Somogyi Néplap, 1955. szeptember (12. évfolyam, 205-230. szám)

1955-09-27 / 227. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Kedd, 1955. szeptember 21. V. M. Molotov ENSZ-közgyűlési beszédének visszhangja BERLIN (TASZSZ) Ha figyelembe vesszük — írja a Neues Deutschland —, hogy a genfi értekezleten az ENSZ-ben képviselt négy nagyhatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — terjesz­tett elő javaslatokat, akkor nyilván­való, hogy a szovjet küldöttségnek a 10. ülésszak elé terjesztett javas­lata a nemzetközi feszültség Genf után bekövetkezett enyhülésének el­mélyítésére és arra irányul, hogy a szavakról áttérjenek a tettekre. A National Zeitung kiemeli, hogy V. M. Molotov követelte a leszerelés Mpszkva (TASZSZ). A TASZSZ közli K. J. Vorosilovnak, a Legfelső Tanács Elnöksége elnökének és N. A. Búlganyinnak, a Szovjetunió Minisz­Bukarest (TASZSZ). A Román Népköztársaság Nagy Nemzetgyűlé­sének Elnöksége a minisztertanács javaslatának megfelelően közkegyel­mi és amnesztia-rendeletet adott ki. Ennek értelmében teljes kegyelem­ben részesülnek azok, akiket a béke és az emberiség ellen elkövetett há­borús bűncselekményekért tíz évii terjedő szabadságvesztésre ítéltek. A hosszabb szabadságvesztésre ítéltek büntetését felére csökkentik. Telje­sen megkegyelmeznek azoknak a tíz évnél hosszabb időtartamra elítél­teknek, akik a hadműveleti térség­ben részt vettek a Hitler-ellenes há­borúban. Ugyancsak teljes kegyelem­ben részesülnek azok a tíz évnél hosszabb börtönbüntetésre ítélt sze­mélyek, akik nem saját kezdeménye­kérdésének megvitatását, ami fő fel­adat és amelynek megoldása az eu­rópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével együtt lehetővé te­szi, hogy hozzálássanak Németország újraegyesítéséhez. NEW YORK Perrott, a New York Times tudó­sítója kiemeli, hogy a szovjet kül­döttség vezetője beszédében nagy fi­gyelmet szentelt a függetlenséget kapott és függetlenségre törekvő ázsiai és afrikai országoknak. A tudósító utal a ciprusi és az al­gíri kérdés napirendre tűzését célzó szovjet szorgalmazásra és azt a szov­tertanácsa elnökének Dwight Eisen- howerhez, az Egyesült Államok elnö­kéhez intézett táviratát. zésükre követtek el gyilkosságot. A jelen rendelet nem terjed ki az 1940. szeptember 6-tól 1944. szeptem­ber 23-ig működött fasiszta kormá­nyok volt tagjaira. Közkegyelemben részesülnek azok az államellenes bűncselekményekért elítélt személyek is, akiknek bünte­tése nem haladja túl az öt eszten­dőt. A román állam ellen bűncselek­ményt elkövetett külföldi állampol­gárok teljes kegyelemben részesül­nek tekintet nélkül büntetésük nagy­ságára. A közkegyelmi rendelet kiterjed a büntetőtörvénykönyvben foglalt más bűncselekményekért és az egyes ro­mán törvények alapján elítélt sze­mélyekre is. jet stratégia külön részének te­kinti. A tudósító kiemeli az ülésszakon elhangzott beszédek enyhe és jóin­dulatú hangnemét. »►Annak a hatásnak — állapítja meg Hamilton, a lap egy másik tu­dósítója —. amelyet a »genfi szél­iért!« a Kelet és Nyugat közötti fe­szültségre tett, mércéjéül szolgálhat az a különbség, amely az itt elhang­zott beszédek hangneme és Dulles, valamint Molotov három hónappal ezelőtt a San Francisco-i jubileumi ülésszakon elhangzott beszédének hangneme között mutatkozik«. HARDING TÁBORNOKOT NEVEZTÉK KI CIPRUS üj főkormányzójavA Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az angol gyarmatügyi minisz­térium közleményt hozott nyilvá­nosságra, amelyben bejelenti, hogy John Harding tábornokot, a birodal­mi vezérkar főnökét nevezték ki Ciprus új főkormányzójává. A közlemény megállapítja: »Az an­gol kormány azért nevezett ki fő­kormányzónak magasrangú katona­tisztet, mert Ciprus a Földközi-ten­ger medencéjének fontos támasz­pontja és így fontos az Eszakatlanti Szövetség részére is«. A FRANCIAORSZÁGI BÉRKÖVETELŐ MOZGALOM ÁLLÁSA Párizs (MTI). A párizsi iparmeden­cében a legutóbbi nyolc nap alatt kereken 300 figyelmeztető munka­szüneteltetésre és sztrájkra került sor. A munkáltatók 31 esetben vol­tak kénytelenek béremelést adni. Loire-megyében a nagy Schneider tröszt a CGT követelésére kénytelen volt visszavonni a dolgozókat kizáró határozatát és az egész megyére ki­terjedő megegyezést írnak majd alá a tröszt különböző gyáraiban. A megegyezés 15—20 frank órabéreme­lést biztosít a dolgozóknak. A sztrájkhelyzet továbbra is fe­szült Marseilíeben, Montluconban, Strassbourgban, Grenoble-ban, Va- lenciennes-ben és Calais-ban. K. J. Vorosilov és N. A. Búig any in távirata Eisenhower elnökhöz »Dwight D. Eisenhower őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Fehér Ház, Washington. Igen elszomorított a megbetegedéséről érkezett hír. őszintéin gyors gyógyulást kívánok. K. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke.« »Dwight D. Eisenhower őexcellenciájának, az Amerikai Egyesült Államok elnökének, Fehér Ház, Washington. Nagy szomorúsággal értesültem betegségéről. Szívből kívánom mi­előbbi meggyógyulását. N. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke.« Amnesztia-rendelet Romániában NEMZETKÖZI SZEMLE ______-__________________________4»______________________________ A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közti szerződés a béketábor újabb erősödését fejezi ki Két héten belül két német kor­mányküldöttség látogatott el a szov­jet fővárosba. A Német Szövetségi Köztársaság képviselőinek moszkvai tárgyalásain megegyezés jött létre a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság diplomáciai kapcsola­tainak felvételére és a két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai- .nak megteremtéséről. A Német De­mokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének moszkvai megbeszé­lései pedig megerősítették a Szov­jetunió és az NDK között már rég­óta kialakult, s a teljes egyenjogú­ság, a szuverenitás kölcsönös tiszte- let'bentartása és a belügyekbe való be nem avatkozás elvén alapuló ba­ráti kapcsolatokat. A Szovjetunió és a Német Demok­ratikus Köztársaság kapcsolatairól szóló szerződés, mint a Pravda rá­mutatott, új történelmi szakaszt je­lent a két állam viszonyának fejlő­désében. A szerződés a többi között kimondja, hogy a Német Demokra­tikus Köztársaság szabadon dönthet bel- és külpolitikájának kérdéseiben, beleértve a Német Szövetségi Köz­társasághoz való viszonyát, valamint más államokkal fennálló kapcsola­tainak fejlesztését. A Szovjetunió megszünteti a főbiztosi tisztséget, ha­tálytalanítja a megszállási jogok ér­vényesítésének keretében kiadott törvényeket, rendeleteket. A Szov­jetunió mindezeken túlmenően nagy­lelkű döntést hozott a szovjet állam­polgárok ellen elkövetett bűncselek­ményekért elítélt volt hitlerista ka­tonák hátralévő büntetésének elen­gedéséről, és ezek hazatérésének megkönnyítéséről. A Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság közötti szerződés tovább szilárdítot­ta a Német Demokratikus Köztársa­ság helyzetét és megnövelte nemzet­közi tekintélyét. A Német Demokratikus Köztársa­ságot a nyugati államok mindmáig nem ismerték el. De nem akartak tudomást venni létezéséről a másik német állam, a szövetségi köztársa­ság vezetői sem. Az NDK népi ka­marája, kormánya, egész sor javas­latot tett az egységes, demokratikus és ibékeszerető német állam megte­remtésére. »Németek, üljetek egy asztalhoz!« Ez a jelszó szinte szálló­igévé vált egész Németországban. A bonni kormány azonban mindezideig elzárkózott ezek elől a javaslatok elől. A Szovjetunió a nyugati hatal­makkal ellentétben reális, ésszerű politikát folytatott a német kérdés­ben. Nemcsak, hogy tudomásul vet­te a Német Szövetségi Köztársaság létezését, hanem kezdeményező lé­péseket is tett a kapcsolatok norma­lizálása érdekében. A Szovjetunió ezzel a lépésével is, az NDK kormá­nyával kötött szerződésével is, a né­met egység útját egyengette, a jelen nemzetközi helyzet egyik kulcsprob­lémájának megoldását igyekezett megkönnyíteni. Ilyen értelemben szoros összefüggés áll fenn a két né­met küldöttség szovjetunióbeli lá­togatása között. A nyugatnémet küldöttség haza­utazása óta a Német Szövetségi Köztársaságban és a nyugati orszá­gokban mind több józanhangú, a fennálló tényekkel számoló kommen­tár jelent meg a Német Demokra­tikus Köztársaság diplomáciai elis­merésének szükségességéről, a két német állam közötti kapcsolatok el­kerülhetetlenségéről, s ezek: a han­gok most az NDK küldöttségének sikeres moszkvai tárgyalásai után újult erővel csendülnek fel. Jellem­ző erre a nyugatnémet szociáldemok­rata párt hivatalos sajtószolgálatá­nak megállapítása, amely a többi kö­zött így hangzik: — A Moszkvában kedden aláírt egyezmény kétségbevonhatatlan bi­zonyítéka annak, hogy a Német De­mokratikus Köztársaság az egyik világba tatom barátságára és segítsé­gére támaszkodik. A fejlődés iránya az, hogy a Német Demokratikus Köz­társaság létének reális tényét előbb- utó'bfo a nyugati hatalmaknak is fi­gyelembe kell venniük. Még szemléltetőbben foglalja ösz- szc a moszkvai megegyezések jelen­tőségét Haffher, az Observer című angol lap nyugatberlini tudósítója. — A moszkvai megegyezések — írta — új utat nyitottak Németor­szág egyesítésére, amit immár a két német kormány közvetlen tárgyalá­sainak útján lehet megvalósítani vagy pedig olyan hatalom közvetí­tésével, amelynek mindkét német kormánnyal vannak kapcsolatai. Pil­lanatnyilag egyetlen nagyhatalom van ebben a kiváltságos helyzetben, éspedig a Szovjetunió, amelynek né­met politikája a szó szoros értelmé­ben két lábon áll. — És itt joggal feltehetjük a kérdést, vajon meddig állhat még féllábon a nyugati ha­talmiak németországi politikája? A bonni és a párizsi militarista szerződések eltorlaszolték a német egység felé vezető utat. A két né­met állam egymáshoz, közeledése, közvetlen kapcsolatainak létrehozá­sa, továbbá az erőpolitika, a hábo­rús fenyegetések módszerének fel­adása, a Németországra vonatkozó nemzetközi egyezmények kölcsönös tiszteletben tartása, ugyanakkor el­távolíthatja ezeket az akadályokat. És ebben a kérdésiben most már ma­guké a németeké a döntő szó. A Szovjetunió a maga részéről megte­remtette a közeledés előfeltételeit. Elsősorban Nyugat-Németország, a Német Szövetségi Köztársaság egész­séges erőinek feladata kiharcolni, hogy Adenauer kormánya szakítson eddigi politikájával, számoljon a való helyzettel, éljen a diplomáciai kap­csolatok megteremtéséből adódó le­hetőségekkel. Németország egysége csak a militarista szerződések elve­tése útján, egy kollektív biztonsági egyezmény keretében, ibékeszerető, demokratikus államként lehetséges. S ez az ésszerű alapról való egye­sítés nemcsak a német népnek, ha­nem valamennyi békeszerető európai népnek is létfontosságú érdeke. Megyénk állattenyésztésével, a közoktatásügy helyzetével foglalkozott a Megyei Tanács ülése Az őszi munkák .kezdetének ide­jén került sor Kaposvárott ® Me_ gyei Tanácsszékház nagytermében a szeptemberi tanácsülésre. A napiren­den a megye állattenyésztése, vala­mint a megye közoktatásának hely­zete szerepelt. Az állattenyésztés feladatairól Nánási Imréné elvtárs­nő, a Megyei Tanács elnökhelyettese tartott beszámolót. Beszéde során az állattenyésztés jelentőségét ismertette. Somogy me­gye állattenyésztése —■ mondotta Nánási elvtársnő —. különösképpen tsz-eink szarvasmarhatenyésztése szoros összefüggésben áll a mező­gazdaság szocialista átszervezésével. Csak fejlett állattenyésztéssel ren­delkező tsz tud a növénytermelés­ben magas terméseredményeket el­érni, jövedelmezősége teszi vonzóvá a kollektív gazdálkodást az egyénileg dolgozó parasztok számára. Majd így folytatta Nánási elvtársnő: Feladataink középpcntjába kell állítani az újonnan megalakult tsz-ekben a közös állattenyésztés feltételeinek biztosítását, valamint a régi termelőszövetkezeteknél a hozamok állandó emelését, a zoetechnikai eljárások nagyobb mérvű alkalmazásán keresztül; a ta­karmánybázis megteremtésével, a takarmány gazdaságosabb felhaszná­lását. Biztosítani kell az állattenyész­tők szakmai képzettségét. El kell ér­ni, hegy a Megyei Tanács, de a já­rási tanácsok végrehajtóbizottsága is gazdájává váljon a megye, illetve a járás állattenyésztésének. A végre- hajltóbizcittságinak biztosítani kell, hegy elsősorban a mezőgazdasági igazgatóságon a feladatok központ­jába kerüljön az állattenyésztés. Gsak úgy lesz az állattenyésztés virágzó és eredményes, ha megte­remtjük az állattenyésztés becsületét tanácsainknál és termelőszövetkeze­teinknél egyaránt. A beszámolóhoz sok tanácstag és meghívott dolgozó hozzászólt. Bíró József, kapcspulai tanácstag arról beszélt, hogy államunk minden támogatást megadott parasztságunk­nak ahhoz, hogy áüatáliományát fejlessze. Kaposvölgye parasztsága magáévá tette a mezőgazdaság fej­lesztéséről szóló párt- és kormány­határozatot — mondta Bíró József —, amit tálán községünkben) mérhetünk le a legjobban. Gyurisics Dániel tanácstag a siló­zás fontosságáról beszélt. Javasolta, hogy a községi tanácsok végrehajtó­bizottságai szólítsák fel a gazdá­kat, hogy közösen silózzanak a községekben. Sási János elvtárs. a Megyei Mező­gazdasági Igazgatóság vezetője a tsz-ek állattenyésztésével foglalkozva elmondta, hogy az eredmények mel­lett sem mondható az, hogy minden rendben van. Vannak tsz-ék, ahol érthetetlen okból kifolyólag az állat­tenyésztéssel nem foglalkoztak meg­felelően. Megállapíthatjuk azt, hogy vannak olyan állattenyésztőik és me­zőgazdászok, akik az állattenyésztés­ben a tsz-,nek a hozamok növelésé­ben nem adtak megfelelő segítséget. Somogybán minden adottság megvan ahhoz, hogy megyénk állattenyésztése, ezen belül a te­héntenyésztés visszanyerje jó nevét. Erre ékes például szolgál a barcsi Vörös Csillag és a sávolyi Szabad­ság TSZ eredményei. A tanácsülés második napirendi pontként a közoktatással foglal­kozott. A szabadság éltető fényében új if­júság nőtt fel, amely tanult, erős. vidám és fegyelmezett — mondotta Almási János elvtárs, a megyei ok­tatási osztály vezetője. — örömmel állapítom meg. hogy a megyében nagy javulás állott be az oktatás területén. Az 1931—-38-as tanévben me­gyénk tanulóinak csak 36,5 szá­zaléka részesült tervszerű okta­tásban, az 1954—55-ös tanévben már az ifjúság 78,9 százaléka ré­szesült szakoktatásban. Államunk népi demokratikus jellege érvényesül á beiskoLásában, a szociá­lis összetétel tekintetében is. A régi iskolákban a munkás és paraszt tanulók arányszáma 10—12 százalék volt, ma 67,1 százalék. Fejlődés van a tanulmányi és minőségi színvonal terén, amelynek kettős forrása van, Az általános iskolák felfelé ívelése, a középiskolák munkájának fejlődése elsősorban a párt útmutatása és a szovjet pedagógia' eredményes fel- használása az alapja. Amíg a múlt­ban és közvetlenül a felszabadulás után hazafias nevelésről úgyszólván nem. is beszélhettünk, addig az utol­só években a párt határozata alap­ján 'tanulóifjúságunk hazafias neve­lése az iskolai oktatómunka főkér­dései közé került. Az elmúlt tanév folyamán általános iskoláink egé­szítették községük monográfiáit, amelyeket ötletesen, eredményesen állítottak a hazafias nevelés szolgá­latába. A hazafias nevelés terén az az- oktató, nevelő munkában az ered» menyek mellett jelentkezett azonban a jobboldali elhajlás is. Ez abban mutatkozott meg. hogy nevelőink sokkal többet, sokkal elevenebben, élményszerűbben foglalkoztak a tá­volabbi múlttal, a múlt haladó ha­gyományaival, mint hazánk jelené­vel. Nem mutatták meg a gyökeres különbséget, népi demokráciánk ma- gasahbrendűségét a kapitalista rend- szerrel szemben minden vonatkozás­ban. Az . iskolai DISZ-szervezet munká­járól szólva ismertette Almási elv­társ, hogy komoly fejlődésén ment keresztül ifjúsági szervezetünk. A középiskolai DlSZ-munka eb­ben az évben már jóval inten­zivebb volt, mint korábban. Az elmúlt évben kiemelkedő, lelkes munkát végzett a csurgói gimnázium DISZ-szervezete. Ezek a fiatalok tanulmányi munkájukon kívül vasár­naponként sok segítséget adtak a gyékényesi Szabad Ifjúság TSZ-nek. A beszámolóhoz elsőnek Nagy Mi­hály tanácstag, a megyei oktatási állandó-bizottság elnöke szóit hozzá. — Felelősséget kell éreznie — mon­dotta Nagy eMórs — minden egyes embernek ifjúságunk és társadal­munk neveléséért. Legyen oktatá­siunk minden tanácstag harcosa. Örülök annak, hogy a «tanácsülés 42 000 fiatal, gyermek problémájával foglalkozik — kezdte felszólalását Szalai Irén tanácstag. — Amikor mi arról beszélünk, hogy az iskola fel­adata az új ember nevelése, akkor nem lehet elválasztani az ifjúsági szövetség feladatától, amelynek szin­tén fő célja, hogy igaz hazafiakat neveljen hazánknak. A továbbiakban Szaiiai Irén elvtársnő az úttörőcsa­patok munkájáról, a pedagógusok njevelőmunkájáról és a politechnikai nevelés fontosságáról beszélt. A beszámolók és az elhangzott fel­szólalások után a tanácsülés határo­zatot hozott a két napirendi ponttal kapcsolatos feladatok végrehajtása érdekében. Hegedűs Gyula TUDOD-E...? ... hogy az 1920—25-ös években 206 000 rendes lakás volt Budapes­ten. Ebben a 206 000 lakásban 858 000 ember lakott, 70 000 ember pedig úgynevezett szükséglakásokban élt. .., hogy a 206 000 lakás közül a gáz csak 10 600-ba, a villany 49 300 lakásba volt bevezetve. ... hogy 98 000 ember, a lakosság­nak több mint egytizede ágyrajáró, vagy albérlő volt. 10 300 csalód is csak albérletben húzta meg magát. ... hegy ezekben az években a für­dők látogatottsága állandóan csök­kent, a főváros lakosságának mint­egy egyharmada tudott csak otthon fürödni, a többieknek erre nem volt módja, ÉS MOST..; az első ötéves terv időszakában több mint 100 000 új lakás épült, la­kást atarozásra ez idő alatt 966 mil­lió forintot fordítottunk; a vízellátás megjavítására 9 vá­rosban, 27 községben és bányatele­pen vízmüvet építettünk, 1500 egész­séges vizet szolgáltató új kutat fúr­tunk; a gázhálózatba kapcsolt lakások száma Budapesten 25 százalékkal, vidékein 62 százalékkal növekedett; öt év alatt 630 községet, 400 álla­mi gazdaságot és ugyanennyi ter­melőszövetkezetet kapcsoltunk be a villanyihálózatba. Nagymértékben megnőtt a városok és községek utasforgalma. A helyi közlekedés hálózata csak a főváros­ban 213 km hosszúságú, 29 autó­buszvonaljai', 3 villamosvonallal nőtt. Korszerű trolibusz-közlekedésit épí­tettünk ki. Az öt év alatt 400 km hosszúságú állami bekötőút épült. Közel 900 községet kapcsoltunk be a távolsági autóbuszhálózatba.

Next

/
Thumbnails
Contents