Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-04 / 208. szám

Vasárnap, 1955. szeptember 4. SOMOGYI NÉPLAP így dolgozik két il^eleök A köszönet és elismerés hangján Balogh Ferenc elvtárssal, a Téglagyári Egyesülés Intézőbizott­ságának titkárával beszélgettünk az Egyesülés téglagyárai üzemi bi­zottságának munkájáról. Kiváncsiak voltunk, mi a véleménye ar­ról, hogy az üb-k hogyan töltik be feladatukat, hogyan foglalkoz­nak a dolgozók ügyes-bajos problémáival, nevelésével, hogyan harcolnak a tervek teljesítéséért, a minőségért. Mindez nem köny- nyű. Mégis szép számmal vannak olyan üzemi bizottságok, melyek dicséretre méltóan dolgoznak. Van-r.ak azonban olyan üzemi bizott­ságok, üb-elnökök, akik megfeled- kéznek minderről: a termelési ér­tekezletekről, a munkaversenyről, stb. Mindkettőre van példa az Egyesülés üzemi bizottságai köz ött. Ahol lehet értékelni az üb-elnök munkáját A Nagyatádi Téglagyár üb-elmöke, 'Fazekas József elvtárs nem restell- te a fáradságot, hogy a napi munka után megszervezze 'a kultúrcsopor- tot, mely azóta sikeresen működik, s a Bujócska című színdarabbal lá- ' fogatja a könnyező falvakat. -Faze­kas elvtárs az üb-re tartozó egyéb ' feladatokról sem feledkezik meg. A munkaidőn, túli szabad perceit fel- ; használja arra, hogy a dolgozókkal foglalkozzék. A rendszeresen igazo- ’ lattanul mulasztóikkal különösen so­kat 'beszélget. Példa erre Tóth János esete. Tóth János együtt dolgozik Fazekas elvtárssal, s bizony fizetési nap után szeretett a munkából el- éknaradozini. Az üb elnöke sokat be­szélgetett vele. Elmondta neki, hogy milyen hátrányokkal- jár az, ha vala­ki igazolatlanul távolmarad a mun­kától: arra a napra nincs kereset, ami mintegy 50 forintot jelenít, egy hétre nem fizetnek számára ebéd­időt, s az igazolatlan m-ulaszitás mi­att csökken a fizetett szabadsága is. Az okos, baráti figyelmeztető sza­vak nem voltak hatástalanok, Tóth János igyekezett megváltozni — eredményesen. Már nem maradozik ki a munkáiból. A munkaiegyetoni rendelkezéseket ismerik a dolgozók, az üb-elnök röp- ■gyűlésen ismertette velük, s amint az előbbi példa is igazolja, ahol szük- ■séges, egyéni beszélgetés alkalmával is szóba 'kerülnek. Ezeket a rendel­kezéseket -a jövőben még szigorúb­ban be keli tartani, hiszen júliusban még három igazolatlanul mulasztott munkanap volt. Az üb-elnök a termelésben is pél­damutató. Saját példájával minősé­gi munkára neveli a dolgozókat. Nincs is különösebb hiba náluk a minőséggel. Visszaáramló selej'tjük nem volt. Fazekas elvtárs felemeli szavát az újért, a jobbért, ami hasznos a dol­gozóknak, az üzemnek, a népgazda­ságnak. Egyízben pl. azt javasolta, hogy a vaskerek ű tragacsok helyett használjanak inkább gumikerekűt. Könnyebb, jobb vele a -munka. Fa­zekas elvtárs javaslatát egyelőre még inem váltották valóra, marti Végh István elvtárs, gyárvezető nem támo­gatja az üzemi bizottság termelést íélősegítő javaslatait. Nem megfelelő „a vezető és az üb kapcsolata, erről 'tanúskodik a munkaverseny elseiké- lyesedése is. Pedig okvetlenül szük­ség lenne a közös munkára a mun- 'kaverseny szervezésében és értékelé­sében. Nem elég csupán', ha az üb A vasgyár mögött már lebukó­-■A ban volt a nap, 6 óra lehe­tett. Az üzemi pártszervezet fe­gyelmi bizottsága ülésére öten vá­rakoztak: a »vádlott-», a »vádló» és a három tanú. Az előszoba kerek asztalánál ült a »vádló»: Szalai Gáspár, az alig 20 éves, magas, sző- ka DISZ-bizalmi. Hosszú lábait ke­resztbe vetve, izgatottan rágta ci­garettája végét. — Majd én megmutatom az öregnek. Majd most én... — fo- gadkezott, biztatta önmagát. — Ezek nem akarják tudomásul ven­ni, hogy lejárt az idejük. Szalai gondolatban már a bizott­ság előtt állt. Az elnök, Kispál Ist­ván átható tekintetétől nem bírt szabadulni. Tegnap, amikor beszélt vele, úgy nézett rá, mintha a gon­dolatait is látná. Az elnök nem volt öreg, olyan félkörben ember volt, Szalai mégis attól tartott, hogy az ■öregnek ad majd igazat. A »vádlott-», az öreg Ág János a másik asztalnál ült. Mélyen elgon­dolkozva meredt maga elé, ezüstö­sen csillanó ősz fejét nagy, száraz, füstmarta tenyerébe hajtotta. Nem látott maga körül senkit, semmit, önmagával vívódott. Szíve erősen vert az izgalomtól, szinte fájt. — Csöndbe légy, vén motor — mo­tyogta némán befelé — most nem az ellenség bírái elé kerülsz, mint akkor ... Az elvtársak csak nem dobnak rám követ, mert megmond­tam az igazat... Lehet, hogy meg- •mosdatnak majd, de nem árt, mos­dassanak, ha van rólam mit le­mosni. Hadd zuhogjanak rám az okos szavak. Egy kis tus nem árt az embernek... A három tanú — két fiatal mun­kásnő és egy korosabb férfi — va­megszervezi a vállalásokat, hanem azok teljesítését értékelni is kell, a kiváló eredményt elérő dolgozókat pedig népszerűsíteni. Mindehhez a gyárvezető és ,az üb-elnök között erő­feszítésére van szükség, annál is in­kább, 'mivel a Nagyatádi Téglagyár júliusban mindössze 88,3 százalékra teljesítette tervét. Természetesen vannak még Nagy­atádon hibák, melyeken -lehet és kell javítani, hogy jobb legyein az üb munkája, hogy 'betöltse feladatát. Fa- zekas elvtárs bizonyára -megszívleli a bírálatot. ... és ahol nincs mit értékelni A Kaposmérői Téglagyárban hiá­ba keressük az üb tevékenységének jeleit. Termelési értekezleteit nem tartanák, baj van a munkafegyelem­mel is. Kenesi elvtárs, -az üb elnöke bizonyára még nem figyelmeztette azokat a dolgozókat, akik már a munkaidő befejezése előtt készülőd­nek haza és ezzel értékes perceket, félórákat rabolnak el a termelésfDől. A munkaversenynek nyoma sincs ebben a téglagyárban. A verseny- táblán vannak ugyan eredmények, de ahogy hírlik, csak akkor, ha valaki jön. (A »valaki« alatt tendők.) Még azt sem igen tehette szóvá Kenesi elvtárs a dolgozók előtt, hogy tenni kellene valamit a minő­ség megjavításáért. Hiszen a máso­dik negyedévben 6000, júliusban pe­dig 2000 darab tégla esett minősé­gi kifogás alá. Az üb munkáján mines, küli^iösebb értékelni való, 'hiszen úgyszólván semmit sem tesz. Kenesi elvtársat felelősség terheli ezért, hiszen vissza­él a dolgozók bizalmával, a7- üb-el- mökre háruló feladatokat nem látja el, és nem követeli meg az üb többi tagjától sem a munkát. A Kaposmérőben és Nagyatádom, de az Egyesülés többi gyárában is fellelhető hibákért nemcsak az üze­mi bizottságok elnökei a felelősek, hanem az intézőbizottság titkára, Balogh elvtárs is és az Egyesülés ve­zetői, akik hetenként, vagy havan­ként megfordulnak .egy-egy telepen, ismerik a gyárvezető, az üb rossz kap" csolatát, mégsem igyekeztek azon változtatni. Balogh elvtársék látoga­tása nem elég tartalmas, s főleg nem tervszerű, mert nem otíia imemmiek elsősorban, ahol szükség lenne segít­ségükre. Kevés tanácsot, segítséget adnak az üzemi bizottságoknak, ho­gyan javíthatnák meg a szakszerve­zeti munkát, .hogyan tudnák '• laiz Egyesülésen belül is telepemként szervezettebbé tenni a muinkaver- senymozgalmat, hogyan tudnák fo­kozni ia minőségért, a terv teljesíté­séért folytatott harcot. Erre pedig igen nagy szükség Van, mert a ked­vezőtlen időjárás a téglagyárak műm kájót is hátráltatta. Épp ezért fon­tos, hogy inovamber 7 tiszteletére olyan lelkes és eredményes munka- versenyt szervezzenek, melynek ke­retében a lemaradást sok jóminősé­természetesen- a felettes szervek ér- gű téglával pótolják. essék ezúttal szó boldog napjaink hű krónikásairól, az újságírókról, akik tollal, az írott szóval váltak meggyőzőszavú agitátoraivá a bol­dogabb paraszti élet útjának, a ter­melőszövetkezeti mozgalomnak. Az újságíró dicsér, elismer, s ha kell, bírál, de jólesik néki is az elismerő szó, jólesik az olvasók, -a dolgozó parasztok, munkások elismerése, s mindennél többet ér számára, ami­kor pártunktól kapják meg az el­ismerést. Négy újságírónkat, Kutas József, Szűcs Ferenc, Jávori Béla, Hajdú Gyömgyné elvtársakat érte a napok­ban az a kitüntetés, hogy a -Me­gyei Pártbizottság elismerő sza­vakkal emlékezett meg a termelő­szövetkezeti mozgalom terén vég­zett eredményes munkásságukról; négy elrvtársu/nk hozta magával büszkén a szerkesztőségbe a Me­gyei Párt VB elismerő oklevelét, s a jutalmul kapott tárgyakat. Nem érheti nagyobb kitüntetés a párt lapjának munkatársait, a kommunista újságírókat, mint pár­tunk dicsérete. S ez a dicséret, el­ismerés nagyobb ösztönző erő min­dennél. Négy elvtársunk meggyőző sza­vú írásaival nap mint nap a párt szavát tolmácsotóa és tolmácsolja dolgozó parasztjainkhoz. Fáradha­tatlanul — sokszor éjt s napot egybevetve — járják a falvakat és szavakban, írásaikban fordulnak dolgozó parasztjainkhoz, beszélnek, írnak nékik a jobb, boldogabb em­beri életet jelentő nagyüzemi gaz­dálkodásról. Nékik is igen nagy részük van abban, hogy Somogy megye termelőszövetkezeti mozgal­ma .soha nem látott fejlődésnek indult, hogy nap mint nap újabb dolgozó parasztok szakítanak a ré­gi úttal, nap mint nap újabb ter­melőszövetkezetek, szövetkezeti községek alakulnak. Lapunk újságíród köszönik a -párt elismerését, s ez valamennyiüket továbbra is arra ösztönzi, hogy írásaikban még nagyobb meggyőző erővel, értelemhez és érzelmekhez egyformán szólva tolmácsolják dol­gozó parasztságunk felé pártunk szavát. A Somogyi Néplapot ért dicséret, a párt dicsérete újabb erőt adott ahhoz, hogy újságíróink még keményebben, még lelkesebben helytálljanak a poszton, ahol' az írott szó eszközeivel, harcos tollal küzdhetnek a párt politikájának érvényesítéséért, dolgozó népünk boldog életéért. Íz ötödik bányásznapot kimagasló eredményekkel ünnepük a Mélyfúró Vállalat dolgozói OOOOOOCOOOOOOOOíXXXXXXXXXXOXjOCOOOOOOOOOCXXXDOOOOOOCxXXXDOOOOOOOOOOOf Bü§askék vm^vsunk a somogyi bányászokra Ma az egész ország dolgozó népe szeretettel, megbecsüléssel te­kint hős bányászainkra, akik az elmúlt évek során méltán érdemel­ték ki jó munkájukkal a megbecsülést. Pártunk javaslatára kor­mányunk minden év szeptember első vasárnapját bányásznappá nyilvánította. Ezen a napon őket, a széncsata hőseit ünnepli az egész ország. Ebben az évben is bensőséges ünnepségek keretében mint­egy 10 millió forint hűségjutalmat osztanak ki bányászaink között évi jó munkájukért, Az ország sokezer bányásza között sok vájár és csillés van, aki megyénk szülötte. Rajuk különösen büszkék vagyunk, rájuk, akik megértették, hogy milyen megtiszteltetés a »minden iparok között első« iparágban, a bányászatban dolgozni, biztosítani az ipar »ke­nyerét«, a szenet. Mi, somogyiak különösen azokra vagyunk büsz­kék, akik jól megállták helyüket a bányákban, s ma szintén hűség­jutalmat kapnak, mint például Laskovies József volt csurgói lakos, aki Pécs-bányatelepen dolgozik, é» ma 5061 forint hűségjutalmat kap. Szeretettel köszöntjük és büszkék vagyunk Bútor Sándor vájárra, volt bolhásl lakosra, aki csak két éve bányász, s ma 1420 forint, Hámori Tibor csillésre, aki másfél éve dolgozik a bányában és szin­tén hűségjutalomban részesül. Büszkék vagyunk a Somogyiból bányamunkára jelentkezett dol­gozókra, akik a föld mélyében is bebizonyították, hogy nemcsak a földeken, a könnyűipari üzemekben tud fák megállni helyüket, hanem a nehézipar első vonalában is. Az ötödik bányásznap alkalmából to­vábbi jó munkát, sok sikert kívánunk a megyéből bányamunkára jelentkezett elvtársaknak! Országunk dolgozó népe szeretet­tel tekint bányászainkra, a széncsar ta hőseire, akik áldozatkész munká­val, harcos helytállással biztosítják ipari üzemeink, gyáraink »kenye­rét«; mozdonyaink, lakóházaink, az iskolák, kórházak fűtőanyagát: a szenet. Ma, amikor ötödször ünnepeljük meg a bányásznapot, önkéntelenül is eszünkbe jutnak a felszabadulás előtti idők »bányásznapjai«, az em­bertelen munkakörülmények, a föld- bevájt kunyhók, a csendőrök sor- tűze. A tőkés rend ostorcsapásai leginkább bányászainkat érték. Ma virágos parkok között,1 kényel­mes, napfényes bányászházakban ünnepelhetik bányászaink e napot. Megszűnt számukra is a nyomor, é munkanélküliség. Bányászaink sza­bad, boldog emberek, az egész or­szág dolgozó népének megbecsülése, szeretete övezi őket. A bányásznap alkalmával sokmillió forint hűség- jutalom kerül szétosztásra. Mind több bányász kap sztahanovista ok­levelet, jelvényt, s egyre többen válnak a szocialista munka hősévé. Ma Somogy megye egyetlen bá- nyaipai'i vállalata, a Kaposvári Mélyfúró Vállalat is ünnepel. Ün­nepelnek azokkal a munkasikerek­kel, melyeket az ötödik bányásznap tiszteletére indított munkaverseny- ben érték el. A bányásznapd műszak célkitűzése" az volt, hogy fokozottan küzdjenek as. KV határozatának megvalósításáért. E célok megvaló­lami lényegtelen dologról beszélget­tek közömbösen. Bent a másik szobában készülő­dött a bizottság. A hosszú asztal kö­zepén foglalt helyet az elnök, mel­lette jobbról, balról a többiek. A bizottság minden tagját izgatta az ügy, az öreg Ág János és a fiatal Szalai Gáspár ügye. Úgy érezték, hogy itt nem két személyről van szó, az ifjú és öreg nemzedék néz szembe egymással. El 'Isőnek a szőke DISZ-bizalmit szólították be. Szalai erősza­kolt könnyedséggel mosolyogva, majdnem hetykén jelent meg. Bú­zaszőke, ondolált haját hátrasim.ít- va leült az elnökkel szem,ben lévő székre. A bizottság mind az öt tagjának tekintetét magára vonta a legény gyűrűsre kikészített hala. ELNÖK: — Mondja el. Szalai elvtárs, hogy is volt az egész ügy. SZALAI: — Tegnapelőtt történt, mint ahogy a beadványban leír­tam, a déli szünetben, az öntödé­ben. Ott, mindenki előtt megsérteti engem. Azt vágta hozzám az öreg, hoav én nem vagyok elég komoly. DISZ-bizalmi létemre nem járok elöl jő példával az ifjúság előtt. Pökhendinek, piperköcnek nevezett. Es miért? Mert a hajamat rendbe hozattam-. Maid elsüllyedtem, úgy »leégetett«. Kérdezem az elvtársa­kat. mi ez, ha nem sértés, vagyis tudatos rosszakarat. Mert. ezeknek az öregeknek semmi, sem tetszik, ÖREGEK ES FIATALOK — Elbeszélés — Irta: Somogyi Pál amit a fiatalok csinálnak. Ezek ami­lyen szuszi-musziak, a szájuk olyan nagy. Szerintem szélsőségesek. Túl­zott baloldaliságukkal sok kárt tesz­nek. Azt hiszik, még mindig 19-ben élünk. Ezek beleragad.tak a 19-es világba. Én azt tartanám helyes­nek, ha teljesen félreállítanák Ág Jánost. Éljen magának, ahogy akar, de ne akadályozzon minket, fiata­lokat. Szalai körülnézett, várta a ha­tást, az arcok azonban nem azt tük­rözték, amit ő szeretett volna. Szálait egyelőre kiküldték az előszobába. Utána Ág Jánost szó­lították be. Ág lehangoltan ült le a »vádlottak székére«. ELNÖK: — Beszéljen, Ág elvtárs, hogy is áll ez az ügy? ÁG: — Elvtársaim! Tisztelt fe­gyelmi bizottság! — kezdte halkan, izgatott, remegő hangon. — Én most is csak azt mondom, amit ott mond­tam. Én ott megmondtam neki az igazat. ítéljenek el akármire, ha megérdemlem. Tulajdonképpen most sem lett volna semmi. Meg sem láttam volna én Szálait, ha meg nem sért. Most is azt dobta a fejemhez amúgy foghegyről, hogy »ezek» így, meg »ezek» úgy... Hát, elvtársaim! Bánt engem, am.ikdr a sajátunk ilyen szóval illet. 19-ben, a bukás után, a Horthy-tisztek is csak úgy beszéltek rólunk, hogy »ezek». Nekik én nem voltam Ág János, hanem, csak »ezek» volt a yavem, flfckor, azoktól fel sem. vet­tem, nem fájt nekem ez a szó. De most a mi fiatalságunktól?! Mintha kést szúrnának belém ... Szalai elv­társ mindig csak öregnek szólít en­gem. Hát kérdézem én, öreg-e az, aki dolgozni, termelni tud? öreg-e az, aki a mi fiatal pártunknak a gyermeke? Azt kiabálta Szalai Gás­pár, hogy engem félre kell rakni. Ö akar engem félre rakni, engem, egy ilyen tacskó. Még a világon sem volt, amikor én már a véremet hul­lattam a mi elvünkért... Hát igaz, ami igaz, én is megmondtam neki a magamét, különösen a kisütött ha­járól. Ha ez bűn, büntessenek meg érte. Ennyi az egész. Ág elhallgatott, s lassan visszat ereszkedett a székre. Kihallgatták a tanúkat, akik semmi újat nem tud­tak mondani, jóformán megismétel­ték, amit Szalai és Ág elmondtak. A bizottság mind az öt em- bért bsszólította. ELNÖK: — Mit gondol, Ág elv­társ, tehet-e arról ez a fiatalember, hogy későbben született, mint ma­ga vagy én? Mit gondol, helyes-e azért tacskónak nevezni? Az ondo­lált férfi-fejek nekem sem tetsze­nek. Nem a szerénység jelei. Na, de azért ki merné azt állítani, Hogy Szalai Gáspár vagy a többi fiatal­jaink,' ha a. szükség úgy hozná, nem ontanák vérüket a hazáért, a szabadságért éppen úgy, mint ma­guk, tették 19-ben? ... Ág János hümmögött, nem, talált szót. sítása érdekében sok szép munka­siker született. A központi műhely dolgozói közül különösen jó ered­ményt ért el Varga László lakatos 170, Vadál Béla esztergályos 173, Szabó Jenő sztahanovista motorsze­relő 162, valamint a Bognár—Fülöp —Stepán motorszerelő brigád 151 százalékos teljesítményével. A kül­ső fúró garnitúráid közül — bár a végleges értékelés még nem tör­tént meg — kiválóan teljesítette tervét Laurinyecz Mátyás brigádja. Átlagon felüli eredmény mutatko­zik Szenti István, Petz Miklós, Oláh József brigádjánál is. Az ötödik bányásznapi ünnepsé­gen kiosztott jutalmak számos dol­gozó jó munkáját tükrözik. A vállalat dolgozói szép eredmé­nyekkel köszöntötték a bányászna­pot, okvetlenül szükséges azonban, hogy ezt a lendületet tovább fokoz­va hasonló szép mumkaslkerekkel harcoljanak. .a, III. negyedévi terv teljesítéséért, a negyedévi önkölt­ségi terv betartásáért. Még elég hiányosság van a vállalat munkájá­ban, különösen a minőséggel . és a tervszerűség betartásával van a baj. De mindezen lehet javítani, ha a dolgozók munikakedve, lelkesedé­se olyan marad, mint az ötödik bá­nyásznap tiszteletére indított ver­senyben. S a Kaposvári Mélyfúró Vállalat túlteljesíti esedékes tervét és maradéktalanul valóra váltja pártunk rájuk vonatkozó határoza­tait. Szüts István. — Jól van — bökte ki végre bé- külékenyen. — De hát mégsem va­gyok én őneki »ezek». ELNÖK: — Ebben igaza van Ág elvtársnak. Ilyen jelzőket nem kell használni egymásra. Nem szabad megsérteni ilyesmivel a mi régi, jó harcosainkat. Azokat az embereket, akik sohasem veszítették el a hi­tüket pártunk győzelmében, s éppen ezért szívben, lélekben fiatalok ma­radták. Igaza van Ágnak, nem öreg az, aki alkotni tud. így van, Szalai elvtárs? Szalai lesütött szemmel nézte a padlót, mintha ott keresne szavakat a válaszadáshoz. — Tény az, hogy nem jó szót használtam én sem, de ő sem. És az is igaz, hogy az ondolálás nem a szerénység jele ... Most megértet­tem ezt is. És ha szívem szerint aka-rok beszélni, én Ág elvtársat tisztelem, becsülöm, mint a saját apámat. Dehát az ember néha olyan meggondolatlan. Tudom én, hogy ő nem bitangságban vagy nap­lopásban őszült meg, hanem a harc­ban a becsületes munkában. Én na­gyon szeretném, ha Ág elvtárs is megértene engem... — kissé fé­lénken, megilletődve közeledett Ág felé, majd keményen megállt előtte és jobbját nyújtotta neki. Ág moso­lyogva adta füstmarta, öreg, kérges tenyerét. Szorosan kezet fogták. fpzt nevezem! — csillant fel a ■*«' szeme az elnöknek. — Szép, amikor a kommunisták megértik egymást. Mikor a lendületes, fiatal erő összefog a tapasztalatban gaz­dag, kiapadt idősebbel, apa a fiával. Az ilyen egyetértés meg is hozza ■majd a maga gyümölcsét.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents