Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-06 / 209. szám

tt így dolgoztam fel Lenin: „üdvözlet a magyar munkásoknak" című művét — Ja úgy, hát már megint innen fúj a szél? Hát most jól figyelj. In­kább rohadjon el minden szeme a gabonámnak, de az én apám /őrijé­vel, a Balogh-birtokkal nem közös­ködök senkivel. Mindez két napja történt. Azóta bizony alig váltottak egymással a ~köszönésen kívül talán két szót. Laci még a gabonahordáshoz is kerékpárján szaladt ki a mezőre, mert nem fűlött a foga ahhoz, hogy a hosszú úton együtt szekerezgessen, s közben hallgassa a fölényes leckéz- tetést, melynek ellenkezője a napnál világosabb már előtte. Ö is mérhetetlenül bosszankodott a vihar miatt. Sajnálta a drága bú­zaszemeket, sajnálta apját is, no meg mérgelődött apja konoksága miatt is. Hosszúnak tűnt előtte a tétlenség, s odébb lépett a szekér oldalától, melynek eddig támaszkodott, hogy némileg védekezzék a záporozó eső­cseppektől. — Édesapám! — Minthogy megszó­lítására nem jött válasz, a szekérre pillantott. Miután nem látta apját a szekér tetején, rosszat sejtve, gyorsan, a macska ügyességével kúszott fel a csuromvizes kévék tetejére. Laci aggódón hajolt fekvő' apja fö­lé, aki igyekezett elrejteni fia elől könnytől ázott tekintetét, s a tette­tett megkönnyebbülés hangján meg­szólalt: — Kösd le a gabonát, fiam, aztán induljunk! * * # fJAT MI TÖRTÉNT veletek? Már azt gondoltam, valami baj ért benneteket, hogy ilyen késve jöttök — csinált nagy lármát Ba­loghné, mikor a szekér átdübörgőit az utcai árok hídján. — Micsoda lusta népség ez! Hát csoda, hogy bőrig áztatok ennyi idő alatt? — Ugyancsak fölvágta valaki a nyelvedet, Rózái, hogy úgy repliká­ról! Ki járt itt, amióta mi elmentünk hazulról? Igen megvidámított?! Csaknem kimondta, hogy a párt­titkár volt itt, de meggondolta a dol­got, elharapta a szót, férje kiváncsis- kodísára csupán így válaszolt: — Hát kinek mi keresnivalója volna nálunk, ha csak egyedül va­gyok? — Tüstént a szobába pende- rült, hogy mire az elázott emberek a lovakkal végeznek s a lakásba érnek, előkészítse számukra a száraz ruhát. Míg a ruhákat kirakosgatta, azon tűnődött, vajon mi okozhatta, hogy férje egy szekéren megfért hazáig a fiúval, sőt még a bicikli is, mert azt is a gabona tetején hozták hazáig. Fúrta az oldalát a kíváncsiság. La­tolgatta is magában: kérdezze — ne kérdezze? Amellett döntött, hogy nem kérde­zi meg, majd csak Lacitól négyszem­közt. Kár lenne felbontani a békes­séget. Büszke ember az ura — okos­kodott magában — most sem ismer­né el a fia igazát. Ezért tagadta le a párttitkárt is, mert annak látogatásá­ban biztosan a termelőszövetkezeti szervezést sejtette volna meg az ura, akkor pedig újra kezdődik az égi- háború, melynek felhői odakint ugyan oszladoznak, de ki tudja, mi­kor tör ki a vihar idebent... — Micsoda gondatlanság — áradt a szó tovább Rózái ajkáról, miköz­ben egymás után húzgálta le a lucs­kos ruhadarabokat a férfiakról — aztán miért nem bújtatok legalább a szekér alá a zápor elől? — Akkor még nem fértünk volna el ketten egy szekér alatt, morzsolta ki fogai közül a szavakat az öreg Balogh, miközben úgy félszemmel fiára sandított. * * * jl/JIRE LESZÁLLT a nyári est s 1 1 a falu alatt megszólalt a mo­csárvilág zenekara, Balogh János se­hogy nem találta fel magát otthon. Csak járkált föl-alá, tett-vett célta­lanul, és nagyokat bámult. Majd hir­telen mozdulattal a ruhásszekrény elé állt, s gyors ütemben öltözködni kezdett, méghozzá ünneplőbe. A felbukkanó esthajnalcsillag pe­dig Balogh János fényesre suvickolt csizmájában pillanthatta meg magát először. Nem sokáig, csak a tanács­ház kapujáig gyönyörköd,hetett ma­gában a tükörnek kínálkozó alkal­matosságban. vavanis János gazda ott hirtelenül eltűnt előle. — Ne húzzuk tovább feleslegesen a szót, János bátyám — javasolta a párttitkár, miután már egy negyed­órányit beszélgettek afféle semleges dolgokról. — Hadd mondjam meg, hogy miért is kerestem. — Nézze, titkár elvtárs, hadd mondjam el, hogy mire határoztam el magamat, utána meghallgatom magát is, de nem akarom, fölöslege­sen szaporí*avi a szót! Én meggon­doltam magamat... az én gaboná­mat többet ne áztassa ki az eső... Jövőre én is kombájnnal aratok! — Úgy? — nyílt tágra a meglepő­déstől a párttitkár tekintete. — Ma­ga. ... maga, Balogh elvtárs, a tsz- bsn, kombájnnal? — Én ám, öcsém ... izé, titkár elv- társ... a mi szövetkezetünkben, a mi kombájnunkkal... Az a megtisztelő feladat ért, hogy az új ciktatási évben propagandista lehetek. Úgy érzem, ez nagy felelős­séget jelent, hiszen' nem kis dolog húsz fiatal dolgozó öntudatát for­málni, segíteni abban, hogy meglás­sák az összefüggést az eseményeik között. Megismerkedtem hallgatóimmal, legtöbben még politikai oktatásban sem vettek részt. Bíró elvtársnővel amikor beszélgettem, azt mondta: — Szívesen járok majd a pártokta­tásra, de hogy hozzászóljak, azt ne várják tőlem. — Mi pedig természe­tesen hallani akarjuk Bíró elv társnő és minden hallgató véleményét. Tu­Somogy megye sokat fejlődött a felszabadulás óta. Uj létesítmények gazdag sora bizonyítja a megválto­zott élet diadalát. Szüntelenül épül­nek, szépülnek, bővülnek a közsé­gek. Mindehhez jelentősen hozzájá­rul a Megyei Tanács is. Egymásután valósulnak meg a megyei beruházá­son alapuló tervek. Ebben az évben hét általános is­kola építéséhez járultak hozzá, to­vábbá csaknem tízmillió forintos be­ruházással felépítették a kaposvári tanítóképzőt és a siófoki gimnáziu­mot. Négy kultúrház is épült ebben az évben ugyancsak megyei támoga­tással. Ezenkívül gondot fordítottak az egészségügyi intézmények gyara­pítására is. Nemrég készült dl a tabi és a siófoki szülőotthon, az ordacsehi és a szabás! betegotthon is, a megye első két betegotthona. Minden területen érzékelhető a Megyei Tanács támogatása, segítsé­ge. Balatonberényt idén fejlesztették fürdőteleppé, új strandfürdőt és szál­dom, ehhez a propagandista alapos felkészülése szükséges. Ezért dolgo­zom fel alaposan a megadott irodal­mat. Az irodalom elolvasása után nagy gonddal szoktam a jegyzetemet elkészíteni. Már ekkor arra törek­szem, hogy hallgatóim képzettségét figyelembe vegyem. Egy-egy iroda­lom főbb kérdéseit kiemelem. A jegyzetelés végén a kérdésekkel ösz- szefüggő megjegyzéseimet, a mi hely­zetünkre vonatkozó észrevételeimet teszem meg. Ez segítséget ad ahhoz, hogy előadásomat majd szemléltetőb- bé tehessem, jegyzeteim így sokkal élőbbek lesznek. lodát kapott, mintegy 700 ezer forin­tos beruházással támogatták a megye villamoshálózatának bővítését, 200 ezer forint értékben fejlesztették a mozikat, 16 új artézi kutat furaltak a községekben. Mindez azt bizonyít­ja, hogy a Megyei Tanács szüntele­nül Somogy fejlesztésére, gyarapítá­sára törekszik. A száraz adatok mögött sok érté­kes tény rejlik, mely mind azt bizo­nyítja, hogy a tanács segítségéért há­lásak a dolgozók. A zicsi általános iskola felépítését például már hosszú évek óta tervezték a község dolgozói, de egyéb terveik megvalósítása mel­lett nem jutott rá elegendő anyagi fedezet. A Megyei Tanács 320 ezer forintt al támogatta a szép terv meg­valósítását, és ma már az új iskolába járnak a községbeli gyerekek. Ha­sonló körülmények-között épült fel a szóládi kultúrház és a toponári sza­badtéri színpad is. Kedd, 1955. szeptember 6. SOMOGYI NÉPLAP A NAGY CSALÁD ÜNNEPE NAGYKORPÁDON Ilyen ünnep még nem volt Nagykorpádon, mint vasárnap. A Béke TSZ portáján volt a falu apraja- nagyja. Már a kora délelőtti órákiban ügyeskezű sza­kácsok készítették a cigánypecsenyét, fürge asszonyok szelték a káposztát, paprikát. Jó volt nézni ezeket az asszonyokat: egyi régi, másik új tsz-tag, de valameny- nyi egyforma igyekezettel vette ki részét ebből a közös munkáiból is. Valamivel odébb két-hárcm fiatalember az utolsó simításokat végezte a szabadtéri színpadon. A színpad mellett a földművesszövetkezet ügyesen rögtönzött italsátra előtt néhány új és régi tsz-tag sörözgetett, s közben az őszi vetéstervről meg a tagosí­tásról .beszélgettek. Für György elvtárs, a Béke TSZ elnöke a jó házigazda gondosságával mindenütt ott volt, intézkedett, magyarázott, segített, hol mire volt ■szükség. A közösségi élet szépségei, az első merész léptek . . . Családi ünnep volt ez, egy termelőszövetkezeti község családja ünnepelt közösen. De nem is csak egy községgé, hiszen itt találkoztunk a csökölyi Béke TSZ nyolc tagjával, köztük Kasza János párttitkárral, aki még 10 éves Jancsi fiát is elhozta, azt gondolva: nem árt, ha tanul a gyerek ... Itt volt a Lábodi Ál­lami Gazdaság főagronómusa, Fekecs István elvtárs, akinek a szavára Nagykorpádon sokan választották a termelőszövetkezetet. Itt volt alkalmam beszélgetni Nagyatód-Henézrő] átjött okos, tekintélyes középpa- rasztckkal. Eljöttek tapasztalatért — ahogy mond­ták —, mert jövő vasárnap náluk is avatás lesz. Őket már hírből ismertem arról, hogy termelőszövetkezetük alakulásakor arról fogadkoztak: egy év múlva olyan tsz nem lesz a megyében, mint az övéké. Akkor ar­ra gondoltam: no-no, azért egy év alatt nehéz lesz túlszárnyalni olyan országoshírű tsz-eket, mint a bar- ■csi Vörös Csillag, meg a répáspusztai E!ső ötéves Terv... De most itt beszélgetve velük, minden kéte­lyem eloszlott, ahogy Nagy Lajos, a tsz elnöke, meg Roznik József, Komáromi József és Nemes Imre azok­ról a lehetőségekről beszélt, melyek náluk a tsz-ben máris megvannak. Mert minden számításuk az, hogy amit csak lelhet, saját erőből... — Mi állattenyész­téssel akarunk foglalkozni — mondják, aztán szak­szerű fejtegetésbe kezdenek az állattenyésztés jöve­delmezőségéről. Egy hete alakultak, sí máris közös ter- "vekiröl beszélnek és közös gondjaikról, mert ilyenek is vannak. — Mégsem engedhetünk meg olyat — mondja Roznik József —, hogy egyes családok 10—15 hold földdel belépnek a tsz-be, a fiatal munkaerőt meg kinthagyják, más vállalathoz küldik dolgozni, .pedig nálunk -a tsz-ben legalább annyit, vagy még többet is tudnak keresni ... így adják és veszik át a szót egymástól a nagy­korpáéi Béke TSZ udvarán, egy hatalmas almafa ár­nyékában régi és új, helybeli és más községbeli ter­melőszövetkezeti parasztok. Bárki megfigyelhette itt a közösségi élet -kibontakozásának szépségeit, az első merész lépéseket. .. Általában sokat 'hallottam ezen a napon a „mi szövetkezetünkről", meg a „mi vagyonúnkról" akkor is, amikor az ünnepi beszéd elhangzott, és Für elvtárs így szólt a vendégekhez: mint házigazda, kí­vánom, hogy érezzék jól magukat, de elvtársaim — emelte fel a hangját — itt közvagyon, van, .ne dob­junk el cigarettavéget, égő gyufát, mert hamar tűz lehet. — Ez már a felelősség érzése, és a felelősség- érzet felkeltését jelentette a köztulajdon iránt. A délutáni órákban még inkább nőtt a tömeg. Több mint ezer ember szórakozott már együtt. Meg­jöttek a mikeiek is. Valaki mutatta, hogy Szabásról a tagosítást végző mérnökök is átjöttek. Az egyik szabást tsz-paraszt ismerősöm — aki napok óta Ku­tasra jár esténként tsz-t szervezni, Nagy Ferencnek hívják — két műsorszám között, a szabadtéri színpad­nál számolt be arról, hogy tegnap estig —• azaz szombat estig — Kutason is 50 család lépett tsz-be: voltak, akik csoportosan, tangóharmonikával mentek a tanácsházra aláírni a belépési nyilatkozatot — mondta. íme, az ember azt gondolja, hogy elmegy a nagy- korpádi tsz-községavatásra, hogy megtudja, hogyan élnek ott. az emberek, milyen lépéseket, tesznék az új úton a község dolgozó parasztjai, és itt találkozik szinte az egész járás küldötteivel, tsz-parasztokkal, agitátorokkal, akik a maguk terveiről, de mégis egy, közös célról beszélnek nagy-nagy szeretettel. Köziben a tömeg megoszlik, nagyrésze a kultúr­műsort nézi; éppen a Nagyatádi Fonalgyár tánccso­portjának számát ajánlják Nagy Lászlóné helyi MNDSZ-titkánnak, aki a tsz-szervezésben példás műm kát végzett. Jakoda Istvánnak, a Népakarat TSZ el­nökének szép népdalcsckrot küldenek ajándékba a Nagyatádi Dohánybeváltó kellemeslhangú, fiatal leá­nyai. A Láibodi Állami Gazdaság népnevelői harmo­nikaszólót kapnak jó munkájukért. Egymást követik a műsorszámck. Később sokan veszik körül a nagy­atádi hcnvédzenekart, nagy sikere van, Valamivel odébb, a céllövöldében (fiatalemberek! próbálgatják ügyességüket. A gyerekek nagyrésze a ninglispilt áll­ja körül, a bátrabbak és a nagyobbak fel is ülnek rá, köziben megkezdődik a tánc, a fiatalok öröme. Más­nap reggelig tartó vígság követte a nagykcrpádiak közös, szép ünnepét. Vucsák Magda OOOOOCOOCXXOC^ xxx>3ococ*xooociooooocx)ocxxxxx)co(xxxxx30ocxx)cooocxxx»ocoooc)c)cooocoooooocoocxx>ooooc Szollősgyorok dolgozó parasztjai is együtt építik a boldogabb paraszti jövőt A fonyódi fúvószenekar ébresztet­te vasárnap a kora reggeli órákban Szöliősgyörök lakóit. Mert nem a megszokott vasárnap volt ez, sokkal több annál: tsz-községavatás volt Szöllősgy örökön. A község lakóinak 80 százaléka lé­pett a társasgazdálkodás útjára. A már régebb óta meglévő tsz tagjai­nak nagy részük volt abban, hogy eredményeikkel meggyőzzék a még kívülálló gazdatársaikat is arról, ami az országnak és egyben nekik is elő­nyösebb. így történt, hogy az el­múlt hetekben a Vörös Csillag 54 újabb családdal erősödött és hogy még .rajtuk kívül két termelőszövet­kezet alakult a községben. Az avatáson itt voltak mindazok, akik segítettek abban, hogy a szöl- iősgyörcki dolgozó parasztok megta­lálják a helyes utat. Együtt ünnepel­tek Daru János, Gács István, a járási párt-végrehajtóbizottság munkatár­sai, a Fonyódi Járási Tanács dolgo­zói, a Lengyeltóti Gépállomás nép­nevelői Takács Gyulával, a Vörös Csillag TSZ tagjával, Riba Lajos, Szárnyasi László dolgozó parasztok­kal, akik a Gárdonyi TSZ-ben kez­dik meg a közös munkát, és a töb­biekkel. A szomszédos Gyugyról is jöttek át termelőszövetkezeti parasz­tok körülnézni, egy kicsit beszélget­ni. Csoportokba verődve beszélgettek itt a tagosításról, a vetőmagcseréről. Később figyelmesen hallgatták Nemes János elvtársnak, a járási pártbizottság első titkárának avató­beszédét. aki példákkal bizonyította be, miért a termelőszövetkezeti gaz- dá'kodás jelenti a parasztság fel­emelkedését. Majd a helyi és a szomszédos községek kultúrcsoport- jai szórakoztatták a tsz-tagokat. Nagy s!kert aratott a Lengyeltóti Állami Gazdaság lovasversenye is. Most raj túli a sor, a szöllősgy öröki termelőszövetkezeti parasztokon, hogy bebizonyítsák másoknak is: mennyivel előnyösebb együtt dolgoz­ni, együtt építeni a szebb paraszti jövőt. A politikai iskola propagandistáinak első kötelező irodalmát, Lenin: »Üdvözlet a magyar munkásoknak« című művét a következőképpen dolgoztam fel: {Lenin az orosz és a magyar proletárdiktatúra kivívásának sajátosságait hasonlítja össze.) * 1. A magyar tanácshatalom szervezettebb, mint az orosz tanácshata- * lom. Okai: a) A lakosság általános kulturális színvonala magasabb. b) Az ipari munkások aránya nagyobb. c) A proletárdiktatúrára való átmenet könnyebb, békésebb volt (a burzsoá kormány önként lemondott, a munkásosztály egysé­gét azonnal a kommunista program alapján állították helyire.) A magyar prole tánforrada ic.mmal mindenki látja: más .hatalom nem lehet sehol a világon, amelyet a dolgozók támogatnának, mint a proletárdiktatúra. 2. A proletárdiktatúra lényege: a) Feltételezni az erőszakot a kizsákmányolok és lakájaik elmyo-. mása céljából. Ingadozó vezéreket, tanácsadókat azonnal eltá­volítani. i b) De nem egyedül az erőszak ,a proletárdiktatúra lényege és nem elsősorban az erőszak. A proletárdiktatúra legfőbb lényege a dolgozók vezető osztagának, élcsapatának, egyetlen vezetőjé- jónek, a proletariátusnak szervezettsége és fegyelmezettsége. 3. A kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet hosszabb idő­szak, mert: f a) A termelés átszervezése nehéz. b) A kispolgári gazdálkodás megszokottságának leküzdéséhez harc szükséges. Az osztályharc a proletárdiktatúra megterem­tése után sem szűnik meg. csak formáit változtatja — sok te­kintetben még elkeseredettebbé válik. 4. A proletárdiktatúra vezetőereje a munkásosztály, mert: a) Eszmeileg is szakítani tud a iburzsoá-demokratikus ideológiával. b) A tőke elleni harcokban megedződött, tapasztalatokat szer­zett, tömörült. c) A kultúrát elsajátította, képes azt megőrizni, továbbfejleszteni. d) Valamennyi dolgozó előtt tekintélye van, képes magával ra­gadni a parasztságot és általában a kispolgári rétegeket. A burzsoázia, a kispolgárság határozatlan, maradi ingadozó. A parasztság ingadozása is elkerülhetetlen: a paraszt mint dol­gozó, a szocializmushoz húz, szívesebben látja a munkások diktatúráját, mint a burzsoázia diktatúráját. A paraszt mint gabonaeladó a burzsoáziához, a szabad kereskedelemhez húz, vagyis visszafelé húz a »megszokott«, régi, »ősidőktől« való ka­pitalizmushoz. j, 5. A magyar proletariátus háborúja: Igazságos, forradalmi. A dolgozók harca a kizsákmányolok ellen. A feldolgozott irodalomhoz a következő megjegyzéseket fűztem: (Nagy Imre-elméletről beszélni: a kapitalizmus a falun magától is belenő a szocializmusba. Ezt megcáfolni!) Üzemünk a megye munkásosztályának bázisa. Ezt a tekintélyt még jobban ki kell vívnunk, tanulással, áldozatos munkával kell harcolnunk érte. Kaposvár, 1955. augusztus 17. A dátumozásra azért van szükség, hogy később bármikor felhasz­nálom jegyzeteimet, lássam azt is, hogy elkészítése milyen időszakban, történt, a párt milyen határozatok végrehajtására mozgósított — amit bele kell hogy építsek előadásomba. Az oktatási év kezdetére igyekszem úgy felkészülni, hogy hallgató­im valóban tanulhassanak tőlem. J HrabovszM Mihályné, : ■:■. ' ■ a Textilművek propagandistája. A Nagyatádi Járási Pártbixottság ülése A Nagyatádi Járási Pártbizottság szeptember 3-án, szombaton meg­vitatta a Központi Vezetőség határozatának végrehajtását az ifjúság kö­zötti munka megjavítására. A beszámolót — melyet Vass József elvtárs, a járási párt-végrehajtóbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője tartott — színvonalas vita követte. A pártbizottsági ülésen Mészáros Gézáné elvtársnő pártépítő titkár bejelentette, hogy Szabó Gábor elvtársat, a járási pártbizottság első titkárát a párt egyéves központi pártiskolára küldte, helyette Kővágó Gyula elvtársat — aki most végezte el az egyéves központi pártiskolát — bízta meg az első titkári teendőkkel. A járási pártbizottság tagjai a bejelentéssel egyetértettek. A Megyei Tanács Somogy fejlesztéséért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents