Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-10 / 213. szám

Szombat, 1955. szeptember 10. SOMOGYI NÉPLAP s A napfény áttör a ködön... Fejlődésnek indult a tsz-mozgalom a siófoki járásban is Az új élet gondolata, a szebb pa­raszti jövő építése egyre nagyobb te­ret hódít a siófoki járásban is. A ter­melőszövetkezeti -mozgalom somogyi dokumentumai, a napról napra, hét­ről hétre fokozódó siker magával ra- .gadta a magyar tenger partvidékei­nek lakóit, egyre többen csatlakoz­nak a nagy családhoz, s szakítva a ;régi, megszokott élettel, újat kezde­nek. Két faluról, két település lelkes, boldog dolgozóiról szóljon most a -krónika — azokról, akik tele elhatá­rozással és tervekkel, nagyszerű s szinte felemelő érzésekkel telve ír­ták alá a belépési nyilatkozatot. Szól­junk azokról és azokhoz, akik ma még ugyan húzódoznak, de az ő gondolataik is egyre inkább a közös gazdálkodás felé irányulnak. És ne feledkezzünk el a bátorhangú, lelkes népnevelőkről, akik éjt nappallá téve hirdetik a közös gazdálkodás szépsé­gét, pártunk győzelemre vezető poli­tikáját. BALATONENDRÉD ÉS NAGYCSEPELY Ez a két. község hívja most fel ma­gára a látogató figyelmét. Forr, pe­zseg a két falu. Nincs olyan perc, mines olyan pillanat, hogy ne esne szó a szövetkezetről, s ne hangzana el a »közös« szó, -mely annyi sok szépséget, mély emberi tartalmat je­lent. Az utcán csoportokba verődve beszélgetnek az emberek; kuglizás közben, vasárnap az italbolt, a szö­vetkezeti üzlet, máskor a terménytől-, galmi átvevőhelye előtt, mindenütt egy témáról esik a szó. Még a gyer- -.mekek is az iskolákban, órák közti szünetben ezt kérdezgetik egymástól: — Ti mikor léptek be a szövetkezet­be? Az én édesapám tegnap már -alá­írta ... S e. forró, lelkes hangulatban napról-napra nő •a szövetkezeti tagok száma. Balatcnendréden Horváth József 31 -holdas középparaszt mutatott elsőnek példát. Morcz .József, Ferehczi Károly is a szövetkezés útjára lépett, de elő­ször -még volt egy kis tennivalójuk. "Morcz József azt mondta a népneve­lőiknek: — Én tiszta lelkiismerettel akarok menni a közösbe, ne mondják nekem, ’hogy tartozom az államnak ... — S mielőtt a-láárta a nyilatkozatot, -be­ment a tanácsházára, és rendezte adósságát. Gulyás Kálmán is elment a tanács- házára, s kérte a belépési nyilatkoza­tot. Igaz, ő már volt szövetkezeti tag, de kilépett, s azóta valahányszor elment a sertésfiaztató előtt, mely­ben az ő munkáját is -látta, igen el­szomorodott, hogy nem élvezheti kö­zös munkájuk gyümölcsét. Most az- íán boldogan meséli szerte a falu­ban: — Visszavettek a tsz-be, újra -együtt dolgozhatok a többiekkel a sajátunkban... Nagycsepelyen talán még nagyobb a mozgolódás. Ebben a községben há­rom termelőszövetkezet van, s az idei terméseredmények, a közös munka kézzelfogható gyümölcsei vonzzák, csalogatják a dolgozó pa­rasztokat. Lehetne-e meggyőzőbben igazolni az elmúlt hetek hozta óriási fejlődést, -mint a számok felsorolásá­val? Eddig 74 családdal szaporodott « a szövetkezeti tagok száma, _s az Uj Élet, a Vörös Sugár TSZ taglétszáma csaknem kétszeresére növekedett. A boldog paraszti jövő kovácsai És e nagyszerű eredményben óriá­si részük van a népnevelőknek, a párt munkásainak, a régebbi tsz«ta- goknak. Pedig »idegen« ember alig van a faluban. Mihálovics elvtárs, a járási pártbizottság titkára, Mohai János és Sándor Lajos irányítják e nagy csatát, s alkalmanként csatla­kozik hozzájuk Enhardt János, Ne- -moda Nándor és Ácsbók István elv­társ is. E>e annál többen vannak a helyi lakók, tsz-tagok, pártmunká­sok, állami vezetők, akik nap mint nap minden szabadidejüket felhasz­nálva járják -a házakat, beszélgetnek a családokkal, a húzódozókkal, s- ma már a faluban egyetlen ember sincs, egyetlen ház sem található, ahol nem jártak volna a népnevelők. A tsz-ta- g-ok, s még a kommunisták is elő­ször úgy gondolkodtak: majd eljön az ideje annak, hogy észrevegyék az emberek a közös gazdálkodás előnye­it, s -maguk kérik a felvételüket; ők bizony nem könyörögnek senkinek sem, hogy közéjük álljon. Ez az ál­láspont visszavetette a munkát egy időre, s megnehezítette a fejlődést. De Tollas Lajos párttitkár, Fehér Gyula, az elnök és Vajda László bri- gádveztető példát mutattak a többiek­nek. Hozzájuk csatlakozott aztán a szervezésben Szomor Gézáné, Elek Sándorné, Fehérné, Fükiné, Toilasné is, akik minden alkalommal szép eredménnyel tértek vissza esti kőr­útjukról. A kommunistákon a falu szeme Balatonendréden ugyancsak ko­moly népnevelőmunka folyik, de itt a kommunisták, a helyi emberek bi­zony hiányoznak a szervezésből. Pe­dig a dolgozók most még vigyázóbb szemmel figyelik a párt tagjainak munkáját, tőlük várják és joggal, hogy az új élet nagy csatájának élén haladjanak. Zsiga- Gyula és Kazsoki Lajos elvtársak példát mutattak a többieknek, elsők között léptek a szövetkezés útjára, de hol vannak a többiek? Karé János elvtárs párt­tag, emellett a tanácselnök helyette­se, benne megbíznak a dolgozó pa­rasztok. s öt akarják követni. Vár­ják a dolgozók a kommunisták belé­pését, várják Geiger Istvánt, Farkas Ferencet, Zsiga Józsefet, Horváth Jánost és a többieket, akiknek ezek­ben a napokban, a nagy átalakulás napjaiban kell bebizonyítani,uk, hogy valóban párthoz hű kommunisták, s egyetértenek pártunk szövetkezeti politikájával. S a példamutatás mel­lett nekik kellene élenjárni a szer­vezésben is, az ő ajkukról kell hogy elhangozzék elsősorban a felvilágosí­tó szó, mely másutt oly sek doigozó parasztot meggyőzött már. Kövessék valamennyien Ágyik Emilné elvtárs­nő, titkáruk példáját és köszörüljék ki azt a csorbát, mely mindeddig gátlója volt a teljes győzelem kibon­takozásának. Buzdítsa őket a járási tanács dolgozóinak, Csáki István elv­társinak, a falu pedagógusainak, kü­lönösen Puskás Mária, Hán Ede, Fe­kete Ilona elvtársaknak, Mányoki Gizella, Erős Antal, Szatmári Gyula, Sipos József népnevelők munkájának eddigi nagyszerű sikerei, s vállalja­nak ők is részt maguknak szeretett községük szocialista átalakításából. A falu kommunistái érezzenek sok­kal nagyobb felelősséget ezekben a napokban, s lelkes munkával, saját példájukkal váljanak a termelőszö­vetkezeti mozgalom élharcosaivá. A „közel állók“ lépjenek a „közösben állók“ közé Mindkét községben, így Nagycse­pelyen is vannak olyan dolgozók, akik már sokat foglalkoztak a belé­pés gondolatával; úgy hívják őket a faluban, hogy »közel állók«. Szabó János, Ükös János, Szabó Pál, Gelen­csér Lajos, Hegyi Jánosné, Tóth Ká­roly — amint a népnevelők mondják — rövidesen félírják nevüket a tsz- tagok névsorába, de hát ők is köve­tésre méltó embereket várnak. Zana Jánost, Kovács Józsefet és Cseh Im­rét egyszer már kitüntették bizal­mukkal a do-l-gozók, amikor a község vezetőivé, tanácstagokká választot­ták őket, s most ők azek, akik bi­zonytalankodnak, húzódnak a belé­péstől. Ezek az elvtársak is a bala- tonendrédi Csizmadia Sándorral, Zsiga Lajossal együtt gondoljanak arra, hogy saját elhatározásukkal sok, sok dolgozótársukat vezethetik a felemelkedés útjára, s ha aláírják a belépési nyilatkozatot, azzal nem­csak saját maguk, de az egész falu dolgozóinak boldog jövőjét készítik elő. A járási pártbizottság és a járási tanács jobban összehangolt munkájára van szükség Ha Nagycsepely és Balatonendréd termelőszövetkezeti fejlődéséről be­szélünk, feltétlenül szólni kell a já­rási szervek, a tanács és pártbizott­ság munkájáról, mely kétségtelenül részese az eredményeknek. Mégis, egy igen lényeges hibára kell fel­hívnunk elvtársaink figyelmét, mely fékezte eddigi sikereiket, akadályoz­ta munkájukat, gátolta a fejlődést, s ez az együttműködés hiánya. Járási vezetőink nem egyszer tu­dakolták, hogy vajon mi a kaposvá­ri, marcali járás nagyszerű eredmé­nyeinek titka, s ilyenkor mindig azt válaszoltuk: a kölcsönös megértés, a munkák, tervek összehangolása, az erők csoportosítása, az együttmílkö- dés. És ez az, ami a siófoki járás ve­zetőinek munkájából mindeddig hi­ányzott. Az ellentétes intézkedések, a tanács és a pártbizottság munká­jának különválasztása semmi esetre sem viheti élőbbre a szövetkezeti mozgalom ügyét. És ez a bírálat egyben meghatározza a feladatokat is. A járás vezetői minden alkalom­mal beszéljék meg, miként fogják valóraváltani terveiket, segítsék egy­más munkáját, és közös erővel har­coljanak a szövetkezeti mozgalom győzelméért, jelen esetben Nagycse­pely és Balatonendréd szövetkezeti községgé avatásáért. Jávori Béla Sokat tettek, de még többet tehetnének a technika fejlesztéséért a Somogy megyei Építőipari Vállalat dolgozói * HÍRÜK* Várható időjárás szom­bat estig: Kevés felhő, legfeljebb egy-íkét he­lyen délutáni záporeső. Mérsékelt délkeleti, dé­li .szél. A meleg idő to­vább tart. Várható leg­magasabb nappali hőmérséklet szom­baton 27—30 fok között. dsetnétiy Kantái 239 évvel ezelőtt, 1716. szeptember 10-én halt meg Pápai Páriz Ferenc orvos és tudós. HOL SZÓRAKOZZUNK? Vörös Csillag filmszínház: Békében élni — nagysikerű olasz film. Sza­bad Ifjúság filmszínház: Liliomfi — színes magyar játékfilm. Sztálin úti sporttelep: K. V. Meteor—K. Kinizsi II. megyebajnokság. Textilművek kultúrotthona: Vidám zenés hétvége — táncest. Színház: Bihavicsnij: Nászutazás című zenés vígjáték, Bo­lton yén. — Kaposvár város anyakönyvi hí­rei: Születés: Horváth József leánya Margit, Krane Jakab fia Károly, Szíjártó József leánya Júlia, Varga Ferenc leánya Ibolya. — A B. M. Somogy megyei Főosz­tálya értesíti a megye dolgozóit, hogy panaszirodáját a főpsztály épületéből a Városi Tanács Noszlopy Gáspár utcai épületrészébe helyezte át. Fél­fogadás szombat kivételével minden­nap 8 óra 30-tól 14 óráig, szombaton pedig 13 óráig. — Áramszünet lesz f. hó 11-én, va­sárnap reggel 6 órától 9 óráig — érte­síti a lakosságot az Áramszolgáltató Vállalat. — Három évi börtönbüntetésre és ezer forint pénzbüntetésre ítélte a Barcsi Járásbíróság Karnics József darányi lakost üzletszerűen elköve­tett árdrágításért. A vádlott rozsét és tűzifát vásárolt fel, s azt maga­sabb áron adta tovább a Barcsi Sütőipari Vállalatnak. — Tízezernél többen tekintették meg egy hét alatt a Romeo és Júiia című színes szovjet balettíilmet Ka­posvárott. — Megkezdték a Szabad Ifjúság filmszínház korszerűsítésé* és tata­rozását. Az átépítési munkáikat még ez évben befejezik. A vetítés a ta­tarozás alatt sem szünetel VJ KÖNYVEKRŐL RÖVIDEN Bér Endre: Az első próba. (Tisza- táji Magvető). Egy szegény falusi kisfiú viszontagságairól szól a re­gény.^ Egy kisdiákról, aki szülei sze­génysége miatt kimarad az iskolá­ból, s idegen emberek közt inaskod- va eszi a szegények kenyerét. Mun­kások közt élve ismeri mag kora szocialista mozgalmát, s mikor visz- szakerüi ismét az iskolába, mind­annyian érezzük, hogy ezentúl ta­nulni is őérettük fog. Dimov: A dohány (Uj Magyar). Dimov Dimitnov-díjjal kitüntetett regénye a fasizmus, a második vi­lágháború Bulgáriáját mutatja be. Érdekes, fordulatos cselekmény kere­tében rajzolja a dohány-mágnások, bankárok züllött világát, s a velük szembenálló, elnyomott munkásosz­tály életét. 268 újítást tartanak nyilván az É. M. Somogy megyei Építőipari Vállalat újítási naplójában. Megle­pően nagy szám ez, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat mindössze 6 éve működik. Mégsem lehet azt mondani, hogy minden a Legnagyobb rendben van a Somogy megyei Építőipari Vállalatnál az újí­tások körül. A számok azt mondják, hogy ennél a vállalatnál mindenki­nek egyként szívügye az újítás: ve­zetők, műszakiak, szakmunkások, egyszóval mindenki tisztában van a technika saját erőből történő fejlesz­tésének nagy jelentőségével. Erről tanúskodik az is, hogy a 268 újítás­ból mindössze 48-at utasított el az újítási bizottság, illetve a vállalat igazgatója. Ez azt jelentené, hogy a beadott újítások majdnem kivétel nélkül megfelelők, alkalmazásuk üd­vös a vállalatra, a népgazdaságra nézve. Értékes újításuk Az elutasított újítások kis száma még amellett is szól, hogy ennél a vállalatnál az újítási megbízotton kí­vül a vezetők nemcsak az elbírálást, illetve az újítás kivitelezését, beveze­tését végzik, hanem szüntelenül se­gítik is az újítókat, szaktanácsokkal látják el őket, műszaki segítséget adnak nekik a sokszor csak felvilla­nó újítási gondolatok műszaki meg­oldásához. A számok erről beszél­nek, de nem egészen így fest a va­lóság. Méltán büszke a vállalat minden dolgozója Dezdepold József vasbeton- szerelő művezető országosan beveze­tett vashajlító szerkezetére, amely egyetlen vállalatnál, a sajátjánál évi 11 000 forint megtakarítást eredmé­nyez. S jól ismerik Lamping Ottó mérnököt, Osváth Károly főtech­nikust, Lukács és Mihályi építésve­zetőket .is, akik szintén többszörös újítók, és munkájukkal sokezer fo­rintot takarítanak meg vállalatuk­nak, következésképpen az egész nép­gazdaságnak. Szívesen fogadják újí­tásaikat, hiszen az elmúlt években a vasbetonszerelők éppúgy, mint a kőművesek, gyakorlatból tudják, hogy ,a bevezetett újítások által a munka egyszerűbbé válik, kevesebb testi erőt igényel, gyorsabban tud­nak dolgozni, s ezáltal saját fizeté­sük is kedvezőbben alakul. Itt van például Lukács és Mihályi építésve­zetők újítása, az úgynevezett »beton- sablon«. Korábban a betont fából készült sablonba öntötték. A fa- sablon a napon szétszáradt, elgör­bült, hamar használhatatlanná vált. Ilyenkor újat kellett készíteni, ez lassította a munkát, és tetemes ősz- szeget emésztett fel a munkabéren kívül a sablonhoz szükséges deszka is. A két építésvezető elkezdett töp­rengeni, hogy miért ne lehetne be­tonba betont önteni. Addig kísérle­teztek, míg munkájuk sikerrel járt, ma már minden munkahelyen ezzel a módszerrel dolgoznak, és évenként 65 000 forintot takarítanak meg a vállalatnak. Hosszan lehetne még sorolni a na­gyobb jelentőségű újítások mellett a kisebbeket is, az apró ésszerűsítése­ket, melyeknek alkalmazásával eb­ben az évben több mint 300 000 forintot takarítanak meg a népgaz­daságnak. Mégis azt írtuk a bevezetőben, hogy nincs minden a legteljesebb rendben az újítások körül a vállalatnál. Mi­ből adódik ez? Erre a kérdésre is válaszol az újítási napló, de a válla­lat vezetői is. AZ újítási napló arról árulkodik például', hegy 9 bejegyzett újítás elsikkadt, sorsa ismeretlen. Kispeti Géza 1951-ben újított. Ujítá* sät elfogadták és kísérletre utasítot­ták. A kísérletnél nem vált be az újító elképzelése, tehát abbahagyták. A főmérnök, a műszaki vezető, az igazgató, a pártszervezet, az üzemi bizottság, de még az akkori újítási' megbízott sem törődött Kispeti elv- társ újításával. Egyikük sem nézte meg, hogy tökéletesítés útján nem kaphatnának-e egy kiváló újítást az egyszerű munkás ötletéből. És sem az említett, sem a többi, ismeretlen sorsú újítás becsületes elintézése ér­dekében még aranyi sem történt, hogy az újítási napló rubrikáiba be­jegyezzék, -hogy mi történt velük, Nagyfokú mulasztásról árulkodik az is, hogy Lamping Ottó mérnök évi 200 000 forint megtakarítást ered­ményező újítását, melyet még 1952. nyarán az Építésügyi Minisztérium-i nak véleményezés, illetve legyártás végett elküldték — és azóta még csak választ sem kaptak rá — egyet« len esetben sem sürgették. Miért csökkent az újítások szúrna? Ezek után természetes, hogy az utóbbi két-három évben visszaesett a vállalatnál az újító mozgalom és ebben az évben az elfogadott újítá­sok száma még a húszat sem éri el. Mindezért nem kizárólag a mostani vezetőket terheli a felelősség, hanem azt a volt igazgatót is, aki miután véleményezésre hozzá került a be­adott újítás, gondolkozás nélkül rá­írta, hogy »ez minden' magyarnak kötelessége«. Nem tévedett, de az ilyen kurta-furcsa elintézés egybort azt is jelentette, hogy újítási díj nem jár. Ezzel nemcsak a kedvük ment el az újítóknak, éveken át megbecsült nevet szerzett sztahanovistáknak, ha­nem közülük nem egy és nem kettő a vállalattól is elment. Mi a helyzet most, többet itörőd- mek-e az újítókkal, mint néhány év­vel ezelőtt? Nagy, nagy jóindulattal rá lehet mondani, hogy igen. A vál­lalat új igazgatója kiváló ismerője a szakmának. Megegyezik a vélemé­nyünk, hogy nem kielégítő a Somogy megyei Építőipari Vállalat újító moz­galma. De hogy mit tesz, illetve akar tenni, hogy változás következzék be, arról nem igen beszél. Mert az édes­kevés, hogy negyedévenként sztaha­novista-, újltó-értekeziletet tartanak, melyeken a munkaszervezést, a kö­vetkező negyedévi munkákat beszé­lik meg, ezzel mintegy ötletet adva számukra, hogy hol tudnának segíte­ni. S az sem sokkal több, hogy a mű­szaki intézkedések tervének készíté­sébe is bevonják őket. Másfajta se­gítségre van szükség. A vállalat mű­szaki gárdája igen kedvezően fejlő­dött mostanában. Fiatal mérnökök, téchnikusdk irányítják a műszaki munkát. Az ő segítségükre lenne szükség, hogy az egyszerű, műszaki szakképzettség nélküli munkásokat ■buzdítsák, elgondolásaik kivitelezésé­ben akár társként is közreműködje­nek. És több időt kell töltenie Pálfi elvtársnak, az újítási megbízottnak is ezzel a munkával. Szerintünk Pál­fi elvtárs tú'l van terhelve és mint versenyfelelős, munkavédelmi előadó, sajtőpropagahdista csak munkaideje negyedrészét fordíthatja, az újítási Ügyek intézésére. A technikát szüntelenül fejleszteni kell Pedig nem szabad lebecsülnie a vállalat vezetőinek az újító mozgal­mat. Pártunk nagyszerű célt tűzött munkásosztályunk elé azzal, hogy ál­lami beruházás nélkül is, szüntelenül fejlesszék a technikát. Az É. M. So­mogy megyei Építőipari Vállalat ve­zetői, műszaki és fizikai dolgozói mindig támogatták pártunk politiká­ját. Képességek is megvannak hozzá, hogy ezúttal is élenjárjanak az épí­tőipar dolgozói előtt és saját ere­jükből, újítással, ésszerűsítéssel hoz­zájáruljanak a technika fejlesztésé­hez. Pócza Jánosné Bőséges mennyiségű silótakarmánnyal az állatállomány zavartalan átteieltetéséért A magyaratádi Búzakalász TSZ- nek nagy állartállamánya van. Az ál­latok átteleltetése nagy gondot, kö­rültekintést kíván a vezetőségtől, el­sősorban Kerekes elvtárstól, A ter­melőszövetkezet agronómusái* Ke­rekes elvtárs időben gondoskodott a téli íakarmányellétásról: 720 köbmé­ter silótakarmányt készít a tsz. Ed­dig már 220 köbméter zöldet silóztak le: 120-at bíborheréből, 100-at pedig silókukoricából. Az ősszel még 200 köbméter silót készítenek borsós csa- lamádéból, napraforgócsalamádéból, répafejből és répaszeletiből. Ezenkí­vül 300 köbméter kevert sdlótakar- mányról is gondoskodnak. A 74 szarvasmarha és a 150 sertés téli ta­karmányszükséglete 540 köbméter, tehát marad még tartalék takarmány is.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents