, hogy most térjünk át a gazdasági kérdésekre, a szovjet küldöttségnek nincs ellenvetése a. javaslattal szemben. Ezután a gazdasági _ kapcsolatok tárgyalására került sor.
