Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-07 / 210. szám

Szerda, 1955. szeptember 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A Kaposvári Keieanyagkikészítő Vállalat kommunistái felismerték felelősségüket A Zselicség dolgozó parasztjai megkezdték a boldogabb jövő formálását Sok szép terv született a zselicMsfaludi tsz-köxség avatáson Zselicikisfaludon a község nagy ün­nepén, vasárnap reggel zeneszó éb­resztette fel a falu lakóit, az új szö­vetkezeti tagokat. Délután aztán megtörtént az avatóünnepség is. Brachna elvtárs, a MÉSZÖV elnöke, a Megyei Pártbizottság tagja üdvö­zölte az új tsz-tagckat, s kívánt eredményes gazdálkodást nekik. A község lakóinak 95 százaléka terme­lőszövetkezeti tag s bizonyos, hogy a még kívülállók is hamarosan kö­vetik a többség példáját — hangsú­lyozta beszédében — s ezért úgy kell foglalkozniuk a tsz-tagc-knak a kí­vülállókkal, mint a jövő szövetkezeti tagjaival. Az ünnepi beszéd után a Terményforgakni Vállalat kultúrcso- "portja szórakoztatta műsorával a község lakóit. Az új tsz-tagok már délután össze­ültek. s arról beszéltek, hogy a tarló­Augusztus elején látott napvilágot a második országos silózási ver­senyre való felhívás, amely újabb vetélkedésre szólítja fel az egész or­szág mezőgazdaságban dolgozó fia­taljait, DISZ-tagjait. A DISZ II. kongresszusa ifjúságunk nevében az idén ismét védnökséget vállalt a si- lózási tervek teljesítése feled, s most a DISZ-szervezetek vezetőin és a tagságon a sor, hogy a verseny élet- Tekeljen, fiataljaink tettekkel vála­szoljanak e nagyszerű felhívásra. Megyénk DISZ-fiataljai nagy lel­kesedéssel szervezik brigádjaikat, s szebbnél szebb kezdeményezésekkel, ■vállalásokkal hívják fel magukra a figyelmet. Naponta érkeznek a ne­vezési lapok a Megyei DISZ Bizott­ságra, melyek a fiatalok nagysze­rű munkavállalásáról tanúskodnak. Somogyszobrn a múlt héten fejez­itek be a cséplést. Most a termés- eredményeket latolgatják a község­ijén. Elismerően beszélnek az egyé­ni gazdák a termelőszövetkezetek •eredményeiről. Az egyéniek 7—8 mázsás átlagtermésével szemben a Kossuth TSZ 14,10 mázsa, az Úttörő TSZ pedig 14,5C mázsa búzát termelt ■holdanként. A Búzakalász TSZ-ben sen végzik, s a tagosításig ezt a munkát ‘be is fejezik. Sok szép terv A Zselicség másik községét, Szil- vásszentmártont is vasárnap avatták szövetkezeti községgé. Itt az egész község belépett a termelőszövetke­zetbe. Németh eivtárs, a MÉSZÖV személyzeti vezetője tartott ünnepi beszédet, aki a márciusi határozat idején még mint a járási pártbizott­ság instruktora segítette az első zse­lici tsz megalakulását. Most öröm­mel üdvözölte a községet, s bizonyos, hogy boldoggá tette a tudat, hogy neki is része van Szilvásszentmárton szövetkezeti községgé alakulásában. Az avató ünnepséget itt is kultúrmű­sorral. táncmulatsággal kötötték egybe. Ünnepelt a község, s ez az ün­neplés, új életkezdésük napja fe­A legtöbb nevezést eddig a nagyatá­di járás küldte be, ahol a fiatalok összes vállalása 16 786 köbméter silótakarmány készítése. Nem sakkal ■marad le tőlük a fcanyódi járás, ahonnét 10 DISZ-szervezet fiataljai 13 918 köbméter siló elkészítését vállalták. A kaposvári járásban ed­dig 33 silózó brigád alakult, de a ne~ vezési lapok többsége még nem ér­kezett be, így a vállalt mennyiséget nem lehet megállapítani. A barcsi járásban 6, a tabi és csurgói járás­ban 5, a marcali járásiban 4, a sió­foki járásban leíddig mindössze 1 DISZ-szervezet vállalt védnökséget a silótervek teljesítése felett; ez az eredmény bizony még nem kielégí­tő. őszi árpából értek el szép termés­hozamot: 16,5 mázsás átlagot. De a többi gabonaféleségből is lényegesen magasabb terméseredményeket ér­tek el a termelőszövetkezetek, mint az egyéniek. Ez is a nagyüzemi gaz­dálkodás fölényét igazolja. A kapá­sokból is hasonló szép eredmények ígérkeznek tsz-einkben. Bajor Lajos, agronómus. született ezen a délutánon, s ha a terveket valóra is váltják, bizonyos, hogy a zseückisfaludi tsz-tagok ered­ményes gazdálkodásukról híressé válnak az egész megyében. Sok taggyűlés volt már a Kapos­vári Kefeanyagkikészítő Vállalat alapszervezetében, de — amint Andrásiné elvtársinő mondta — ilyen taggyűlésre még nem emlékez­nek a vállalat kommunistái. Miért? Azért, mert ezen a taggyűlésen a pártszervezet felébredt csipkerózsi­ka-álmából, és bátor bírálattal nyúlt az úgynevezett kényes kérdésekhez. A pártvezetőség eddig igen gyen­gén, sőt amint a vezetőségi tagok önkritikájukban mondották, jófor­mán nem is működött. A munka tessék-lássék folyt. Néha felvettek egy-egy tagjelöltet, tartottak egy-egy taggyűlést, azonban csak gépiesen foglaílkoztakl a párthatározatokkal, gépiesein 'beszéltek az üzemi kérdé­sekről, és egyre csak az órát lesték, nehogy hosszúra nyúljon a taggyű­lés. Ez nem volt kommunistákhoz méltó. A legutóbbi taggyűlésen azon­ban a tagság magára talált. A titkári beszámoló ugyan álta­lánosságokát tartalmazott, országos viszonylatban taglalta a kommunis­ta vezetők feladatát, s nem tért ki az üzem vezetőinek munkájára, ten­nivalóira, de a beszámolóból érző­dött az a törekvés, hogy az üzem­ben lévő hiányosságokra rámutasson. ■Nem beszélt nyíltan, nőm tárta fel a hibákat, hanem általában foglal­kozott a gazdasági vezetők hibáival és kötelességeivel. A továbbiakban azonban kialakult az igazi kommunista taggyűlés lég­köre. Egymásután szólaltak fel a ve­zetőségi tagok, hogy kiegészítsék a titkári beszámolót. Ezek a felszóla­lások már a hibák velejére tapintottak, kendőzés nélkül mutatták meg a pártszervezet eddigi rossz mun­kájának következményeit, a párttagság passzivitását, a gaz­dasági vezetőkkel való rossz kapcsolatot. De megmutatták azt is, hogy a Vá­rosi Pártbizottság sem tudott ren­det teremteni. Bacsó János elvtárs, ágit.-prop. felelős őszintén feltárta: a pártszer­vezet nem tudott tekintélyt szerezni magának, nem töltötte be hivatását, nem nevelte a dolgozókat, nem moz­gósított kellőképpen a ,párthatároza­tok végrehajtására, nem foglalkozott a termelés pártellenőrzésével. Nem volt tekintélye a vezetőségnek a pártonkívüli dolgozók előtt, de nem volt tekintélye a gazdasági vezetők előtt sem. A tömegszervezetek — különösen a szakszervezet — a párt- szervezet felett állónak érezték ma­gukat. És folyt tovább a bírálat és ön­bírálat. Pauker elvtársnő — szintén vezetőségi tag — hangsúlyozta a kommunisták, a pártvezetőség sú­lyos felelősségét, amiért eddig nem­törődöm módon elnézett a hibák, hiányosságok felett, nem alkalmazta a pártszerű, építő kritikát, pedig sokszor lett Volna arra szükség. Pél­dául, amikor az igazgató elvtárs megengedte, hogy névnapok alkal­mával munkaidő alatt szeszesitalo­kat vigyenek az irodába, ott egyes adminisztratív dolgozók lerészeged- janek, sőt ahhoz is hozzájárult, hogy az ő névnapja alkalmából a dolgozok félórára abbahagyják a ter­melő munkát, hogy őt felköszön illes­sék! Milyen so-k idő esett 'ki eza'att a félóra alatt a termelésből! Jól lát­ták ők ezt, mégsem szóltak, féltek a bírálat alkalmazásától. De több felszólaló is beszélt arról, bogy a dolgozók félnek a bírálat alkalmazásától, »nehogy a ka­pun kívül találják magukat.« Vajon mire alapítják ezeket a meg­állapításokat? Ha ilyen nézet forog a dolgozók között, meg kell nekik magyarázni az igazságot, hogy sem­mi se tartsa vissza őket az építő bírálattól, ha pedig valóban megtör­ténik, hogy a bírálót megtorlás éri, ez ellen a párt szervezetnek a legeré- lyesebb harcot kell folytatnia. A vezetőség másik tagija, Horváth Gabriella ugyancsak a pártvezető­ség és a váUalatvezetőség közötti rossz kapcsolatról .beszélt és arról, hogy üzemükben igen nehéz hely­zete van a munkáskádereknek. Nem segíti őket senki, a vállalat vezető­sége sem. Laza a munkafegyelem, sok a 100 százalékon alul teljesítő, a sztahanovisták általában nem adják át munkamódszereiket; Elek Mária, Simon Mária, Vekszl Lászlóné, Totka Sári nem tanítják a gyengébben teljesítő­ket; a vállalat vezetősége sokszor a nem megfelelő, nem példamutató dolgozó­kat népszerűsíti, terjeszti fel kitün- tetésre. Egymásután szólalnak fel a kom­munisták, egymásután lebben fei a fátyol a különböző hibákról. Mind­jobban érződik: a kommunisták fel« ismerték felelősségüket eddigi hiá­nyos munkájukért, érzik mulasztá­suk súlyát, érzik, hogy gyökeres változásra van szükség pártszerve­zetük életében. Elsősorban a pár.tve- zetőség hangoztatta: így nem mehet tovább a munka. Ahelyett azonban, hogy a munka megjavításáról, a jö­vő feladatairól és .terveiről beszél­tek volna, ahelyett, hogy megvitat« ták volna, hogyan lehet ezeket a sú­lyos mulasztásokat felszámolni, nem kommunistához méltó módszert vá­lasztották. Me,ghátráltak . a nehézsé­gek elől. Egyszerűen lemondtak tisztségükről, ahova a párttagok megtisztelő bizalma állította őket. Pedig ahogy igein helyes bírálatuk és önbírálatuk megmutatta, ezek az elvtársak tisztán látták, hol és 'mi a tennivaló, látták, hogy az üzem munkájának megjavításához, a munkafegyelem megszilárdításához okvetlenül a pártáiét új alapokra helyezése szükséges. Látták, hogy itt sürgős és komoly munka vár a kommunistáikra, mégis a komoly munka helyett a sértődött lekö­szönést választották. Úgy gondolták talán, hogy ezzel a cselekedetükkel előbbre viszik ,a pártszervezet mun­káját? Hogy elég a bírálat és önbí­rálat alkalmazása, s ezzel már ele« get is tettek kommunista kötelessé­güknek? Leniin elvtárs így ír erről: -A hibát nyíltan beismerni, okait feltárni, kielemezni a helyzetet, amely a hibát szülte, gondosan meg­vitatni, hogy milyen eszközökkel le­het a hibát kijavítani, ez jellemzi a komoly pártot, így teljesíti a párt hivatását.« És így teljesíti ‘hivatását a kommunista pártvezetőség is! A gyűlésen felszólaló elvtársak mind ennek a nézetnek adtak han­got, mind elítélték a pártvezetőség lemondását, bírálták a pártvezetés és a gazdasági vezetés közötti laza kapcsolatot, bírálták a városi párt- bizottságot, amiért számtalan kéré­sük ellenére sem segítette őket, és ha a városi pártbizottságtól érkezett is valaki, nem a pártszervezettel tárgyalta meg a problémákat- — legfeljebb beköszönt — 'azután fel­ment az irodáiba az igazgatói elvtárs­hoz. Az ilyenfajta segítségnek nem sok hasznát látták. A taggyűlés hangulata mind izzób­bá vált, mind jobban érezték a kom­munisták, ők felelősek mindazért, ami az üzemben történik. Most nem nézte senki az órát, Pauker elvtárs­nő így adott hangot gondolataiknak: »Ha kell, hát reggelig itt maradunk, de megtaláljuk a módját annak, hogy a pártszervezet a jövőben be­töltse hivatását.« A vezetőségi tagok is 'belátták helytelen magatartásu­kat, és megfogadták, hogy újult erő­vel látnak munkájukhoz. Ezután a pártvezetőséget kiegészítették. . Az Internacionálé eléneklése után kemény határozottsággal, egyember- ként emelkedett a magasba 23 kom­munista ökle, mintegy fogadalom- képem: kiköszörülik a csorbát, a mai naptól megváltoztatják a! Kefe- anyagkikészítő Vállalat pártszerve­zetének munkáját. Ennek a fogadalomnak valóra- váltásához azonban a várcsi pártbizottságnak is meg kell adnia végre a sokat kért és sokat ígért segítséget, De segíteniük kell az újjászületett pártszervezetet a gazdasági vezetők­nek is, különösen az igazgató elv­társnak kell megszívlelnie a bírála­tokat. Kirschner elvtárs — igen helytelenül — a taggyűlésen nem reagált ezekre a felszólalásokra. Most a gyakorlatban kell bebizonyí­tania, hogy a bírálat nem ment el a füle mellett, magáévá tette azo­kat, és erélyes kézzel fel is számol­ja a hibákat. Felmerül még a mi felelősségünk, a Somogyi Néplap felelőssége is, amiért írásaival nem segítette a pártszervezetet. Amikor egyszer fog­lalkoztunk is bővebben a vállalatnál lévő hiányosságokkal, nem tértünk vissza azokra, nem néztük meg, tet­tek-e valamit a hibák kijavítására és ha nem, ki a felelős azért. Nem foglalkoztunk mélyrehatóan a válla­lat, a pártszervezet problémáival. Ha ezek a szervek megadják a szükséges segítséget, ha a vállalat kommunistái a taggyűlés lelkes han­gulatát, komoly elszántságát munká­jukban megvalósítják, a legközeleb­bi taggyűlésen .máris beszámolhat­nak arról, hogy munkájuk nyomán új élet kezdődött a Kaposvári Kafe- anyagfcikészítő Vállalatnál. Langer Káról yné hántást és a másodvetést már közö­FI AT ALJAINK TEGYÉK MAGÚKÉVÁ A JELSZÓT: „A silózás diszista ügy!" Ifjúsági vezetőink, DlSZ-szerveze- teánk vezetőségei használják fel jó1 A somogyszobi tsz-ek búzatermésátlaga csaknem kétszerese az egyéni gazdák termésátlagának Az idei kenyércsata győzelmes befejezése után a szabadi dolgozd parasztok megkezdték a harcot a jövő évi gazdag termésért A szokatlanul kedvezőtlen időjárás községünket sem kerülte el, és nagy erőfeszítések elé állította mind a község vezetőszerveit, mind a dol­gozó parasztokat. Valósággal úgy kellett a gkbonát »lelopni« a földekről. A tanácstól állandóan ellenőriztük, serkentettük a dolgozó parasztokat minden esőmentes óra, nap kihasználására, a Pató Pál álláspontjára he- lyezkedőkkel szerbben pedig a törvény szigorával léptünk fél. Csepeliünk, amikor csak tehettük. A gazdák óvták az Időjárás sze­szélyétől a gabonát, volt, aki tavalyi szalmát rakott rá, több gazda pony­vával terítette le az asztagot, hogy ne ázzon. Segített ebben a Fonói Gép­állomás is, ponyvát adtak kölcsön. így sikerült majdnem minimumra csökkenteni a gabona csírázását, illetve a szemveszteséget. Derék cséplőcsapatunk hősiesen küzdött a kenyér megmentéséért. A munkacsapat tagjaival egyetértésben megszerveztük a vasárnapi és ün­nepnapi cséplést, így sikerült elérni, hogy augusztus 21-re zsákba került .minden gabonánk. Különösen kitűnt ebben a munkában Németh Ferenc kommunista tanácstag, aki egyik etetője volt a cséplőgépnek, ezenkívül Burcsi Pál, Oppermann Imre, Szakály Gézáné, Patkóné, de lelkes mun­kájukért felsorolhatnánk a cséplőcsapat valamennyi tagját. Községünk dolgozó parasztjai, élükön a kommunistákkal és tanács­tagokkal, közvetlen a cséplőgéptől teljesítették tenmónybeadási kötelezett­ségüket. Az első búzát Bucbala Gyula tanácselnökhelyettes adta közsé­günkből a hazának. Számos dolgozó paraszt jóval túlteljesítette szabad­felvásárlási tervét, köztük Orbán Ferenc párttiíkár, Baranyai Pál, Benkő Ferenc, Fehér Lajos és még.többen. Az élenjáró dolgozó parasztok most is követőkre találtak. így elértük, hogy egyetlen dolgozó parasztnál sem kellett a törvény szigorát alkalmazni. Örömmel adjuk tudtára tehát mindenkinek, hogy falúnkban minden beadasra kötelezett gazda eleget tett állam iránti kötelezettségének, meg­maradt terményét szabadpiacon értékesítheti, mert a jó termésből ide is jut bőven. A Csornai Terményforgalmi Vállalat dolgozói ugyancsak /igyekeztek elősegíteni a beadást, sok intézkedés azonban gyakran keresztezte egy­mást, mint ipl. a TV intézkedése a tanácséval, s1 ez .bizonyos mértékíben lassította a begyűjtést. De sokkal előbb megszűnt volna a »viizesgabona«- ■elmélet is, ha a TV előbb gondoskodik szükségraktárakról, mert mód lett volna rá, e községünk is előbb jelenthette volna j árásunk vezetőinek, hogy a szabadi dolgozó parasztok nem -tétlenkedtek, segítették a járást a megyei versenyben előbbre juttatni. Szabadi most tulajdonosa a Hazafias Népfront Somogy megyei Bi­zottsága vándcrzászlaj árúak, melyet meg is akarunk tartani. Ebben a hó­napban egész évi sertésbeadásunkat rendezzük, az állati termékek be­adását a tej kivételével pedig .már egész évre teljesítettük. Harmadik ne­gyedévi adótervünknek 130 százalékra tettünk eleget, a másodvetést is időben elvégeztük. Most pedig kocsi kocsit ér az utcáin, a dolgozó parasz­tok hordják a trágyát, hogy megteremtsék a jövő évi bő termés alapját. Mészáros Károly tanácselnök, Szabadi. Feledhetetlen volt as új életbctdés első napja Szilvásszentmártonhan ledhetetlenné válik a község lakói­nak életében. A zselici termelőszövetkezetek tag­jai közül azokat, alak elsőnek léptek be a tsz-be, s később is segítettek a kívülállók meggyőzésében, a Megyei Pártbizottság elismerő oklevelével ajándékozta meg. Brachina elvtárs Zse'ickisfaludon 6 új tsz-tagnak, köz­tük Lóki Istvánnak, a Gárdonyi TSZ elnökének, Szilvásszentmárton ban Jónás Istvánnak, a Győzelem TSZ elnökének és még négy új tsz-ta.g- nak nyújtotta át a Megyei Pártbi­zottság elismerő oklevelét a termelő­szövetkezeti mozgalom érdekében végzett munkásságukért. a még hátralévő 10 napot, s szer­vezzenek lelkesen, odaadóan minél több silózó brigádot. A múlt évben szép eredményeket értek el a somo­gyi brigádok, ne hagyjuk most se ■kisebbíteni hírnevünket. A tapasz­talat azt mutatja, hogy eddig első­sorban az állami gazdaságok fiatal­jai csatlakoztak a felhíváshoz, most törekedjünk arra, hogy ezeken kívül a termelőszövetkezetek és területi DISZ-szervezetek fiataljai is magu­kévá tegyék e nagyszerű feladatot. Szeptember 15-ig, a versenyhez va­ló csatlakozás határidejéig el kell érnünk, hogy megyénk ‘ifjúsági szer­vezeteinek többsége részt vegyen a silózási versenyben, és minden fia­tal magáévá tegye a jelszót: A silózás diszista ügy! A Sztahanov-mozgalom feladatairól tárgyaltak az építőipar sztahanovistái F. hó 3-án, szombaton az Építők Illyés Gyula Kultúr otthonában kon­ferenciára jöttek össsze a megye építőipari vállalatainak sztahanovis­tái, dolgozói. Ezen az összejövetelen megemlékeztek Sztahanovról, a 20 éves Sztahc-nov-mozgalomróL Majd1 Isgum Ádám elvtárs, a Mélyépítő Vállalat igazgatója szólt arról, hogy megyénkben mi jellemző a sztaha­novista mozgalomra, milyen ered­ményei születtek eddig. Azonban nemcsak a sikerekről, hanem — többségében — a mozgalom hibájá­ról esett szó. Többek között arról, hogy egyes sztahanovista brigádot, vagy sztahanovistát »futtatnak«, s csak olyan munkára állítják be őket, ahol változatlanul jó ered­ményt érhetnek el. A sztahanovisták, kiváló dolgo­zók még mindig nem segítik megfelelően a gyengébbeket, s még ők sem alkalmazzák szíve­sen a fejlett technika élenjáró módszereit. Szó esett arról is, hogy az üzemi bizottságok és gazdasági vezetők el­hanyagolták a Sztahanov-mozga- iammal való törődést. És így sor­ban felvetődtek ezen a konferenci­án mindazok a kérdések, melyek ed­dig gátolták a Sztahanov-mozgalom további fejlődését. A konferencia részvevői elhatároz­ták, hogy visszatérve munkahelyük­re, fokozottabban és hathatósabban segítik gyengébb társaikat. Arra is ígéretet tettek, hogy november 7 tiszteletére átlagos eredményüket 10 százalékkal emelik. Az elfogadott határozat szólt még arról is, hogy az üzemi' bizottságok megteremtik a feltételeket a sztaha­novisták, műszaki dolgozók' szakmai­politikai képzésére a sztahanovista körökön keresztül. A gazdasági és műszaki dolgozók, vezetők biztosít­ják a sztahanovisták szakmai kép­zésének feltételeit. A sztahanovis­ták, kiváló dolgozók ígéretet tettek arra is, hogy a november 7 tiszte­letére indított munkaverseny élére állnak, hogy az éves tervet vállala­tuk maradéktalanul teljesíti.

Next

/
Thumbnails
Contents